Somogyi Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-05 / 131. szám

7 Vasárnap, 1955. június 5. SOMOGYI NÉPLAP A tervteljesítés még nem minden ... A Kefeanyag Kikészítő Vállalat dolgozói ás csatiokoztak a 20 buda­pesti üzem versenykihívásához. Vál­lalták az évi terv túlteljesítését, _ az önköltség 1 százalékkal való csök­kentését. Megnéztük tehát, hogyan dolgo­zik,, milyen munkát fejt ki a válla­lat, hogy ezekből a vállalásokból valóság legyen. De megnéztük azt is, hogy vajon nem túlságosan óva­tos felajánlás-e az 1 százalékos ön­költségcsökkentés. Az elmúlt két hónap eredményei igen biztatóak. Áprilisban, májusban túlszárnyalták terveiket, a dekád- terveket is rendben teljesítették. A vállalat, dolgozói közül nem egy kiváló eredményt ért el. Egy „de“ — és ami mögötte van ... Tehát idáig úgy látszik, hogy a Kefeanyag Kikészítő Vállalat szép eredményeket ér él és megtesz min­dent a vállalások teljesítéséért, az önköltség csökkentéséért. De vájjon valóban mindent megtesz-e? Nem, ko­ránt sem mozgósít minden erőt, hogy a tervteljesítés, a minőség megjaví­tása mellett megfelelően növekedjék a termelékenység, csökkenjen az ön­költség, A vállalat áprilisban 1,4 százalékkal csökkentette önköltségét a tervhez viszonyíttvá. Dícséretre- mél-tó eredmény. De nézzünk csak a számok mögé. Nem lett volna mód ennél ma­gasabb önköltségcsökkentést el­érni? De lett volna. Csak egy kicsit alaposabban kellene körülnézni. Például: igaz, hogy az Élelmiszeripari Minisztérium 12 adminisztratív dolgozót engedélye­zett a vállalatnak, tehát ennék a 12 ^őnék az alkalmazása teljesen szabá­lyos. De ... És itt jön az a kérdés, amire választ várunk a vállalat ve­zetőségétől. Ha a főkönyvelő tudja (mert tudja), hogy egyes adminiszt­ratív dolgozók munkája nem tölti ki, sőt meg sem közelíti a napi 8 órát, vajon miért nem vonja össze a munkaköröket, miért nem szervezi meg úgy a munkát, hogy a dolgozók mun­kaidejüket kitöltsék? Nem hisszük, hogy az Élelmiszer- ipari Minisztérium különösképpen haragudna azért, hogy az általa en­gedélyezett létszámkeretet és bér­alapot nem használják fel, s hogy a munka jobb megszervezésével je­lentős megtakarítást érnek el. Ebben az esetiben nem keltene a négy úgy­nevezett revizort munkásbéralapból fizetni, amikor kétségtelen, hogy, ez a négy dolgozó se nem művezető, sem pedig fizikai munkás. Az ő ■munkájúk abból áll, hogy mérik a dolgozóik általi felhasznált anyago­kat és ennek alapján a munkalapok­ra feljegyzik a teljesítményt. Ezért' havi fixfizetésben részesülnék. Furcsa logika Vagy pl. miért van szükség 4 kapusra? Talán sok kapuja van az üzemnek? Nem. Csak egy kapuja van. De — amint .állítják — nincs túlóra-keret. Nem ad a minisztéri­um. Tehát 'be kellett állítani egy negyedik kapust, aki a másik három kapus szabadnapja miatt teljesít szolgálatot, vagyis nem fizetnek túlórát, mert ar­ra nincs mód, felvesznek inkább még egy embert és fizetnek 24 óra helyett 48 órát. Nem ártana, ha az Élelmiszeripari Minisztériumban is elgondolkodná­nak azon, 'amikor oly bőkezűen osz­togatják a létszámkeretet. Vajon a túlórák minimumra való csökkenté­se tulajdonképpen milyen célt szol­gál? Elsősorban természetesen a dol­gozók egészségét védi, másodsorban azonban jobb munkaszervezésre ösztönöz, hogy a meglévő időt gaz­daságosabban használjuk ki. De hol a gazdaságosság ebben az esetben? Megtakarítok egy összeget, hogy a megtakarítás címén kettó't ad­hassak ki! Furcsa logika. Ez a termelékenység ? De nézzük tüzetesebben a terv­teljesítés eredményeit. Tervüket áp­rilisban 119 százalékra, májusban 117 százalékra teljesítették. Ez is nagyon szép eredmény és a dolgo­zók odaadó, lelkes munkáját dicsé­ri. A tervteljesítés azonban nem minden. A Központi Vezetőség márciusi határozata előírja, hogy a terme­lékenységet az év végére az elő­ző évivel szemben 3,9 százalék­kal emelni kell. A Kefeanyag Kikészítő Vállalat ter­melékenysége az elmúlt esztendőhöz viszonyítva több mint 10 százalékkal csökkent! Igaz, hogy az első negyed j termelékenységéhez képest az áprili­si eredmény emelkedést jelent, azon­ban az első negyed- igen rossz ered­ménye, amikor anyaghiánnyal bűz­Az andocsi általános iskola ta­nulói hosszú idő óta nagy szeretet­tel, igyekezettel készültek a mai nagyszabású iskolai tornaünnepély­re. A pajtások dr. Mencz Sebestyén­né és. Kanizsai Vince tornatanárok vezetésével nap mint nap szorgal­masan tanulták a bemutatásra ke­rülő gyakorlatokat. Gazdag és válto­zatos műsorukban úgyszólván min­den megtalálható: az énekes, zenés döttek, nem' lehet az összehasonlí­tás kiinduló pontja. Nincs olyan jó eredmény, amelyet jobbá ne lehetne tenni Tehát komoly, megfeszített munka vár az üzem dolgozóira, vezetőire, hegy év végére valóraválthassák a Központi Vezetőség által (kitűzött feladatokat. Éppen ezért fel kell fi­gyelni minden, látszólag »apróságá­nak tűnő dologra. Meg kell ragadni minden lehető­séget, amely segít a termelé­kenység növelésében, az önkölt­ség csökkentéséhen. Munkaközben, menetközben' figyelni kell az eredményeket. Nem szabad olyasminek előfordulni, hogy a mű­szála vezető tőlünk értesüljön júni­us 2-án, hogy áprilisban a magyar- serte önköltsége közel 30 százalék­kal volt magasabb, mint az első ne­gyedben. De semmiesetre sem mehet el emellett a kérdés -mellett azzal- — mint ahogy jelen esetben történt —, hogy »emelkedett a segédanyagnor- ma«. Mert ha emelkedett is az anyagnorma, teljesen valószínűtlen, hogy ez önmagában ilyen nagymér­vű 1 emelkedést okozzon. Alaposan kell elemezni, megvizsgálni ezekét- a kérdéseket. Ha ez a kis vállalat külön tervest, külön statisztikust, külön utókalkulátort s-tb. alkalmaz, akkor legalább kísérjék állandóan figyelemmel ezeknek az adatszolgál­tatását, figyeljenek fel -minden rend­ellenességre. Vizsgálják meg, mi okozza a költségek emelkedését, mi befo­lyásolja a termelékenység csök­kenését? Mindezekből az látszik, hogy a Kefeanyag Kikészítő Vállalatnak,, de egyetlen más vállalatnak sem szabad megelégednie az elért ered­ményekkel. A tervteljesííés csak úgy teljesértékű, ha nyom-onkövetii a termelékenység fokozása. Bármid lyen jó eredménye is van egy üzem­nek, vállalatnak, lelkes, -odaadó munkával azt még jobbá lehet termi, I így dolgozzék a Kefe-anyag Kikészítő Vállalat is, hogy mindig jobb és ol­csóbb termékkel láthassák el dolgo­zó népünket! Pintér Ilona—Langer Károlyné szabadgyakorlatok, talaj torna, atlé­tika, ugrószekrény-gyakorlatok és kerékpár lassúsági verseny követi, de nem lesz hiány a vidám, tréfás műsorszámokban sem. A tornataná­rok különösen Ács Feri, Kondorai Márta, Bognár Gyurka, Plell Mária, Czár Feri és Pintér Annus szereplé­sétől várnak sokat, akik az előké­szítő gyakorlatok alkalmával nagy rátermettségről tettek tanúságot. Nagyszabású tornaiinaicpély Andocson Érdemes tanítónak lenni P ÉG VOLT... A kaposvár— nagykanizsai autóbuszon utazom. Állást kaptam. Első he­lyemet megyek megnézni. A szeptemberi nap tavaszias fénnyel árasztja el a tájat. Szinte valószerűtlenül szép és derűs minden. A felhőtlen ég, az elsu­hanó 0k, erdők, az üdezöld ré­tek, a csillogó falvak... Az őszben tavaszi fény és derű: bennem öröm. Ezer kérdés a fejemben. Sokra nem kapok ma még vá­laszt. .. Első iskolám elég rossz. Ala­csony, gerendás, rosszul felszerelt. S a tanítványok? 53 apró magyar, 75 százalékban cselédgyerek. Ko-, poltak, rosszul tápláltak, de a sze­mük tele van kíváncsisággal, re­ménnyel és ígérettel. Derűs órák, vidám tízpercek, s mindegyikünk­nek öröm az iskola. Milyen érté­kes perc számomra, mikor a nagy gondban lévő, szöszke, nefelejts- szemű apróság, írásra hajolva megszólal: — Édesanyám! Felveti a fejét, derűs arcocská­ján látszik, hogy ráeszmélt a nem megfelelő megszólításra. »De tu­lajdonképpen mintegy/« y— sugá­rozza a tekintete. Nevet ő, s neve­tek én! Kicsi Margit, sokat adtál most! Iskola és otthon neked csak­nem. egy. Mosolyod, tekinteted ju­talom a munkámért... ... Repül az idő. 3 év az első helyen, s búcsúzom kedves tanít­ványaimtól. Osztályom ez évben zsúfolt: 94 kis nebuló szorong a padban. 94 fejecskében a búcsú gondja, 94 pár szem könnytől fá­tyolos. Magyar Annuska, sápadt sokszoknyás kis elsősöm átölel — alig ér a térdemig — s fuldokolva a sírástól, könyörög: Ne mennyék el tanító néni! Nem felejtettelek el, Annuska, s társaidat sem. Szerettetek, s ez szép jutalom volt. Erdély... A háromszéki meden­ce. Komor hegyek koszorúzta sík vidéken kopár falu az Olt part­ján. A VII—VIII. osztályt tanítom. Karcsú, szépszál fiatalság. Széke­lyek. 47-en vannak. Ragaszkodásuk büszkeséggel tölt el. Köszönősza­vukat nem felejtepi el soha. Érde­mes tanítónak lenni! 2 év múlva újra Somogy. Hábo­rú. Nyugtalanság, gondok. Légi­riadók zavarják a tanítást, nincs sok derű az órákon. A hétköznapi gondok minduntalan elgáncsolják a lelkes munkát. 1 945... Végre szabadon léleg- zünk! Űj helyen új élet. S immár tíz éve vagyok ez eldu­gott kis zselicségi faluban: Lipót- fán. A gyerekek itt is gyerekek, de talán kicsit (kedvesebbek, hiszen szemem előtt nőnek fel. Tőlük is kaptam már sok jutalmat: mo­solyt, ragaszkodást. Felsorolhatat- lanul sok kedves perc jut eszembe. Megannyi gyöngyszeme foglalkozá­somnak. Fényét a gyermeki derű adja, értékét a munka. Mellőzöm a lehangoló emlékeket, a kezdő tanító problémáit, a ta­nácstalanságot, a küzdelmet az eredményért a rosszul felszerelt is­kolákban. Csak a mát látom, az elmúlt tíz évet, a gyönyörű tan­termet 'egyre bővülő felszerelésé­vel, a munkát megkönnyítő segéd­könyvek, továbbképzések sikert biztosító jelentőségét érzem. Nem nehéz eredményt elérni, s mun­kámért megjutalmazva éreztem magam a gyermekek mosolyában, fejlődésében, az eredményben, hogy a felső tagozatban megállták a helyüket. Családunkban én vagyok az ötö­dik nemzedék, aki pedagógus. 1810. óta működünk e pályán, örökségem nem kézzelfogható: kö­telességérzet és hivatásszeretet. Nem jutalomért dolgoztam. Meg­lepetésem leírhatatlan, hogy en­gem, az eldugott kis falu szürke nevelőjét most méltónak találtak a kitüntetésre. Nem tudom elhinni, hogy én vagyok-e valóban, akit ez a »kiváló tanító« cím illet. Pong- rácz E. kis verse jár gondolataim­ban: »... Azokkal tévesztik, akik többet érnek.« Méltó vagyok erre a kitüntetés­re? Nem. Magam nem. Talán az a közel másfél százados munka nyeri el jutalmát, melyet elődeim e pályán fejtettek ki. Rész illeti ebből járásunk tanulmányi fel­ügyelőjét, aki oly sokszor, sok jó­akarattal, megértéssel javította, segítette munkámat: körzetem igazgatóját, kartársait, akikkel annyi vitó.s kérdést beszélhettem meg; szorgalmas, jó kis tanítvá­nyaimat, a kedves szülőket, akik évről-évre jobban megértik a ta­nulás fontosságát és segítik mun­kámat. 7UEM VAGYOK KIVÁLÓ, de ’ kitüntetés kötelez, s igyek­szem azzá lenni. A munka nálunk valóban becsület és dicsőség dol­ga. TAKÁTS ELLA. Elrettents büntetést kivételnek a dolgozók a Tollas-féle bűnszövetkezetre — Neve? — Tollas József. — Foglalkozása? .— Hentes és mészáros. —. Született? ... ... JólöL-tözött fiatalember áll a Kaposvári Járásbíróság Szabó hüm- tetőtanácsa előtt. Arcán nyoma sincs a megbánásnak. Könnyedén felelget a (bíró kérdéseire. Mögötte két bűn­társa, -Hetesi Sándor Ferenc és Tóth György. Tollas József a 218-as ka­posvári húsbolt igazgatója, -két társa pedig a helyettesei voltak. Sikkasztás, csalás, árdrágítás Hogyan kerültek a vádlottak pad­jára, miért ítélkezik fölöttük a dol­gozó nép bírósága? A városban sok bír, a legkülönbözőbb pletykák ter­jedtek el ezzel kapcsolatban. A »jól- értesültek-« -még azt is tudni vélték, hogy Tollasék ártatlanok, csupán »félreértés« áldozatai. A bíróságon azonban kiderült, hogy súlyos, igen súlyos vádak merültek föl. Társadal­mi tulajdon fosztogatása, sikkasztás, csalás, okirathamisítás, árdrágítás képezi bűnlajstromúkat. A tárgyalást a Kaposvári Járás- bíróság kultúrtermében tartották meg e hó 2—3-án. A termet mindkét nap zsúfolásig megtöltötték az ér­deklődők. A tárgyalás során tisztán kibon­takoztak az események, egymás­után lepleződtek le a bűncselek­mények, igazolódtak a vádak. Tollas Józsefet 1953. januárjában bizalmi állás betöltésére nevezték ki, Kaposvár egyik legforgalmasabb üzletének, a 218. számú Húsboltnak vezetésével bízták meg. Tollas József visszaélt a bizalommal és hamaro­san bűnszövetkezetet szervezett Tóth György boltvezetőhelyettes, majd Hetesii Sándor boltvezetőhelyettes be­vonásával. A szervezet a társadalmi tulajdon rendszeres fosztogatását tűzte célul. Körmönfontan, a dolgozók megcsalásával végezték aljas tevékenységüket, s két éven át zavartalanul működtek. Miképp hajtották végre bűnös cselekedeteiket? A legkülönbözőbb megoldásokat választották. A .Bél­és Külkereskedelmi -Minisztérium 1181/1953. B. M. K. számú utasítása rendelkezik az élelmiszeripari ter­mékek kiskereskedelmi »káló«-já­rói, amely az áruféleségek természe­tes értékcsökkenésének (foeszáradás, poriás, élfolyás, darabolás stb.) fe­dezésére szolgál. Tollas József fi­gyelemmel kísérte a »káló« megen­gedett alakulását. Mivel a bolt áru- forgása rendkívül gyors volt, lénye­gesebb értékcsökkenés nem fordul­hatott elő. A -bűnszövetkezet tehát a »káló« terhére, illetve védjegye alatt követte el bűn-tetteit. Különösen a közületek vásárlása során nyílott jó »üzleti« lehetőség. A közületi vásárlók nem a pénz­tárhoz fizettek sok esetben, ha­nem a három vezető valamelyi­kének, aki aztán vagy teljes egé­szében elsikkasztotta az összeget. vagy pedig csak kis részét fizette be a pénztárba. A felvett pénzről ter­mészetesen »fizetve« bélyegzővel el­látott nyugtát adtak, de az összeget egymás között -osztották el. Hasonló alkalom nyílt a csalásra a Hatósági Húsboltnál is. A Hatósági Húsbolt vezetője Tollasokkal számolt el min­dig és legtöbb esetben ezek az ősz- szegek sem kerültek be a pénztárba. Ezenkívül több egyéb módszert is alkalmaztak, hogy csaló, sikkasztó, árdrágító eljárással minél többet zsebrevághassanak. A tények beszélnek Tollasék -beismerik, hogy sikkasz­tottak, de a bűncselekményhez mér­ten nevetségesen kevés összegről vallanak. Tollas nyolc-tízezer forin­tot, He-tesi hat-nyolcezer forintot, Tóth pedig csupán öt-hatezer forin­tot ismer el. A rendőrségen ugyan még körülbelül hatvanezer forintot vallottak he, d-e aztán- csökkentették a -számot. -Pedig a tények és a város -becsületes dolgozói más-ról beszélnek. Tollas Jáwa, majd Pannónia mo­torkerékpáron járt, alaposan ki­bővítette családi ruhatárát, nagylábon élt és (bizony úton-útfélen látszott raj­ta, hogy n-em lapos zsebében a pénz­tárca. He-tesi Sándor házat vásárolt. Azt állítja,. hogy némi kölcsön, to­vábbá téli disznóvágás útján szerez­te be a pénzt. -Nehezen hihető. Kü­lönösen akkor, amikor már a köl­csönt is rendezte. Hetes! a múltban, továbbszolgálatos volt. Jutáson vég­zett. A felszabadulás után természe­tesen hamarosan kikerült állásából.. Jövedelmezőbb foglalkozás után lá­tott. Sikerült is neki. Tóth György ugyancsak házat vásárolt. Érdekes »véletlen«, hogy éppen az utóbbi két évben »tollasod - tak« így meg. Sorolhatnánk még hosszú lajtsrom- ban mindazt, amit a vádlottak a leg­utóbbi időkben vásároltak, de feles­leges. - Mindenesetre sokszorosan meghaladják a bevallott összeget. A vádlottak igen nagy károkat okoz­tak népgazdaságunknak. A tanúk vallomása és a tények azt bizonyít­ják, hogy a »kálót« -majdnem teljes egészében saját céljukra fordították. Ennek 'szemléltető bizonyítéka az is, hogy az új 'boltigazgató, Keczeli Já­nos vezetése alatt már két és fél hónap óta teljes »káló«-megtakarí- tássai dolgozik a vállalat, míg az­előtt minden hónapban majdnem ki­merült. Mindezt alátámasztja az is, hogy Tollasék az év elején vá­ratlanul megtartott leltároztatást kaptak, melynek során kiderült, hogy .két héten át nem merült fel »káló«. Hogyan lehet -ez? Egyszerű -a magyarázat. Míg korábban minden hónapban időben elsikkasztották a vádlottak -a megfelelő összeget, nem számítva a leltározásra, ebben a hó­napban még nem került erre sor. A tanúk is kellőképpen igazolták a vádlottak bűnösségét. Különösen Keczeli János, az új 'boltigazgató és Kovács Istvánná volt pénztáros val­lomásai derítettek fényt -a (bűntettek­re. Több tanú -azonban korábbi val­lomását visszavonta, így megnehezí­tette a bíróság munkáját. -Pl. Keszt­helyi Pál és Tóth József. A tárgyalást mindkét na-pon -szá­zak hallgatták végig. Az öntudatos dolgozók felháborodva, ökölbeezorult kézzel figyelték a tárgyalást, melyen sor­ban napfényre kerültek Tollasék bűntetteL Ott voltak azok az asszo­nyok, akik gyakran jártak húsért a 218. sz. -boltiba és sok esetben gyen­gébb minőségű -árut kaptak, vagy nem jutottak a kívánt áruhoz, mert -az# Tollasék »kivételes)« vásárlók­nak juttatták. Ott voltak azok a dol­gozók, akik munkahelyükön szilár­dan megállják helyüket, lelkesen, szebbnél szebb eredménnyel harcol­nak azért, hogy minél szebbé, bol­dogabbá váljon életünk, emelkedjen népünk életszínvonala. A büntetőtanács elnöke jól vezet­te. megfelelően kézbentartotta a tár­gyalást. Helyt kell azonban, általa, az ítélet -terén ás. A Tollas-féle bitangok önző ér­dekből sarkallt bűntett-sorozata merénylet a dolgozó nép céljai, nemes törekvései ellen, orvítá- madás a szocializmust építő dol­gozók ellen. Míg százezrek és százezrek az élet­színvonal emeléséért harcolnak, még mindig akadnak olyan .elvete­mültek, akik önző célok miatt hát­ráltatni akarják az építőmun-kát. Az öntudatos dolgozók olyan szigorú büntetést várnak, amely elrettentő példát mutat mindazoknak, akik nö­vekvő életszínvonalunk, fölfelé íve­lő fejlődésünk ellen törnék. Dezső János EGYÍKIVÁLÓ ÁLLATTENYÉSZTŐ Pécsek György- né, a Lábodi Ál­lami Gazdaság dol­gozója 12 tehenet gondoz. Kiváló munkát végez, a gondozása alatt lé­vő tehenek istálló­átlaga 9,5 liter. Pécsekné különö­sen büszke a Pi­roska nevű tehe­nére, amelynek napi fejési átlaga 29,3 liter és zsír- tartalma 3,6 szá­zalék. A képen Pécsek Györgyné látható a Piroska tehénnel.

Next

/
Thumbnails
Contents