Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-10 / 84. szám

Vasárnap, 1955. április 1*. SOMOGYI NÉPLAP 7 SOÓS ISTVÁN: cSő/n0(/i/ népiníwészete A magyar népművészet bizonyítható gyökérszá- iái az 1650—1700-as évekig nyúlnak vissza; bár előbbre ás van folytatása, de ilyen tárgyak, azok pusztuló anyaga miatt nincsenek gyűjteményeink­ben. Somogy népművészete is él már ebben az idő­ben. A kaposvári Rippl-Rónai Múzeumban lévő leg­korábbi példányok az 1830—1847-es évekből erednek. Népművészetünk bizonyára hozott magával vala­mit az őshazából: ezeket a nyomokat nehezen követ­hetjük. A múlt században virágzott népviselet, szö­vés, fonás, bútorkészítés az akkori polgáriasodás di­vatját veszi távolról mintaképnek. Ezt leginkább a bárok 1c- és biedermeier-bútorok nyomán készült pa- rasztszobák darabjain, használati tárgyain észlelhet­jük. A magyar népben benne van a »barkácsolói- készség, melynél fogva a mintának megszemlélt dol­gokat nem szószerint másolja le, hanem egyéni te­remtőerejével mindig átalakítja — magyarrá változ­tatja. Ilyen remek példákat találunk minden táj-mú­zeumban a begyűjtött faragott és festett bútorok -között. Dunántúlon, de itt Somogybán leginkább a fara­gott bútor járta. Az első szép példányokat nem ipa­roskéz alkotta; majd minden faluban volt egy-egy ügyeskedő ember, aki a maga kedvtelésére — de nem utolsó sorban szükségből — majd, ha sikerült tárgyainak híre ment, másoknak is eszkáfeált. Az ap­róbb használati tárgyak — lapicka, mángorló, mosó sulykoló fa, borotvatartó, sótartó, ostornyél stb. — készítése szinte általános volt. Szükségszerű darabok voltak. Csak természetes, hogy ezeket a tárgyakat, ha készítője kedves ajándékul szánta, hát a maga mód­ján kidíszítette. A díszítésnek sokféle technikája fejlődött ki. Ná­lunk leginkább a sima falap rovátkolt karcolása, eny­he bevágása volt az első, majd a városi intarziás bú­torok hatása alatt ezt a karcolást, rovást melegített spanyolviasszal tömték be. Egy- és többszínű spanyo­lozást ismerünk. A sarokpadokon, egyéb bútorokon alkalmazott domború faragás csak későn terjedt át áz egyéb használati tárgyakra is. A tükör- és képke­reteken, sótartókon, gyújtótartókan megelevenednek az egyszerű parasztember által naponta látott dol­gok, jelenetek. Egyszerű, érthető formában fejezi ki mondanivalóját. Az apróbb tárgyak használata a tarisznyázó, a háztól huzamosabb ideig távollevő pásztoroknál ter­jed el. Maguk is faragják — ha bőrből készült — kikészítik, fonják, díszítik. Egyik pásztor a másiktól kívánja meg és tanulja el a művészkedést. így ma­radt fenn napjainkig. A múlt században még' sűrűn erdős Somogy kül­ső állattartásra volt berendezkedve, így sok pász­torra volt szükség. Ezeknek a faragó pásztoroknak szépszámú munkáit hosszú évekig tartó gyűjtéssel szerezte meg és állította ki a kaposvári múzeum mindenki számára — de a ma dolgozó népművészeink számára is tanító példáknak. A mi megyénk népmű­vészei, a letűnt pásztorkodó világ utódai, a művészeti hagyományok örökösei már nem a szükségszerű hasz­nálati tárgyakat készítik — hiszen az utasemberneK nem kell a tarisznyájába gyújtótartó, sótartó, borot­vatartó stb. E nemes barkácsolás magától hallgatna el így, ha a Népművészeti Intézet, a Háziipari Szö­vetség nem élesztgette volna évről évre az utóbbi tíz esztendőben olyan formán, hogy a faragókat felku­tatta, számbavette, s szövetkezetbe tömörítette, és ré­szükre a népművészeti munkák továbbfolytatását, fejlődését tette lehetővé. Több népművészünk minő­sítő okmányt kapott s ehhez hívi alkotói anyagi tá­mogatást élvez. A Megyei Tanács lehetőséget adott ahhoz, hogy •^■‘»Felszabadulásunk 10 éve« című kiállítás ke­retében népművészeink derékhada ismét bemutat­hassa legfrissebb alkotásait. A Textilművek Dózsa György utca 1. sz. Kultúrtermében rendezték meg ezt a gazdag anyagú kiállítást. Első benyomásra is érez­zük, hogy a két teremben rendkívüli dolgokat látha­tunk. Ennyi jólsikerült munkát a múlt években tar­tott ilyen tárgyú kiállításokra nem küldtek be. A fal mellett elhelyezett asztalokon ízlésesen so­rakoznak vegyesen a szőttesek, kézimunkák és farag- ványok. A kiállítók közül részt vesz a mi büszkesé­günk: id. KAPOLI ANTAL, Kossuth-díjas faragó-ju- hász is. Az idős népművész korát meghazudtoló szép alkotásain a rég letűnt betyárvilág emlékei és vagy 70 éve gazdag fantáziával összeszőtt-font egyéni vi- rágfolyondár gyönyörködtet bennünket. Legszebb munkáit a karcolozott kanászkürtököK' láthatjuk a múzeumban és a most megjelerft: Domanovszky György: »A két faragó Kapolá« cíitfű könyvében. IFJ. KAPOLI ANTAL apja nyomdokain halad s csak a gyakorlott szem tudja elsőre megkülönböztetni. Tölgyfaleveles botja, tükörkerete java munkái közül való. TÓTH MIHÁLY, Felsősegesd, lászlómajori pász­tor még a régi hagyományokat követi: a tárgyak alakja, faragási technikája és mintái érintetlen régi zamatúak. Kígyóval körültekert botját órákig elné­zegetné az ember, s mindig találna rajta valami újat. Jól oldotta meg a szarvasagancsból készített madár­fejű kampót. Szép a gyikos borotvatartója is, mely­nek zárját csak ilyenben jártas ember nyithatja ki. Faragásáról a múlt évben a balassagyarmati múzeum vezetője adott ki egy szépen illusztrált könyvet. JANCSIKITY JÁNOS öreglaki faragó az ifjabb csoporthoz tartozik. Sokoldalú a technikában. De a faragott, karcolt spanyolozott munkáiban azt látjuk, hogy még nem találta meg saját kifejező stílusát. Régi spanyolozással készült kürtje még a pásztor­emberek mesemondó, kedvesen elbeszélő jeleneteit mutatja. Ezen különösen az az érdekes, ahogyan a kürt falára mint csavarulatot karcolja be a jelene­tek sorát, míg a vele párhuzamosan szaladó csava- rulatba mezei szekfüket és egyéb variált virágokat helyez. Ügy látszik, a Balaton-vddéki faragás nagyon szívébe-elevenébe hatott, mert egy cukorkatartó dobozát ebben a modorban faragta remekbe. Szép, ízléses Ezt a versenyt a világért sem akarjuk abbahagyni. . munka, tele ötletesen vezetett ornamentikával. Sok ilyent várunk Jancsikitytői! VARGA GYÖRGY buzsáki faragó dobozai és fo­kosvégű botjai egyéni, de kissé darabos metszésű munkák. Motívumjai eredetiek, de térkitöltései mér- taniasan erőszakoltak. Fejlődőképes. ID. KÁLMÁN ISTVÁN neve régóta ismerős a múzeumokban, kiállításokon. Kiérdemelte a -«népmű­vészet mestere« címet. Kár, hogy a kiállításon csak egyetlen darabbal szerepel, de érdeme szerint dicsér­jük meg. Karcolozott kürtjének díszitmény-beosztása, fűzése újszerű, noha a régi hagyományokat is bele­viszi a részletekbe. PAPP VENDELNÉ az egyetlen női faragónk. Már apja is faragó ember volt, tőle vette át s fejlesztette tovább a mintákat. Bizony, minden elismerést meg kell adnunk, ha az első és mostani munkáit össze­hasonlítjuk. Leginkább szimmetrikus felépítésű virág­töveket farag, néha egy kis madárkával élénkítve. Nemesen szép a nagyanyáink idejében használatos asztali fiókos tükrös — bármelyik szép asszonyka szívesen nézegetné magát benne. VARGA LÁSZLÓ somogyjádi népművész erre a kiállításra jobbára apróbb női csattokat, melltűket, függőket hozott, pedig de sok mindent farag fába és csontba! Még sokat várunk további fejlődésétől. DOGNÁR ISTVÁN Balatonzamárdi és környé­kének mester-faragója. Saját alakította stí­lusát egész Dunántúlon ismerik. Síkba vágott mintái! jól megtervezettek. Minden munkáját intelligensen1 átgondolt következetesség jellemzi. Olyan metszési technikát műveli ki, amellyel gyorsan és igen ha­tásosan lehet díszítményt alkotni. Népművészetünk továbbfejlesztését látjuk ezekben az ízléses, praktikus tárgyakban, amelyeket kiállított s amelyeket az ipar­művészet közvetlen közelébe kell osztályoznunk. NAGY FERENCET, aki Tabon alkotja szebbnél szebb munkáit, külön kell kiemelni az egész felso­rolásból. Ö is, mint Bognár, már túllépett azon a ha­táron, ahol a népművészet végződik — sőt néhány szobra az iparművészet és képzőművészet igényessé­gét ostromolja. Mondhatni, elég eredményesen. Egy­formán jártas a fa-, csont- és magfaragásban. Most megismert munkái igazolják tehetségét, melynek ere­je gátat, technikai nehézséget, kifejezési bonyolult formát nem ismer. Belekezd olyan körplasztikai és relief-megoldásokba, amelyek becsületére válnának a hivatásos iparművészeknek is. Szerencsére fiatal aka­dályt nem félő, jó fantáziával rendelkező ember Nagy lerenc, s így sikeresen végzi be minden terve- zeset. Szándékosan ezt a meghatározást alkalmaztam, mert valóban látszik minden munkáján az előre, jól kigondolt tervszerű felépítés, akár doboztetőről, ’ tál­cáról vagy csonttal kombinált , fafaragásról van szó. Minden kiállított munkájáról külön lehetne írni, Meg kell említenünk egy remek asztalka dísztárgyat, melynek 6—7 cm a magassága és 3—4 cm a szélessé­ge. Körbefutó reliefjén báránykák ritmusba osztott sora elevenedik meg. Jól sikerült a juhász alakja is; a nyáj és őrzője közti kapcsolatot hangulatosan tudta kifejezni. Fatálcáinak művészi az ornamentikája. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a mértandas beosz­tás, térbeszorítás nincsen hasznára az egyébként szép virágmotívumoknak. Szebb a szabadabb területen futó magyar díszítmény. A népművészet más területein: szövés, hímzés, csipkekészítés sok-sok türelmet, szeret etet igénylő da­rabjain is el-elgyönyörködhetünk. Hosszan megcsodál­hatjuk a régi hagyományokat felelevenítő buzsáki pi­ros rátétest, vagdalásost, melynek egvik jó művelője PASTUSICS JÁNOSNE. BOGDÁN JÁNOSNÉ pedig a fekete-piros kivar- rásos párnahéjaknak nagy mestere. A csurgónagy- martoniak közül CSERTI JÁNOSNÉ műveli szépen a gyáripar áltál félig-meddig kiszorított szottes-készí- tést. A kiállítás legfeltűnőbb színű szőttesei a drá- vavidékiek által készített törülközők. Hagyományos piros vagy fekete, avagy mindkettővel szövik a sajátos geometrikus mintákat, melyeknek változatlanságához erősen ragaszkodnak. így őrzik meg a jövő számára az ősi mintákat — a népviseletet. Balatonendréd varrott csipkéi eléggé ismerete­sek: minden valamirevaló kiállításon ott látjuk őket. Szakavatott régi művelője GECSEI LIDIA. Számos falubelijének adta át a csápkevarrás nehéz, boszor­kányos mesterségét. Érdemes lenne éppen úgy felka­rolni ezt a műfajt, mint a buzsáki rátétest vagy a karádi rozmaringos hímzést. Jól jövedelmező export­cikket lehetne belőle készíteni és számos falubelinek kereső foglalkozást adni ezáltal. KARÁD nemcsak régi nótáiról neves, hanem ar­ról is, hogy itt készítették régente a fehér kivarrásos rozmaringos hímzésű férfiingeket. Ezeket az ingeket a menyasszony varrogatta ki vőlegénye számára — csak természetes, hogy a tehetsége legjavával, a leg­szebb mintákkal árasztotta el az ing elejét, nyakát és kézelőjét. A múzeumok mint valóságos kincset őrzik a legszebb példányokat. Az ingeket már ilyen formá­ban nem viselik, de él tovább egyéb szép kézimun­kákon a hímzés. KESERŰ ILONA a hozzáértője és továbbfejlesztője a becses hímvarró művészetnek. A kiállított térítők, párnák, függönyök a régi minták alapján készültek. Tagadhatatlanul szépek, de tartó­sak is. Mennyivel értékesebbek a bécsi mustrák után készült úgynevezett -madeiráknál!« Figyelmébe ajánljuk a kedves háziasszonyoknak: mielőtt kézi­munkát vennének, vagy készítését elhatároznák, gon­doljanak arra, mennyivel szebb és hozzánk illőbb a karádi vagy más magyar hímzés, mint az idegenből ránk erőszakolt holmi. I > oldogok vagyunk, akik megnézhettük, s kö­YA szönet azoknak, akik számunkra lehetővé tették ezt. Köszönet a népművészeknek, hogy szívük, vérük melegével életet adtak a majdnem feledésbe ment népi hagyományoknak. Kívánatos lenne két évenként egy ilyen tárgyú, de méreteiben nagyobb kiállítás méltóbb helyen való megrendezése. /Á SZINTÉN SZÓLVA, már ák­^ kor is főtt a fejünk, hogy mi­ként fogunk beszámolom a Kaposvá­ri Asztalosipari KTSZ munkájáról, amikor még ez üzem falai között jár­tunk. Hát még most, amikor íráshoz kezdünk! Hiszen néhány rövid sor­ban elmondani annyi érdekeset és dicséretreméltót — nem könnyű fel­adat. Talán kezdjük egypár egysze­rű adattal Tudni kell ugyanis, hogy ez a ktsz 1951-beni alakult 16 taggal. Működésük négy éve alatt nemcsak kitűnő hírnévre tettek szent, hanem szervezetileg is megerősödtek. Ma már pontosan 70 asztalos és kárpitos dolgozik a különböző műhelyekben, ahol konyfba», hálószcibabúitcintól kezdve hajákabiin-berendezésig min­den bútorfélét készítenek. Az első műhelyben, ahová Laznicsek Imre ktsz-elnök kaliauzolásávail belépünk, öten dolgoznak. Ez a híres Komle- necz-ibrigád tanyája, ugyanis .így hív­ják magas, vidámszemű, deresedé hajú vezetőjüket. Már első pillanat­ra megkapja az embert az a rend, tisztaság és jókedély, ami ebben a műhelyben van. — Mint egyetlen nagy család tag- jai, úgy élünk itt együtt — mondja Komilen-ecz Ferenc, miközben sorra bemutatja brigádjának tagjait: Zsa- baikó Lajos» a helyi ipar 'kiváló dol­gozója, Ruczek Ferenc, Rábai József, Kovács Aladár, a ktsz legjobb ifjú­munkása és Bodor János tanuló itt hajol munkája fölé. A falion díszes oklevél hirdeti, hogy a KomCenecz- brigád már több versenyben tanú­jelét adta tudásának és szorgalmá­nak. Megtudjuk azit is, hogy a fel- szabadulási verseny során 176 száza­lékra teljesítették negyedévi tervü­ket, egyúttal felajánlásaikat 'is. — Ezt úgy értük el, hogy munkán­kat az eddiginél sokkal gondosabban szerveztük meg — fe&eili kíváncsi kérdésünkre Komlenecz ettlwtáns. — Nemrég még úgy volt, hogy minden dolgozó maga szábta lé az anyagot, ami nemeseik, időveszteséget jelien» tétit, hanem gyakran anyagpazarűást is. Most, hogy Horváth szaktárs gé­pelő brigádja végzi ezt a munkát — méghozzá olyan jól, hogy ők is szta­hanovisták lettek ,— nincs semmi fennakadás. Igen nagy előnyünk az is, hogy már hosszú idő óta dolgo­zunk együtt és így ismerjük egymás képességeit. Amikor új munkát ka­punk, mindannyiszor megbeszéljük, hogy mennyi idő alatt, hogyan tud­juk elvégezni. 1 GÉN. A 'brigádok minden -tag­ja pontosan tudja, hogy mi a feladata — szól közbe Sárecz elv- társ, a részleg vezetője. — A tenv mindenki előtt ismeretes. Ugyanak­kor vigyázunk arra is, hogy min­denki egyaránt kapjon jó munkát épp úgy, mint »rosszat«, azaz olyat, melyet általában kevesebb kedvvel csornainak a tagefc. Jelein pilftanaitban export-munka mellett a lakosság szá­mára is készítünk lakósz-clba-beren- dezéseket . Nézzék meg például eze- ! két! — mutat a sarokba, ahol a- fal mellett gyönyörűen megmunkált in­tarziás ágyak s más darabok állanak. Ezek körülbelül 14 000 forintba ke­rülnek a megrendelőknek. Nem kis pénz — éppen ezért nagyon vigyá­zunk, hogy minőségileg semmi hibát ne találhassanak beninie. De ugyan­ilyen gonddal dogozunk a sima háló­kon, kombináltszekrényeken, kony- habútoncikcn is. Az üzem most — csak a lakosság számára — 5 db asz­talon, 10 db battán, igen sok széken, 3 dlb kombináJtszekrényen» ezenkí­vül egy konyhabútoron és 2 db barokk-hálón dolgozik. Ezek magyré- sze még ebben a hónapban elkészüli Nagyon vigyázunk a határidők pon­tos betartására, nemcsak azért, hogy szavunknak hitele legyen, hanem azért is, hegy a ktsz anyagba és mun­kába fektetett pénze ne feküdjön el sokáig. No és hogyan állnak az erportter- vek teljesítésével — kérdezzük Sá­recz elvtársat. Szinte egyszerre fe­léinek erre valamennyien. Büszkén és örömmel mondják, hogy az Óbu­dai Hajógyár rendelésére szebbnél szdbb kahiinibereindezésekeft! gyárta­nak. Mivei az anyagellátás gyors és pontos, amefiett maga a faanyag is kitűnő, fennakadás nélkül1 megy a munka. — Még egyetlen egyszer sem for­dult elő» hogy az export-rendleüié- sek időben ne készültek volna el De arra sem emlékszünk, hogy hábás da­rabot adtak volna vissza — szólnak közbe itt is, ott is. — Egyébként is nagyon szeretjük a munkánkat — mondja most Laznri- esek eívtárs. — Sok kitűnő szakem­ber van ktsz-ünkben. Jól érzik itt magukat a dolgozóik, hiszen nemcsak a munka szép, hanem a kereset isi Itt van pii Király József szaktárs, ő a kárpitos-műhely büszkesége. Öt gyermekes családapa, de annyi szolgalom, kedvesség és segítőkész­ség talán egyikünkben sincs, mint amennyi őbenne. Nem csoda, hogy ő is a helyi ipar kiváló dolgozója lett. Múlt havi keresete 2035 forint volt. Bizony a verseny nemcsak százalé­kokban meg dicséretekben mutatko­zik meg, hanem a borítékban is — teszi hozzá mosolyogva, A kárpitosoknál egyébként igen jó szellem uralkodik. Győr László rész­legvezető mond el énről egyet-mást. Nemrég egyik szaktársukat katoná­nak hívták be, ami egyúttal azt is jelentette, -hogy -távozása a terv- te-ljesítésben, — mitagadás — nehéz­séget akozott. Azonban a kárpitos kollektíva egyöntetűen vállalta, hogy a hiányzó szaktárs munkáját is elvégzi, mely ígéretüknek példá­san eleget is tettek. Emeheitt 163 szá­zalékra teljesítették első negyedévi tervüket. Egyik sem akar lemaradni a másik mögött, törekvő ember mindegyik, £) E IDŐZZÜNK MÉG egy ki­csit az anyagiaknál. A fctsz- tagek havi keresete általában 1500— 1600 forint, ehhez jön még az év­végi részesedés: minden megdolgo­zott forint után 7,2 fillér. Komlenecz eövtárs például 1308 forintot kapott az idei osztalék kifizetésekor. Még a segédmunkásként dolgozó Józsa Erzsébet is megkeresi a havi 7—800 forintot. Elíétgediettek, kiegyensúlyo­zott életűek tehát ennek a példamu­tató ktsz-neik dolgozói. És milyen örömmel mesélik mindegyik műhely­ben, hogy mennyivel jobb nekik most, mint ainmekeiőitte, amikor még egyedüli dolgozgattak. Orvosi ellátás, sport- és üdülési lehetőség mind- mind biztfeátva van. Az, -üzemben új -gépek és szerszámok, odahaza az otthonokban pedig új -berendezési tárgyak bizonyítják a ktsz-tagek gyarapodását. Szinte egymás szájá­ból veszik a szót, ahogy munkájuk­ról és életükről beszélnek. Sáirecz szaktárs apai büszkeséggel húzza ellő tárcáját, s mutatja meg három -gyö­nyörű gyermekének fényképét. — Az egyik harmadéves joghallgató, Ifjú­ságii ökölvívóibajnek — dicsekszik kedvesen — a kislányom most érett­ségizik, a legkisebb fiam pedig út­törő. Jellies tanuló mindegyik — húz­za ki magát, aztán így folytatja: — Bizony, régebben nem élhettünk volna így, ahogy most. Egyik is, másik is közbeszól és szinte észre sem vesszük, hogy már ismét a munkáról és a teljesítmény ék­ről beszélünk. Mert ez a kettő: a -gondtalanabb, gazdagabb élet meg a lelkiismeretes munka úgy össze­forrt itt, minit gyökér a földdel, S ahogy az áprilisi versenyről beszé­lünk, innen is, onnan is hállan-i: — Már gondolkozunk azon, mit ajánl­junk fel május 1 tiszteletére, mert ezt a versenyt a világért sem akar­juk abbahagyni. — Fűti az embere­ket a nagyabb eredmények elérésé­nek vágya — szól csendesen Hor­váth eivtárs. — Mi példáiul a gép­műhelyben most azért dolgozunk, hogy a OKISZ-tól elnyerjük a szak­ma kiváló dolgozója -kitüntetést. -Eh­hez persze -újabb hathónapos figyel­mes, jó munka keik hiszen félévein keresztül -tartanunk ikeí.1 -a meghatá­rozott szintet. A máj-us 1-i verseny nagy erőt ad ehhez, s hozzásegít bennünket nemcsak a tervek teljesí­téséhez, a magasabb kereset elérésé­hez, hanem ahhoz is, hogy ktez-ünk- nek ismét dicsőséget szerezzünk. És -bármerre megyünk az üzem­ben, mindenhol ugyanezt a lelkese­dést, mindenhol ugyanezt az igyek- vést tapasztaljuk. A műszaki veze­tőség is Váncze Károly műszakig ve­zető irányításával az anyagellátás, a tervek fedbentásón-, a munkák ésszerű elosztásán fáradozik, hegy -a május 1-i verseny olyan szép sike­reket hozzon, mint az előzőek. £ OKÁT LEHETNE rnég be- ^ szelni e nagyszerű kitsz életé­ről, Litz József bácsiról, Bátori és Lendvai szaktársak meg a többiek munkájáról, de hiába, nincs rá idő. De nem baj. A mi szavaink helyett beszélnek majd az ő nagyszerű mun- .kagyőzelmeik, melyekről — remél­jük — mihamarabb hírt adhatunk! Szíjj Róbertné F énykép-palyávalat hirdet a DISZ Központi Vezetősége a DISZ II. kongresszusa és a varsói VIT tásztetetére. A pályázaton min­den 30 éven aluli amatőr vagy hí­vatásos fényképész résztvehet Pá­lyázni legfeljebb 4 darab 18x24 kép­pel vagy diiapozűtívvel lehet. A bí­rálóbizottság fenntartja magárnak a jogot, 'hogy az ifjúságunk új életét bemutató megfelelő művészi értékű képeket előnyben részesítse. A pá­lyázat győztese résztvesz a varsói VIT-e-n. Második díj 1500, a III. dig 1000 forint, A képeket május 5-ig DISZ, Budapest, XII, Böszörményi u. 20—22. címre keli beküldeni.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents