Somogyi Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)
1955-06-28 / 150. szám
2 SOMOGYI MPLÁP Kedd, 1955. június 28. Juanito a börtönbe akar menni A kis Juanito Mexikóban született és két évvel volt fiatalabb a feketeszemű Pedronál. Ez azonban nem zavarta barátságukat, s azt sem, hogy együtt kutassanak a szemétdombokon valami ennivaló után. Mindkét fiú apja munka nélkül volt, s gyakran még egy darab kenyér sem akadt a háznál. Egyszer Pedro apját börtönbe vetették. A család elesett az apa alkalmi keresetétől is. Juanito másnap sokáig várta barátját, hogy elinduljanak az ennivaló keresésére. De hiába, Pedro nem jött. Egy napon Juanito az utcán találkozott vele. Pedro egy batyut vitt. — Apádnak viszed? — kérdezte Juanito. — Nem — válaszolta a kisfiú. — Az ingem és a nadrágom van benne. Ezután börtönben fogok lakni. — Miért? Loptál? — Tudod, Juanito — mondta Pedro — meguntam, hogy mindig a szemétdombokat kutassam, rothadt banánt és zöldséget egyek. A börtön igazgatója megengedte apámnak, hogy maga mellé vegyen. A börtönben adnak egy kis főzeléket és egy darabka kenyeret... így hát beköltözők. Szervusz. Este, amikor Juanito apja hazajött és hazahozott néhány fillért, amit a gyümölcsrakodásnál keresett, a kisfiú elébe állt és így szólt: — Papa, én a börtönbe szeretnék költözni — és elmondotta, amit Pedrotól hallott. Az apa magához szorította fiát, megsimogatta göndör fekete haját és mosolyogva kérdezte: — De tudod-e, merre van az a börtön ? Juanito kis híján sírvafakadt. Miért is nem kérdezte meg Pedrotól a börtön címét? Az apa mosolygott, mivel nem hitt Pedro elbeszélésében. Pedro nem hazudott. A Picture Post című angol folyóirat szenzáció- hajhászó cikkben tudósított erről a Mexikó fővárosától nem messze lévő börtönről. A folyóirat hangsúlyozta, hogy ez egyike volt »a világ leg- barbárabb börtöneinek«. De a börtön új parancsnoka mindent megtesz, hogy a börtönt ne nevezzék tovább »fekete kastélynak«. »Most már — ívja a Picture Post — a foglyot nem zárják el a társadalomtól. A rab családjának lehetővé teszik a rendszeres látogatást. Ha a rab felesége vagy gyermekei nem tudják eltartani magukat, megengedik számukra, hogy a börtönbe költözzenek Most már »telt ház« mellett működik a »fekete kastélya. A kétezer fogoly számira méretezett börtönben jelenleg körülbelül 4 ezren laknak: a foglyokkal együtt asszonyok, gyermekek és csecsemők. Bulganyin elvtárs választávirata Hegedűs András elvtárs üdvözletére Hegedűs András elvtársnak. a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa elnökének, Budapest Szívből jövő köszönetét mondok önnek a 60. születésnapom alkalmából kifejtett baráti üdvözletéért és jókívánságaiért. N. Bulganyin, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke. r V. M. Molotov San Franciscoi nyilatkozatának visszhangja Hága (TASZSZ). V. M. Molotov San Franciscoi nyilatkozata továbbra is a holland sajtó érdeklődésének középpontjában van. Az Algáméin Dagblad San Franciscoi tudósítójának jelentése rámutat, hogy a holland küldöttség tagjait Molotov- val folytatott beszélgetéseik során »lenyűgözte Molotov szavainak igazsága.« Kairó. A kairói lapok vezető helyen számoltak be V. M. Molotov nyilatkozatáról. Az AI Kahira című lap ezeket írja: »Jólértesült hírmagyarázók szerint a Mólótov-nyilatko- zat a jubileumi ülésszak Jegnagyo- góbb, legmélyrehatóbb és legfontosabb beszéde volt a béke és a leszerelés kérdését illetően. A lap 'hangsúlyozza, hogy Molotov nyilatkozatában megnyilvánul az egész békeszerető emberiség béketörekvése. (MTI.) Szemelvények belgrádi lapokból Tízmilliárd dinár hitel az egyéni lakásépítésre Idén a tervek szerint a dolgozók körülbelül tízmilliárd dinár hitelt kapnak egyéni lakásépítésre. Az elmúlt évben erre a célre több mint hárommilliárd dinárt költöttek. Ezen a pénzen körülbelül 6853 lakás felépítése, illetőleg építésének befejezése történt meg. Sikeresen haladnak a munkák Szerbia új gyárépítkezésein Már ebben az évben termelni fognak a szvetozarevi kábelgyár, a loznicai viszkóza,gyár és a novo- popoveci cementgyár egyes üzemei. A bányász-szakszervezet központi bizottságának teljes ülése megvitatta a bányászok lakásproblémáját Az ülésen hangsúlyozták, hogy 43 jugoszláv 'bányász-lakótelepen a fel- szabadulás óta 7500 új lakást építettek. A lakásviszonyok azonban még mindig nem kielégítőek. A munkásoknak még csak a fele lakik a bányák mellett lévő településekben. A teljes ülés határozatot hozott a kommunális lakásépítkezés meggyorsítására. valamint az egyéni lakásépítés támogatására. Csupa vidámság, derű az első megyei úttörőtalálkozón C ZOM BATON REGGEL vidám, ^ daloló gyermeksereg gyülekezett a Dózsa-sportpályán. A vidéki űttörőpajtások különvonaton érkeztek, s katonazenekar kíséretében vonultak végig a városon. A munkába siető dolgozók lelassították lépteiket, megálltak egy pillanatra, s büszke örömmel nézték a fehéringes, pirosnyakkendős pajtásokat, az első megyei úttörőtalálkozó résztvevőit. A pályán már kora reggel lázas előkészület folyt. Hűsítő italok, cukorka, fagylalt és ki tudná felsorolni, hányféle sátor, játék, szórakozási lehetőség várta az érkezőket.. A vidéki pajtások — köztük Juhász Gyöngyi is — tágranyitott szemmel, csodálkozó arccal néztek körül. — Én még sose láttam ilyet... — mondta Gyöngyi és gyorsan felszaladt a tribünre, hogy onnét mindent jól láthasson. Több mint 5000 pajtás gyűlt össze e napsugaras reggelen, s amikor a díszes ruhába öltözött, nagyszakállú, süveges »Vizsga bácsi« megjelent a színpadon, csodálatos látványban lehetett része. A lelátó, az ülőhelyek, az egész pálya olyan volt, mint egy hatalmas mezei virágokból kötött csokor. A látvány sokszínűsége, a gyermeksereg vidám kacagása, lelkes tapsa magával ragadott mindenkit. És megkezdődött a gazdag műsor... »Szemfüles Kata« (Körösi Judit) lépett az emelvényre és közvetlen hangon, mosolygó arccal, gyermeki bájjal köszöntötte a pajtásokat. » ... Zengjen most hát a dal, szóljon a muzsika, Hau- örüljön neki Jancsi meg Julika ... « S a gyermekek örültek, összecsapták apró tenyereiket és boldog izgalommal figyelték a különböző műsorszámokat. Gelencsér Marika szentgáloskéri pajtás színésznő akar lenni és tanulni akart itt is a szereplőktől, táncosoktól. Neki mégis tálán a Sáfrán- gyerekek kerékpármutatványai tetszettek a legjobban, bár mint mondta: — Nehéz választani... — József Ilona barcsi pajtást inkább a Tere- fere-polka színes forgataga ragadta meg, de sokan tapsoltak az úttörőzenekarnak, a balettiskola növendékeinek és nem utolsó sorban a fővárosi művészeknek. Később, amikor Korodini mester mutatta meg bűvésztudományát, az egész gyermeksereg közelebb höm- pölygött az emelvényhez. Szeretettel, boldogan és hálásan tapsolták meg őt is, hisz nemcsak bűvészkedett, hanem be is avatta őket némelyik bűvészmutatványának »titkaiba. A SZÜNETBEN is új élmények ■“’* várták úttörőinket. A pálya egyik sarkában bábszínház szórakoztatta őket, másutt ördöghinta, céllövölde, bábosok és különböző sporteszközök hívták, csalogatták kis vendégeiket. Az úttörőállomás fényképész szakköre pedig külön sátrában ingyen felvételeket készített a találkozó résztvevőiről. Délután még fokozódott a jókedv, a hangulat, hisz olyan műsorszámok következtek, melyek sokszor megnevettették az úttörőket. A lepényevés, zsákbanfutás, rúdmászás, tejfelevés hatalmas sikert aratott, s az iskolák, pajtások versenyre hívták egymást. Érdemes egy kis epizódot felidézni, melynek csakhamar híre szaladt az egész pályán. Az egyik kis pajtás rosszul érezte magát az ördöghintán és lefeküdt »pihenni« a zöld pázsitra. Egy anyáskodó kislány megsajnálta, odament hozzá és megkérdezte: — Elszédültél, kispajtás? A fiú hirtelen felugrott," kihúzta mellét és önérzetesen válaszolt: — Nem, csak én lettem a lepényevés bajnoka, s egy kicsit sok volt... Ilyen és hasonló epizódok, a vidéki és kaposvári pajtások barátko- zása, beszélgetése tette oly széppé, vidámmá e találkozót. Hát ha még á »Csinn-Bumm cirkusz« is ellátogatott volna Kaposvárra!... Ezt bizony hiányolták a pajtások! Hogy úttörőink mennyire jól érezték magukat, azt Kaiser Magda barcsi pajtás szavaiból lehet legjobban lemérni, aki így szólt a tanító bácsihoz: — Tessék sokat beszélgetni, hogy tekéssük a vonatot! Szeretnénk még itt maradni! — s a többiek is szívesen csatlakoztak kéréséhez. f' YERMEKEK ÉS FELNŐTTEK, ^ pedagógusok és szülők — mert hiszen sok szülő is elkísérte gyermekét a találkozóra — megelégedetten, sok-sok élménnyel, kedves, vidám emlékekkel gazdagodva tértek vissza otthonukba. Falusi pajtásaink megismerkedtek a megyeszékhelyével, mély barátságot kötöttek a kaposvári úttörőkkel, s olyan élményekben volt részük, mint még soha... Köszönet ezért a találkozó rendezőinek, a Pajtás Szerkesztőségének és a Megyei DISZ Végrehajtó Bizottságának. Jávori Béla. A leszerelés kérdése és a közvélemény ereje * z elmúlt hét nemzetközi eseményei széles skálán mutatták ^ meg, hogy a közvélemény ereje, a békemozgalom ma már mennyire meghatározó tényezője a világpolitikának. Nem véletlen, hogy azidőtájt, amikor a nagyhatalmak külügyminisztériumaiban lázasan készülődnek a jövő havi kormányfői értekezletre, éppen akkor kezdte meg tanácskozásait Helsinkiben a minden eddiginél átfogóbb béke-világtalálkozó. A nyugati sajtó nem egy cikkben ismerte be, hogy éppen a közvélemény ereje kényszerítette a washingtoni, londoni és párizsi kormányfőket a genfi útra és éppen ezért a béketaláikozónak most már nem elég csak követelnie a tanácskozásokat — hiszen ez befejezett tény, (hanem követeléseket kell kitűznie a megtárgyalandó kérdések körét illetően. Az elmúlt időszakban, amikor a diplomáciai lépések valósággal egymást követték, nem egy nyugati kommentátor szögezte le keserűen, hogy kormányaik mindezideig nem álltak elő semmiféle építő programmal a genfi értekezletre, ugyanakkor, amikor a Szovjetunió egyik javaslatot a másik után teszi. Ez a tény még élesebben tűnt szembe most, az Egyesült Nemzetek Szervezetének jubileumi közgyűlésén. Az ENSZ éppen az a szervezet, amelynek elsőrendű feladata kutatni a módokat és a lehetőségeket a nemzetközi biztonság és az államok közötti bizalom helyreállításárai. s most, amikor a nagy változások napjait éljük, a jubileumi közgyűlésen — ahogyan azt a Párizsi France Soir is írta — a nyugati küldöttek »csak szóvirágokkal teletűzdelt akadémiai felszólalásokat mondottak.« Ilyen helyzetben csak természetes, hogy még jobban kitűnt: megint a Szovjetunió az, amely kezdeményez, , széles programot terjeszt elő a nemzetközi problémák megoldására. Ezt a programot V. M. Molotovnak, a Szovjetunió külügyminiszterének nyilatkozata foglalta magában. A Combat azt írta, hogy »ez a beszéd széles témakörével és pontos fogalmazásával csattanós válasz volt Eisenhower elnöknek két nappal előbb elhangzott színtelen és ködös beszédére.« A nyugati hírmagyarázók keserű szájíze érthető. Az a hét pont, amelyet Molotov terjesztett elő, lényegében sűríti mindazt a sok kérdést, ami mostanában megoldásra vár. A legnagyobb nyugtalanságot azonban éppen az okozta, hogy a program tökéletesen egybevág a közvélemény követeléseivel és így a nyugati kormányoknak Genf előtt előreláthatólag még sok nehézséggel kell szembenézniük. A londoni Times kiemeli, hogy a »nyugati« miniszterek beismerik, aggasztja őket a szovjet javaslatok propaganda- értéke.« A párizsi Le Monde washingtoni tudósítója szerint »Molotov beszédének nagy propaganda hatása lesz a világ közvéleményének széles rétegeire, különösen Ázsiában.« iE beismerések értékét még az sem csökkenti, hogy Molotov javaslatát »propagandának« igyekeznek feltüntetni, 17 zekután vizsgáljuk meg, mi e javaslatoknak a lényege. Röviden összefoglalni meglehetősen nehéz, de nem járunk messze a lényegesebbtől, ha a Jeghalaszthatatlanabb és a béke, valamint a háború szempontjából legkomolyabb (következményekkel járó kérdést, a leszerelés problémáját emeljük ki. Molotov lényegében azt mondotta: a Szovjetunió az ENSZ leszerelési bizottsága elé terjesztett május 10-i javaslatával komolyan közeledett a nyugati hatalmak álláspontjához, amikor abszolút számokban kifejezve egy-másfél millióra javasolta csökkenteni a Szovjetunió, a Kínai Népköztársaság és az Egyesült Államok fegyveres erejét és ennek megfelelően 650 000-re Angliáét és Franciaországét. A szovjet kormány megegyezési készségét bizonyítja az is, hogy tudomásul vette: a leszerelés első szakaszában tiltcitk el a tömegpusztító fegyvereket, de ha valamelyik államot agresszió fenyegeti, amennyiben szükséges, a Biztonsági Tanács hozzájárulásával 1»felhasználhassák a támadóval szemben. Ezek után joggal jelentette ki a szovjet külügyminiszter, hogy a Nyugaton a sor, nem tagadhatják meg a leszerelési javaslatok megvitatását és majdan elfogadása esetén, megvalósítását. De éppen ez az, amivel szemben különösképpen Washingtonban — enyhén szólva — passzív magatartást tanúsítanak. Az AFP jelentése hangoztatta, az USA nem hajlandó olyan alapon egymás mellett élni, hogy felszámolja a külföldi támaszpontjait, nem hajlandó kimenni a kínai Tajvanról és az európai biztonság »feltételének« tartja, hogy az amerikaiak továbbra is Nyugat-Európá- ban «maradjanak. 'David Lawrence, a New York Herald Tribune szemleíróinak egyik legreakciósabbika is lényegében ugyanezt emeli ki és a szovjet leszerelési javaslatokat megkísérli a nemzetközi megbékélésbe becsempészett trójai falóként feltüntetni. De ugyanez a reakciós Lawrence is kénytelen így keseregni: »Sajnos, minden alkalommal, amikor kritikusan vizsgáljuk az orosz javaslatokat, olyan hangok hallatszanak, hogy a szövetséges országok azon ügyvivői, akik bizalmatlanok a Szovjetunióval szemben, szükségszerűen egy megelőző háborút szeretnének... A politikusok óvatosak, a közvélemény azonban helyesli az újabb és újabb eredményeket.« íme tehát, megint a közvélemény ereje. Ez aj közvélemény, amely ily erős, csak örömmel és megelégedéssel veszi tudomásul, ha a hatalmak szempontjai közelednek egymáshoz és (ezzel elősegítik a leszerelés problémájának megoldásához olyannyira kívánatos nemzetközi bizalom megteremtését. Ebből a szempontból fogadta osztatlan rokonszenv N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének és Nehru indiai miniszterelnöknek minapi közös nyilatkozatát. Ebből a nyilatkozatból is sok mindent lehetne kiemelni, de nem véletlen, hogy csaknem mindenütt, beleértve természetesen Indiát is, különös nyomatékkai hangsúlyozták: India kormánya maradéktalanul magáévá tette a Szovjetunió leszerelési programját. A nyilatkozat közölte, hogy Bulganyin és Nehrr »a legutóbbi szovjet leszerelési javaslatokat a béke ügyéhez 1 iló lényeges hozzájárulásként értékelték.« E ikután természetszerűen adódik a következtetés. Noha sok kérdi; vár rendezésre mind Európában, mind Ázsiában, mind pedig a vili ; többi részében, a négy hatalom kormányfőinek a genfi tanácsi: sásra ott van a béke, biztosításának legfontosabb programja, a les: :relés. Ha ezt megoldják, sokkal könnyebb lesz megközelíteni a többi problémát is. Ahhoz, hogy a genfi tanácskozások eredményi sek legyenek, ismételten csak arra kell nyomatékosan rámutatni: a közvéleménynek, a béke mozgalomnak fokozottabban kell élnie latalmas erejével, amit ma már nem becsülhet le senki sem. V. ._y KOVA S FERENC: MÁJUSI MEZŐN Ünne]: e hímzett palástját Vette állára az élet, s bes:? rta szép, tarka szirmokkal a pill« it vidéket. Május van. Ringató bölcsőjét bokrét s, karcsú fák őrzik és üd: nektáruk illatát a légb lehelik. Mosolygó tündér-arc a határ! Kék tavacska festi szemét, s lágy szellő hordozza a mezőn édes tekintetét. Köszöntő dal fakad az erdőn: fütty-nyelvű madárkák hangja üdvözli az embert, aki ma a jövőt gondozza.
