Somogyi Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-26 / 149. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1955. június 36. Ä béke-világfczlálkozó tanácskozásai IlásiÁki (TÁSZSZ). . A helsinki béke-világtalálkozó péntek délutáni ülésén felszólalt Gabriel d’Arbous- sier (Francia-Nyugataírika), a fran­cia parlament:- volt tagja. Gabriel d’Arboussier Fekete-Afrika népeinek politikai, gazdasági és társadalmi problémáival, az afrikai népeknek a szabadságáért és függetlenségéért küzdő mozgalmával foglalkozott. Ki­jelentette, hogy a nemzetközi eny­hülés, a tömegpusztító fegyverek el­tiltása, a leszerelés nagyjelentőségű lenne -az afrikai országokra nézve. Ostap Dluski, a lengyel nemzet- gyűlés külügyi bizottságának elnök- helyettese kijelentette, hogy a világ népeit egyesíti együttes törekvésük az atomfegyver eltiltására és az új háború elhárítására, , Hangsúlyozta, hogy a Lengyel Népköztársaság kormánya békés po­litikát folytat és a különböző poli­tikai rendszerű államok békés egy­más mellett élését kívánja. A német kérdésről szólva hangsú­lyozta: a lengyel nép barátságot kí­ván az egész német néppel, egysé­ges, demokratikus és békeszerető Németország megteremtését kívánja. D’Astier de la Vigerie, francia nemzetgyűlési képviselő a békemoz­galom sikereiről szólott. Emlékezte­tett arra, hogy a koreai háború ide­jén a közvélemény nyomására nem alkalmazjfik az atomfegyvert. A közvélemény nyomására szűnt meg az indokínai háború és hiúsult meg az úgynevezett »európai védelmi kö­zösség« terve. D’Astier de la Vigerie hangsúlyoz­ta, közeledésre kell törekedni sok olyan szervezettel, amely eddig tá­voltartotta magát a békemozgalom­tól. Megnevezte ezzel kapcsolatban a keresztény mozgalmat, az angol munkáspárti mozgalmat, Németor­szág, Franciaország és a skandináv országok nagy szociáldemokrata szervezeteit. A tömörülésre való törekvés — mondotta befejezésül — nem időle­ges taktikánk. A béke nem a mienk és nem az önöké, hanem közös, de a közös béke csak közös célok meg­határozásával, a többség akaratát kifejező célok elérését szolgáló közös akciókkal biztosítható. Az ülés utolsó szónoka Heriberto Jara (Mexikó), volt miniszter arról beszélt, hogy az amerikai imperia­listák az úgynevezett gazdasági és egyéb »segítség« ürügyével kifoszt­ják a latinamerikai országokat. Or­szágainkban azonban — mondotta növekszenek a béke erői és nem en­gedjük, hogy az új vüágháború elő­készítésének amerikai arzenáljává változtassanak bennünket. n kapitalista országok parasztságának életéből Öt és félmillió földnélküli paraszt Olaszországban Talán egyetlen európai országban sem maradtak meg annyira a mezőgazdaság hűbéri csökevényei, mint Olaszországban. Gondoljunk csak arra, hogy az 1918-as adatok szerint Olaszországban a nagybir­tokosok és kulákok birtokolják a földterület 35,1 százalékát, a pa­rasztgazdaságok ezzel szemben a terület mindössze 4,1 százalékával rendelkeznek. Ez a példa már magábanvéve is szemléltető bizonysá­ga a felmérhetetlen társadalmi igazságtalanságnak. De menjünk to­vább, Olaszországban ma is több mint 5 500 000 földnélküli paraszt él, ajdk filléres napszámos munkából tengetik életüket, vagy nyo­morúságos kis földterületeket bérelnek. S a feles munkán kívül minden évben meghatározott számú napot kötelesek ingyen dolgoz­ni a földbirtokosok földjén. A gazdasági cselédek sorsa még elviselhe­tetlenebb. A bérescsaládok jövedelme például az elmúlt három év alatt 30—35 százalékkal csökkent, s keresetük a létminimumhoz is alig elegendő. A földbirtokosok uralma, basáskoóása egyre jobban fokozza az olasz parasztság kegyetlen kizsákmányolását és lehetet­lenné teszi az ország mezőgazdaságának, sőt egész gazdaságának fejlődését is.-• de ■ újt,-.:- .. ■ ■ . s.­Egymásután mennek tönkre a dán kisparasztok A skandináv országok között mezőgazdaságilag Dánia a legfej­lettebb, éppen- ezért szembetűnő nagyarányú visszaesése, hanyatlá­sa. Az Utóbbi évtizedek alatt kb. 13,3 százalékos abszolút csökkenést mutat a mezőgazdasági földterület holott az ország területe nö­vekedett. Mindez a dán kapitalisták féktelen haszonra való törekvé­sére vezethető vissza, A tőkések farkasétvágya pedig tudvalevőleg a dolgozók elszegényedéséhez vezet. A »Marshall-segély« örve alatt Dániát is elárasztották mezőgazdasági termékekkel az amerikai mo­nopolisták, s ez arra kényszeríti a dán parasztokat, hogy csökkent­sék a vetésterületet, kevesebb állatot tartsanak és különböző mellék- kereset után nézzenek. Ezrével mennek tönkre a kisparasztok, abba­hagyják a gazdálkodást és városokba mennek. A félproletárok és prole­tárok fokozottabb kizsákmányolása révén természetszerűleg gyara­podnak a kulákgazdaságok. India miniszterelnökének látogatása a Szovjetunióban A KALEVALA, A FINN NÉP HŐSI EPOSZA Száztizenöt éve annak, hogy Éliás Lönrot, a Kalevala gyűjtő­je kiadta népköltési gyűjtemé­nyét, a Kanteletárt, amely a népi lirikus dalokból ad egy csokor­ra valót. Annak a népnek leikéből szól­nak e dalok, versek, mely törté­nelmének viharos századai alatt sokat szenvedett a háborúktól, s amelynek fővárosában, Helsinki­ben, a békét akaró népek szava szól e napokban. Az alábbiakban a finn nép hősi eposza, a Kalevala főhősei­ről adunk rövid jellemzést. A Kalevala, a finn nép hősi epo­sza a bomló ősközösséget, az osztály- társadalom első formáit tükrözi. Hősei eposzi hősök, s jellemzésüket az adott társadalmi rendiben, az eposzokra jellemző emberábrázolás figyelembevételével kell vizsgálni. A Kalevala hőseire azonban az epo­szi hősök tulajdonságai nem illenek mindenben. Gyakran nehéz meg­mondani, hogy mennyire emberek vagy istenek. A homerosi eposzok­ban ez az elválasztás inkább lehet­séges. Általában az életet, így a hősöket is a valószerű ábrázolás jellemzi a Kalevalában. Éppen ezért inkább emberek a hősök, mint iste­nek. Erre az is következtetni en­ged, hogy a hősöknek van saját akaratuk, saját sorsukat irányítják, nem jellemző tájuk az isteni akarat, irányítás. Emberi ' tulajdonságaik sokkal jelentősebbek, mint a csoda­tevők, s ha a kor embereinek gon­dolkodását f így elembevesszük, bát­ran reális, élő embereknek mond­hatjuk a hősöket. Komoly, öreg Vejnemöjnen Az ős költő, a komoly, az öreg Vejnemöjnen — eme állandó jel­zőkkel ismerjük meg már az első énekben, amikor még: »Anyja méhét rójja régen, Harminc nyara, hogy azt rójja«. így már nem is csodálkozunk azon, hogy oly, nemes, tulajdonsá­gokkal bit; mint híres énekmon­dó, bölcs, hős harcos, kiváló hajó­építő stfo. A harmadik énekben már be is mutatja énekmandó tudomá­nyát: Y, . »Hét országra szólt a híre, Tudósítás ment messzire, Milyen a Vejnemöjnen dala, Hősök hőse mit tud vala«. Joukahajnent, aki dalversenyre kél vele, a mocsárba dalolja. Eddig elég földöntúli emberként mozgott Vejnemöjnen:, de a negye­dik énektől kezdve már jobban ki­emelkednek emberi tulajdonságai. Ajnó kezének elnyeréséért folytatott küzdelme, s elvesztésében való bá­nata mélyen emberi vonások. Búsul, sír, nagyon elhagyatottnak érzi ma­gát, szomorúan panaszolja egye­düllétét: » ... Volna még anyám csak élvén, Rám vigyázva én szülécském«. De nemcsak szomorúnak látjuk Vejnemöjnent, bátran szembeszáll ő az alvilág minden veszélyével. Uj jelzővel van már felruházva: ». .. Komoly öreg Vejnemöjnen ... Főfő táltos mindétiglen«, s ez böl­csességéi előrelátását mutatja. Szerénységre tanít bennünket, ami­kor Ilmán aranyiból, ezüstből készí­tett szobrát elutasítja. Már tudja, milyen veszélyt jelent az arany. »Ottan tiltja Vejnemöjnen, Inti Vizvölgy vőlegénye, Tiltja népét, a növekvőt, Inti az eljövendöt, Az aranynak hódolásától, Vagy ezüstért bódulástőí«. A harcban a megfontoltság jel­lemzi, ez egyik forrása sikerének, amellyel a veszélyeket leküzdi. Mindjobban megszeretjük Vejne­möjnent: aggódunk érte, amikor ve­szélyben van, együtt érzünk vele bánatában, kudarcában, izgalommal kísérjük hősi harcát az igazságért, a szépért, a jóért —< a gonosz ellen. Nagy szerep jut a Kalevala hősei­nek jellemzésében Pohjolának, Loúhinak, Észak úrasszonyának. Az eposz magvát képező cselekmény a Kalevala—Pohjola közötti harc, a két nép élete, közvetett jellemzés­sel mutatja be a hősöket. Kalevala népe szereti a munkát, s természe­tes, hogy ez jellemzi Vejnemöjnent is. Pohjolában viszont nincs becsü­lete a munkának. Louhi, Észak gyérfogú banyája szenes homlokú- ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■«•■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ nak mondja Ilmarinent, a Szampót ácsoló kovácsot. Vejnemöjnen alak­ja különösen kiemelkedik a Szam- pó visszaszerzésében, majd Louhi rontása elleni küzdelemben. Vejne­möjnen, a Kalevala-honiak minden csapást visszavernek: éhséget, kórt megszüntetnek, a medvét, farkast legyőzik, a napot, holdat visszaszer- zik. Az utolsó énekben kicsit meg- szomorít bennünket Vejnemöjnen igazságtalan ítélete Marjatta gyer­mekéről. De aztán ő is »felforr«, »szégyenkezik« tettén s amikor el­búcsúzik, még elmondja, hogy majd szükség lesz rá újra, és hárfáját, szép zenéjét, örök örömét hátra­hagyja népre. Vejnemöjnen jellemében a pozitív hős jellemét ismerjük meg, aki eré­nyeivel, hibáival áll előttünk. Lan­kadatlanul küzd népié boldogulásá­ért, népe harcának 'bölcs vezetője. Jelleme emberi ormáló erővel bír napjainkban is. A vasverő Ilmarinen, főkovács örökétíglen A kilencedik énekben ismerjük meg Ilmari kovácsot, s már szüle­tésekor mestersége jegyeivel áll elénk; » ... Született egy szénrakáson, Jött parázson, tűz-tisztáson, Rézkalapács van kezében, Kis fogóját fogja szépen«. Megismerteti velünk a vas, az acél eredetét, majd elkészíti a Szampót, a csodálatos malmot. II- mari kovács hamar meghódít 'ben­nünket jelleme egyszerűségével, ko­molyságával. Keveset beszél, de an­nál többet cselekszik. A segítségért hozzáfordulót nem utasítja él. Lem- minkejnen anyjának gereblyét, Vejnemöjnennek cipőt, kesztyűt,' in­get készít vasból. Sokoldalú ezer­mester ő: vetélőt, gyűrűt, övláncot ver. Jó vonása a becsületesség. Vej- nemöjnennél találkozunk néhol az­zal, hogy igazi célját leplezni igyek­szik, Ilmarinenre viszont az egye­nesség jellemző. Néki is . vannak hőstettei, amelyekkel feleségül nyerte Louhi leányát. Nem ijed meg a veszélytől: Észak úrasszo­nyának felszántja kígyós kertjét, Tuoni medvét vasraverte, kifogta a nagy csukát az alvilág vizéből. E hőstetteit is a maga készítette esz­közökkel hajtotta végre. Felesége elvesztése mélyen érinti: sír, fáj a szíve szerelmeséért. Bánata alkotás­ra ösztönzi: aranyiból és ezüstből szobrot készít. Kudarcot, vall újabb nőszerzése és most már vége a jó viszöhymak PohjaláJvali. Vejnemöj- nenmel indulnak el visszaszerezni a Szampót, a csodamalmot. Ezután már együtt harcolnak a kalevalai- ak boldogságáért, Louhi rontása el­len. Ilmarinen, szintén pozitív hős. El­sősorban munkáján,. alkotásain ke­resztül jellemezhetjük, de komoly magatartása, megfontolt cselekvése is értékessé teszi jellemét. Segítő­készsége a melegszívű embert mu­tatja be. A léha Lemminkejnen, a szépséges Messzikedvű Lemmimkejnen, a dévaj ifjú. Ne­véhez derűs események, izgalmas kajiaindok fűződnek. Vakmerősége, meggondolatlansága sokszor veszély­be sodorják, de hol saját lelemé­nyessége, bátorsága, hol csoda révén legyőzi a veszélyt is, megmenekül. A 14. éneltben ismerjük meg, s szinte látjuk a csinos, semmittevő Messzikedvűt, a léha Lemmlnkej- nent. »Ember lett a legjavábul. Olyan piros, majd kicsattan, Tekintetes a személye, Mindenképp nyomós a latban, Csak egy kis baj történt véle, Erkölcsének egy bibéje: Asszonyokkal mulat váltig. Minden éjjel éjszakázik, A leányokkal cicázik«. Lemminkejnen önfejű, elkényez­tetett ifjú, nem hallgat anyjára sem, amikor az a veszélytől óvni igyekszik. Bízik erejében, is rövi­desen vakmerőén leányt rabol ma­gának. .Megfogadja a leánynak, hogy nem megy harcba, csak legyen a felesége. De aztán kedve kereke­dett a harc sörét inni, ízlelni a harcnak mézét, és elindul a csatá­ba. Utjának rendszerint a célja: asszonyokkal mulatni, lányokkal cicázni, s ez keveri mindig bajba. Pohjalába is azért indul: »Volna-e szűz ott északhonban, Homálylakban leány olyan, Kinek nem kell semmi kérő, Férfi, bármilyen sokérő«. Kérkedik, hogy ő meghódítja azt, akit más nem volt képes. Bátorsá­gára, vakmerőségére vall, hogy Pohjalába, a homálylakba megy lányt szerezni magának, nem fél a sötétség erőitől, sőt keresi a vesze­delmet. Leánykérését Észak úr­asszonya feltételekhez szabja, ami Lemminkejnen) hőstetteinek sorát indítja el. Elfogja a Hisz szarvast, a Hisz lovat, amikor pedig az al­világ hattyúját kellett volna elfog­nia, könnyelműsége a halálát okoz­za. Anyja menti meg, aki Lemmin­kejnen szétvagdalt testét összerak­ja, életre kelti. Az ő jellemzésében is nagy szerepe van Pohjalániak. Ott vívja hőstetteit, megmutatva, hogy) nemcsak asszonyokkal, leá­nyokkal tud mulatozni, hanem a kardot is jól forgatja. A közösség érdekéért is harcol, részt vesz a Szampó visszaszerzéséért folytatott küzdelemben, s ez növeli jelleme er­kölcsi értékét. Lemminkejnen pozitív íhősi Bá­tor hacos, vakmerősége határtalan, nem hátrál meg a veszedelem elől, a harcban lelkesedéssel küzd. Vi­dám ifjú, a humorérzék sem hiány­zik belőle. Hibája, hogy meggondo­latlan, s kérkedése Is sok veszélyt hoz rá. Louhi, Észak úrasszonya, Pohjala gyérfogú banyája A hetedik énekben jelenik meg Löuhi és’ mindjárt be is mutatja igazi énjét: megzsaroljá Vejhemöj- nent. Szampót akar, s ezért Szaba­don engedi Vejnemöjnent. A Szam­pó készítőjének leányát is odaígéri. Amikor azonban Ilmarinen elkészíti a Szampót, csak évek múlva kapja meg érte a leányt, akkor is Louhi el akarja pusztítani Ilmarinent —- lenézi a kovácsot. Csák Ilmarinen hősiességén áll, hogy övé lész a lány. Louhi önző, rosszindulatú vo­násai élesen kíütközhek cselekede­teiben. A Szampót elzárja, a nauti­kát lebecsüli, árt, ahol árthat Kale­vala dolgos népének. Louhi negatív alak á 1 Kalevalá­ban: önző, irigy, zsarnok asizony. örülünk, amikor vereséget szenved és győz felette Kalevala népe. ’ Kullervó, Kalervó-magzat Kullervó rabszolgával a, 34. ének­ben ismerkedünk meg. Mint csöpp­nyi gyermeknek, már lázadó »jelle­me« van. »Fickándozik, nyújtózkodik, v Pólya-övét összetépve, Jut takarója fölébe, Eltöri a hársfapólyát, Szétszaggatja ringyét-rongyát«. . Kullervó élete keserves. Minden­áron meg akarják ölni már gyer­mekkorában, de nem tudják. Erős ifjúvá serdül, és fűti a bosszú, hogy szülei gyilkosával leszámol­jon. Óriási ereje van, de nem tudja hasznosítani, mert minden rosszul üt ki nála. Eladják mint rabszolgát Ilmari kovácsnak, akinek felesége, Louhi leánya, pásztormunkát ad neki, s kenyerébe követ süt. Az ér­zékenylelkű rabszolgát ezzel súlyo­san megsérti, aki ezért vadállatok­kal megöleti az asszonyt. Bujdosik Kullervó, s a bosszú tartja életben. Élete csupa konfliktus. Megtalálja halottnak vélt szüleit és húgát, aki öngyilkos lesz, mivel testvérével hált.. Most már számára sem jelent semmit az élet. Keserűen kiált fel: »Oh atyám, oh én anyácskám, Én öreg nevelő drágám, Miért is alkottatok engem, Miért hordoztatok keservest! Jobb lett volna meg sem lennem. Nem születnem, fel se nőnöm«. Még a bosszú élteti, de amikor le­számol Untaméval, nemzetsége. ki- pusztítójával^ kardjának pengéjébe.. dől. Kullervcftt 1 mindairmak ■ ellenére.- hogy együttérzünk vele, nem állít­hatjuk egysoriba Ve.jnemöjnenne', Ilmarinennel. Harcát magánosán vívja, nem a közösséggel küzd a kö­zös érdekért. Mint bosszúálló rab­szolgát jellemezhetjük; lázadó, érzé­keny lelkivilága megkap bennünket. HORVÁTH JANOS. ■ ■■■■■■■■■■ ■«■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■■■■•■■■«■■ «■■■■■■»«■■■■■■■■■■■■■■*■■*■■» IIINIIIMIIH A szovjet kormány meghívására Dzsavaharlal Nehru, India miniszter­elnöke meglátogatta a Szovjetuniót. Nehru miniszterelnök és kísérete ez idő alatt több moszkvai üzembe látogatott el és megtekintette . az összTzöyetsági Mezőgazdasági Kiállítást. A küldöttség ellátogatott a hős , Városba. .Sztálingrádba, valamint a Krim déli partvidékén lévő »Ar iyek; pionyertáborba. -— ezenkívül le1 kereste a Szovjetunió több váro­sát többi között. Jaltát, Tbiliszit és, Leningrádot is. bzsavahar’al Nehru, -India miniszterelnöke moszkvai útja során elláto­gatott »a »Sztál;u«-zutógyárba. — A képen: Ä »Sztálin«-autógyár kul­túrpalotájában Katya Vlascsenko, űz 510. számú iskola tanulója feltűzi -----— —----- Nehru mellére a pionyer-jelvényt. R övid külföldi híre Peking (Uj Kína). A kínai nacio­nalisták négy F—17-es mintájú re­pülőgépe szerdán reggel támadást in­tézett a Kuangtung megyéhez , tar­tozó Namou-sziget és parti vizei el­len. A repülőgépek indokolatlanul bombákat dobtak a parti vizeken tartózkodó halászhajókra, amelyek közül hármat megrongáltak. A tá­madáskor hat halász életét vesztet­te, inig heten megsebesültek. Peking (TASZSZ). Kína több tar­tományában ellenforradalmár szer­vezeteket számolták fel. Santung és Sanhszi tartományban 21 tagú el­lenforradalmár f.ze-vezetet lepleztek le. A szervezet csanglcajsekista ké­mekből, a kuomintang-hadsereg volt tisztjeiből, valamint nagybirtokosok­ból és egyéb ellenforradalmai- ele­mekből állott. Santung-tartomány népbírósága a kilenc főbűnöst ha­lálra. a többieket különböző időtar­tamú kényszermunkára ítélte. Csí­nagszu és Anhuj tartományban 32 főnyi ellenforradalmár csoportot lepleztek le. Az el’enforradalmár szervezet főként nagybirtokosok és kulákok segítségével rejtőző volt csangkajsekista tisztekből állott. A bűnözők titkos értesüléseket gyűj» tőitek és, gyilkolták a békés lakoso­kat. Az ej lenforradalmár szervezet. Irat vezetőjét halálra, a többieket különböző időtartamú kényszermün- kára ítélték. •’ -

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents