Somogyi Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1955-08-11 / 188. szám

Csütörtök, 1955. augusztus 11. SOMOGYI NÉPLAP 3 SZERKESZTŐSÉGÜNK POSTÁJÁBÓL NEM CSUPÁN 35 KILŐ ÁRPÁRÓL VAN SZÓ Kiss István szöllősqyöröki dolgozó paraszt arra kért bennünket, adjunk helyet alábbi levelének. Kérésének készséggel teszünk ele­get, annál is inkább, mivel a levélben foglaltak nemcsak Győré Ist­vánnak, hanem megyénk minden becsületes dolgozó parasztjához szólnak. QlyíLt leaél Győré Istvánnak és a szöllősgyöröki egyéni gazdáknak Kedves Barátom! Levélben fordulok hozzád, mert úgy érzem, amikor beszélget­tünk, nem értettél meg. Nem értetted meg, hogy arról beszéltem, vá­laszd te is azt az utat, amelyet pártunk és kormányunk igen helyesen megjelölt a dolgozó parasztság számára. Te a feleségeddel együtt 12 hold földet művelsz. Éjt nappallá teve dolgoztok, hogy rendesen elvégezzétek a munkákat. Kis parcelláitokon nem tudjátok felhasználni azt a lehetőséget, amit a gép jelent. Pedig a ,gép sokat segít a dolgozó embernek, a gép könnyíti meg a parasztság munkáját is. Látod, én már döntöttem, beléptem a termelőszövetkezet­be. Elismertem, milyen előnyöket jelent a nagyüzemi gazdálkodás, a gé­pesítés — s ezeket az előnyöket választottam. Most arra kérlek, válaszd te is a helyes utat, gyere hozzánk a ter­melőszövetkezetbe. Légy tagja a most megalakult tsz-nek. Mindig élenjáró, becsületes dolgozó paraszt voltál. Olyanokra van szükség, mint te vagy’ s szívesen látunk téged is, társaidat is magunk között. Veled együtt hívjuk sorainkba Riba József dolgozó paraszttarsun- kat is akitől mint a pártszervezet vezetőségi tagjától joggal várjuk el, hogy példamutatóan közénk álljon, segítse a boldogabb paraszti élet megteremtését. . Komjáti Ferenctől — aki velünk együtt végrehajtó bizottsági tag — ugyancsak azt várjuk, hogy példát mutasson a falu dolgozó népének. Keller György, Szűcs gazda, akik velem együtt dolgoztatok s akik­kel elhatároztuk, ’hogy együtt lépünk be a tsz-be — írjátok alá a belé­pési nyilatkozatot, legyetek tagjai a mi termelőszövetkezetünknek. Meg­lássátok, nem bánjátok meg, termelőszövetkezetünk virágzó és gazdag lesz azzá teszi a mi közös munkán c, lelkesedésünk. Várunk mindannyiátokat! KISS ISTVÁN, 10 holdas dolgozó paraszt, az újonnan megalakult szöllősgyöröki Gárdonyi Géza TSZ elnöke. Levelek a behordásról, a eséplésről és a beadásról Mindent megteszünk, hogy elsők maradjunk Ledényi István berzencei földmű­vesszövetkezeti ügyvezetőnek két és fél hold földje van. 500 négyszög­ölön őszi árpát termelt az idén. 393 kg árpája termett. Miután kiadta belőle a géprészt, visszaadta a ve- tőmagkölcsönt, a megmaradt 330 kilót nyugodt lelkiismerettel felvit­te a padlásra, mint akinek semmi kötelezettsége sincs már. A 330 kg árpából mindössze 35 kilót kellett volna beadni. Úgy lett volna rend­jén, ha ezt a 35 kilót a cséplőgéptől azonnal a begyűjtőhelyre szállítja — minden becsületes gazda ezt tette. Ledényi azonban nem így csele­kedett, hanem ahelyett, hogy párt­taghoz méltóan példát mutatott vol­na a beadás pontos teljesítésével, útcn-útfélen azt hangoztatta, hogy ő bizony nem viszi be a kötelezőt; majd eljön azért a 35 kilóért, aki­nek kell. Magatartásán megbotránkoztak a •becsületes dolgozó parasztok. S ami­kor a járási begyűjtési hivatal­tól felkeresték, Ledényi István nem , hogy hallgatott volna a szép szóra, hanem durva sza­vakkal illette az elvtársakat. A tanácselnök, a pártszervezet figyelmeztetésére sem vitte be a ga­bonát, mire 10 százalékkal felemel­ték beadását, s mivel ezután sem vitte be a kötelezőt, mint hátralé­kost elszámoltatták. 35 kiló árpáról van szó mindösz- sze —- de nem csupán erről! A be­csületről van itt szó elsősorban! Az állami fegyelem betartása minden dolgozóra egyformán kötelező — s ebben a párttagoknak kell élenjár­niuk. Kitől várhatja államunk el­sősorban a példamutatást, ha nem tőlük? A párttagok elsőrendű kö­telessége, hogy példamutatással, okos szóval neveljék ,a pártonkívü- lieket arra, hogy az állami fegye­lem betartása nemcsak kötelező, TALÁN EGY ÚJ VERDI VESZETT EL... Újsághír, amelyhez kell kommentár »Angelo Contu di Francesco 13 éves olasz fiúcska elkeseredésé­ben felakasztotta magát, mert szü­lei nem tudták tovább iskoláztatni rossz anyagi helyzetük miatt«. (Újsághír egy római lapból.) Néhány sor csupán, de elég, hogy szívünkbe markoljon. Meg­szoktuk, talán már gépiesen átfu­tunk a hazai lapok sorain, amikor arról olvasunk, hány ezer, tízezer gyermek, munkás- és parasztszü­lők gyermeke, fiatal, sokatígérő élet vési magába iskoláinkban az igazi tudományok betűit. Megszok­tuk, természetesnek találjuk, ami­kor arról olvasunk, hány ezrem nyernek elhelyezést diákotthonban, hányán kaptak ösztöndíjat azok közül a gyermekek közül, akiknek apja nem jutott tovább az abc-nél, vagy még addig sem. De most, az olasz napilap pársoros híre nem­csak a szívbe markol — kétszeres értelmet ad az eddig olvasott ha­zai híreknek. 13 éves volt. Tanulni akart... A mi 13 éveseink mennyi szép­ség, boldogság részesei. Szép úgy ébredniük reggel, hogy várja őket az iskola, úgy aludniuk este, hogy nem múlt el hiába a nap. Be szép is, amikor az ember nem gyászol­ja a múló időt! Amikor csak hajt­ja akarat-ostorral a napokat) mintha lakodalomba sietne és vár­vár a menyasszony édesded türel­metlenségével. ősszel arra vár, bárcsak tél lenne, addigra tudni fogja az algebrát! Télen azt mond­ja: bárcsak nyár lenne, akkorra elvégzi az első vagy a második gimnáziumot. Hová tűnt mögiilük az a félel­metes, nyomasztó kilátástalanság, amely az olasz fiúcskát a halálba űzte? Hová tűnt az a kor, amikor apáik csak a napokat számlálták, amelyek örömtelenül tűntek el gondba-deresedett, többre hivatott fejük felett? De szép is ma nálunk fiatalnak lenni... S Olaszországban egy fiúcska öngyilkos lett... 13 éves volt. Mi minden előzhette meg, amíg e szörnyű menekülésre elhatározta magát. Menekült az élettől, attól, amit a rend szűkmarkúan neki s fiatal társainak nyújtott. Tanulni akart. Szerelmetes oda­adással csüngött az iskolán, a gyermek fantáziájával mesebeli csodaparipának képzelte a tudást, amely, ha meg tudja ülni, kire­píti majd a gyermekségből, az élet kátyúiból a csodálatos ígéretek he­tedhétországába. Tanulni alzart, s talán egy új Dante, egy új Verdi — vagy ki tudja, milyen híres tudós, orvos, mérnök lehetett volna. Mégegyszer elolvasom a szívbe- markoló hírt, s még nagyobbra nő előttem jelenünk, amelyből a mi fiataljaink tudást, erőt, bátorsá­got és emberséget nyernek, s amelyből bizakodva tekinthetnek még ígéretesebb holnapuk elé — N. T. Vasutasaink készülnek az ötödik vasntasnapra ' Kaposvári Páiyafenntartasi Főnö&sée örömmel közöljük a Somogyi TNféplap szerkesztőségével, hogy köz­ségünk első helyen halad a cséplési versenyben a nagyatádi ^ járásban. Termelőszövetkezetünk már augusz­tus 1-én befejezte a cséplést. Ugyan­akkor gabonabeadását és szabadfel­vásárlási tervét is teljesítette. Egyéni gazdáink is becsülettel helytállnak. A gabonát már csaknem mind behordták. Köszöneté^ kell mondani a Nagyatádi (Gépállomás és az AKÖV dolgozóinak, akik leg­jobb igyekezetükkel segítették a be- hordást. Rövklesen az egész község­ben befejeződ-k a cséplés.^ A csep- lőimmkások általános napi tejesí­tése 150 százalék. Azokon a helye­ken, ahol már elcsépeltek, minden dolgozó paraszt teljesítette meg a. 'géptől — beadási köteilezettségei. Egymás! segítse gyorsan halad a csépiás és a beadás Horváth Sándor VB-titkár Kis- gy alánból jelentette, hogy községük dolgozó parasztjai egymást segítve szárogatják és hordják be a gabo- inakévéket, s így a cséplés, begyűj­tés gyors ütemben halad. Fehér Rezső DISZ-titkár, csépiőgépellenőr rendszeresen felkeresi azt a gazdát, akihez hamrosan odakerül a csép­lőgép, felvilágosítja a szabad gabo­na állami felvásárlásáról. A dolgo­zó parasztok hallgatnak az okos szóra, s a 'beadás teljesítésén felül maradt felesleges gabonájukat szí­vesen. adják el az államnak. Dicsé­ret illeti Szabó György 11 holdas .dolgozó parasztot, aki 10,90 má­zsát, Takács Ferenc és Nagy Pál 8 holdas gazdát, aki 14,20, illetve 11 mázsa kenyérgabonát adott él •feleslegéből az 'államnak. Dicséretet érdemel egyéni dolgo­zóink közül Kiss György, aki a sza­badfelvásárlási előirányzaton felül még öt mázsa gabonát adott el az államnak. Községünk mindent meg­tesz, hogy első maradjon a járásban. Stefaneez István vb-elnök, Bakháza. hanem becsületbeli ügy is. Ledényi István cselekedete arról tanúskodik, hogy nem való a párttagok közé, mert kommunistához méltatlanul viselkedett. A berzencei kommunis­ta és pártonkívüli dolgozó parasztok mélységesen elítélik Ledényi István magatartását. A dolgozók 81 százaléka tett mun­kai elaj áldást az ötödik vasutásnap tiszteletére. Az eddigi eredmények azt mutatják, hogy a vasutas dolgo­zók túlteljesítik felajánlásaikat. A vállalások közt szerepel, hogy á for­galom meggyorsítása érdekében vo­nalaikon megszüntetik a lassú-jele­Minél több kenyérgabonát a hazának! Igái község dolgozó parasztjai is megértették a Minisztertanácsnak a gabona szabadfelvásárlásáról hozott határozatát. Bár a sok eső miatt a cséplés vontatottan halad, az iga- li gazdák minden percet felhasznál­nak, hogy az idei jó gabonatermést betakarítsák és teljesíthessék be­adási kötelezettségüket. A beadási kötelezettség teljesíté­sén kívül' Takács István 4 holdas gazda 30 mázsás terméséből Hl má­zsa gabonát ajánlott fel szabadon államunknak. Szabó János 18 holdas középparaszt 42 mázsa gabonájából 18 mázsát, Sey Károly 28 mázsa kenyérgabonájából 8 mázsát, Lan- csak Alttal 16 holdas középparaszt pedig 54 mázsa kenyérgabona ter­méséből 26 mázsát ajánlott fel sza­badfel vásárlásira. Gerencsér János agronómus. Somogyvári Ilonká­ról, a Textilművek fia­tal orsózónőjéről min­denki csak Jót, szépet tudott mondani. Veze­tői, munkatársai dicsér­ték kedvességéért, köz­vetlen modoráért, be­csületességéért és szor­galmáért, g a sok-sok dicséretet mindig még nagyobb lelkesedés, még jobb munka követte. Néhány hónapja azon­ban valami változás történhetett a kislány életében, mert — ne szépítsük a dolgot — bizony megváltozott ró­la a vélemény. Ilonka hátat fordított a Dísz­nek. cserben hagyta a szervezetet, melynek legjobbjai közé tarto­zott. Bármerre érdeklő­dünk, bármelyik mun­katársát kérdezzük, mindenütt ezf halljuk: — Ilonka megváltozott! — Ezt mondja Varga Mária, az alapszervezet titkára, így nyilatko­zik Keezeli elvtárs, ezt suttogják a gyorsan pergő orsók, s a hatal­mas terem levegőjét is e két szó tölti meg: — Ilonka megváltozott! — És e két sokat sejtető szó felborzolja emlé­keinket. — Nem, nem lehet igaz — lüktet a kétkedés hangja agyunkba —, Somogy- vári Ilonka nem változ­hatott meg, ő biztosan most is lelkes tagja a diszisták hatalmas csa­ládjának. Régi, kedves kép ele­venedik meg előttünk. Talán fél éve, vagy még annál is régebben tör­tént, hogy egy kipirult arcú, fiatal lány lopa­kodott be a gyűléste­rem ajtaján. Ö volt az, Somogyvári Ilonka, a szótlan, unagábazárkó- zott, félénk leány. Ne­kitámaszkodott az ajtó­nak, s várt türelmesen /fői; íz őÁ'iztd/a'ÁÍí a gyűlés végéig. Ahogy közeledett a nagy pilla­nat, szíve egyre erő­sebben dobogott, arca a muskátli színében égett, keze remegett az izga­lomtól. Nem hívta őt ide senki, magától jött, mert. .•. mert olyan rossz az a magányos­ság. .. mert olyan jó lenne itt ülni a többiek között... És ez a gon­dolat erőt öntött belé. Kihúzta magát és mo­solygó arccal, csillogó szemekkel szólt a töb­biekhez. — Én is szeretnék DISZ-tag lenni... Ve­gyetek be közétek. Mindenki szeretettel nézett rá, s vágyakozó, kérlelő szavával, hang­jának őszinteségével megnyerte a diszisták bizalmát. És három nap múlva boldogan lobog­tatta kezében a Dísz­hez tartozás jelképét, a kis lila tagsági köny­vet. .. Eddig a régi, mara­dandó emlék, mely oly hihetetlenné teszi az or­sók sutogását, az em­berek mostani vélemé­nyét. Eddig a kedves, megragadó kép, mely akaratlanul is kérdője­let erőszakol a két szó mögé: — Ilonka megválto­zott? — És valóban! A hír, mely meglepte e szép emlék birtokosait, egy­re meggyőzőbb erővel hat, s hitelessége is be­igazolódott. Ilonkát az utóbbi időben j hiába hívják taggyűlésre, hiá­ba várják a társadalmi munka harsosai, ő nem ér rá... Ez a kislány, aki oly sok dicsőséget szerzett a DISZ-nek, aki a fémgyűjtésben, a tagszervezésben és min­den DISZ-munkában az elsők között volt; aki maga ajánlotta fel se­gítségét és megbízatást kért titkárától, most el­szakadt a DISZ-től, há- tat fordított szerveze­tének. . . Pedig Ilonka sokat, nagyon sokat kapott az Ifjúsági Szövetségtől. Reményei valóra ’vál­tak: szomorú, elzárkó­zott emberből vidám, életerős, munkáját sze- rető, kiegyensúlyozott ember lett. Szerette munkatársait, si a DISZ-munka, az apró élmények, a közösségi élet oly sok örömteli délutánt szerzett szá­mára, oly sok boldog órával ajándékozta\ meg! — Szívesen, öröm­mel. .. — mondogatta, amikor egy újabb, szép feladatot kapott, s az ifjúi hév, a DISZ-munka iránti őszinte szeretet a fia­talok példaképévé tet­te őt. Jó munkájáért az If­júsági 'Szövetség sem maradt adós. A dicsérő oklevél, a kétnapos bu­dapesti kirándulás, me­lyen ő is részt vehetett, arcképe, mely a DISZ dicsőségtábláján díszel­gett, munkája elismeré­sének, s a lelkes fia­tal dolgozó megbecsü­lésének legszebb bizo­nyítékai voltak. De mindennél nagyobb, megtisztelőbb ajándék volt a DISZ Bizottság javaslata, mellyel a párttagjelöltek soraiba ajánlotta őt. És Ilonka ekkor fe­ledkezett el arról, ami minden DISZ-tag köte­lessége, ekkor történt a hirtelen változás... Életének nagyszerű fordulópontjához érke­zett. Csillogó, ragyogó aranygyűrű került az ujjára, mely hozzálán­colta egy fiúhoz, aki ugyanolyan jó, ugyan­olyan becsületes, mint ő, s akit nagyon lehet szeretni... Ilonka meny­asszony lett! Menyasz- szony, aki az ősszel férjhezmegy, s új ott­hont, meleg családi fészket épít... Lány és fiú életének egyik legszebb változása ez, a! családalapítás,.. És a DISZ, a fiatalok legjobb barátja, jelle­mük, egyéniségük for­málója, alakítója örül e változásnak. Örül és szívből gratulál: meleg szeretettel kíván sok­sok boldogságot a fiatal pároknak, Ilonkáéknak is-.. De álljunk meg itt egy pillanatra. Vajon a karikagyűrű birtoklása, a nagyszerű életcél kö­zeledte szükségszerűvé teszi a DISZ-től való elszakadást? Nem, nem! Szó sincs erről. Ilonka továbbra is fiatal ma­rad, s munkájára, lel­kesedésére, • csilingelő, kedves, meggyőző sza­vára ezután is szükség lesz. S ahogy az eskü­vő után nem hagyja el munkahelyét, ahogy ezután is példamutatóan dolgozik gépé mellett, úgy kell kitartania az Ifjúsági Szövetség mel­lett is. Mert szíve most is húzza, csalogatja a fiatalok közé, hisz nem feledkezett meg arról, amit a DISZ, a fiatalok közössége jelentett szá­mára. .. És az üzem pártszer­vezete, a diszisták, azok a fiatalok, akikkel oly sok kellemes órát töl­tött együtt, akik példa­képet láttak benne, most várják Ilonkát... Várják, hogy bátran — úgy mint az első taggyűlésen tette — odaáiljon eléjük, s csil­logó szemekkel, kipi­rult arccal mondja: — Vegyetek be közétek, Ismét jó DISZ-tag aka­rok lenni... Jávori Béla. két, ami jelentékeny szénmegtakarí­tás mellett az árutovábbítás meg­gyorsítását is eredményezi. Az eddigi eredmények közül ki­emelkedik Csoma-SzaJbadiban Csima Ferenc brigádjának teljesítése, mely a talpfa-cserénél 136 százalékos terv- teljesítéssel dolgozik. Kaposvárott •e Papp Istvánná állandóan 130 száza­lék körül teljesíti normáját. Újabb vállalásával a vasutasnap tisztele­tére ezt 134 százalékra emelte. Vö­rös Mihály és Misa István lakatosok munkájukat mindenkor példamutató szorgalommal végzik el. Most a vas­utasnak tiszteletére mindketten két átképzés tanuló betanítását vállal­ták, akik rövidesen szakmunkásokká válhatnak. A pályafenntartás dolgozói mél­tóan akarják megünnepelni az V: vasutasnapot. ÉRDEMES HIZLALÁSI SZERZŐDÉST KÖTNI! A Somogy megyei Áilatforgaimi Vállalat az 1955. évi hízlalási akció­ban igen sok tsz-szel és egyéni ter­melővel költött hízlalási szerződést sertésre, baromfira, vágómarhára. A magas átvételi árakon kívül ka- I matmentes előleget, 5—20 sertés hizlalása és szállítása esetén kg- ként 80 fillér, 20-om felül pedig 1 Ft mennyiségi prémiumot fizetett ki termelőknek, Ilyen előnyös felté­telek mellett 20 000 sertésre és 7800 ! hízottbikára kötöttek szerződést megyénkben. Érdemes hízlalási szerződést köt- I ni! Ezt bizonyítja, hogy pl. a So­mogy tamócai Szorgalom TSZ 40 | sertése leadásakor 104 400 Ft vétel­árat és 5217 Ft mennyiségi prémiu­mot kapott. Az osztopáni Győzelem TSZ 25 db hússertés átadásakor 50 400 Ft vételárat és 2520 Ft pré­miumot kapott. Ezek az előnyös feltételek az 1956. évi hízlalási ak­cióban is érvényesek. Ha a meghíz- i falt sertésnél tenménybeadási ked- ; vezmőnyt igényelnek a termelők, | december 31-ig erre is yan lehető­ség. Az 1956. évi hizlalása akcióra me­gyénkben az elmúlt két hétben több í mint 1800 sertésre kötöttek szerző- ; d'ést a tsz-ek és- egyénileg gazdál- I ködök. A rinyaújláki Kossuth TSZ 25 sertésre kötött szerződést. Ha a | sertések meghaladják a 140 kg-ot, akkor 37,50 mázsa takar- I mánybeadási kedvezményben ré­szesül a tsz a vételáron felül. Szálai István bodrogi lakos tavaly pl. 11 hússüldője után 20 700 forintot ka­pott az átadáskor. Érdemes tehát mind a isz-ekmek, j mind az egyéni termelőknek hízla­3QOOOOOOQOOOOOOOOOO°^^ XXX>Q00COCO3000C00000000CC0000CPCC0Q00000000000CX300CX^ l ~ gj szerződést kötni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents