Somogyi Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-05 / 131. szám
7 Vasárnap, 1955. június 5. SOMOGYI NÉPLAP A tervteljesítés még nem minden ... A Kefeanyag Kikészítő Vállalat dolgozói ás csatiokoztak a 20 budapesti üzem versenykihívásához. Vállalták az évi terv túlteljesítését, _ az önköltség 1 százalékkal való csökkentését. Megnéztük tehát, hogyan dolgozik,, milyen munkát fejt ki a vállalat, hogy ezekből a vállalásokból valóság legyen. De megnéztük azt is, hogy vajon nem túlságosan óvatos felajánlás-e az 1 százalékos önköltségcsökkentés. Az elmúlt két hónap eredményei igen biztatóak. Áprilisban, májusban túlszárnyalták terveiket, a dekád- terveket is rendben teljesítették. A vállalat, dolgozói közül nem egy kiváló eredményt ért el. Egy „de“ — és ami mögötte van ... Tehát idáig úgy látszik, hogy a Kefeanyag Kikészítő Vállalat szép eredményeket ér él és megtesz mindent a vállalások teljesítéséért, az önköltség csökkentéséért. De vájjon valóban mindent megtesz-e? Nem, koránt sem mozgósít minden erőt, hogy a tervteljesítés, a minőség megjavítása mellett megfelelően növekedjék a termelékenység, csökkenjen az önköltség, A vállalat áprilisban 1,4 százalékkal csökkentette önköltségét a tervhez viszonyíttvá. Dícséretre- mél-tó eredmény. De nézzünk csak a számok mögé. Nem lett volna mód ennél magasabb önköltségcsökkentést elérni? De lett volna. Csak egy kicsit alaposabban kellene körülnézni. Például: igaz, hogy az Élelmiszeripari Minisztérium 12 adminisztratív dolgozót engedélyezett a vállalatnak, tehát ennék a 12 ^őnék az alkalmazása teljesen szabályos. De ... És itt jön az a kérdés, amire választ várunk a vállalat vezetőségétől. Ha a főkönyvelő tudja (mert tudja), hogy egyes adminisztratív dolgozók munkája nem tölti ki, sőt meg sem közelíti a napi 8 órát, vajon miért nem vonja össze a munkaköröket, miért nem szervezi meg úgy a munkát, hogy a dolgozók munkaidejüket kitöltsék? Nem hisszük, hogy az Élelmiszer- ipari Minisztérium különösképpen haragudna azért, hogy az általa engedélyezett létszámkeretet és béralapot nem használják fel, s hogy a munka jobb megszervezésével jelentős megtakarítást érnek el. Ebben az esetiben nem keltene a négy úgynevezett revizort munkásbéralapból fizetni, amikor kétségtelen, hogy, ez a négy dolgozó se nem művezető, sem pedig fizikai munkás. Az ő ■munkájúk abból áll, hogy mérik a dolgozóik általi felhasznált anyagokat és ennek alapján a munkalapokra feljegyzik a teljesítményt. Ezért' havi fixfizetésben részesülnék. Furcsa logika Vagy pl. miért van szükség 4 kapusra? Talán sok kapuja van az üzemnek? Nem. Csak egy kapuja van. De — amint .állítják — nincs túlóra-keret. Nem ad a minisztérium. Tehát 'be kellett állítani egy negyedik kapust, aki a másik három kapus szabadnapja miatt teljesít szolgálatot, vagyis nem fizetnek túlórát, mert arra nincs mód, felvesznek inkább még egy embert és fizetnek 24 óra helyett 48 órát. Nem ártana, ha az Élelmiszeripari Minisztériumban is elgondolkodnának azon, 'amikor oly bőkezűen osztogatják a létszámkeretet. Vajon a túlórák minimumra való csökkentése tulajdonképpen milyen célt szolgál? Elsősorban természetesen a dolgozók egészségét védi, másodsorban azonban jobb munkaszervezésre ösztönöz, hogy a meglévő időt gazdaságosabban használjuk ki. De hol a gazdaságosság ebben az esetben? Megtakarítok egy összeget, hogy a megtakarítás címén kettó't adhassak ki! Furcsa logika. Ez a termelékenység ? De nézzük tüzetesebben a tervteljesítés eredményeit. Tervüket áprilisban 119 százalékra, májusban 117 százalékra teljesítették. Ez is nagyon szép eredmény és a dolgozók odaadó, lelkes munkáját dicséri. A tervteljesítés azonban nem minden. A Központi Vezetőség márciusi határozata előírja, hogy a termelékenységet az év végére az előző évivel szemben 3,9 százalékkal emelni kell. A Kefeanyag Kikészítő Vállalat termelékenysége az elmúlt esztendőhöz viszonyítva több mint 10 százalékkal csökkent! Igaz, hogy az első negyed j termelékenységéhez képest az áprilisi eredmény emelkedést jelent, azonban az első negyed- igen rossz eredménye, amikor anyaghiánnyal bűzAz andocsi általános iskola tanulói hosszú idő óta nagy szeretettel, igyekezettel készültek a mai nagyszabású iskolai tornaünnepélyre. A pajtások dr. Mencz Sebestyénné és. Kanizsai Vince tornatanárok vezetésével nap mint nap szorgalmasan tanulták a bemutatásra kerülő gyakorlatokat. Gazdag és változatos műsorukban úgyszólván minden megtalálható: az énekes, zenés döttek, nem' lehet az összehasonlítás kiinduló pontja. Nincs olyan jó eredmény, amelyet jobbá ne lehetne tenni Tehát komoly, megfeszített munka vár az üzem dolgozóira, vezetőire, hegy év végére valóraválthassák a Központi Vezetőség által (kitűzött feladatokat. Éppen ezért fel kell figyelni minden, látszólag »apróságának tűnő dologra. Meg kell ragadni minden lehetőséget, amely segít a termelékenység növelésében, az önköltség csökkentéséhen. Munkaközben, menetközben' figyelni kell az eredményeket. Nem szabad olyasminek előfordulni, hogy a műszála vezető tőlünk értesüljön június 2-án, hogy áprilisban a magyar- serte önköltsége közel 30 százalékkal volt magasabb, mint az első negyedben. De semmiesetre sem mehet el emellett a kérdés -mellett azzal- — mint ahogy jelen esetben történt —, hogy »emelkedett a segédanyagnor- ma«. Mert ha emelkedett is az anyagnorma, teljesen valószínűtlen, hogy ez önmagában ilyen nagymérvű 1 emelkedést okozzon. Alaposan kell elemezni, megvizsgálni ezekét- a kérdéseket. Ha ez a kis vállalat külön tervest, külön statisztikust, külön utókalkulátort s-tb. alkalmaz, akkor legalább kísérjék állandóan figyelemmel ezeknek az adatszolgáltatását, figyeljenek fel -minden rendellenességre. Vizsgálják meg, mi okozza a költségek emelkedését, mi befolyásolja a termelékenység csökkenését? Mindezekből az látszik, hogy a Kefeanyag Kikészítő Vállalatnak,, de egyetlen más vállalatnak sem szabad megelégednie az elért eredményekkel. A tervteljesííés csak úgy teljesértékű, ha nyom-onkövetii a termelékenység fokozása. Bármid lyen jó eredménye is van egy üzemnek, vállalatnak, lelkes, -odaadó munkával azt még jobbá lehet termi, I így dolgozzék a Kefe-anyag Kikészítő Vállalat is, hogy mindig jobb és olcsóbb termékkel láthassák el dolgozó népünket! Pintér Ilona—Langer Károlyné szabadgyakorlatok, talaj torna, atlétika, ugrószekrény-gyakorlatok és kerékpár lassúsági verseny követi, de nem lesz hiány a vidám, tréfás műsorszámokban sem. A tornatanárok különösen Ács Feri, Kondorai Márta, Bognár Gyurka, Plell Mária, Czár Feri és Pintér Annus szereplésétől várnak sokat, akik az előkészítő gyakorlatok alkalmával nagy rátermettségről tettek tanúságot. Nagyszabású tornaiinaicpély Andocson Érdemes tanítónak lenni P ÉG VOLT... A kaposvár— nagykanizsai autóbuszon utazom. Állást kaptam. Első helyemet megyek megnézni. A szeptemberi nap tavaszias fénnyel árasztja el a tájat. Szinte valószerűtlenül szép és derűs minden. A felhőtlen ég, az elsuhanó 0k, erdők, az üdezöld rétek, a csillogó falvak... Az őszben tavaszi fény és derű: bennem öröm. Ezer kérdés a fejemben. Sokra nem kapok ma még választ. .. Első iskolám elég rossz. Alacsony, gerendás, rosszul felszerelt. S a tanítványok? 53 apró magyar, 75 százalékban cselédgyerek. Ko-, poltak, rosszul tápláltak, de a szemük tele van kíváncsisággal, reménnyel és ígérettel. Derűs órák, vidám tízpercek, s mindegyikünknek öröm az iskola. Milyen értékes perc számomra, mikor a nagy gondban lévő, szöszke, nefelejts- szemű apróság, írásra hajolva megszólal: — Édesanyám! Felveti a fejét, derűs arcocskáján látszik, hogy ráeszmélt a nem megfelelő megszólításra. »De tulajdonképpen mintegy/« y— sugározza a tekintete. Nevet ő, s nevetek én! Kicsi Margit, sokat adtál most! Iskola és otthon neked csaknem. egy. Mosolyod, tekinteted jutalom a munkámért... ... Repül az idő. 3 év az első helyen, s búcsúzom kedves tanítványaimtól. Osztályom ez évben zsúfolt: 94 kis nebuló szorong a padban. 94 fejecskében a búcsú gondja, 94 pár szem könnytől fátyolos. Magyar Annuska, sápadt sokszoknyás kis elsősöm átölel — alig ér a térdemig — s fuldokolva a sírástól, könyörög: Ne mennyék el tanító néni! Nem felejtettelek el, Annuska, s társaidat sem. Szerettetek, s ez szép jutalom volt. Erdély... A háromszéki medence. Komor hegyek koszorúzta sík vidéken kopár falu az Olt partján. A VII—VIII. osztályt tanítom. Karcsú, szépszál fiatalság. Székelyek. 47-en vannak. Ragaszkodásuk büszkeséggel tölt el. Köszönőszavukat nem felejtepi el soha. Érdemes tanítónak lenni! 2 év múlva újra Somogy. Háború. Nyugtalanság, gondok. Légiriadók zavarják a tanítást, nincs sok derű az órákon. A hétköznapi gondok minduntalan elgáncsolják a lelkes munkát. 1 945... Végre szabadon léleg- zünk! Űj helyen új élet. S immár tíz éve vagyok ez eldugott kis zselicségi faluban: Lipót- fán. A gyerekek itt is gyerekek, de talán kicsit (kedvesebbek, hiszen szemem előtt nőnek fel. Tőlük is kaptam már sok jutalmat: mosolyt, ragaszkodást. Felsorolhatat- lanul sok kedves perc jut eszembe. Megannyi gyöngyszeme foglalkozásomnak. Fényét a gyermeki derű adja, értékét a munka. Mellőzöm a lehangoló emlékeket, a kezdő tanító problémáit, a tanácstalanságot, a küzdelmet az eredményért a rosszul felszerelt iskolákban. Csak a mát látom, az elmúlt tíz évet, a gyönyörű tantermet 'egyre bővülő felszerelésével, a munkát megkönnyítő segédkönyvek, továbbképzések sikert biztosító jelentőségét érzem. Nem nehéz eredményt elérni, s munkámért megjutalmazva éreztem magam a gyermekek mosolyában, fejlődésében, az eredményben, hogy a felső tagozatban megállták a helyüket. Családunkban én vagyok az ötödik nemzedék, aki pedagógus. 1810. óta működünk e pályán, örökségem nem kézzelfogható: kötelességérzet és hivatásszeretet. Nem jutalomért dolgoztam. Meglepetésem leírhatatlan, hogy engem, az eldugott kis falu szürke nevelőjét most méltónak találtak a kitüntetésre. Nem tudom elhinni, hogy én vagyok-e valóban, akit ez a »kiváló tanító« cím illet. Pong- rácz E. kis verse jár gondolataimban: »... Azokkal tévesztik, akik többet érnek.« Méltó vagyok erre a kitüntetésre? Nem. Magam nem. Talán az a közel másfél százados munka nyeri el jutalmát, melyet elődeim e pályán fejtettek ki. Rész illeti ebből járásunk tanulmányi felügyelőjét, aki oly sokszor, sok jóakarattal, megértéssel javította, segítette munkámat: körzetem igazgatóját, kartársait, akikkel annyi vitó.s kérdést beszélhettem meg; szorgalmas, jó kis tanítványaimat, a kedves szülőket, akik évről-évre jobban megértik a tanulás fontosságát és segítik munkámat. 7UEM VAGYOK KIVÁLÓ, de ’ kitüntetés kötelez, s igyekszem azzá lenni. A munka nálunk valóban becsület és dicsőség dolga. TAKÁTS ELLA. Elrettents büntetést kivételnek a dolgozók a Tollas-féle bűnszövetkezetre — Neve? — Tollas József. — Foglalkozása? .— Hentes és mészáros. —. Született? ... ... JólöL-tözött fiatalember áll a Kaposvári Járásbíróság Szabó hüm- tetőtanácsa előtt. Arcán nyoma sincs a megbánásnak. Könnyedén felelget a (bíró kérdéseire. Mögötte két bűntársa, -Hetesi Sándor Ferenc és Tóth György. Tollas József a 218-as kaposvári húsbolt igazgatója, -két társa pedig a helyettesei voltak. Sikkasztás, csalás, árdrágítás Hogyan kerültek a vádlottak padjára, miért ítélkezik fölöttük a dolgozó nép bírósága? A városban sok bír, a legkülönbözőbb pletykák terjedtek el ezzel kapcsolatban. A »jól- értesültek-« -még azt is tudni vélték, hogy Tollasék ártatlanok, csupán »félreértés« áldozatai. A bíróságon azonban kiderült, hogy súlyos, igen súlyos vádak merültek föl. Társadalmi tulajdon fosztogatása, sikkasztás, csalás, okirathamisítás, árdrágítás képezi bűnlajstromúkat. A tárgyalást a Kaposvári Járás- bíróság kultúrtermében tartották meg e hó 2—3-án. A termet mindkét nap zsúfolásig megtöltötték az érdeklődők. A tárgyalás során tisztán kibontakoztak az események, egymásután lepleződtek le a bűncselekmények, igazolódtak a vádak. Tollas Józsefet 1953. januárjában bizalmi állás betöltésére nevezték ki, Kaposvár egyik legforgalmasabb üzletének, a 218. számú Húsboltnak vezetésével bízták meg. Tollas József visszaélt a bizalommal és hamarosan bűnszövetkezetet szervezett Tóth György boltvezetőhelyettes, majd Hetesii Sándor boltvezetőhelyettes bevonásával. A szervezet a társadalmi tulajdon rendszeres fosztogatását tűzte célul. Körmönfontan, a dolgozók megcsalásával végezték aljas tevékenységüket, s két éven át zavartalanul működtek. Miképp hajtották végre bűnös cselekedeteiket? A legkülönbözőbb megoldásokat választották. A .Bélés Külkereskedelmi -Minisztérium 1181/1953. B. M. K. számú utasítása rendelkezik az élelmiszeripari termékek kiskereskedelmi »káló«-járói, amely az áruféleségek természetes értékcsökkenésének (foeszáradás, poriás, élfolyás, darabolás stb.) fedezésére szolgál. Tollas József figyelemmel kísérte a »káló« megengedett alakulását. Mivel a bolt áru- forgása rendkívül gyors volt, lényegesebb értékcsökkenés nem fordulhatott elő. A -bűnszövetkezet tehát a »káló« terhére, illetve védjegye alatt követte el bűn-tetteit. Különösen a közületek vásárlása során nyílott jó »üzleti« lehetőség. A közületi vásárlók nem a pénztárhoz fizettek sok esetben, hanem a három vezető valamelyikének, aki aztán vagy teljes egészében elsikkasztotta az összeget. vagy pedig csak kis részét fizette be a pénztárba. A felvett pénzről természetesen »fizetve« bélyegzővel ellátott nyugtát adtak, de az összeget egymás között -osztották el. Hasonló alkalom nyílt a csalásra a Hatósági Húsboltnál is. A Hatósági Húsbolt vezetője Tollasokkal számolt el mindig és legtöbb esetben ezek az ősz- szegek sem kerültek be a pénztárba. Ezenkívül több egyéb módszert is alkalmaztak, hogy csaló, sikkasztó, árdrágító eljárással minél többet zsebrevághassanak. A tények beszélnek Tollasék -beismerik, hogy sikkasztottak, de a bűncselekményhez mérten nevetségesen kevés összegről vallanak. Tollas nyolc-tízezer forintot, He-tesi hat-nyolcezer forintot, Tóth pedig csupán öt-hatezer forintot ismer el. A rendőrségen ugyan még körülbelül hatvanezer forintot vallottak he, d-e aztán- csökkentették a -számot. -Pedig a tények és a város -becsületes dolgozói más-ról beszélnek. Tollas Jáwa, majd Pannónia motorkerékpáron járt, alaposan kibővítette családi ruhatárát, nagylábon élt és (bizony úton-útfélen látszott rajta, hogy n-em lapos zsebében a pénztárca. He-tesi Sándor házat vásárolt. Azt állítja,. hogy némi kölcsön, továbbá téli disznóvágás útján szerezte be a pénzt. -Nehezen hihető. Különösen akkor, amikor már a kölcsönt is rendezte. Hetes! a múltban, továbbszolgálatos volt. Jutáson végzett. A felszabadulás után természetesen hamarosan kikerült állásából.. Jövedelmezőbb foglalkozás után látott. Sikerült is neki. Tóth György ugyancsak házat vásárolt. Érdekes »véletlen«, hogy éppen az utóbbi két évben »tollasod - tak« így meg. Sorolhatnánk még hosszú lajtsrom- ban mindazt, amit a vádlottak a legutóbbi időkben vásároltak, de felesleges. - Mindenesetre sokszorosan meghaladják a bevallott összeget. A vádlottak igen nagy károkat okoztak népgazdaságunknak. A tanúk vallomása és a tények azt bizonyítják, hogy a »kálót« -majdnem teljes egészében saját céljukra fordították. Ennek 'szemléltető bizonyítéka az is, hogy az új 'boltigazgató, Keczeli János vezetése alatt már két és fél hónap óta teljes »káló«-megtakarí- tássai dolgozik a vállalat, míg azelőtt minden hónapban majdnem kimerült. Mindezt alátámasztja az is, hogy Tollasék az év elején váratlanul megtartott leltároztatást kaptak, melynek során kiderült, hogy .két héten át nem merült fel »káló«. Hogyan lehet -ez? Egyszerű -a magyarázat. Míg korábban minden hónapban időben elsikkasztották a vádlottak -a megfelelő összeget, nem számítva a leltározásra, ebben a hónapban még nem került erre sor. A tanúk is kellőképpen igazolták a vádlottak bűnösségét. Különösen Keczeli János, az új 'boltigazgató és Kovács Istvánná volt pénztáros vallomásai derítettek fényt -a (bűntettekre. Több tanú -azonban korábbi vallomását visszavonta, így megnehezítette a bíróság munkáját. -Pl. Keszthelyi Pál és Tóth József. A tárgyalást mindkét na-pon -százak hallgatták végig. Az öntudatos dolgozók felháborodva, ökölbeezorult kézzel figyelték a tárgyalást, melyen sorban napfényre kerültek Tollasék bűntetteL Ott voltak azok az asszonyok, akik gyakran jártak húsért a 218. sz. -boltiba és sok esetben gyengébb minőségű -árut kaptak, vagy nem jutottak a kívánt áruhoz, mert -az# Tollasék »kivételes)« vásárlóknak juttatták. Ott voltak azok a dolgozók, akik munkahelyükön szilárdan megállják helyüket, lelkesen, szebbnél szebb eredménnyel harcolnak azért, hogy minél szebbé, boldogabbá váljon életünk, emelkedjen népünk életszínvonala. A büntetőtanács elnöke jól vezette. megfelelően kézbentartotta a tárgyalást. Helyt kell azonban, általa, az ítélet -terén ás. A Tollas-féle bitangok önző érdekből sarkallt bűntett-sorozata merénylet a dolgozó nép céljai, nemes törekvései ellen, orvítá- madás a szocializmust építő dolgozók ellen. Míg százezrek és százezrek az életszínvonal emeléséért harcolnak, még mindig akadnak olyan .elvetemültek, akik önző célok miatt hátráltatni akarják az építőmun-kát. Az öntudatos dolgozók olyan szigorú büntetést várnak, amely elrettentő példát mutat mindazoknak, akik növekvő életszínvonalunk, fölfelé ívelő fejlődésünk ellen törnék. Dezső János EGYÍKIVÁLÓ ÁLLATTENYÉSZTŐ Pécsek György- né, a Lábodi Állami Gazdaság dolgozója 12 tehenet gondoz. Kiváló munkát végez, a gondozása alatt lévő tehenek istállóátlaga 9,5 liter. Pécsekné különösen büszke a Piroska nevű tehenére, amelynek napi fejési átlaga 29,3 liter és zsír- tartalma 3,6 százalék. A képen Pécsek Györgyné látható a Piroska tehénnel.
