Somogyi Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1955-07-27 / 175. szám

SOMOGYI NÉPLAP I Szerda, 1955. július 27. A szöllősgyöröki párt- és tömegszervezetek életéből Megalakult a pártszervezet a Vörös Csillag T§Z-b@n A község dolgozó parasztjainak 'maroknyi csoportja, nem egészen 20 ■család gazdálkodik évről évre ered­ményesebben a Vörös Csillag Ter­melőszövetkezetben. Sok nehézséggel ikeKe-tt megküzdeniük az új paraszti élet úttörőinek a községben, s ezt a kemény küzdelmet a tsz két kom­munistája, Dezső János tsz-elnök és Horváth Gábor elvtárs vezette. Nem­régiben belépett a szövetkezetbe a területi pártszervezet titkára, Mol­nár Gyula elvtárs. Perpics Gyula tsz- tagot tagjelöltnek, Jancsiik Józsefet pedig tagjelöltségi idő nélkül párt­tagnak vették fel. Horváth János elvtárs, tagjelölt szintén az elmúlt hetekben ismerte fel: jobb megélhe­tést, biztosabb, gondtalanabb életet a termelőszövetkezet biztosíthat szá­mára. így hát az elmúlt hét egyik napján megtarthatta a Vörös Csillag "6 kommunistája azt a taggyűlést, amelyen elhatározták: különválnak a terüle ti pártszervezettől, _ önálló alaip- szervezetet alakítanak. Elvtársaink maguk között már régóta beszélget­tek arról, hogy Horváth Gábor elv­társat bízzák meg a pártititkári teendők ellátásával. Most a taggyű­lésen szavazatukkal szentesítették és határozattá emelték ezt az elgon­dolásukat. Az új pártszervezetnek sok sikert, eredményes munkát kívánunk a tsz további erősítésében és fejlesztésé­ben. Elsősorban Horváth Gábor elv- társ, a párttitkár, de a többi szö­vetkezeti kommunista áldozatválla­lásán is áll, hogy az afepszervezet ■híven betöltse feladatát, hogy a tsz gondos gazdájává, a szövetkezet minden munkájának hajtómotorjává váljék. 'érnos iskola igazgatója pirtmegbiza- íásóikat teljesítve elmondták a szer­vezet tagjainak: a szövetkezeti gaz­dálkodás igaz ügyéinek leghitelesebb ■zószólói maguk a tsz-tagok, a tsz- ar.szonyck. Az MNDSZ péntek esti gyűlése után a Vörös Csillag TSZ ihat tagjának a felesége aláírta a I belépési nyilatkozatot, köztük De­zső Jánosné, Perpics Gyulámé, Ta­kács Gyulámé és Jancsik Józsefné. Példáj ukat követve özv. Berdár Ist­vánná is belépett a termelőszövet­kezetbe. Az MNDSZ-itagok felvilágo­sító. munkája nyomán többen gon­dolkodóba esték már a faluban, mint pL Boór Gyuláné 6 holdas dol­gozó parasztasszony, aki azt latol­gatja, melyiket válassza: az első tí­pusú csoportot, vagy a Vörös Csil­lag TSZ-t. Az MNDSZ-asszonyokra, főleg a termelőszövetkezet dottigoske- zű, okossziarvú asszonyaira, leányaira vár a feladat, hogy ne csak Boómé- nak, de a többi dolgozó parasitasz- szenynak is megmagyarázzák: a ter­melőszövetkezet fejlettebb gazdálko­dási forma, mint a csoport, jobban jár, s előbb »vehet a bőség kosara­iból«, aki a termelőszövetkezeti útra lép. Szép feladattal bízta meg a párt- szervezet az MNDSZ-t, s amint az eddigi sikerek ékesszavúan hirdetik: ■a szÖUősgyöröki asszonyok, leányok tudják, mi a kötelességük. Készülnek a pártoktatásra Három tagjelöltet nevelt a pártnak a DISZ A község fiataljai szép sikereket •könyvelhetnek el maguknak, különö­sen a kultúr- és sportmunkában, de erős kézzel megfogják a kapa, kasza nyelét is, ha ama van szükség. A DISZ-kcmgresszus előtt pl. a tűka­szálásban, az elmúlt héten pedig az aratásban segítettek a Vörös Csillag TSZ-mek. A DISZ egyre javuló szer­vezeti élete s a vezetőségnek a fia­talság kultúr-, sport- és szórakozási igényei káei’én'tésére irányuló tö­rekvése több és több szervezeten kí­vüli parasztfiatalt vonz az Ifjúsági Szövetséghez. Ennek tulajdonítható, hogy jelentősen növekedett a DISZ- szervezet létszáma. Szervezetük ma már 67 tagot számlál. A DISZ minden munkáját segíti, irányítja a pártszervezet, így aztán az Ifjúsági Szövetség mindjobban megfelel annak az egyik legfőbb fel­adatának is, hogy tagokat, taigjelöí ■fékét neveljen a pártnak. Erről ta­núskodik a pártszervezet júffiusd tag­gyűlése is, amelyen három dászistát vettek fel tagjelöltnek. Baks-a György DISZ-tiftkár a fiatalok munkájának irányításával bizonyult érdemesnek a tagjelöltségre. Kiss István és- Rán­cisik Rózsa pedig a kultúragfitációs csoport lelkes tagjaiként léphettek a párt tagjelölltjeánek soraiba. A júliusi taggyűlésen vették fel tagjelöltnek Kocsándi Nándort is, aki a MÖHOSZ szervezet létrehozá­sa érdekében végzett munkájával ér­demelte ki elvtársainak bizalmát. Sokat vér a pártszervezet új tag- jel-öC (tjeitől. Ne feledjék: elsősorban azzal lehetnek méltóak majd a párt­tag megtisztelő címére, ha fegyelme- -zetten, öntudatosan végrehajtják pártunk határozatait, s tudásuk leg­javával elősegítik a párt előtt, álló nagy feladatok megoldását. Azt is várja pántunk telük, hogy további példamutató munkájuk mellett nép­szerűsítsék, hirdessék a fiatalok kö­zött pártunk politikáját, ismertessék meg a szervezet minél több tagjával pártunk célkitűzéseit. MNDSZ-asszonyok a tsz-mozgalom fejlesztéséért Az MNDSZ-szervezet hosszú ideig csak egyes ünnepségek megrendezé­sében segédkezett, rendszeres felvi­lágosító, nevelő munkáit azonban nem végzett az -asszonyok között. En­nek hátrán'ya különösen most érez­hető, amikor a tsz fejlesztése egyre jobban előtérbe került a községben. Több gazda készülődne mán rálépni a közös útra, de az asszonyok még nem látják a szövetkezés előnyeit, mert nem magyarázták meg nekik. A pártvezetőség, ha késve is, de fel­figyelt az MNDSZ-nek eme a mu­lasztására, s feladatul szabta meg a szervezet 'számára: ismertesse meg a dolgozó parasztásszonyokkail a kö­zös gazdálkodást. Schőnwfesner Já- n-osné elvtársnő, MNDSZ-elmök és Németh Jánosné elvtársnő, az álta­— Jövőre újra találkozunk — ezekkel a szavakkal búcsúzott a po­litikai iskola 16 hallgatója Tóth Lászíló propagandistától. Ezen a po­litikai iskolán a Fővárosi Nevelőott­hon minden dolgozója részt vett, s ahányan kezdték, ugyanannyian fe­jezték be az oktatási évet. Ez első­sorban Tóth elvtárs érdeme, aki rninden foglalkozásra gondosan fel­készült, s a kongresszus anyaigát he­lyi példákkal igyekezett még élén- kebbé, még érthetőbbé tenni. _Ami- feor pl. a takarékosságról esett szó a -tananyagban, kiszámították, meny­nyi kárt okoznak a konyhai dolgo­zók figyelmetlenségükkel népgazda­ságunknak az edénytörésekkel... Ez-t a foglalkozást követő időben lé­nyegesen kevesebb bögrének tört le a fülle, mint korábban, mert ha va­laki netán megfeledkezett volna ma­gáról, Ragályi Mária és Lengyel Eo­cénemé tüstént eszébe hozták, hogy miit tanultak a szemináriumon. Tóth László elvtárs, aki pedagó­gus, hivatásához híven nemcsak ok­tatta, hanem nevelte is hallgatóit. Így tehát a politikai iskola eredmé­nyessége nem csupán abban mérhető ie, hogy a tanfolyam pántomkívülii résztvevői is alaposan megismerked­tek pártunk III. kongresszusának anyagával, a Központi Vezetőség márciusi határozatával, hanem ab­ban is, hogy Kocsis János az okta­tási év alatt tagjelöltté nevelődött, s mindannyian szorgalmasan dolgoz­tak. A politikai oktatás pontosságra, fegy élemre szoktatta a dolgozókat, s imiaiga a közösség figyelmeztette a fe­gyelemsértőket. Az ok+atási évben elért eredmé­nyek Tóth elvtárs jó munkáját dicsé­rik. Méltán kapta meg Böröcz Laj >s elvtárssal, a másik propagandist óval együtt a Megyei Pártbizottság el­ismerő oklevelét. E dicséret ha-al­más erő forrása számukra az 1955— 56-cs oktatási évre való felkészülés­hez. Tóth elv-társ máris hozzáfogott a jövő évi terv elkészítéséhez, s vá­logatja a könyvtárakban azokat az -irodalmi műveké', amelyeket vagy amelyeknek -rét", Jeteit fel t-udia (használm-i előadásához a , pold-tíikád ds- Ikcíán. Bc-röcz elvtárs ugyancsak hasznosain igyekszik eltölteni az ok- f-Bit-ás megkezdéséig visszaFávő időt, hiszen komoly feladatra vállalkozóit: a politikai gazdaságtan tanfolyamét vezeti. A múlt oktatási évnek — bár a paMitdkai iskolát és a Bolsevik Párt Története II. évfolyamát sikeresen elvégezték 27-en — azonban voll fogyatékossága is: a tsz-tagiok közül senki sem, a községből pedig mind­össze négy párttag vett részt a párt- oktatásban. Az -idén kijavították ezt a hibát: a termelőszövetkezetben ön­álló politikai iskolát szerveztek, így az ősszel a 3 tanfolyamon mintegy negyvenen kezdik meg a tanulást SzöVőfigy örökön. Helyes lenne azon­ban, ha a dolgozó parasztokat, el­sősorban a párttagokat -is -bevonnak a pártoktatásba. így biztosan előbb megbarátkoznának a szövetkezés eszméjével Púba József és Szél Fe­renc elv társak is ... Helyes úton jár a Népfrontbizottság A Hazafias Népfront-bizottság va­sárnap megtartott ülésén a bizottság egyik tagja -többek között ezeket mondta: »Büszkék vagyunk arra. hogy a mi -bzettságunk a márciusi párthatározat előtt sem vetélytársa, hanem segítőtársa volt a pártnak«. Ha érvényes ez a megállapítás a március előtti hónapokra, akkor sokkal inkább tapasztalható ennek helytállósága napjainkban. A 28 ta­gú népfront-bizottság ugyanis nem­csak azt határozta meg, mit keli ten­ni a járda salakozásáért, vágj" me­lyik utat, hidat kell megjavítani, hanem segítette a község minden munkáját. Megtanácskozták, hc-gyan arathatnak, hordhatnak be, csépel­hetnek el a legkisebb szemveszte- ségge-1, megvitatták és ismertették gazda-társaikkal a kormánynak a ga- bonafe&esleg állami szabadfelvásár- lásáról szóló rendeletét, A bizottság ©mellett sokkal távolabbra néz. a jö­vőbe. Tevékenyen részt vállal abból a m-agy munkából, amely ebben a -község-ben is a mezőgazdaság szocia­lista átszervezéséért folyik. Koltai Péter bizottsági elnök kezdeménye­zésére és az ő példája nyomán hét -népfront-bizottsági tag — köztük Hár-i József, Te véli István, Kalafa- tics János és Kiss István dolgozó pa­rasztok — alapító tagként belépett a Gárdonyi Gézáról elnevezett I. tí­pusú termelőszövetkezeti csoportba. Ezek a példák arról szóinak: he­lyes úton, jó úton halad a népfront- mozgalom a községben. Kutas József. Nemvárt fordulat... Szabáson és a környékbeli fal­vakban jól ismerik a híres, azaz inkább hírhedt Horváth János ku­lákot, aki a felszabadulás előtt iga­uzsorával, napszámmal tekintélyes vagyont gyűjtött magának. Hor­váth János, mint a többi hozzá ha­sonló kulák, a felszabadulás utáni években igyekezett csendben meg­lapulni, ám ahol tudott, alattomo­san, suttogva, rémhírekkel és rá­galmakkal akart ártani azoknak az embereknek, akiket a kulákság sem zsákmányolhat ki többé. Ha va­lami, hát akkor ez nagyon fájt a más munkájából élősködő kulik­nak, s bizony a genfi értekezlet hí­re, azt megelőzően Dulles nyilatko­zata gyakran megdobogtatta a szí­vét. »A nagy fordulat, a genfi for­dulat« — így emlegették hetekkel előbb június 18-át, a genfi értekez­let megkezdésének napját 3 kulák- portákon. S akkor már tervezget­tek: mint lesz, hogy lesz, ha meg­valósul Dulles javaslata, ha ... Nos, a genfi fordulat bekövetke­zett, de korántsem úgy, ahogy a kulákportákon remélték. Genf elő­retörés volt, de nem a régi rend. hanem a béke, a nemzetek közötti kapcsolatok megszilárdítása felé. S ráadásul, ami a kulák dühét fokoz­ta, Szabáson is egyre több híve van a dolgozó parasztság jobb életét je­lentő termelőszövetkezeti mozga­lomnak. Horváth János kulák elvakultsá- gában ekkor már olyant tett, ami aztán valóban fordulatot indított el életében... Annál sokkal gyá­vább, semhogy maga álljon ki a termelőszövetkezet ellen, hát leitat­ta egyik régi aratóját, Horváth Jó­zsef kisparasztot, aki a szesztől megszédülve engedelmesen ismétel­te, amit a kulák szájába rágott: szidta a népi demokráciát, a terme­lőszövetkezeteket, az agitációí végző pártmunkásokat. A kulák ezalatt odahaza figyelte a hatást, s elége­detten állapította meg, milyen re­mek taktikai érzéke van. Igen ám, de Horváth József, mint minden részeg ember, kijózanodott, s akkor döbbent rá, milyen aljas­ságra használta őt fel Horváth Já­nos. A leleplezés nem is késett, s ekkor már az is kiderült, hogy a kulák olyan nagy izgalomban várta a genfi fordulatot, hogy még a me­zőgazdasági munkák végzéséről is elfeledkezett, nem művelte meg rendesen földjeit, szabotálta az ara­tást. Hogy beadási kötelezettségét, adóját hosszú idő óta nem rendez­te, az is egy részét képezte annak, amivel igazán jellemezni lehet a kulákot. A fordulat bekövetkezett, bár nem várt fordulat volt: Hor­váth Jánost őrizetbe vette a rend­őrség, s végre elveszi méltó bünte­tését. Bűnlajstroma, annyi bizonyos, hosszú lesz, de alapos. Jót aligha, rosszat azonban annál többet mond­hatnak rá a szabási becsületes dől« gozó parasztok. És teljes joggal... De hátra van még valami, amiről bizony eddig megfeledkeztek. Von­ják felelősségre sürgősen a kulákot pátyo'gató szabási tanácstitkárt, Ke­serű Lajost is, aki még pénzzel is kisegítette Horváth Jánost. Amikor többévi hátraléka fejében zálogol- ni jártak a kuliknál, a tanácstit­kár 500 forintot adott kölcsön ne­ki, amit a kulák be is fizetett. A »jószívű« tanácstitkár azzal indo­kolta a kölcsönt, hogy az 500 forint 1 százalékot jelentett a község tervteljesítésében. Horváth János felett a törvényes ítélet nem soká fog késni, s remél­jük, a tanácstitkár felelősségrevo- nása sem. Ez aztán intő példa lesz mindazoknak, akik aljasan uszíta­nak a termelőszövetkezet ellen, s azoknak is, akik a kulákot leleple­zés helyett még segítik, támogatják is... IN agy előnnyel vezet a barcsi járás az adófizetési versenyben A barcsi járás továbbra is szilár­dam -tartja eüiső helyét a járások köz­ti adófizetési versenyben. A kapos­vári és a marcali járásnak azonban sok javítanivalója van munkáján, hogy elkerülhessenék az utolsó hely­ről'. A járások sorrendje: Járás: Százalék: Járási tanácselnök: Pénzügyi o. vez.. 1. barcsi 42.4 Mátyás József Vimcze Géza 2. nagyatádi 30 Sasvári Ferenc Fodor Gyula 3. fonyódi 28,9 Király Ferenc Lantos János 4. tahi 28,5 Tengerdi Imre Vörös Lajos 5. siófoki 28 Németi László Horváth József 6. csurgói 23,8 Vörös Gábor Szolga András 7. kaposvári 8. marcali 20,8 Suri Sándor Szentes József 20,6 Papp Ferenc Harmath Mihály Községeink közül élen járnak az adófizetésben: Sérsekszö’Jlős 86.8szá­zalékkal, Szöllősgyörök 59,1 száza­ikkal, Szabás 58,9 százaflékíkal1 és Szólád 44,4 százalékkal. Dicséret Il­leti a községek vezetőit, adóügyi megbízottait jó munkájukért. Lemaradtak az adófizetésben: Ma­gyaregres mindössze 4,4 százalékra, Siójut 9,6 százalékra, BaJlatonszent- györgy 11,1 százalékra áll az adófi­zetés teljesítésével. A sereghajtók végezzenek lelkiismeretesebb mun­kát, hogy mielőbb felzárkózhassanak az élenjárók mellé. AKI A NYEREGBEN OKOSAN UL Földest elvtársról, a Darányi Gép­állomás aratógépkezelőjéről beszélik, hogy ó valóban »megnyergelte a (technikát«. Az idén a kastélyosdom­Előregyártott elemekből készül a Cukorgyár áj raktárépülete CUKORRAKTAR-ÉPITKEZÉS . . . így emlegetik mindenütt. Amikor építkezésről hallunk, általában áll­ványokra, friss, piros falakat rakó kőművesekre gondolunk. Mindezzel azonban nem találkozunk a cukor- raktár-építkezéssn. Mégis .készül, épül a raktár, állnak a nagy beton­oszlopok, áll a hatalmas betonszer­kezet egy része. Sőt, az épület egyik felét már be is fedték. A tetőn a gyár szerelői dolgoznak, az iszap­pályát készítik. A daru azonban szép. egyenletesen dolgozik tovább. — Ha az ember mozdulatához hasonlítanánk mozgá­sát, azt mondhatnánk, hegy nyugod­tan és megfontoltam. Könnyedén emeli fel a magasba az 55 mázsás betongerendákat és teszi kijelölt he­lyükre, majd beemeli a födémleme­zeket. így rakja össze szép sorjá­ban az épületet. Országosan ez az első olyan raktá­ri építkezés, amelyet ezzel a mód­szerrel: »szárazon«, csavarok nélkül raknak össze. Nagy és veszélyes a munka, amit végeznek. Nem könnyű az építkezést irányítani, de nem volt könnyű megszervezni sem. Lukács elvtárs építésvezető azonban kitű­nően irányítja a munkát a két mun­kavezetővel, Szabó Józseffel és Ko­saras Lajossal. Mindig a dolgozók között vannak. Lukács elvtárs ki­tűnő szaktudása sok nehézségen át­segítette már az építkezés dolgozó­it. Az ő újítása, elgondolása szerint készítik a betonoszlopokat és a fö­démelemeket. Ezzel évi 86 ezer fo­rintot takarítanak meg. Az e mód­szerrel készült beton felülete sima marad, csak meszelni kell. Ezenkí­vül megtakarítják a fa-sablonokat, melyekből bizony elég sok kellett volna, amíg az építkezés betonge­rendái mind elkészülnek. Most ce­mentből készítenek sablonokat, az is tartós és jó. A .betonoszlopok kitűnő minőségűek. A minisztérium többszö­ri ellenőrzés során -sem talált külö­nösebb kifogást. Lukács elviárs közvetlen egyénisé­ge, jókedve — mert általában min­dig vidám (még akkor is, ha kicsit össze-összeszid valakit) — szintén hozzájárul ahhoz, hogy az építkezé­sen jó a hangulatból megy a mun­ka. De jó az építkezés dolgozóinak kollektívája is. A SOMOGY MEGYEI Építőipari Vállalat legjobb brigádjai dolgoznak itt, mint pl. Böczögő Károlyé. Böczö- gő elvtárs, amikor eredményeiről ér­deklődünk, Sajnálkozva mondja: So­kan hiányoznak most a .brigádból, szabadságon vannak, s félő, hogy nem lesz meg a szokásos jó ered­mény. — De pillanatnyilag még nincs baj, hiszen a brigád legutóbb is 190 százalékra teljesítette dekád- tervét. A Böczögő-brigád a betonele­mek előregyártását végzi. Itt dolgo­zik Simon Ferenc segédmunkás bri­gádja is. Az ő munkájukról is csak elismeréssel szólhatunk. Ők a beton­oszlopok állításánál segédkeznek, ami ugyancsak felelősségteljes mun­ka. A dolgozók sokszor ég és föld között lebegnek egy-egy betonge­rendán. Az Ingola-brigád szintén hí­res jó munkájáról. Ők a talajcserét, vagyis a kubikosmunikát végzik. De nemcsak az említett brigádok, hanem az építkezés valamennyi dol­gozójának szorgalma is hozzájárul ahhoz, hogy jól haladnék a mun­kával. Mindnyájan szívügyüknek te­kintik, hogy amire a gyár megin­dul, mire a kampány megkezdődik, az építkezés olyan állapotban le­gyen, hogy elkészíthessék végig az íszappályát, a cukorszállító szalagot, hogy megindulhasson az üzem. ígé­retet tettek, hogy e vállalásukat mindenáron teljesíteni fogják. A MUNKA NEHEZÉN részben túl vannak, csupán azért, mert megbir­kóztak a kezdet mindenkori- nehéz­ségével. Már ütemesebben megy a munka. Elkészülnek-e határidőre? Szabó elvtárs munkavezető kérdé­sünkre igenlően válaszol. Nem a határidőre, december 31-re, hanem — ha lehet — néhány nap­pal előbb szeretnénk befejezni a cu- kerraktár építkezésének nagy és szép munkáját. Pintér Ilona bói Felszabadulás TSZ-ben dolgo­zott, ahol igen sok dőlt gabonát kel­lett kézzel aratni. Erő kevés volt hozzá, pedig a katonák is becsület­tel segítettek. Földesi elvtárs nem sokat gondol­kodott. Elvégezte a talponálló gabo­na vágását, s egyszereseik megjelent a dőlt táblán. A kaszák megmarad­tak a levegőben, a marokszedők áll­va maradtak a csodálkozástól. Földe­si elvtárs, ha lassabban is, de haladt előre. Bebizonyította, hogy nincsen lehetetlen, csak érteni kell a mun­kához, okosan kell ülni a nyereg­ben. Meg aztán egy párttag min­dig példát kell hogy mutasson. Hol az a vörös zászló? Sokszor nem tudjuk, hogy szer­vező és agitációs munkánk hol talál célba. Sőt előfordul néha, hogy va­lamiről elfeledkezünk és egyszerű dolgozók figyelmeztetnek rá. így történt ez a potonyi tanáccsal is. A cséplés első napjaiban csak a titkár volt az irodában. Egyszeresük rátör egy idősebb asszony, Gorjanecz néni. — Hol'az a vörös zászló? — kiált­ja. — Micsoda vörös zászlóról beszél maga, Gorjanecz néni? — Hát amelyikkel a gabonát vi­szik Kastélyosdombóra. Én akarom elsőnek bevinni, s ne a tanácselnök vigye a zászlót. Nosza, futott is a tanácstitkár, hoz­ta a szép vörös zászlót, és Gorjanecz néni feldíszített kocsival elsőnek vit­te gabonáját a hazának Kastélyos­dombóra.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents