Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)
1955-04-24 / 96. szám
írók, művészek! Üj, nagyszerű alkotásokkal lelkesítsétek népünket, segítsétek nevelni ifjúságunkat a szocializmusért, a békéért vívott harc hőstetteire! SOMOGYI RÜGYEK CÁ búLdöqabb paraszti étet énekese — M. A. Solohov 50 éves — ■GRESSZ ATTILA: GYERMEKEK VÁROSA Távol a gyár füstje szálldos — nagy játszótér itt a város. eljátszanak benne szépen: pancsikolnak friss vízében. Amerre csak szemed láthat, ez a látvány, tudom, áthat. Buzgalommal épül ott máj- nem homokvár, de hoinokgyár; Sehol ennyi kisgyereket nem vesz körül a szeretet. azt várja sok buksi kölyök, hogy tán az is majd füstölög. Nézz csak oda: * apró legény szalad tova a rollerén Nézed, nézem, de szép, mi szép ez a város, e kő vidék és míg hajtja. cseppnyi ajka kerekedik vidám dalra. és benne ez a rengeteg békét élő piciny gyerek! Kilenc fiú — jaj, de fürge! — latba llozik a friss fűbe'. Hát lehet-e oly feaevad ki húsukba mar, belekap? Hullámot vet a medence, az apraja hű kedvence; ha elé áll a hatalom, hogy nem adom, nem akarom! 'HORVÁTH JÁNOS: ' (SztáMnváros, 1»54. nyara.) JÁTÉKOS KEDVVEL Kedvet teremt nekünk a munka. Követ törünk meg építünk. Szavunk a tetthez magasztosul ma s dalokba szárnyal szép hitünk. Játékos kedvvel lép a lábunk Versenyt futunk, nem ballagunk: Játékos szívvel néha fázunk, S nagyobb kenyérről álmodunk. Nehéz a harcunk — kell a játék Szívünknek, hogy életünk Magasabb pillérekre éljen. Ma még sok terhet emelünk. De lesz fiunknak s lányainknak Nem egy ruhájuk, új. meleg, De lesz szívünknek forrásága és minden rosszat elfeled. Desz holnap új kenyérszegés. Színházba visszük unokánk, Magasabb pillérekre érünk És gazdáig lesz szabad hazánk Az irodalom legfontosabb feladata, hogy — mintegy tükröt tartva — saját kora általánosnak ismert, vagyis tipikus problémáit, eseményeit feltárva és megoldva segítse a népet a haladásban, s a jelenkor problémáit tárgyalva az igaz, a helyes utat mutassa. A jó író legfőbb feladatának a nép szolgálatát tartja, ezért műveiben igyekszik is megvalósítani ezeket. Ilyen író Mihail Alefcszandrovics Solohov, aki Gorkij után á szovjet próza legnagyobb alakja. Solohov ma 50 éves. 1905 április 24-én született a végtelen kiterjedésű kozák sztyeppén: a Don-vidéken. Anyja kozák, apja raz- nocsinyec (nem nemes származású), aki állandóan váltogatta foglalkozását. Gyermekkoráról így emlékezik meg szűkszavúan: ■»1918-ig különböző gimnáziumokban tanultam. A polgárháború idején a Don mntén éltem. 1920-tól mint katona ide-oda vetődtem a Don-vidéken. Sokáig az élelmiszerbegyűjtésnél dolgoztam. Kergettem a bandákat, amelyek 1922-ig a Don-vidéken garázdálkodtak, s a bandák is kergettek bennünket. 1923 óta írok, ugyancsak az<j>ta jelennek meg írásaim a Kcmszomol lapjaiban és folyóiratokban. Első könyvemet 1925-ben adtam ki.-« Ez a könyv a »Történetek a Don mellől-« című volt és a proletárháború donkörnyéki eseményeivel, a doni kozákság életével foglalkozó elbeszéléseket tartalmazta. Ezek az elbeszélések kitűnő iskolát jelentettek számára, megírásukkal kifejlődtek Solohov művészetének jellegzetes vonásai: a mély és sokoldalú emberábrázolás, a párbeszéd mesteri kezelése és a természet finom és mélyreható rajza. £s mire első hatalmas regénye; a »Csendes Don« első kötete 1928-ban megjelent, egy csapásra magára vonta a figyelmet és Solohovot a legjobb szovjet írók sorába emelte. A regény (négy kötetes, megjelenésük sorrendje: 1928, 1929, 1933. 1940) a kozaksag forradalom előtti és utáni életét ábrázolja és az erősen dúló osztályharcok közepébe vezeti el az olvasót. A forradalom után a kozákság egy része az ellenforradalom hálójába kerül és a régi rend mellett dönt, más részük pedig szilárdan áll az új út: a szabad, boldog jövő útján. Az óriási arányúra kibontakozó népmozgalcm mindent elsöpör útjából, ami akadályozza abban, hogy az új úton haladjon. Ez a regény eszmei mondanivalója is, amely Solohov állás- foglalását is jelenti és a történelem örökigaz törvényét is hirdeti: aki elszakad a néptől és az idejétmúlt emlékekhez húz, annak el kell pusztulnia, mégha olyan értékes ember is, mint Grigorij iWele- hov, a Csendes Don főszereplője. Hogy mennyire szoros Solohov kapcsolata a való élettel és a párt tevékenységével, arra igen jellemző az a tény, hogy amikor 1929—30-ban a Szovjetunióban a nagy fordulat, a mezőgazdaság kollektivizálásának csatája dúlt, Solohov abbahagyta a Csendes Dtm harmadik kötetének írását és a jövő harcának segítségére sietett. Ekkor irta meg. azon melegében másik világhírű regényét, az »Üj barázdát szánt az eke*1 címűt, mely a kozákság társadalmi átalakulásáról. a szocialista gazdálkodásra való áttérésről szól. A regény cselekménye Gremjacsij-Logban játszódik le. Az író benne hű képét adja a szabadságnak örülő és a kollektív útat boldogan választó szegény- parasztnak, a gyilkolástól és kártevéstől sem visszariadó kulákságnak, a fehérgárdista bújtogatók tevékenységének; egyszóval a falu teljes keresztmetszetét adja a legforróbb osztályharcok, a régi és az új összecsapása idején. Az »Üj barázdát szánt az eke« című regényt nyugodtan nevezhetjük tankönyvnek is: a mezőgazdaság kollektivizálása tankönyvének. A regény ismerete elengedhetetlenül fontos minden pártmunkás ős általában mindenki számára, aki a szocialista mező- gazdaság ügyének győzelmén fáradozik, hogy megtanulja: mi az, ami helytelen, amit el kell kerülni és mi a helyes módszer. A regény ismerete szükséges dolgozó parasztságunk számára is. hogy világosan lássa a helyes útat, a szövetkezés előnyét. Íróink, művészeink számára pedig ragyogó példa: a jelen problémáival való foglalkozás mintaképe. Solohov, mint a legtöbb szovjet író, -a Nagy Honvédő Háború idején azonnal részt vállalt a küzdelemből is. Mint haditudósító megörökítette a szovjet katonák hőstetteit és a szovjet hazafiság ragyogó példáit jegyezte fel az utókor számára. Solohov sokoldalú tevékenységének fő jellemzője az élettel való szoros kapcsolat, kora problémai megoldásában való tevékeny részvétel, művészetének pártossága. Méltán illeti tehát ötvenedik születésnapján az egész haladó világ szívbőljövő köszöntése. LENIN A KULTÚRÁRÓL A napokban ünnepeltük a prole- íáriátus lánglel,kű tanítómesterének, a világtörténelem egyik legkimagaslóbb alakjának, Marx és Engels tanai továbbfejlesztőjének, Lenin születésének 85. évfordulóját. Ezt az évfordulót akkor ünnepelhetjük meg a legméltóbban, ha felelevenítjük és emlékezetbe idézzük Leninnek azokat a tanításait, melyek a sok örökérvényű tanítás mellett ma különösen aktuálisak, amelyeknek megoldása közvetlenül előttünk áll, melyek feleletet adnak a jelen problémáira. Többek között ilyen Leninnek a kultúráról szóló tanítása is. Egy korlátozott terjedelmű rövid cikk nem törekedhet teljességre, Lenin kultúráról szóló tanításainak csupán néhány vonatkozását szeretnénk érinteni — ezt is csak vázlatosan. Mindenekelőtt azt kell leszögeznünk, hogy Lenin a kultúrán a materialista ismeretek elsajátítását érti, elvetve a burzsoá társadalmi rend idealista világszemléletén alapuló álkultúrát, áltudományosságot. Az elvekre, elméletekre vonatkozóan pedig Engels-szel együtt vallja: »A mi elméletünk nem dogma, hanem vezérfonal a cselekvéshez«. És ez szabja meg a kultúra szerepét is: eszköz a kommunista társadalom felépítéséhez. A kultúra, mint a kommunizmus győzelmének egyik alapja Lenin a kultúrát a kommunizmus győzelme egyik igen fontos alapjának tartja. Az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt 1922-ben tartott XX. kongresszusán Lenin elvtárs politikai beszámolójában rá is mutatott erre: »Ar oroszországi proletárállam kezében teljesen elegendő gazdasági erő van ahhoz, hogy a kommunizmusra való áttérést biztosítsa. Mi az hát, ami elégtelen? Világos, hogy mi az, ami nem elégséges: annak a kommunista rétegnek, amely kormányoz, nincs elegendő kultúrája«. (Lenin válogatott művei II. k. 947. o.) A továbbiakban magyarázza ennek káros következményeit is; ha a megdöntött osztály (a burzsoázia) kultúrája nagyobb, ez könnyen ráerőszakolhatja a maga kultúráját a győző osztályra (a proletáriáfusra) és orruknál fogva vezethetnek egyes pártmunkásokat. »Ezt beismerni nagyon kellemetlen, de úgy vélem, hogy mégiscsak be kell ismerni, mert a kérdés most ezen fordul meg«. (U. o.) A proletáriátusnak tehát a győzelem után azonnal hozzá kell látni a saját materialista kultúrája minden eszközzel való fejlesztéséhez. Ugyanis »a kommunizmust csak a modern műveltség alapján valósíthatjuk meg és... ha ez a műveltség nem lesz meg, a kommunizmus csak óhaj marad«. (i. m. 798. o.) A szocialista gazdaság nem nélkülözheti a kultúrát A kultúra fejlesztése a szocialista gazdasági formákra való áttérésnek is egyik alapfeltétele. Szocialista ipar nem képzelhető el sokoldalúan fejlett, a tudományok alapjaival tisztában lévő munkások nélkül, akik ismerik gépjeinket, munkaeszközeinket és munkaanyagunk fizikai, kémiai stb. tulajdonságait. De kultúra nélkül nem valósítható meg a mezőgazdaság szocialista átszervezése sem, kultúra nélkül nem jöhetnek létre jó szövetkezetek sem. A szövetkezetekről szólva Lenin elvtárs 1923-toan kifejtette, hogy megfelelő általános kultúra nélkül — s ennek anyagi alapja megteremtése nélkül —"nem lehet a mező- gazdaság szocialista átszervezését végrehajtani. »Értelmes és művelt ember kell ahhoz, hogy jó szövetkezeti tag legyen. Ahhoz..., hogy mindenkit szövetkezetbe tömörítsünk, a parasztságnak a kultúra oly magas fokára kell fölemelkednie, hogy ez a mindenkit átfogó szövetkezetekbe tömörítés egész kultúrforradal- mat követel«, (i. m. 1004. o.) Majd a továbbiakban^ »Ahhoz, hogy teljesen szocialista-, országggá váljunk, nekünk most már csak erre a kultúrforradalomra van szükségünk« (u. o. 1005. o.) — írta »A szövetkezetekről« című írásában. A kultúra, mint az államapparátus átalakításának alapja A burzsoázia hatalmának megdöntése után a proletárhatalom egy ideig átveszi a burzsoá államapparátust is. Ezt azonban mielőbb ki kell cserélni, át kell alakítani, mert a proletárdiktatúra számára ez hasznavehetetlen és — nem egy esetben — komoly ellenséges erőt is képvisel. Az államapparátus átalakítása viszont ugyancsak lehetetlen kultúra nélkül. »Államapparátusunk megújítása érdekében a következő feladatot kell bármi áron magunk elé tűznünk: először — tanulni, másodszor — tanulni és harmadszor is tanulni és aztán ügyelni arra, hogy tudásunk ne maradjon holt betű, vagy divatos frázis..., hogy a tudás valóban hússá és vérré váljék bennünk, hogy valóban és igazán mindennapi életünk alkotórészévé legyen.« (i. m. 1017.) Az új államapparátuson megfelelő műveltség nélkül tájékozatlanság, tétovázás lesz úrrá, nem biztosítja maradék nélkül a proletáriátus hatalmát, nem tud eredményes harcot folytatni a bürokratizmus ellen stb. Az ifjúság legfontosabb feladata Lenin elvtárs az ifjúság elé is legfontosabb feladatként a kultúra elsajátítását állítja. Az Ifjúsági Szövetség 1920. október 2-án tartott III. kongresszusán erről többek között a következőket mondja: »Az ifjúság feladatait egyetlen szóval lehet kijelezni: a feladat — tanulni«, (i. m. 791. o.) A továbbiakban Lenin elvtárs hangsúlyozza az ismeretek ösz- szességének kritikai elsajátítását, melyeket az emberiség évezredek óta felhalmozott, mert ©nélkül lehetetlen felépíteni a kommunizmust. Lenin egyben választ is ad azoknak, akik az eddigi kultúra elvetését hirdetik azzal, hogy az nem proletárkultiira. »Óriási hibát kö- 'et el az aki (azt hiszi), hogy lehet valakiből kommunista anélkül, hogy elsajátítaná azt, ami az emberiség tudatában felhalmozódott.« (i. m. 794. o.) Majd később: »A proletár- kúltúrának ama felhalmozott tudás törvényszerű fejlődése útján kell létrejönnie, melyet az emberiség a kapitalista társadalom, a földesúri társadalom, o bürokratikus társadalom nyomása alatt dolgozott ki:« (i. m. 795. o.) Ezt pedig csak tanulás útján lehet elsajátítani és enél- kül nem lehet sem az ipart, sem a mezőgazdaságot újjászervezni a korszerű technika, a modern tudomány, a villamosság alapján. Ezek megvalósítására tudatlan emberek nem alkalmasak, s az írni-olvasni tudás : vajmi keveset használ. Az irodalomról és a művészetekről Lenin elvtárs nem feledkezik meg a kultúra terjesztésének leghatható- sabb eszközéről és személyeiről sem: áz irodalomról, a művészetekről és a pedagógusokról. Lenin elvtárs nagyon szerette és sokra becsülte az irodalmat és a művészet különböző ágait — maga is sokat olvasott. Filozófiai, esztétikai és irodalompoli tikai munkáiban meg is szabta az irodalom és a művészet lényegét, mely a tudatunktól függetlenül létező objektív világ visszatükröződése és a valóság megismerésének dialektikus útján jön létre. Ez a materialista visszatükröződési elmélet a párt általános politikájához kapcsolódik és elvezet az irodaiam és művészet pártosságának eszméjéhez. Lenin erre vonatkozó nézetét a »Pártszervezet és Pártirodalom« című tanulmányában olvashatjuk, melyben leszögezi: »Az irodalmi munkának az egyetemes proletármunka részévé kell lennie, kerekévé és csavarjává annak az egyetlen egységes nagy szociáldemokrata gépezetnek, amelyet az egész munkásosztály öntudatos élcsapata mozgat. Az irodalmi munkának a szervezett, tervszerű, egységes szociáldemokrata pártmunka alkotó részévé kell lennie.« Lenin élvtárs ezzel az irodalom mellett az egyéb művészetek feladatát is konkrétan meghatározta. Lenin a pedagógusokról Lenin igen fontos kérdésnek tekinti a kultúra emelése és a nép széles rétegei közti elterjesztése érdekében a tanítók megbecsülésének magas fokra emelését és anyagi helyzetüknek javítását. Vallja, hogy a pedagógusok, elsősorban a falusi és városi tanítók áldozatkész és magas színvonalú munkája nélkül lehetetlen megteremteni a proletár- kultúrát, ‘következésképpen lehetetlen felépíteni a kommunizmust. A tanítók pedig csak akkor tudnak magas színvonalú munkát végezni, ha magasfokú erkölcsi megbecsülésben részesülnek a társadalom részéről és mentesek lesznek az anyagi gondoktól, s legalább a ■mérnökök és orvosok összkereseté- nek színvonalán állnak... »A pedagógus legyen a legmegbecsültebb szakmunkás« — írja Lenin elvtárs. majd 1923. január 2-án kelt napló- jegyzetében a következőket írja többek között: »Nem törődtünk, vagy távolról sem eléggé törődtünk azzal, hogy a néptanítót arra a magaslatra emeljük, amely nélkül szó sem lehet.. ■ p^oletárkultúráról«. (i. m. 994. o.) Majd a továbbiakban kijelenti: »A néptanítót olyan magasra kell emelnünk, amilyen magasra a burzsoá társadalomban sohasem állt. nem áll és nem is állhat. Ez olyan igazság, amely bizonyításra nem szorul. E cél elérése érdekében rendszeresen, szakadatlanul és kitartóan kell dolgoznunk a tanítók szellemi színvonalának emelésén, magas hivatásához való sokoldalú előkészítésén és főleg, főleg és főleg — anyagi helyzetének emelésén.« (i. m. 995. o.) Lenin tanítása iránytű számunkra Leninnek mindeme tanításai a kultúra szerepéről és fontosságéról példaképül áll minden nép előtt, amely lerázta a szolgaság bilincseit és a kommunizmus megteremtésén fáradozik —- így mielőttünk is. Lenin tanításának ismerete, tanácsainak megszívlelése és gyakorlati végrehajtása nélkül nem lehetnek igazi kommunista vezetők a vezetők, nem lehetnek igazi párttagok a párttagok és nem lehetnek igazi hazafiak hazánk polgárai. Lenin tanítása iránytű és ennek követése nélkül az eltévelyedés veszélye lényégét. Lenin elvtárs szerint — amint már az előbbiekben idéztünk — megfelelő magasszínvonalú modern műveltség, vagyis kultúra nélkül lehetetlen a kommunizmus felépítése, enélkül »a kommunizmus csak óhaj marad.« Aki tehát lebecsüli a kultúra hatalmas szerepét a kommunizmus felépítésében és minden más kérdés mögé helyezi, az szembenáű Lenin tanításával, ellene van a kommunizmus megvalósításának Várkonyi Imre.
