Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-17 / 90. szám

Vasárnap, 1955. április 17. SOMOGYI NÉPLAP T A „Kaposvári őrjárat66 visszhangja Máté Jánosné elvtársnő, a Béke Sz álló és Vendéglátóipari Vállalat szakszervezeti bizottságának elnöke írja: A Somogyi Néplap folyó hó 13-i számában megjelent »Kaposvári őr­járat« című cikkére vonatkozóan az alábbiakat közöljük az elvtársak­kal: Mind a magunk, mind (vállalatunk dolgozói figyelmesen elolvastuk az említett cikket, a szakszervezeti bi­zottsági értekezleten megtárgyalva levontuk belőle a tanulságot. Nagyon helyes, hogy pártunk sajtóm ilyen behatóan foglalkozott <e kérdéssel, konkrét eseteket említve, ami fel­tétlenül azt fogja eredményezni, hogy a felhozott hiányosságok a leg­rövidebb időn belül megszűnnek. Szakszervezeti bizottságunk sürgő­sen kijavítja a munkájában jelent­kező hibákat. Elsősorban a nevelés kérdésére gondolunk. Nevelő mun­kával nagy mértékben hozzájárulha­tunk ahhoz, hogy vállalatunk dolgo­zóinak helytelen viselkedésén vál­toztassunk. E munkában feltétlenül számítunk a vállalat vezetőségére, valamint a vállalat élenjáró és ki­váló dolgozóira. Továbbra is számí­tunk a (Megyei Pártbizottság újság­jának segítségére és kérjük, ' hogy az elvtársak továbbra is ilyen ala­posan tárják fel a vállalatunknál mutatkozó hibákat, mert csak így lesz módunkban kijavítani ezeket, ügy fogunk dolgozni, hogy váro­sunk lakói ,s a közönség részéről ki­érdemeljük a legnagyobb elismerést. Véghi Margit ©ívtársnő, a Kiskereskedelmi Vállalat dolgozója írja: Az elmúlt napokban sajtónk be­hatóan foglalkozott a kereskedelem munkájával. Eredményeink mellett rámutatott azokra a hiányosságokra, melyek előrehaladásunkat gátolják. A hibák ilyen feltárása figyelmez­tet bennünket, hogy az eddiginél még nagyobb eredmények elérése ér­dekében munkánkat meg kell javí­tanunk. Magam is tanultam a bírá­latból, bár eddig is mindent elkö­vettem, hogy helytáll jak a pult mel­lett, s becsülettel teljesítsem, amit a párt és dolgozó népünk elvár tőlem. Munkámban ezután még odaadób- ban, a szocialista kereskedelemhez illően töltöm be feladatomat. A Megyei Statisztikai Hivatal viszonya a Munka Törvénykönyvhöz Süvegh Béla elvtárs, a Közalkal­mazottak Szakszervezete Somogy megyei Területi Bizottságának bér- és munkaügyi felelőse a következő­ket írja szerkesztőségünkhöz küldött levelében: A Munka Törvénykönyv (1953. de­cember 1-én hatálybaléptetett módo­sítását az egyeztető bizottsági eljárás kiterjesztette a közalkalmazottak bér- és munkaügyi vitáira is. E ren­delkezés jelentősen hozzájárult a közalkalmazotti dolgozók jogainak védelméhez, teljesebbé tette munka­ügyi vonalon az említett dolgozók jogbiztonságát és nagymértékben elő­segítette a törvényesség megszilár­dítását. Legfontosabb eredményének tudható be, hogy javult a munkafe­gyelem, megnövekedett a munka­kedv, ugyanakkor csökkent a mun­kaerővándorlás. A fegyelmi ügyek száma 1954-ben az 1953. éviihez ké­pest 90 százalékkal csökkent, ami szintén kiemelkedő eredménynek számít. A közalkalmazotti egyeztető bi­zottságok munkáján azonban még sok javítanivaló akad, mert gyakran előfordul, hogy nem tartják be az eljárási szabályokat, vagy az érdemi döntés meghozatalára kiszabott 8 napos határidőt. De olykor kívánni­valót hagy maga után az ügy kivizs- gálásárrak alapossága is. A Munka Törvénykönyv a szak- szervezetekre is jelentős feladatokat ró az egyeztető bizottságok munká­jával kapcsolatban, ugyanakkor je­lentős jogokat is biztosít számukra. Hogy csak egyet említsünk: az egyeztető bizottságok négy tagja kö­zül kettő a szakszervezet megbí­zottja. Területi Bizottságunk már ed­dig is nagy erőfeszítéseket tett az egyeztető bizottságok munkájának megjavítása érdekében és számos esetben közvetlen segítséget is nyújt. Annál meglepőbb tehát, hogy a Központi Statisztikai Hivatal So­mogy megyei Kirendeltségének egyeztető bizottsága egy folyó hó 13-i fegyelmi ügyben megtartott egyeztető bizottsági tárgyalásról ki­zárta a Területi Bizottság képviselő­jét, aki a törvényesség védelmében és az esetleges hibák felfedése, ki­javítása érdekében kívánt megfigye­lőként jelen lenni a tárgyaláson, méghozzá a Területi Bizottság meg­bízásából. A kizárás azzal az indok­kal történt, hogy a tárgyalás nem nyilvános. illl!l!lll!!ll!ll!lllllll!l!l!l!llllinill!llllll!y Úgy látszik, hogy az említett hi­vatal, valamint egyeztető bizottsá­gának tagjai kevéssé ismerik a Mun­ka Törvénykönyvet, vagy pedig volt •rcv’PTrn reitegetni valójuk, hogy fél­niük kellett a felettes szakszerve» zet képviselőjének jelenlététől. Vagy talán az eljárás nem volt eléggé tisz­ta. Ez utóbbi két kérdés még elvá­lik. Azonban már most le kell szö­geznünk, hogy a Munka Törvény- könyv értelmében a szakszervezetek munkaügyi kérdésekben még az egyes hivatalokat is ellenőrizhetik, is a dolgozók képviseletében még bí­róságoknál, egyéb hatóságoknál is eljárhatnak. Hogyan lehet akkor a felettes szakszervezeti szerv megbí­zottját még zárt egyeztető bizottsági tárgyalásról is kizárni és ezzel a Területi Bizottság társadalmi úton végzett ellenőrző-javító célzatú mun­káját megakadályozni? Ebből is láthatjuk, hogy egyes hi­vatalok egyeztető bizottságainál bér­es munkaügyi téren még bőven akad kivetni- és javítanivaló. Csaknem 60 000 forintot takarítottak meg márciusban a Textilművek dolgozói Április elején még úgy látszott, hogy a Textilművek dolgozói nem tudnak megbirkózni az április hó­napban reájuk háruló feladatok­kal. A tervteljesítés napokon át nem érte el a 100 százalékot. Ez nagyrészt azokon a dolgozókon múlott, akik e napokban fegyel­mezetlenül viselkedtek. Hamusits Mária a gyűrűsfonóból 1 napot. Torma Jánosné a lánccsévélőbői 2 napot mulasztott igazolatlanul. Lassú Margit, a gyűrűsfonó fonó­nője pedig azzal hátráltatta a munkát, hogy nem tartotta be a technológiai utasításokat. Az utóbbi napokban azonban, ahogy helyreállt a megszokott munkatempó, növekedtek az ered­mények. 13-án az átlagos napi tel-! jesítmény 104,5 százalék volt. A legjobbak között említhetjük meg a szalageayesítőből Dani Lajost, a lánccsévélőbői Kende Piroskát, a rezsiműhelyből Szűcs Lajost. Fi­1 gyelemreméltó, jelentős kezdemé- i nyezés indult márciusban a Textil­művekben: a sztahanov-komlex­I tervek beindítása. Mit jelentett ez? Azt. hogy minden dolgozóval megismertették, mit kell tennie munkaterületén az eredményes önköltségcsökkentés érdekében. Úgy tervezték, hogy a sztahanov- komlextervek bevezetésével már­ciusban 34 609 forintot takaríta­nak meg. Most, egy hónap munká­ját értékelve látják, hogy valóban érdemes e szerint dolgozni, mert ez idő alatt 59 650 forintot sike­rült megtakarítaniuk. Ebből 54 147 forint az önköltségcsökken­tésből adódott. A második tervnegyed ben. már minden üzemrészben a sztahanov- komlextervek szerint végeik mun­kájukat a dolgozók, hogy az ön­költségcsökkentés terén újabb és még jelentősebb eredményt érje­nek el. Visszaélt a bizalommal — megvonták iparengedélyét A Megyei és a Városi Tamács ipa­ri os-zíélya értesítette szerkesztősé­günket, hegy Harsány! Lajos aszta­lostól (Dózsa György utca 20.) meg­vonta az iparengedélyt. Harsány! La­jos nem becsületes kisiparoshoz mél­tóan végezte munkáját. Nagyobb ösz- szegő előlegeket vett fel, pl. Tilin- ger Lászlómétól 5800 .forintot, Sar­ds Gézától 4435 forintot. Rajtuk kí­vül még sokam jelenítették a Városa' Tanácsnál, hogy az egy évvel, fél. év­vel ezelőtt felvett előlegek utam Har­sán yi Lajos nem szárította le a meg­rendelt bútorokat. Az ilyen kisipa­rostól méltán vették el azonnali ha­tállyal az iparengedélyt és jogosan illeti ot a büntetés. SIKER A BEMUTATÓN. , (Pénteken este teljesült Kaposvár színháákedvelő dolgozóinak régi vágya: felgördült a függöny a Vá­rosi Színházban. A Himnusz akkordjai, majd Bakos Attila szavalata és az üdvözlő beszéd után elkezdő­dött Huszka Jenő nagyoperettjének, a Mária főhad­nagynak az előadása. Az elmúlt években soha nem tapasztaltunk akko­ra érdeklődést, mint a Mária főhadnagy mostani elő­adása előtt. És amilyen nagy volt az érdeklődés, olyan nagy volt a siker is. A színtársulat valamennyi tagja szinte .kifogástalan játékkal, művészi alakítással lop­ta ifee magát az emberek szívébe. Aki figyelte a közön­séget, észrevehette, hogyan jutott el egy-egy mondat vagy jelenet hatása a nézők szívéhez, milyen rezdü­léseket váltott ki belőlük. Deák Rózsa Mária főhadnagyával sokan együtt könnyeztek, amikor becsülettel szerzett kitüntetéseit és kardját átadta. Az átélt játék, a kicsalt könnyek Deák Rózsát hozzákötötték a kaposváriakhoz. Faludi László Cvikli Tóbiás szerepében vidám, kacagtató játékával sok derűs percet szerzett a pub­likumnak. Korodini Ferencet régóta ismeri már a kaposvári közönség. Szép hangjával kimagaslott a szereplők kö­zül. Igen jód alakított még Kiss Bazsa Angyal Panni szerepében. A többi színész is képességeinek legjavát adta. Játékukban megmutatkozó tehetségük kieléaí- tette a közönség igényeit. Kaposvárott kevés színtársulat érte még el azt a sikert, hogy előadás után a közönség ülve marad és úgy tapsol. A »Thália« együttes kivívta magának ezt az elismerést. A harmadik felvonás után mindenki helyén maradt és úgy kérte a művészeket a függöny elé. Az előadás után sokan megálltak a plakátok előtt, hogy mégegyszer elolvassák a szereposztást. Sűrűn emlegették Szendrei Ilona nevét, elismerve játékát és művészi képességeit. Jancsó Katalin, Szalontai B. Sándor a szólótánc-. ban és a tánc rendezésében megmutatták, hogy még nagyobb feladatok megoldására is képesek. A zenekar — számításiba véve. hogy mindössze nyolc nap állt rendelkezésére a felkészüléshez —.szin­tén elismerést érdemel. Egy hiányossága azonban van. A sok fúvóshangszer mellett elveszik a vonósok hang­ja. Érződött, hogy Hidasy Gyula karnagy küzd a vo- nóshangszerek érvényesítéséért, de ez nem sikerült. Á zenekarba több vonóshangszert kell beállítani, mert az emeleteken különben csak a trombiták hang­ja hallatszik. A díszletek szépsége Vincze Győző fiatal díszlet­festő tehetségét dicséri. Végül, de nem utolsósorban Rodriguez Endre, rendező munkája je’entősen hozzájárult, hogy a da­rab a péntek esti előadáson ilyen sikert aratott. Szá­mításba véve, hogy az előadás előtt három nappal érkezett, s ebből a három napból is egyet Pesten film- forgatással kellett töltenie, kiváló munkát végzett. Figyelmébe ajánljuk a társulat vezetőinek, hogy ne szoktassák hozzá a közönséget a pontatlansághoz. Fél nyolc helyett ne nyolc órakor kezdiék az előadást. Vezessék he azt a rendszert, ami a fővárosi színhá­zaknál van: aki a kezdés után érkezik, az csak a szü­netben foglalhassa el helyét. A közönség pedig visel­kedjék fegyelmezetten nemcsak az előadás, hanem a játékot megelőző zenei nyitány vagy előjáték alatt iß Bun: Géza.---------------------------------------------------------------------------------------N OLVASÓ SOMOGY szárszói partokon a Balatont bőd rozé szellő megsimogatja a friss koszorúkat, melyeket a «proletár utókor» szerető emlé­kezése helyezett József Attila bronzszobrának talapzatára. Aztán to- vaszálil az ezerszínű somogyi lankák, a vasárnapi tisztaságba öltö­zött falvak felett. Csendesen pihennek az utcák, a 'házak, a kertek. De dft-ott egy kis szcbácska mégis élénkül, népesedik. Ifjak, öregek, lányok, fiúk, férfiak, asszonyok jö anek-mennek, hónuk alatt köny­veket szorongatnak. Kinyitja ajtaját a kaposkeresaturi könyvtár, betérnek a «pad- feázók» a virággal díszes helyiségbe, forgatják, böngészik a könyve­ket. Hedrehelyen András János visszahozza a könyveket. Megkö­szön get,i, aztán az őszig búcsút vesz a könyvtártól, mert első mégis csak a munka. Járkál még egyet, visszabafdag a könyvtár elé és be­tér: «Adjon mégiscsak tanító úr valami vékonyát!» Laden úttörők csomagcltatják a könyveket, viszik szét a faluba. Nagykorpádon a népkönyvtárban, összegyűlt DISZ-áiataloknak Molnár Juliska nép­könyvtáros olvas fel. Szöllősgyörökön Túli Géza rendezgeti a köny­vespolcot. Több esztendőn át mint DISZ-titkár és könyvtáros -nevel- gette a fiatalokat a könyvek szere telére. Meg is becsülte a falu: no­vemberben megválasztották tanácstitkárnak. Amit a DISZ-titkár építgetett, azt a tanácstitkár sem hagyta cserben. Könyvtáros ma is. Felszabadulásunk 10-ik évfordulójára rendezett versenyben «Kiváló könyvtáros»- címet nyert el, mint a fonyódí járás legjobb könyvtá­rosa. A somogyi fiataloknak kedvenc tanyáik a könyvtárak. Somogy- í-ámsonban, ahol Meretei János DISZ vezetőségi tag a könyvtáros, ■a célén mozgalmas élet folyt a kultúrotthon olvasószobájábam. Né­ha az éjszakába nyúlóan 25—30 fiatal olvasott, rádiózott, sakkozott a könyvtárban. Rab László, a somogyaszalói Latinika TSZ fiatal bri­gádvezetője nemcsak a munkában legény, könyvtára is élettel telt meg munkája nyomán. Jó híre van Kaposfőn Harsányi György gim­nazista könyvtárának. A tanulás mellett is talál időt, hogy ellássa faluja dolgozóit könyvekkel. Pécsi János bárdudvarnok! könyvtáros, a kaposvári Vaskomihinát kitűnő munkása1, mint bejáró kemény munkát végez, szabad idejében pedig a könyvek lelkes propagandis­tája. Tapsonyban Kóczán Agnes tanítónő a DlSZ-tagok legnagyobb részét beszervezte könyvtári olvasónak. Olvasnak, vitáznak a fiata­lok. Somogyzsitván a DISZ-fiatalok kérelmére létesítették a könyv­tárt. Előadásaik bevételéből vásároltak könyvtárszeterényt. Gátasfán Gálosi János, Mosdóson Foki Erzsébet, Kőkúton Papp Lajos, Porro- gon Baj Irén, Bal a tanszabadiban Francz Gyula, Balatonendnéden Puskás Mária, Lábodon Baksa László, Somogyzsitván Szabó Imire DISZ-fiatal egy-egy harcos katonája népünk kulturális felemefllkedé- sének. A kőröshegyi könyvtáriban pedig valósággal tolonganak. Pe­dig könyvtáros berkekben az a szólás-mondás járja, hogy ahol jó bor (terem, ott a könyveknek nem nagy a , keletje. Az pedig tudott dolog Somogy határán túl is, hogy Kőröshegyen jó bor terem, íme, a könyv szeretet« nem a boron múlik, hanem a könyvtároson és nem utolsósorban a könyveken áld. Cokféle jö könyvre van szüksége ifjúsági toedalm,uniknak. Bab ^ állapította meg az a tartalmas ankét is, melyet a Magyar írók Szövetsége rendezett ifjúsági írók, könyvtárosok és pedagógu­sok (bevonásával. Ha közvetve is, hallhatták íróink a fiatal olvasók véleményét, megismerhették igényeiket. Hallották, hogy az ifjúság irodalmi bírálatában egyenes, őszinte, (bátor és olvasmányai értéke­lésében csak két osztályzatot ismer: kitűnőt és edégtelent. Aki náluk egyszer megbukott, az bizony nehezen tud pótvizsgát tenni. De érze­tem- és gondolatvilágukat megragadó könyveknek a leglelkesebb, leghálásabb, önkéntes propagandistái. Azt is tényként kell tudomá­sul venni, hogy a városi és falusi gyermek és ifjú olvasók irodalmi ízlése majdnem azonos. A nyolc osztályos általános iskola munkája nyomán olyan kulturális igény és ízlés alakult ki a falusi ifjúságban, is, hogy a gyengébb műveknek számyrabocsátása avval az elképze­léssel, hogy «falura jó lesz», egyszersmindenkorna idejét múlttá. Csak néhány pillantást kell könyvtáraink polcaira vetnünk, hogy megismerjük fiataljaink igényeit. Az aranyozott könyvtáfolék alszanteiemedese, lépettre olvasott, szétforgácsolt könyvek, sűrűn tete- írt kölcsönzőkártyák ‘beszélnek itt a népszerűségről. A Vörös Váll­pántok, Az Ifjú Gárda, Az acélt megedzik, Gajdar iskolája, Légy jó mindhalálig, az Egri csillagok, Jókai, Verne, Mark Twain-, Dickens műveinek olvasottsága ifjúságunk irodalmi ízlését bizonyítja. Külö­nös szeretettel fordul az ifjúság történelmünk, szabadságharcaink felé, ezért oly népszerű körükben Szász Imire: Szól a sín c. regénye, Hegedűs Géza, Szántó György, Jankovich Ferenc történelmi regé­nyei. Sikere van a színes útirajzoknak, a népszerű tudományos^ is­meretterjesztő műveknek. Thury Zsuzsa: Francia kislányának egyön­tetű sikere árra -mutat, hogy fiataljainkat a mai élet helyesen fel ve­tett és érdekesen bonyolított problémái is megragadják. De ennek a könyvnek a sikere tükrözi azt az igényt is, meCy egyre erősebben jelentkezik a «leányregények» iránt. Költőink közül Petőfi, Csoko­nai, Arany, Ady, József Attila olvasottak. Sajnálatos tény, hogy mai magyar költőink versei nem találtak még utat a fiatalok széles ré­tegeihez. Az iskoláknak és a könyvtáraknak igen fontos pedagógiai feladata ezt a jeget megtörni. L1 stébe fordul az idő. A kis somogyi könyvtárak a nyugovóra * J készülő falvak sötétedő utcáira vetik fényüket. Nemsokára becsukják kapuikat. A kóbor szellő is tanyája felé veszi útját. Elsza­lad ismét a néma szárszód szobor mellett. Szeftlőnyelven súgdos va­lamit a messzire tekintő költőnek. Elmondja, hogy olvasó néppé tett Somogyország népe is. A múlt esztendőben több mint 600 000 kötet könyvet kölcsönözték könyvtáraiból. Nem hallgat arról sem, hogy Király Rozália visnyei állami gazdasági raunkásláiiy 7 kilométert gyalogolt könyvért. Elmeséli, hogy nem messze onnan, hol egykoron Dózsa György élvezőre Sós Deme tér utoüsó véres csatáját vívta, van egy kis falu, Kazsok, ahol a falu lakosságának több mint a fele könyvtári olvasó. Az est rőtpiro6 fényében mdntha büszkébbre nyúlna a szobor, mintha megrebb ennének bnonaa jkai. Ugyani mit mondhatna a költő? i «Ahol a szabadság, a rend mindig érzem a végtelent.» Kellner Béla

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents