Somogyi Néplap, 1955. július (12. évfolyam, 153-178. szám)

1955-07-03 / 155. szám

* '«#£1* Vasárnap, 1955. július 3. _______________________________SOMOGYI NÉPLAP _____ 3 B aEmMBacwBBRgMMii 'mrmmmmamBBBaBhwmmm iiii7Tr-iTTr7i¥iiTirTTM^rmmTi~-' n ' iriiiTinwiiiTTniiiMimin n—m m m iiiiíihi iini~wnmTiT — PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS IS Bárdibiikki Állami Gazdaság kommunistái a terméshozamok növeléséért A Bárdibükki Állami Gazdaság kommunistái tisztában vannak azzal, hogy rendkívül fontos az a munka, amit ők végeznek. Tudják, milyen fontos, hogy négyezer holdas gaz­daságuk mennyi terményt, tejet, húst ad az országnak, adnak-e annyit, mint amennyire erő és lehetőség van a gazdaságban. Ez hajtja a gaz­daság kommunista igazgatóját, a pártszervezetet és minden becsületes dolgozót, hogy képességéből a leg­jobbat, a legtöbbet adja munkájába. Mégis voltak hibák, Nagyobb le­hetne a termelékenység, arra is meg kellene találni a módot, hogy az ön­költséget csökkentsék, hogy megja­vuljon a munkafegyelem. Tettek is számos intézkedést mindennek ér­dekében, ez azonban még kevésnek bizonyult. Ha az önköltség alakulá­sát, a termelékenység növekedését vizsgáljuk, bizony meg kell állapí­tani, hogy még az 1954-es gazdasági évben is deficittel zárt az állami gaz­daság. S ez egyben arra is mutat, hogy nem volt rendben minden a munkafegyelemmel, a takarékosság­gal sem, ezek is okai voltak a rá­fizetésnek. Mindezt látva, nagy örömmel üd­vözölték pártunk június 8-i határo­zatát, amely hosszú időre kijelölte az utat az állami gazdaság vezetői, kommunistái előtt. S a kommunis­ták nem tétlenkednek. Néhány nappal a határozat meg­jelenése után vezetőségi ülésen ismertette Visi Imre elvtárs, a gazdaság függetlenfltett párttit­kára a határozatot. A vita során egyöntetűen abban ál­lapodott meg a vezetőség, hogy sür­gősen cselekedni kell, hozzá kell kezdeni a határozat végrehajtásához. Ekkor határozták el, hogy a 32 fős népnevelőgárdának egésznapos tan­folyamot tartanak, melynek egyetlen célja, hogy a népnevelők által min­den kommunistáihoz, illetve a gaz­daság minden dolgozójához eljusson a párt június 8-i határozata, a rá­juk váró feladatok végrehajtására felkészítsék őket. A pártvezetőség már ennek alap­ján dolgozta fel a párthatározatot. A legfőbb tennivaló a munkafegyelem megszilárdítása, az önköltség csök­kentése, a termelékenység fokozása. A népnevelőértekezleten tehát már ennek szellemében tartott egy elő­adást Visi elv,társ és Horváth István elvtárs, a gazdaság igazgatója. A népnevelők felszólalásai, javas­latai, majd a június 29-i összevont taggyű­dák, aztán Dobri Sándor, Szabó Jó­zsef, Lőczi Ferencné, Baksai István dolgozó parasztok. Péntek estig 17 iharosi család határozta el, hogy új szövetkezetét alakítanak. Azt is megvitatták már, hogy állandóan és türelmesen foglalkoznak az egyéni gazdákkal, mert szeretnék, ha Iha­ros lenne a járás második szövetke­zeti községe. Inkén és Csurgónagymartonban nincs termelőszövetkezet. E közsé­geknek több dolgozó parasztja is komolyan fontolóra vette a szövet­kezet alakítását. Mindkét faluban megalakult a múlt héten az előkészí­tő bizottság, melyek tagjait segítik, támogatják a járási szervek abban, hogy mielőbb betölthessék hivatásu­kat, hogy mielőbb új hajtások nő­jenek e községekben a tsz-mozgalom fáján. A tsx-ssercesé/i legfőbb tanulsága: nőtt a párt tekintélye a járásban A szövetkezeti mozgalom fejleszté­sének fontos tanulsága a csurgói já­rásban az, hogy egyre több dolgozó paraszt ismeri fel: a kisüzemi gaz­dálkodás fejlődésének — e gazdaság jellegéből fakadóan — korlátái