Somogyi Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-22 / 145. szám

B- Ál VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap A helyi tanácsok a törvényesség megszilárdításáért Gondolatok egy évzáró-ünnepélyen A kaposvári járás fiataljainak nemes vetélkedése MAGYAR DOLGOZOK PARTJA SOMOGYMEGY El BIZOTTSÁGÁNAK XII. évfolyam, 145. szám. ARA 51 FILLER Szerda, 1955. június 22. Nagyobb gondot a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésére Pártunk Központi Vezetőségének június 8-i határozata nyomatékosan hangsúlyozza: ». .. a lakosságnak tejjel és hússal való jobb ellátása, valamint egész mezőgazdaságunk fejlesztése érdekében az állatte­nyésztésen belül elsősorban a szarvasmarhaitenyésztés - fellendítése a következő két-három év legfonto­sabb feladata.« Bár a párt és a kor­mány 1953. decemberi határozata a szarvasmarhatenyésztés fejlesztésére irányította a fő figyelmet, mégis e téren nagy lemaradás mutatkozik megyénkben is. Különösen szembe­ötlő hiba az, hogy a tehénállomány az elmúlt évben csökkent. Ennek egyik oka abban keresendő, hogy a tehenek selejtezését nem elég körül­tekintéssel végezték az állatorvosok, így volt ez főleg a barcsi járásban, de a megye több járásában is több tenyésztésre alkalmas állatot kiselej. teztek. Meg kell mondanunk, hogy ebben nemcsak az állatorvosok kö­vettek el hibát, hanem néhány ter­melőszövetkezet vezetői is. A nagy- berényi Petőfi TSZ-ben például a területileg illetékes {állatorvos 1 te­nyésztésre alkalmasnak minősített egy tehenet, azt azonban a tsz ve­zetőségének kékesére a Jtabii állat­orvos kiselejtezte. Megyénk egyes termelőszövetkeze­teiben gátolta a közös szarvasmarha­állomány fejlesztését a háztáji gaz­daság és a háztáji állatállomány túl­méretezése. Az alapszabály szerint működő termelőszövetkezeteink — tsz-eink többsége ilyen — örvende­tes előrehaladással i büszkélkedhet­nek az állattenyésztés fejlesztésében. A somogymeggyesi Előre Termelő­szövetkezetnek 1953-ban 7 darab te­hene volt, s megfontolt gazdálkodása eredményeként ma már 15 fejőstehe­net mondhat magáénak. De ezzel az eredménnyel sem elégednek meg a termelőszövetkezet tagjai: gondolnak szarvasmarhaállományuk további fejlesztésére is. Ezért van ma 15 da­rabbal több növendék-szarvasmarhá­juk, mint másfél évvel ezelőtt. Fe­hér Gyula elvtárs büszkén mondta a megyei pártaktíván, hogy szépen fejlődik az állattenyésztés az ő tsz- ükben is, Nagycsepelyen. Ez a ter­melőszövetkezet ez évben 5 darab tehenet vásárolt, s hogy mennyire törődnek a tsz-tagok az állomány mennyiségének növelése mellett az állatok minőségével is, mutatja, hogy az újonnan vásárolt tehenek közül 3 darab törzskönyvi ellenőrzés alatt áll. Az állattenyésztő szakemberekre vár a feladat, hogy minden termelő­szövetkezetet és megyénk egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztjait is buzdítsák az említett jó példák kö­vetésére. Párt- és államszerveink egy pilla­natra se szűnjenek meg hirdetni az állattenyésztés jelentőségét. Egyéni gazdáknál s a termelőszövetkezetek­ben is szívós meggyőző politikai munkával el kell érni, hogy több állatot, több szarvasmarhát í tartsa­nak, s ne tekintsék a szarvasmarha- tenyésztést másodrendű feladatnak. Sajnos, nem egyedülálló megyénk­ben az a példa, amilyent a szuloki Kossuth TSZ-ben tapasztalhattunk a múlt évben. A tsz tagjai nem be­csülték kellően tehénállományukat. Nemcsak az volt itt a hiba, hogy kevés szarvasmarhát tartottak, ha­nem az is, hogy a meglévő silótakar., mányukból hónapokon át egy csep­pet sem adtak még a fejőstehenek­nek sem. Miközben megállapították, hogy kevés a fej, »nem kifizetődő« a tehéntartás — teljesen megfeled­keztek arról, hogy ez az ő hibájuk. De hol volt a gépállomás tsz-be he­lyezett agronómusa, s miért nem ma­gyarázta meg a tsz vezetőinek és tagjainak: a fehérje- és nedvdús ta­karmányt nem a lovak, hanem első­sorban a fejőstehenek érdemlik meg és hálálják meg. íme, így születik az1 a teljesen helytelen »elmélet«,' hogy »a tehéntartás nem fizetődik ki«. Minden parasztember és min­den termelőszövetkezeti tag tapasz­talatból tudhatja, hogy ennek ép­pen az ellenkezője igaz. Losonczi Mihály elvtárs, a bolhói Ságvári TSZ elnöke ugyancsak szombaton mondta a megyei pártaktíván: 1949- ben, a szövetkezet megalakításakor 1 lovuk volt csupán. Ma 46 szarvas- marhát tartanak, amely a többi ál­lattal együtt bőségesen ellátja a szükséges istállótrágyával a 160 hold földet. Nem véletlen hát, hogy a jótáperejű szövetkezeti földek 2,5—3 mázsa gabonával többet ígér­nek, mint az egyéni gazdák parcel­lái. Az is világos, hogy a 13 literes fejési átlag csak emelkedik ebben a tsz-ben, mert /bőséges zöldsilót készítettek az állatoknak. És itt el­jutottunk egy újabb feladathoz: a tejhozam növeléséhez, A le'kiismere- tes gondozás és szakszerű takarmá­nyozás mellett ennek nagyon fontos alapja: a jólbevált zootechnikai módszerek alkalmazása. Kopácsi Jó­zsef elvtárs, az andocsi Sztálin TSZ tehenésze elmondta: 1952-ben a napi háromszori fejés, tőgymasszázs be­vezetésével szinte pár hét alatt li­terekkel növekedett a napi tehenen- kénti tejhozam. Milyen kár, hogy három év alatt megfeledkeztek erről a módszerről az andocsiak Sok tennivaló van állami gazdasá­gainkban is a szarvasmarhatenyész­tés megjavításában. Annak ellenére, hogy a nagybereki, balatonújhelyi és még néhány állami gazdaságban fejlett az állattenyésztés, a megye állami gazdaságainak többségében nem elég olcsó és nem megfe’elő hozamú a szarvasmarhatenyósztés. A Marcali, a Kutasi és a Kaposvári Állami Gazdaság különösen lema­radt a tej- és marhahústermelésben. A KV június 8-i határozata és a megyei pártaktíva világosan meg­szabta, állami gazdaságaink teendőit : rajtuk a sor, hogy céltudatos mun­kával nagyobb elismerést vívjanak ki maguknak. A szarvasmarhate­nyésztésben komoly mulasztásaink vannak. Felelősek ezért megyénk mezőgazdasági szakirányító szervei, de hibásak ebben járási és községi pártszerveink és \ pártszervezeteink is. Okulnunk kell elkövetett hibá­inkból és sürgősen hozzá kell lát­nunk azok kijavításához. A Megyei Mezőgazdasági Igazgatóság javítsa meg ellenőrző munkáját, adjon na­gyobb segítséget megyénk állatte­nyésztése fejlesztéséhez. \ Ugyanez vonatkozik a gépállomások kihelye­zett agronómusaira, akiktől azt vár­ja pártunk és kormányunk, hogy fáradhatatlan szószólói legyenek a fejlett zootechnikai módszerek alkal­mazásának. Községi tanácsainkon áll, hogy mozgósítsák fai Jmezőgaz- dasági (határozat megjelenése után oly nagy lelkesedéssel megalakult termelési bizottságokat, s rajtuk ke­resztül az egyénileg gazdálkodó és termelőszövetkezeti állattenyésztőket feladataik maradéktalan elvégzésé­re. Az újjászervezett legeltetési bi­zottságoktól szintén sokat vár pár­tunk és kormányunk a legelőgazdál­kodás és az apaállatok gondozásának megjavításában. A KV június 8-i határozatának ügye csak akkor jut győzelemre, ha kommunistáink példát mutatnak en­nek megvalósítására. A mezőgazda­ságban dolgozó elvtársainknak fon­tos pártkötelességük: tettekkel és felvilágosító szóval egyaránt küzdje­nek a szarvasmarhatenyésztés szín­vonalának emeléséért Magyarázzák meg termelőszövetkezeteink tagjai­nak. egyénileg dolgozó parasztja­inknak, állami gazdasági dolgozók­nak, hogy a több tehén több trá­gyát, a, több trágya magasabb ter­méshozamot, az pedig gazdagabb jö­vedelmet jelent. Vegyük még hozzá a szerződésesen beadott tej utáni korpajuttatást, aztán a növendék- üszők gazdáit megillető 600 forintos adókedvezményt — mindez a többi érvvel együtt amellett szól, hogy ér­demes, gazdaságos, kifizetődő a szarvasmarhatenyésztés. A legfőbb érdek«.— dolgozó népünk érdeke — azt kívánja megyénk minden mező- gazdasági dolgozójától, hogy tudása legjavával küzdjön a szarvasmarha­tenyésztésben mutatkozó lemaradás mielőbbi felszámolásáért, a tej- és húshozam gyors növeléséért — ami mezőgazdaságunk felvirágoztatásá­nak, népünk életszínvonala további emelésének fontos alapja. Felhívás Somogy megye ifjú tatójnvezeliez A DISZ Megyebizottság e hó 21-én tartott ülésén foglalkozott a Mernyei Gépállomás ifjú kombájnveze- tőinek nagyszerű felajánlásaival, melyek elősegítik, hogy a dolgozók kenyere időben, szemveszteség nélkül a rendeltetési helyre kerüljön. A DISZ Megyebizottság teljes erejéből támogatja a Mernyei Gépállomás fiatal­jainak kezdeményezését és felhívással fordul Somogy megye minden ifjú kombájnvezetőjéhez, hogy csatla­kozzék a Mernyei Gépállomás ifjú kombájnvezetőinek nagyszerű felajánlásaihoz, harcoljon minden Somogy megyei ifjú kombájnvezelő, hogy elsősorban a csz-ek földjeiről időben és szemveszteség nélkül arassák le a dolgozók gabonáját. Mutassátok meg, ifjú kombájnvezetőink, hogy a DISZ II. kongresszusa után még fokozottabb mérték­ben, még nagyobb lelkesedéssel dolgoztok a mezőgaz­daság felvirágoztatásáért, a magyar nép és az egész ifjúság jobb életéért. DISZ Somogy megyei Bizottsága. TSZ-EINK A GYARAPODÁS, ERŐSÖDÉS ÚTJÁN Nincs olyan nap, hogy ne jelentenék valahonnan a megyéből: »Újabb belépőkkel gyarapodott termelő- szövetkezetünk«. A dolgozó parasztok közül mind töb­ben látják: sokkal jobban megy a munka, sokkal szebb az élet a közösben. A múlt héten megyénk termelőszövetkezetei 72 családdal, 135 taggal és 588 kát. hold földdel gyara­podtak. A három legutóbb megalakult termelőszövet­kezeten kívül előkészítő bizottságok is alakultak. Ba- latonmárián 10 család 25 hold szőlővel akarja a közel­jövőben megalakítani a szőlőtermelő szövetkezetét. A barcsi járásban Bélaváron 5 család 25 hold földdel ala­kította meg az előkészítő bizottságot. A csurgói járás Iharos községében 3 család, 5 tag­gal, 22 hold földdel alakított előkészítő bizottságot. Termelőszövetkezeteink tovább erősödtek. A sza­bás:: Uj Barázda, a darányi Petőfi, a rinyaújlaki Petőfi, a visnyei Ut a szocializmushoz és a somogyaszalói La­tinka TSZ-ben volt a legtöbb belépés a műit héten. A somogyaszalói Latinka TSZ-be pl. 6 család, 10 tag­gal és 26 kh. földdel lépett be, a szabási Üj Barázda TSZ pedig 3 család, 7 taggal és 21 kh. földdel gazda­godott. Tsz-eink eredményei, a kommunisták, a tsz- tagok felvilágosító szava nyomán egyre terebélyesedik a boldog paraszti jövő virágzó fája: a termelőszövet­kezeti mozgalom. flz aratás, cséplés, beadás élenjáróinak köszöntésére készül a kultúrbrigád A szöllősgyöröki kultúrgárdát messze környéken ismerik a dolgozók, és mindig szívesen látták vendé­gül őket, ha ellátogattak hozzájuk új műsorukkal. A hosszú téli estéket jól felhasználta az együttes. Szor­galmasan készültek a műsorral, utána Községről köz­ségre járva szórakoztatták, tanították a dolgozókat, egészen az utóbbi hetekig. A terv is csak ennyi volt, hisz a nyári nagy dologidőben a fiatalok nem érnek rá minden este próbára járni vagy vidéken játszani. Az ősszel majd újult erővel dolgoznak tovább. Ez a szünet azonban nem jelenti azt, hogy Szöllős- györökön a nyáron nem lesz kultúrcsoport. Koltay Pé­ter, a kultúrotthon igazgatója már gondoskodott arról, hogy e csoport helyét egy még fiatalabb együttes fog­lalja el. Ez az együttes az úttörők nyári kultúrbrigádja lesz. A közeljövőben már megkezdik, az előkészülete­ket a nyári műsor összeállítására. Egyfelvonásosokat, énekszámokat, szavalatokat, táncokat tanulnak, hogy az aratás-cséplés idején színes műsorral köszönthessék az arató- és cséplőbrigádokat. A szöllősgyöröki tánccsoport tagjai: Sebestyén Mária, Túli Éva, Fersch Ibolya, Berkes Marika, Tóth Erzsébet és Francsics Irén. Minden évben jóleső érzéssel fogadják a dolgozók ebédidő alatt a kis műsort, melyben gyermekeik kö­szöntik őket jólvégzett munkájuk jutalmául. A kultúrbrigádok felkeresik majd a beszolgálta­tásban élenjáró dolgozó parasztokat is és kedves rig- mussal köszöntik őket. Az elmúlt évek tapasztalatai azt bizonyítják, hogy az ilyen köszöntéseket örömmel fogadják a dolgozók. Minden gazda arra igyekezett, hogy kiérdemelje a bri­gád köszöntését. Az idén még színvonalasabb, még gazdagabb műsorral akarják meglepni az élenjáró dolgozó parasztokat. A% ifjúság szebb, boldogabb jövőjéért, a békéért Somogy legkiválóbb diszistái a kongresszuson Lelkes hurrával, falakat rengető, ütemes tapssal s a DIVSZ-in- duló forró hangulatú, pezsgő ritmusával ért véget a magyar ifjúság ha­talmas seregszemléje. Küldötteink már hazaérkeztek, de gondolataik még most is ott járnak a kongresszusi teremben. Féltő gondossággal dédelgetik apró, de sokat jelentő élményeiket, melyek oly széppé, fe­ledhetetlenné tették a Budapesten töltött napokat. Elevenítsünk csak fel néhányat közülük... PARLAMENT... Csodálatos lát­vány egy fiatal fiú, leány számára, aki mindeddig csak hírből, képről ismerte e monumentális épületet. A kongresszus első napjának napsuga­ras reggelén ott álltak Somogy ifjú­ságának legjobbjai az Országház lép­csői előtt, s szívük szorongó érzéssel telt meg. Szabó István, Kurucz Mar­git, Gaál Irma, Fodor Gizella és a többiek ajkán elhalkult a vidám ének, kipirultak az arcok, s fiatal­jaink a csodálatos látványtól lenyű­gözve, némán lépték át e történelmi épület küszöbét... Amint haladtak felfelé a piros bársonyszőnyeggel bo­rított lépcsőkön, folyosókon, s amint lépteiket lelassítva gyönyör­ködtek a kongresszusi terem magá- valragadó fafaragványaiban, szépsé­geiben, felszabadult, büszke érzés töltötte el szívüket. — Igen, ez is a miénk... — mon­dotta meghatódva Tóth Laci, és bol­dog örömmel szívta magába a sok szégyent és sok dicsőséget megért kongresszusi terem levegőjét. Azok­ban a padokban, ahol tizenegy év­vel ezelőtt még a régi magyar felső­ház urai ültek, s arról beszéltek, hogy birtokaik, gyáraik védelmében miként vigyék vágóhídra a magyar ifjúságot, most Somogy és az egész ország legjobb, legkiválóbb diszistái foglaltak helyet. Vajon lehet ennél megtisztelőbb, felemélőbb érzés?... A mi fiaink nem háborúról, nem a nép nyomorbadöntéséről tárgyal­tak. Az ifjúság szebb, boldogabb jö­vője lebegett szemük előtt; erről vi­tatkoztak, s ezért tettek hitet egysé­gesen elszánt békeakaratukról. A hosszú percekig tartó meghatott csend után egyszerre csaknem hét­száz ifjú torokból zúgott fel a lelkes hurrá, üdvözölve a tanácskozás kez­detét ...-» * * EGYÜTT A VILÁG IFJÚSÁGA... Fiúk és leányok, a kongresszus kül­döttei meleg, baráti szeretettel fo­gadták a Szovjetunió s a szomszé­dos népi demokratikus államok ifjú­ságának küldötteit. Eljöttek közénk, mert együtt éreznek velünk, mert magukénak érzik a magyar ifjúság sikereit, hatalmas eredményeit. Mily jóleső érzés volt hallani, amikor Ra- pohin elvtárs, a Komszomol küldött­ségének vezetője így szólította meg a tanácskozás résztvevőit: »Drága barátaink« ...! És mennyi szeretet, őszinte baráti érzés tükröződött ar­cáról, amikor átnyújtotta az ajándé­kot: a magyar és a szovjet ifjúság megbonthatatlan, örök barátságának jelképét. Nem, soha nem lehet elfe­lejteni ezt az ünnepi pillanatot. És a többi ország küldötte, a lengyel, ro­mán, bolgár, német, albán, osztrák és csehszlovák fiatalok képviselői mind, mind ajándékkal kedvesked­tek a kongresszusnak. S a magyar ifjak véget nem érő tapssal, hurrával válaszoltak. Az elnöki emelvény lassan megtelt zászlókkal, ajándé­kokkal, melyeket az elnökség tagjai sok-sok forró csók, testvéri ölelés kíséretében vettek át vendégeinktől. A szünetekben fiaink, leányaink szinte megrohamozták a külföldi fiatalokat. Aláírást, néhány emlé­keztető sort kértek tőlük, s jelvé­nyeket cseréltek, hogy ezzel is meg­pecsételjék örök barátságukat, s e jelképekkel vigyék el falujukba, üze­mükbe és iskolájukba a szomszédos népek ifjúságának forró üdvözletét. Együtt tanácskozott a békeszerető népek ifjúsága, s a kongresszus a testvéri szeretet, a baráti együttérzés szimbóluma volt... TAPSORKÁN zúgott fel ki tudja hányszor a kongresszusi terem falai között. És ez a taps a tetszésnyilvá­nítás, az együttérzés jeleként juttat­ta kifejezésre a fiatalok hatalmas lelkesedését. De ez a mód, az ifjúi hévnek, izzó lelkesedésnek ez a ki­fejezési formája kevésnek bizonyulta Hányszor és hányszor zúgott fel a falakat rengető hurrá és hányszor csapott ez át egy-egy forró hangu­latú, pezsgő ritmusú indulóba! Igen, a mi fiaink megtalálták a módot tomboló lelkesedésük kifejezésére, s Rákosi elvtárs, Vang Jü-hui és ct többi hozzászóló szavai közt számta­lanszor csendült fel a DlVSZ-induló, a Komszomol s a népek ifjúságának forradalmi dalai... JÁVORI BÉLA.

Next

/
Thumbnails
Contents