Somogyi Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-18 / 142. szám
Szombat, 1955. június 18. SOMOGYI ÍSEPLAi3 3 A burgonya több terméséért töltögessünk helyesen Gépssemle a Lengyeltóti Gépállomáson Az elmúlt napokban tartották meg a nyári gépszemlét a Lengyeltóti Gépállomáséi» 'A s2Íam’:.sibizottság tagjai, amelynek vezetője Mendől Béla elvtárs, a Gépállomások Megyei Igazgatóságának főmérnöke volt, aüáposan, gondosam felülvizsgálták a gépeket. Megállapították: a lengyeltótiak jól felkészültek a kenyércsatára. A kombájnok, arató- gépek, cséplők, kazalozók gondosan kijavítva, üzemképesen várják a munkák megkezdését. Nagy feladat vár a gépállomás dolgozóira: a fonyódi járás termolőszöveifceziétei, egyéni gazdái várják segítségüket. Bízunk abban, hogy a gépállomás dolgozói ad aratás-cséplósi nagy* munkájában is becsülettel helytálltnak és minden igyekezetükkel azon lesznek, hogy a kenyér magja mielőbb zsákba kerülhessen és több kenyér juthasson a dolgozók asztalára. Somogy megye területét járom és a gazda szemével nézem a növények fejlődését és ápolását. Az a megállapításom, hogy a burgonyák ápolása több helyen nem megfelelő, különösen a töltögetési módszer helytelen. Ismert tény, hogy a kenyérgabona után/ í néjpéEfehmezésá) szempontból fontossági sorrendiben a burgonya következik. Most, amikor a közeli napokban hangzott el & párt Központi Vezetőségének határozata a •mezőgazdasági termel vények, termékek hozamának növeléséről, köte- lesógemnek tartom, hogy a burgonya terméshozamának lényeges növelése céljából a következő sürgős teendőkre hívjam fed valamennyi mezőgazdasági szektorban dolgozó, figyelmét: A burgonya gumó termése nem ■egyéb, mint a szár megvastagodott része. Ez természetesen a talajban jöhet létre. Ebből az következik, hogy minél- magasabba,» töltögetjük a burgonyát, tehát úgy, hogy a szárrészből legfeljebb 15 cm legyen csak a föld felett, annál több gumó képződik, s ezzel a módszerrel lényegesen növelhetjük a hozamot. Még igen sokan vannak, akik abban gyönyörködnek, hogy a burgo- nyabokor iszép terebélyes és sok virág van rajta. Ismert az a mondás, hogy olyan szép a sok virágtól, mintha hó borítaná. Ez a tény majgmyerés szcmpoin((j ábói / téinyleg örvendetes. Nekünk azonban burgo- nyagumóra van szükségünk, még pedig minél nagyobb holdanként! hozamra, tehát kövessük ezt a módszert és virágzásig állandóan töltögessük burgonyáinkat. Rajháty Imre főagrcnómus. Katonás rendben állnak egymás mellett az állómunkás traktorok. A Walter-brigád tagjai jól kijavították őket, nem volt panasz munkájukra. Egymás mellett sorakoznak a kombájnok is. Hibáikat, bajaikat Lenhoffer Ferenc és Szvoboda Lajos “gyógyít- gatíák« a gépjavítás ideje alatt. A scmogyvári Szabadság, a buzsáki Munkaharcos, a lengyeltóti Táncsics és a többi termelőszövetkezetek tagjait sok nehéz munkától kímélik meg a nyáron ezek a gépek. Párosversenyre hívták egymást a sávolyi és a böhönyei Szabadság TSZ asszonyai és leányai A sávolyi és a böhönyei Szabadság TSZ-ek asszonyai és leányai már korábban csatlakoztok a 200 murikaegységes mozgalomhoz. Most ^ KV legújabb- határozatának megjelenése utóm elhatározták, hogy párosveirseinyre -lépnek egymással.' A párosversetnyhez ezideig Sávolyon 12, Böhönyéin 16 asszony és leány csatlakozott. Versenyváűl állásukban többek között szerepel: melyik termelőszövetkezetben dolgozik több nő a növényápolási munkákban ; melyik tsz-ben Végeznek jobb növényápolási munkát, és a tagokra felosztott területeken melyik tsz asszonyai érnek el nagyobb terméseredmény éket. Ezideig a növényápolási munkák- i ban a sávolyi Szabadság TSZ asz- szonyai vezetnek. A cukorrépát, a kukoricát kétszer megkapálták, a burgonyát kapáié? után betöltötték. Az asszonyok most !a szénabetakarítást végzik. Árvái Mária eddig 120 munkaegységet^ MuUtsics Jánosné háromgyermekes családanya 106 munkaegységet, Bara Margit pedig 100 munkaegységet teljesített. De a böhönyei Szabadság TSZ asszonyai ;aem hagyják ■ magukat Már ők is megkapálták kétszer a cukorrépát, a burgonyát és most végzik az utolsó kapavágásokat a kukoricaföldeken. A családtagok bevonásában ők járnak az élen, köztük is Miklai Jánosné és Kovács Lajosné. Böröez Imréné, a marcali járás MNDSZ-elnöke. A szemlebizottság tagjai a cséplőgépeket vizsgálják felül. Jelentéktelen hibákat találtak ugyan a cséplőkön, de ezeket gyorsan kijavíthatják a Walter- és Rofrics- brigád tagjai, s aztán nem lesz fennakadás a munkában, ha a cséplőgépek veszik át a szót. A kazalozók is szépen, tisztán, jól kijavítva várták a szemlét. Nem akadt rajtuk semmi javítanivaló; Cserei József és Turbéki József olyan gondosan kijavították e gépeket, hogy külön dicséretet érdemelnek. munkájukért. TÚLTELJESÍTIK TERVÜKET A TEXTILMŰVEK FIATALJAI A Textilművek diszistái keményen, lelkesen dolgoznak, hogy méltóan köszöntisék atz ülésező DISZ- teongresszust. Két nap alatt terven felül annyi fonalat gyártottak, amelyből 4000 darab férfiinget lehet "készíteni. Ezekben a napokban azok a diszásták is élretömek, akik eddig •nem értek el kiemelkedő eredményeket. Például a gyűrűsfcnóból Eszei Ilona, aki 16-án napi tervét 114,5 százalékra teljesítette. Vagy Kiss Mária, aki 112,5 százalékot ért el. Az előfonó fiataljai ugyancsak jól dolgoznak. Lencse Ilona ezen a napon 120 százalékra, Kende Gyöngyi pedig 115-re teljesítette napi tervét. A Lengyeltóti Gépállomás fiataljainak vállalása A Lengyeltóti Gépállomás DISZ- szervezetének fiataljai a legutóbb tartott taggyűlésen elhatározták, hogy részt vesznek a nyári cséplés mielőbbi befejezésére indított mozgalomban. Vállalták, hogy gépenként 50 vagenos átlagot érnek el, a munkacsapatok vezetője 28 éven aluli DTSZ-ta-g, a csapat tagjainak 60 százcííéka- ugylamctse'k DI;SZ-tag lesz. A szemvesztés pedig nem haladja meg a másfél százalékot. Győzelmi jelentés a fonyódi járásból A Fonyódi Járási Tanács Pénzügyi Osztálya táviratban jelentette szerkesztőségünknek a következőket: »Örömmel jelentjük, hogy második negyedévi adóbevételi tervünket a mai nappal 100 százalékra teljesítettettük. Az elkövetkező időben még fokozottabb harcot folytatunk tervünk túlteljesítéséért.« FELHÍVÁS Permetezzük meg a szőlőt! Felhívjuk a szőlőtermelők figyelmét, hogy június 22—23-ra a szőlőlevélen peronoszpora kivirágzás, a fürtökön fertőzés várható. Ezért legkésőbb 21 Tg el kell végezni a permetezést, gondosan ügyelve arra, hogy a ievélzet alsó oldala, ;a fürtök is feltétlenül kapjanak oldatot. A permetezésre hásznáit bordódé 1 vagy 1,5 százalékos legyen. GOQGOOQOQOQGGOGGOGGOGOOGGOGGOGGGGOGGGGQGGGQGOOGOOOOGOO0G GGGOGQGGOGOOOQGGOGOGOGGQQOOGGOGOGGOOOGGOOGOQGOGGOOGQGOGG GGOGOOGGG Rátaláltak végre a helyes útra.. A toponári Békegalamb TSZ munkájáról ivei valamikor magam is béresgyerek voltam, valahogy még ma is igen odahúz a szívem azokhoz, akikkel együtt ettem a cselédsors keserű kenyerét. Éppen ezért szinte különös örömömre szolgált, hogy a párt a toponári Békegalamb TSZ patronálásáVal bízott meg, hiszen tudtam, hogy a termelőszövetkezet tagságának zöme szintén cseléd volt a múltban. Ez a megbízatás csak bizonyos időszaki munkák befejezéséig szólt, de továbbra is eljárogattam, sőt még ma is ki-kiruccanok, hogy lássam, hogyan fejlődik ez a szövetkezet az első látogatásom óta, amikor még nagyon is zilált állapotban volt. A ziláltság legfőbb oka az volt, hogy nem az alapszabály szerint dolgoztak. Pl. a háztáji gazdaságok 'kiosztása olyan sógor-koma alapon történt, s voltak családok, amelyek 2—3 holdat is kaptak, s így többet dolgoztak azon, mint a közösben. Be hiányzott a szervezettség legfontosabb alapja is: nem voltak brigádok, munkacsapatok, ellenben dívott az egyenlősdi, amely szinte gúzsbavert minden jószándékú törekvést, és már csírájában elfojtotta az itt-ott felbukkanó verseny- szellemet. Kaszások, kapások egy- egy csapatba verődve húzták — no nem annyira a munkát, mint inkább a napot, mintha bizony nem is önmaguknak, hanem még mindig ■az uraságnak dolgoznának. Persze azzal a különbséggel, hogy az uraság idejében ott állt mögöttük a hajcsár, a pallér, aki nem engedte ■őket tétlenkedni, most viszont csak saját lelkiismeretük parancsolt nekik. Azaz, hogy csak parancsolt volna, de úgy látszik, ezt a parancsnokot is elűzték maguktól. Ezért ölte meg aztán a gaz kapás- növényeik nagyrészét, s ezért kellett átadniuk a fűkaszálást az egyéni gazdálkodó parasztoknak. És persze jó részesedés fejében, ■ami viszont takarmányhiányt, következésképpen az állatállomány csökkenését okozta. Sehogy sem tudtam megérteni, hogy azok az emberek, akik egykor olyan gondtalan életet tudtak teremteni a földesúr egész ármádiájának, hogy tellett neki villákra, kastélyokra, s bennük fényűzést és kényelmet szolgáló cselédek egész hadára, sőt külföldi utazásokra, nyaralásokra, és emellett azért még ők, a cselédek is megéltek valahogy —, most ugyanezen a földön szinte alig tudnak megélni is. De amennyire el voltam akkor keseredve, éppen olyan, vagy még nagyobb öröm fogott el most, hogy legutóbb kint jártam náluk. lőször persze nem az elnökhöz mentenii, sőt még csak a tagokhoz sem, hanem ki a mezőre, széjjelnézni. Van már ugyanis vAmi tapasztalatom atekintetben, hogy egy helyszíni szemlélődés sokkal meggyőzőbb, mint egy irodai beszélgetés. Mert a határ mindenkinél jobban elmondja az igazat. Szóval csak egy jó kiadós határjárás után mentem be a szövetkezet központjába, s amit a határban láttam, s amiről az irodában beszélgettünk, arról boldogan adok számot e sorokban. Bátran és örömmel írom, hogy ez a szövetkezet az idén olyan munkát végzett a növényápolás terén, amilyenre nem volt példa ötéves fennállása alatt. A soronlévő növényápolást már egy héttel ezelőtt elvégezték éspedig nem akárhogyan, hanem gondos munkával, hogy az akár megyei viszonylatban is jól példaként állhat. A jó munka nyomán a szépen fejlődő répa, krumpli, kukorica és napraforgótáblák szinte harsogva hirdetik: a Békegalamb tagsága végre rátalált a helyes útra. Különösen szép a 10 holdnyi répájuk, melyen az egyelés után már a másodszori kapálást is elvégeznék, s amelynek haragoszöld levélzete már teljesen elborítja a földet. Kalászosaik is általában szebbek, mint az egyéni gazdáké. A gabonaféléken meglátszik a jó gépi munka, s a gondosan elvégzett fejtrágyázás. Azért is dicséretet érdemelnek, hogy 14 hold lucernájukat már június első napjaiban betakarították éspedig szakszerűen és kiváló minőségben. Röviden: ismét csak azt mondhatom, hogy ilyen szorgalmasan még egyetlen évben sem dolgoztak e szövetkezet tagjai. Ennek pedig az az igen egyszerű magyarázata, hogy végre hozzáláttak a legsúlyosabb hibák felszámolásához. Az alapszabálynak megfelelően brigádokat, munkacsapatokat szerveztek, s így alakult ki az a verseny- szellem, amely a már ismertetett jó eredményekhez vezetett. Bármennyire örvendetes is azonban ez a javulás, mégis szóvá kell tenni egyet-mást, amelyek még mindig fékezik a szövetkezetei abban, hogy a megye legjobb termelőszövetkezetei közé emelkedjen. Itt elsőnek kell megemlíteni a tagság között uralkodó elégedetlenséget. Jegyesek arról panaszkodnak, hogy kevés a pénz, hogy csak. nehezen tudnak kitartani az új termésig. Lehet, hogy igazuk van és ez esetben nem is az a kivetnivaló, hogy elpanaszolják ba-- jáikat, hiszen a szegénységet mindig is nehéz volt — így ma is nehéz elviselni. De az a meglepő, ahogyan panaszkodnak. Úgy beszélnek, mintha mindenki más, csak éppen ők maguk nem lennének okai a szövetkezet korábbi nem megfelelő gazdálkodásának. Többen vannak, akik panaszkodás közben azt is elmondják, hogy a múlt évek rossz munkája az oka a bajoknak. De sajnos, egyesek figyelmen kívül hagyják, hogy négy esztendő mulasztását nem lehet pótolni egyik napról a másikra, még a legjobb munkával sem. Hát csak gondoljanak arra, hogy mennyivel több lenne a kasszájukban, ha a tavalyi nagy takarmányhiány miatt teheneik nem 3—4 liter tejet, hanem — amint most — 8—9 litert adtak volna átlagosan naponta. A sertésállomány is többet jövedelmezett volna, ha a malacokat — éppen a takarmányhiány miatt — nem kellett volna eladniuk. Ilyenekre gondoljanak, s szolgál- jana.k okulásukra ■ az elmúlt év hibái, s akkor könnyebb lesz kivárni a most elvégzett és még elvégzendő jó munka gyümölcsét. Akkor nem esnek olyan hibába sem, mint amilyent pl. június 9-én is elkövettek. Ezen a napon ugyanis, amikor az egész határ szinte nyüzsgött az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztoktól, a Békegalamb tagjai — kivéve az állatgondozókat — otthon tétlenkedtek. «■Űrnapját« ünnepelték, mondván, hogy úgyis előre vanna.k már a növényápolással. Vb ben igazuk van. Ám a 40 holdas rétjükön még csak egy kaszavágást sem végeztek »űrnapjáig«! Sőt a kaszálógépeket sem, hozták még rendbe. Ott rozsdásodik a két gép az udvar közepén éspedig ki tudja, mióta. Teljesen benőtte őket a gaz, s olyan állapotban vannak, mint aminek se ura, se gazdája. Pécsi Dénes tsz-elnök ugyan azt mondta, hogy már készülnek a kaszák a gépállomáson. De alig hihető, hogy azok a gépek akár új kaszákkal is használhatók lesznek, hiszen már úgy megrágta őket az idő vasfoga, hogy a legjobb kasza is összetörhet bennük. Úgy gondolom, egy kis akarattal lehetett volna valamilyen fészerfélét összeácsolni ezeknek az értékes gépeknek a megóvására. No de mindegy. Tegyük fel, hogy semmiképpen sem volt rá mód, sem a megóvásukra, sem a kijavításukra. De akkor kezdték volna el kézierővel a fűkaszálást és dolgoztak volna még 9-én is, mint ahogyan sok-sok egyéni gazefa kaszált azon a napon me- gyeszerte, sőt bizonyára országszerte is. Nem célom, hogy bármilyen vallási kérdést feszegessek, de utalni kívánok egy igen régi közmondásra, amely így szól: »Segíts magadon, az Isten is megsegít«. A Békegalamb tagjai is jól tudják: hiába ünnepelnének akármeddig és hiába fohászkodnának az égiekhez, hogy kaszálják le azt a 40 hold rétet, egy szál szénája sem lenne abból a szövetkezetnek. Mit kell hát tenniük? Aranyigazság, hogy minden bajból csak egyetlen kivezető út van: megfogni a munka végét — szívósan, becsületesen. Ha a Békegalamb tagsága is így cselekszik, ha okul hibáiból, s ha nem enged teret az önelégültségnek, ha teljesen kiűzi magából a »hej, ráérünk arra még« szellemet ■— akkor jövő ilyenkorra már sokkal kevesebb, vagy talán már semmi oka nem lesz panaszkodásra. T udom, nem lesz sima a fel- emelkedéshez, a megelégedett, gondtalan élethez vezető út. De ismerem az egykori cselédembereket és bizonyos vagyok abban, hogy miként 1945 előtt az uraknak, úgy most önmaguknak még- inkább meg tudják teremteni a jólétet azon a földön, amely immár 10 év óta és végérvényesen az r\n\£t fa SZALAY JÁNOS.
