Somogyi Néplap, 1955. május (12. évfolyam, 102-126. szám)

1955-05-27 / 123. szám

2 SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1955. május 27. Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása közvetítés a sportcsarnoki NAGYGYŰLÉSRŐL PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS (Folytatás az 1. oldalról.) f tát, mert reméli, hogy ezzel hozzá­I segíti Angliában a konzervatív im- Eisenhower azért fogadta el a négy ! peniatistákat a parlamenti többség kormányfő értekezletének gondola- | megszerzéséhez. A szerződés törvénybe iktatása méltó válasz az imperialisták magyarellenes vágyálmaira A Magyar Rádió május 27-én, pénteken a Kossuth-rádióban 19.30 órai kezdettel közvetítést ad a Ma­gyar Dolgozók ÍPártja Budapesti Bi­zottsága és társadalmi szervezetek által a Sportcsarnokban rendezett nagygyűlésről. A Faipari Vállalat kommunistáinak ieladataí a tagjelölt- és tagfelvételi munka megjavítására Pártunk III. kongresszusa fon- zük, megállapíthatjuk, hogy •tos határozatot hozott a párt . erősítésére. A határozat ki- a partszervezet az utóbbi ído­Az imperialista azonban impe­rialista marad akkor is, ha a töme­gek megtévesztésére a 'béke 'hívének álcázza magát. Az Egyesült Államok­ból már hallunk olyan híreket, hogy az amerikai reakció az ilyen kor­mányfői megbeszélésen nem annyira a béke megszilárdítását kívánja meg­tárgyalni, hanem fel alkarja vetni a kérdést: hogyan állítsák vissza a népi demokratikus államokban — köztük hazánkban is — a régi ren­det, a nagybirtokosok és tőkések uralmát. Világos, hogy az imperialisták akkor is, amikor a békéről be­szélnek, azon törik a fejüket, hogyan szerezhetnék vissza a grófoknak, a nagybirtokosoknak a földet, a tőkéseknek a gyárat, a bányát. Szeretnék visszaállítani a hárommil­lió koldus Magyarországát, a köpkö­dőket és embervásárokat, újra gúzs­ba kötni a munkásságot, megszüntet­ni a nők egyenjogúságát, bezárni a •kultúra és a felemelkedés kapuit, melyek szélesre tárultak a felszabadu­lás óta a dolgozó nép előtt. Meg akarják semmisíteni szabad hazán­kat, s a szocialista építés vívmá­nyait, mindazt, amire joggal büszke népünk minden hú fia. Az országgyűlés, amikor elfogadja és törvénybe iktatja a varsói érte­kezleten létrejött barátsági, együtt­működési és kölcsönös segélynyújtá­si szerződést, egyben feleletet is ad az ilyen- imperialista vágyálmokra. Kinyilatkoztatja, hogy minden ma­gyar -hazafi, az egész magyar nép, élén pártunkkal, a Magyar Dolgozók Pártjával egységesen el van szánva békéjének megvédésére, -az impe­rialisták minden elnyomó tervének meghiúsítására. (Nagy taps.) Ezért az előterjesztett szerződés törvénybe iktatását pártunk és ma­gam nevében helyeslem, támogatom és elfogadom. Rákosi Mátyás elvtárs hosszantar­tó, nagy tapssal fogadott beszéde után még több felszólalás követke­zett. Ezután az országgyűlés az Albán Népköztársaság, a Bolgár Népköztár­saság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Román Népköztársaság, -a Szovjet Szocialis­ta Köztársaságok Szövetsége és a Csehszlovák Köztársaság között 1955. május 14-én Varsóban kötött barát­sági, együttműködési és kölcsönös segélynyújtási szerződés 'becikkelye­zéséről szóló törvényjavaslatot egy­hangúlag elfogadta. A képviselők fel­állva, hosszú percekig zúgó, lelkes tapssal erősítették meg határozatu­kat, köszöntötték a szerződést. Rónai Sándor elnök zárószavában rámutatott arra, hc-gy az ország­gyűlés tagjainak lelkes, egyhangú megnyilatkozása, amellyel a tör­vény javaslatot elfogadta, bizonysá­ga annak, hogy a dolgozó magyar nép egységesen magáévá teszi a ba­rátságii, együttműködési ési kölcsö­nös segélynyújtási szerződést, amely hozzájárul hazánk békéjének meg­őrzéséhez. Ezzel az országgyűlés ülése befe­jeződött. Pínay a négy hatalom tárgyalásáról Párizs (TASZSZ). Az AFP jelen­téséből kitűnik, hogy Pinay francia külügymiiniszter a minisztertanács május 25-i ülésén kifejtette a három nyugati hatalom véleményét, amely szerint a négy hatalom kormány­főinek értekezletét július 18-tól 21-ig lehetne megtartani. Az AFP másik jelentése szerint rámutattak, hogy Dulles, miután ta­nácskozott Eisenhower elnökkel, kö­zölte, hogy kormánya beleegyezik a négy nagyhatalom legfelső szintű értekezletének említett időpontjába. A három nyugati hatalom felteszi, hogy a kormányfők értekezlete előtt három-négy nappal összeülő külügy­miniszterek előkészíthetnék a napi­rendet. Egy kanadai katona menedékjogot kért a Német Demokratikus Köztársaság hatóságaitól Berlin (MTI). Ralph Bemard Fre­derick Cross, a kanadai hadsereg Nyugat-Németországban állomásozó csapatainak közkatonája (katonai igazolványának száma: SM 18435) május l'l-én politikai menedékjogot kért a Német Demokratikus Köz­társaság illetékes hatóságaitól. Cross nyilatkozatában kijelentette: »Megismerkedtem a kanadai hadse­reg belső életével és az új háború előkészítését szolgáló rendszabályok­kal. Miután szabadon és 'békében akarok élni, átjöttem a Német De­mokratikus Köztársaságba.« A VIT előkészületeiről Varsó (PAP). Jacques Denis, a DÍVSZ főtitkára és a nemzetközi előkészítő bizottság más tagjai Var­sóban kedden sajtóértekezletet tar­tottak és beszámoltak az V. Világ­ifjúsági Találkozó előkészületeiről. A többi között elmondták, hogy több mint száz ország képviselői jönnek el Varsóba a fesztiválra. Megérkezett Belgradba a Kínai Népköztársaság jugoszláviai nagykövete Prága (Uj-Kína). Belgrádi jelen­tés szerint Vu Hsziu-csuan, a Kínai Népköztársaság első jugoszláviai rendkívüli és meghatalmazott nagy­követe kedden repülőgépen megér­kezett Belgrádba. Fogadására megjelent a repülőté­ren Pavel Beljanszki, a jugoszláv külügyi államtitkárság protokoll-osz- tályának vezetője, Csehszlovákia, Románia, Magyarország és Albánia belgrádi diplomáciai képviselői, va­lamint Csou Csiu-je tanácsos és a kínai nagykövetség tagjai. OVECSKIN: r I I <■ i_ I l ralusi hétköznapok Martinov .kifejti azt a nézetét, hogy helyes, ha a kolhozok tagjai között keresnek vezetésre alkalmas embert. Biztos, hogy akad min­den kolhozban. így remény van arra, hogy a kolhozok munkája meg­javul. Állítását példával bizonyítja. Helyesnek tartja, hogy a kolho­zok visszahívják kiemelt vezetőiket. — Ülhetnének akár pro­fesszorok, akár a köz­gazdaság! tudományok doktorai a kerületi bi­zottságban és a kerületi tanácsokban, ez még ön­magában nem sokat ér, ha a kolhozokban ott­maradtak a szájtátiak és a részegeskedők! Be­szélgettem egyszer ezzel a Gorsokkál a kolhozról — folytatta Martinov — és arról, hogyan Öt az­előtt. »A szívem fájt — mondta —, amikor lát­tam, hogy a tolvajok és csirkefogók tönkrete­szik a kolhozunkat. Az aktívához tartoztam már akkor is, amikor még szerveztük a kolhozokat. Kulákokat lakoltattam ki, egyszer az ablakon át rámlőttek, máskor felgyújtották a házamat. És ebben a kolhozban kellett aztán megérnem, hogy még csizmára sem tellett. Ezek a sehonnai gazemberek pedig a markukba röhögtek: No, nézd Sztyopka, itt van az a paradicsom, amit nekünk ígértél: te máris hasonlítasz Ádámra! Tönkreteszik a kolho­zunkat és ráadásul ki­gúnyolják a rendes em­bert. Hej, de elbánnék én veletek, ha az enyém lenne a hatalom —gon­doltam. — Nyakon csíp­ném azt, akit keli!« — Mit gondolsz, miért mondtam el ezt az ese­tet Viktor Szemjono- vicsnak? Ne hidd, hogy ok nélkül. Azért, mert nekünk is éppen azokat az embereket kellett volna felkutatnunk, akiknek a »szíve fájt« a kolhozért. Ha valaki csak azért lesz kolhoz­elnök, mert megfenye­gették, hogy kizárják a pártból, ha nem vállal­ja, vagy azért, mert a kerületi központban nem találtak számára semi- lyen állást: az ilyen kol­hozelnök egy lyukas ga­rast sem ér! Mi történt ezután? Elmondtam neki ezt a tanulságos törté­netet; ő egy kukkot sem szólt hozzá. Másnap a »Mi ütünk« kolhozba utazott, hogy levezesse az elnökválasztó taggyű­lést. Háromszor kezdte elölről a szavazást, míg végül a kolhoztagok en­gedtek, s megválasztot­ták jelöltjét, azt a csi­bész Kamnyevet, akit most bíróság elé kell ál­lítani sikkasztás miatt és azért, mert sorjában el­hulltak az állatok. — Amikor a titkárság ülésén jelöltük ezt a Kamnyevet, természete­sen nem tudtunk min­dent róla. Csak azt tud­tuk, hogy az ipari kom­binátban sehogy sem boldogult a munkájával és a vajgyárban levál­tották, mert sok min­dent utalt ki magának jogtalanul... Az elv­társak azt mondfák; ezek régi históriák, már megbűnhődött értük, okult a leckéből... De a kolhozparasztok az el­nökválasztásnál annyi rosszat mondtak el ró­la, hogy kár volt ra­gaszkodni a jelöléséhez. Be kellett volna látni, hogy tévedtünk, bocsá­natot kellett volna kér­ni a kolhozgyűléstől és valaki mást keresni he­lyette. Kamnyev a szom­széd faluból való volt, mindenki ismerte, mint a rossz pénzt. Azt mond­ták róla: »A szónoki emelvényen pacsirta — az életben szarka«. Va­laki azt mesélte, hogy a partizánjelvényt is csalással szerezte. A há­borúban szakállt nö­vesztett és békésen meghúzódott valamelyik rokonánál egy másik kerületben, ahol nem ismerték. Ennyiből állt a »hősiessége«. Közben meg a menekülők mar­háival kupeckedett. De Borzov megmakacsolta magát: a titkárság így határozott, tehát végre kell hajtani! Addig foly­tatta a gyűlést, míg vé­gül az emberek kifárad­tak és beadták a dere­kukat. »Csak nem kép­zelik — mondta —, hogy a kerületi bizott­ság olyasvalakit javasol, aki nem méltó erre a tisztségre«. Azt hitte, hogy csorba esik a ke­rületi bizottság tekinté­lyén. ha a parasztok megfelelőbb elnököt je­lölnek, mint mi. — De azután rájöt­tem valamire! — Mar­tinov arca hirtelen fel­ragyogott, felállt és jár­kálni kezdett a szobá­ban. — Folyton azon törtem a fejem, miért nem akarnak a pártak­tíva tagjai önként a fa­luba menni kolhozélnök- nek? Hisz tulajdonkép­pen jobb állandó elnök­14 nek lenni, -mint »felelős küldöttnek«, aki majd megszakad a hivatal és a kolhoz közötti örökös ide-oda szaladgálásban. Akit más munkáról he­lyeznek át a kolhozba, az magas fizetést is kap. A kerületi párttit- kárnak nincs annyi fize­tése, minit jó termés ese­tén egy nagy kolhoz el­nökének. És még sincs önként jelentkező. Ez a kerület talán nem dvan, mint a többi? Mi baj van itt nálunk? Máshol nincsenek ilyen problé­mák. Mondom, végül mégis kitaláltam: félnek Borzovtól. Akadnak itt is olyan emberek, akik szívesen elcserélnék hi­vatalukat a kolhozelnö­ki székkel; sokkal köze­lebb is vannak a kolhoz­ban az élethez; de fél­nek az első titkártól. Félnek, hogy akármi­lyen jól dolgoznak is, munkájuknak soha nem lesz látatja. Borzov el­gáncsolhatja őket azzal, hogy kolhozukat a ma­gasabb beszolgáltaitási kategóriába sorolja; vagy megrőhatja őket azért, mert esőben nem dolgoztatták a kombáj­nokat. Nincs rosszabb annál, mint amikor a kolhozelnöknek attól kell tartani, hogy ok nélkül összeszidják. Ko­moly segítséget soha­sem kap, de mindig at­tól kell rettegnie, hogy nehéz munkájában — amikor az ember ter­mészetesen nem egy hi­bát követ el — nem esik-e áldozatául vala­milyen szeszélynek vagy ostoba önkényességnek. (Folytatjuk.) mondja, hogy pártszervezeteink­nek az eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a párt­építésre, állandóan gondoskodniok kell arról, hogy elsősorban a szo­cialista termelésben dolgozó mun­kások legjobbjait, a párt politiká­jával egyetértő dolgozó parasztokat és értelmiségieket felvegyék pár­tunk tagjai, illetve tagjelöltjei kö­zé. Igen sok pártszervezetünk e ha­tározat ellenére is harmadrendű kérdésként kezeli a tag- és tagje­löltfelvételt, s ennek káros hatása megyénk több alapszervezetében, így a Somogy megyei Faipari Vál­lalat pártszervezetében is megmu­tatkozik. Mielőtt a vezetőség súlyos mu­lasztásának okaira fényt deríte­nénk, el kell mondani, hogy bár az üzemnek csaknem száz dolgo­zója van, a vezetőség' mindössze 16 párttagot és 3 tagjelöltet tart nyil­ván. Ha csak ezt az arányt néz­ben vajmi keveset foglalkozott a pártépítéssel. A 19 tag- és tagjelöltből egy párt­tagot és három tagjelöltet ez év januárjában vett fel az alapszerve­zet, s azóta csaknem teljesen meg­szűnt az ilyen irányú munka. S amint később kiderült, a vezető­ség tudatosan mondott le a párt számszerű erősítéséről. Dolgos Gyu­la elvtárs párttitkár és a vezetőség tagjai ahelyett, hogy felkutatták volna a pártszervezet megerősítésé­nek módját, hogy állandó, tervsze­rű nevelőmunkával párttagságra érdemes dolgozókat neveltek volna, lemondtak még a lehetőségéről is annak, hogy alapszervezetük meg­erősödjék. Külön pontokban fog­lalták, hogy üzemükben miért nem lehetséges tag- és tágjelöltfelvétel.- Miután megállapították, hogy nincs megfelelő elvtárs, belenyugodtak a változta ihatatlannak vélt (megálla­pításukba. Türelmes munkával kell bistosítani a dolgosok politikai nevelését — Nem aranybánya a mi üze­münk — mondja Dolgos elvtárs — egyszerűen nincsenek olyan embe­rek, akiket felvehetnénk párttag­nak. — Ez tehát az első megállapí­tás. Valóban, sok olyan munkás dolgozik az üzemben, aki tkülön­böző okok miatt nem alkalmas a párttagságra. (Ez egyébként külön feladatot jelent a pártszervezetnek.) De vajon el lehet-e képzelni, hogy a 98 dolgozó közt nincs olyan be­csületes, rendes ember, aki egyet­ért a párt politikájával, s türelmes nevelőmunka után párttag lehetne? Igenis van, csakhogy a pártszervezet nem törődik ve­lük, nem keresi fel azokat az elvtársakat, akik tanulni, fejlőd­ni szeretnének. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy- az idei oktatási év­ben semmiféle pártoktatás nem volt a Faipari Vállalat pártszerve­zeténél. S ha a párttagok nevelé­sével, politikai képzésével nem foglalkozott a vezetőség, nyilván­való, hogy a pártonkívüli dolgozó­kat még jobbam elhanyagolta. Ez súlyos mulasztás volt Dolgos elv­társ és a vezetőség részéről egy­aránt. A módszer még most sem válto­zott. Az áprilisi taggyűlésen hatá­rozatot hoztak ugyan a pártépítés megjavítására. pártmegbizatást is kapott két kommunista, de ez a megbízatás csak a tagjelöltekkel való foglalkozásra, nevelésükre vo­natkozott. Feltétlenül helyes és szükséges a tagjelöltek előkészítése a tagfelvételre, ezt a párt megkö­veteli tőlük, de miért feledkeznek el ismét a pártonkívüli dolgozók­ról? Végeredményben — ahogy ké­sőbb Dolgos elvtárs is elismerte — nem az a hiba, hogy nincs »arany­bánya« az üzemben. A pártépítés elhanyagolásának egyik forrását abban kell keresni, hogy a vezetőség csak azokkal a dol­gozókkal akar foglalkozni, akik­nél nincs szükség komolyabb népnevelőmunkára. És hogy mennyire helytelen ez a módszer, ahhoz nem kell különö­sebb kommentár. Ha az alapszervezet vezetősége valóban meg akarja javítani a pártépítő munkát — ez kötelessége — és nemcsak papíron heverő ha­tározatnak tekinti, akkor sürgősen változtatni kell módszerükön. Min­denekelőtt a kommunisták és pár- tonkívüli dolgozók politikai neve­lését kel] biztosítani, s ha a dol­gozóknak lehetőségük nyűik a fej­lődésre, az alapszervezet vezetősége minden bizonnyal »talál« olyan elvtársat, aki alkalmas a párttag­ságra. Ezenkívül helyes lenne vég­re bevezetni a személyhez szóló nevelést is, mely kétségtelenül eredményre vezetne. Fel kell ssámolni a meghátrálást, a tehetetlenséget A másik »ok«, amely a pártépítő munka elhanyagolásához vezetett, egy tagjelöltfelvételiből adódik. Az alapszervezet ugyanis januárban fel­vette Horváth György elvtársat tag­jelöltnek, aki visszaélt ezzel* Fölé­nyes viselkedésével, igazolatlan hi­ányzásaival, pökhendi modorával hívta fel magára a figyelmet. Sze­mélyi ellentét támadt közte és Dol­gos elvtárs között, s a taggyűlés két­szeri bírálatát ‘is tagjelölthöz mél­tatlan módon fogadta, A vezetőség erre elhatározta, hogy inkább nem vesz fel több tagjelöltet, mintsem még egyszer ilyen szégyent valljon az új tagokkal. Arra nem gondolt a vezetőség, hogy Horváth elvtárs vi­Több segítséget a Vá A pártbizottság keveset törődik a Faipari Vállalat alapszervezetével, s ez is károsan 'befolyásolta a vezető­ségi tagok munkakedvét. Dolgos elvtárs »harmadik pontként« ezzel magyarázza a pártépítő munka el­hanyagolását Elmondják az elvtár­sak, hogy a P. B.-ról utoljára nyolc hónappal ezelőtt vettek részt a tag­gyűlésükön, hogy csak telefonjelen­tésekért keresik fel őket. Velük együtt a felsőbb szervek sem akar­ják tudomásul venni, hogy pártszer­vezet is van az üzemben', s minden­nel a vállalat igazgatójához fordul­nak. Ez a panaszuk jogos, A Városi Bizottság sokkal több segítséget ad­hatna a vezetőségnek. Vajon ők nem tudták, hogy a Faipari, Vállalat kom­munistái teljesen lemondtak a párt- építésről? Észre kellett volna venni­ük! De az alapszervi vezetőség kifogása még így is helytelen. A sértődékeny- ség nem pártszerű, nem ez jellemzi a kommunistákat. Keressék meg a módot arra, hogy sérelmüket elin­selkedéséért ők a felelősek, s az ő nemtörődömségüknek köszönhető, hogy szégyent hozott a szervezetre. De az eredménytelen 'bírálaton kívül sem nevelőmunkával, sem fegyelmi úton nem igyekeztek megváltoztat­ni őt. Pedig tudniuk kell, hogy aki nem tartja be pártunk szervezeti szabályzatát, azzal szemben alkal­mazni keli a fegyelmi úton való fe­lelősségre vonást . A vezetőség elha­tározása tehetetlenséget, meghátrá­lást bizonyát, ezért mondtak le a pártépítésről. Sürgősen fel kell szá­molni az ilyen tehetetlenséget. Nem szabad megengedni, hogy egy párt­tag fegyelmezetlen magatartása fel­borítsa az egész szervezet munkáját. rosi Pártbisottságtól tézzék, de nem mehet ez a pártmun- ka rovására. E három pontiból feleletet kaptunk arra, hogy miért nem foglalkoznak pártépítéssel a Faipari Vállalatnál. Mindegyik körülmény azt igazolja, hogy a vezetőség még nem áll hi­vatása magaslatán, hogy a pártügy­ből személyi ügyeket fabrikál, s meggondolatlan »elveivel« akadályoz­za a jó pártimunka kibontakozását. A pártszervezet nagyszerűen moz­gósítja a dolgozókat a munkaverse- nyekne, nap mint nap kiváló teljesít­mények születnek, mely nagyrészt a pártszervezet érdeme. A vezető­ségnek mast össze kell fogni, s a termelő munkán kívül a pártélet fellendítésére kell fordítani a fő fi­gyelmet. A határozat végrehajtása kötelező, s ezt kell szem előtt tar­tania a vezetőségnek. Dolgozzanak ki sürgősen munkatervet és nevelő« munkájuk megjavításával harcolja« nak a III. pártkongresszus határoza­tainak végrehajtásáért. Jávori Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents