Somogyi Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-178. szám)
1955-07-24 / 173. szám
Vasárnap, 1955. július 34. SOMOGYI NÉPLAP 4 I PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS ik Miért nem töltötte be hivatását a somogyvári nyilvános taggyűlés? A beszámoló elemi hibák bélyegét Erői adó emlékezés A dicsőséges 1919-es Tanácsköztársaságot leverték... A megtorlás és a bosszú kegyetlen évei nehezedtek a meggyötört, kifosztott, szegény magyar népre. A fizikai nyomorhoz, a nélkülözéshez járult, hogy a népnyúzó rendszer szellemi koldusokká is akarta tenni a dolgozókat. A Kommunisták Magyarországi Pártja, valamint a Kommunista Ifjúmunkások Szövetsége illegális szervezeteinek megalakítása enyhítette egyedül a kiszolgáltatottság keserű érzését. Létezett végre újra az Erő, melyben bízni lehetett, mely harcolt és amelyre támaszkodhattak. Az illegális párt és az ifjúsági szövetség sejtjei, főleg a nagyüzemekben, gyors ütemben szaporodtak. Megindult az az ellenállási mozgalom, mellyel népünk küzdelmes történetében új fejezet nyílt, melynek vértől ázott napjaira arany betűkkel írták nevüket a mozgalom nagyjai. Ezer- és ezerszámra voltak névtelen hősök, akik küzdöttek, mert gyűlölték az elnyomást, és meghaltak, mert kegyetlen, vérszomjas ellenség ellen harcoltak. Mellettük azonban nagy számmal voltak olyanok is, akiknek neve örökké élni fog szívünkben, s akiktől igaz hazafiságot tanulunk, akik megtanítanak keményen harcolni a becsületért, az igazságért, népünk életéért. Ilyen volt az a négy fiatal, akiknek harcáról, mártírhaláláról emlékezünk meg ma. zebb, legkörültekintőbb feladatokat bízta. Bérharcot vezettek, -sztrájkot szerveztek, röplapokat adtak ki. A Életüket adták a pártért, a dolgozó népért J úlius 29-én lesz 33 éve, hogy SaHai Imrét és Fürst Sándort a Maglódi úti gyűjtőfogház udvarán a horthysta vérbíróság kíméletlenül meggyilkoltatta. Ki volt e két ifjú, miért üldözte az urak törvénye őket, s miért kellett fiatalon meghalniok? Hőn szeretett hazájukon, az elinyomottan, embertelen sorsban sínylődő magyar népen akartak segíteni, s ez elítélésükhöz és kivégzésükhöz a vérszomjas pribékeknek elegendő oknak és vádnak bizonyult. SaüLai Imre a nagy hegyek között meghúzódó, kis faluban, az Udvarhely megyei Erdőfü&én született 1897-ben. A mindig anyagi gondokkal küzködő szüleit az úri Magyar- ország termelte magyar betegség, a tüdővész fiatalon elvitte. A gyermek rövid időre az állami ánvalház sivár életével^ keserű kenyerével is megismerkedett. Később nagyszülei vették gondozásukba és lehetővé tették, hogy ha éhezve, fázva is, de a polgári iskola négy osztályát elvégezhesse. A kemény akaratú, komoly, értelmes fiú ezzel» sem elégedett meg. Vállalt nélkülözést, nyomort azért, hogy Pesten továbbtanulhasson. Szenvedett és küzdött, de közben mór gondolkodni kezdett azon: mi teszi az ő életét oly keserűen örömtel-enné, nehézzé, és körülötte sokét könnyűvé, gondtalanná, széppé. Lassan rátalált az emberi sorsot alakító gazdasági, politikai és társadalmi okokra. Még nem tudatö- sen és összefüggéseiben, egymásra való kölcsönhatásaiban látta, de elérkezett ennek az ideje is. Tagja lett a Galilei Körnek, ezzel szélesre tárultak előtte a fejlődés (kapui. Tanult és képezte magát a körben. Ez volt a kezdet, az első lépés, melyet a többi követett a szellemi felemelkedés útján. Az edlenforradalmd időszak folyamán emigrációba kényszerül. Bécs, majd Moszkva, s itt marad mindaddig, míg a párt helyénvalónak nem látja, hogy újra visszaengedje Magyarországra, együtt harcolni a láncait tépő, szabadságot szomjazó magyar néppel. A míg Sallai komoly tudomá- ** nyos munka közben készült fel a későbbi nagy küzdelemre, addig itthon újult erővel lángolt fel az elkeseredett osztályban:. Ezekben a harcokban érett és fejlődött kcmmunistává a régi szakszervezeti harcos: Fürst Sándor. Ö példát mutatott egész munkásságával arra, hogyan lehet nehéz körülmények között csüggedés és türeümetitanség nélkül a végcélért harcolni. Egyik fontos feladata a Külföldi Bizottság és a párt itthoni vezetősége közötti rendszeres kapcsolat megteremtése és biztosítása volt. Eljött az idő, amikor Fürst Sándor is, mint annyi jó harcos, néphez hű kcmmunista megismerkedett a Horthy-rendszer börtönével. 1929. elején a rendőrség — tartva egy nagyobbszabású kommunista megmozdulástól — megelőző intézkedést tett. Csaknem 100 ismert kommunistát letartóztatott és toJoncházba záratott. Fürst Sándor is köztük volt. A fogságban töltött idő Fürstöt megkeményítette, megacélozta. Ki- szabadulását követő napon munkáját már újra folytatja, szervez, agitál, míg rövid idő múlva ismét a börtönbe kerül. Amikor a bíróság elnöke a Kommunista Pártban végzett tevékenységéről vallatta, Fürst a választ megtagadta. A bírónak a meggyőződés büszke öntudatával kojálitotte: • »Burzsoá ! osztály bíróság előtt nem vagyok hajlandó vallomást tenni«. A fasiszta bíróság egy tévi és négy hónapi börtönre, a vallomás megtagadásáért és a bíróság előtti magatartásáért .pedig külön egy évi fogházbüntetésre ítélte. Fürst Sándor magatartása a börtönben .is példamutató volt: tanult és nagyon sokat 'tanított, A politikailag nem eléggé képzett elvtórsak nevelésére minden lehetőséget felhasznált. Közben ebben az időiben Saljai elvtáns már újra hazatért, s a KMP vezetésében, irányításában működött. Fürst Sándor kiszabadulásától kezdve a két kemény, harcokban edzett kommunista letartóztatásukig együtt dolgozott megfeszített erővel, minden tudásukkal és képességükkel azért, ami számukra a legdrágább volt: a pártért és a dolgozó népért. A párt mindkettőjükre a Jegnehepárt ilfegaMs munkájának legnagyobb része kezükben futott össze. Sajnos azonban, már csak rövid ideig dolgozhattak. Letartóztatták őket, Megbilincselve hurcolták a fő- kapitányságra a hírhedt Hain. Péter elé. J úlius 28-án bíróság elé állítottak őket. Meggyötörve a kínzásoktól is kitartottak szilárdan elvük mellett. Nem tagadták meg ott sem önmagukat. SaHai az elnöknek arra a kérdésére, hogy bűnösnek érzi-e magát, nagyon nyugodtan és nagyon határozottan jelentette ki: »Nem. Nem érzem magam bűnösnek. Minden cselekedetemben kommunista meggyőződésemet követtem«. Saljai után a tárgyalási komédia folyamán Fürst Sándor rövid kihallgatása következett. Fürst is kijelentette, hogy nem érzi magát bűnösnek, meg van győződve a kommunista eszme és a kommunista párt célkitűzéseinek helyességéről. A vérbír óság felrúgva minden törvényességet, semmibe véve az igazságot, ítéletet hirdetett: mindkét vádlottra kötél általi halált. Sallai és Fürst nyugodtan fogadták az 'ítéletet, tudták, hogy kíméletet az osz- tályeSlenségtől nem várhatnak. Tudták, hogy az úri társadalom rajtuk keresztül próbálja a magyar munkásosztályt és a kommunistákat megfélemlíteni.:: Szerdán este nyilvános taggyűlést tartottak Somogyváron. Szép számmal — mintegy hetvenen — összejöttek a termelőszövetkezeti és egyénileg dolgozó parasztok, párttagok és pártonkávüliek vegyesen, hiszen úgy hírlett, a falu közvéleményét ma leginkább foglalkoztató dologról, az aratás, ibehordés, cséplés munkájáról, meg a kenyérgabona állami szabadfelvésárlásáról lesz szó. A taggyűlés azonban alatta maradt a várakozásnak, ahogy mondani szokás, sok kívánnivalót hagyott maga után. Nézzük meg: miért nem töltötte 'be, és hogyan tölthette volna be hivatását a somogyvári kommunisták tanácskozása, .amelynek a pártomkívüliek is nagy érdeklődéssel nézték elébe? Aranyigazság: a taggyűlés eredményessége nagyrészt a beszámolón áll, s mindjárt hozzátehetjük: a taggyűlés várt sikerének elmaradása elsősorban éppen Tóth István elvtársnak, a területi alapszervezet titkárának nem kellő gondossággal elkészített beszámolójából fakadt. Hangsúlyozzuk azonban: ami a beszámolóban elhangzott, mindaz helyes volt, jó volt, csak túlságosan szerteágazott, s így nem maradt idő a legfőbb feladat, a taggyűlés napirendjének alapos elemzésére. Amit Tóth elvtárs a kenyércsatáról elmondott, az csupán az eddig végzett munkák számbavételére korlátozódott, de nem mutatott előre, nem jelölte meg a kommunistáinak s a község dolgozó parasztjainak holnapi feladatait. Ugyanez jellemezte Kovács elvtársinak, az erdészeti pártszervezet titkárának felszólalását is. Nagyon helyes és éppen ezért a legértékesebb volt Kollár István elvtársnak, a Lengyeltóti Gépállomás brigádvezetőjének a hozzászólása, aki számadatokkal mutatta meg, hol tartanak a szövetkezetek az! aratásban. De -beszélt arról is, hogy melyik cséplőgép mikor és hol kezd munkához. Felhívta a kommunisták és a jelenlévők figyelmét: szorgalmazzák a gabona behordását, nehogy asztaghiány miatt állni kelljen valamelyik gépnek is, mert mindegyik cséplőcsapat versenyre lépett az alkotmány ünnepének tiszteletére. A kenyércsata és a szocialista munkaverseny megnyerése iránti felelősséggel mondta: most a cséplés kezdetén számolják fel a népnevelők a gazdáknál: a ráérős hangulatot, mert a késlekedésből semmi haszna, hanem csak kára származik. Kár, hogy Tóth elvtárs összefoglalójóban nem szabott meg feladatokat a kommunisták számára ennek a felszólalásnak alapján. A Textilművek pártszervezete és üzemi bizottsága komolyan hozzálátott az augusztus 20-i munkaverseny megszervezéséhez. Munkájuk nyomán ezideig mintegy ezer dolgozó kapcsolódott be a versenymozgalom- ba és tett jelentős felajánlást. Az üzem 62 sztahanovistája pedig megígérte,, (hogy patronálják! azokat a dolgozókat, akik már néhányszor elérték ugyan a sztahanovista szintet, csak nem tudták megtartani. Az i# célkitűzésük, hogy az alkotmányunk ünnepének tiszteletére indított versenyben mind több dolgozó kapja meg a sztahanovista oklevelet, a jelvényt. Az üzemi bizottság az augusztus 20-i verseny legjobbjainak céljutalmakat tűzött ki (dísztárgyak, porcelán stb.). A jutalmat azok a dolgozók kapják, akik a legjobb eredményt érték el a tervteljesítés, a hulladék- és az önköltségcsökkentés terén. A legjobb dolgozókat virággal is köszöntik, ezenkívül levélben dicséri meg a vállalat vezetősége, a pártszervezet és az üzemi bizottság a viselte magán. Tóth elvtárs elmondta ugyan, hogy szorgalmasan aratott a falu népe, de egyetlen példamutató gazda nevét sem említette meg. Pedig bizonyára erőt, bizakodást, újabb lendületet adott volna a be- hordáshoz és beadáshoz a jelenlévő Tüttő Józsefnek, ifj. Musza Lajosnak, Barta Istvánnak meg a többi gazdának is, ha a párttitkár nyilvánosan megdicsérte volna őket. eddigi 'becsületes munkájukért. De .' annak is ki kellett vona derülnie a beszámolóból, hogy a termelőszövetkezetek, s a falu kommunistái hogyan mutatnak példát, s búzdítani kellett volna őket további erőfeszítésekre. A taggyűlési beszámoló adós ma« radt a behordás, cséplés és beadás feladatainak megjelölésével is. Nem esett szó az állampolgári fegyelemről s arról, kik a törvénytisztelő, kik a beadást halogató gazdák a községben, s mit kell tennie a pártszervezetnek, hogy »a cséplőgéptől a begyűjtőhelyre« jelszó Somogyváron is valósággá váljék. Vi« lágos, hogy enélkül, a dolgok mély« reható elemzése, a feladatok megmagyarázása nélkül nem könyvelhetett el teljes sikert magának a taggyűlés. A taggyűlés gerincét kellett volna képeznie a kenyérgabonafelesleg állami szabadfelvásárlásáról szóló rendelet megvitatásának. Erről is azonban csak néhány általános szó esett a 'beszámolóban, a hozzászólók pedig említést sem tettek róla. Nem tudja az ember mire vélni ez a mulasztást: arra-e, hogy Somogyváron előreláthatólag nem okoz gondot e rendelet végrehajtása, vagy a község kommunistái lebecsülik e feladat jelentőségét. Mindkét nézet káros, s a taggyűlésnek ez a fogyatékossága is mielőbb kijavításra szorul. összefoglalva: A taggyűlési beszámoló anyagának, körűitek intő megválasztása, a pártszervezet, a falu életével foglalkozó eleven beszámoló elkészítése a taggyűlés sikerének egyik záloga. ■ így .•> várhat ■ csak a vezetőség a tagságtól olyan javaslatokat, amelyek összesítésével! megszabhatja a kommunisták további teendőit. S így válik csak a taggyűlés elvtársaink nevelő iskolájává, harci tanácskozásává, az egész falu dolgozó népe soronkövetkehez csatlakozva tette vállalását a gyűrűsfonó A-műszakjának párt- szervezete, arra, hogy július 25-től 31-ig egyhetes kommunista műszakot tartanak, mivel a jövő vasárnap lesz a pártértekezlet, ahol megválasztják az üzemi pártbizottságot. Megjelentették a Textilmű\rekben az üzemi »Ludas Matyit«, Erpiek a «•házi újság«-nak a .segítségévjel is a versenymozgalmat akarják élénkké, érdekessé tenni. Megdicsérik! a szár« galmasakat, s pellengérre ^llítják^á hanyagokat. ~ -bttb Az üzem dolgozói napról ítajűHt azon igyekeznek, hogy tervüket . tét jesítsék. 21-én pl. a legjobb termelő a gyűrűsfonó A-műszakjabajn esetnek i Anna volt. 114,8 százalékot -ért el. Ugyancsak az A-műszakban volt a másik kiváló teljertkméhStis, Rajz Józsefnéé: 113,6 százalék. B-mű- szakban Kirs Annának, a C-ben pedig Petróczi Máriának volt .jfzép a teljesítményszázaléka'.--A- lámccsévé- lő legjobb dolgozójaként Lukács Mártírjaink kiontott vére nem volt hiábavaló Qallai és Fürst el/vtársaik példája nyomán tűrte bátran, rettent- hetetlenül és hősiesen a szenvedést, a mártírhalált 10 év múlva, 1942-ben Schőnherz Zoltán, a KMP Központi Bizottságának titkára is. Blfogatása idején félholtra verték, de egyetlen áruló szót sem tudtak belőle kicsikarni. Szeptemberben halálra ítélték, s október elején az ítéletet végrehajtották. Kivégzése előtt ezt írta búcsúlevelében: »... Sokat dolgoztam és abban a hitben halok meg, hogy munkámban tovább élek. Tudom, hogy munkám nem volt hiábavaló, ha még egyszer születnék gs újból élnék, akkor sem tudnék másképp élni-"'. Felemelt fővel ment a bitófa alá és utolsó szavaival a független, szabad, demokratikus Magyarországot éltette. Hosszú, nagyon hosszú volt azoknak a sora, akik népünk szabadságáért, a pártért, a dolgozó nép boldogulásáért mártírhalált haltak. 7 944 szeptemberében az illegális Szabad Nép gyászkeretes je~L lentést közölt: »Ságvári Endrét július 27-én a magyar Gestapó pribékjei meggyilkolták. Amikor rátörtek, revolvert rántott, és három pribéket leterített. A negyedik golyó azonban őt is halálra sebezte«. Ságvári Endre egyetemista korában a haladó diákmozgalom egyik vezetője. Kitűnő képességével, bátorságával már ebben az időben kiválik diáktársai közül. A kommunista párt tagja lesz, és a nyilas mozgalom előretörése idején azok közé tartozik, akik nem hátráltak meg előlük, hanem az ütésre még keményebb ütéssel válaszoltak. A nyilasbanditáknak a munkásotthonok ellen vezetett terrortámadásaira válaszul megszervezte 1937-ben a munkásifjúság rohamát a nyilasok Tompa utcai bűntanyája ellen. Ságvári Endrét ezért letartóztatják, bebörtönziic, vadállati kegyetlenséggel kínozzák, agyonveréssel fenyegetik. Ö azonban hősként viselkedett, a fenyegetések meg nem rettenthették, és a bíróságon kapott 8 hónapi börtön sem törhette meg. Kiszabadulása után még nagyobb erővel vetette magát a küzdelembe. Tanítja a munkás- és parasztfiatalokat, szemináriumot vezet, a nép szeretet éré neveli az ifjúságot, és a fasizmus, a reakció elleni izzó gyűlöletet. oltja a dolgozókba. I Midőn az ország függetlensége veszélyben van, ő a függetlenségi harc első katonája. Ságvári Endre az, aki megszervezi a munkás-, paraszt- és értelmiségi fiatalok első közös akcióját a Batthyány-mécsesnél, a magyar függetlenség ügye érdekében tüntetést szervez. 0 á halottak- napi Kossuth-mavzóleumnál rendezett tüntetésnek az irányítója, s a háború elleni tiltakozásokat is 6 szervezi. TTorthyék 1942 tavaszán lecsapnak a függetlenségi harcot vezető ■“ kommunista pártra, kínzókamrákba hurcolják el a legjobb harcosok százait. Ságvári Endre ekkor illegalitásba vonul. A Gestapó vérebjei ádáz keresése elől bújdosik. Ságvári azonban nem azért bújt, mert gyáván bőrét kívánta menteni, vagy mert félt. Nem. Az első pillanattól kezdve fáradhatatlanul és vakmerőn szervezi és építi a pártot, a. függetlenségi mozgalmat, irányít ;a a függetlenség és a béke melletti tüntetéseket. Fényképe ott van minden rendőr- és csendőrzsebben, de o dacolva minden veszéllyel az utcákat rója, és naponta 10—15 illegális találkát is lebonyolít. Nincs elvan munka, nincs olyan veszély, amit ne vállalna. Lebukik a párt nyomdája, Ságvári új nyomdát szerez. Lebukás veszélye fenyeget egy elvtársat, Ságvári vállalja a veszélyes feladatot: elmegy lakására, figyelmezteti. Közben tanul, s a legnehezebb időben is derült. »Még két hónap« — mondja, és a belőle kiáradó hit erőt ad mindenkinek a harc folytatására. Nincs lakása: űzött vad saját hazájában, de optimizmusa nem hagyja el. ! 1944-ben a Béke és Szabadság című kommunista újságot ő szerkeszti. A negyedik szám anyagát 'állítja össze már, mikor utoléri a végzett. Egy besúgó segítségével nyomára akadnak és a pasaréti Nagy- féle cukrászdában harc közben esik el. Úgy történt, ahogy életében megfogadta: nem került élve hóhérkézre. Fegyverrel a kezében halt meg, halálával is utat mutatva, hogy eljött a fegyveres harc ideje. Fegyverrel az ökölben kell szembefordulni a gyűlölt német megszállókkal és a hazaáruló cinkostársaikkal. A Horthy-fasizmus negyedszázada alatt a kommunista mártírok ** vére bőven öntözte hazánk földjét. Sallai, Fürst, Schőnherz és Ságvári elvtársakon kívül a kommunisták ezrei áldozták életüket a magyar nép szabadságáért. De vérük nem omlott hiába, hazánk szabad, s az a párt, melynek tagjaiként hősi halált haltak, a Magyar Dolgozók Pártja győzelemre vitte a dolgozók ügyét, beteljesült sokat szenvedett mártírjaink szent álma, dolgozó né-pürik sikeresen építi a szocializmust. Soha nem feledjük drága emléküket. Szocializmust építő harcainkban az ő példájuk buzdít. Ha úgy érezzük, hogy elfáradtunk, ha akadályok, nehézségek tornyosulnak elénk, rájuk gondolunk, a hősökre, akik összehasonlíthatatlanul nehezebb körülmények között, a fasizmus vérebeitől szüntelenül üldözve, életüket minden pillanatban kockára téve harcoltak — a mi szabadságunkért. S ettől az emlékezéstől új erőre kapunk — és szégyenkezünk pillanatnyi megtorpanásunkon. Igén. Hiszen mennyivel könnyebb a mi munkánk, akik már a felszabadult hazában folytathatjuk azt a harcot, melyért ők és annyi ezren az életüket adták. Összeállította: SZÁNTÓ ISTVÁN dolgozók lelkes, eredményes irgalmas munkáját, IvínvtAm r.'J O 11 rn íihO+n 1 o. O/l—n TTZ»T>cr Margitot említhetjük meg ezen, a napon, míg az előfonóban a minőig ző feladatainak biztos iránytűjévé Somogyváron is. Kommunista műszakkal készülnek a Textilművek dolgozói az üzemi pártbizottság megválasztására
