Somogyi Néplap, 1955. június (12. évfolyam, 127-152. szám)

1955-06-26 / 149. szám

Vasárnap, 1955. június Í6.

SOMOGYI NÉPLAP

Országos hírre tettek szert megyénk pedagógusai a monográfiák elkészítésével

síiMBBHWBMBBigi fniminrflriTqqT’«n8^ m— h m n m i—

SOMOGYI RÜGYEK

5

Szárnybontó fiataloknak jól esik a segítség a küzdelmes életkezdés botladozásai során. Minden fiatalnak könnyebb a kezdés, ha érzi, tudja, hogy valaki áll mellette, aki támogatja, segíti munkájában... Szerkesztőségünk fölkarolja, segíti azokat a fiatalokat, akik az irodalommal akarnak foglalkozni.

Nap mint nap érkeznek hozzánk új és új neveket hozó levelek, melyekben versek, prózai írások kérnek helyet. Az írásokban akadunk botlásokra, melyeket készséggel segkünk kijavítani fiatal költőinknek, íróinknak. Anyagi támogatást is nyújtunk, a lapban megjelent verseiket díjazzuk. S a mind nagyobb számmal érkező levelek hiteles bizonyítékok, hogy fiataljaink hálásak a segítségért. Uj sorokban új rímek jönnek, melyek életünk szép mindennapjait dicsőítik.. ■.

Mint már lapunk hasábjain is több ízben írtunk róla: megyénk pedagógusai, a Megyei Tanács Oktatási Osztályának kezdeményezésére, két év óta országos hírű és jelentőségű munkán: megyénk községei monográfiájának elkészítésén dolgoztak. Ezt a munkát kettős cél tette szükségessé. Egyrészt az, hogy a most készülő szocialista tanterv tervbe vette a lakóhely földrajzának, történetének tanítását az általános iskolában »Lakóhelyismeret« néven, másrészt pedig, hogy felszabadulásunk 10. évfordulójának méltó ünneplését segítsük eiő a község történetének, a gazdasági élet történetének, haladó hagyományainknak feltárásával és tíz éves szabadságunk megörökítésével.

A monográfiák zöme már elké- •szült, a meghirdetett pályázatra mintegy 250 községnek és pusztának a monográfiája érkezett be. A még hiányzó monográfiák is szeptemberre elkészülnek. A beérkezett munkákat a bírálóbizottság felülvizsgálta, >ás megállapította, hogy a

monográfiák túlnőttek az eredeti terven, a pedagógusok többsége nem elégedett meg a tanterv által előírt anyagok összegytíjté- tésével, hanem a teljes monográfia elkészítésére törekedett.

így születtek meg a 200 oldalas nagy monográfiák, tele fényképpel, térképpel. táblázatokkal, grafikonokkal, rajzokkal stb. Az eredeti terv szerint 1 első, 3 második és több III— IV, díjat tűzött ki a pályázat. A bírálóbizottság ettől eltérő díjakat •adott ki, mégpedig — figyelembe véve a jó, alapos munkák nagy számát — 7 első díjat, 11 második díjat és 8 harmadik díjat. A legjobb, díjazott monográfiák a következők:

I. díjat (1000 Ft) nyerték: Gölle, Attala, Zamárdi, Kőröshegy, So- mogysámson, Polány és Böhönye monográfiái.

II. díjat nyertek: Ságvár, Andocs, "Tarany, Scmogyjád, Vese, Szőllős- györök. Kéthely, Somogyszentpál, Buzsák, Kadarkút, Hedrehely monográfiái.

III. díjat nyertek: Kisbárapáti,

'Gadány, Nikla, Tab, Bábony, So- mogybükkösd, Oszlopán és Zlala monográfiái.

A még ezután elkészülő néhány monográfiát elkészülésük után a bizottság külön értékeli, ezek díjainak kiosztása november 7-én lesz.

A monográfiák elkészítése tehát 2 éves megfeszített, lelkiismeretes munka árán többségében befejeződött, a még hátralékban lévő községekben is rövidesen készen lesznek.

Mi a jelentősége ezeknek a munkáknak?

A monográfiák elkészítésének már eddig is nagy jelentősége van. Hogy mást ne mondjunk: az a tény, hogy megyénk pedagógusai két éven át aktívan, beható módon foglalkoztak a történelem, a földrajz, a néprajz, a gazdasági élet problémáival, különböző források után kutattak, sok levéltárat és egyéb intézményt bejártak, a lakások padlásairól, pincéiből veszendőiéiben lévő értékes írásokat szedtek elő és mentettek meg a pusztulástól, feldolgozták tízéves eredményeinket egy-egy falura konkretizálva — már ez is szinte felmérhetetlen jelentőségű mind a pedagógus, mind az egész társadalom szempontjából. A munkák során szélesült a pedagógusok ismerete, megnőtt látókörük, megismerkedtek a tudományos kutatás és feldolgozás módszereivel, amit a későbbiek folyamán hasznosítani tudnak.

A társadalom számára pedig maga az egy községre vonatkozó adatok, fejlődésünk eredményeinek összegyűitése hatalmas jelentőségű.

Az elkövetkező időkben pedig még- inkább kiszélesedik jelentősége, az összeállított anyag felhasználása során.

A monográfiák későbbi felhaíszná- ’ása — figyelembe véve az elkészítés elsődleges célját — elsősorban oktatási-nevelési célt szolgál. Pedagógusaink addig is, amíg az új tanterv életbelép (előreláthatólag 1956- ban) az összegyűjtött anyagot felhasználhatják elsősorban a III. osztályos beszélgetés tanításánál (alapfogalmak kialakítása, konkrét szemlélet útján), de ezerkívül minden osztály jóformán minden tantárgyában is. (Pl. számtanórákon a község eredményeit, fejlődését mutató számokkal számolnak,* történelemnél a haza történetét helyi eseményekhez kapcsolják, alkotmánylanból alkotmányunk elveinek helyi példákkal. való illusztrálása, földrajznál a felszín, a gazdasági élet helyi konkrétumai stb., stb.) Az új tanterv szerint pedig különösen nagy a felhasználási lehetőség, a monográfián bizonyos részeit külön tantárgyként

is kell tanítani.

Nevelési szempontból is hatalmas jelentőségű a monográfiák anyagának felhasználása, különösen a hazafias nevelés szempontjából. Hazaszeretetre nevelni, a hazaíiság érzését kialakítani kezdeti fokon csak a konkrétan érzékelhető dolgokon keresztül lehet. Az általános iskola alsó tagozatában kezdeti fokon nehéz beszélnünk tanulóinknak a budapesti új hidakról, Sztálinvárosról, Tnotáról, általában a szocializmus építésének nagy eredményeiről — ugyanis a kis tanulók (életkori sajátosságaiknál fogva) nem tudják felfogni ezek igaz értelmét, mert sohasem láttak nagy hidat, sohasem láttak gyárat, nagy üzemet — még elképzelni sem tudják, mert ehhez is tapasztalat kell. Ha azonban saját falujukat állítjuk eléjük, megmutatjuk nekik az új kultúrházat, az iskola teljes felszerelését, az orvosi rendelőt, bekapcsoljuk a rádiót, felgyújtjuk a villanyt, tudatosítjuk bennük a lakóhely természeti szépségeit, meglátogatjuk a tsz-t, s elmondjuk, hogy mindez 10 év óta létesült, és fényképeken és egyéb módon bemutatjuk nekik a régi életet is — s majd az ilyen konkrét szemléleten alapuló ismeretet bővítjük országos méretűvé, akkor a konkrét szemlélet úgyszólván »magától« kialakítja bennük a hazafiúi büszkeség érzését.

Előttük áll a változás és innen már csak egy lépés, hogy elhatározzák: »A mi hazánkban érdemes élni és dolgozni.« És ezt a munkát köny- nyíti meg (úgy is mondhatnánk: teszi lehetővé) a monográfia.

A monográfiák elkészítése • a felnőtt lakosság oktatása, nevelése szempontjából is rendkívül hasznos. Az eddigi tapasztalatok azt mutatják, hogy a felnőtt lakosság rendkívüli módon érdeklődik községük múltja, a gazdasági rend fejlődése iránt. Somogy megye pedagógusai rengeteget dolgoztak a monográfiák elkészítésén. Meg is van az eredménye: az anyagi sikert mellőzve hatalmas erkölcsi sikert jelent két éves megfeszített munkájuk, melyekért hálás szívvel' gondol rájuk dolgozó népünk. A somogyi pedagógusok ezzel a munkával országos hírre tettek szert, s nagy mértékben öregbítették megyénk, de különösen a somogyi pedagógusok jó hírnevét. Köszönet önfeláldozó munkájukért!

BORBÉLY TIBOR:

Enyém!

Enyém a rend, mely szép, szabad, És én e renddé vagyok.

Mert nékem ő adott Mindent, mi már enyém.

S most én adok.

Hazám. Tiéd a költemény.

Szív készítette ékszer.

Légy vele gazdagabb.

Viseld, Fiad ha adja,

Vedd. Fogadd.

Tudom, hogy néha Gondosabb poéta,

Szebbel kedveskedik.

És elhiszem, a cifraság nekik, Köntös csupán.

Hogy versük, ne oly sután Köszöntsön,

Mint ez itt.

Enyém a rend, mely szép, szabad, És én, e renddé vagyok.

S ha verset írok, akkor is,

(Talán hibám!)

De arra gondolok.

Gyengék a csengő szép szgvak!

Míg ellen él a földön,

És bűnös rendszerek Pénzéből élő, száz szövetkezet, Fegyvert kovácsol ellened.

Hogy életedre törjön...

Nékem a lektor börtönőr.

Ki sántító verslábakért pöröl,

S szememre hányja azt,

Hogy formám nem kötött.

Hanem szabad.

Hát szedjék cikknek versemet,

De akkor is kiáltom:

Elvtárs! Szabad hazád izzón szeresd!

Légy éber! Jól vigyázz!

A sima, ölelkező rímpárok között, El ne tévedj!

S ha lágy sorok zsongó zenéje

szól,

A gondod ez legyen:

Te érted él a rend,

S te élsz a rendben.

S én, ki költő vagyok.

Büszkébben vallom, szabad versem sorával,

Mint bárhol, bármikor:

Enyém a rend, mely szép, szabad, És én, e rendé vagyok,

Mert nékem ő adott Mindent, mi már enyém!

BERTŐK LÁSZLÓ:

••

Öreg postás

Harminc éve hordja már a leveleket az öreg.

Hajoljunk meg, emeljük meg kalapunkat, gyerekek.

Ráncosképü, fehérhajú; 1 '

lehetne a nagyapám, \

de amikor mosolyog, van valami mosolyán.

Valami, mit ideírni, lerajzolni nem lehet, mégis mindenki megérti: szereti az életet.

Reggel, mikor teletömi táskáját, és nekivág a falunak, ott kucorog oldalán a nagyvilág.

És ő szórja, pazarolja kincseit mindenkinek.

Kinyílanak a kisajtók, kinyílanak a szívek.

ő az, akit mindig várnak.

Kedvet hoz, vagy könnyeket.

Dús fájáról harminc éve hullanak a levelek.

Amíg leül néhány szóra, s a pohár bor leszalad, eszébe jut ezer kedves, !

fiatalos pillanat.

Rákacsint a menyecskére, 1

köszön, aztán megy tovább, megkóstolni a másik ház örömét és a borát.

Ráncosképű öregapám,

hol vetted a szívedet? 1

Ha rádnézel:, úgy szeretem

én is ezt az életet. 4

Ügy benézek a szemébe, s megrázom a vállait, hogy mellém ül, átkarol és engesztelőn rámkacsint.

Szerdán érkezett Kaposvárra Ivan Racsev elvtárs, a bolgár -Narodno Csitaliscse«, a »Népi Olvasótermi Szövetség« tátikára, hogy két bapot Somogy országba» töltsön, megismerkedjen kulturális életünkkel.

0

A Csitaliscse Bulgáriai legszéle» sebbkörű kulturális mozgalma. Komoly, hosszú, dicsőségövezte múltra tekinthet vissza. A szövetség mintegy száz évvel ezelőtt alakult, amikor Bulgária népei még a török elnyomás alatt sínylődtek. Ebből adódott legfőbb célkitűzése is: harc a nemzeti függetlenségért, a nemzeti kultúráért. Ez a cél egyíbe esett az egész bolgár nép legfőbb törekvésével, ezért a Csitaliscse csakhamar a legszélesebbkörű szövetséggé vált és a kulturális élet egyedüli irányítója, szervezője, mozgatója lett Úgyszólván nincs bolgár, aki ne lett volna, illetőleg nem lenne a Csita- iiscse tagja, aki ne a szövetségben nevelődött volna. A szövetség mindig a haladás élharcosa volt. A fasizmus könyörtelenül kegyetlen évei alatt, amikor tilos volt kommunistának lenni: a Csitaliscse volt a Bolgár Kommunista Párt fedőszer- ve, bátran hirdetve a haladó gondolatokat, a haladó kultúrát. Nem egy forradalmi megmozdulás is belőle indult ki. Érthető tehát, hogy Bulgária 11 éves szabadsága óta is a Csitaliscse a legnépszerűbb, legnagyobb 'becsben tartott társadalmi szövetség. Ma Bulgária lakóinak 95 százaléka Csi- taliscse-tag. Bulgária falvainak legszebb épületei a Csitadiisese-széfc- házak, s miként nálunk a templomok tornya, náluk ez a székház emelkedik valamennyi más épület fölé.

A Csitaliscse magva a könyvtár, az olvasóterem, alhal Irendszeresen fel cílvasásoka t, rendezvényeket tartanak. A kultúrotthon náluk a könyvtár tartozéka. Hogy milyen fontosnak, nagy jelentőségűnek •tartják a könyvtárat, a könyvkultúrát, azt a könyvek száma is mutatja. Nincs Bulgáriában olyan falusi könyvtár, ahol 1000-néi keveDCét nap c£aan ^ííaesen elntásMal c^omöytjJmn

settb könyv volna, de nem ritka a 3000, sőt a 10—15 ezer kötetes Csdtaliscse-könyvtár sem.

Ennek a szövetségnek a titkára Racsev elvtárs, aki maga is 15 éves kofától tagja a szövetségnek, s mintegy 30 éve vezető személyisége.

Racsev elvtárs hazánkban a falusi kulturális életet, de főiként a könyvtárak munkáját tanulmányozza. Tanulmányútja során több megye után hozzánk is eljött, hogy értékes javaslataival segítsen eredményesebbé tenni kultúrmunkán- kat.

II.

A Városi Tanácson Kerekes And- rásné elvtársnő, a VB titkára fogadta kedves vendégünket és kíséretét. Iván Racsev újtípusú tudós: széleslátókörű, tiszta/ világnézetű, sokoldalú, hatalmas '• ismeretkörű, élesszemű, vidám, kedélyes, nagyon barátságos, közvetlen, egyszerű ember, hamar felmelegedő, otthonosan mozgó, igaz barát. Minden érdekli, a gazdasági élet éppúgy, mint »főfoglalkozása«, a kultúra. Egymásután záporoznak ajkáról a kérdések; Löwey elvtárs, a Megyei Tanács Népművelési Osztályának könyvtárügyi előadója alig győz válaszolni. A kulturális élet számadatait, jellemző vonásait Racsev elvtárs szorgalmasan jegyzi.

Egyelőre csak érdeklődik. Véleményét későbbre tartogatja.. A Vörös Csillag filmszínházban megjegyzi, hogy kevés vidéki városban, látott Imég üyen szép, tisztán* airtott és jól felszerelt mozit.

A Kaposvári Textilművekben sem beszélt sokat — nem is lehetett volna szót érteni a zörgő, zakatoló hatalmas gépek munkája mellett -, annál többet mosolygott, amint meg-megállt egy-egy szovjet gépsor mellett és elnézte a fonónők sebesen mozgó kezeit. Az üzem kulturális életét azonban nem tartotta kielégítőnek. A lehetőségekhez képest gyengének találta a ismeret- terjesztést, a kultúrcsoportak. a könyvtár szervezettségét és munkáját. A Textilműveiknek a kultúráiét terén is méltónak kellene ien- ni nagy hírnevükhöz.

Racsev elvtárs szerdán délután hosszan időzött a pár nappal azelőtt »Kiváló« címmel és ezüst serleggel kitüntetett Megyei Könyvtárban. A könyvtár megtekintése után hosszan elbeszégetett a vezetőkkel a falusi könyvtárakkal való foglalkozásról, az olvasók megközelítésének módszereiről, a feldolgozás, raktározás, helykihasználás problémáiról. Elismerését fejezte ki a könyvtár eredményes munkája láttán és beszélt a 'könyvtárak egyik legfontosabb feladatáról, a burzsoá kultúra ' maradványainak • leküzdéséről, és a szocialista kultúra kialakításának módszereiről. Kerekes András elvtárs, a Megyei Könyvtár vezetője Petőfi összes verseinek magyar nemzeti szalaggal átkötött bibliofil kiadásával ajándékozta meg bolgár vendégünket.

A Megyei Könyvtár után a nemrég felépült Tanítóképzőt tekintettek meg, ahol az akvarisztika és a diákotthon társalgója tetszett a legjobban. A TTIT-ben pedig részt vett az éppen ülésező irodalmi szakosztály értekezletén.

Csütörtökön a kulturális küldöttség elsőnek a fonyódi járási könyvtárat tekintette meg. Itt Racsev elvtárs különösen a könyvtár módszertani munkája iránt érdeklődött: mit tesznek a könyvtár dolgozói a könyvek megszerettetéséért,, milyen módon juttatják el a könyveket azokhoz a dolgozókhoz is, akik egyelőre még nem látogatják a könytárat. Racsev elvtárs elmondta, hogy Bulgáriában egészen széleskörű az a mozgalom, hogy a könyvtárosok vagy aktíváik házhoz szállítják a legjobb, leghasznosabb könyveket, s így szerettetik meg az olvasást, így érik el, hogy egyre bővül a könyvtárlátogatók száma.

Racsev elvtárs a Nagybereki Állami Gazdaságban sokáig gyönyörködött á gazdaság állatállományában, a földet munkáló gépekben, és a határban. A gazdaság kultúrott- honát megtekintve Racsev elvtárs

itt is igen fontos kérdést vetett fel: a kulturális munka hogyan mutatkozik meg a termelés eredményeiben. Ez ismét olyan probléma, amelyre sok kultúrotthon-igaz- gató és könyvtárvezető nem tud választ adni, mert nem látják eléggé a gazdasági rend (mint alépítmény) és a kultúra (mint felépítmény) egymásra gyakorolt hatását és a kultúr- életet, a könyvforgalmat, az előadásokat néha önmagukért valónak tartják.

Balatomlellén a község vezetői és az úttörők fogadták kedves szóval és virággal a községükbe érkező vendégeket. Megyénk egyik legszebb és legjobb munkát végző kultúrottihonának megtekintésekor Racsev elvtársat leginkább az érdekelte, hogy á kultúrotthon mii) tett eddig a nagy nyári munkák, az aratás és cséplés idején, folytatandó kultúrmumka megszervezésére. A ielleiek beszámoltak gazdag műsorukról, a köszöritőbrigádok megszervezéséről.

A vendégek Kőröshegyen is a kultúrotthont és a könyvtárat tekintették meg. Ebben, a községben működik Reőthy Ferenc, megyénk legjobb nópkönyvtárosa. A kiváló munkát a párt, a tanács és a pedagógusok szoros együttműködése teremtette meg. Racsev elvtárs elismeréssel nyilatkozott a kőröshegyi kultúnház és könyvtár tartalmas munkaijáról, valamint tervükről, mely szerint új kultúrotthont kívánnak építeni, jórészt társadalmi munkával.

A megyei körút Siófokon ért véget, ahol a, járási tanács látta vendégül a kulturális küldöttséget.

III.

Ivan Racsev elvtárs .mindössze két napot tartózkodott megyénkben, mégis igen sokat segített nekünk. ÍMelyek azok a tanulságok, melyeket leszűrhetünk megjegyzéseiből, elmondott tapasztalataiból ?.

1. Mindenekelőtt meg kell teremtenünk a kulturális muiika egységét. Nálunk még most is külön

szervezet a kultúrotthon, a könyvtár, a mozi stb. A bevált bolgár példa nyomán a kultúrédetet nálunk is egy góc köré kell csoportosítani. Ez a kultúrotthon, vagy ennek hiányában a könyvtár, csak így lehet egységessé tenni a toultúrmunkát.

2. A .kultúrmumka eredményességét az emberek tudatának megváltozásán, a termelési eredmények emelkedésén lehet lemérni. Minden öncélú kultúrmunkát meg kell szüntetni.

3. A könyvtárak munkásainak nagyobb gondot kell fordítani az olvasótábor kiszélesítésére. Ennek első fokon alkalmazott eszköze a tervszerű megközelítés legyen, a könyvek 'házhoz szállítása, a személyes kapcsolat megteremtése az olvasókkal. Ehhez tartozik az előadásos irodalmi propaganda fokozása is.

4. A tömegkulturállis munkát a gazdasági problémák megoldásával együtt és arányosan, kell fejleszteni.

5. A felső vezetésnek az eddiginél nagyobb segítségót kell adnia az alsóbb szerveknek. A »telefon- kapcsolatokat« mielőbb meg kell szüntetni

Búcsúzásunkkor Racsev elvtárs el» mondta: azért jött Magyarországra, hogy megismerje a magyar népet, amelynek munkája eredményeiről már eddig is sókat hallott.

—t Most megbizonyosodtam arról, hogy a -magyar nép nagyszerű nép, nagyszerű emberek dolgoznak eb-' ben a gyönyörű országban. Soha nem fogom elfelejteni az itt töltött nagyon rövidnek tűnő egy hónapot, különösen nem a somogyi embereket, akikkel megismerkedtem és meggyőződtem híres, magyaros' vendégszeretetükről, kiváló munkájukról t— mondta búcsúzóul Racsev elvtárs.

Iván Racsev elvtárson, keresztül megismertük a bolgár nép életét, kultúráját, sokat tanultunk tőle, s már a búcsúzás pillanatában abban reménykedünk, hogy még viszont« látjuk egymást vagy a somogyi' dombok ölén, vagy bolgár földön, hogy népeink testvéri kapcsolata még szorosabbá fűződjék.

Várkomyi Imre