Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-15 / 88. szám

2

SOMOGYI NÉPLAP

Péntek, 1955. április 15.

Jugoszlávia Szövetségi Nemzetgyűlésének válasza a Szovjetunió Legfelső Tanácsa felhívására

Belgrad (TASZSZ). A Jugopress hírügynökség közli, hogy Jugoszlávia Szövetségi Nemzetgyűlésének Elnöksége válaszolt a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ez év február 9-i felhívására. A választ M. Pijade, a Szövetségi Nemzetgyűlés elnöke írta alá.

»'A Szövetségi Nemzetgyűlés Elnöksége — hangzik a válasz — figyelmesen és érdeklődéssel vitatta meg a Szovjetunió Legfelső Tanácsának ez év február 9-i felhívását, amelynek szövegét Jugoszlávia moszkvai nagykövetén keresztül juttatták el a Szövetségi Nemzetgyűlésnek. Különösen magára vonta az elnökség figyelmét a Legfelső Tanács^ nak az az eszméje, hogy hasznos volna, ha különböző országok parlamenti küldöttségeket cserélnének és az egyik ország parlamenti küldöttsége felszólalna a másik ország parlamentjében. A Szövetségi Nemzetgyűlés úgy véli, hogy a parlamenti küldöttségek cseréje egyik jelentékeny eszköze a népek és kormányaik kölcsönös megismerkedésének, közeledésének és baráti együttműködésének. Ezért az utóbbi években hasznos kapcsolatokat létesített egész sor ország parlamentjeivel.

Ebben az irányban eddig is olyan erőfeszítéseket tettünk, amelyek elősegíthetnék a nemzetközi együttműködés fejlődését.

A hidegháború és a világnak egymással szembenálló tömbökre való osztása veszélyes politikájával szemben a nemzetközi együttműködés az egyedül lehetséges út.

A világháború utáni fejlődés megmutatta, hogy a nemzetközi problémák nem oldhatók meg, 'ha a világot megosztják és ellentétes hatalmi tömbökre szaggatják, nem oldhatók meg a veszélyes fegyverkezési hajszával és azzal, hogy megalakítják bizonyos számú államnak más államok ellen irányuló háborús csoportosulását. A tapasztalat megmutatta, hogy a hidegháború politikája, az erőpolitika, valamint az erővel való fenyegetőzés nem oldott meg és nem is tud megoldani egyetlen nemzetközi problémát sem.

Bármekkora különbségek vannak is az országok között, abból indultunk ki, hogy valamennyi nép és állam alapvető és közös érdeke, hogy fejlődjék együttműködésük eszméje és gyakorlata a világon most fennálló nemzetközi problémák és viták békés rendezése, a békepolitika fejlesztése és szilárdítása céljából.

A békepolitika biztosíthatja az

emberiség létezését, további haladását.

Jugoszlávia népei és kormánya ezért állandóan megtettek és megtesznek minden erőfeszítést, hogy megvalósuljon a népek békés egymás mellett élése, valamennyi nép és állam mindenre kiterjedő együttműködése és baráti viszonya fejlesztését szolgáló aktív egymás mellett élés.

A Szövetségi Nemzetgyűlést tevékenységében állandóan a kifejtettek vezérelték. Ennek szellemében az elnökség a nemzetgyűlés nevében kijelenti, hogy kész elfogadni a Legfelső Tanácsnak a parlamenti küldöttségek cseréjéről szóló javaslatát«

wiímmn—niurt.'i». uuscBKMBifiam

Megtalálták a lezuhant indiai repülőgép roncsát

Peking (Uj-Kítna). Pekimgbe érkezett hírek szerint a lezuhant indiai utasszállító repülőgép roncsát Szingapúrtól ötszáz ikm-ired északkeletre, a Matuma-szigetekihez tamrozó Szidianau-sziget közelében megtalálták,.

A repülőgép, amelyen a 'kínai küldöttség beosztott tagjai és sajtó- tudósítók utaztak az ázsiai-afrikai értekezletre,, 'amerikai és csangkaj- sekista titkos ügynökök szabotázsa következtében hétfőn a sziget parijától egy km-nyire a tengerbe zuhant.

A Szid anau -sz iget.i halászok elmondták, hogy a repülőgép á levegőben felrobbant és kigyulladt, mielőtt a tengerbe zuhant.

A dzsakartai légikikötő hatóságai közölték, hogy aznap helyi idő szerint 16.20 órakor, vagyis tíz perccel a szerencséttenség előtt a repülőgép normális körülményekről adott jelentést. A gép akkor mintegy másfél óra távolságra volt Dzsakartától Tíz perccel később a repülőgép három SOS-jelzést adott, azután elnémult.

A genovai kikötőben szünetel minden munka

Róma (MTI). A genovai kikötőben kedden a munkások előzetes bejelentése nélkül beszüntették a munkát. A sztrájk most is folyik. A dolgozók — körülbelül] hatezren — megjelentek a kikötő mólóin, de nem álltak munkába, A genovai káíkötőmunká- sok ezzel a sztrájkkal támogatják a kikötő iparni munkásainak már 84 nap óta tartó sztrájkját.

Az amerikai sajtó az ázsiai és afrikai országok küszöbönálló értekezletéről

New York (TASZSZ). Az amerikai sajtó 'az ázsiai' és afrikai ország,ck küszöbönálló (április 18-án kezdődő) értekezlete kapcsán kénytelen volt az utóbbi napokban megtörni a hall- gattást. Az amerikai IsajittókŐjzleimé- nyek bizonyítják, hogy az értekezlet növekvő nyugtalanságot kelt az Egyesült Államok azon köreiben, amelyek mindenképpen ellenzik a nemzetközi feszültség enyhülését és a fontos nemzetközi kérdések rendezését célzó tárgyalásokat.

iDennen, a New York World Telegram and Sun szerrüeírója Washington aggodalmának ókaiilt fejtegetve megjegyzi, hogy az értekezlet

»méginkább alááshatja az Egyesült Államok ázsiai és afrikai presztízsét«

és imperialista államként 'bélyegezheti meg az Egyesült Államokat.

. A szemleíró a többi között rámutat, hogy az 'ázsiai és afrikai országok képviselőinek többsége nem támogatja Tajvan és a Penghu szigetek amerikai megszállását.

Az Egyesült Államok — mint a sajtónyilatkozatokból látható — lépéseket tesz, hogy megakadályozza az értekezlet normális munkáját.

Frederic Kuh, a Chicago Sun and Times szeimleírója közli, hogy az Egyesült Államok külügyminisztériumának, hadügyminisztériumának, a hadügyminisztérium felderítő osztályának és a külföldi gazdasági műveletek hivataliának képviselőből álló különleges bizottság a baodungi értekezlet kapcsán irányelveket dolgoz ki az Egyesült Államok valamennyi országában lévő nagykövetei számára.

A Newsweek című lap közleményéből kitűnik: utasította az Egyesült Államok diplomatáit, fokozzák tevékenységüket olyan irányban, hogy az értekezlet ne hozzon döntést a Kínai Népköz- társaság törvényes képviselőinek az ENSZ-be való bebocsátása szükségességéről.

valamint ne fogadjanak el olyan határozatot, amelyben követelik, hegy az Egyesült Államok vonuljon ki Tajvanról. ►►Amennyiben — írja a lap — mégis elfogadnának ilyen határozatokat, akkor ezeknek a határozatoknak végső fokon komoly ellenállásba kelf ütközniük.«

A New York Herald Tribune am nak a reményének ad kifejezést, hogy az értekezleten néhány ország, a többi közt a Fülöp-szigetek és Pakisztán képviselői, meg fogják védeni a nyugati hatalmak politikáját. A New York Journal and American dicsőíti Rcmulot, a Fülöp- szigetek küldöttségének vezetőjét. Romuío kinevezésével — írja ia lap — »az Egyesült Államok szabadabban lélegezhet«, mert Romulo megvédi az erőpoílitikáf és »(bizalmatlan« a semleges országok iránt. Mint >az U. S. News and World Report közleményéből] kitűnik, a külügyminisztérium képviselői arra számítanak, hogy szakadást érhetnek el az értekezlet részvevői között.

Somogyjád ifjúsága a község vezetőinek segítségét várja

— MI IS ELFELEJTETTÜK a fia- tatokat, ők is elfelejtettek minket — mondja nagy komolyan Tarró István 'tanácselnök, amikor a somogy- jádi fiatalok életéiről érdeklődünk. No, ez szép megállapítás — gondott- juk — figyeljük csak, mi lesz a folytatása.

— De nem ás beszélhetünk addig DISZ-szervezeitről, amíg nem lesz helyiségük a fiafaliöknak — halljuk a további, kissé elkeseredett, de bele- nyugivó szavakat, s a teremben lévő elvfársslk megértőéin! bólogatnak hozzá.

Nem értekezleten és nem tanácsülésen hangzottak el ezek a szavak. Csak olyan baráti beszélgetésre gyűltek össze Somogyiad vezetői. Itt ven a párttiikár, tamácseliniök, DISZ-tit- kár, az önkéntes tűzoltóparancsnok és még egy-két tanácstag. Körülülik az asztalt, beszélgetnek, vitatkoznak.

És egymásután halijuk az ilyenfajta megáliapításckat: — Rosszak a fiatalok, törnek, zúznak, nem fogadnak szót, tiszteletlenek stb., stb., szóval nem lelhet velük semmit sem kezdeni.

IGEN! A fiataloknak helyiségre van, szükségük. Ezt mi is jeti tudjuk és egyetértünk a falu vezetőivel. De vajem, ha felépülne a kultúrház, ez egyszeriben megjavítaná az ő rossznak, javíthatatlannak vélt ifjúságukat? Nem, ezt nem tudjuk elképzelni.

— De majd ott megmeveljük ám őket! — halijuk a gyors választ.

Hogy csak kultúrházbam lehet nevelni a fiatalokat, ez hihetetlennek tűnik előttünk. Persze, ha a párt- titkár vagy tanácselnök ©Ívtársak vennének annyi fáradságot maguknak, hogy elmenjenek a fiatalok közé, megismerjék őket és ott lennének a DISZ-taggyűt éseken, ahol az ő életükről, munkájukról van szó, már közelebb kerülnének a megoldáshoz. Igaz, hogy Somogyiadon ez is nehézségekbe ütközik, ment többször előfordul, hegy egy estén tartják a párt- és a DISZ-taggyűléslti is.

— Igen, nevelni1 kellene az ifjúságot — állapítják meg. — De ki nevelje?

—- Hány pedagógus van a községben? — kérdezzük.

— Tíz, de mi nem bírunk azokkal sem! — Ez a rövid válasz ismét elgondolkoztat bennünket és önkéntelenül arra gondolunk: vajon milyen tekintélye lehet a pártszervezetnek, a tanácsnak ebben a községben?

Aztán megtudjuk, hogy az iskolaigazgató elvtárs sok munkájára hivatkozik, a gyakorlóéves tanítóinak »nem szabad? az ifjúsággal foglalkozni, a többi pedagógus pedig családos anya vagy apa, tehát »érthető«. hogy nem ér rá ilyesmire.

Vagyis úgylétszik. nincs, egyetlen

ember a faluban, aki szívén viselné az ifjúság ügyét. Mert talán mondani sem kell, hogy a felsorolt indokok erősen kifogásolhatók. Ez az oka annak, hogy Somcgyjád fiataljai tétlenül nézik a napot. Nincs, aki törődjön velük, aki nevelné, vezetné és segítené, eket. És ez a tény bizony szegénységi bizonyítványt állít ki a község vezetőiről

— De mit is dolgoznának a fiatalok? —• veti fel a trn,ácselnök elv- társ. — Nincs helyiségük!

BÁRMIRŐL BESZÉLÜNK, ha sportról, ki,rándulásról, szórakozásról vagy mezőgazdasági munkáról esik szó, mindig ugyanazt a választ kapjuk: — Amíg nincs kultúrház, wem lehet csinálni semmit! — Pedig kultúrház nélkül — úgy gondoljuk — lehetne még röplabdamérkőzést szervezni, lehetne játszani, szórakozni és nagyon sok módon hasznosítani a fiatalokban rejlő erőt, lelkesedést.

De ha már a helyiségproblémáról beszélünk, vajon ki intézkedhetne ebben az ügyben, ha nem a tanács, a község vezetői? Tudjuk, hegy kul- túrházat nem építhetnek csak a saját erejükből, de ha módot akarnának találni, már rég kielégíthették volna a fiatalok vágyait. Miért várnak mindent a felsőbb szervektől, miért nem intézkednek saját 'hatáskörükben?

És itt van a másik súlyos hiba, a bizalmatlanság!

— Hiába kérném én a fiatalokat legelőtásztításxa vagy egyéb társadalmi munkára, miire kiérnénk a földekre, egyedül maradnák — mondja az egyik elvtárs és még hozzáteszi: — A mi fiatalságunk csak ilyen!

De milyenek a község vezetői, akiknek fogla’kozniuik kellene a fiatalokkal? A pedagógus, akinek hivatása az emberek '(nemcsak az iskolások!) nevelése, tá voltait ja magát a fiataloktól »nem ér rá«, a tanácselnök úgy gondolja, DISZ-helyiség nélkül lehetetlen összefogni a fia- italokat; a párttiitfcár kétgyermekes apa, de azért segít, »ha lesz hol«. Somogyjád nagyszámú ifjúsági tehát teljesen egyedül, magárahagyva várhatja a vezetők segítségét —■ ha majd lesz hélyiségük ...

MONDJANAK LE VÉGRE a község vezetői arról az a'aptaí.sn és hamis kifogásról, hogy kultúrház nélkül nincs DISZ-élet. Vegyenek példát a kaposhomokiakról; az itteni DISZ-szenvezetnek sincs még helyisége, mégis kimagasló, szép eredményeket érnek el a fiatalok. És ha a pártszervezet, a tanács kiáll az ifjúságért, neveli őket, segíti munkájúkat, akkor Samogyjádon sem vész kárba az ifjúság mindent megmozgató ereje, ott ás lendületesen^ lelkesen fognak dolgozni a fiatalok a falu felvirágzásáért. Jávori Béla

Q1 8 7 0 j

LENIN ÉLT, LENIN ÉL, LENIN ÉLNI FOG!

95S

J

"jVT ég I. Péter idején közel a Finn-öbölhöz, a Szesztra-fo- lyón gátat építettek. A lezúduló víz a szesztrorecki üzem öreg gépeit hozta mozgásba. A gáttal megfékezett folyó mesterséges tavat képezett. A tó festői partján egy kis település nőtt ki — Razliv. A forradalom előtti időkben még Pétervár, az akkori orosz főváros tősgyökeres lakói közül is sokan aligha tudtak e településről.

Jelenleg Razliv, ez a kis nyaralóhely a Szovjetunió minden sarkában ismert hely. De tudnak róla messze a szovjetállam határain túl is. A villanyvonatok és az autóbuszok naponta nagyszámú kirándulócsoportokat szállítanak ide. A Leningrad!» érkező emberek mind igyekeznek meglátogatni azokat a helyeket, amelyek kapcsolatosak az SZKP történetével, a hagy Lenin életével és tevékenységével.

... A fapallós járdákon a kirándulók a Tarhovszki utca 5. szám alá igyekeznek. Itt áll a napjainkig is megmaradt, kívülről szerény, öreg faház. A ház öreg deszkáit különleges összetételű szintétikus kátránnyal itatták át, hogy mint emléket, megőrizzék az elkövetkező nemzedékek számára. Ez semmiben sem változtatta meg a fa külső formáját, de igen tartóssá tette. Ez a ház a szovjet emberek számára igen drága történelmi emlék. Hiszen menedékül szolgált Vlagyimir Iljics Leninnek, amikor az ellenfordalami Ideiglenes Kormány üldözése elől kénytelen volt elrejtőzni.

Ez azokban a napokban történt, amikor az 1917-es júliusi események után a reakció erői a Bolsevik Pártra zúdultak. Szétzúzták a Pravda szerkesztőségét, megkezdődött a párt ismert vezetőinek letartóztatása, a vörösgárdista osztagok lefegyverzése. Július 7-én az Ideiglenes Kormány

kiadta a parancsot Lenin letartóztatására.

A forradalom békés időszaka véget ért. A Kommunista Párt illegalitásba vonult és megkezdte a fegyveres felkelés előkészítését az Ideiglenes Kormány megdöntése és a szovjethatalom létrehozása érdekében.

Július 25-ére virradó éjjel Vlagyimir Iljics elutazott Razlivbe. Kezdetben N. A. Jemeljanov, a szesztrorecki üzem munkásának faházában a padláson élt.

TYT a a padláson minden változat- lan, mint 38 évvel ezelőtt. A padlásra keskeny, meredek létra vezet. A bejárattól balra egy kis ablak. Az ablakkal szemben rozoga kis esztal és két szék. A földön egy öl szalmán a fekhely. De ez a »lakás« a népes nyaralóhelyen abban az időben távolról sem volt biztonságos. Az egyik júliusi estén Lenin csónakon átkelt a Razliv-tavon és a túlsó parton egy lombkunyhóban mint szénakaszáló paraszt telepedett le. Kaszásnak öltözött és szőke parókát viselt. A' sátorban minden megvolt — kasza, gerebtye, fejsze, üst — ami a szénakaszáláshoz szükséges.

... Végigmegyünk a tó partján. 1917-ben ez az erdős, mocsaras partrész majdnem járhatatlan volt. Ma már új aszfalt húzódik végig. Egymás után 'hagynak el bennünket a személygépkocsik és az autóbuszok. Az út két oldalán síelők mennek hosszú láncban. Az útmutató táblákon felirat: »Ui V. I. Lenin sátrához«.

cA gazlioi lombsátú vnál

Irta : N. Novoszelov

E;

Itt is van már az a hely, ahol valamikor a csónak kikötött Leninnel. Jobbra apró bokrokkal benőtt legelő, s ezen egy lombkunyhó. Pontos mása annak, amelyben Lenin lakott. Mellette hatalmas rózsaszín gránit- emlékmű: emelvény a lombsátorral. Az emlékmű mindkét oldalán felirat, az egyiken: »Leninnek«, a másikon:

»Azon a helyen, ahol 1917 júliusában a világ Októberének vezetője a burzsoázia üldözésétől lombkunyhóban rejtőzött és »Az állam és forradalom« című könyvét írta. Ennek emlékére állítottuk e igránitkunyhót...

Lenin városának munkásai, 1927«.

Itt, ezen az erdőszéli réten majdnem másfél hónapig élt Lenin a lombkunyhóban. Fegyvertársain és tanítványain keresztül innen tartotta fenn a kapcsolatot a Központi Bizottsággal, irányította a Bolsevik Párt egész tevékenységét. Itt írta meg a »Jelszavakhoz«, »Válasz«, »Az alkotmányos illúziókról«, »A forradalom leckéi« c. cikkeit. A világ proletariátusának vezére e cikkekben hatalmas mozgósító erővel dolgozta ki a párt taktikáját a júliusi események utáni időkre. Razlivben az illegalitás nehéz és veszélyes körülményei között kezdte meg munkáját »Az állam és forradalom« című halhatatlan művén. A réten a mai napig megmaradt az a fatönk, amelyen Lenin papírral és ceruzával a kezében órákig ült és dolgozott.

gy tágas, világos és otthonosan berendezett pavilonban a V.

I. Lenin Múzeum leniingrádi intézetének anyagát helyezték el, amely Lenin razlivi tartózkodását mutatja be. A vitrinek üvegei alatt történelmi okmányok másolatai, fényképek, Vlagyimir Iljics cikkei láthatók. A szovjet rpűvészek reprodukciói bemutatják azt a pillanatot, amikor

J. V. Sztálin és G. K. Ordzsoni'kidze Razlivbe Leninhez érkezett. A piros bársonyterítőn »Az állam és forradalom« 1918-ban megjelent első példánya.

A szovjet emberek nagy szeretettel gondoskodnak azokról a történelmi helyekről, amelyekhez a szeretett vezér neve fűződik. A Nagy Honvédő Háború idején, amikor Leningrad körül volt zárva, a front mindössze néhány kilométerre húzódott a »Lenin sátra« emlékműtől, A környező helyiségek és erdők megerősített védelmi állássá változtak. A szovjet harcosok 24 órás őrséget álltak az emlékműnél. Minden nap gondosan letakarították a grá- nitsátorhóz vezető utakat. A katonák és a tisztek, a hős Leningrad bátor védői innen indultak a harcba. A Szovjetunió minden népe képviseltette magát köztük. A rövid gyűléseken ünnepélyesen hangzottak az izgatott, szívből jövő szavak. Az egyik ilyen gyűlésen egy fcazah harcos kijelentette: »Büszke vagyok arra, hogy Lenin városát védem. Itt, Iljics emlékművénél esküszöm, hogy minden erőmet, egész életemet neked adom, hazám«.

Mint a Tarhovszki utcai házat, a »Lenin sátra« emlékművet is restaurálták a háború után. Tapasztalt művészek a gránitemlékmű egész felületét felúj ították. Az elkövetkező években a razlivi fapavilon helyett "egy hatalmas emlékmúzeumot építenek.

... A razlivi lenin sátorhoz vezető utat nem növi be a fű. Az elmúlt évben körülbelül százezren látogatták meg. A látogatók közül sokan írtak be megható szavakat a vendégkönyvbe.

»Amilyen szilárd és megingathatatlan a népi hatalom, olyan világos és végtelen népi államunk, népi hatalmunk nagy megalapítójának és vezetőjének — a szeretett Vlagyimir Iljics emléke« — írta P. Kaltigin munkás.

»Egész életünkben felejthetetlen marad az a nap, amit itt töltöttünk — írja az egyik leningrádi iskolás- csoport. — Úgy akarunk élni, mint Lenin, aki egész életét és tudását a népnek szentelte«.

»Hálásak vagyunk Lenin városa dolgozóinak, hogy ilyen szeretettel megőrizték ezt a drága emlékművet. A Bjelorusz Állami Lenin Egyetem hallgatói«.

\ »Lenin sátra« emlékművet sok külföldi ország, így a Kínai Népköztársaság, Korea, Magyar- ország, Albánia, Vietnam, az Egyesült Államok, Anglia és más országok dolgozóinak nagyszámú küldöttsége is meglátogatta.

»A Lenin gyújtotta láng örökké égni fog szívünkben!« — írták a csehszlovák nép küldöttei.

»Meglátogattuk Razlivot, ahol V. 1. Lenin, az egész világ dolgozóinak nagy vezére és a forradalom nagy vezetője élt és dolgozott — írta a koreai ifjúsági küldöttség. — Lenin emlékműve előtt esküszünk, hogy még nagyobb erővel harcolunk majd hazánk népgazdaságának helyreállításáért, az egész világ békéjéért«.