Somogyi Néplap, 1955. augusztus (12. évfolyam, 179-204. szám)
1955-08-31 / 204. szám
3 SOMOGYI NÉPLAP Szerda, 1955. augusztus 31. A Szovjetunióban tartózkodó jugoszláv gazdasági küldöttség meglátogatta az atomvillanytelepet Moszkva (TASZSZ). A Jugoszláv Szövetségi Népköztársaság gazdasági küldöttsége Sz. Vukmanovics- Tempónak, a Szövetségi Végrehajtó Tanács elnökhelyettesének vezetésével augusztus 29-én Leningrádbói visszaérkezett Moszkvába. Ugyanezen a napon a jugoszláv vendégek megtekintették a Szovjet Tudományos Akadémia aíomvillanytelepét, a gazdasági küldöttség tagjaival együtt látogatta meg a villanytelepet B. Gyurics, a szovjet—jugoszláv légi- forgalmi egyezmény megkötésére Moszkvába érkezett jugoszláv kormányküldöttség vezetője. N. A. Nyikolajev és A. K. Kra- szin szovjet tudósok kimerítő választ adtak minden kérdésre. Az érdekes és barátságos beszélgetésiben résztvett I. G. Morozov mérnök is, aki nemrég tér vissza a genfi atomerő-értekezletről. Nagy elismeréssel beszélt az atomerő békés felhasználása terén dolgozó és a genfi értekezleten résztvett jugoszláv tudósokról. A jugoszláv vendégek és a szqv- jet szakemberek kifejezésre juttatták azt az egyöntetű véleményüket, hogy erősíteni és bővíteni kell a szovjet és jugoszláv tudósok alkotó együttműködését. Sz. Vukmanovics-Tempo, a jugoszláv gazdasági küldöttség vezetője az atomvillanytelep látogatási könyvébe tett bejegyzésében hangsúlyozta, hogy az átomerő 'békés alkalmazása óriási lehetőségeket nyit meg a társadalom termelőerőinek fejlesztése előtt, éppen ezért Jugoszláviában nagy figyelemmel kezelik az atomerő békés felhasználását célzó munkálatokat. A francia sajtó a marokkói helyzetről Párizs (MTI). Jóllehet, hivatalos közleményt még nem adtak ki, de a keddi francia lapok szerint most már bizonyos, hogy Boyer De La Tour tuniszi főhelytartjót! nevezik 1 ki Grandval marokkói főhelytartó helyébe. A 'hírek szerint Boyer De La Tour csütörtökön Rabatba utazik. A Párisién Liberó szerint már elült az Elyseé-palotában kitört vihar, s a kormány ismét egységessé vált, mert visszadöbbent a kormányválság lehetőségétől. A Combat kiemeli, hegy a mostani megegyezés törékenységét két nehézség okozza: egyrészt a marokkói franciák, másrészt a marokkói nacionalisták beleegyezésének elérése. Az Humanitében Léon Feix »A kritikus ponton« című vezércikkében megállapítja, hogy a francia közvélemény többsége ma már megegyezik Ben Arafa távozásában, Ben Jusszef volt szultánnak Madagaszkárból való visszatérésében, kormányzótanács alakításában, s a marokkói kormány kijelölésében. Ezután felteszi a kérdést, vajon a kormány tagjai miért nem egyeznek meg minden hivatalos kijelentés ellenére abban, hogy ezer az alapon tárgyaljanak, mely megfelel a marokkói nép követelésének, s Franciaország érdekeinek egyaránt, következésképp lehetővé tenné a helyiét azonnali megjavulását. Hangoztatja továbbá, hogy a kommunisták megsokszorozzák majd erőfeszítéseiket, hogy bevonják a szocialista dolgozókat a közös akcióba az előrehaladás érdekében, számot vetve azzal, hogy a »-szocialista párt ma bátor politika« mellett 'foglal állást a marokkói kérdésben. E politika szerint egybe kell vetni s egyeztetni kell a francia és a marokkói érdekéket. Valamennyiünk erőfeszítésétől függ, hogy a marokkói helyzet, amely most vitathatatlanul kritikus ponton van, a józan ész, a tárgyalások és a béke irányában fejlődjék — emeli ki Léon Feix. A szovjet mezőgazdasági küldöttség látogatása Kanadában Regina (TASZSZ). A szovjet mező- gazdasági küldöttség augusztus 28- án Ottawából Regina (Saskatchewan tartomány) városba érkezett. A küldöttséget Duglas, Saskatshewan tartomány miniszterelnöke fogadta a repülőtéren. A küldöttség a repülőtérről a várostól ötven kilométerre fekvő kísérleti farmra utazott. A küldötteket Gardiner, Kanada földművelésügyi minisztere üdvözölte. A farm kertjében fogadást rendeztek a küldöttség tiszteletére. Liszinmanista katonák szöktek meg az amerikai hadseregtől Phenjan (Uj-Kina). A Koreai Központi Távirati Iroda jelentése szerint a Dél-Koreában állomásozó 8. amerikai hadsereghez beosztott 66 liszinmanista katona augusztus 22- én éjjel megszökött. A Koreai Központi Távirati Iroda egy szöuli United Press jelentést idézve megállapítja, hogy a katonák az amerikai katonai egységben uralkodó elviselhetetlen ' faji megkülönböztetés elleni tiltakozásul szöktek meg. A Román Népköztársaság negyvenezer fővel csökkenti Kenney folytatja a „hidegháborút46 fegyveres erőinek létszámát Bukarest (MTI). A román kormány elhatározta: ez év december elseje előtt negyvenezer fővel csökkentik Románia fegyveres erőinek létszámút. Franciaország nem szereli le az 1954-es korosztályt Párizs (MTI). A francia hivatalos lap keddi száma közli, hogy a had- ügyminiszteír rendelete értelmében az 1954-es korosztály (az 1954-ben tényleges szolgálatát teljesítő korosztály —• Szerk.) első csoportja egyelőre nem szerel le. Egy másik rendelet szerint azok a tisztek és altisztek, akikre szükség lehet a most behívandó tartalékosok kiképzésében, 'behívhatok, bármely korosztályhoz tartoznak ás. A hivatalos lap keddi száma rendeletet közöl arról is, hogy Algír egész területére kiterjeszti a szükségállapotot. Amerikai szenátorok látogatása a Román Népköztársaságban Bukarest (Agerpres), Románia ezekben a napokban sok külföldi vendéget lát vendégül. A lapok j -beszámolnak azokról a körutakról, j amelyeket a látogatók Bukarestben í és vidéken tettek. így a külföldi i vendégek közül George W. Malone és Allen J. Eilender amerikai szenátorok látogatást tettek a bukaresti Vrepublica-művekben. A két í amerikai vendég augusztus 27-én ellátogatott a Georgi Dimitrov termelőszövetkezetbe és a Bragadiru állami gazdaságba. Ugyanezen a napon Malone szenátor Bukarestből Szófiába utazott, mig Eilender sze-J __ n átort Petra Groza, a Román Nép- köztársaság nagy nemzetgyűlése elnökségének elnöke és Simon Bug- hici külügyminiszter fogadta. George Kenney nyugdíjas amerikai tábornok augusztus 15-én az amerikai hadirokkant szövetség 34. kongresszusán felhívást tett. hogy segítsenek a csangkaj- sekistáknak betörni a Kínai Népköztársaság területére. Egészen nyíltan beszélt: »A csangkajsekis- ták betörhetnek a kínai partvidékre és mi közreműködhetünk ebben.« Ezt olvasva az ember akaratlanul is felteszi a kérdést: hallott-e a tábornok a négyhatalom ' kormányfőinek genfi értekezletéről? Mert mintha nem volna tudomása arról sem, hogy jelenleg is Géniben a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok hivatalos képviselői egy asztalnál ülnek és megvitatják a Kínai Népköztársaságot és az Egyesült Államokat érintő gyakorlati kérdéseket. Kenney a »hidegháború« idején divatban volt rémmesékkel bor- zolgatta hallgatósága idegeit. Holmi fenyegető orosz veszélyt emlegetett, s harciasán arra szólította hallgatóit: »Ne várjanak addig, amíg csapás éri az Egyesült Államokat.« Tetejébe illetlen kifejezésekkel nyilatkozott a Szovjetunióról. Egy valami menthetné Kenney furcsa beszédét, egy pecsétes orvosi igazolás, miszerint »George Kenney az év folyamán, egészen augusztus 15-ig, letargikus álomban volt.« Minthogy azonban az United Press hírügynökség, amely Kenney beszédét közölte, ilyen orvosi igazolásról nem tesz említést, fel kell tételezni, hogy a nyugalomba vonult tábornok nem azért mondta, amit mondott, mintha nem volna tudomása a világon végbement változásokról), hanem merőben más okokból. Mit tartsunk Kenney nyugdíjas tábornoknak az amerikai hadirokkant szövetség 34. kongresszusán elmondott beszédéről?. Érté« kelni mindig valamiféle kritériumok segítségével szokás. Az adott esetben tegyük meg kritériumnak Eisenhower elnöknek a genfi értekezlet után mondott rádióbeszédét. Az Egyesült Államok elnöke kijelentette, hogy országa a béke kivívása érdekében kész együtímű« ködni a Szovjetunióval és bármely más néppel, mindaddig, míg biztos a célkitűzések őszinieségé« ről és az előrehaladás őszinte óhajtásáról. Kenney viszont, mint láttuk, a béke és a szovjet néppel való együttműködés ellen emelt szót. Eisenhower elnök utalt arra, hogy Genfben »mindegyik fél biztosította a másikat többek között arról, miszerint őszintén hajlandó a megbékélés új szelleméhez tartani magát«. Kenney viszont azon van, hogy elássa ezt az új, nemes szellemet. Eisenhower felhívást tett, hogy »őrizzék meg azt az égő tüzet, amelynek szikrája Genfiben lobbant fel«. Ezzel szemben Kenney el akarja taposni a genfi szikrát. Ilyenformán George Kenney beszéde nyilvánvalóan ellentétben van Genf szellemével, a béke érdekeivel, ellentétben van az ame« rikai társadalom széles rétegeinek érdekeivel és beállítottságával is. Kerrney keblében egyetlen óhaj ég: mindenáron babérkoszorúval övezni körül magát a hideg, sőt melegháború bajnokának kétes mezében. A nyugalomba vonult tábornok jobban tenné, ha meleg paplannal övezné körül magát. KXXXXX300000000000000T COOOOOCOCXWOOOOOOOOOOOOOOOOOOCXXXXJOOOOOOOOOOOOOOOrt INNEN —ONNAN KÜLFÖLDI KÜLDÖTTSÉGEK A KRÍMBEN Szimferopol (TASZSZ). Augusztus 29-én Krímbe érkezett a jugoszláv oktatásügyi dolgozók küldöttsége. Ugyanezen a napon Krímbe érkezett a francia oktatásügyi dolgozók szövetségének küldöttsége. Néhány órával később leszállott a szimferopoli repülőtéren a német élelmiszeripari, textilipari, konfekcióipari, bőripari és kereskedelmi dolgozók szakszervezeti küldöttsége. A küldöttségek a Krím déli partvidékére utaztak. Az osztrák US'IA és SMV üzemekből 14 munkás a »kaukázusi Riviérán«, Szocsibam töltöjtte i szabadságát). »Úgy éreztük magunkat a Szovjetunióban, mint régi barátok között« — mondotta az egyik osztrák munkás, Rudolf Köck. A francia »Femme Francaise« című lap Spanyolországból közöl egy levelet. A levél írója elmondja, hogy ebben az országban a dolgozó családok sem etetni, sem öltöztetni nem tudják gyermekeiket. Egy kilogramm hús ára a családfő 3 napi keresete. * * * Jugoszláviában tavaly mintegy 34 000, összesen 1 800 000 négyzetméter lakóterületű lakás épült. * * * Spanyolországban óriási a gyermekhalandóság. Ezer újszülött közül 99 még az egyéves kort sem éri el. A gyermekek testi fejlődése rendszerint nem felel meg koruknak. Madridban például az egyik munkásnegyedben a 7 esztendős gyermekek olyan súlyúak és magasak, mint a rendesen fejlett 5 éves korú gyermekek, a 19 esztendős fiúk és leányok pedig 14 esztendő« seknek látszanak. A gyermekek már 7 éves kortól kezdve nehéz munkával tengetik életüket. Egész nap dolgoznak egy vagy két pezetáért, gyakran csak élelemért. »... A nyomor — hangzik a levél — letörölte a mosolyt az anyák arcáról.« ■X * * Kanadában ez év első felében 73 sztrájk zajlott le, 21 000 dolgozó részvételével. ■■liiiiuiuiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiaiiaiiii'iimMiiiUHimii Amerikai élményeimből írta: Olesz Goncsar Napnyugta előtt indultunk el New Yorkból. Hatalmas, négymotoros gépünk nagy magasságban haladt a szárazföld felett, észak felé. Odalenn a földön lassan sötétedett. .. A gép homályos csendjében a mikrofonon keresztiül egyszerre megszólalt egy ünnepélyes hang: — Elhagyjuk a szárazföldet. Az Atlanti Óceán felé fordulunk. Elmaradtak a szárazföld fényei, csak a végtelen sötét óceán hullámzott alattunk. Egyenletesen, ütemesen dolgoztak a motorok. Aludni akartam, de nem sikerült, olyan élénken foglalkoztattak amerikai élményeim... Ekkor határoztam eh hogy néhány találkozásról, élményemről, amerikai benyomásaimról beszámolok az olvasóknak. ROBESON ÉNEKEL... Mivél is kezdjem? Természetesen Robesonnal.;; Azzal az emberrel, aki megtestesíti népének legjobb vonásait, aki hősiesen és becsületesen harcol a békéért, a népek közötti barátság megszilárdításáért. Robeson — amint ismeretes — nemcsak az Egyesült Államokban, hanem az egész világon rendkívül népszerű. Természetes, hogy mi, szovjet emberek nagyon szerettünk volna itt. hazájában találkozni a nagy amerikai énekessel. A találkozó nem sikerült. Csak amerikai tartózkodásunk végefelé jutottunk el Paul Robeson egyik hangversenyére. San Franciscóban történt, éppen azokban a napokban, amikor a városi operaháziban összeült az ENSZ jubileumi ülésszaka. A hangversenyt San Francisco egyik . legnagyobb hoteljében rendezték. Legelőször az lepett meg bennünket, hogy a megjelentek nagyrésze (talán túlnyomó többsége) fehér ember volt, s a fehérek a legnagyobb barátságban beszélgettek a négerekkel. Nyoma sem volt itt a faji megkülönböztetés szellemének: Robeson csodálatos dalai nyilvánvalóan egészen közel tudják hozni egymáshoz a fehér és a színesbőrű embereket. A terem zsúfolásig megtelt, még az oldalfolyosókon is minden helyet elfoglaltak. A színpadon zongora állt, az egyszerű emelvényen virágokkal díszített mikrofon. .,. Robeson gyors, energikus léptekkel sietett az emelvényre. Megzördültek a székek, a hallgatóság felállt, s lelkesen üdvözölte a nagy énekest. Sokan a lincsbíróságokról, a négerek kegyetlen üldözéséről ismerik Amerikát. Igen. van ilyen Amerika is. De itt a sokszáz fehér a négerekkel együtt helyéről felállva lelkes tapssal, forrón ünnepelt egy néger énekest, s ez is Amerika! Robeson egész este énekelt. Köny- nyű elképzelni, hogy mi, szovjet emberek mennyire örültünk, amikor sokezer kilométerre szülőföldünktől, egymás után hallhattuk Robeson előadásában távoli hazánk szebbnél szebb dalait. A szünetben néger leánykák lapokat osztogattak a megjelenteknek. Petíció volt ez az Egyesült Államok külügyminisztériumához, hogy any- nyi év után adja ki végre Robeson útlevelét. A lapok kézről-kézre jártak. s az emberek figyelmesen elolvasták és aláírták; Robeson ma nincs egyedül abban a nemes tevékenységében, hogy elhintse Amerikában a népek közötti barátság magvait. Bár távolról sem mindenki tudja ilyen erővel és szenvedélyességgel hallatni hangját a béke, az emberiség ragyogóbb holnapja érdekében, mégis nagyjelentőségű, hogy a béke eszméje, a népek békés együttélése lehetőségének eszméje egyre mélyebbre ereszti gyökereit a nép széles rétegeiben, egyre nagyobb támogatásra talál az egyszerű amerikaiak milliói között. * * * AMI RAGYOGÓ MOSOLYT FAKASZTOTT A MUNKÁSOK ARCÄN... A központi államok prérijein hatalmas felhőszakadás pusztított, amely hosszú .kilométereken át elmosta a vasútvonalat. Vonatunk, amely eddig vad gyorsasággal száguldott keresztül az országon, most alig-alig mászott, s — amint mondják — minden »görbe fánál« megállt. A vasúti társaság által felfogadott munkások már javították a pályát. Végiig az úton mindenütt munkások, munkások, munkások... Rövid viharkabátban és széleskarimájú cowboy kalapban egyengették a földet, ügyesen és gyorsan rakták helyükre a síneket. Mihelyt megtudták, hogy szovjet küldöttség utazik a vonaton, abbahagyták a munkát, a vonat felé fordulták és ragyogó mosoly világította meg kemény arcúikat. :: Amikor vonatunk megállt, még a legeldugottabb kis állomáson is egyszerre nagy tömeg verődött össze. Az egybegyűltek — vasúti munkások, szélcserzett arcú farmerek, helyi tudósítók — széles karimájú cowboy-kalapokat adtak át a szovjet küldöttség tagjainak emlékül, barátságuk és tiszteletük jeléül. Ezekben a lelkes hangulatú találkozókban nyoma sem volt a hírhedt »hidegháborús szellemnek«. Később is többízben meggyőződtünk arról, hogy az amerikaiak nagy többsége békében és barátságban akar élni a szovjet emberekkel. Az atomhisztériától, az állandó rettegéstől és az évek óta tartó feszültségtől elkínzott egyszerű amerikaiak milliói ma szenvedélyesen keresik a nyugodt élethez a más népekkel, elsősorban a nagy szovjet néppel való szoros együttműködéshez, a kölcsönös bizalomhoz vezető útat. Az országaink közötti viszony javulásának első jeleit nemcsak mi fogadtuk őszinte örömmel, hanem az amerikai közvélemény legszélesebb körei is. A »VÖRÖS ERDŐ« Az ENSZ jubileumi ülésszaka végefelé közeledett. Az egyik szovjet küldött, aki San Franciscóban volt 1945-ben is, amikor ünnepélyes és baráti légkörben megalakult az Egyesült Nemzetek Szervezete — azt javasolta, hogy utazzunk Redwoodba, nézzük meg »Roosevelt fáját«. Miféle fa ez? Elvtársunk megmagyarázta, hogy akkor, tíz évvel ezelőtt az ülésszak részvevői együttesen látogatást tettek a híres redwoodi erdőben, s a nagy történelmi esemény, az ENSZ megalakulása emlékére emléktáblát helyeztek el és egy fiatal fát ültettek Franklin Roosevelt tiszteletére. Roosevelt, a nagy amerikai elnök nevéhez fűződnek a szovjet emberek emlékezései azokról az időkről, amikor népeink szorosan együttműködtek és egy nemes törekvés fűtötte őket: az, hogy szétzúzzák a fasizmust és megteremtsék a földön a tartós békét. Tehát Redwoodba utaztunk. A Redwood szó jelentése: »Vörös erdő«. így nevezik az itteni világhírű védett területet, a mammut-' fenyők ligetét. Ez az érdekes fa ma már egyedül csak a földnek ezen a kis részén él. Végigmentünk a csodálatos lige« ten, a Csendes-óceán dombos partján. Égbenyúló, vöröses árnyalatú óriásfák közt jártunk. Átugrottuk a halkan csörgedező kis patakokat, e az alig kivehető kis ösvényeken el« indultunk, hogy megkeressük »Roosevelt fáját«. Útikalauzunk, az utazás kezdemé« myezője mélyen elszomorodott, ami« kor hosszú és kitartó keresés után sem sikerült megtalálnunk a fát... Az emléktáblára ráakadtunk, de a fa seholsem volt... — Talán nem jól emlékszik, és egyáltalán nem ültettek itt akkor fát? — De igen, ültettek! — Akkor talán nem ebben a park« ban, hanem valahol másutt? — Hm ... Tegyük fel, hogy má« sutt. de akkor sem lett volna sza« bad ilyen nyomtalanul eltűnnie! így tehát nem sikerült meglátnunk a nevezetes fát. Azonban hisszük, hogy valahol az erdő sűrűjében élj fejlődik és erőt gyűjt. Hisszük, hogy a nép még lerakja a béke és 'barátság fájához vezető világos, széles, egyenes utat. * * * Egyre messzebb repülünk. Az egyszerű amerikai nép józanságába vetett szilárd hittel hagyom el Amerikát, hiszem, hogy az ENSZ születésnapján ültetett legendás fa nő, fejlődik és a nap felé tárja életerős ágait. Bíborszínű fény hasad Keleten. A reggeli napfényben fürödve úsznak el alattunk Írország világoszöld mezői, Amszterdam középkori negyedei és feltűnik Párizs, a forradalmak, a kommunárok, az ellenállás hőseinek városa... S ott mesz- sze, keleten terül el a dicső föld. amelyre ma reménységgel tekint az emberiség: békeszerető nagy hazánk, a Szovjetunió.
