Somogyi Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1955-08-14 / 191. szám
1/ Készülnek as új pártoktatási évre a fonyódi járás propagandistái A fonyódi járási propagandista tanácskozáson 50—55 propagandista vett részt. Megbeszélték azokat a feladatokat, melyeket az elkövetkező hetekben meg kell oldaniuk. A tanácskozás mintegy figyelmeztetésül is szolgált a propagandistáknak, a pártszervezeteknek: a jövő évi pántoktatás előkészítése nem fejeződött be a propagandisták és hallgatók kiválogatásával, hanem tovább folytatódik a propagandisták tanulásával, és ismét napirendre kell tűzniük a hallgatókkal való beszélgetést. f A tanácskozáson a propagandisták elmondták különböző észrevételüket (pl. propagandaanyag beszerzése stfo.). Volt, aki arra kérte a járási párt-végrehajtóbizottságot, hogy a propagandisták egyéni tanulását állandó tájékoztatással segítse. Néhá- nyan elmondták azt is: a propagandamunkán kívül más különböző feladatokkal is megbízták őket, s ezek elvégzése az egyéni tanulásuk rovására megy. Kérték a pártbizottság segítségét. Nemes elvtárs, a járási párt-végrehajtóbizottság első titkára megígérte, hogy az alapszervezetekkel elintézik a propagandisták e kérését, hangsúlyozta azonban: a propagandistáknak a 3—l napos propagandista tanfolyamon részt kell venniük, enélkül nem vezethetnek foglalkozást. Rámutatott, hogy a propagandista tanfolyamok sikere csak úgy biztosítható, ha egyénileg tanulnak. Néhány felszólaló arról beszélt, milyen módszertani elképzelései vagy már eddig jól bevált tapasztalatai vannak a propagandamunkában. Szkricsák elvtárs pl. elmondta, hogy a múlt évben milyen módszerrel bírt rá egyes hallgatókat a hozzászólásra. Voltak azonban helytelen elképzelések is, s ez elsősorban Ig- náczi elvtárs felszólalásában jutott kifejezésre, ö még új propagandista, de máris vannak olyan tapasztalatai, hogy a foglalkozásokat nem szabad a késő éjszakába elnyújtani. Ez eddig helyes is, nem helyes azonban az az időbeosztás, amiről a továbbiakban beszélt. Azt mondja: 25 —30 percig tartom az előadást, ugyanennyi ideig visszakérdezem az anyagot, ehhez előre kidolgozok 10 —12 kérdést, 30—40 percig diktálom a következő anyag kérdéseit és erre a választ, az idő többi részét pedig mozga’mi dalok tanulására használjuk fel. Ha így vezetnénk le a politikai iskolák foglalkozásait — mint ahogy Ignáczi elvtárs elmondta —, akkor bizony rossz időbeosztással és módszerrel dolgoznánk. Nézzük csak: addig rendben van, hogy az előadás 25 —30 percig tart, de a vitaszerű megbeszélésre, amikor az anyagot tulajdonképpen megfelelő segítséggel visszaadják a hallgatók, kevés a 25 perc, annál inkább, mert nincs szükség arra, hogy utána kérdéseket és azokra választ diktáljon le a propagandista, hiszen az előtte megtartott előadás ezt a célt szolgálja. A másik helytelen dolog, hogy a propagandista 10—12 kérdést dolgoz ki. Semmi szükség nincs erre, mert így csak elaprózza, szétfolyóvá teszi az anyagot. A propagandista 2—3, esetleg 4 kérdést adjon fel és köziben tegyen fel megfelelő kisegítő kérdéseket is. A mozgalmi dalok éneklése helyes, nem szabad azonban, hogy a dalok tanulása az anyag megvitatásának rovására menjen. Helyes lenne, ha Ignáczi elv- társ egy régi tapasztalt propagandistával módszertani megbeszélést tartana. S A tanácskozáson sok fontos, megoldásra váró feladatot beszéltek meg, mégsem lehet a tanácskozás munkáját teljesen eredményesnek elkönyvelni. Igaz, hogy beszéltek, elsősorban a járási párt-végrehajtóbí- zottság tagjai arról, hogy a propagandistáknak napokon belül meg kell kezdeni a tanulást, a hozzászólók többsége azonban ki sem tért erre. Olyan kérdésekről beszéltek csak, imelyek bár igen fontosak, mégis távolabbi feladatok. Kevés szó esett arról, hogy a propagandistáknak tanulni kell: mégegyszer beszélgetniük kell a hallgatókkal. Következésképpen félő, hogy a párt- szervezetek nem fordítanak elég gondot arra, hogy a hallgatók időben megtudják: mit tanulnak először, hol és mikor tartják meg az első foglalkozást és így tovább. A járási párt-végrehajtóbizottság helyesen cselekedett, amikor öttagú bizottságot alakított abból a célból, hogy körzetenként felossza köztük a járás területét. Ezeknek az elvtársaknak az lesz a feladatuk, hogy ellenőrizzék és segítsék a propagandisták tanulását, és erről állandóan tájékoztassák a járási párt-végrehajtóbizottságot. Ellenőrizniük kell azt is, milyen a pártszervezet, a propagandista kapcsolata a hallgatókkal. Biztosítsák, hogy az új oktatási év a fonyódi járásban is zökkenő- mentesen kezdődjék meg. fa faded váciak... N éhány nappal ezeaőtt két fiú állított be a Megyei DISZ Bizottság székházába. A bejáratnál találkoztak egy elvtársnővel, s rövid párbeszéd folyt le közöttük. — A megyei titkárt keressük. — Nincs itthon. — Altkor a helyettesét. — Ő a pártbizottságon van, csak dél felé jön haza. — Megvárjuk. — Milyen ügyben keresik az elvtársak? — A titkárhoz jöttünk. — Én nem segíthetnék? — kérdezte mosolyogva az elvtársnő. — Nem! csak neki mondjuk el. — Jó, hát akkor várjanak... A két fiú helyet foglalt és várta a titkárhelyettest. Elmúlt 10 óra, ll óra, már a . delet is elharangozták, s ők még mindig türelmesen vártak. Végre l óra felé —■ már éppen falatoztak a jó hazaiból — megérkezett Kóczán elvtársnő. Kezet fogtak, bemutatkoztak, s Tivolth János már el is kezdte mondókáját. Határozott, erőteljes, megfontolt hangon beszélt. — Elvtársnő! Amíg én vagyok a DISZ-titkár Porrogon, addig ott rendnek kell lenni. Ez nem mehet így tovább! Én ha kell, elmegyek Pestre is .. Dervalics Jóska közbevágott: — Mi reggel óta várjuk az elvtársnőit ... Most adjon tanácsot nekünk, mert eddig hiába fordultunk bárkihez, még a járási DlSZ-bizott- sághoz is .; ; A megyei titkár helyettese türelmesen végighallgatta a két vendéget ... Kedves kép, eddig egyedülálló, szokatlan esemény volt ez. Két diszista fiatal utazott el a saját pénzén Porrogról Kaposvárra, hogy tanácsot kérjen, segítséget a megyei bizottságtól. Vajon mi késztette őket erre? Mert hogy nem ok nélkül jöttek, az bizonyos. * # * nORROG— Csupa szív, csupa ' sugárzóarcú, lelkesedéstől izzó fiatal lakja ezt a kis községet. Láttuk őket késő este porosán, fáradságot nem ismerve dolgozni a cséplőgép mellett, hallottuk hangjukat, mely az ő felszabadult életük szépségeiről csilingelt, néztük sugárzó szemüket, melyből vidám jókedv, életöröm sugárzott felénk, s ez mind, mind kellemes, jóleső érzéssel tölti el az embert. De fogtuk a kezüket akkor is, amikor a sötét utcán csoportokba verődve bandukoltak és lehajtott fővel .kérdezgették egymástól : vajon érdemes-e DISZ-tagnak lenni?... Komoly kérdés ez, s erre választ várt Porrog ifjúsága. Sok, sok örömük, fiatalos életerejük kevés ahhoz, hogy elhomályosítsa bánatukat. Igen, bántja őket valami: a szeretet, a megértés hiánya, melyet hosszú ideig nem vettek észre a falu vezetői; s a rég óhajtott segítő kéz, melytől oly sokat vártak, csak most, az utóbbi napokban nyúlt feléjük megnyugtató simogatással.. -. — Ne menjünk a kultúrházhoz. úgyis zárva találjuk — hallhattuk vasárnaponként diszistáink ajkáról. És valóban, így volt ez hosszú ideig. Pedig a télen mennyi szép műsorral szórakoztatták a falu népét, sőt még vidékre is elmentek ... Tóth István, a kultúrotthon igazgatója, aki egyszemélyiben a tanács titkára is (s már most megjegyezzük, hogy nem valami szerencsés ez a kettős megoldás), bizony keveset, úgyszólván semmit sem törődött a diszistákkal. A kultúrház kulcsát — mely a szórakozás, vidámság, jókedv jelképes biztosítéka volt — vagy magával viszi vidékre, vagy a hivatalsegédnél hagyja, akit soha nem lehet megtalálni. A terem piszkos, gondozatlan, s ha a lányok nem takarítják ki, küszöbmagasságig tor- nyosodik a szemét. Mindez elvette a fiatalok kedvét... Tóth Istvánnak egyetlen "érve« van, s ezzel igyekszik pálcát törni a fiatalok felett: rosszak a diszisták, tiszteletlenek, törnek, zúznak, egyszóval mindent elmond róluk, amivel egy községi vezető két évvel ezelőtt még takargathatta nemtörődömségét, hibáit. Amikor bírálat éri, öntcmjénező mellveregetéssel bizonygatja: »Én szeretem a fiatalokat ... mindent megtettem értük.. Ami ma van a kultúrházban, az mind az én fáradságos munkám eredménye. Minden felszerelést én szereztem be... « (Tegyük hozzá, az állam pénzén!) Ö «-leereszkedett« a diszistákhoz, azok visszaéltek vele, s most azt várja, hogy engeszteléskép- pen legalább is térdre boruljanak előtte... Nem, nem, -távol áll tőlünk, hogy egekig magasztaljuk a fiatalokat. Sok hibát követtek el ők is, s az egyik legsúlyosabbat akkor, amikor kulcs hiányában betörték a kultúrotthon ajtaját... Dehát szórakozni akartak, s ehhez joguk van .;; Vajon ki tehet arról, hogy ilyen «megoldásra« kényszerültek? Nem lett volna egyszerűbb kinyitani a kultúrotthont? De menjünk tovább. Vajon nem feladata többek között a kultúrotthcn-igazgatónak is, hogy nevelje, tanítsa a fiatalokat, alakítsa, formálja jellemüket? Kinek kellett volna megakadályozni a rendet- lenkedők eltévelyedését? A durva hang, a fölényes kiskirályoskodás nem vezethet célhoz, s egy kultúr- otthon-igazgatónak ezt tudnia illene .;: Ezekután joggal kérdezhetjük: ezek a kellemetlenségek, a kultúr- igazgatóval történt nézeteltérések tették oly elkeseredetté a porrogi fiatalokat? Nem, sokkal több ennél ... A járási DISZ-bizottság nemtörődömsége, mely az utóbbi időben már egyre nagyobb méretűvé vált..; Hányszor, de hányszor üzentek és telefonáltak a bizottságra, hányszor ismételték izgatottan: a vezetőség lemond, szervezetünk feloszlik ..; gyertek, segítsetek... Mindhiába. Süket fülekre találtak .:; Megdöbbentő igazság ez. Vagy talán a DISZ-itagokról való gondoskodást tükrözi az a tény, hogy Kardos Etelka, Kovacsics Kató, Szavlics István, Biró János és Dervalics József — akiket már januárban felvettek a DISZ-be — még most sem kapták meg tagkönyvüket? El lehet-e nézni afölött, hogy Szaklics István eddig háromszor töltött ki belépési nyilatkozatot? A járási bizottság munkatársai ugyanakkor büszkén jelentik: ismét S taggal szaporodott a DISZ-tagok száma! Nyilvántartást vezetnek róluk, tagsági bélyeget küldenek számukra, melyet nincs hova beragasztani ... ők, saját maguk akadályozzák meg az ifjúsági élet kibontakozását Porrogon. Felelőtlenség, súlyos mulasztás ez. S vajon nem természetes-e ezután, hogy a fiatalok kedvüket vesztetten az utolsó gallyakba, az utolsó lehetőségekbe is megkapaszkodnak? Vajon nem érthető-e, hogy egy olyan öntudatos, okos fiatal, -mint Biró János lemond a titkárhelyettesi funkcióról, mert úgy érzi, tagsági könyv nélkül nincs joga ehhez? Igenis, érthető, és bármilyen kifogásokat találnak is a falu vezetői, a járási bizottság munkatársai, ez esetben jogos a fiatalok panasza. A MEGYEI BIZOTTSÁG tit^ kár helyettese megértette a fiatalokat, s helyi intézkedése nyomán a falu vezetői, a járási bizottság titkára is beismerte súlyos hibáját. ígéretet tettek: ezután megváltozik minden ... De mi, s a fiatalok nem elégszünk meg az ígérettel. Tetteket várunk, türelmes nevelőmunkát, szívből jövő, őszinte szeretetet és megértést, mely boldoggá teszi e csillogószemű, lelkes fiatalokat. Megérdemlik, mert küzdenek saját jövőjükért, mert hűek a párthoz, hűek a néphez ... Jávori Béla. A Beszélgetés a kommunista példamutatásról ’Tanulságos beszélgetés hangzott el a múlt héten a Kaposvári Járási Párt-Végrehajtó Bizottság első titkárának szobájában. A beszélgetésen mindössze néhány községi párttitkár és Kovács Sándor elvtárs, a járási pártbizottság első .titkára vett részt. A kommunista példamutatásról volt szó. Igen aktuális téma ez, különösen most, hiszen a párt márciusi és júniusi határozatának végrehajtása elképzelhetetlen anélkül, hogy ebben elsősorban a párttitikárok, pártvezetőségek, általában a kommunisták járjanak az élen. Ez késztette a járási pártvégrehajtó bizottságot, hogy megvizsgálja a saját területén: hogyan is állnaik a párttitkárok a példamutatással. A falun most sokrétű feladatot kell megoldani. A júniusi párthatározat pl. hangsúlyozza, hogy a mezőgazdasági termelés növelésével párhuzamosan kell végrehajtaná a mezőgazdaság szocialista átszervezését. Ha községenként vizsgálja meg- valaki, hogy mit tettek ezért, mennyivel nagyobbak a terméseredmények a tavalyinál!, vágy hány család választotta a tsz-gazdálkodást —• önkéntelenül, elsőnek a párttitkár, a tanácselnök, a párttagok, a tanácstagok után kezd érdeklődni, s hogy milyen választ kap, abból sokra lehet következtetni. Joggal kérdezte meg tehát Kovács elvtárs a jelenlévőktől: miért van, hogy szavakban egyetértenek a termelőszövetkezettel, ha keik beszélnek is róla mások előtt, ők maguk azonban nem lépnek be. Gondolkodjanak kicsit a párttitkár elvtársak, sajátmagukat hozzák furcsa helyzetbe, hiszen könnyen megkapják a választ bárkitől: lépj be magad, mi majd utánad megyünk. Érdekes meghallgatni a párttitkárok véleményét, Préök elvtárs* a rinyakovácsi párttitkár azt mondja: őt az tartja vissza a belépéstől* hogy a helybeli tsz nem a legjobban gazdálkodik. Arra a kérdésre* hogy mit gondol: másutt miért gazdálkodnak jól a tsz-ek, így folytatja: — Úgy gondolom, ha nálunk sem engedték volna meg, hogy a tsz-tagok 2—3 hold földet kint hagyjanak «háztájinak«, jobban dolgoznának. A beszélgetés fonala tehát eljutott odáig, hogy az alapszabály betartása az egyik biztosítéka, hogy a szövetkezet jól gazdálkodjék, az alapszabály betartása pedig elsősorban a vezetőkön, tehát embereken áll. Az volna a helyes, ha Rinyákovácsliban is a pártszervezet titkára, a falu első embere nem kívülről szemlélné a szövetkezetét, hanem belülről segítené. Ahhoz, hogy Rinyakovácsiban Jó tsz legyen, a kommunisták közreműködése szükséges. A kommunisták nem helyezkedhetnek arra az álláspontra, hegy «fogjuk megl és vigyétek«; ezzel lejáratják saját tekintélyüket, mindenekelőtt a párt tekintélyét és sokáig helyre nem hozható kárt okozhatnak. A kommunistáknak úgy kell beszélniük és cselekedniük, hogy «f o g- juk meg és vigyük« együtt, közösen. így növelik a megbe- ' csülést, a tekintélyt községükben. A somogyjádi párttitkár, Kiss elvtárs többek között ezt mondta: ha azt látná, hegy a többi pártag követi, ő is -belépne a tsz-be. Kiss elvtárs azonban nem számolt a dolog másik oldalával, azzal, hogy Somogyjádon ő a párttagok vezetője, a pártszervezet titkára, a párt. tagjai várják, hogy ilyen fontos kérdésben mit határoz, s nem kétséges, hogy követni fogják a szövetkezetbe is. párt azt akarja, hogy a kommunisták ne az utolsók legyenek a szövetkezetbe való belépésben, hanem elsők, ’hiszen nekik kell legjobban megérteni a párt politikáját. E politika máris nagy népszerűségre tett szert. Fényes bizonyítéka ennek az, hogy a múlt héten csak a kaposvári járásban ,127 család választotta a szövetkezés útját. Mindez azt igazolja, hogy egyre több párton- kívüli dolgozó paraszt is felismeri, hogy a szövetkezetben megtalálja számítását. S így bizony helyenként a pártcnkívüliek előbb mutatják meg tetteikkel, hogy egyet értenek a párt politikájával, mint egyes párttagok. Balogh elvtárs, a göllei párttitkár azzal kapcsolódott a 'beszélgetésbe, hogy azért a szövetkezetben is van: baj, mire Kovács elvtárs megkérdezte: Balogh elvtárs szerint megvan-e a Lendület TSZ-ben Göllén a tagok biztos megélhetése? — Meg van — volt rá a válasz — de ott is van olyan, aki nem sokat dolgozik, mint Csizma Lajos, aki földjének felét nem vitte be. — Hány tagja van ennek a tsz-nek? — Kérdezte tovább Kovács elvtárs-. — Kfo. 100 —- jötit a válasz. — Ebből hány Csizma Lajos van? — talán 4—5. Tehát végül kiderült, hogy mégis csak jó ez a szövetkezet. 'Balogh elvtárs elekor azt próbálta bizonyítani, hogy ő támogatja is a szövetkezetét, elintézett a számukra sok mindent, stb. Igazan azonban csak úgy tudná támogatni, ha maga is ott volna a tsz-tagok nagy '• családjában. - ■ húz Egyetlen egy volt a jelenlévő párttitkárok között, Bárdos! elvtárs Gáiosfárői, aki. azzal kezdte a szót, hogy igaza van a járási ■ párt-végrehajtó bizottságnak, amikor a párttitkárok előtt a kommunista példamutatásról beszél és elmondta: előző nap határozta el a feleségével, hogy belép a szövetkezetbe. Utána már három párttag, köztük a tanácselnök is belépett — mondta. íme, itt a felelet — a gyakorlatban — arra a kétkedésre, amelyet az előbb Kiss.elvtárs említett: ha a többiek is jönnének utánam, belépnék. Mennek, feltétlen mennek a párttitkár után, mert' á; mi; párttitkárainknak már van olyan tekintélyük a -kaposvári járásban is. —, hogy nyugodtan követhessék példájukat. Azok a kommunisták’ ’ azonban, akik nem támogatják a szövetkezeteit, akik mereven; elzárkóznak a belépés elől, anélkül, hogy alaposan meggondolnák: mit biztosít nekik kis egyéni gazdaságuk és mit nyerhetnének a szövet-1 kezeiben, akarva-akaratlanul gátolják a szövetkezés gondolatának térhódítását falujukban. -r::.; Maguk a párttitkárok is érezték, hogy nem haszontalan ez a beszélgetés, szükség volt rá, úgy is lehetne mondani; némelyikükben - megszólalt a kommunista lelkiismeret. Talán éppen ez, késztette - Préok elvtársat is arra — a járás, egyik legöregebb párttitkárát hogy ott mindjárt kitöltse a belépési nyilatkozatot. «Ne legyekén Ri-o myakovácsiban a tsz-mozgalom kerékkötője« — ezeket a szavakat mondva írta alá nevét a belépési ívre. Kiss és Balogh elvtársak az« ’ zal váltak el a járási párttitkártól, ..hogy odahaza mégegyszer, megbe« szélik a családdal, majd értesítik a járási párt-végrehajtó hizottsá-i. got mit döntöttek. Azóta Kiss elvtárs is belépett már a somogyjádi * Augusztus 20 TSZ-te és a szabadi pártszervezet titkára is a szövet-, kezést választotta. Balogh elvtárs még nem lépett be a tsz-be,- 6: még rendületlenül az asszonnyal «érvel«, de reméljük, hogy Ba- 1 logh elvtársnak is hamarosan sikerül meggyőzni feleségét,. , ... Sokat gondolkoztak ezek az elvtársak, míg a szövetkezés .mellett r' döntöttek, de egy pillanatig sem lehet kétséges előttük, hegy, helye-. * sen döntöttek. Mint a párt tagjai számtalanszor meggyőződhettek, ! már arról, hegy a párt a feladatok megjelölésében mindig. a dolgozók érdekeit tartotta szem előtt. Ennélfogva a párt politikájának, a munkásosztály politikájának, a dolgozó parasztság politikájúinak a végrehajtása dolgozó népünk elsőrendű érdeke. .--ö Dártunk bízik a falusi kommunistákban, mindenekelőtt a - párttitkárotoban, hogy szervezik, nevelik a falu cset gőzéit: a szövetkezésre, megmagyarázzák, miért előnyös ez számukra, s ahogy. ■ . megkezdik a közös munkát, ott lesznek ‘ az' élvonalban,, segítik a ve«. - zetőket a munkafegyelem kialakításában, s a tagok máris-úgy tekintenek a szövetkezet vagyonára, melyet őrizni, gyarapítani.kell. Min-.: den lehetőség adva van, hogy beváltsák a hozzájuk fűzött reményeket. Vucsák Magda.
