Somogyi Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)

1955-08-31 / 204. szám

3 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1955. augusztus 31. A Szovjetunióban tartózkodó jugoszláv gazdasági küldöttség meglátogatta az atomvillanytelepet Moszkva (TASZSZ). A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság gazdasági küldöttsége Sz. Vukmanovics- Tem­pónak, a Szövetségi Végrehajtó Ta­nács elnökhelyettesének vezetésével augusztus 29-én Leningrádbói vissza­érkezett Moszkvába. Ugyanezen a napon a jugoszláv vendégek megte­kintették a Szovjet Tudományos Akadémia aíomvillanytelepét, a gaz­dasági küldöttség tagjaival együtt látogatta meg a villanytelepet B. Gyurics, a szovjet—jugoszláv légi- forgalmi egyezmény megkötésére Moszkvába érkezett jugoszláv kor­mányküldöttség vezetője. N. A. Nyikolajev és A. K. Kra- szin szovjet tudósok kimerítő vá­laszt adtak minden kérdésre. Az ér­dekes és barátságos beszélgetésiben résztvett I. G. Morozov mérnök is, aki nemrég tér vissza a genfi atom­erő-értekezletről. Nagy elismeréssel beszélt az atomerő békés felhaszná­lása terén dolgozó és a genfi érte­kezleten résztvett jugoszláv tudósok­ról. A jugoszláv vendégek és a szqv- jet szakemberek kifejezésre juttat­ták azt az egyöntetű véleményüket, hogy erősíteni és bővíteni kell a szovjet és jugoszláv tudósok alkotó együttműködését. Sz. Vukmanovics-Tempo, a jugo­szláv gazdasági küldöttség vezetője az atomvillanytelep látogatási köny­vébe tett bejegyzésében hangsúlyoz­ta, hogy az átomerő 'békés alkalma­zása óriási lehetőségeket nyit meg a társadalom termelőerőinek fejlesz­tése előtt, éppen ezért Jugoszláviá­ban nagy figyelemmel kezelik az atomerő békés felhasználását célzó munkálatokat. A francia sajtó a marokkói helyzetről Párizs (MTI). Jóllehet, hivatalos közleményt még nem adtak ki, de a keddi francia lapok szerint most már bizonyos, hogy Boyer De La Tour tuniszi főhelytartjót! nevezik 1 ki Grandval marokkói főhelytartó he­lyébe. A 'hírek szerint Boyer De La Tour csütörtökön Rabatba utazik. A Párisién Liberó szerint már el­ült az Elyseé-palotában kitört vihar, s a kormány ismét egységessé vált, mert visszadöbbent a kormányválság lehetőségétől. A Combat kiemeli, hegy a mos­tani megegyezés törékenységét két nehézség okozza: egyrészt a marok­kói franciák, másrészt a marokkói nacionalisták beleegyezésének el­érése. Az Humanitében Léon Feix »A kritikus ponton« című vezércikké­ben megállapítja, hogy a francia közvélemény többsége ma már meg­egyezik Ben Arafa távozásában, Ben Jusszef volt szultánnak Madagasz­kárból való visszatérésében, kor­mányzótanács alakításában, s a ma­rokkói kormány kijelölésében. Ez­után felteszi a kérdést, vajon a kor­mány tagjai miért nem egyeznek meg minden hivatalos kijelentés el­lenére abban, hogy ezer az alapon tárgyaljanak, mely megfelel a ma­rokkói nép követelésének, s Fran­ciaország érdekeinek egyaránt, kö­vetkezésképp lehetővé tenné a hely­iét azonnali megjavulását. Hangoztatja továbbá, hogy a kom­munisták megsokszorozzák majd erőfeszítéseiket, hogy bevonják a szocialista dolgozókat a közös akció­ba az előrehaladás érdekében, szá­mot vetve azzal, hogy a »-szocialista párt ma bátor politika« mellett 'fog­lal állást a marokkói kérdésben. E politika szerint egybe kell vetni s egyeztetni kell a francia és a ma­rokkói érdekéket. Valamennyiünk erőfeszítésétől függ, hogy a marokkói helyzet, amely most vitathatatlanul kritikus ponton van, a józan ész, a tárgyalások és a béke irányában fejlődjék — emeli ki Léon Feix. A szovjet mezőgazdasági küldöttség látogatása Kanadában Regina (TASZSZ). A szovjet mező- gazdasági küldöttség augusztus 28- án Ottawából Regina (Saskatchewan tartomány) városba érkezett. A kül­döttséget Duglas, Saskatshewan tar­tomány miniszterelnöke fogadta a repülőtéren. A küldöttség a repülőtérről a vá­rostól ötven kilométerre fekvő kí­sérleti farmra utazott. A küldötteket Gardiner, Kanada földművelésügyi minisztere üdvözöl­te. A farm kertjében fogadást ren­deztek a küldöttség tiszteletére. Liszinmanista katonák szöktek meg az amerikai hadseregtől Phenjan (Uj-Kina). A Koreai Köz­ponti Távirati Iroda jelentése sze­rint a Dél-Koreában állomásozó 8. amerikai hadsereghez beosztott 66 liszinmanista katona augusztus 22- én éjjel megszökött. A Koreai Központi Távirati Iro­da egy szöuli United Press jelen­tést idézve megállapítja, hogy a ka­tonák az amerikai katonai egység­ben uralkodó elviselhetetlen ' faji megkülönböztetés elleni tiltakozásul szöktek meg. A Román Népköztársaság negyvenezer fővel csökkenti Kenney folytatja a „hidegháborút46 fegyveres erőinek létszámát Bukarest (MTI). A román kor­mány elhatározta: ez év december elseje előtt negyvenezer fővel csök­kentik Románia fegyveres erőinek létszámút. Franciaország nem szereli le az 1954-es korosztályt Párizs (MTI). A francia hivatalos lap keddi száma közli, hogy a had- ügyminiszteír rendelete értelmében az 1954-es korosztály (az 1954-ben tényleges szolgálatát teljesítő kor­osztály —• Szerk.) első csoportja egyelőre nem szerel le. Egy másik rendelet szerint azok a tisztek és altisztek, akikre szükség lehet a most behívandó tartalékosok kiképzésében, 'behívhatok, bármely korosztályhoz tartoznak ás. A hivatalos lap keddi száma ren­deletet közöl arról is, hogy Algír egész területére kiterjeszti a szük­ségállapotot. Amerikai szenátorok látogatása a Román Népköztársaságban Bukarest (Agerpres), Románia ezekben a napokban sok külföldi vendéget lát vendégül. A lapok j -beszámolnak azokról a körutakról, j amelyeket a látogatók Bukarestben í és vidéken tettek. így a külföldi i vendégek közül George W. Malone és Allen J. Eilender amerikai sze­nátorok látogatást tettek a buka­resti Vrepublica-művekben. A két í amerikai vendég augusztus 27-én ellátogatott a Georgi Dimitrov ter­melőszövetkezetbe és a Bragadiru állami gazdaságba. Ugyanezen a napon Malone szenátor Bukarestből Szófiába utazott, mig Eilender sze-J __ n átort Petra Groza, a Román Nép- köztársaság nagy nemzetgyűlése el­nökségének elnöke és Simon Bug- hici külügyminiszter fogadta. George Kenney nyugdíjas ame­rikai tábornok augusztus 15-én az amerikai hadirokkant szövet­ség 34. kongresszusán felhívást tett. hogy segítsenek a csangkaj- sekistáknak betörni a Kínai Nép­köztársaság területére. Egészen nyíltan beszélt: »A csangkajsekis- ták betörhetnek a kínai partvidék­re és mi közreműködhetünk eb­ben.« Ezt olvasva az ember akaratlanul is felteszi a kérdést: hallott-e a tábornok a négyhatalom ' kor­mányfőinek genfi értekezletéről? Mert mintha nem volna tudomása arról sem, hogy jelenleg is Géni­ben a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok hivatalos kép­viselői egy asztalnál ülnek és megvitatják a Kínai Népköztársa­ságot és az Egyesült Államokat érintő gyakorlati kérdéseket. Kenney a »hidegháború« idején divatban volt rémmesékkel bor- zolgatta hallgatósága idegeit. Hol­mi fenyegető orosz veszélyt emle­getett, s harciasán arra szólítot­ta hallgatóit: »Ne várjanak addig, amíg csapás éri az Egyesült Álla­mokat.« Tetejébe illetlen kifejezé­sekkel nyilatkozott a Szovjetunió­ról. Egy valami menthetné Kenney furcsa beszédét, egy pecsétes or­vosi igazolás, miszerint »George Kenney az év folyamán, egészen augusztus 15-ig, letargikus álom­ban volt.« Minthogy azonban az United Press hírügynökség, amely Kenney beszédét közölte, ilyen or­vosi igazolásról nem tesz említést, fel kell tételezni, hogy a nyuga­lomba vonult tábornok nem azért mondta, amit mondott, mintha nem volna tudomása a világon végbement változásokról), hanem merőben más okokból. Mit tartsunk Kenney nyugdíjas tábornoknak az amerikai hadi­rokkant szövetség 34. kongresszu­sán elmondott beszédéről?. Érté« kelni mindig valamiféle kritériu­mok segítségével szokás. Az adott esetben tegyük meg kritériumnak Eisenhower elnöknek a genfi érte­kezlet után mondott rádióbeszé­dét. Az Egyesült Államok elnöke ki­jelentette, hogy országa a béke ki­vívása érdekében kész együtímű« ködni a Szovjetunióval és bár­mely más néppel, mindaddig, míg biztos a célkitűzések őszinieségé« ről és az előrehaladás őszinte óhaj­tásáról. Kenney viszont, mint lát­tuk, a béke és a szovjet néppel való együttműködés ellen emelt szót. Eisenhower elnök utalt arra, hogy Genfben »mindegyik fél biz­tosította a másikat többek között arról, miszerint őszintén hajlan­dó a megbékélés új szelleméhez tartani magát«. Kenney viszont azon van, hogy elássa ezt az új, nemes szellemet. Eisenhower felhívást tett, hogy »őrizzék meg azt az égő tüzet, amelynek szikrája Genfiben lob­bant fel«. Ezzel szemben Kenney el akarja taposni a genfi szikrát. Ilyenformán George Kenney beszéde nyilvánvalóan ellentétben van Genf szellemével, a béke ér­dekeivel, ellentétben van az ame« rikai társadalom széles rétegeinek érdekeivel és beállítottságával is. Kerrney keblében egyetlen óhaj ég: mindenáron babérkoszorúval övezni körül magát a hideg, sőt melegháború bajnokának kétes mezében. A nyugalomba vonult tábornok jobban tenné, ha meleg paplannal övezné körül magát. KXXXXX300000000000000T COOOOOCOCXWOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXJOOOOOOOOOOOOOOOrt INNEN —ONNAN KÜLFÖLDI KÜLDÖTTSÉGEK A KRÍMBEN Szimferopol (TASZSZ). Augusztus 29-én Krímbe érkezett a jugoszláv oktatásügyi dolgozók küldöttsége. Ugyanezen a napon Krímbe ér­kezett a francia oktatásügyi dolgo­zók szövetségének küldöttsége. Né­hány órával később leszállott a szimferopoli repülőtéren a német élelmiszeripari, textilipari, konfek­cióipari, bőripari és kereskedelmi dolgozók szakszervezeti küldöttsége. A küldöttségek a Krím déli partvi­dékére utaztak. Az osztrák US'IA és SMV üzemekből 14 munkás a »kaukázusi Riviérán«, Szocsibam töltöjtte i szabadságát). »Úgy éreztük magun­kat a Szovjetunióban, mint régi barátok kö­zött« — mondotta az egyik osztrák munkás, Rudolf Köck. A francia »Femme Francaise« című lap Spanyolországból közöl egy levelet. A levél író­ja elmondja, hogy ebben az országban a dolgozó családok sem etetni, sem öltöztetni nem tudják gyermekeiket. Egy kilo­gramm hús ára a csa­ládfő 3 napi keresete. * * * Jugoszláviában tavaly mintegy 34 000, összesen 1 800 000 négyzetméter lakóterületű lakás épült. * * * Spanyolországban óriá­si a gyermekhalandóság. Ezer újszülött közül 99 még az egyéves kort sem éri el. A gyermekek testi fejlődése rendsze­rint nem felel meg ko­ruknak. Madridban pél­dául az egyik munkásne­gyedben a 7 esztendős gyermekek olyan sú­lyúak és magasak, mint a rendesen fejlett 5 éves korú gyermekek, a 19 esztendős fiúk és leá­nyok pedig 14 esztendő« seknek látszanak. A gyermekek már 7 éves kortól kezdve nehéz munkával tengetik éle­tüket. Egész nap dolgoz­nak egy vagy két peze­táért, gyakran csak éle­lemért. »... A nyomor — hangzik a levél — letö­rölte a mosolyt az anyák arcáról.« ■X * * Kanadában ez év első felében 73 sztrájk zajlott le, 21 000 dolgozó részvé­telével. ■■liiiiuiuiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiaiiii'iimMiiiUHimii Amerikai élményeimből írta: Olesz Goncsar Napnyugta előtt indultunk el New Yorkból. Hatalmas, négymoto­ros gépünk nagy magasságban ha­ladt a szárazföld felett, észak felé. Odalenn a földön lassan sötéte­dett. .. A gép homályos csendjében a mikrofonon keresztiül egyszerre megszólalt egy ünnepélyes hang: — Elhagyjuk a szárazföldet. Az Atlanti Óceán felé fordulunk. Elmaradtak a szárazföld fényei, csak a végtelen sötét óceán hul­lámzott alattunk. Egyenletesen, üte­mesen dolgoztak a motorok. Aludni akartam, de nem sikerült, olyan élénken foglalkoztattak amerikai élményeim... Ekkor határoztam eh hogy né­hány találkozásról, élményemről, amerikai benyomásaimról beszámo­lok az olvasóknak. ROBESON ÉNEKEL... Mivél is kezdjem? Természetesen Robesonnal.;; Az­zal az emberrel, aki megtestesíti né­pének legjobb vonásait, aki hősie­sen és becsületesen harcol a béké­ért, a népek közötti barátság meg­szilárdításáért. Robeson — amint ismeretes — nemcsak az Egyesült Államokban, hanem az egész vilá­gon rendkívül népszerű. Természe­tes, hogy mi, szovjet emberek na­gyon szerettünk volna itt. hazájában találkozni a nagy amerikai énekes­sel. A találkozó nem sikerült. Csak amerikai tartózkodásunk végefelé jutottunk el Paul Robeson egyik hangversenyére. San Franciscóban történt, éppen azokban a napokban, amikor a vá­rosi operaháziban összeült az ENSZ jubileumi ülésszaka. A hangver­senyt San Francisco egyik . legna­gyobb hoteljében rendezték. Leg­először az lepett meg bennünket, hogy a megjelentek nagyrésze (ta­lán túlnyomó többsége) fehér ember volt, s a fehérek a legnagyobb ba­rátságban beszélgettek a négerek­kel. Nyoma sem volt itt a faji meg­különböztetés szellemének: Robeson csodálatos dalai nyilvánvalóan egé­szen közel tudják hozni egymáshoz a fehér és a színesbőrű embereket. A terem zsúfolásig megtelt, még az oldalfolyosókon is minden helyet elfoglaltak. A színpadon zongora állt, az egyszerű emelvényen virá­gokkal díszített mikrofon. .,. Robeson gyors, energikus lép­tekkel sietett az emelvényre. Meg­zördültek a székek, a hallgatóság felállt, s lelkesen üdvözölte a nagy énekest. Sokan a lincsbíróságokról, a négerek kegyetlen üldözéséről is­merik Amerikát. Igen. van ilyen Amerika is. De itt a sokszáz fehér a négerekkel együtt helyéről feláll­va lelkes tapssal, forrón ünnepelt egy néger énekest, s ez is Amerika! Robeson egész este énekelt. Köny- nyű elképzelni, hogy mi, szovjet emberek mennyire örültünk, ami­kor sokezer kilométerre szülőföl­dünktől, egymás után hallhattuk Robeson előadásában távoli hazánk szebbnél szebb dalait. A szünetben néger leánykák la­pokat osztogattak a megjelenteknek. Petíció volt ez az Egyesült Államok külügyminisztériumához, hogy any- nyi év után adja ki végre Robeson útlevelét. A lapok kézről-kézre jár­tak. s az emberek figyelmesen elol­vasták és aláírták; Robeson ma nincs egyedül abban a nemes tevékenységében, hogy el­hintse Amerikában a népek közötti barátság magvait. Bár távolról sem mindenki tudja ilyen erővel és szen­vedélyességgel hallatni hangját a béke, az emberiség ragyogóbb hol­napja érdekében, mégis nagyjelen­tőségű, hogy a béke eszméje, a né­pek békés együttélése lehetőségének eszméje egyre mélyebbre ereszti gyökereit a nép széles rétegeiben, egyre nagyobb támogatásra talál az egyszerű amerikaiak milliói között. * * * AMI RAGYOGÓ MOSOLYT FAKASZTOTT A MUNKÁSOK ARCÄN... A központi államok prérijein ha­talmas felhőszakadás pusztított, amely hosszú .kilométereken át el­mosta a vasútvonalat. Vonatunk, amely eddig vad gyorsasággal szá­guldott keresztül az országon, most alig-alig mászott, s — amint mond­ják — minden »görbe fánál« meg­állt. A vasúti társaság által felfogadott munkások már javították a pályát. Végiig az úton mindenütt munkások, munkások, munkások... Rövid vi­harkabátban és széleskarimájú cow­boy kalapban egyengették a földet, ügyesen és gyorsan rakták helyük­re a síneket. Mihelyt megtudták, hogy szovjet küldöttség utazik a vo­naton, abbahagyták a munkát, a vo­nat felé fordulták és ragyogó mo­soly világította meg kemény arcú­ikat. :: Amikor vonatunk megállt, még a legeldugottabb kis állomáson is egy­szerre nagy tömeg verődött össze. Az egybegyűltek — vasúti munká­sok, szélcserzett arcú farmerek, he­lyi tudósítók — széles karimájú cowboy-kalapokat adtak át a szovjet küldöttség tagjainak emlékül, ba­rátságuk és tiszteletük jeléül. Ezek­ben a lelkes hangulatú találkozók­ban nyoma sem volt a hírhedt »hi­degháborús szellemnek«. Később is többízben meggyőződ­tünk arról, hogy az amerikaiak nagy többsége békében és barátságban akar élni a szovjet emberekkel. Az atomhisztériától, az állandó rette­géstől és az évek óta tartó feszült­ségtől elkínzott egyszerű amerikaiak milliói ma szenvedélyesen keresik a nyugodt élethez a más népekkel, el­sősorban a nagy szovjet néppel való szoros együttműködéshez, a kölcsö­nös bizalomhoz vezető útat. Az or­szágaink közötti viszony javulásá­nak első jeleit nemcsak mi fogad­tuk őszinte örömmel, hanem az amerikai közvélemény legszélesebb körei is. A »VÖRÖS ERDŐ« Az ENSZ jubileumi ülésszaka vé­gefelé közeledett. Az egyik szovjet küldött, aki San Franciscóban volt 1945-ben is, amikor ünnepélyes és baráti légkörben megalakult az Egye­sült Nemzetek Szervezete — azt ja­vasolta, hogy utazzunk Redwoodba, nézzük meg »Roosevelt fáját«. Miféle fa ez? Elvtársunk megmagyarázta, hogy akkor, tíz évvel ezelőtt az ülésszak részvevői együttesen látogatást tet­tek a híres redwoodi erdőben, s a nagy történelmi esemény, az ENSZ megalakulása emlékére emléktáblát helyeztek el és egy fiatal fát ültettek Franklin Roosevelt tiszteletére. Roosevelt, a nagy amerikai elnök ne­véhez fűződnek a szovjet emberek emlékezései azokról az időkről, ami­kor népeink szorosan együttműköd­tek és egy nemes törekvés fűtötte őket: az, hogy szétzúzzák a fasiz­must és megteremtsék a földön a tartós békét. Tehát Redwoodba utaztunk. A Redwood szó jelentése: »Vörös erdő«. így nevezik az itteni világ­hírű védett területet, a mammut-' fenyők ligetét. Ez az érdekes fa ma már egyedül csak a földnek ezen a kis részén él. Végigmentünk a csodálatos lige« ten, a Csendes-óceán dombos part­ján. Égbenyúló, vöröses árnyalatú óriásfák közt jártunk. Átugrottuk a halkan csörgedező kis patakokat, e az alig kivehető kis ösvényeken el« indultunk, hogy megkeressük »Roosevelt fáját«. Útikalauzunk, az utazás kezdemé« myezője mélyen elszomorodott, ami« kor hosszú és kitartó keresés után sem sikerült megtalálnunk a fát... Az emléktáblára ráakadtunk, de a fa seholsem volt... — Talán nem jól emlékszik, és egyáltalán nem ültettek itt akkor fát? — De igen, ültettek! — Akkor talán nem ebben a park« ban, hanem valahol másutt? — Hm ... Tegyük fel, hogy má« sutt. de akkor sem lett volna sza« bad ilyen nyomtalanul eltűnnie! így tehát nem sikerült meglátnunk a nevezetes fát. Azonban hisszük, hogy valahol az erdő sűrűjében élj fejlődik és erőt gyűjt. Hisszük, hogy a nép még lerakja a béke és 'barát­ság fájához vezető világos, széles, egyenes utat. * * * Egyre messzebb repülünk. Az egyszerű amerikai nép józanságába vetett szilárd hittel hagyom el Ame­rikát, hiszem, hogy az ENSZ szüle­tésnapján ültetett legendás fa nő, fejlődik és a nap felé tárja életerős ágait. Bíborszínű fény hasad Keleten. A reggeli napfényben fürödve úsznak el alattunk Írország világos­zöld mezői, Amszterdam középkori negyedei és feltűnik Párizs, a for­radalmak, a kommunárok, az ellen­állás hőseinek városa... S ott mesz- sze, keleten terül el a dicső föld. amelyre ma reménységgel tekint az emberiség: békeszerető nagy ha­zánk, a Szovjetunió.

Next

/
Thumbnails
Contents