Somogyi Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-05 / 131. szám
Vasárnap, 1955, június 5. SOMOGYI NÉPLAP i mmmmmmmmmíumKmmmmmmmiimamm Takáts Gyula : AZ EMBEREKHEZ Az ünnepi könyvhét megnyitása alkalmával köszöntjük Takáts Gyulát, a somogyi táj szépségeinek csodálój át, szerelmesét és énekesét, akinek Az emberekhez című verseskötete most, az idei könyvhétre jelent meg. Takáts Gyula a kaposvári Rippl-Rónai Múzeum igazgatója. A leiszabadulás előtt sokan csodálták magasfokú művészetét, kivételes tehetségét, s tanultak verseiből emberiességet, a somogyi táj, a haza mélységes szeretetét. Költői pályafutása az 1935-ben megjelent első verseskötetével (Kút) kezdődött. Ettől a felszabadulásig eltelt 10 esztendő alatt 6 könyve jelent meg, versek, regények vegyesen. Utolsó kötete (Se ég, se föld) 1347-ben látott napvilágot. Indokolt tehát örömünk most, amikor hosszas némaság után legújabb verseskötetével ismét az emberek elé lép bebizonyítva: ime nem hallgattam el, tehetségemet, eszemet és szívemet a dolgozó nép szolgálatába kívánom állítani. Az emberekhez című most megjelent verseskötete azonban még "csak a kezdeti lépés ezen ígéret felé. A kötetben szereplő 118- vers közül ugyanis mindössze 31 az 1947 óta írt, a többi válogatás a már megjelent kötetekből. A kötet ebből adódó hiányossága más szempontból érték is: az egész Takáts Gyulát mutatják be legjobb versein keresztül az olvasónak, méghozzá fejlődésében, kronologikus sorrendben közölt versei által. A 25 éves költői múlttal rendelkező Takáts Gyula áll tehát előttünk, az 1930-ban írt verseitől az 1954-ig írtig. Nézzük meg tehát közelebbről, de csak nagy vonásokban: milyen ez a költészet, melyek legjellemzőbb vonásai. Takáts Gyula költészetének legnagyobb értéke már korai verseiből is kitűnik: a Balaton ragyogó ■szépségeinek, a lankás somogyi szántóföldeknek.ME> zselici ősren getegnek, egyszóval az egész somogyi nak a határtalan szeretete, csodálata és művészi formákba öntése. Verseiben mintegy magasra száll, s onnan e.gy pillantással átfogja az egész Somogyot, ^ a szentjakabi kőromokat, a »tölgyes medrű« Drávát, az »ezeréves vén« Zselicet, a balatonparti berkes tegzeket, hogy aztán kimondja a hitvallást: Széptájú Somogy! Szívemre nőttél! S ha lódulok, a lelked visszaránt! Tölgyeid lombja, mint méhes dönög; snk emléked hívó kakuk-rhadár. (Szülőföldem) Ez a legjellemzőbb vonás végigkíséri egész költészetét, egészen napjainkig. Meg kell azonban említeni, hogy a természet ábrázolása néha öncélúvá válik, romantikus, nem a jelent (az 1935-ös vagy későbbi jelent) írja meg, hanem almáit romantikusnak .beállított élete, (A betyárok, Zselici kanászok, Balatoni pákászok élete) ihleti meg. Ha néha észre is veszi korának emberét, idilli képet rajzol róluk, minden cs*ides, békésen élik megszokott életüket, nem veszi észre a feudálkapitalizmus béklyóit, a nyomort, a szegénységet, a jobb életre törekvést. Hogy csak egy példát említsünk a sok közül: az 1936-ban írt Disznóölés c. verse is ilyen idilli kép. Vagy: az 1938- ban írt Puritán vers c. műben még a kunyhót is •szépnek látja, benne csak a romantika csábítja. A fasizmus kezdeti erősödésének idején (1938) nagyot hanyatlik Takáts Gyula költészete, nem találja helyét, ide-cda tévelyeg a különböző izmusos irányzatok között. Ebben az időben még a naturalizmus is elég erőteljesen jelentkezik költészetében (pl. Görög cserepek c. verse). Takáts Gyula igazi tehetségét bizonyítja az, hogy ebből a mély kátyúnak ígérkező bizonytalanságból csakhamar kijut s 1939 már a fellendülés éve. Ekkor már észreveszi a közelgő veszélyt, egy pillanatra felvillan az igazi jövendő képe is: Március! Szép leány, ülj le padkámra itt! Eltikkadt nyelvedre mustot hozok neked. Hadd zengjünk szavaddal és a madarakkal a testvériségről egy tiszta éneket! Mint forrásunk, dalolj! Kicsiny kunyhóm előtt karéjba ültek a csibék, fűk és a fák, egy-körbe ültek a szegény emberekkel és úgy lesik szavad, mint a jámbor család. Tanulván dünnyögik már tisztuló szókkal, hogy dagad az éter és árad a folyó: — Hej, itt a szabadság! Hej, nem fogalom már! (Március) Ez a fellendülés egyelőre azonban nem sokáig tart, fél a jövőtől, bizonytalannak, kormosnak tartja s inkább ismét a múlthoz menekül: . Húsz kék esztendőt vhnnék vissza a kormos jövendő helyett. — írja Reménykedés c. versében 1940-ben. A hullámvölgy után ismét magaslat következik, méghozzá olyan nagy, mint még eddig sohasem. 1941-ben már javában dúl a háború, egyre terjeszkedik a fasizmus s elnyeléssel fenyegeti hazánkat is. Takáts Gyula ekkor eldobva a hírnévnek még a reményét is, bátor hitvallást tesz a haza ügye mellett: Tudom, mi az, hogy becsület: hogy legyen házam és hazám! De árnyék után nem futok, ma-tetsző szépet nem villant a szám. Forogjatok hát fönt ti csak! Haza és nép cégérre jó, de tett kell már, költők, ide! Földrengés közben szánandó a szó. Sziget a példa itt nekem, hol Zrínyi és a nagyapám tettel beszélve vesztek el! Képük díszíti házam és hazám. (Szigetvár) A haza ügyéért tetteit sürgető lángolás azonban •most sem tart sokáig. 1942-ben már a mindenáron való békességet hirdeti: Lapulj hát szűk honom! Dús ötvösremek. Híred árán is, de végre béke kell! (Kétségek között) “És egyre inkább úrrá lesz rajta a pesszimizmus: A templom és kastély közén sötét kétség borul fölém. Odva süket és fénytelen, állok sután, reménytelen. (A Dorottya háza mellett) A pesszimizmusból csak 1944-ben kezd feloldódni, amikor egyre közeledik Somögyhoz is a szabadság. Ars poetica szerű hitvallással biztatja saját magát: — Állj helyedre újra! Légy bátor, mint a tárgyak! Légy jel és légy szava a megkínzott világnak. (Figyelmeztető) Ebből az időből való »Egy alkalmi népvezérre« című híres verse is, mely ugyancsak a bátorszavü költőt mutatja be. — Mentsük a hont? — Hát vedd botod! Ismerd meg úgy, mint abroszod, melyet eléd terít anyád, takarva házad asztalát. Mert kávé mellől könnyű ám borongani a dúlt hazán. De jer, hogy fulladjon szavad, s hevítse igaz indulat. S ha szólsz, mint vad apostolok, úgy ostorozd végig honod dicső törvényhozóit és szavad aprítson, mint a kés. Mert nem törvény, de tett kell már, mint gát, ha törni kész az ár. Eképp segítsen, — nem szavad — szíved, kezed, ha van szabad! ■ A felszabadulást követő években az előzmények után nemvárt megtorpanás következik be Takáts Gyula költészetében. A bátorhangú, a hazáért, a jogért és a szabadságért harcoló költő egyelőre csak az élet felbomlását látja, a kezdeti nincstelenséget: Itt látom, milyen a világ. Gyökér-penész a fürtös ág, s hogy ülledt sár a tó vize és senkinek sincs semmije. (A temetődombról) Ismét visszatér költészetébe a rég letűnt múlt romantikájának dicsőítése, bevonul a versekbe a színek orgiája, versei egyre bonyolultabbakká, egyre nehezebben érthetőkké válnak s némely helyen már^ már a Tart pour 1‘art kísért (pl. Hattyúlány..., Vízivirág. ,., Csukázó: Akár e gondolat stb.) Ennek volt kirívó példája a kötetben nem szereplő, de a Somogyi Néplap hasábjain már megvitatott Disznóetetés c. verse is. Megváltozott életünkben maga a munka az, ami megihleti, de a munka dicsőítését is eléggé elvonatkoztatva teszi, alárendelt szerepet játszik a forma tökéletességével szemben. Felszabadulás utáni költészetének egyik legszebb alkotása a »Niklai elégia«, melyben a nagyhírű somogyi költő-elődnek állít feledhetetlen emléket, Berzsenyi tanításait beleültetve a jelenbe: Ügy, ahogy éltél, árnyad e fákra borulva fölöttünk, úszik azúr-táj bércei közt s a volt csigapásztor kései, sarja sudár nádat, emel szabadon. Tán öregapját látja, amint jő éticsigáid hajtja utánad az ég sima tükrén s nyáluk ezüstje fényjeleket rajzol, s nézi a niklai nép. S látja, amint villámriadással Berzsenyi vágott: — »Nem sokaság!« — de — »Szabad nép tesz csuda dolgokat!« és im májusi záporokat hullat a magra az ég. Mit apám tanított című versében a pedagógusapáról emlékezik meg meghitt bensőséges szavakkal, aki. tízezer gyermeket reveit iskolájában a szabadságra. Mii- apóm tanított Nevelt vagy tízezer fiút és mindig tiszta lánggal, örökké ellenzéki volt. Nem alkudott meg a királlyal. Nem engedett a negyvennyolcból. Tízezret eképpen nevelt. Szava kiszállt az iskolából. Falun, pusztán életre kelt. S lett tízezer édes fia, — így szólított, ez volt szava, — kit mind a szabadságra oktatott tüzes akarata. A történelemből vadul ezt a szót ragadta ki. — Ember csak véle lesz a nép! —> Ezt szokta tanítani, így ötven év alatt maga verbuvált egész hadat. Foktól-Fokig ez harsogott toborzó zászlói alatt. Es mosolygott... tudta jól, nincs, ki legyőzze seregét. Győzhetetlen, mert szívébe Véste, mit kíván a nép! Es egyszer sem. hívta össze. Még inkább küldte szerteszét. Veretlen az a had, amely szétmenve gyűjti erejét. Mosolygott... tudta, ellene nem termett fegyver és vezér... Tízezer szerszám, majd család, szinte már kisebb néppel felér. Mint várról - hullt vezér, úgy vesztette életét. S faláról ma, hogy körülnézek, tudom, apám nem hiába élt. Összefoglalóként: E viszonylag rövid ismertetésben sok mindennel nem foglalkozhattunk részletesebben. De az elmondottakból is látható, hogy Takáts Gyula — ha erős hullámzás is tapasztalható költészetében — már eddig is nagyot, maradandót alkotott. A felszabadulás után tökéletesedett, csiszolódott formája, de háttérbe szorult a tartalom, az eszmeiesség. Reméljük, hogy rövidesen megjelenő újabb verses- kötetében már sikerül megvalósítania a tartalom és forma egységét, s a jelenlegi jól csiszolt, nagy tehetségre valló forma kellő tartalommal, a mai ember számára írt mondanivalóval párosul. Ezt várja az egész nép Takáts Gyulától. VÁRKONYl IMRE. Thomas Mann HO éve* 1 únius 6-án tölti be életének 80. " esztendejét Thomas Mann, a legnagyobb élő német regényíró. Magas kora ellenéire az életerő teljében és frisseségében’ érzi meg ezt a napot az az író, akinek nevét ma az egész világon ismerik, műveit a világnak csaknem minden nyelvére lefordították. Az irodalom történeteben szinte ritkaságszámba megy az élő alkotó nagyságának az a minden oldalról jövő elismerése és értékelése, 'amely személyét körülveszi. Az északnémetországi Lübeck városában született 1875. június 6-án német kereskedő családból. Első nagy sikerét a 26 éves korában írt »A Buddenbrook -ház« című regénye hozta meg, melyet 28 évvel a megjelenése után —, amikor mar világhírű regény lett — 1929-ben a Nobel-díjjal tüntettek ki. Ez a regény egy régi német kereskedő-családnak a pusztulását írja le négy nemzedéken keresztül. Az író leplezetlen lírai fájdalommal ecseteli a régi patriarchális polgári életforma felbomlását és hajlamos a scho-pen- haueri filozófia sötét szemüvegén keresztül az egész emberi élet végzetes elfajzását látni az élet természetességétől és egyszerűségétől clrugaszkodott, finomkodó polgári család sorsában. Az a mód azonban, ahogyan leírja a Bud-dembrcok-csdlád pusztulását, ahogyan szembeállítja a szellemi élet, a művészet felé hajló kulturáltabb tagjait az ^nyagi érdekek körforgásában megrekedt polgári világgal, — a valóságnak olyan élethű, jellegzetes ábrázolását jelenti, hogy művében a klasszikus kapitalizmusból az imperialista fejlődés kíméletlenebb korszakába ált hajló polgári társadalom hiteles képét adja. És ebben rejlik »A Buddenbrook-ház« ma is időszerű értéke, mert az emberi történelem egyik szakaszának örökbecsű krónikája. Buddenbroo k-h á z« cselekményének végső kicsengése két nagy kérdést hagy nyitva. Az egyik kérdés a polgár és a művés2 életformájának ellentéte, me'y végigvonul az író »T oniio Krőger«, »A halál Velencében«, »M a- rio és a varázsló« című világhírű novelláin és a »Do c t or Faus- t u s« regényén. Itt is az történik, hogy a valóság aprólékosan hű, művészi ábrázolása mutatja meg a polgár és művész ellentétének bensejé-í ben az egészséges ember idegenkedését á természet diadalmas szépségétől elszakadt, mesterkélt penészvi- rág.n-ak, a kővárosok rengetegében, a kőházak árnyékában felnövekvő polgári művészetnek az elfajulása-1 val, az elkorcsosodásával .szemben. A kötelességét teljesítő polgár és polgári életformára képtelen művész ellentétéből így bontakozik ki magának az öncélú polgári művészetnek a belső ellentmondása. Thomas Manna! a művész nemcsak az alkotót jelenti, hanem az emberi élet teljességét és szépségét kereső embert. is, aki azonban a maga életképtelenségében szánalmas figurává válik és a Faust-regényben, — a fasizmus uraíomrajutásának külső eseményei között — a polgári művészeti öncéluságának tcikéletlesi zsákutcájába jut. Az író nagyságáinak igazolása az a tény is, hogy ő maga ebből a zsákutcából sikeresen kisiklott akkor, amikor »A Buddenbrook- h á z«Joan felvetett másik kérdést éppen legnagyobb alkotásaiban tovább fejtegeti. így »A v a r á z s- h e g y 1 9 2 4« című világhírű regényéiben a két világháború között bemutatta, hogy milyen hatalmas erők küzdöttek a légi patriarchális életforma pusztulása után Németország megnyeréséért. Settembriminek, a regény olasz demokratájának szavai szerint: ] »...két princípium harcolt a világért: a hatalom és jog, a zsarnokság és a szabadság, a babona és a t u- d á s ...« És ennek a harcnak a célja a regény-ben a német polgár megnyerése volt. Sajnos, a regény megírásakor ezt a harcot még maga Thomas Mann sem tudta eldönteni. Hiába sorakoztat fel a demokratikus haladás mellett olyan ragyogó érveket, hogy »az emberi nem homályból, félelemből és gyűlöletből ere de ragyogó úton halad előre és fölfelé a rokoaéi'zés, a be4ső viíágosság, jóság és boldogság, végső állapota felé...« Mindez hiába. »A varázs he gy«-ben a nagy harc eldöntetlenül végződik. Mégis Thomas Mann. írói fejlődésében hatalmas lépést jelentett előre ez a nagy alkotása. Még a második világháború kitörése előtti sikerült legyőzni magában a schopemhaueri és nietzschei filozófia sötétenlátá- sát, a halállal és a betegséggel való rokenszenvét és a József regények hősében — a bibliai József alakjában — megteremti a harmonikus emberi nagyság hősét. Bár igaz, hogy még itt is a »felülről« jövő szociális gondoskodás tipikusan német formájával találkozunk. 'J’hcmas Mann fejlődése és írói nagysága nem mentes a belső ellenitmondásoktól. Ezt igazolják nemcsak szépirodalmi alkotásai, hanem kifejezetten politikai jellegű írásai, tanulmányai is. Az első világháború alatti antidemokratikus magatartása és »politikai- eltévelyedése« logikus következménye volt annak, hogy fiatal korában- (mint annyian mások Németországban és Németországon kívül!) ai 'tipikusan -német idealista- filozófia hatása alatt állott. Lukács György szerint Thomas Mannak ez a tevékenysége: »m int a német ideológia végzetes összfejlődésé- nek nem véletlen mozzanata értelmezendő«. Az az út, amelyet írói és, világnézeti fejlődésében az első és'-, a második világháború közötti időben megtett, eredményezte azt, hogy cselekvőén állást foglaljon a fasizmus ideológiája ellen és hogy nevét még az irodalommal nem foglalkozó emberek is elsősorban úgy ismerjék meg világszerte, mint a harcos antifasiszta német író nevét, a-k.i »az emberi méltóság« nevében emelte fel tiltakozó szavát a német -fasizmus ellen és aki nemcsak tiltakozott, hanem mindenre elszántan harcolt azért: »amiért a legkülönb koponyák fáradoztak: a szóéi e) ll&t a humanizmus ú ltjáé r t, a béke, a miuika és az emberi, méltóság út- j á é r t«. Szenvedélyesen tiltakozott az ellen, -hogy a világ közvéleménye a németséget azonosítsa a fasizmus- i sál, mert ahogy mondta: »A kár megérde ml-em, akár nem, nevem a világ szemében ös s|z:e,k ap c slo-lódo t-t e gy olyan németség fogalmával, amelyet a világ szeret és tiszt e'l«. A 80 éves író nem tette le a tollat. Legújabb művei azt -bizonyítják, hogy életútját örökös fejlődés, örökös tökéletesedés jelzi. Míg a szíve dobog, addig élni, fejlődni, alkotni akar. Egyik legújabb művében leszámol azokkal az engedményekkel, melyeket korábban itt-ott- a miszticizmus irányában tett, (A rászedett asszony 1953.) A sötétenllátás- helyett az élet derűs igenlése felé hajlik. (A szélhámos Félix Krull kalandjai, 1954.) És néhány héttel ezelőtt a weimari Schiller-ünnepségen mondott beszédében, — ha az -u. n. pártatlan tárgyilagosság nem létező magaslatáról szemlélte is napjaink nagy ellentéteit, — mégis figyelemreméltó, h-cgy Schillert, a nagy német költőt úgy ünnepelte, -mint a »szocialista materializmus« egyik legelső hirdetőjét. Thomas Mann nemcsak az elbeszélő irodalomban és politikai jellegű írásaiban alkotott nagyot, I?a- n®m esztétikai és irodalomtörténeti tanulmányai is ugyanolyan értékesek. jg efejezésül hadd álljon itt az a ma is. időszerű intelme, melyet Goethéről írt tanulmányában a nyugati polgári világnak címzett még a harmincas évek elején: »Az. új, a szocialista világ, a szervezett egység és terwilág, mely megszabadítja az emberiséget embertelen, szükségtelen, az ész becsület érzését sértő szenvedéseitől, — ez a világ el feg jönni. És a nagy józanság műve lesz, amely mellett ma már minden tekintetbe jövő, minden rothadt és kispolgárian fojtott lelkiségtől idegenkedő szellem hitet tesz.« Dr. Bellyei László a TTIT irodalmi szakosztályának elnöke.