van­nak; korlátlan fejlődésre, s rövid idő alatt is jelentős előrehaladásra csak a szocialista mezőgazdasági nagy­üzem képes. Ez a felismerés a ma­gyarázata annak, hogy több és több dolgozó paraszt lelkében termékeny talajra talál a pártmunkások, s a tsz-tagok szövetkezésre buzdító sza­va. Somogycsicsón a Búzakalászban nincs párttag. Ez arról tanúskodik, hogy nemcsak kommunistáink, ha­nem a pártonkívüli egyénileg dol­gozó parasztok is hűségesen követik pártunk szavát. Követik pártunkat, helyeslik és tetteikkel támogatják politikáját, mert a Magyar Dolgozók Pártjának tagjai, a magyar kommu­nisták nap mint nap tanújelét adják lés máris segítette a gazdaság munkáját. A kommunisták javaslatai, észrevé­telei is hozzájárultak ahhoz, hogy példásan elvégezték a növényápolást. A keresztsorosan vetett kukoricát lókapával ötször meghuzatták és két­szer megkapálták. A soros kukori­cát négyszer huzatták, és szintén kétszer kapálták. Hasonló gondos munkát végeztek a szőlőtáblákban is, már eddig ötször permeteztek. A munkákban mindenütt a kom­munisták járnak az élen. Sok baj volt nemrégiben az alacsony istállóátlag miatt, ami főleg a hely­telen takarmányozás következménye volt. Á párthatározat óta itt is javu­lás van. Dervár Pál elvtárs, a 100-as istálló brigád vezető je rendszeresen ellenőrzi a takarmányozást. A párt- szervezet minden kommunista ál­lattenyésztési dolgozót felelőssé tett a szakszerű takarmányozásért, az istállóátlag emeléséért. Ez is hozzá­járult, hogy teheneik — melyeknek nem mindegyike alkalmas tenyész­tésre és nem is jó tejelő — istálló­átlaga 9,4 liter. Az önköltségcsökkentésben, a munkafegyelem megjavításában is mutatkoznak már eredmények. Eb­ben az évben munkafegyelem meg­sértése miatt 17 dolgozót kellett fe­lelősségre vonni s mintegy 600 fo­rint kártérítésre kötelezni. A június 8-i párthatározat óta egyetlen szabálytalanság, fegye­lemsértés sem fordult elő. De nemcsak az jellemzi a gazdasá­got, hogy minden dolgozó becsület­tel elvégzi a munkáját, hanem az is, hogy mindenki, főleg a kommunis­ták, ennél többet is tesznek. Nagyon ide kívánkozik Dezső Lajos, Fábos János és Bebics Imre elvtársafc ne­ve, akik példát mutattak kommunis­ta helytállásból. Az árpaaratás első napján az egyik aratógépnek valami hibája támadt. Egész nap kínlódtak vele, a munka meg igen lassan ha­ladt. Dezső, Fábos és Bebics elvtár­sak munka után kezdtek a gép ki­javításához. Éjjel 11-ig dolgoztak raj­ta, s azóta a gép hiba nélkül műkö­dik. Mi acélozta meg ennyire a dol­gozókat? A pártszervezet rend­szeres nevelőmunkája. Nem volt hiábavaló az egésznapos népnevelőértekezlet, a népnevelők fáradhatatlan propagandistái lettek a párthatározatnak. A KV június 8-i határozata után szervezték meg is­mét az ebédszünet alatti sajtó-tízper- cet, ez is igen hasznosnak bizonyul. Berta Erzsébet munkacsapatvezető például minden délben rendszeresen megtartja a sajtó-tízpercet, amelyen a Szabad Nép vagy a Somogyi Nép­lap egy-egy pártépítési cikkét felol­vassák, illetve megbeszélik. Igen sok segítséget adott a gaz­daság kommunistáinak az, hogy minden munkacsapatban meg­vitatták a párthatározatot kö­vető megyei aktíváról szóló új­ságcikket. Nem volna teljes a Bárdibükki Állami Gazdaság kommunistáinak munkájáról szóló beszámolónk, ha nem említenénk meg azt a nagysze­rű tevékenységet is, melyet a nagy­üzemi mezőgazdaság népszerűsítésé­ben végeznek az egyénileg dolgozó parasztok között; azt a segítségnyúj­tást, amellyel a kadarkúti Szabadság, a kisasszondi Csokonai TSZ-t, a bá­nyai és az olajhegyi tsz előkészítő bizottságot segítik. A két tsz-nek, melynek patronélását is vállalták a gazdaság kommunistái, politikai és gazdasági segítséget egyaránt adnak. Az elmúlt vasárnap például a kadarkúti Szabadság 18 hold takarmányát takarította be tár­sadalmi munkával öt kommu­nista és egy pártonkívüli elv­társ. A Bárdibükki Állami Gazdaság kommunistái tehát mindent megtesz­nek, hogy saját gazdaságukban meg­valósítsák a párt júniusi határoza­tát: emeljék a termelékenységet, csökkentsék az önköltséget, megszi­lárdítsák a munkafegyelmet. Ugyan­akkor arról sem feledkeznek meg, hogy gazdasági és politikai segítséget adjanak a termelőszövetkezeteknek az erősödéshez, az egyénileg dolgozó parasztoknak pedig ahhoz, hogy mi­nél előbb és minél többen megismer­jék és megszeressék a nagyüzemi mezőgazdaságot, a paraszti élet egyedüli járható útját. Pócza Jánosné. LAPZÁRTAKOR ÉRKEZETT: A Marcali Állami Gazdaság dol­gozói táviratban jelentették szer­kesztőségünknek, hogy az őszi árpa aratását szombaton befejezitek. Ezt az tette lehetővé, hogy mind a 150 holdat géppel aratták le. annak, hogy a párt célkitűzései egy­beesnek a dolgozó nép legfőbb tö­rekvéseivel. Követik a pártot a pár- tonkívüli falusi dolgozók azért is, mert elismert vezetőjüknek, az or­szág s a szocializmus építése vezető­erejének tartják. A Búzakalász tag­jai Somogycsicsón pl. semmiben sem határoztak, amíg a járási pártbizott­ság javaslatát nem kérték. A párt tekintélyének, vezetőerejé­nek növekedéséhez nagyban hozzá­járult Somogycsicsón az is, hogy a járás kommunista vezetői — pártbi­zottsági és tanácsi vezetők és mun­katársak — nemcsak a tsz-talakítás- ban álltak melléjük, de bátorítják, kézenfogják most is — és biztosan később is — őket, amikor a kezdeti lépéseket akarják megtenni. Cseh elvtárs, a járási mezőgazdasági osz­tály dolgozója napok óta a tagosítás előkészítésén fáradozik. Hevesi János elvtárs, a JB első titkára, vagy Papp elvtárs, JB-titkár szinte naponként meglátogatják a csicsói új tsz tag­jait. osztoznak velük mindennapos gondjaikban, s tanácsot adnak nekik közös problémáik megoldásához. Mik a további feladatok? A járás vezetői — elsősorban a JB funkcionáriusai — törekedjenek ar­ra, hogy a szövetkezeti mozgalom fejlesztésében eddig elért eredmé­nyek tartósak legyenek, továbbra is adjanak segítséget az új útra térők- nek, mint ahogy azt Somogycsicsón teszik. A mozgalom fejlesztésével ki­alakított jó hangulatot mindenna­pos, szívós nevelő és szervező mun­kával használják fel a mozgalom to­vábbi erőteljes fejlesztésére. Küzd­jenek le minden akadályt, amely a mozgalom előrehaladását akadályoz­za vagy fékezi, különösen a befelé- fordulás, a "megvagyunk, ahogy va­gyunk« kóros elmélet ellen vegyék fel a harcót. Magyarázzák meg a járás kommunistáinak, tsz-tagjainak: a mai egyénileg dolgozó, becsületes oarasztember a holnap szövetkezeti tagja. Ezt meg kell érteniük a csiJ csői Búzakalász tagjainak is, akik bizony nemigen akarnak azon fára­dozni, hogy a község 6 egyéni gazdá­ját maguk közé hívják. Igaz, ezek a dolgozó parasztok — mint pl. Pá­pai Lajos és Pliha István — nem hi­bamentessek, de éppen a szövetkezet a parasztság legjobb nevelő iskolája; hihetetlen dolgokra, szinte csodákra képes a közösség ember- és jellem­formáló ereje. Szíves szóval bátorít­sák hát őket, s vegyék be- őket szö­vetkezetükbe. A KV júniusi határozata hosszú évek munkájának biztos iránytűje. A csurgói járás időben és jól fogott hozzá e határozat egyik részének megvalósításához. De éppen ezen, a tsz-mozgalom fejlesztésén alapul- a kettős feladat míásik részének, a mezőgazdasági termelés fellendítésé­nek sikere is. Ezt a sikert is bizto­san kivívják a járás dolgozói a JB és a pártszervezetek vezetésével. A tsz-mozgalom fejlesztésében elért eddigi eredményekért — azért, hogy Somogycsicsó szövetkezeti község lett és Iharos is megindult ezen az úton — a járás pártmunkásai mellett dicséretet és elismerést érde­melnek a járás megerősödött tsz-ei is. Dicséret és elismerés a somogy- csicsói Békebástya és az iharosi Bástya TSZ derék tagságának, erőskezű vezetőinek, akik áldozatos munkával olyan gazdaggá, erőssé és szilárddá tették szövetkezetüket, hogy egyre több egyéni gazda indul el nyomdo­kaikon. Dicséret és elismerés az új útra lépőknek, akik bátran szakítot­tak a régi élettel, s újat, a réginél sokkal szebbet kezdtek. Tovább, egyre csak tovább ezen az úton, csurgói járásbeli elvtársak, tsz-tagok, egyéni gazdák ... j KUTAS JÓZSEF. r-------------------------------------------^ K öszöntjük megyénk ifjú pedagógusait ¥ úlius 1-én délelőtt 8 és 9 óra között kipirult arcú, csillogó szemű, 18—20 éves fia­lok, fiúk és leányok élénken .be­szélgető, vagy éppen elfogódot- tan hallgató csoportjai léptek be a Megyei Tanácsház kapuján. Sokan közülük először látták az osd épületet, amelyet a reform- korszak »jobb s nemesebb tel­keknek útján« haladó férfiai »A KÖZJÓNAK« a szolgálatára kívántak állítaná. Lehet, hogy a más vidékről idekerült, csodál­kozó tekintetű fiatalok nem tudtak arról, hogy a kapu alatti remek boltívek talán még Cso­konai Vitéz Mihály és Nagy- váthy János lépéseinek vissz­hangját is őrzik, s egészen bizo­nyosan emlékeznek Berzsenyi Dániel, Madarász László, Nosz- lopy Gáspár, Latinca Sándor és mások, a somogyi nép szabadsá­gáért és felemelkedéséért igaz szívvel és szóval, életükkel és halálukkal harcoló és munkál­kodó, derék hazafiak lépteinek és hangjának zenéjére. Lehet, hogy mindezt nem tudták. De bizonyosan megérezték valamit abból a varázsból, amely a »kövek beszédéből« kiáradva, őket is körülvette s az előttük járt, ilegderekabb, népszerető, magyar hazafiak példáját követ­ve, ők is a közjónak jegyezve el­sők szép ígérettől virágzó, fiatal életüket, boldogan simultak az immár tíz év óta a dolgozó nép érdekei felett őrködő, történelmi falak szerető ölelésébe. 126 idén végzett óvónő, taní­tó és általános iskolai tanár gyűlt össze a Megyei Tanács Oktatási Osztályának helyiségei­ben, hogy kézhez vegyék kine­vezésüket, s letegyék a dolgozó nép hűséges szolgálatára kötele­ző hivatali esküjüket. A mi új életünkben ma már nem szokatlanok az olyan ün­nepélyes megnyilvánulások, mint aminő pl. egy kinevezési aktus lefolyása. Ez a mostani azonban színben és hangulatban jelentő­sen elütött az előző évek hason» ló eseményeitől. Miben mutatkozott meg ez a különbség? A kellemes benyo­mások tömkelegéből az alábbi néhány megfigyelést ragadom ki. Megnőtt ifjúságunk felelősség- tudata! Számos jel mutatott ar­ra, hogy a legfiatalabb pedagó­gus-nemzedék nem csupán el­helyezkedési lehetőséget lát a kinevezés tényében, hanem tisz­tában van azzal a komoly köte­lezettséggel is, amely az állás el­foglalásával szorosan együtt jár. A fiatal óvónők egyik csoportja arról beszélgetett, milyen nyári munkatervet fognák készíteni maguknak; a másik csoportban boldogan újságolták egymásnak, mennyi új meséskönyvet vásá­roltak a képesítő vizsga óta. A gyakorló tanítók és tanárok le­endő iskolájuk felszerelési és a község népművelési viszonyai felől kérdezgették a járási ok­tatási osztályvezetőket. Ehhez az észlelethez szoro­san hozzákapcsolódik az a má­sik tapasztalás, hogy jelentősen megnőtt a pedagógus-pálya te­kintélye: az óvónői, tanítói, ta­nári állás fokozottabb megbecsü­lése! Eltűnt a korábbi évek ha­sonló alkalmaival még tapasztalt lebecsülő válogatás indokolatlan jelensége. Nem lehetett megha­tottság nélkül nézni a felragyogó tekinteteket, hallani az ujjongó halk felkiáltásokat, amelyeket a felajánlott állás említése a bol­dog kinevezettekből kiváltott. Hány fiatal ajkáról röppent el az1 önkéntelen vallomás: »Öli, erről álmodni sem mertem...!« Egy mellettem álló, idősebb pedagógus meghatódva a látot­taktól, így sóhajtott fel: »Meny­nyivel boldogabbak ezek, mint mi voltunk annakidején! Én ép­^____________________________ pen 20 évvel ezelőtt azon izgul­tam, hogy a tanítói oklevéllel a zsebemben, bekerülhetek-e a szentgotthárdi útépítőkhöz nap­számosnak .. . Mert még ahhoz is nagy protekciókat kellett ágénybevemnem ... Akra, hogy tanítói állást -kaphassak,, még néhány évig kellett várnom...« ¥/' ülőn fejezetet érdemel, az a rendkívül nagy szere­tet és alkalmazkodó tapintat, amellyel a beosztást intéző Já- rányi Gyuláné élvtársnő nehéz feladatát ellátta. Mindenegyes esetben gondosain figyelembe vette a kinevezendő személyes és családi érdekeit, s amennyire a lehetőségek megengedték, min­denkit oda osztott be, ahová az illető kívánt menni. Az ő mun­káját hasonló megértéssel és jó­akarattal támogatták a járási) oktatási osztályvezetők, akik ba­ráti közvetlenséggel és előzé­kenységgel adták meg a szüksé­ges útbaigazításokat a járásukba kerülő fiatal pedagógusoknak. Egy rövid cikk keretébe csak a kiemelkedő mozzanatok fér­nek 'bele. Áz apróbb, de jelentő­ségükben nem csekélyebb ese­mények sorozata már nagyobb teret és szépirodalmi feldolgozást igényelne. így csupán arról a nagyon kedves gondolatról emlé­kezem még meg, hogy valameny- nyi kinevezett fiatal pedagógust ízletes ebéden látta vendégül a Megyei és a Városi Tanács a Jó­zsef Attila diákotthonban. A fe­hér asztal mellett folytatódott, kiteljesedett az a bizalomteljes hangulat, amely a legfiatalabb somogyi pedagógusok és elöljá­róik, valamint a párt képviselője között már délelőtt a hivatali íróasztaloknál elkezdődött. 126 fiatalt várja a munkahely, ‘ mindmegannyi fontos műhelye a szocialista haza építésének. A fiatalok sok reménységgel indul­tak el munkahelyük elfoglalásá­ra. Fogadja őket a legnagyobb szeretettel falvaink, városaink dolgozó népe, a párt, a tanácsok, a tömegszervezetek; támogassák őket a legmesszebbmenő jóaka­rattal és szeretettel, inert erre nagy szükségük van á fiatalok­nak! Tegyenek meg mindent, hogy a fiatal pedagógusok mi­hamarább otthon érezzék magu­kat a község társadalmi életének közösségében. Ne felejtsék el. hogy jószándékú, igsp. lelkű em­berek között még a gyenge, in­gatag ember sem tud megbotla­ni! A fiatal pedagógusok pedig becsüljék meg a most kapott, égés: életre szóló ajándékot. Le­gyenek hűséges munkásai a ha­zának, oktatói, nevelői a reájuk bízott kicsinyeknek és felnőttek­nek egyaránt! Legyenek meg­őrzői a magyar neveléstörténet legszebb hagyományainak és bá­tor hirdetői az új, szocialista pedagógia nagyszerű, emberfor­máló igazságainak! rezzéték meg, fiatal Kar- társaim e Néktek szóló üdvözlő sorokból az egész somo­gyi nép meleg szeretetét és elő­legezett nagyrabecsülését, amely­hez hadd tegyem hozzá — Nyek- rászov örökbecsű soraival — a magam nevelői üzenetét is, mint hasznosnak bizonyult útravalót: Légy te igaz szívű, bölcs szavú, bátor! El ne szakadj a nép igazától! Állj mellé, ki nem érzi magától, Hogy mi a jó, mi a szép! ib :' Vesd a magot! Kihasadt á barázda, S majd ha víg ének hív aratásra, Művedet áldja a nép. SZABÓ GYULA _________________________________________________J

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents