Somogyi Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-12 / 137. szám

4 SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1955. Június 12. APÁCZAI CSERE JANOS (1625-1659) A páczai Csere János, az első magyarnyelvű 'bölcselet író­ja, s a magyar nevelésügy első út­törője, 330 évvel ezelőtt, 1625 június 10-én, a Brassó megyei Apácza köz­ségben született. Szegény jobbágy- szülők gyermeke volt. A kolozsvári iskolában és a gyulafehérvári kollé­giumban tanult. Az előbbiben -ama tudós és nagyhírű« Porcsalmi And­rás, utóbbiban Bisterfeld János Hen­rik voltak tanárai. Tehetségével annyira kitűnt, hogy 1648-ban ösz­töndíjjal Hollandiába küldték. El­sőbben a franekerai egyetemre ment, ahol csak két hónapot töltött. Innét a leydeni egyetemre iratko­zott be, ahol főleg a keleti nyelvek­ben képezte magát. 1650-ben az ut- rechti egyetemen találjuk, ahol még ebben az évben kiadja a legelső, la­in nyelvű munkáját. Közben a barderwijcki egyetemre is beiratko­zott, ahol 1651-ben a teológia dokto­rává avatták. A fiatal alapítású egyetemnek ő volt az első doktora. Ugyanebben az évben Utrechtben megnősült, feleségül véve a város társadalmi életében vezetőszerepet i átsző polgárcsalád leányát, a dal­lamos nevű Aletta van der Mae-et. A holland leány hűségesen elkísér­te-tudós férjét a mindkettőjük szá­mára oly. fiatalon tragikus sorsot tartogató Erdélybe, ahol Apáczai Aletta van der Maet nevét susogta, • Mikor a béke bús szemét befogta. (Áprily: Tavasz a házsongárdi te­metőben.) Az utrechti egyetem ebben az idő­ben a tudós világ köztudatában, a Ic-gelső főiskola rangjának hírében állt. S ez az egyetem professzori ka­tedrával kínálta meg a fiatalon nagy hírre emelkedett magyar tu­dóst. Apáczai azonban nem fogadta el a kitüntető meghívást, mert tu­dását hazája felvirágoztatására akarta fordítani. Lángoló hazasze­retete 1653-ban hazavezérli Erdély­be, álról a gyulafehérvári főiskolán a neki felajánlott állást foglalta el. Itthon azonban csakhamar szem­bekerül a feudális uralkodó osztály- lyal. A hollandiai évek alatt meg­ismerkedett Descartes filozófiájával és Bacon empirizmusával. A filozó­fiában ók voltak a mesterei, akik a tapasztalatból indultak ki, azt te­kintették ismereteink biztos alapjá­nak. Az ő nyomdokukban haladva hirdette, hogy minden ismeretünket s ítéletünket, amelyeket gyermek­korunkban kritika nélkül veszünk át másoktól, felnőtt korunkban az érett ész világánál újra át kell vizs­gálni. Gyulafehérváron »De studio sapletitiae« (A bölcseség tanulásáról) címen megtartott tanári székfoglaló­iában bátran állott ki a descartesi filozófia mellett, s együttérző me­legséggel nyilatkozott meg az akko­riban egyre hevesebben üldözött presbiteriánizmus kiválóbb képvise­lőiről. Ez pedig igen veszélyes do­log volt. A ?. angliai események megmu- tatták, hogy a presbiteria- nizmus és a többi haladó protestáns irányzat polgári forradalmi tenden­ciákat rejt magában. Az erdélyi feudális uralkodóosztály, élén II. Rákóczi Györggyel rettegett a forra­dalomtól. A kollégium igazgatója, Basire Izsák is féltékeny volt a szellemileg magasan felette álló Apáczaira, s így nem volt nehéz őt a fejedelem előtt kegyvesztetté ten­ni. A fejedelem halálos fenyegetése elől kénytelen Kolozsvárra menekül­ni, ahol a romokban heverő, kisebb rangú kolozsvári kollégium igazga­tója lett. Az itt tartott »Oratio de summa scholarium necessitate« (Az iskolák szükségességéről) című szék­foglaló beszédében újólag kifejti a közoktatás megjavítására irányuló nézeteit. Az ifjúság rajong érte, s amikor Gyulafehérvárról büntetésből tá­voznia kellett, számos tanítványa követte Kolozsvárra is, ahol Apá­czai hatalmas lendülettel látott új­ra a munkához. Három év múlva, 1659-ben azonban a kiállott meg­próbáltatások következtében, fiata­lon, 34 éves korában meghalt, Több műve nyomtalanul elve­szett. Munkáiban olyan művelődési tervezetet dolgozott ki, amelynek megvalósítása . egyet jelentett volna az akkori erdélyi társadalom osz­tályviszonyainak jelentős átalakítá­sával. A tudományban a nemzeti nyelv használatát követelte, továb­bá az anyanyelven való ingyenes népoktatást és a főiskolák számának szaporítását. Szenvedélyesen elítélte az örökös jobbágyságot. Követelte, hogy a fő­iskolák a jo'bbógyfiúk számára is nyitva álljanak, sőt, hogy az egye­temet végzett jobbágy örökös sza­badságot nyerjen. Forradalmi köve­telések voltak ezek abban az időben és abban a társadalomban, s éppen ezért Hamar megfonták mártír koszorúját. 'Hiába fénylett harci zászlaján, Hogy ikertestvér műveltség, s dicső­ség. De mégis ő az első úttörő Lánglelkű bölcs, aki talpig magyar, Zeng harsonája: Ébredj, nemzetem! Töröld ki álmod mámoros szemed­ből, Amelyet hályog is föd, éjhomály. ... A mentővágás, mester késedé volt. (Petri Mór: Apáczai Csere János.) / gén, ebben csúcsosodik ki az ő életének célja, értelme: felnyitni a magyar nép nyomorú­ságtól, tudatlanságtól hályogos sze­meit. S ezt a feladatot a legszenve­délyesebb hazaszeretet hevétől fűt­ve igyekezett végrehajtani. Szabó Gyula. S * ■ HP pp jb r/ zep köszönt© A FUTÓ NYÁRI ZÁPOR jól _ megáztatta a földeket; szin­te jólesik kapálni a kukoricát és a burgonyát. Még a traktoros is szí­vesebben dolgozik ilyen földön. A delelni készülő nap melegen tűz, szinte pörköli az ember bőrét. Nem mozdul a levegő s nem susog­nak az erdő fái, mintha minden ál­mos lenne. A zöld búzatábla is moz­dulatlan. A pusztasomodori Alkotmány Ter­melőszövetkezet hatalmas kukorica- táblájának közepén egy Zetor pöfé­kel, mintha elfáradt volna a meleg­ben. Körülötte két fiatalember szor­goskodik. .. úgy látszik, valami baj van. Mind a kettő egészen fiatal. A bemutatkozásnál megtudjuk a ne­vüket is. Ifj. Cser Géza, a traktor vezetője és Bertalan István, az eke kormányosa. — Elromlott valami? — Az eke kormányszerkezeténél van valami baj... Legalább az erdő széléig bírta volna ki, hogy a hűvö­sön dolgozhatnánk — feleli a trak­tor vezetője, aztán szerszámot nyújt társának és újra felénk fordul. — Itt van a nyár. A hűvös idő után szokatlan ez a meleg... Nem megy? — fordul közben hátra, majd segít a kormánykerékkel baj­lódó fiúnak. — Ilyen hibákat meg­csinálunk magunk is. Ha bevinnénk a műhelybe, eltelne vele fél nap, a munka meg késne. És ha még tud­juk csinálni, miért ne sietnénk a munkával? Hadd legyen rendben minél előbb a termelőszövetkezet kukoricája. Minden perc forintokat ér ilyenkor. Mire a déli harangszó hangja hal­uk, már el is készül a kormány és a gép elindul az árnyatígérő erdő­szél felé. Ebédidő alatt tovább be­szélgetünk a munkáról, az időjárás­ról, miegyébről. Később a traktoros­életre terelődik a szó. Megkérdez­zük, hogyan jutott eszébe ifj. Cser Gézának, hogy életpályájául a trak­toros szakmát válassza... Végigsimítja homlokát, szőke ha­ját, szeme a távolba kutat valami után, majd hirtelen elneveti magát. — Majdnem úgy szöktem el ha­zulról traktorosnak... — mondja, majd látva, hogy szemünkben cso­dálkozás szikrája bujkál, magyaráz­ni kezdi a történetet. — Szentmik- lóson laktunk. Apám gépészkovács volt. Gyermekkoromban sokat lát­tam őt dolgozni, ott settenkedtem körülötte, ismerkedtem a gépekkel, a magam módján... Bátyám már akkor a Mernyei Gépállomáson dol­gozott. 1951-ben, amikor befejeztem az általános iskolát, községünkből sokan mentek dolgozni a gépállo­másra. Én is elhatároztam, hogy traktoros leszek... Szeme megcsillan, látszik, hogy jólesik így visszaemlékezni, fölele­veníteni a múltat. Látja ismét ma­gát, amint szülei elé áll és bejelen­ti, hogy traktoros akar lenni. Mint­ha csak most is hallaná anyja til­tó szavát... »Wem lehet fiam!. ■ ■ Apád is, bátyád is ilyen »olajos szakmában« dolgozik, te válassz magadnak valami mást...« — Az­tán jött az álmatlan éjszaka és másnap titokban elindult a Mer­nyei Gépállomásra, ihogy jelentkez­zék traktorosnak. Gyalog, vonaton; vonaton, gyalog tette meg az utat oda és vissza, s amikor fáradtan ha­BODA ISTVÁN: Traktor ssánt Traktor szánt a tavaszi fényben, dörög, sziszeg, a kerekében napsugár viliódzik, s az enyhe dombokon mintha megremegne. De perc csak az, s már biztos újra, puffogója a gázt kifújja. Omlik a föld, sóhaja támad az ekék szelte barázdáknak. És ahogy az öt eke sorban felsorakozik jó szorosra egymás után, s vágják a rendet, egymásnak így szólnak, üzennek. S az este csendes sugarában üzenetek szállnak a tájban, traktorok üzennek, beszélnek, hangos zajjal tereferélnek, s dicsekszenek, ha jó a norma, ha rossz, mondják azt is dohogva. S szememben mégis ő maradt meg, ki irányt szab a. kerekeknek, ütemet, értelmet a gépnek, irányt a motor erejének, és megszabja sorsát merészen tervekkel telt meleg szívében. zaért, bocsánatkérően, de szemében a boldogság fényével odaállt anyja elé és bejelentette, hogy már föl is vették traktorosnak. 'TIZENNÉGY ÉVES VOLT... Mielőtt dolgozhatott volna, iskolára küldték, s az iskola sike­res elvégzése után már traktorra ül­hetett. Milyen öröm volt először dolgozni! Pedig munkatársai csip­kedték: »Ki sem látszol az ülésből. ■. Nem bírod fölhúzni az ekét... Nem éred el a kupungot, gyerek!...« És milyen boldog volt, amikor első fi­zetésével hozzájárulhatott a tíztagú család eltartásához! Apja és bátyja keresete mellé tehette az ő pénzét is... — Azóta már anyám is belátta, hogy jó pályát választottam. Már talán azt se bánná, ha mind a nyolc gyerekéből traktoros lenne. 1952- ben se haragudott, amikor apám kedvet kapott a gépállomási mun­kához és eljött a szerelőműhelybe dolgozni.... — És miért szerette meg ezt a szakmát? — kérdezzük. — Szerettem a gépeket — hangzik a határozott válasz — és mindig jobban szeretem. Az állam költsé­gén már háromszor voltam tanulni, ahol megismertem a gép belső szer­kezetét is. Apám sokat mesélt gyer­mekkoromban az életéről, inaskorá­ról, amikor úgy kellett ellesnie a mesterséget, ha akart valamit kez­deni az életben... Nekem erre nem volt szükségem. Engem ingyen ta­níttatott az állam. S amit rárnköl- tött, azt jó munkámmal akarom meghálálni a kormánynak és a rpártnak. — Párttag, Cser elvtárs? — sza­kítjuk meg a beszéd fonalát. — Nem vagyok az, de ha meg- érdemlem, szeretnék majd az lenni. Addig is' a DISZ-ben dolgozom. — Mennyit keres?... — A múlt hónapban, amikor meg­jöttem az iskoláról, 10 nap alatt 1000 forintot kerestem. Persze ez at­tól is függ, hogy hol dolgozik az ember. Ha van elég munka a ter- J.melőszövetkézetekben, akkor jó, mert egy helyen hosszabb ideig dol­gozhatunk. A gépállomás vezetősége szerződéskötéssel igyekszik biztosí­tani számunkra a területet. ... A nap odábballagott az égen, a fák árnyéka már kicsit elhajolt keletre, amikor ifj. Cser Géza föl- emelkedett és nagyot nyújtózva megropogtatta fiatal csontjait. — Menjünk — indul a gép felé — mert 35 hold kukorica vár Iminket. Még megállítjuk egy pillanatra: — Ekkora területet mennyi id( alatt tudnak megkapálni? — Ha valami hiba közbe nem jön akkor egy nap alatt. A gép napi nor­mája 15,4 hold, de'mi megcsinálunk 30—35 holdat naponta — mosolygott össze társával... Már fent 0 a gépen, társa is •el­helyezkedik az eke ülésén és búcsú­zásra nyújtja a kezét. Megszorítjuk kemény, olajos kezét és jó szórako­zást, örömteli ünneplést kívánunk a traktorosnapra... A LEGNAGYOBB ÖRÖMET már megkaptam... — mond­ja. — A somogygeszti termelőszövet­kezet vezetősége személyesen dicsér­te meg munkámat a gépállomás igaz­gatóságánál. A pusztasomodori ter­melőszövetkezet pedig azt kérte, hogy engem küldjenek a tsz-be a növényápolás ellátására, mert sze­retik a munkámat... Nekem ez na­gyon jól esett. ... A gyorsan száradó, máris poro­sodó úton, tűző napfényben balla­gunk hazafelé, fülünkben zsong a K 25-ös Zetor motorjának duruzso- lása, s szívünket meghatottság tölti csordultig ... Milyen szép köszöntő ez egy traktorosnak!.. « BUNI GÉZA. DCtifiafiáiaktiak, áttör'éknek ■HUHimiaiuitHiiuuiaiiiiiBBiaiMutuiBiM >%>. -VT. .. Mill i ■ Éle# % , . ' .S­A képen a lengyeltóti pajtások tánccsoport­ja látható, akik nagy sikerrel adták elő a mátészalkai cigány- táncot. Balról jobb­ra: Pamuky Mária, Kurucz Zsuzsa, Feke­te Aliz, Bárdos Jut­ka, illetve Muzslay Jenő, Kóczián Gyula, Gazsi Lajos, Miletics Mária. Kedves Pajtások! D izonyára értesültetek már mindnyájan arról, hogy június 25- én, szombaton, a Megyei DISZ Bizottság és a Pajtás Újság szerkesztősége megyei úttörő találkozót rendez Kaposvárott, a Dózsa Sporttelepen, i Az egész napos találkozón budapesti művészek szerepelnek. Ezen­kívül körhinta, célbalövés, kiállítás — számtalan szórakozási lehetőség is lesz. A találkozón megyénk pajtásai megismerik egymást — kicseré­lik tapasztalataikat — új barátokat, ismerősöket szereznek, találkoznak a budapesti III. kerületi pajtásokkal is. Pajtások! Jelentkezzetek a találkozóra a csapattanácsnál, csapatve­zetőnél, a Járási DISZ Bizottságnál. A találkozóra 50 százalékos ked­vezménnyel utazhattok. Az utazásra a vasút kiilönkocsikat biztosít szá­motokra. A találkozóra gyertek ünnepélyesen, lehetőleg úttörő-ruhában, vagy népviseletben, hozzátok el iskolátok hálazászlóját is. Hívjátok meg a találkozóra nevelőiteket, szüléiteket, DISZ-fiatal barátaitokat, test­véreiteket. % I DISZ Somogy megyei Bizottsága. Nyílt ievél a megye minden pajtásához Kedves Pajtások! I^assan elérkezik a tanév vége, a boldog szünidő kezdete. Mielőtt azonban befejeznénk a tanévet, Kaposváron június 25-én úttörő- találkozó lesz, melyre minden paj­tást szeretettel várunk. Nagy esemény lesz ez a talál­kozó minden somogyi pajtás szá­mára. Ezen a napon sok-sok paj­tás ismeri meg egymást és köt hosszú időre barátságot. Ezen a ta­lálkozón elmondjuk egymásnak, hogyan lehel mindig jobban anul- ni, hogyan lehetünk tanulásunk ál­tal még jobb békeharcosok. A Megyei DISZ-Bizottság által rendezendő kedves napra Kapos­várra jönnek az úttörők kedvenc újságának, a »Pajtás« szerkesztősé­gének képviselői is, valamint több budapesti művész. Itt lesz a rádió­ból mindannyiunk által közkedvelt Csinn-bumm cirkusz is! Leéz min­denféle vidámság, ami ezt a napot feledhetetlenné teszi. Kedves Pajtások! Jöjjetek el mi­nél többen erre a találkozóra, hogy ezután mi, Somogy megye úttörői szilárd egységbe, forrva véd­jük hazánk békéjét jó tanulásunk­kal. Mi, laposvári úttörők, szere­tettel várunk benneteket. Jöjjetek el, nem bánjátok meg! MAGYARl KATALIN VII. o. tanuló, Kaposvár, Szabadság­parki iskola. A pajtások leveleiből Bedegi István kaposvári pajtás ] levelében .a következőket írja: »Mi, a Vörös Hadsereg, úti iskola hetedik osztályos tanulói elhatároztuk, hogy a tanév végén megnézzük Pécs vá­rosát. Zsebpénzünk egy részét gon­dosan megtakarítottuk és a takarék­ra tettük. Ma már minden tanuló­nak megvan a jegy ára. Június 6- án indulunk. Biztosan jól érezzük magunkat.« Pamuky Mária lengyeltóti pajtás leveléből idézünk: »Nagyon el va­gyunk most foglalva. Szorgalmasan készülünk a vizsgákra. Nagy az iz­galom, de reméljük, hogy minden sikerülni fog... A gyermeknapon a legjobb úttörők kitüntetést is kap­tak. Vass Mária VI. osztályos paj­tás kitűnő tanulásért, én pedig ki­váló úttörőmunkáért kaptam jel­vényt. Riba Magdolna és Miseta János hetedikesek pedig selyem út­törő nyakkendőt kaptak jutalmul a jó úttörőmunkáért«. A kitüntetésekhez nii is szívből gratulálunk!­FEJTSD MEG! ÍT I2 13 ! !l Is üli: 6 I iilji 1117 | 11 8 9 1 íliÜii 10 il !j|jjjii2 13 i Ijjjl i íiliil || 14 j 15 j lő 117 iliií 1*8 j j!9 20 21 22 !:íi!23 í 24 II25 26 ! Ijjjl; 27- I 18 29 jjljli 30 Ilii31 1 ! 32 33 ijjjl: mu i Üli —> Ny 1 M Vízszintes: 1. Ma van. 6. Gizifele. 7. Személynévmás. 8. Ilyen szeg is van. 10. Morze-j©l. 12. Adnak neki- 14. Sémiikor. 16. Az Alföld északi részén több település nevében sze­repel. 18. Nyugat-európai ország lakói, 21. Varrásnál használatos vá- góeszközök. 23. Evés után kell. 24. Balogh Imre. 25. Zúzott. 27. OÜ. 28. Itaka magánhangzói. 30. Tetejére. 31. ASR. 32. Útburkolat. 34. Zamat. Függőleges: 1. Tudományos tétel. 2. Nem ezt. 3. Igekötő. 4. Részvény- társaság. 5. Orosházi Iparos Kör. 9. Olaszország. 10. Állóvíz. 11. Híd be­tűd keverve. 13. Egyforma. 14. Sza­vat. 15. A. A. I. T. 16. Időszerű jel­szó, 17. »Esel«, 19. Egyforma tnás­!saéhangzók. 20. Kimér. 22. önmagá­ba visszatérő görbe vonal. 26. Mint a 30. vízszintes. 29. Vonatkozó 'név­más. 31. Nem ezé. 33. Számnév. 34. Foghús. Beküldendők: a vastagon szedett sorok megfejtései. A megfejtésre írjátok rá pontos címeteket és azt, hegy hányadik osztályba jártok. Beküldési határidő: június 17. A múlt heti keresztrejtvény helyes megfejtése: Negyedik pedagógusna­pon köszöntjük nevelőinket. Könyvjutalmat nyertek: Badegi István, Kaposvár és Gyimesi Mari­anna, Marcali T u d © d - e , . . . . . hogy a világ legnagyobb te­rületű állama a Szovjetunió; terü­leted 22 270 000 négyzetkilométer. ... hogy a világ legnépesebb ál­lama a Kínai Népköztársaság, lako­sainak száma 620 000 000? ... hogy a világ legnépesebb vá­rosa New York, lakóinak száma peilemvároscjkfcal együtt 43 580 000? ... hegy a világ leghosszabb fo­lyója a Nílus, 6671 kilométer? i.. hogy ai Kúria MuriiaHszágeten 70 ember él?' .. . hogy az ember 15 éves koráitól 60 éves koráig életének egyharmad részét, vagyis 15 évet tölt el al­vással?

Next

/
Thumbnails
Contents