Somogyi Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)
1955-05-22 / 119. szám
Vasárnap, 1955. május 22. SOMOGYI NÉPLAP 7 Tettekkel is bizonyítják, hogy a béke harcos katonái A Kaposvári Textilművek dolgozóinak röpgyűlése védjem a békét. Eat a célt szolgáMirut az országban mindenütt, megyénkben is örömteli lelkesedéssel fogadták a dolgozók a varsói értekezlet nagyjelentőségű határozatait. Üzemeinkben, vállalatainknál röpgyűlésekre jöttek össze, hogy kifejezésire juttassák köszönésükét és feütétillen bizalmukat a nagy Szovjetunió, valamint pártunk vezetői iránt. A Kaposvári Textilművekben 900 dolgozó vett részt a határozatok jelentőségét méltató röpgyűléseken. Köncz Ádámné, az előfonó C-mü- rjzakjának dolgozója hozzászólásában többek közt a következőket mondotta: »Nem kívánom a háborút, mert tudom, hogy mennyi szenvedést, mennyi áldozatot, mennyi vért és könnyet jelent. A .múlt világháborúban elvesztettem férjemet és otthonomat, azóta egyedül ólek és nevelem fiiamat. De úgy nevelem őt, hogy ne csak nekem, édesanyjának legyen majd hűséges támaszom, ha felnő, hanem élenjáró harcosa legyen a szocializmus építésének és a béke megvédésének is. Sok-sok embertársammal együtt én is minden erőmmel arra törekszem, hogy meglorn jó munkámmal is.« A számos felszólaló között elmondta gondolatait és érzéseit Szíva József né is: »Egyikünk se kívánja ismét átélni a háború borzalmait, mert mindannyian élénken emlékszünk még arra, ami 1941. és 1945. között .történt. Jó munkámmal én is a 'béke megvédésére törekszem. Tudom, hogy a varsói értekezlet. meghozza Európa és a világ népeinek a békét és biztonságot, ezért dolgozótársaim nevében örömmel és lelkesen üdvözlöm az ott hozott határozatokat.« Szíva Józsefné nemcsak szavakkal, hanem tettekkel is bizonyítja, hogy a béke odaadó, hű katonája. Míg 13- án teljesítménye 101,2 százalék volt, addig 14-ón, az üzemrészükben tartott röpgyűlés napján 114,8 százalékos eredményt ért el. Az üzem népnevelői 16-án is ösz- szegyűltek, hogy alaposan megbeszéljék, tanulmányozzák a határozat pontjait, valamint az oszitmák államszerződés jelentőségét. Sánta rosszban sántikált Sánta László, a 73/4. Építőipari Vállalat egyik építésvezetője az elmúlt év őszén Balatonbogláron egy nagyobb építkezés munkálatait vezette. »Leleményes« ember lévén, rájött arra, hogy saját építkezésénél úgy juthat olcsón különféle anyagokhoz, ha azokat elfekvő árukból tudja megvásárolni. Az építőiparban ugyanis van egy olyan gyakorlat, hogy az egyes építkezéseknél visszamaradó, úgynevezett elfekvő árukat a dolgozók önköltségi áron megvásárolhatják. Némi mész, homok, tégla s deszkadarabok képezhetik egy •építkezésnél ezt. Sánta Lászlónak saját villája építésénél 3 darab ablakra és 5 darab ajtótokra volt szüksége. Ezért »tévedésből« a fentemlített építkezéshez •ennyivel többet rendelt. A többi már magától ment. Legalább is Sánta úgy gondolta: befejeződik az építkezés, megmaradnak az ablak- és ajtótokok, s misem lesz könnyebb, mint a vállalat igazgatójától engedélyt kérni az ►■elfekvő anyagok« felvásárlására. Sánta persze úgy tervezte, hogy a vállalatvezetőjének csak elfekvő árukról be- szél. S valóban gondosan vigyázott, hogy az ajtókról és ablakokról ne essék szó. Számításaiba »némi hiba« csúszott, ugyanis az illetékesek mégiscsak rájöttek, hegy az építésvezető rosszban sántikált: s a kaposvári járásbíróság előtt kellett felelnie csalárdságáért. A bírák nem hitték el az építésvezető erősen sántító kifogásait, hat I hónapi börtönbüntetésre ítélték. Újabb csatlakozások a 20 budapesti üzem felhívásához A Kaposvári Nagymalom dolgozód írják: 1955. évi termelési tervünket december 20-ra teljesítjük, ezzel mintegy 100 vagonnal több gabonát önkink fél a ter_ vezetitnél, Megfogadtuk azt is, hogy á termelékenységet oly mértékben, emeljük, hogy az egy munkásra eső .termelési érték éves tervét 106 százalékra teljesítjük. Harmadszor önköltségünket a tervezettel szemben 0,5 százalékkal csökkentjük, s ezzel mintegy 20 ezer forintot takarítunk meg népgazdaságunknak. Reméljük, hogy fenti vállalásunkkal, valamint annak teljesítésével nagymértékben hozzá fogunk járulni a szocializmus építéséhez, életszínvonalunk állandó emeléséhez és a béke megvédéséhez. • * * A BALATONBOGLÄRI SÜTŐIPARI VÁLLALAT dolgozói is közzétették versenyvál ;a- lásukat, melynek főbb pontjai így szólnak: 1. Évi fehér kenyér-, valamint összes süteménytervünk teljesítését: december 20-ra vállaljuk. 2. Vállaljuk, hogy a termelékenységet 1,4 százalékkal emeljük és az egy munkásra eső 11 728 forint termelési értéket 11 892 forint ériékre teljesítjük. 3. A rendelkezésünkre álló tüzelőt a lehető leggazdaságosabban használjuk fel, valamint az 'ddig elikal'ó- dott szénpor felhasználásával 6 vagon egyéb tüzelőt takarítunk meg, amivel 27 000 forintos megtakarítást, érünk el. Az év utolsó hetében a megtakarított tüzelővel sütünk. 4. Vállaljuk, hogy fogyóeszközairik leggazdaságosabb kihasználáséval 1955. évben 30 000 forintos megtakarítást érünk el. 5. Vállaljuk, hogy a tervben előirányzott 951 000 forint össz-munka- bérümk helyett csak 927 000 forintot használunk fel, amivel 24 000 forint megtakarítást érünk el, A tervezett köztehernél ugyancsak 2000 forintos megtakarítást fogunk elérni. A Balatcnboglári Sütőipari Vállalat dolgozói nevében Csonka Árpád üb-e!nök, Gréci László gyártásvezető és Hausz Jakab főkönyvelő írták aló a csatlakozást. cAz &áirdá”-hoz ntéUéaii... A siófoki kikötő balpartján hajók hosszú sora túrja az ünnepi pillanatot, az indulás napját. A fedélzeten matrózok és parancsnokok, fiatalok és idősebb, tapasztalt hajósok az utolsó simításokat végzik. Várják az üdülőket, a pihenni, szórakozni vágyó •embereket. Mindenki dolgozik, mindenki talál még valami javítani, szépíteni valót: sokezer dolgozó számára készítik elő hajóikat, hogy megismertessék a kirándulókat a magyar tenger, a Balaton csodálatos szépségeivel. A munka zajától, vidám fütyörészéstől hangos parton Kajái György, a DISZ szervező titkára kalauzol bennünket. — Ez a mi birodalmunk — mutat a kikötött hajókra, s mögötte, a napsugártól csillogó hatalmas, kék víztükörre. — Úgy várjuk már, hogy kijuthassunk a nyílt vízre — sóhajt fel merengően, s vágyakozva néz a túlsó part felé. Aztán sorra mutat mindent, elmondja, hogy hol milyen munkát végeznek, melyik hajó miről nevezetes. És ahogy elmegyünk egy- egy hajó előtt, kedves, vidám szóval köszönti a fedélzeten dolgozó fiatal matrózokat. Beszélgetünk. Öröm hallgatni lelkesedő szavait, •amint a fiatalok büszkeségeiről beszél: — Két hajót kaptunk a nyári idényre, s ezek a mieink! Ifjúsági hajók! — mondja boldogan. —• Nemcsak a nevük utal a fiatalokra, személyzetük is a legjobb diszistákból került ki... Kíváncsian nézünk körül. Amint keressük a fiatalok hajóit, Kajái elvtárs hirtelen eltűnik szemünk •elől... Az egyik hajó orráról nagy, frissen festett fekete betűk vonják magukra figyelmünket. »Ifjú Gárda«. — Csak ez lehet a diszisták hajója — gondoljuk, s büszkén nézegetjük hófehérre festett, karcsú testét. Közben ott terem Kajái elvtárs is. Már nincs egyedül, •Gut-h elvtársat, a szervezet titkárát hívta magával a hajóhoz. — Nézzük meg közelebbről — indítványozza a feketehajú DISZ-titkár — majd a fedélzeten elbeszélgetünk egy kicsit. Bozzai István, a hajó parancsnoka fogad bennünket. — Mi járatban, Gyuri? — kérdezi kedvelt matrózától, s ahogy végigjárjuk az »Ifjú Gárdá«-t, sorra hemutatja munkatársait. Lidith László, Tóth Béla, Németh Tibor, Horváth Lajos DISZ-tagokkal ismerkedünk meg. Bozzai elvtárs kipróbált, tapasztalt hajós, sokféle emberrel dolgozott együtt, de ahogy mondja, ilyen jó munkatársakkal még nem találkozott. Minden szavából elismerés, meleg szeretet sugárzik, s úgy beszél a diszistákról, mintha saját fiai lennének. — Szeretem a fiúkat — mondja és azt akarom, hogy minél többet tanuljanak ezen a nyáron. Valamennyien most kerültek hozzánk, de már látom, hogy számíthatok rájuk. A matrózok mosolyogva fogadják parancsnokuk •dicséretét Ennyi elismerés, ilyen szeretet minden fiatalt felvillanyozna, s nem lehet csodálkozni azon, hogy ragaszkodnak parancsnokukhoz. Tóth Béla is megszólal. Röviden csak ennyit mond: — Méltók akarunk lenni hajónk nevéhez! — s ezzel a pár szóval magyarázatát adta jó munkájuknak, lelkesedésüknek is. — De nézzük meg a másik hajót is — kérleljük Kajdi Gyurkát. — Az »Uttörő«-t már nem tudom megmutatni — mondja »sajnálkozva« — Fonyód és Badacsony között hajózik. Pedig arról is sokat lehetne mesélni ... — Te Gyuri! Hova helyezzük el az »Ifjú Gárdá«-n a nagy DISZ-jelvényt? — kérdezi az egyik fiú. —Már sokat vitatkoztunk rajta, segítsetek ti is. — Olyan helyre kell tenni — mondja Guth elvtárs —, hogy mindenki lássa, ha befutunk a kikötőbe. — Átvizsgálják a hajót, néhány percig töprengenek, aztán kijelölik a hatalmas jelvény helyét. Szeretnénk a DISZ-szervezet életéről, munkájáról is hallani valamit, s a titkárhoz fordulunk. — Elég nehéz a dolgunk — mondja. —■ Nálunk csak téli időszakban lehet taggyűlést, összejöveteleket tartani, mert ilyenkor ahány kikötő, annyifelé horgonyoznak DISZ- tagjaink is. — így hát nem is tudnak készülni a kongresszusra, igaz? — kockáztatjuk meg a kérdést. — Kajdi elvtárs kemény hangon válaszol: — Ez sértés! Nem gondoltam, hogy ilyen rossz véleményük van rólunk. Mi igenis dolgozunk, és nem maradunk le a többi szervezettől — mondja magabiztosan. És bizony bocsánatot kell kérnünk a »sértésért«, mert Gyurka enélkül aligha mondana többet szervezetük életéről. És ahogy később megtudjuk, jogosan méltatlankodott. Már a tél folyamán pezsgő élet indult a szervezetben: tanultak, játszottak, szórakoztak a fiatalok. Csoportjuk részt vett a járási kultúrversenyen és április végén sikeresen fejezték be a Petőfi-iskolát is A kongresszust pedig szakmájuk kiváló elsajátításával, matrózokhoz, hajósokhoz illő fegyelmezett viselkedéssel köszöntik. — Minden hajón választottunk DISZ-bizalmit — mondja a titkár — s szabadidőben ők hívják majd Össze a fiatalokat és kisebb rendezvényeket is szerveznek a hajón. De a parancsnok elvtársak is megígérték, hogy segítenek nekünk, tanítják, nevelik a DISZ- tagokat. — Én a »Beloiannisz«-on teljesítek szolgálatot — toldja meg Kajdi Gyurka. Ez a hajó minden kikötőben megfordul, s így én tartom majd az összeköttetést a bizalmiakkal. A fiatalok tehát jól felkészültek a nyári idényre. Matrózok és fűtők, Pálfi Gyula, Farkas Zoltán, Geo- sits István, Pálfi Géza, Rédli János, Németh József, Fenyvesi János, Lidith László, Tóth Béla és a többiek ■mind-mind DISZ-taghoz méltóan akarnak helytállni hajóikon. s az ifjúság hajói, az »Úttörő« és az »Ifjú Gárda« lelkes személyzetének irányításával soksok örömet, kellemes szórakozást nyújtanak majd a balatonparti üdülőknek ... JÁVORI BELA. II személyeskedés gátja a jé munkának a Balatoni Halászati Vállalatnál A BALATONI Halászati Vállalat hosszú időn keresztül azon vállalatok közé tartozott, melyekről — kétségtelen eredményeik mellett is — bizonyos tartózkodással beszéltünk. Ennek magyarázata az volt, hogy soha nem voltunk biztosak abban:; vajon ha felkeressük őket, rendben találunk-e mindent, jó lesz-e a dolgozók közötti hangulat, kielégítő lesz-e a vállalatvezetőség és a különböző vállalati szervek munkája. Nem hiába élnek a Balaton mellett — eredményeik is hullámzóak voltak. Hol a legjobbak közé tartoztak, hol valahol a középtájon álltak, de előfordult az is, hogy a legutolsók között kullogtak. Nos, az elmúlt ősz óta jelentős javulás állott be. A vállalat régi, erélytelen és nem kielégítő, munkát végző igazgatóját leváltották, s helyébe új igazgató került Hercz elvtárs személyében. öröm volt nézni azt az átalakulást, mely ekkor kezdetét vette. A Balaton valóságos kincsesbánya népgazdaságunk számára", azonban ahhoz, hogy ezt a bányát ésszerűen használjuk ki, még igen sok hathatós munkára van szükség. Ennek egyik nagyszerű megnyilvánulása volt a Balaton lefolyóinak (a Zalának és más kisebb patakoknak) elektromos úton történő lezárása, mély- már most is jelentős mértékben biztosítja a Balaton halállományának gyarapodását. HERCZ ELVTÁRS azok közé az emberek közé tartozik, akik nem félnek az új kísérletektől, az új módszerek bevezetésétől, ha tudják, hogy az haszonnal- és népgazdaságunk számára nagy előnnyel fog járni. .Ugyanakkor azonban minden megvalósításra kerülő új elgondolást hosszas tanulás, számítgatás, megfontolás és tapasztalatszerzés előz meg. Csak miután alaposan megfontolta az összes eshetőségeket, miután munkatársaival megbeszélte a végrehajtás módjának legkisebb részletét is, s számbavette a várható eseményeket, csak azután vág neki magának a kísérletnek. A járási pártbizottság örömmel figyeli nagyjelentőségű és értékes munkáját, minden segítséget megad ahhoz, hogy zavartalanul végezhesse. Munkatársai becsülik, szeretik a fáradhatatlan igazgatót, aki sohasem rest arra, hogy ha keli, két kezébe fogja maga is a szerszámot s a többiekkel együtt feszítse erejét. Személyében erőskezű, határozott, szigorú, de igazságos vezető került a vállalat élére. Mégis előfordul, hogy — a régi igazgatótól merőben különböző — az új vezető módszereit és munkáját egyesek nem nézik jószemmel. Sajnos olyan emberek ezek, akik egyébként hatással vannak igen sok dolgozóra, s akiknek sikerült bizonyos fokig a vállalat vezetése ellen hangolni az embereket. MEG KELL MONDANUNK, hogy a Balatoni Halászati Vállalatnál még ma sincs minden rendben. A dolgozók összefogása nem kielégítő, munkaverseny egyáltalán nem folyik — legalább is csak papíron —, pedig ez utóbbira ugyancsak - nagy szükség lenne, mivel a vállalat első negyedéves tervét a rossz időjárás miatt csak 85 százalékra tudta teljesíteni. A halászatnál ez a szám nem rémítő, mivel a még hátralévő időben — különösen ha az időjárás kedvező lesz — bőségesen be tudják hozni a lemaradást. Ezt fogja elősegíteni a közeljövőben alkalmazásra kerülő elektromos halászati eljárás is. Azonban számos területen lendítené előbbre a munkát egy jól szervezett és jól irányított verseny. A dolgozókban meg is volt a jószándék, hiszen április 4-e tiszteletére értékes felajánlásokat tettek s úgy érzik, hogy azokat becsülettel teljesítették is. De meg kell jegyeznünk, hogy csak érzik és nem tudják. Ugyanis a verseny eredménye még mai napig sincs értékelve. Érthető tehát, ha elment a kedvük minden versengéstől és nem mutatnak túl nagy érdeklődést az országszerte nagy lelkesedéssel folyó munkaversenyek iránt. Ez a felelőtlenség igen elgondolkoztató, s mivel választ szerettünk volna rá kapni, felkerestük a Halászati Vállalat üzemi bizottságának elnökét, Pataki Károly elvtársat. Igen kedvesen, mondhatnánk kedélyesen fogadott bennünket, s kérdésünkre, hogy hogyan dolgozik a verseny gazdája, az üb, elmondotta, hogy bizony elég rosszul. Hosszan sorolta ennek okait, s többek közt hangsúlyozta, hogy nem is képesek jobb munkára, mivel jóformán »semmi idejük nincsen erre«. A telepek távol vannak, ezért nem tudják felkeresni azok dolgozóit. így tehát íróasztal mellől történik az »irányítás«. Beszélgetés közben megtudtuk azt is, hogy minden telepnek van szakszervezeti bizalmija, akiket azonban csak igen ritkán tudnak a siófoki központba összehívni, mivel »az útiköltség nagyon drága«, s a szakszervezeti bizottságnak »nincs módja« fedezésükre. Pataki elvtárs a jegyzőkönyvek sokaságát vette ezután elő, hogy az üb rossz munkáját mentendő — bizonyítsa a maga igazát. Miről beszélnek ezek a jegyzőkönyvek, azaz pontosabban miről beszél a jegyzőkönyvekben maga Pataki Károly. Bármelyiket nézzük is, jóformán minden felszólalásnak az igazgató elleni gúnyos, vagy dühös kirohanás a lényege. ANÉLKÜL, hogy az igazgató elv- társat mentegetni akarnánk, meg kell állapítanunk, hogy Pataki elvtárs magatartása merőben helytelen; Elsősorban: munkáját nem a személyi érdekeknek és vélt sérelmek irányításának kell alávetnie, hanem annak a bizalomnak, melyet a vállalat dolgozói belé helyeztek s annak a szilárd kötelességtudásnak, melynek rosszindulatú sértődöttség helyett mélységesen át kellene hatnia őt. Egyáltalán nem helyes, hogy telj« egészében elhanyagolja az üzemi bizottság irányítását, a vállalat dolgozóinak összefogását, a munkaversenyek szervezését és irányítását. Nem helyénvaló, hogy a versenyek szervezése teljesen az agronómusokra marad, ahelyett, hogy a szakszervezeti bizalmiak és szakszervezeti aktívák vennék kezükbe. Kétségtelen tény, hogy egy ilyen szerteágazó ős nagy területű vállalat dolgozóit nehéz összefogni, s hogy az üzemi bizottság elnöke, valamint tagjai nem lehetnek állandóan közöttük, azonban éppen azért vannak a telepek bizalmijai, hogy szorosan hozzákössék a távoli telepek munkáját és életét is a központi telepéhez. Természetesen e feladatot csakis jó irányítással tudják ellátni. De e z a z, ami a Halászati Vállalat üzemi bizottságának és üzemi bizottsági elnökének munkájából hiányzik. Ahelyett, hogy Pataki elvtárs sérelmeit hánytorgatja, ahelyett, hogy teljes passzivitásba vonul: helyesebben tenné, ha véglegesen tisztázná jelenlegi helyzetét a vállalatvezetővel, de elvtársi, kommunista módon. Ez egyébként Hercz elvtársra is vonatkozik, mert mindkettőjüknek kötelessége a kölcsönös közeledés és a békesség megteremtése. Ezt kívánja a vállalat érdeke és ezt kívánja a becsület! Mindenki előtt világos, hogy a jelenlegi helyzet, mely az igazgatót és úb-elnököt szembeállítja egymással, most már végképp tarthatatlan. A MEDOSZ és a pártszervezet segítségével meg kell találni ^ az egészséges megoldást és biztosítani kell a Halászati Vállalat üzemi bizottságának jó munkáját, meg _ kell teremteni a dolgozók összefogását. A FELADATOK, melyek a Halászati Vállalat dolgozói előtt állanak, igen nagyok, szigorú fegyelmet, sok erőfeszítést kívánnak. Mindezeknek megfelelni csak határozott, helyes irányítással, szoros baráti és elvtársi egységbe forrva tudnak. A jó gazdasági irányítás most már megvan, ne hiányozzék tehát az egységbe- kovácsolódás, az összefogás, a jó kollektív szellem kialakítása sem; Ez az üb feladata, nem pedig a »haragszom rád« folytatása! Szijj Róbertné. Kétéves védőnőképső iskola indul Az Egészségügyi Minisztérium szeptemberben kétéves bentlakásos és bejóirásos védőnőképző iskolát indít Budapesten. Az iskolára jelentkezhetnek azok az érettségizett 18—30 éves-, egészséges nők, akik hivatást éreznek erre a pályára. Az egészségügy: védőnő — főleg vidéken — az orvos közvetlen segítőtársa, munkájával hozzájárul a lakosság egészségügyi ellátásának biztosításához. A felvételi kérelmeket augusztus 15-ig lehet benyújtani az iskola vezetőségénéül (XII., Istenhegyi út 32. és IV., Újpest, Erkel Ferenc utca 26.). A kérelemhez csatolni kell részletes, sajátkezűleg írt önéletrajzot, születési, hatósági, vagyoni, körzeti orvosi és iskolai bizonyítványt. Az iskola időtartama alatt Q hallgatók teljes ellátást, lakást, tankönyveket és gyakorlati ideje alatt szol- 1 gálati ruhát kapnak. A kétéves iskola sikeres elvégzése után a védőnők elhelyezéséről az Egészségügyi Minisztérium gondoskodik.
