Somogyi Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-04 / 130. szám

Szunbat, 15ó. június 4. SOMOGYI NÉPLAP I PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS ☆ Sürgősen tettekre van szükség! A balatonszemesi Dózsa TSZ párttaggyűléséről »■Nem engedhetjük meg, elvtársak, hogy kukoricánkat ellepje a gaz«. A balatonszemesi Dózsa TSZ kom­munistáinak június elsejei taggyű­lésén mondta ezt Papp elvtárs, a párttitkár a beszámolóban. Nagyon helyes az, "hogy a szövetkezeti elv- társak most a nagy munkák dan­dárjában napirendre tűzik az egész tsz munkáját, hogy igyekeznek meg­tanácskozni teendőiket. De vajon megmutatta-e a kivezető utat, meg­szabta-e félreérthetetlenül a tenni­valókat ez a taggyűlés? Elemezzük az itt történteket, hogy választ ad­hassunk erre a kérdésre. A taggyűlésnek rvilágos útmutatást kellett volna adnia A beszámoló szólt arról, hogy sok ■a föld — kevés a munkáskéz. Utalt arra is — sajnos csak általánosság­ban —, hogy a családtagok bevo­nása a munkák időbeni elvégzésé­nek a biztosítéka. Az egyéni gazdák földjén — mondta Papp elvtárs — reggeltől estig szorgoskodik a csa­lád apraja-nagyja; a szövetkezet is •csak úgy tud megbirkózni a kapá­lással, kaszálással, takarmánybeta- karítással, ha minden munkaképes 'családtag a közösbe mégy dolgozni. — így igaz ez szószerint. A hiba ott van, hogy a családtagok bevonásáról, illet­ve a tsz-ből korábban eltávozott tagok visszahívásáról nem ha­tározott a taggyűlés. Pedig a Dózsa tagjai saját tapaszta­lataikból tudják, mennyire vissza­veti a szövetkezet erősödését és fej­lődését, ha a kommunisták csak ál­talánosságban beszélnek a [felada­tok ról. A taggyűlés szóvá tette, hogy az állatok teleltetése milyen nehézségek­kel járt 'éppen amiatt, hogy a ku­koricát nem kellően gondozták-s így kevés volt a termés, s nem jutott belőle egy szem sem osztalékra. Babodi elvtárs azt nehezményezi, 'hogy nem tudnak rendszeresen ha­vonként pénzelőleget osztani. íme néhány nemkívánatos követ­kezménye a tavalyi szervezetlen munkának. Nem azt a következtetést kellett volna-e ebből levonni, hogy az idén nem mehet ez így tovább? Nem azt kellett volna-e a pártta­goknak meghatározniuk, hogy, az egész szövetkezet — sőt az egész tsz- mozgalom érdekében jobban dolgoz­nak ebben az évben? Sajnos, a vi­lágos útmutatással adós maradt a taggyűlés. A hibák megállapításáig eljutottak egyesek, mások pedig úgy beszéltek, hogy nem lehet e fogya­tékosságoknak hadat üzenni. A ts« resetése nagyobb felelősségérssetet követel De hangzott el olyan megnyugvó hozzászólás is, amely eloltja a kom­munistákban a nagyobb erőfeszítés­re serkentő lelkesedés tü?ét. A tsz elnöke beszélt arról, hogy »nincs he­lye itt különösebb aggodalomnak. Az a szerencse, hogy az aratás ide­je kitolódott. így hát valahogy csak megbirkózunk a munkákkal« — mondta az elnök. Mi sem veszélye­sebb az ilyen megnyugvást hirdető szavaknál. Világos, hogy az elnök a saját maga és a vezetőség gyenge- kezűségét akarta felszólalásával mentegetni. Mert hogyan is állnak a munkákkal és a vezetéssel a Dó­zsában? Igaz, a lucernát lekaszálták — kézi erővel. Pedig szerződtek a Ba- latonkiliti Gépállomással kaszálás­ra, de nem követelte meg a szöveí- Tcezet vezetősége a gépállomástól a szerződésben vállalt kötelezettsége teljesítését. A kaszálás zöme még vissza van: a baltacím és a rét leka­szálásánál milyen nagy szüksé­ge volna a Dózsának a fogatos fűkaszára! Ám az használhatatlan. De nem az • elnök és a vezetőség hibája-e, hogy a törött kaszáknak — amelyeket ja­vítani vitt el a Balatonkiliti Gépál­lomás — nyomuk veszett a gépállo­máson. Mi a biztosíték arra, hogy sikerül előkeríteni ezeket az eltűnt kaszákat, amelyeket most kerestet a tsz vezetősége? E példákból is kitű­nik, hogy nem megy rendjén a szö­vetkezet vezetése. Nagyobb felelős­séggel kell irányítani a tsz-t. A gé­pekről nem az utolsó pillanatban kell gondoskodni, amikor már azok­nak a határban kellene dolgozniuk, hanem a felkészülés idején. Ez ter­mészetesen nem kerülheti el a párt- szervezet figyelmét sem. A mulasztásokért azonban nem­csak a tsz, hanem a gépállomás is felelős. A Siófoki Járási Pártbizott­ság és a járási tanács mezőgazdasá­gi osztálya érezze szívügyének, hogy helyre­állítsa a jó kapcsolatot a mező­gazdaság e két szocialista szek­tora között. Erre annál is inkább szükség van, mert a tsz-tagok bizalma megren­dült a gépállomásban. Ennék is tu­lajdonítható, hogy a taggyűlésen többen azt hajtogatták: nem kell ne­kik a vontató a széna betakarításá­hoz, sőt a kombájntól is idegenked­nek, mondván: »ahhoz sok ember kell«. Mit adott hát ez a taggyűlés? Nyu­godtan állíthatjuk, hogy bár sok kívánnivalót hagyott maga után, mégis hasznos volt. Dicsérendő az az igyekezet, hogy a párttagok a munkák dandárjában keresik a döntő láncszemet, amelyet megragadva eredményeseb­bé tehetik szövetkezetük gazdálko­dását. Nem a szövetkezet párttitká­rán és kommunistáin múlott, hogy az említett taggyűlésen nem szület­tek olyan határozatok, amelyek éles fénnyel megvilágítanák a helyes utat. A Siófoki JB-nek a feladata, hogy a pártmunka sajátos és célravezető módszereire megtanítsa a Dózsa TSZ — de a többi pártszervezet kommu­nistáit is. Adjon nekik az eddiginél nagyobb támogatást a taggyűlés megszervezéséhez; segítse hatéko­nyabban a párttitkárt és a pártve­zetőséget a beszámoló elkészítésében. Biztos, hogy Dézsenyi Ferenc elv­társ, a JB osztályvezetője, aki részt vett a taggyűlésen, hasznosítja az ott szerzett tapasztalatait, amelyek a pártmunka megjavítását eredménye­zik majd a szemesi Dózsában épp­úgy, mint a járás többi tsz-ében. Ennek persze nem a legközelebbi taggyűlés előkészítésekor jön el az deje, hanem erre már ma szükség van. Nem nyugodhat bele a JB abba. hogy a Dózsa TSZ kommunistái nem találtak határozott megoldást a mezőgazdasági munkák időbeni elvégzésére. Nem elégséges csupán megállapítani, hogy kevés a munka­erő, hanem éppen ezért mozgósítani kell a tsz tagságát, hogy minden erőt vonjanak be a munkába, hogy a kommunisták mu­tassanak példát. A munkák máris kezdenek összetorlódni: kellene ka- Dálni a kukoricát — aratásig leg­alább kétszer; töltögetni kell a bur­gonyát; sürget a kaszálás, a takar­mánybetakarítás is; sok időt és munkáskezet igényel majd a répa egyelése; aztán itt lesz az aratás •— a kenyércsata ideje. Nem fogy hát ki a munka a tsz-tagok kezéből, sőt — ahogy a taggyűlés is megállapította — segítségre van szükségük. Itt most már nemcsak szóval kell bi­zonygatni a gépi munka előnyeit — megmagyarázni pl. azt, hogy a kom­bájn-aratás nem munkatöbbletet, hanem — éppen ellenkezőleg: mun­kaerőmegtakarítást jelent; s be­szélni arról, hogy a vontatóval gyor­sabban megy a szénabetakarítás — hanem gyakorlatban is segítségükre kell sietni a szemesi tsz tagjainak. Tettekre van szükség a tsz-ben. Is­mételjük: ezt tartsa szem előtt a gépállomás, s ezt vegyék figyelembe a járás párt- és tanácsvezetői is. Papp . elvtársnak, a tsz párttitká­rának és a pártvezetőségnek pedig a jövőben airra kell törekednie, hogy a beszámoló névszerint értékelje a kommunisták tevékenységét: dicsér­jen, bíráljon aszerint, hogy ki dolgo­zik jól, s ki rosszul. Mind a beszá­moló, mind a taggyűlés határozata előrelátóbban, megfontoltabban szab­ja meg a kommunisták teendőit. így szolgálhatja eredményesen a párt­munka a tsz gazdasági erősödését, fejlődését — s a mezőgazdaság szo­cialista építésének ügyét. Kutas József. Fontos kötelességünk az adó pontos fizetése Adóügyi szerveink, járási és köz­ségi tanácsaink az utóbbi hetekben elhanyagolták az adófizetés szorgal­mazását. Különösen a tabi és a bar­csi járás maradt le a terv teljesítésé­vel. E járások pénzügyi dolgozóinak jobban kell igyekezniük, hogy telje­síthessék az adófizetési tervet. Ve­gyék át az élenjárók — a kaposvári és siófoki járás — tapasztalatait, : kövessenek el mindent, hogy mi előbb elkerüljenek a sereghajtó hely­ről. A járások sorrendje az adófizetési terv teljesítésében: 1. kaposvári, 2. fcnyódi, 3. csurgói, 4. nagyatádi, 5. marcali, 6. siófoki, 7. barcsi, 8. tabi járás. Községeink közül Somogyvár 105,4, Siófok 102,4, Bedegkér 97,1 százalék­ra teljesítette félévi adófizetési ter­vét. Dicséretreméltó eredményeikre azonban árnyékot vetnek a lemara­dók. Ezek között is hátul kullog Nagyberény, ahol mindössze 40 száza­lékra állnak a féléves terv teljesíté­sével. A lemaradók között van Kis­bajom is, ahol mindössze 42 száza­lékra teljesítették a féléves adóter­vet. Mezőcsokonyának is jobban kell igyekeznie, mert makik is csak 47 százalékos a félévi tervteljesíté­sük. Adóügyi szerveinknek sokkal fele­lősségteljesebben kell végezniük munkaijukat ahhoz, hogy megyéink korábbam kivívott jó hírnevét az adó­fizetés terén megőrizhessük. Néprajzi gyűjtő pályázat A Néprajzi Múzeum és a Népmű­vészeti Intézet néphagyományaink értékeinek összegyűjtésére az idén is országos néprajzi gyűjtő pályázatot hirdet. Pályázhatnak önkéntes nép­rajzi gyűjtők és gyűjtőcsoportok (szakkörök, úttörőcsapatok, művésze­ti csoportok stb.) bármilyen népraj­zi témájú eredeti helyszíni néprajzi gyűjtést tartalmazó egy vagy több pályamunkával. Pályadíjak: I. díj 1000 forint, II. díj 500 forint, III. díj 400 forint, IV. díj 300 forint, V. díj 200 forint, VI. díj 100 forint. Az egyes díjfokozatok többszörö­sen kerülnek kiadásra. A pályamun­kákat 1955. szeptember 30-ig kell be­küldeni a Néprajzi Múzeum adat­tára (Budapest, VIII. Könyves Kál­mán körút 70.) címre. A pályázni szándékozóik bővebb felvilágosításért és útmutatásért — választott pályá­zati témájuk megjelölésével — for­duljanak a Néprajzi Múzeum adat­tárához. ÍREK * hőmérséklet között. Várható időjárás szom­baton estig: Felhőátvo­nulások, több helyen eső, időnként élénk északnyugati, nyugati szél, az évszakhoz ké­pest hűvös idő. Várha­tó legmagasabb nappali szombaton 16—19 fok £semé(ty.f*aptá i 1872. június 4-én halt meg Sz. Mo. niuszkó lengyel zeneszerző. ÁRDRÁGÍTÓ üzérkedésért BÖRTÖN Beck Imre 1954. decemberében Bö_ hönyén hízót tsertéseket vásárolt, | Azokat feldolgozva Budapestre szál« lította, hogy ott magasabb áron ér­tékesítse. Hatóságaink leleplezték Beck Imre ténykedését A közelmúlt­ban a Marcali Járásbíróság büntető tanácsa előtt kellett felelnie bűnös tevékenységéért. A bíróság megálla­pította Beck Imre. bűnös voltát, s árdrágító üzérkedés bűntette miatt 1 év 2 hónapi börtönbüntetésire ítél« te. — KAPOSVÁR VÁROS ANYA­KÖNYVI HÍREI: SZÜLETÉS: Ko­vács Lajos leánya Ilona, Klein Jó­zsef leánya Erzsébet, Nyerges Jakab fia József. — A MŰVÉSZETI DOLGOZOK SZAKSZERVEZETE Somogy me­gyei Zenepedagógus Munkacso­portja munkássága során egy igen, jelentős aromásához érke­zett, amikor június 5-én megren­dezi Kaposvárott a megyei zenej versenyt. A versenyen balaton- boglári, kaposvári, mernyei. nagy­atádi, nagybajomi és töbi zene­iskolák zongora- és hegedű- tanulói szerepelnek, Üdvözlik a rádióban a pedagógusokat Erdey-Gruz Tibor oktatásügyi mi­niszter a pedagógusnapon, vasárnap 12 óra 50 perckor a Kossuth-rádió- ban üdvözli a pedagógusokat. JUNIUS 7-ÉN HOZ ÍTÉLETET A JÁRÁSBIRÖSÁG TOLLAS JÓZSEF ÉS TÁRSAI BŰNÜGYÉBEN A kaposvári járásbíróság Szabó ta­nácsa pénteken egész napon át fo­kozott érdeklődés mellett folytatta Tollas József és bűntársai perének tárgyalását, amikor a tanuk kihall­gatására került sor. A tanúkihallga­tás után a védelem a tárgyalás el­napolását és újabb tanuk beidézé- sét kérte. Az ügyész a védők kérel­mének elutasítását javasolta. A bí­róság rövid tanácskozás után kihir­dette, hogy nem ad helyt a védők kérelmének. A tárgyalást azonban csak június 7-én reggel folytatják, amikor sor kerül szakértő kihallga­tására, a vád- és védőbeszédekre. Kedden a délutáni órákban várható a bíróság ítélete is. Az Új Idő legújabb számáról A már néhány hete magyarul is megjelenő ismert külpolitikai heti­lap legújabb számának vezércikke a varsói szerződés és a nemzetközi biz­tonság kérdésével foglalkozik. Ugyancsak ehhez a témakörhöz kapcsolódik Figyelőnek, a lap állan­dó kommentátorának a nemzetközi bizalomról szóló írása. A második oldalon folyó békebcntó mesterke­désekről Kraszmopdszkij: »Hogyan teremtik meg az új Wehrmachtot?« című cikke számol be. Rendkívül nagy jelentőségű Jemel janov professzornak, a Szovjetunió Tudományos Akadémiája levelező tagjának »Az atomenergia felhaszná­lásának két útja« című, tudományos értéke ellenére is rendkívül népsze­rű és olvasmányos írása, amely egyebek között részletesen ismerteti, hogyan hasznosítja a tudomány több ága, főkélppein ;aiz orvostudomány, továbbá a technika, az ipar és a me­zőgazdaság »a felszabadított atom feltárult kincseit.« I A lap SzpandJarj annak, a Szovjet­unió és India gazdasági együttmű­ködéséről szóló közgazdasági írásán, kívül »Látszatjólét« címen közgazda- sági jegyzetet is közöl, s ebben a so­kat reklámozott amerikai »felvirág­zás« enyhén szólva kétes voltát tá­masztja alá igen meggyőző adatok­kal. A »Nemzetközi élet« rovat találó jegyzetein kívül Zaszlavszkij »Főre« című tárcája maró gúnnyal leplezi le az imperialisták képmutató fon- dorkodásait. Boriszenko, a lap Kínában tartóz­kodó munktársa e héten a Hejiumg- csiangi »Barátság« Állami Gazdaság életéről ír. *Az Uj Idő »Kérdések és válaszok« rovatában Durgenyevszki professzor, tekintélyes nemzetközi jogász vála­szol a lap olvasóinak arra a kérdé­sére, hGgy mi a svájci semlegesség lényege és története. Qózie.f Lak&daLma Qomogymeggyesen sok szó *"« esik Speri József esküvőjé­ről, sokat beszélnek a Rákóczi Termelőszövetkezet tagjainak szor­galmas, összetartó kollektívájáról. Hogyan kapcsolódik a kettő egy­máshoz? Egyszerűen. Ne vágjunk azonban elébe a dolgoknak, gombo­lyítsuk szépen, sorjában a történet fonalát. Speri József, a somogymeggyesi Rákóczi TSZ tagja nemrégen sze­relt le. Evekig katona volt, távol falujától, és amikor hazatért, új, ■megszépült életet talált. Bizony, so­kat változott a termelőszövetkezet tagjainak élete. Annakidején, a tsz megalakulásakor még ott lakott a 24 család. Cseszta-pusztán, négy- szazholdnyi gazdaságuk mellett. Közülük tizenhat család ma már bent lakik a községben. Uj, ízlése­sen épített házaik új utcát képez­nek. A termelőszövetkezetről Rá­kóczi utcának nevezték el. Nemcsak gazdagodtak a tagok, hanem az új élet új embereket is faragott belőlük. Egyetlen nagy családként élnek szépen fejlődő gazdaságukban. Ebbe a családba, tért haza a ka­tonaságtól Speri József. Szeretettel, megbecsüléssel fogadták. Régóta ismerték már, meg aztán elkel a fiatal, jó munkaerő a termelőszö­vetkezetben. Hamarosan otthon érezte magát. Alig telt el néhány hét, máris szép gondolatot kezdett forgatni fe­jében. Elhatározta, hogy megháza­sodik. Régóta szövögette ezt a ter­vet, hiszen már hosszú idő ófa be­szélgettek erről Horváth Rózsikéval, egy tardi kislánnyal. A házasság azonban akadályba ütközött. Speri József lakodalmat is akart tartani. Még pedig olyat, melyre a tsz valamennyi tagját meghívhatja, hiszen mindegyiket, egyformán a szívébe zárta és azt akarta, hogy megosszák Ivele az örömét. A lakodalomhoz azonban pénz is kell. Ez pedig még, nemi' volt annyi, amennyi szükséges lett volna. Speri József nem vásárolha­tott bútort sem és egyéb kelléket, ami a házasélet nélkülözhetetlen tartozéka. így hát sóhajtott csupán és a terv egyelőre terv maradt. ■ Egyszer aztán kiöntötte szívét Csapó Istvánnak, a tsz elnökének. Ott volt Horváth Géza is, az egyik brigádvezető. Nem panaszképpen mondta, csak úgy, mint aki kedves vágyáról beszél. A két férfi bólo­gatott, hümmögött, de néhány vi­gasztaló szón kívül nem mondott semmit. Annál gyönyörűbbet gon­doltak ... Repültek a napok egymásután és egyszeresük mindenki Jóska házas­ságügyével foglalkozott. Végül az­tán közgyűlés elé került a dolog. A tagság határozott és megkezdő­dött egy szép, nagyon szép terv megvalósítása. . A gazdaság területén rend.be- hoztak egy lakást, tűzhelyet évítettek a konyhába, megjavítot­ták az ajtókat, ablakokat, hogy megfelelő otthont nyújtson egy fia­tal párnak. A tervről itt már le­hullik a lepel. Igen, a tagok elha­tározták, hogy nyélbeütik a házas­ságot. Aztán gyorsan követték egy­mást az események. Kitűzték a la­kodalmat és megkezdődött az elő­készület. Az asszonyok kötény alatt baromfit, lisztet, tojást, cukrot és egyéb kelléket hordtak a lakodal­mi ebédhez a vőlegény bátyjának házához. Nem azért dugták a kö­tény alá, mintha szégyellték volna, hanem mert nem akarták, hogy a jegyesek meglássák. Hamarosan lo­bogott a tűz, sült a barom.fi. pirul­tak a sütemények. A tagság apraja- nagyja ott sürgött-forgott. Nem volt, aki kihúzta volna magát a munká­ból. A férfiak tűzrevalót vágtak, a gyerekek fát hordtak, az asszonyok pedig sütöttek-főztek. De nemcsak a lakodalmas ház­ban folyt a készülődés. Minden ké­mény vastagabb füstöt eresztett ezen a napon. A sütőkben, kemen­cékben illatosán dagadtak, étvágy­gerjesztőén pirosodtak a kalácsru- dak, sütemények. Nagy Józsefné volt a főszakács, de ott szorgoskodott valamennyi MNDSZ-asszony. Fodor Imréné, Fodor Istvánná, Speri András né, Fodor Jánosné, Nezdei Ferencné, Muschál Imréné, Horváth Sándor- né, a pusztán lakó Kovásznál Jó­zsefné, Horváth Imréné, Sebők Im­réné és még sokan mások egymás­sal versengve készítették a jobbnál- jobb lakodalmi ételeket. Érthető, hogy ilyen körülmények között nagyszerűen sikerült a la­kodalom. Olyan mennyegzőt csap­tak , hogy évek múlva is megemle­getik a tsz tagjai. Akadt bőven en­ni-innivaló. ügyes kezek húzták a talpalávalót, Örömtől visszhangzott a háztája. Nászajándék is volt bőven, hi­szen mindenki kedveskedni akart az ifjú párnak. Liszt, zsír és szá­mos egyéb halmozódott az új ott­honban, ami bőségesen elegendő hosszú időre az új házasoknak. Még bútort is adtak kölcsön a tagok. Ne legyen a lakás üres. Majd ha Speri Jóskáék megszerzik a szobábavalót, akkor visszaadják, addig csak hadd használják egészséggel. A vezető­ség 1500 forint rendkívüli előleget adott az ifjú párnák. A Rákóczi TSZ tagjai ezzel a szép, kedves cselekedetükkel is bebizonyították, hogy magas fok­ra fejlődött bennük a kollektív ér­zés, s valóban családot, munkában, bánatban, örömben összeforrt csa­ládot alkotnak. i DEZSŐ JÁNOS.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents