Somogyi Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1955-08-16 / 192. szám
2 SOMOGYI mPLAí Kedd, 1955. augusztus 16. A szovjet kormányhatározat visszhangja NEW YORK (TASZSZ) A lapok közük az amerikai külügyminisztérium kéDvise- lőjének azt a nyilatkozatát, hogy a fegyveres erők létszámának csökkentéséről szóló szovjet kormányhatározat »-kecsegtetőnek bizonyulhat*. A New York Times szerint Whiter, az amerikai külügyminisztérium szóvivője így nyilatkozott: »Általában szólva a határozat kecsegtetőnek bizonyulhat és úgy látszik a kérdés felmerül majd az ENSZ leszerelési albizottságának a hó végén kezdődő munkája során*. A New York Herald Tribune ezzel a címfelirattal közli a jelentését: »Az Egyesült Államok óvatossággal fogadta az orosz hadsereg létszámcsökkentését, de hozzáfűzi, hogy ez reménytkeltőnek bizonyulhat*. A New York Journal American kiemeli címfeliratában, hogy a Szovjetunió határozata »nem kényszeríti az Egyesült Államokat mozgásra*. Ugyanakkor Allender, Ilouisiana- állambeli demokratapárti szenátor az Associated Press jelentése szerint ezeket mondta a Szovjetunió határozatáról: »Előzékenyeknek kell lennünk az oroszok iránt*. Hozzáfűzte, hogy a leszerelés hatásos és megbízható programjának végrehajtása »dollármilliárdok megtakarítását teszi lehetővé Amerikáinak*. LONDON (TASZSZ) A Reuter-iroda jelentése szerint az angol külügyminisztérium képviselője örömmel üdvözölte a Szovjetuniónak azt a határozatát, hogy 640 ezer fővel csökkenti fegyveres erőinek létszámát. A külügyminisztérium képviselőjének augusztus 13-án este adott hivatalos nyilatkozatában ez áll: »Anglia örömmel üdvözli a szovjet kormánynak ezt a határozatát, mely egyik következménye a nemzetközi helyzetben a genfi értekezlet eredményeként bekövetkezett javulásnak*. A Reuter-iroda washingtoni jelentése szerint az Egyesült Államok fővárosában örömmel fogadták a szovjet fegyveres erők létszámának csökkentéséről hozott szovjet kormányhatározatot, mint hozzájárulást a nemzetközi feszültség enyhítéséhez. A diplomáciai körök véleménye szerint ez a bejelentés kedvező előjel ahhoz, hogy a leszerelési albizottságnak augusztusban New Yorkban kezdődő munkája konstruktívan előre haladjon. Az angol sajtó továbbra is élénken foglalkozik a fegyveres erők létszámának csökkentéséről hozott szovjet kormányhatározattal. A lapok kiemelik, hogy ez a szovjet határozat elősegíti a nemzetközi feszültség további enyhülését. Az Observer diplomáciai szemleírója a szovjet ikormányhatározat- rói ezeket írja: »A közleményt az augusztusban összeülő leszerelési albizottság munkájának előestéjén a jóakarat -megnyilvánulásaként értelmezik Londonban*. A Sunday Times diplomáciai szemleírója azt a véleményét fejezi ki, hogy a szóbanforgó szovjet kormányhatározat »ösztönzően hat* az ENSZ leszerelési albizottságának munkájára. Ünnepélyesen befejeződött az V. Vílágifjúságí és Diák Déketalálkozó Varsó (MTI). Vasárnap este a varsói Sztálin téren megrendezett nagygyűlésen ünnepélyesen befejeződött az V. Vilá'gifjúsági és Diák Béfceta- lálkozó. A hatalmas teret zsúfolásig megtöltötték Varsó lakosai. A külföldi küldöttek Varsó egyik fő útvonalán, a Marszalkowskán vonultak fel a nagygyűlés színhelyére. Kilenc óra után néhány perccel a Tudomány és Kultúra Palotájának egyik erkélyéről száz harsona díszjele nyitotta meg a nagygyűlést. Ezután Heléna Jaworska, a Lengyel Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának elnöke szólalt fel. Büszkék vagyunk arra — mondotta —, hogy Lengyelország fővárosa, a -béke városa, az ifjúság városa nevét az egész világon megismerték. Ezután Bruno Bernini, a Demokratikus Ifjúsági Világszövetség elnöke mondott záróbeszédet: Befejeződött az V. Vil'ágifjúsági és Diák Béketalálkozó. Mi, akik a világ mnden részéből sereglettünk ösz- sze Varsóban, fél hónap alatt a béke, a barátság, a boldogság, az ifjú nemzedék legnagyobhszabású seregszemléjét rendeztük meg, amelyet a történelem eddig még nem'ismert — mondotta többek között. — Részvételünk a VIT-an megerősítette bennünk azt a meggyőződést, hogy nincs olyan erő, amely meg tudja akadályozni az egész világ ifjúságának előrehaladását — ha valamennyi fiatal, valamennyi ifjúsági szervezet együtt dolgozik a jövőben — és egyre inkább tudatossá vált bennünk az a gondolat, hogy jövőnk olyan lesz, amilyennek mi, a világ fiataljai — tekintet nélkül politikai és vallási különbségeinkre — megteremtjük. Bruno Bernini ezután felolvasta a VIT résztvevőinek üzenetét, amelyet a nagygyűlés résztvevői kitörő lelkesedéssel fogadtak el. — Ml, a száztizennégy ország harmincezer fiatalja — hangzik az üzenetben — azért jöttünk hegyeken és tengereken keresztül Varsóba, az V. V'lág- ifjúsági és Diák Béketaláikozóra, hogy megismerjük és jobban megértsük egymást. Ezen a reményteljes nyáron, amely a négy nagyhatalom kormányfőinek genfi értekezletét követte, összejövetelünk megmutatta, hogy különböző meggyőződésre, fajra és nemre való tekintet nélkül együtt tudunk ^működni és azt is megmutatta, hogy ez az együttműködés szükséges jogaink védelme, a béke biztosítása, a munkához és tanuláshoz, a boldogsághoz és a békéhez való jogunit. védelme érdekében. Megjelent Rákosi Mátyás: Válogatott beszédek és cikkek című gyűjteményes kötetének új kiadása A Szikra Könyvkiadó kiadásában megjelenít Rákosi Mátyás válogatott munkáinak új kiadása, mely Rákosi elvtárs legfontosabb munkáit tartalmazza népi demokráciánk születésének és tízéves fejlődésének időszakából. A korábbi kiadás 1952-ig tartalmazta Rákosi elvtárs legfontosabb beszédeit és cikkeit. A most megjelenő negyedik, bővített kiadás -az 1955 áprilisáig megjelent fontosabb beszédeket és cikkeket foglalja egybe. II tudományos együttműködés jegyében irta: V GENF LAKÓI, a turisták, a világ különböző tájairól az atomerő békés felhasználásával foglalkozó nemzetközi értekezletre érkezett küldöttek, vendégek és újságírók, mind igyekeznek megte»....^eni az értekezlet érdekes ■kiállítási..,!;. Az egyik üyen kiállítás tudományos jellegű. A kiállítás szovjet részét rengeteg tátogató keresi fel. Állandóan játsz- szák »Az első a világon* című színes dokumentumfilmet, amely • a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának a tomvi lilanyte lepérő 1 szól. Nagy haitást kelt1 iái látógtókban az a gyűjtemény, amelyet a Szovjetunióban található, hasadóanyagokat tartalmazó ércekből és ásványokból állítottak össze. Ezek az élénk színekkel befestett, néba világító ásványok mutatják, milyen sokoldalú és hatalmas a békés szovjet atom- energetika nyersanyagbázisa. Általában mindenkinek ,a figyelmét magára vonja az első ipari atomvillanytelep reaktorának a ma- kettje. A látogatók érdeklődéssel ismerkednek meg azokkal az anyagokkal, -amelyek bemutatják a rádióaktív izotópok segítségével történő gyógyítás eredményeit. A kiállításon több nyelvre lefordították V. I. Vemadszkij orosz tudós szavait, aki már 1922-ben megjósolta: »NINCS MESSZE az az idő, amikor az ember kezébe kapja 'az atomenergiát, azt az erőforrást, amely lehetővé teszi számára, hogy olyan életet építsen, amilyet, 'akar... Fel tudja-e az ember használni ezt az erőt, jóra tudja-e fordítani, nem fordítja-e saját maga megsemmisítésére? A tudósoknak nem szabad szem elől téveszteniük tudományos munkájuk, a tudományos haladás lehetséges következményeit*. A kiállítás amerikai részének legnagyobb érdekessége a dúsított urániummal működő atomreaktor, amelyben a lassítóanyag — víz s az szolgál egyben hűtőközegül is a sugárzás elleni védelmük A reaktor névleges teljesítőképessége 10 kilo* watt. Magva, amely körülbelül 3,6 kilogramm dúsított uránt tartalmaz, jól látható a vízzel töltött akna alján. A reaktor működésekor a víz foszforeszkál. A reaktor magvát kékfényű felhő veszi körül. Az amerikai tervezők és a killítás amerikai részének katalógusai megmagyarázzák, hogy ez úgynevezett »Cse, Orlov renkov-féle foszforeszkálás«, amelyet Cserenkov szovjet fizikus nemrég fedezett fel. AMIKOR A SZOVJET küldöttek meglátogatták a kiállítás amerikai pavilonját, jelentős esemény történt. Amerikai tudományos munkatárs első ízben mutatott be úgynevezett »meleg« laboratóriumot, amelynek az a rendeltetése, hogy az életre veszélyes radioaktív anyagokkal dolgozzon. A laboratórium működésének lényege az, hogy minden műveletet »acélkézzel* hajtanak végre, amelyet kezelője különleges és bonyolult emelők segítségéve] távirányít. A látogatók ámulva figyelték az élni látszó acélkezet, amint óvatosan felemelte, rázta, elfordította a hatalmas üvegedényeket és próbacsöveket. — Engedje meg, — szólt valaki halkan. Egy kisnövésű ember kilépve a nézők csoportjából, megfogta az irányítókart. Az acélkész azonnal elvégzett néhány pontos, gyors mozdulatot. Mindenki csodálkozva nézett erre az emberre, aki pillanatok alatt kitanulta ezt a nem köny- nyű mesterséget. P. Vinogradov, szovjet akadémikus volt. A laboratórium kezelője megértőén rázta meg a szovjet akadémikus kezét. A »meleg* laboratóriumoknál fegyvertársak találkoztak, A külföldi újságírók megkérdezték D. I. Rlohincev professzortól: Miért van az, hogy az egy országban elkészített különböző atomreaktorok elvileg hasonlóak a többi országban elkészített reaktorokhoz. A szovjet professzor tréfásan válaszolt: »A ló mind hasonlít egymásra.« E tréfás válasznak komoly alapgondolatát akkor lehet megérteni, ha az ember végignézi a konferencia kiállítását. E HATALMAS eredményeket bemutató kiállítás megtekintése után önkéntelenül is arra gondol az ember. hogy mennyi felesleges erőfeszítésbe kerültek a tudósok egymástól független felfedezései, a gyenge nemzetközi tudományos kapcsolatok, a hiányos műszaki tájékoztatás és a tudósok között fennálló más akadályok miatt. Az olyan akadályok miatt, amelyeket a múltibatűnő »hidegháború« szült. Az ember arra gondol, milyen soha nem látott eredményeket lehetne elérni, ha a világ tudósai mind ba- rátilag együttműködve dolgoznának. BERKY ÉVA 1. Ot&r\a mély a Siö Az elbeszélés forrása iqaz történet. Hősei közül sokan ma is ot^ élnek a Sió mentén. A három részből álló elbeszélés I. része a múltról, a keserves cselédéletről, a U- rész a felszabadulásról, a földosztásról, a III. rész a termelőszövetkezetek megerősödéséről, a Kommunisták bátor helytállásáról szol. Az elbeszélést lapunkban folytató- laqosan közöljük. * I< Az ég kék. Nem tiszta kék, ha- nem hályogosan szürkés. A júliusi hőség könyörtelen erővel perzsel. A nap egyre lejjebb jár, már öt körüli az idő, mégis, ha nagyritkán megzizzennek a levelek, csak forróság csap az ember arcába. A meredeken emelkedő szőlőhegy kocsiútján egyenletes léptekkel halad egy ember. Cserzett, élesvonású arca fölött, sűrű barna haján, hátralökve, peckesen áll a kalap. Fehér, foltos inge izzadtan tapad hátára, nadrágja szürke, elnyűtt vászonnadrág, messziről látszik, hogy valami béres féle. A szőlőhegy túloldalán ugyancsak felbukkan egy hasonló öltözetű, de az előbbinél jóval keszegebb, vörösesszőke emberke. Ez is olyan harmincöt körüli, inas, izmos földmunkás. Agyonvarrott, kékcsíkos fehér ingét nadrágján kívül viseli. Különben kihalt a szőlőhegy, csak a két ember közeledik egymás felé. — Adjisten — köszön jóelőre a vékonyabb. — Adjisten — válaszol a barna. — Hova? — kérdi az előbbi. — Boán uraáágtól hazafelé. Hát te, Miska? — Én ugyancsak oda. Tegnap mondta Feri sógor a tanyából, hogy gulyást keresnek... hát én mennék ... sokat eszik a hat gyerek, kevés a két hold. A magas barna gyanakvóan összehúzza kissé ferdevágású, mongolos szérnét: — Oda hiába mégy! — mondja támadóan. — Baánék gulyása én vagyok! — ezzel szavának nyomatér kául furkósbotját erélyesen lenyomja a földre és rátá-maszkodik. A szőke hökkent tétovasággal bámul, ő ELBESZÉLÉS pedig a győztes álig észrevehető diadalmas mosolyával, de ugyanakkor kenyeret féltő elszántsággal tornyosul a másik előtt. — Otthagyod a veszprémi káptalant? Hiszen tíz évig kanásza voltál. Mi ütött beléd? — kérdi keserűen. A kanászt megenyhíti társa elkeseredése: — Tudod, az asszony teherben iárt, dolgozott helyette a lány, a Julis ... akkor töltötte a tizenharmadikát... Aztán a morzsoló levitte a négy ujját ... — Tudom, kórházban is volt... — Bíróságra mentem a lány miatt. Megítéltek havi tizenkét pengőt, de azóta az intézőtől nincs maradásom. — Hát kanászságot nem találsz? — Az is leszek Baánéknál! — Mit? Kanász is? ... Gulyás is?... — hördül fel társa. — Hát aztán? Mi közöd hozzá? — mordul rá elszántan Kocsis. /gyűlölködve méregetik egymást. ^ Kocsis dühöng: no nézd a szemtelent, úgy tesz, mintha loptam volna. A másik meg úgy érzi, hogy Kocsis az ő kenyerét vette el azzal a hamissággal, hogy pár órával előbb jelentkezett. A kenyér nélküli téltől való félelem elszánt indulattal fűti mindkettőt. Hátralépnek egymástól, méregetik egymást, úgy látszik, hogy a következő percben egymásnak mennek. A sűrű, rekkenő hőség nyomasztóan ül rajtuk. Vihar előtti csend, robbanás előtti csend nyomja őket. Forr bennük az indulat a világ, a nyomorúság, az egész élet ellen, és nincs más lehetőségük telített elkeseredésük levezetésére, minthogy egymásnak rontsanak. Ebben a pillanatban egy kecske bánatos mekegése hasít a csendbe. Éles, fájdalmas, rémült hang. Mindketten összerezzennek, de ez is elég, hogy feleszméljenek: — Mi közöm hozzá? — kapkod levegő után a lecsúszott — hát mégis a feleséged anyja, meg az én anyám testvérek voltak! — Mégse adsz nekünk kenyeret — válaszol csendesebben Kocsis. Ez — Nem, mert nekem sincs miből! Megenyhülnek, elhallgatnak. Hát igen, közös a nyomorúság. Kocsis sajnálja a lecsúszott Tóthot, hiszen mindig jó komája volt. Együtt le- génykedtek, két esztendő közöttük a különbség. Tóth faluja négy kilométerre esik Kútpusztától, az ő tanyájuktól, odajárt Kocsis iskolába is. Nem tagadja, ő örül, hogy sikerült Baán urasághoz beajánlani magát, mert kint a pusztán már pokol volt az élete. Mindenkitől megvédi új helyét, hiszen ez minden reménye, de szeretné megmondani Tóthnak, hogy sajnálja. Ha majd hall valami helyet, hát szól neki, de mást nem tehet. Mindez végigfut Kocsis agyán és lassan mondja: — Nem tudtam, hogy mennél, meg- aztán együtt adták a kettőt. Tizenöt tehenük van, arra nem vesznek föl gulyást teljes kommandóra, így a disznók után jár egy egész, a marhák után csak fél... zzel kellett volna kezdenie. Tóth egészen megbékél: — Szakadnának meg... — káromkodik megkönnyebbülten. — Minden csak ingyen kellene ... Hét bőrt húznának az emberről... Meglásd, majd szaporítják a gulyát, de nem a kommenciót. — Mit csináljak? Élni kell... — Az, az... — bólint Tóth, aztán megfordul és lassan ballag komája mellett, vissza az úton, amelyről jött, hazafelé. Róják az utat, izzadnak, hátra van még vagy tíz kilométer. Az útjuk egy; a tanyától négy kilométerre esik a sógor faluja, együtt haladnak a Sión túlig, ott elválnak, s majd a túlparton egyik jobbra, a másik balra indul. Szaporáénak egymás mellett a néma szőlőhegyen, fogy az út, nem telik majd fél órába, mire kiérnek a laposra, átkelnek a Sión és elválnak egymástól. Már a szőlőtelep végén járnak, amikor megcsendül mellettük egy hang: TJé, emberek! “ — Tessék? — áll meg Tóth. — Nem jönnének egy kis munkára? — Milyen munkára? — kérdi Kocsis. — A présház javítására hordottam ezt a kis téglát. A kocsi nem bír felhajtani. Ha feltalicskáznák, bor lenne a fizetség... jó bor! Készen lesznek egy fél óra alatt... — Jól van, Kádas gazda, megtesz- szük — egyeznek bele. Megfeszített inakkal tolják a talicskát, jólesik fordulónként a pincehűvös kcrrsó bor. — Merre jártak? — kezd társalogni a gazda pihenő közben, míg nagykockás zsebkendőjével törölgeti izzadó, tar homlokát. — Baán uraságnál — válaszol Kocsis. — őszre odaköltözöm. — Nincs maguknak maradásuk, váltogatják a helyüket, pedig mindenütt dolgozni kell — csóválja fejét a kicsi, izmos-kövér ember. — Tudom én azt — válaszol Kocsis — nem is azért megyek, csak hát az intéző úrtól nincs maradásom. — Mit csodálkozik? — ingatja fejét megrovóan a gazda. — Kígyót, 'békát, kiabáltak az intéző úrra, pö- rösködtek vele. Elintézhették volna békésen is. — El hát — vág vissza Kocsis —, ha nem követelek semmit. — Maguk meg mind olyanok, hogy csak azt lesik, mikor lehetne valami bajt csinálni maguknak. Akkor aztán fizettetnek az urasággal. Nem mondom, így meg lehet élni... Munka nélkül. A gazda ezt nem élesen, nem hangsúlyosan mondja, hanem inkább beletörődő panaszkodással. Csendes, bánatos szomorúsággal, mint ahogyan kikerülhetetlen istencsapásról, gyerekhalálról, jégverésről, dögvészről beszél az ember. IS ocsis leengedi a talicskát, na- gyot szusszant. Pihenésre is jó ez, meg arra is, hogy az ember összeszedje gondolatait és jól odamondjon. Válaszolni akar, hogy ő beszélt az intézővet, de csak pofon volt a válasz. Aztán diadalmasan nézni a gazdára, na mit szól ehhez? De csak legyint. Valahol belülről érzi, akármit mondana neki, úgysem értenék meg egymást. Ilyesfélét érezhet a gazda is, mert így folytatja: — Dehát hagyjuk ... Magukkal úgysem lehet beszélni. Csak hajtják a magukét.., Kádas nem szűkmarkú a nohával, a tégla felszállítása közben leszállíttatja az út mellé a bontásból kikerült törmelékeket is. A két ember szótlan mogorvasággal végzi ezt a ráadást, hiszen ebben nem állapodtak meg. A gazda látja kemény, mord arcukat, kényelmetlenül érzi magát. Bor van bennük... ő itt egyedül... Az ilyen csavargóknál sose lehet kiszámítani... — Ne féljenek — biztatja őket — nem csinálják ingyen ... Kádas gazda senkinek se maradt adósa! Van valami üvegféléjük? Hát hogyne volna. Nem indulhat víz nélkül az ember ilyen hosszú útra. Kocsisnál egy literes zöld üveg van, csuhéval bedugva, máris önti ki belőle a maradék vizet. Tóthnak nagyobb az üvege, olyan egyésfeles, egyésháromnegyedliteres hasas, zöld bütykös. Megtölti mindkettőjét a gazda: — Hát köszönöm a fáradozásukat — mondja, amikor útnak bocsátja őket. Tsmét elindulnak. Nem látszik rajtuk az ital, legfeljebb any- nyira, hogy jobban izzadnak, s haladásuk sem olyan egyenletes. Hol gyorsabban, hol meg lassabban mennek. Kiforgatja az embert az ital, hát még a noha. A máskor komoly, majdnem komor, megfontolt Kocsist most bizakodóvá, fecsegővé teszi. Tóth is komoly, de könnyebben vigasztalódó, általában jobokedvu ember. Szívesen eljátszik gyerekeivel, el-elmosolyintja magát a bajusza alatt valami bohóságuk láttán. Most meg olyan világfájdalmas képpel ballag komája mellett, mintha a föld minden baját az ő vállára rakták volna. Kocsis fecseg, majd dalra gyújt, egyre jobban megoldódik a nyelve. Tóth egyre komorabb, egyre vadabb arcot vág, egy szóval sem vesz részt Kocsis vidám, egyoldalú társalgásában. Hol Kocsis, hol Tóth emeli szájához az üveget, ilyenkor a másik is megáll követni az előbbi példáját: — Apám csak decemberben tölti a hetvenkettőt... A disznók körül meglesz az asszonnyal meg a nyomorék lánnyal... Ha két tehenet fejek magamnak, harmincnyolcra megnézhetsz engem! Négy év múl- va, korriám! Négy év múlva! Akkor már csapkodhat tőlem az istennyila! En már helyben leszek! Házát veszek! Földet veszek! Nagy dolog a két tehéntartás ... Hú, de nagy dolog! (Folytatjuk.)
