Somogyi Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1955-07-17 / 167. szám

Vasárnap, 1955. július 17. SOMOGYI NÉPLAP PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS & Hogy méginkább az eredmények javára billenjen a mérleg. IN ein a pajia-ügyről, hanem a kulák ravaszságáról van szó — Egy levél nyomán — magyarázatot fűzni... — Mit tettünk az elmúlt héten? — így kezdi a hetenkénti értekezle­teket Ruttkay Ferenc elvtárs, a Sió­foki Községi Párt-végrehajj tóbizjotf:- ság titkára. Ilyenkor fellapozza zsebben hordható jegyzetfüzetét, amelybe pontosan beírja: a végre- hajtóhizottság 7 tagja egyenként mi­lyen pártmegbizatást kapott az elő­ző illésen. Célravezető ez a rendsze­res beszámoltatás, amelynek — pá­rosulva a személyes ellenőrzéssel — nagy része van abban, hogy a KV február 9-i határozata után megvá­lasztott községi pártbizottság s a község 24 aiapszervezetének munká­ját jelentős sikerek koronázták. Sokrétű a bizottság tevékenysége, mint ahogyan szerteágazó maga a pártmunka is. Ragadjunk ki néhány szálat a bizottság munkájának csok­rából, s vegyük azokat szemügyre. A tagdíjfizetés a párthoz való tartozás egyik jele A siófoki pártszervezetek koráb­ban nem fordították kellő gondot a párthoz való tartozás egyik ismér­vének, a párttagsági díj rendszeres fizetése jelentőségének tudatosításá­ra. A végrehajtóbizottsóg ezt egyik legfontosabb feladatának tekintette, s az alapszervezetek titkáraival megvitatta, mik a teendők a tagdíj - rendezés terén. Az alapszervezetek titkárai ezután vezetőségi ülésen, taggyűlésen határozatot hoztak a tagdíjfizetésnek a Szervezeti Sza­bályzatban megjelölt módon való rendezésére. Ennek eredménye, hogy egy hónap alatt mintegy 40 párttag befizette elmaradt tagsági díját. Több olyan alapszervezet van Siófokon, mint a Kőolajvezeték Vél- ialaté, amelynek minden tagja rend­szeresen fizeti a tagdíjat. A párt-vb határozata értelmében ma már csaknem mindenütt ér­vényt szereznék a kereset szerinti tagdíjfizetési elvnek. A Kiskereske­delmi Vállalat kommunistái mutat­nak ebben jó példát a község párt- alapszervezetei tagjainak. A tagdíjfizetés megjavítására tett intézkedések arra is kiterjednek, hogy az alapszervezetek titkárait fe­lelőssé tette a párt-végnehajtóbizott- sóg a tagdíjakkal való időbeni el­számolásért. E határozat végrehaj­tását is szigorúan megkövetelte a végrehajtóbizottság. Az elszámolás elmulasztásáért áprilisban öt alap­szervi titkár elvtársat figyelmeztetés pártbüntetésben részesítettek, köz­tük Németh eLvtársat, a Halászati Vállalat és Kokovai elvtársat, a Vil­lamosművek párttitkárát. Tennivaló akad még a tagdíjfize­tés rendezésében. Ennél ás elsősor­ban az egyéni meggyőzés módszerét kell alkalmazni. Magyarázzák meg a pártvezetőségi tagok a tagdíjfizetést elmulasztá elvtársaknak;, a párt és szervezetei a szükséges anyagi esz­közök egy részét a tagsági díjból biztosítják. Ez a dolog anyagi olda­la. De sókkal fontosabb a tagdíjfi­zetés erkölcsi jelentőségének tuda­tosítása: érjék el. hogy a tagdíjfi­zetés is mély'tse el elvtársainkban a mi nagy pártunkhoz való tartozás büszke tudatát, s lelkesítse őket még harcosabb, még áldozatosabb párt- és gazdasági munkára. Kommunistákat küldtek a tömegszervezetekbe A párt-végrehajtóbizottság ne­gyedéves munkájának eredményei közül érdemes megemlíteni azt is. hogy nagyobb gondot fordít a tö­megszervezetek pártirányítására. Itt elsősorban a DISZ-ről és az MNDSZ- rő van szó. A második DlSZ-kongresszusra való készülődés idején 20 fiatal elvtár­sat adtak át alapszervezetek az ifjú­sági szövetségnek. Ezekkel1 a fiatal kommunistákkal — köztük Horváth László elvtárssal és Pécsi Ferencné elvtársnővel — maga Ruttkay élv­társ, a PB titkára foglalkozott, s hasznos útmutatást adott nekik sa­ját tapasztalataiból a DISZ-mumka végzéséhez. A fiatalok mindenütt szívesen, lelkesen dolgoznak, s kü­lön megbízatásokat vállalnak, ame­lyeknek végrehajtásával bebizonyít­hatják: méltán kiveszik részü­ket a szocializmus építéséből. A MAHART-nál pl. a párt-végrehajtó- bizottság segítségévéi két' ifjúsági hajót rendszeresítettek — az Úttörő és Ifjú Gárda nevű hajókat —, amelyeknek fiatal személyzete pél­damutatóan, lelküsmeretesen dolgo­zik. Az MNDSZ megerősítését ás ter­vezi a párt-végreh ajtóbizot tság. El­határozták, hogy 10 elvtársnőt külde­nek az MNDSZ-be dolgozni. A tö­megszervezetek pártarányiMsát is tovább kell javítania a pártbizott­ságnak, s arra kell törekedniük, hogy ne csak a fiatalok és nők ne­j velősével, hanem a többi tömeg- szervezet munkájának irányításával, segítésével, ellenőrzésével is foglal­kozzanak. Javult a termelés A pártbizottság és a pártszerveze­tek jó munkájáról tanúskodik, hogy a termelés fokozódott. A község­nek mind a 13 ipari üzeme rendsze­resen teljesíti termelési tervét. Eb­ben nagy szerepe van a kommunis­ták példamutatásának. A Kőolajve­zeték Vállalatnál pl. 120, a Villamos- műveknél pedig 105 százalékos a párttagok átlagos teljesítménye. De sokkal előbbre juthatott volna a termelés sorsa, s nagyobb mérték­ben csökkenhetne az önköltség, ha az üzemek kommunistái példamuta­tásukon túl nevelő szóval is agitál­nának. Ezért a termelési agitáció megszervezésére és rendszeressé té­telére nagyobb gondot kell fordíta­nia a pártbizottságnak s a pártve­zetőségeknek. A termelőszövetkezetek megszi­lárdításával is törődik a pártbizott­ság. Az Uj Barázdában pl. Kovács György elivtársat, a tsz volt mező­gazdászát választották meg elnök­nek. Kovács elvtárs nemcsak szak­mai, hanem szervezési, vezetési ta­pasztalatait is jól tudja hasznosítani a tsz javára. Az Uj Élet TSZ-ben is jobban megy a munka, jobbak a ter- mésküátások, mint tavaly. így az idén 14 forinttal ér többet minden munkaegység, mint a múlt évben. Van tehát eredmény, amellyel bát­ran odaállhatnak az egyéni gazdák elé a tsz-tagok. De ezek a szép si­kerek nem beszélnek helyettük — nekik, elsősorban a kommunista tsz- tagoknak kell népszerűsíteniük eredményeiket, hogy minél több egyéni gazda rálépjen a szövetkezés útjára. Erre a pártbizottságnak is nagyobb figyelmet kell szentelnie. Erősödött a párt és a dolgozók közötti kapcsolat A pártbizottság eredményei lát­tán egyre több dolgozó ismeri fel a párt vezető és irányító szerepét Siófokon is, s egyre többen ké­rik a párt segítségét jogos sérelme­ik orvoslásában'!. Ruttkay elvtárs elmondta, hogy nemrégiben az egyik ktsz-tag bérpanasszal fordult a pártbizottsághoz. Beneda József pedig arra kérte a pártbizottságot, járjon utána, hogy megkaphassa a szerződéses sertéshizlalási prémiu­mát. Mások lakásügyben kérik a párt segítségét, vagy hasonló szemé­lyes sérelmeik elintézése végett ke­resik fel a pártbizottságot. A dolgozók egyéni panaszainak orvoslása azt eredményezte, hogy mind gyakrabban tárják fel a párt­tagok és pártonkívüliek a közérde­ket sértő fogyatékosságokat is. Nagy László, a Sütőipari Vállalat dolgozója az üzemében tapasztalha­tó lazaságokról tájékoztatta a párt- bizottságot, s az üdülők is bizalom­mal kérik a párt segítségét a? eset­leges hibák kijavításához. Mindez azt igazolja: nőtt a pártbizottság a párt tekintélye a községben, s szo­rosabb, tartalmasabb lett a párt és a tömegek közötti kapcsolat Ezeket a dolgozó néphez fűződő szálakat to­vább kell erősítenie a pártbizottság­nak, s minden kommunistának. Ez az alapja a párt további számszerű erősítésének is. Ezen a téren ugyanis még sok tennivaló van Siófokon. Egyáltalán nem megnyugtató az az eredmény, hogy mindössze 13 tagot és tagjelöl­tet vett fel három hónap alatt a község 24 alapszeirvezete. A JB is felhívta erre a mulasztásra a közsé­gi pártbizottság figyelmét, s hasz­nos útmutatást adott a tag- és tag- jelölfelvételi munka megjavításá­hoz. Szükséges, hogy az alapszerve- zetek nagyobb felelősséggel végez­zék ezt a munkájukat. Erősíteni kell a pártot elsősorban a jól dolgozó, 'becsületes pártonkívülij munkások, tsz-tagok, egyéni gazdák és fiatalok soraiból, s a tömegszervezeti mun­kában példát mutató aktívákból. A párt erősítésének egyik forrása az is, hogy a pártbizottság felülvizsgál­ja a korábban kizárt párttagok ügyét, s ha köztük arra érdemese­ket találnak, visszaveszik őket a pártba. További feladatok A községi pártbizottság munká­ját számos kezdeti siker dicséri Tennivaló azonban bőven van még. Az elmondottakon kívül javítani kell a termelés pártellenőrzéséí; gondosan fel kell készülni az új pártoktatási évre; szilárdítani kell a pártfegyelmet; tervszerűbbé kell tenni az alapszervezetek személyes ellenőrzését. Megvan azonban min­den adottság a községi bizottságnak e feladatok megoldásához. Ruttkay elvtárs hozzáértően, becsülettel irá­nyítja, vezeti a végreihaj főbizottság munkáját, s az üzemi pártmunká­ban Budapesten szerzett tapasztala­tait jól kiegészítette a vidéki párt- munka helyes módszerének elsajátí­tásával. Ruttkay elvtársnak arra kell törekednie, hogy á bizottság ve­zetését, a pártmunka irányítását és ellenőrzését kollektívabbá tegyék, így a következő negyedév végén biztosan még több sikert könyvel­hetnek el maguknak, s még inkább az eredmények javára billen a mér­A bedegkéri Vöröszászló és Petőfi TSZ vezetői és tagjai mindig jóba­rátságban éltek egymás mellett. A két szomszédos szövetkezetnek a tagjai felbuzdultak egymás eredmé­nyeinek láttán, s ha a Petőfi előbb­re volt valamely munkával, a Vörös- zászló is jobban megfogta a munka boldogabb végét. Szóval olyan ki nem mondott párosversenyben dol­goztaik. Egymás gyűléseire ugyan nem jártak rendszeresen egyik tsz- ből sem, de soha nem volt köztük nézeteltérés. Nem így van azonban az utóbbi időben. Az a bizonyos Paska-féle pajta-ügy megzavarta a jó viszonyt, s most az egyetértés he­lyére a viszálykodás lopakodott be. Ebben pedig az osztályellenség keze van. No, de nézzük csak sorjában. A falu dolgozó népének közvéle­ménye élő történelemkönyv. A kéri volt szegényparasztok sem felejtették el a múltat — számon tartják az oszitályellienség 1945 előtti viselt dol­gait. Jól emlékeznek mindnyájan Paska János egykori hírhedt kulák- foíróra, akinek minden cselekedete .népellenes volt. Ám ez a kuilák-fa- müia nem tűnt el nyomtalanul, ha­nem a volt bíró fia, Paska János ma is él Bedegkéren. Méghozzá nem is akárhogyan és akármiből, hanem termelőszövetkezeti tagként, a közös fosztogatásából. Évekkel ezelőtt levették őt »jó­akarói-« — vagy még pontosabban: az illetékes szervek megalkuvó veze­tői a kuláklistáról, amelyre pedig jogosan került annak idején a Pas- ka-család, hiszen állandóan cseléde­ket tartottak, s három kaszapárral aidattattak. Szóval hogyan, hogyan sem: Paska kulák hatósági segítség­gel máról holnapra »dolgozó pardszt- tá« vedlett át. S ha már »dolgozó paraszt« lett, miért ne szövetkezzék ő is a többi gazdával — gondolta. Persze ebben a célkitűzésben benne volt annak felismerése is, hogy most mér nem kap cselédet, mert volt kizsákmá­nyolt jai 1945 óta a maguk gazdái lettek, s ekkor már a tsz-ben dol­goztak. így hát mivel senki nem parancsolt megálljt a kulékfcndor- latnak, Paska János besurrant a Vöröszászló TSZ-be, ebbe az örök­szép nevű termelőszövetkezetbe, amelyik szövetkezet tagjainak — a múlt kisemmizettéinek — a vörös lobogó lengi be felfelé ívelő útját. Faska nem tagadta meg a kulák- mivoltát a szövetkezetben sem. Mint állatgondozó, aljas módon meg-meg- dézsmálta a szövetkezeti tehenek takarmányát, ebből tartotta háztáji tehenét. Szakács István, a tsz elnö­ke többször észrevette, hogy Paská- né a tejet a szövetkezet istállójától — egy kis kerülővel — saját laká­sát is útbaejtve viszi a begyűjtő- helyre. .. Ehhez nem kell semmi A Vöröszászló tagjai a múlt év őszén kinyitották szemüket, s meg­elégelték Paska gazemberségeit. Ek­korra ugyanis belátták: nem rend- jénvaló, hogy a kulák volt cselédei­vel egy tálból cseresznyézhet. Már- már éppen ki akarták ebrudalni maguk közül, amikor bejelentette: átmegy a másik tsz-be, a Petőfibe. A Vöröszászló-beliek ahelyett, hogy annak rendje, módja szerint leszá­moltak volna ezzel a fculákkai — aminek már éppen ideje lett volna — hagyták, cselekedjék, ahogy akar. így lett Paska kulák másodíziglen tsz-tag. Nem tudni miért vették maguk közé a Petőfi TSZ tagjai, de ahogy Sülé József elvtárs, a Vöröszászló tagja, lapunk levelezője megírta, az­óta követeli a Petőfi TSZ a Vörös- zász’ótól a Paska-féle pajtát. Koráb­ban ugyanis, mikor Paskának az osz- tályhelyzetét helyesen bírálták el, a Vöröszászló vette igénybe annak volt pajtáját. Most tehát ennek a pajtának a birtoklása körül folyik a vita a két szövetkezet között. Nem jól van ez így, elvtársak! Kinek válik hasznára ez a heve« véleménycsata? Biztosan egyik tsz- nek sem. A vita eldöntésénél a té­nyekből kellene kündulmii. Mik ® tények? Pasikától a pajtát a Vörös­zászló nem mint tsz-tagtól, hanem .mint osBtályeSUienségitől vette el. Most pedig a Petőfi TSZ úgy köve­teli ezt, mint a tsz egyik tagjának volt tulajdonát. A két tsz-nek nem a pajta-ügyön kellene rágódnia, ha­nem az a közös érdekük, hogy Paska kidáknak a Petőfiben is ajtót mu­tassanak. A Vcröszászló és a Petőfi TSZ édestestvérek — tagjaik hát ne egymással vitatkozzanak, hanem közös erővel harcoljanak a kulák ellen. A két tsz-nek magánügye, hogy a pajta kié legyen. Testvériesen áll­apodjanak meg abban, melyikük­nek van rá nagyobb szüksége. Ezt keiilett volna szem előtt tartania a Tahi Járási Tanács illetékesének is, aki a pajta-ügy vitájának eldöntésé­re ment ki a helyszínre. De a ku- lákot sokkal régebben ki kellett vol­na már füstölni a Petőfi TSZ-ből, s ehhez a JB-nek is segítséget kellett volna adnia. Segíthetett volna a JB a bedegkéri kommunistáknak, hi­szen a járási pártbizottság egyik, titkára, Csaliós elvtárs ebbe a falu­iba való, neki Ismernie keM Paska kulák múltját is. Csatlós elvtárs is jól tudja, mondta is, hogy Paska qsz- tályellenség; miért nézte el, hogy to­vábbra is a tsz-ben maradjon? , Felelősség terheli a Paska-ügy el­odázásáért az egész JB-t, hiszen az április 8-i végrehajtóbizottsági ülé­sen is szóba került ez a dolog, ame­lyen azonban átsiklottak. Koczor elv­társ, a JB első titkára is csak pár szóval emn’tette meg, hogy a tsz kommunistái leplezzék öle és távolít­sák él a szövetkezetből Paskát. Ám a JB úgy vette, mintha ezzel pontot is tett volna erre a kulákügyre. Kór volt ezt a dolgot lezártnak tekinteni, •: ■ ért ebből csak a kulálmgk a támar dási lehetősége fokozódott, amelyen ő — amint a fentiekből kitűnik — a imaga pecsenyéje megsütésére, a két szövetkezet összeharagítására hasz­nált fel. A járási és községi szerve­ken s a két szövetkezet kommunis­táin, tagjain áll, hogy mielőbb Paska János kulák kerüljön alulra ebben a küzdelemben. A kfikúti DÍSZ szervezet vezetőségi tagjai beléptek a Nbiséo termelőszövetkezetébe A DISZ II. kongresszusa nyomán a kőkúti DlSZ-szervezei vezetősé­ge is összeült, hogy megtárgyalja a kongresszus határozatát. Ezen az ülé en a DISZ-szervezet [ további fejlesztésén kívül elhatároztuk, hogy mi, vezetők valamennyien be­lépünk a község termelőszövetkeze­tébe. Belépésünket örömmel és szí­vesen fogadták. Helyes cselekede­tünk nyomán előreláthatólag rövi­desen több DISZ-fiatal és egyéni­leg dolgozó paraszt fogja a falunk­ban a közös gazdálkodást választa­ni. Megkérjük a megye összes DISZ- fiataljait. hogy kövesse a kőkút! DISZ-szervezet vezetőségének és tagságának példáját, lépjenek be ők is a tsz-be. Papp Lajos DISZ-titkár. A TANÁCSTITKÁR A NÉP SZOLGÁLATÁBAN O' a a járási vagy megyei irányító, ellenőrző szer- vek képviselői bekopognak egy-egy községi tanácsház ajtaján, köszönés utáni szavuk legtöbbször így hangzik: »Az elnök elvtársat keresem.« Ha vala­melyik község sikereket ér el a beadásban, az adófize­tésben, vagy a soronlévő mezőgazdasági munkákban, á dicséretet — dolgozó parasztok mellett — elsősorban a tanács elnöke kapja. Jogos és méltányos dolog, hogy a felsőbb szervek küldöttei a tanács elnökétől kémek felvilágosítást a falu életéről, a tanács munkájáról, s őt részesítik elismerésben a jó eredményekért. A tanács­apparátusnak s annak vezetőjének, az elnöknek a jó munkája azonban elképzelhetetlen a szervezett, gondos és pontos ügykezelés nélkül. A hivatalos írásbeli teen­dők elintézése, az ügyvitel pontos elvégzése pedig a ta­nácstitkárokon áll. Büssü községről sok dicsérő szót írtunk már az újságban. A falu dolgozó parasztjai kötelességtudásuk­kal, szorgalmukkal rászolgáltak erre az elismerésre. Hiszen adófizetési tervüket negyedévről negyedévre rendszeresen teljesítik, féléves sertésbeadási kötelezett­ségüket is magasan túlteljesítették. Ám ezek az ered­mények nemcsak a gazdák törvénytiszteletét mutatják, hanem a tanács elnöke mellett a tanácstitkárnak, Bar- tiémyi Jánosnak az áldozatkészségéről is tanúskodnak. Ismerjük hát meg őt, a dolgozó népet hűen szolgáló ta­nácstitkárt. 11 at évvel ezelőtt, 19 éves korában érettségi bi- “ zonyítvánnyal a kezében mint falusi tanító gyereke, hihetetlen erőfeszítéssel és vasszorgalommal látott hozzá az államigazgatás bonyolult, sokrétű mun­kájának megtanulásához. Az első tanácsválasztáskor Kazsokon tanácstitkár lett, majd négyévi gyakorlata után a büssüiek ruházták rá előlegezett bizalmukat — tanácstitkárrá választották. Puska János 15 holdas gaz­da szavai szerint csak egy szóval keli tőle útbaigazí­tást, tanácsot kérni, ő pedig, ha kell, tízszer vagy még többször is elmagyarázza, mit kell. tenni. Ha azt mond­juk róla, hogy bátran közelednek hozzá —• s a tanács­hoz — a dolgozók, akkor ezen azt is kell értenünk, hogy az emberekkel való türe’mes és figyelmes foglal­kozásával megnyerte a falu dolgozóinak bizalmát! Munkakörével sok innivaló jár együtt. A postázás, iktatás, irattározás, anyakönyvezés, járlatlevelek keze­lése, mind az ő feladata, és még a jelentések, kimuta­tások elkészítése, a határozatok, hirdetmények megszö­vegezése is rá vár. Bármilyen sürgős akta van is a ke­zében, félre teszi azt, ha személyesen keresik fel ké­réssel, panasszal, vagy útmutatást kémek tőle. Türe­lemmel, szeretettel foglalkozik a hivatalában megjelent emberekkel, s nem sajnálja az időt, hogy a gazdákat érdeklő ügyes-bajos dolgokról beszélgessen velük. Nem az óra, hanem lelkiismeretének szava mutatja számára: elvégezte-e napi munkáját. Ha úgy adódik, órák hosszat is magyaráz, érvel, csakhogy megelégedet­ten, megnyug«dva, tudásban és a népi államunk iránti kapcsolat erősödésében gyarapodva lépjenek kd a dol­gozók a tanácsház kapuján. ■becsületére válik, hogy ma már nemcsak hiva- tales ügyekben tud pontos és kielégítő vá­laszt adni, hanem a mezőgazdasági termetes szakkérdé­seiben is otthon érzi magát. Rendszeresen olvassa a me­zőgazdasági szaklapokat, s fiatalabb és idősebb gazdá­kat egyaránt igyekszik a fejlett termelési módszerek előnyeiről meggyőzni. Leggyakrabban Mészer bánd or 13 holdas középparaszttal folytat termelési eszmecserét. Mészer Sándor az ő javaslatára húzatta meg négyszer és hintette meg műtrágyával kukoricáját. Hitelt ad a tanácstitkár szavadnak Törtei József 52 éves gazda is, aki ugyancsak Bertényi Jánossal beszélte meg a cu­korrépa és a kukorica helyes termelésének módját. Sok gazdának van. dolga csak egy napon is a ta­nácsnál. Bármilyen ügyben jönnek is ide, manapság a beszéd végül is a termelésre, a termelőszövetkezeti gaz­dálkodásra terelődik. A tanácstitkár jól tudja: a tsz- szervezésben sokkal nagyobb foganatja van szavanak, ha a felvilágosítás párosul a példamutatással. Ezért dol­gozik ő is serényen Matesz Pál tanácselnök elvtárssal együtt a 7 tagú tsz-előkészítő bizottságban, amely ma- előbb önálló termelőszövetkezetet akar létrehozni. Tbicséretet és elismerést érdemel Beríényi János tanácstitkár, aki hetedik éve becsülettel áll­ja a helyét az államapparátusban, aki hivatásának ér­zi munkáját. Ezek az elismerő sorok és a falu dolgo­zóinak bizalma serkentse őt még nagyobb áldozatválla­lásra és odaadásra. Beszélgessen gyakrabban a gazdák­kal otthonaikban, s hívás nélkül is többször látogasson el a tsz portjára, közgyűléseire. így bizonyíthatja be a jövőben is, hogy választóit képviseli, s községe dolgo­zóinak jólétéért munkálkodik. Kutas József.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents