Somogyi Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-01 / 102. szám

SOMOGYI NÉPLAP Vasárnap, 1955. május 1. IGAZ HAZAFISÁG - PROLETÁR NEMZETKÖZISÉG ÍV! ÁJUS 1 a munkásosztály nagy ünnepe, a világ proletariátu­sának nemzetközi ünnepe. Annak a történelmi jelentőségű ténynek a szimbóluma, hogy a világ munkásai öntudatra ébredtek, hogy egyesültek a kizsákmányolás, az éhség,, a nyo­mor megszüntetéséért folyó harc­ban. 65 esztendővel ezelőtt, 1890. május 1-én ünnepeit először együtt a világ forradalmi proletariátusa. Hazánkban is 65 évvel ezelőtt, 1890- ben tartották meg először a május elsejei munkásünnepet. A május 1-i hadsereg azóta mind nagyobb, erősebb, harcedzettebb lett, s Marx—Engels—Lenin—Sztá­lin zászlaja alatt 1917-ben sarkaiból forgatta ki a világot. Megszületett a Szovjetunió. A nemzetközi prole­tariátus ereiét mérhetetlenül meg növelte a Szovjetunió létrejötte, amely mint fényes reménycsillag ra­gyogta és ragyogja be a világ for­radalmi munkásosztályának egét. E csillag vezette győzelemre a népi demokráciák munkásosztályát, a ma­gyar munkásosztályt is, ez vezérli a még tőkés elnyomás alatt élő mil­liók harcát az iga lerázásáért. E hadsereg menetel ma dübörgő léptekkel az egész világon. Hiába akarták Franciaországban -betiltani a május 1-i felvonulást, hiába fe­nyegetőzött a többi tőkés ország burzsoáziája, a világ proletariátusa mindenütt ünnepel ma. Aliik ma ünnepelnek: igaz haza­fiak. Igaz hazafiak, mert úgy sze­retik saját népüket, hogy becsülik és szeretik más országok dolgozóit, együttéreznek azok harcával, segítő kezüket adják a közös ügy győzel­méért. S ezért május 1-e nemcsak a proletár nemzetköziség ünnepe, ha­nem az igaz hazafiságé is. E kettő egymástól elválaszthatatlan. Igaz hazafi csak az lehet, aki egyúttal igaz internacionalista is. Hazánk leg­jobbjai, akik a nemzet haladásáért harcoltak, egyúttal az általános nemzetközi haladás harcosai is vol­tak. Petőfi, amikor a magyar nép szabadságáért küzdött, a többi el­nyomott nép szabadságáért is har­colt. A »►világszabadság« eszméje fű­tötte, s amikor azt hirdette, hogy »... akasszátok fel a királyokat« — minden elnyomott nép zsarnokainak megdöntésére célzott. Kossuth Lajos, az 1848-as szabad­ságharc lánglelkű vezére a szabad­ságharc vérbefojtása után a dunai népek testvéri összefogásával látta kivívhatónak a magyar nemzet füg­getlenségét a Habsburg-uralom alól. Ady Endre a haza sorsán kese­regve így kiált fel sürgetően: Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot, Mi, elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem-magyarok. Ady is jól látta a többi igaz ha­zafival, hogy a magyarnak, oláhnak, szlávnak »egy bánata van«, akiknek gyalázata, keserve »már ezer év óta rokon«, s következő kérdésében tü­relmetlenül kiált fel: »Miért nem ta­lálkozunk süvöltve — Az eszme barikádokon?« S Ady megmondja azt is, mit kell tenni: »Holnap már minden a miénk lesz, Hogyha akarunk, hogyha merünk«. A magyar proletariátus akart is, mert is, és a Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom példája nyomán — ha átmenetileg rövid időre is — le­rázta magáról kizsákmányolóit. Nem rajta múlt, hogy a Tanácsköztársa­ság -elbukott. A nemzetközi impe­rializmus minden erejével a magyar munkásosztály vívmányainak meg­semmisítésére törve, ideiglenesen a fehérterror vörös véráradatába foj­totta a fiatal Tanácsköztársaságot. Ha a nemzetközi munkásosztály oly szervezett, egységes és erős lett vol­na akkor, mint most, nem követke­zett volna be a -bukás. A magyar proletariátus már akkor szép példáját adta hazafiságának és nemzetköziségének: saját testével és vérével védelmezte a hont az idegen betolakodók ellen, ugyanakkor a magukat hazafiaknak valló urak el­árulták az országot uralmuk vissza­szerzése érdekében. A magyar pro­letariátus ezzel bizonyos mértékig lassította a fiatal Szovjetunióra zú­duló intervenció támadását, s ezzel segítette az orosz proletárok harcát. A szovjet nép pedig a proletár in­ternacionalizmus szellemében sza­badította fel hazánkat és segíti a szocializmus építésének útján. Az igazi hazafiságban, a nemzet­közi -proletárszolidaritásban rejlő hatalmas erőt jól látja a burzsoázia. Ezért mindent elkövet, hogy meg­bontsa a világ proletariátusának egységét. Különösen szembetűnő ez a második világháború után, amikor az amerikai imperializmus arra tö­rekszik, hogy magának szerezze meg a világuralmat. Minden eszközzel a hazafiságra, a népek függetlenségére tám-ad. Az amerikai imperialistát ugyanakkor, amikor saját országu­kat a világ legfejlettebb, legtökéle­tesebb országának tartják, megvetik és lenézik a többi -népeket és azt magyarázzák m,ásóknak, hogy a ha­zafiság, a nemzeti függetlenség el­avult dolog. Tehát az államok adják fel függetlenségüket és egyesüljenek egymással — természetesen az ame­rikaiak uralma és vezetése alatt. Az amerikai imperializmus, látva, hogy a népi demok-atikus országokban mily hatalmas erőt jelent a dolgd- zók harcos összefogása, mily hatal­mas eredmények elérésére képes az ^gaz házasságtól áthatott nép ereje, a nacioná-1 izmus mérgének el-hinté- sével próbálkozik. Arra számít, hogy ez országok elmaradottabb dolgozói­ban élnek még a nacionalizmus, so­vinizmus maradványai, s a szom­széd népek eredményeinek, a Szov­jetunió felszabadító és segítő szerepe lebecsülésének szellemét igyekszik beléjük plántáim. rT AGADHATATLAN, hogy ná- lünk is jelentkeztek hasonló tünetek annak a jobboldali elhaj­lásnak légkörében, melyet időben és erélyesen leplezett le pártunk Köz­per ii Vezetőségének márciusi ülése.’ Hogyan keletkezett ez a légkör? Mi­lyen tüneteket szült, melyek magu- k^n viselték a nacionalizmus bélye­gét? A jobbcdali elhajlók tudatosan te­remtették -meg ezt a légkört. Leki­csinyelték a Szovjetunió és a ba­ráti népi demokráciák segítségének jelentőségét, ennek nyomán olyan nézetek kezdtek lábrakapni, hogy a magyar dolgozó népnek nincs is ilyen segítségre szüksége, hogy a magyar népnek értékesebb tulajdon­ságai vannak, mint a népi demok­ráciák népeinek. Alátámasztaná vél­ték ezt azokkal a sikerekkel, me­lyeket a tudomány, művészet, sport, st-b. terén elértünk. De arról már nem beszéltek, hogy mindez minek és kinek köszönhető! Hogy a Szov­jetunió felszabadító harca, állandó hathatós segítsége, a népi demokrá­ciákkal való gyümölcsöző együttmű­ködés nélkül soha nem juthattunk volna ki elesettségünkböl! A környező népek lekicsinylése egyet jelent a magunk dicsőítésével, azzal, hogy magasa-bbrendűnek tart­juk magunkat másoknál. Ez pedig már maga a nacionalizmus, sovi­nizmus. Hogy hova vezetett volna ez az út. nem kétséges. Végső fokon az imperializmus karmaiba juttatott volna bennünket. Ezért mondja ki pártunk Központi Vezetőségének márciusi határozata, hogy a nacio­nalizmus és a sovinizmus a jobbol­dali elhajlás egyik legveszedelme­sebb megnyilatkozása. Ezért tartja pártunk elengedhetetlenül szüksé­gesnek, hogy kíméletlenül harcol­junk a nacionalizmus és a soviniz­mus minden megnyilvánulása ellen. Tíz éve annak, hogy virágzásnak indulhatott Magyarországon is az igazi hazaszeretet, melynek lángja a dolgozókban ég. Ez a láng gyújtja őket lelkesedésre, hogy hatalmas al­kotásokat hozzanak létre. Ez tette képessé népünket, hogy pártunk ve­zetésével, a Szovjetunió és a test­véri népi demokráciák segítségével lerakhassa a szocializmus alapjait hazánkban. Hazánk gazdasági és politikai harcainak és sikereinek eredményeképpen megszilárdult ál­lamunk. Az a tény, hogy a dolgo­zóké lett az, ország és az állam a dolgozók érdekeit szolgálja, megvál­toztatta a viszonyt a dolgozó töme­gek és a haza között. Ha Petőfi, Vörösmarty, József Attila ma élné­nek, nem kellene azon keseregniük, hogy »a dolgozóknak nincs hazája«. A régi rendszerben s a kapitaliz­musban ma is hazátlan bitangnak nevezik a dolgozókat. Ezek a »ha­zátlan bitangok« a Szovjetunió ál­tal felszabadított országokban ma a legjobb hazafiak. Ez teszi szilárddá a nemzeti összefogást, a munkás- paraszt szövetséget. Ahogy Rákosi elvtárs mondotta: »A felszabadult dolgozó nép hazafisága úi erő for­rása, melyből bőven menthetünk, s mely mint a motor, visz bennünket előre, a jobb jövő felé!« Magyarországon a múltban a re­vizionista propaganda azt hirdette, hogy a magyar nép minden bajának a trianoni határok az ok,ai. hogy vissza kell szerezni a régi határokat és akkor minden jó lesz. A hivata­los propaganda azt hirdette, azt ta­nították az iskolákban, hogy »Cson- ka-Magyarország nem ország — egész Magyarország mennyország!« De azt elfelejtették, hogy a Trianon előtti Magyarország a dolgozó nép számára minden volt, csak nem mennyország! Mennyország volt az ezerholdasoknak, de viszont ezeknek a trianoni Magyarország is menny­ország .volt. Beszélnünk kell erről is, mert ez is a nacionalizmus fogal­mába tartozik, mert vannak még — ha nem is sokan — akikben még él ennek a revizionista soviniszta pro­pagandának a hatása. Meg kell mondanunk ezeknek, hogy bár a haza nem választható el attól a te­rülettől, amelyen a nemzet él, azon­ban a magyar haza nem egyszerűen a Duna—Tisza—Dráva—Száva és a ►►hármashalom«, hanem a magyar nép dolgos, teremtő közössége ezen a területen. Vörösmartyval mondjuk mi is: Szép vagy ó hon, bérc, völgy árja változnak gazdag öledben, Téridet országos négy folyam szeli, Ám természettől mindez lelketlen ajándék; Naggyá csak fiaid szent akaratja tehet. S a felszabadult dolgozók pártunk A PÁRTÉLET HÍREI Javulóban van az atfalai tsz pártszervezetének munkája Az elmúlt év,bein az aittailai Ma- gyar—Szovjet Barátság Termelőszö­vetkezet pártszervezete gyengén dol­gozott. A mindössze hat tagból álló szervezet .rendszertelenül tartotta meg a taggyűléseiket is. A kommu­nisták tétlensége, hanyagsága ter­mészetesen: rányomta 'bélyegét az egész szövetkezet életére, munkájá­ra. Ez év januárjában a taggyűlésen három olyan tagot zártak ki a párt­ból, akik évek óta nem fizettek tag­díjat és akadályozták a. szervezeti élet kibontakozását. Igaz, hogy ez­zel számszerűleg gyengült az alap­tanítása nyomán tudják: a hazát j szervezet, de egységéiben megszilár- szeretni annyit jelent, mint minden J dúlt, s a kommunisták megfogadták, hogy megerősítik szervezetüket, a tsz-.t pedig gazdaggá, jövedelmezővé teszik. ' ígéretüket tett követte, s ezzel le­erővel a nép boldogulására töreked ni. Nem attól függ a nemzet sorsa, hogy mekkora területen él, hanem attól, hogy a dolgozó nép ezen a területen milyen gazdasági és poli­tikai rendet teremtett magának. Az igazi hazaszeretet ennélfogva önmagunk teremtő munkájára, a baráti népek segítségére épít. Éppen ezért nem lehet felsőbbrendűséget hirdető, gyűlölködést szító, rablóhá­borúkat előidéző sovinizmus —mint amilyen volt a Horthy-fasizmus »ha- zafisága«, s amilyen az amerikai im­perializmus kozmopditizmusa —, hanem a népek, nemzetközi (barát­ságának kiépítése, ennek a barátság­nak az ápolása, az imperialista há­borús gyújtogatok megfékezése. Mindez pedig saját népünknek is legközvetlenebb érdeke. Ennek a hazafiságnak, ennek a hazaszeretetnek letéteményese_ a munkásosztály. Az a munkásosztály, amelyre mint a magyar nemzet nagy reménységére, jobb jövőjének biztos zálogára tekintett az úri bitangok gyűlölője, Ady Endre: Frissek a vérben, nagyok a hitben, Csák Máté földjén ti vagytok az isten: Előre magyar proletárok. A Somogy geszti Uj Barázda Tér- Ami csak szépség, s ami reménység, melőszövetkezettóm 14 résztvevővel rakták a tsz fejlődéséinek alapjait.. Mindenekelőtt kicserélték lovaikat és szarvasmarháikat. Egyre nagyobb, gondot fordítanak az áMatállomány ápolására, a borjúmé velősre, s ezzel a feladattal is párttagot, Bamtha Jó­zsef elvtársat bízták meg. Munkája erediménveként1 a 3,6 literes fejési átlag pár hónap alatt 9,4 literre emelkedett. A közelmúltban, két rendkívüli taggal erősítették soraikat. Vajda Ferenc tsz-elnök és Csillag József elvtársak a kommunisták lelkes munkáját, eredményét látva, kérték felvételüket a pártba,. Dolgozzanak' továbbra 'is ilyen tel­kesen a tsz kommunistái, eredmé­nyeikkel vívják ki a tsz-itagok és; az egyéni dolgozó parasztok elisme­rését is. Jobban hangolják össze rendezvényeiket Csorna községben az elmúlt napokban rendes havi taggyűlésre hívták össze a falu kommunistáit. A párttitkár elvtárs szóhoz sem tudott jutni a meglepetéstől, amikor a 17 párttag helyett mindössze ötöt talált a gyűlésteremben. Csakhamar fény derült a hiányzás oká­ra. A legeltetési bizottság ugyanis éppen a taggyűléssel egyidőben hívta össze a gazdagyűlést, hogy megválasszák a községi pásztort. Amint a későbbiek folyamán megtudtuk, a párttitkár elvtársat nem értesítették erről a rendezvényről, de annál jobban tudott róla Végit József tanácselnök és Vincze József tanácstitkár, akik mindketten tag­jai a községi pártszervezetnek. Vajon ők helyesnek találták ezt a párhuzamos megoldást? Minden bizonnyal, hisz Vincze elvtárs a já­rási pártbizottság kintlévő instruktorának bírálata után sértődötten mondta: t>A kommunistáknak semmi keresnivalójuk a gazdagyűlésen ők nyugodtan elmehettek volna a párttaggyűlésre«. Talán mondanunk sem kell, hogy milyen különösen hangzik egy kommunista tanácstitkár szájából az ilyen oktalan kijelentés, amely nemcsak a pártszervezet tekintélyét, de a párttagok egységét is ve­szélyezteti. Jó lenne, ha Vincze elvtárs gondolkodna ezen! A falu ve­zetői pedig a jövőben beszéljék meg az egyes rendezvények időpont­ját, hogy azok ne keresztezzék egymást és főleg ne hátráltassák a pártszervezet munkáját. • A kaposvári járás legjobb propagandistája Mind ti vagytok a Tisza körül... Csak a nemzetközi munkásosztály képes arra, hogy elvesse a pusztító nacionalizmust és megteremtse az igaz hazafiságot, mert tudja, hogy a nemzeti elnyomás nemcsak az el­nyomott népeket .köti gúzsba, hanem gúzsbaköti magát az uralkodó nem­zetet is. Ezért, mondta Marx és En­gels, hegy »nem lehet szabad az a nép, amely más népeket elnyom«. A Szovjetunió népei, a Szovjet­unió Kommunista Pártjának veze­tésével azért szilárdak és legyőzhe- tetlenek. mert hazaszeretetük a nem­zetköziségen alapszik. A Szovjetunió azért tudta megsemmisíteni a sovi­nizmussal átitatott hitleri hordákat, mert a szovjet munkás, a szovjet paraszt, a szovjet értelmiségi önfel- áidozóan támogatta a frontot á Nagy Honvédő Háborúban, s így a szovjet katonák hősiesebben és ered­ményesebben harcoltak, mint a be­tolakodott ellenség. Sztálin elvtárs így jellemezte a szovjet hazafiságot a második világháború befejező sza­kaszában : »A szovjet hazafiságnak az az ere­je, hogy nem faji vagy nacionalista előítéletekre, hanem a népnek a szovje.tha.za iránti lelkes odaadására és hűségére, országunk valamennyi nemzetiségű dolgozóinak testvéri szövetségére támaszkodik«. A szovjet népek nemzetköziségen alapuló hazaszei’etete kiállotta a próbát. A faji gyűlöleten alapuló so­vinizmus kudarcba fulladt. A Szovjetunió példáját követi a. mi pártunk, amikor hazafiságra és nemzetköziségre neveli a magyar dolgozó népet. — Ha visszanyúlunk történelmünkbe Hunyadi, Rákóczi, Kossuth, Petőfi hagyományaihoz, azt látjuk — mondotta Rákosi elv­társ —. hogy »e hagyományok azt hirdetik, hogy a haza akkor volt erős, megbecsült és független, ami­kor sorsát a nemzetközi haladással kötötte össze«. Ez arra kötelez minden magyar kommunistát, hogy erőit nem kímél­ve küzdjön a dolgozó nép felemel­kedéséért.’ A jó kommunista egyben a legjobb hazafi, akinek példamuta­tását lelkesen követi az egész ma­gyar nép. í? ÁKOSI ELVTÁRS szavaival:-*-*• »Minél jobban teljesítjük dol­gozó népünk javára hazafias köte­lességünket, annál jobban szolgáljuk az emberi haladás nagy ügyét és egyben annál hívebb katonái va­gyunk a proletár nemzetköziségnek, a béke legyőzhetetlen táborának. A. hazafiság és nemzetköziség így fo­nódik össze nálunk elválaszthatatlan, egységben, s így lesz új erők forrá­sa, új győzelmek serkentője!« Rostás Károly indult be a politikai oktatás. A ta­gok rendszeres megjelenésének és nagyrészt Horváth Dezső elvtárs tanácselnök lelkes (propagandist a) munkájának köszönhető, hogy az eredmények láttáin egyre többen jelentkeztek a foglalkozásokra. Hor­váth elvtárs mindig lelkiismeretesen felkészült az előadásokra, részit vett a propagandista szemináriumokon és élvezetes, tartalmas előadásaival le­bizonyságot fejlődéséről, felkészült­ségéről. A .politikai iskola hallgatói­tól az oktatási év alatt 8 tagjelöl­tet és 1 retndikívü'li trgat vettek fel a párttagok soraiba, ezen kívül egy családdal erősödött a termelőszövet­kezet is. Az oktatási év jó eredménnyel zá­rult. A hallgatók megköszönték Hor­váth alvtárs fáradságot nem ismerő, odaadó munkáját és azzal viszonoz­ták, hogy valamennyien jelentkeztek a jövő évi oktatásban való részvétei­kötötte az érdeklődők figyelmét. És re. Horváth elvtárs, a járás legjobb­most, az oktatása év ünnepélyes be­fejezőjén már 24 hallgató tett tanu­; propagandistája díszoklevelet és Sztálin-szobrot kapott jó munkájáért. A zselickislabi párttagok példát mutatnak az állam iránti kötelezettség teljesítésében A zselickislaki pártszervezet március havi taggyűlése megvitat­ta: hogyan érvényesül a kommu­nisták példamutatása az állam iránti kötelezettségek teljesítésé­ben. A szervezet kommunistái hozzászólásaikban nagy lelkese­déssel tettek ígéretet, hogy május 1-re 100 százalékig teljesítik be­adási kötelezettségüket. Egy hó­nappal később, az április 26-i tag­gyűlésen már büszkén számolhat­tak be eredményeikről: a község nyolc kommunistája 100 százalé­kig teljesítette félévi tej-, vala­mint egész évi tojás-, baromfi-, vágómarha- és sertésbeadási kö­telezettségét. És példamutatásuk nyomán az egész község eredmé­nye is közel áll a 100 százalékhoz. Ezért a kommunistákhoz méltó példamutatásért dicséret illeti Si­mon György elvtársat, a párttit­kárt, Szendrei Antal, Fetcer Jó­zsef, Fetcer Ferenc (kőm.), Forró József, Fetcer Ferenc, Fetcer Im­re és Bencze Mihály elvtársakat, akik állampolgári kötelezettségük teljesítésével tettek hitet pártunk politikája mellett. Másodszor lett él üzem a Textilművek Ä május elsejei készülődés izgal­mát egy újabb esemény szakította meg a Textilművekben: másodszor nyerték el a megtisztelő élüzem cí­met. A dolgozók szerte az üzemben örömmel tárgyalják az újabb, öröm­teli eseményt. Csepei Erzsébet ti­zenkétszeres sztahanovista fonónő mondta: »Büszkék vagyunk arra, hogy ismét élüzem lettünk. Ez azon­ban nemcsak kitüntetést, de kötele­zettséget is jelent számunkra. Elha­tároztuk, hogy tovább harcolunk » fegyelmezetlenségek és az igazolat­lan mulasztások ellen. Hálásak va­gyunk a műszaki dolgozóknak, hog7 biztosították a feltételeket a zavar­talan munkánkhoz. Annak is örü­lünk, hogy naponta látjuk, kik a jó termelők az üzemben, akiknek a példáját a gyengébbek követhetik«. Sós Annának, a gyűrűsfonó fonó­nőjének hasonló a véleménye a nagy eseményről: »Jóleső érzés tudnom, hogy az élüzem cím elnyeréséhez az én munkám is hozzájárult. Május elseje tiszteletére vállaltam, hogy önköltségcsökkentési tervemet túl­teljesítem, s 79 forintot takarítok meg. A hónap folyamán megtaSarí- tásom értéke 351 forint volt. így harcolok továbbra is az élüzem cím megtartásáért«. Bartos Gyulától, a lánccsévélő mű­hely főnökétől is örömteli szavakat hallunk, amelyekbe • belevegyül a további feladatokért való felelősség- érzet hangja is: »A jövőben még szebb, még jobb eredményekért d ta­gozunk«. Ez az örömhír csak fokozta a dol­gozók’ munkakedvét és pénteken az üzem tervét 104,9 százalékra telje­sítette. A Textilművek dolgozóinak az első negyedévben végzett jó mun­kája ígéret arra, hogy június után is ott csillog majd az üzem homlok­zatán az élüzem jelvény.

Next

/
Thumbnails
Contents