Somogyi Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-15 / 113. szám

SOMOGYI NÉPLAP 3 Vasárnap, 1955. május 15. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS * Minden párttag legalább egy családot meggyőz a közős gazdálkodás előnyeiről — ezt vállalták a somogygeszti kommunisták a vezetőségválasztó taggyűlésen A KÖZPONTI VEZETŐSÉG **■ február 9-i határozata nyo­mán Somogygesztiben május 11-én választották meg a községi pártve­zetőséget. A termelőszövetkezeti és területi alapszervezet összevont ve­zetőségválasztó taggyűlése nagy ese­mény, ünnep volt a falu életében. Bátran mondhatjuk ezt, hisz a párt­tagokon kívül a pártonkíviiii dolgo­zók is nagy várakozással tekintettek e gyűlés elé és maguk is elősegítet­ték annak sikerét. Talán ott kellene kezdeni, hogy az alapszervezetek vezetőségei mintegy másfél hónappal ezelőtt tüzetesen áttanulmányozták a Központi Veze­tőség határozatát. Utána taggyűlésen beszélték meg az elvtársak, hogy milyen célból szükséges a községi pártvezetőségek létrehozása, milyen feladat hárul az új vezetőségre és a határozat végrehajtása mennyiben segíti majd elő a község gazdasági és politikai életének, munkájának fel­lendülését. E biztató kezdet után úgyszólván állandó beszéd tárgyává vált a vezetőségválasztás, s többé nem is került le a napirendről. Petrekonits elvtárs, a járási párt- bizottság instruktora legalább he­tenként egyszer, de ha tehette, gyak­rabban is meglátogatta a körzeté­hez tartozó községet, s minden al­kalommal 7—8 kommunistát kere­sett fel, akikkel a vezetőségválasztás jelentőségéről beszélgetett. Szeretik őt a faluban becsületességéért, ko­moly, meggondolt magatartásáért, s mindenki szívesen hallgatja útmu­tató szavait. Kitartó, türelmes mun- káje^meg is hozta a várt eredményt. í PRILIS KÖZEPÉN már nem­it™- csak a párttagok, de a pár- tonkívüli dolgozók is komoly érdek­lődést tanúsítottak a vezetőségvá­lasztás iránt. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy egy pártonkívüli egyéni dolgozó, akinek tojás- és adó­hátraléka volt, így nyilatkozott: — Nem akarom, hogy azon az ünnepi napon úgy emlékezzenek meg ró­lam, mint rossz gazdáról. — És másnap teljesítette kötelességét. A párttagok közül is hárman a vá­lasztást megelőző héten rendezték adótartozásukat. A falu népe tehát készült a nagy napra. vezetőségek tagjai is mindent meg­tettek a politikai és technikai elő­készítés sikeréért. Különösen Dunszt Sándor, Horváth Dezső, Paál Osz­kár és Ácsai István elvtársak értek el szép eredményeket. S az április havi taggyűlésen felszólalók szavai­ból már világosan kitűnt, hogy kik azok a párttagok, akiket a község kommunistái alkalmasnak tartanak az új vezetőségbe. Május 11-én, a vezetőségválasztás napján szinte az egész község meg­mozdult. Még elvétve sem akadt olyan ember a faluban, aki ne tu­dott volna a kommunisták nagyje­lentőségű tanácskozásáról. A két pártszervezet megbízott tagjain kí­vül az MNDSZ asszonyai és a. helyi DISZ-szervezet fiataljai is izgatot­tan dolgoztak: az asztalokat piros drapériával, virágokkal díszítették fel és ezzel ünnepélyessé tették a gyűlés színhelyét. A párttagok ün­neplőbe öltözve gyülekeztek, s ami­kor megtudták, hogy Tóth István elvtárs, a Megyei Pártbizottság első titkára is eljön közéjük, még izga- tottabban várták a gyűlés kezdetét, A JÓ ELŐKÉSZÍTÉST minde- nekelőtt a párttagok pontos megjelenéséből lehetett lemérni. A 36 párttag és 9 tagjelölt közül mind­össze egy elvtárs (fekvő beteg) hiányzott. A népfront-bizottság elnökének és a helyi DISZ-szervezet képviselőjé­nek meleghangú köszöntése után Balogh László elvtárs, a területi pártalapszervezet titkára emelkedett szólásra. A gondos, lelkiismeretes munkával összeállított beszámoló legfőbb értéke az volt, hogy a köz­ség gazdasági vonatkozású eredmé­nyeiről, hibáiról nem széttagoltan, különálló pontként beszélt, hanem mindent — és nagyon helyesen — a politikai munka tükrében tett vizs­gálat tárgyává. Felölelte a beszá­moló az egész pártpolitikai munkát, keményen, személy szerint bírált, s a Központi Vezetőség márciusi ha­tározata alapján komoly feladatok­kal bízta meg a párttagságot. És hogy a beszámoló hiteles, eleven példákat, helyi problémákat tükrö­zött, annak köszönhető, hogy mind­két pártvezetőség tagjai részt vettek De, nemcsak Petrekonits elvtárs, a az adatgyűjtésben, minden vezető ségi tag hozzátette saját tapasztala­tát, észrevételeit, s közösen, Petre­konits elvtárs segítségével mindezt tömör, egységes és változatos egész- szé formálták. A VITA megnyitása után nyol­1 * can kértek szót és olyan fon­tos feladatokról beszéltek, mint a pártépítés szükségessége, a párt ve- zetőszerepének érvényre juttatása, mezőgazdasági, községpolitikai fel­adatok, és nem utolsósorban a ter­melőszövetkezet számszerű megerő­sítése és megszilárdítása. Tóth elv­társ, a tsz-pártszervezet titkárának hozzászólása arról tanúskodott, hogy az ősszel még befeléfordulásról jel­legzetes szervezet tagjai megértet­ték a számszerű növelés szükséges­ségét. Tóth elvtárs megígérte, ez évben minden párttag legalább egy családot győz meg a közös gazdál­kodás előnyeiről. S ha ez így lesz, komoly fejlődést jelent majd a tsz életében. A gyűlés befejezése előtt Tóth István elvtárs, a Megyei Pártbizott­ság első titkára szólt a párttagok­hoz. A párt múltját, harcát és ered­ményeit idézte fel a kommunisták előtt, majd a KV márciusi határoza­tának végrehajtásáról, a kommunis­ta példamutatás jelentőségéről be­szélt. Buzdító, lelkesítő szavai után a gyűlés forró hangulatban ért véget. Góbik Sándor egyénileg dolgozó pa­raszt megjegyezte Petrekonits elv­társnak: — Jogosan bírált meg, Pet­rekonits elvtárs és most ígérem, hogy májusban rendezem az adómat, ősz- szél pedig belépek a tsz-be. — S amikor az instruktor megkérte, hogy a távozni készülő tagságnak is mondja el ígéretét, azok nagy taps­sal fogadták Gébik elvtárs szavait. (BOMOGYGESZTI kommunistái eredményesen tanácskoztak, s a vezetőségválasztás sikeréért az előkészítő elvtársakon kívül dicsé­retet, elismerést érdemel minden párttag. Egységes állásfoglalásuk, lel­kesedésük és akaratuk biztosíték arra, a jövőben az új vezetőség irá­nyításával mindent megtesznek majd a falu gazdasági és politikai életé­nek fellendítéséért. Pártszervezeteink fontos feladata: az új pártoktatásí év gondos előkészítése Falusi pártszervezeteink többségé­ben nem zárták le a pártoktatás kérdését azzal, hogy megtartották az oktatási év ünnepélyes záróvizsgáját A legtöbb helyen a záróvizsgáin rész­vevő vezetőségi tag, a propagandista megkezdte az új oktatási év előké­szítését s megbeszélte a hallgatókba1 a következő évi párt oktatást, és mindjárt kitöltötték a jelentkezési lapokat is. Ezzel azonban még .nincs biztosít­va az 1955/56-os pártoktatási év ered­ményes megkezdése. Különösen, ha azt vesszük, hogy az új oktatási évben el kell érni, hogy párttagjaink és tagjelöltje­ink többsége résztvegyen a po­litikai oktatásban. A most befejezett oktatási évet jobban, körültekintőbben készítették elő pártszervezeteink, mint az előző évben, lelkiismeretesebb volt a pro­pagandisták felkészülése,', megnöve- kedett párttagjaink politikai aktivi­tása. így volt ez a marcali járás Puszta- kovácsi községében is, ahol az okta­tási év elején a tagság 90 százaléka kezdte meg a tanulást. A lemorzso­lódást azonban itt sem sikerült elke­rülni. A területi alapszervezet veze­tősége nem fordított elég gondot az oktatás ellenőrzésére, így ez a poli­tikai iskola meg is szűnt. Azok a hallgatók, akik érezték, hogy mun­kájukhoz milyen szükséges az elmé­leti tudás, bekapcsolódtak az állami gazdaság vagy a termelőszövetkezet pártszervezetének politikai iskolájá­ba, s ott fejezték be az oktatási évet. Tehát még az aránylag jólműködő pusztakovácsi pártszervezetek politi­kai oktatásában is voltak hibák. Március 4-én jelentős változás történt Pusztakovácsiban. A Köz­ponti Vezetőség februári határozata 'értelmében a község 96 párttagja és .9 tagjelölt je megválasztotta a közsé­gi pártvezetőséget, élén Pintér János- né igazgató tanítóval. Az új párt­vezetésig tagjai gyakorlati pártmunkájuk során mir megtanulták, milyen fontos a párt erősítése szempontjából az elmélet elsajátítása, s első teendőik egyike a pártokta- tós megvizsgálása volt. A befejezéshez közeledő oktatás sikeréért már csak annyit tehettek, hogy rendszeresen ellenőrizték a foglalkozásokat, a fölmerülő vitás kérdések tisztázásához segítséget ad­tak és jól előkészítették az alapszer­vi vezetőségekkel az ünnepélyes év­zárókat. Mielőtt azonban erre sor került volna, a községi pártvezető­ség egyik ülésén napirendre tűzték az 'oktatást s ebben nagyrészt már az új oktatási év előkészítésével fog­lalkoztak. Vitatott volt például, hogy a hallgatókat az új oktatási évre mi­lyen módszer segítségével szervez­hetnék a legeredményesebben. A vé­lemények egységesen amellett szól­tak, hogy a propagandisták, Varga Ferenc a Dimitrov TSZ-től és Mátrai László vb-titkár, a területi alapszér- vezet propagandistája minden kommunistával szemé-/ lyesen beszélgessenek és győzzék meg őket a tanulás fontosságáról. , A politikai iskola hallgatóit is be­vonták a felvilágosító munkába. Mindez rövidesen azt eredményez­te, hogy az alapszervezetek vezető­sége és a propagandisták nagyobb gondot fordítottak a pártoktatásra, és az ünnepélyes évzárón a hallga­tók többsége jelentkezett a jöyő évi oktatásra:. A hallgatók «toborzása-1 azóta sem szűnt meg és a körülte­kintő személyes agitáció eredménye­képpen 15 fő már kitöltötte a jelent­kezési lapot. Pintér elvtársnő, de a pártvezete- ség minden tagja bízik benne, hogy ígéretüket, melyet a járási pártbizott­ságnak tettek, valóra is váltják és a párttagok többségét beszervezik az ősszel induló pártoktatásba. Ezt úgy érik el, hogy tovább fokozzák az agi- tációt, melyhez jó segítséget adnak h pártkiadványok, a sajtó partéiéitól foglalkozó cikkeinek népszerűsítésé is. És még egy biztosíték: a községi pártvezeíőség és az alapszervi vezetőségi tagok kivé­tel nélkül tanulni fognak. A példát pedig tőlük, vezetőktől ve­szik. '■> De még ezzel sem fejeződött be az új pártoktatási év előkészítése. A községi pártvezetőség feladata, hogy a nyári időszak alatt is foglalkozza­nak az alapszervezetek vezetői az oktatásira jelentkezett elvtársakkal, mert a rendszeres nevelőmunka egyik feltéteile annak, hogy . ősszel már az első foglalkozás meghozza á várt eredményt: párttagjaink eszmei és politikai színvonalának emelését. Válasz néhány útitársnak a nehéziparról A napokban Budapestre utaztam. Utitársaimmail a nehéziparról vitat­koztunk. P. J. építészmérnök, K. L. zene­tanár, W. M. kereskedelmi dolgozó, s még két útitársam arról akart meggyőzni, hogy nálunk nincs meg a feltétele a nehézipar fejlesztésé­nek. Ha iparosítunk, akkor is a könnyűipart kell fejleszteni — mondták —. mert a nehézipar nem szolgálja az életszínvonal emelését. Legfőképpen arról beszéltek, hogy nálunk nem az ipart, hanem a me­zőgazdaságot kell fejleszteni, mert exportlehetőségeinket is ezzel fokoz­hatjuk. . Mi hát e kérdésekben a helyes álláspont? Mindenekelőtt tisztán kell látni, hogy a szociaiista államban legfőbb cél a dolgozó nép szükségleteinek maximális kielégítése. Ennek pedig legfőbb feltétele a — szocializmus anyagi alapja — a gépi nagyipar. Csakis a nehézipar gyors fejlődése alapján teremtődnek meg azok az eszközök, amelyeknek révén a ter­melés a népgazdaság minden ágá­ban növekedhet, amelyek biztosít­ják a dolgozók életszínvonalának rendszeres emelését. Hazánk tíz éve, az ötéves terv eredményei azt bizonyítják, hogy pártunk a szocia­lista építőmunka . megkezdésekor a nehézipar fejlesztéséről szóló leni­ni-sztálini tanításokra támaszkodott, s hazánk elmaradott agrár-ipari or­szágból, független, a szocialista épí­tés útján járó ipari országgá vált. Mindezt azért tartottam szüksé­gesnek hangsúlyozni, mert: útitár­saim erősen a kapitalista iparosítás mellett kardoskodtak, mely a köny- nyűipar fejlesztését tekinti elsődle­gesnek, . s célja a maximális profit biztosítása. Ezek után nézzük megvan-e nálunk a feltétele a nehézipar fejlesztésének ? Utitársaim főleg arra hivatkoztak, hogy hazánk nem rendelkezik meg­felelő, a nehézipar fejlesztéséhez szükséges hazai alapanyaggal. Or­szágunk nehézipari nyersanyagok­ban valóban jelentős mértékű beho­zatalra szorul. De hazai nyersanyag- bázisunk is igen jelentős. Vasér­cünk megfelelő dúsítással, érctömö- rítéssel (az érc melléktermékeinek eltávolítása) komoly mennyiséget je­lent. A komlói kokszolható szén megfelelő feldolgozása, új szénosztá­lyozók létesítése szintén gazdaságo­sabbá tehetik kohóiparunkat. Ami pedig a behozatalt illeti, könnyűipa­runknak is nagymennyiségű nyers­anyagbehozatalra van szüksége. Gyapot, bőr, gyapjú, fa beszerzése szintén nagyrészt külföldről törté­nik. így az a nézet, hogy nehézipari nyersanyag hiján inkább a könnyű­ipart kell fejleszteni — szintén el­lentmond magának. A szocialista országok közötti kölcsönös gazdasá­gi kapcsolatok, különösen a Szovjet­unió segítsége lehetővé teszik, hogy fejlődő nehéziparunknak biztosítani tudjuk a nyersanyagot, s ugyanak­kor további erőfeszítéseket is te­szünk a nehézipar hazai alapanyag­bázisának kiszélesítésére. Komoly lehetőségeink vannak a kőszénbá­nyászat, a kőolajtermelés, nehéz vegyiparunk fejlesztése terén. A különböző iparágak alapanyag-prob­lémáit nagymértékben megoldhatja a .hazai műanyagipar megteremtése és fejlesztése is. A nehézipar fej­lesztésének megvannak tehát a fel­tételei hazánkban. Az életszínvonal emelésének alapja: a nehézipar Arra a kérdésre, hogy a nehéz­ipar, vagy a könnyűipar szolgálja-e elsősorban az életszínvonal emelé­sét, azt kell mondanunk, hogy a ne­hézipar: Itt kell beszélni a termelő- eszközök termelésének elsődleges­ségéről, hogy a nehézipar látja el a könnyűipart, a mezőgazdaságot gé­pekkel, munkaeszközökkel, s teszi lehetővé a termelés bővítését, töké­letesítését. Az igaz, hogy a fogyasz­tási cikkelvet termelő ipafágakba befektetett beruházás közvetlenül és gyorsan növeli a közszükségleti cikkek tömegét. A nehézipar fejlesz­tése nem eredményezheti azonnal a fogyasztási javak szaporodását, mégis, elsősorban a nehézipar fejleszté­sétől függ, hogy a dolgozókat egyre növekvő mértékben ellás­suk fogyasztási cikkekkel. A fogyasztási iparágak fejlesztésé­hez állandóan 'korszerűbb, maga­sabb termelékenységű gépeket kell beállítani, amelyek biztosítják a munka termelékenységének növelé­sét, az egyes iparcikkek önköltségé- nék csökkentését. Gondoljunk csak itt a mezőgazdaságra, amelyet mo­dern gépekkel kell ellátni, hogy nö­velni lehessen a termelést. De hibás lenne csak a termelési eszközök, vagy a fogyasztási cikkek termelé­sében lemérni az életszínvonal eme­lését. Legtöbbször elfeledkeznek az emberek arról, hogy a nehézipar fejlesztésével úgy is nő a dolgozók életszínvonala, hogy százezres munkás tömegeknek, műszakiaknak, adminisztratív dolgozóknak is biztosít munka- lehetőséget, kulturáltabb életet. Gondoljunk csak Sztálánivárosra. Az utóbbi időben gyakran. — igen hely­telenül — úgy emlegették hazánk eme büszkeségét, mint az életszín­vonal emelésének fékjét. De nézzük csak meg, hány ezer embernek adott és ad munkalehetőségeit Sztálmváros, hogyan nőtt meg azoknak a volt nap­számosoknak, nincsteleneknek az élet­színvonala, akik ma Sztálinvárosban dolgoznak, élnek. Abban, hogy megszűnt a mun­kanélküliség nálunk, nagyrésze van Sztálinvárosnak, Komiénak, Inotának, s a többi nehézipari létesítménynek. Érdemes mindezen elgondolkozni, s akkor megérthetik útitársaim, hogy miért elsősorban a nehézipar fejlesz­tése szolgálja az életszínvonal eme­lését. A legtöbb vita a mezőgazdaság fejlesztése körül folyt.1 Hogy nálunk a belterjes gazdálkodást kell" folytat­ni és mezőgazdasági termékekét keli {exportálni. A mezőgazdaság fejlesz­tésén nem is vitatkoznánk. Az helyes is. De, hogy emiatt a nehézipar fej­lesztését háttérbe szorítsuk, azzal nem lehet egyetérteni. Igaz, hogy nagy lehetőségeink vannak a mezőgazda- sági export terén, de iparunk export­ja még nagyobb jelentőségű. A ma­gyar nehézipar vasúti kocsijai, autó­buszai, hidjai, vagengyári targoncái Egyiptomban, Hollandiában, Kínában is ismertek. A Mosonmagyaróvári Fémfeldolgozó Vállalat exporttermé­kei pl. a nyugati államokat .s kiszo­rították a távol-keleti piacokról. Gondoltak-e arra útitársaim, hogy gépeinkért Egyiptomból gyapo­tot, Argentínából gyapjút, bőrt, Távol-Keletről gumit és egyéb, könnyűiparunk számára, szüksé­ges nyersanyagot kapunk. Tudni kell azt, hogy ma már ezek­nek. az üzemeknek az alapanyagot nagyrészt hazánkban állítjuk elő: az acélt, a lemezárukat, s egyéb anya­gokat. Azcm sem lehet sok vita, hogy a mezőgazdaság fejlesz­tése csak fejlett nehéziparral lehetséges. A mi nehéziparunk az elmúlt 10 év alatt 18 ezer traktort, 2 ezer kom­bájnt adott a mezőgazdaságnak. Világosan látni kell tehát, hogy a mezőgazdaság fejlesztésének útja a nehézipar fejlesztése elsődlegességén keresztül vezet. Fejlett nehézipar nélkül nincs fejlett mezőgazdaság sem. Most pedig 'beszéljünk arról, amit útifársaim igen elkerültek. Mindazok a nézeteik, amelyek a nehézipar csökkentését célozták, jobboldali nézetek, s végeredményben az életszínvonal emelkedése ellen szólnak. A nehéz­iparnak népgazdaságunkban betöltött szerepéről és további fejlesztéséről elterjedt hibás nézetek a legéleseb­ben szembenállnák a marxizm’isnak a szocialista iparosításra vonatkozó alapvető tanításaival. E nézetek ér­vényesülése az elmúlt másfél évben nagy károkat okozott népgazdasá­gunk fejlődésének, a szocializmus ügyének hazánkban. Éppen ezért pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozata igen jelentős volt, segítséget adott a jobboldali el­hajlás szétzúzására. Joggá!’'állapítja meg a határozat: *. . »Ha nem érvényesül a szocialis­ta iparosítás, ha nem fejlődik aj, nehézipar, és ha évről-évre nenj emelkedik a munka termeié, kenysége és nem csökken a ter­mékek önköltsége, akkor tartós, állandó, életszínvonal emelkedés­ről mégcsak beszélni sem lehet/* A nehézipar vezetőszerepének csök­kentését célzó, jobboldali elhajlás arra is irányult, hogy ezáltal csök­kentse a munkásosztály vezrtföáereá pét. Tudvalevő, hogy a legöntudato- sabb munkások a nehéziparban van­nak, ugyanakkor a nehézipar fejlesz­tésével számszerűikig is nő a mun­kásosztály, erősödik a proletárdikta­túra osztálybázisa. Az ötéves ( terv időszakában 1949-hez viszony ifvaf mintegy 50 százalékkal nőtt a mun­kásosztály száma. ..." De a nehézipar szerepét és fontossá* gát a mai nemzetközi helyzet is * aláhúzza. A jobboldali elhajlás e téren is gyengíteni akarta hä-- zánkat. A mi nehéziparunknak gondoskodnia kell honvédelmünk korszerű fejlesz­téséről is. Nem feledhetjük egy pilla­natig sem, hogy a nemzeti; független­ség biztosítása nélkül nem lehetsé­ges a szocializmus építése. . Végül szólni kell ártó! ’a -bfe-*- ról, amit azok hangoztatnak, ekük attól félnek, . hogy a nehézipar fej­lesztésének elsődlegessége Viászík térést jelent az 1953. júniusa ! éléit elkövetett hibákhoz. Aggályoskodnak a Központi Vezetőség márciusi hatá­rozata végrehajtásával kgpcsolatb^n. Ezeket megnyugtatjuk, népgazdasá­gunk arányos fejlesztésé^, ung parV tunk és kormányunk fékezetten steril előtt tartja s a mezőgazdaság^ anveíy az 'aránytalan fejlődés következtében leginkább háttérbe került, már '.igeA sok segítséget kapott és kap. Pár­tunk Központi Vezetőségénéítf híár- ciusi határozata, itt is utót mutatott! A nehézipar, fejlesztése 'ailéh fel­lépő és jelentőségét lebecsülő ’ jobb­oldali nézetek tehát teljesen ' eífcn- tétesek dolgozó népünk át^ékeíVei: Remélem, az útitársakat a váíáSz ki­- •rtr ' rt" nadiBVc-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents