Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-08 / 82. szám

t SOMOGYI imp LAV Péntek, 1953. április 8. A Német Demokratikus Köztársaság belügyminisztériumának közleménye Bérűin (TASZSZ). Az ADN hírügy­nökség jelenti: Amint a belügyminisztérium kö­zölte, Vladimír Vaszilaki professzor, Nyugat-Németországból érkezett uk­rán emigráns azzal a kéréssel' for­dult a Német Demctonatikus Köztár­saság hatóságaihoz, adjanak neki. menedéket a Német Demokratikus Köztársaságban, hogy elintézhesse a hazatérésével kapcsolatos kérdéseket. Vladimír Vaszilaki professzor a »Szovjet Népek Antiibolsevik Szer­vezetednek ligája« nevű 1954-ben megalakított amerikai kémszolgálat- nak, a szovjetelienes emigránsköz- pontnak az elnöike, az "-Ukrán felsza­badítása mozgalom« nevű szovjet­ellenes ukrán emigráns szervezet vezetője, valamint a Münchenben megjelenő Nova Uknaima című emigráns lap felelős szerkesztője volt. Vladimír Vaszilaki professzor a Német Demokratikus Köztársaság kormányához intézett levelében a többi között a következőket írja': »A második világháború idején a magam és családom körülményednél fogva NyugattNémetországba kerül­tem, ahol 11 évet töltöttem. Reakciós erők befolyására a Szov­jetunió ellem irányuló 'aktív munká­ba kapcsolódtam. Addig a pillanatig, amikor átmentem a Német Demok­ratikus Köztársaságba, elnöke vol­tam a «-Szovjet Népek Antibolsevis- ta ligájának« és az »Ukrán felsza­badítása mozgalom« nevű szervezet­nek, továbbá felelős szerkesztőként dolgoztam a Münchenben megjelenő Nova Ukraine című emigráns lap­nál. E szervezetekben egész vezető tevé­kenységemet a müncheni úgyneve­zett «-amerikai bizottság« tagjai, az amerikai Page és Sairgeant útmuta­tásai szerint végeztem. Az emigráns szervezetek vezetője­ként módomban álét .részletes elem­zés tárgyává tenni tevékenységünk irányát és átlátni azokat a tényleges célokat, amelyekre az amerikai im­perialisták a hírhedt »amerikai bi­zottság« segítségével felhasználják az emigránsokat. Churchill nyilatkozata London (TASZSZ). A Reuter hír­ügynökség közölte azt a tevéiét, ame­lyet Churchill a konzervatív párt wodfbrdii szervezetének elnökéhez intézett. A levélben Churchill ismer­teti lazákat az okokat, amelyek miatt lemondott a miniszterelnöki tisztség­ről. Az általános választások alkal­mával — jelentette ki Churchill — a kormányfő és a pártvezér kifejti az új parlamentiben követendő po!U­Osztrák hivatalos körök a nyugati hatalmak nyilatkozatáról Rengeteg eset tanulmányozása eredményeképpen világossá vált előttem, hogy az »amerikai bi­zottság« nem érdeklődik azoknak a népeknek sor­sa iránt, amelyekből a jelenlegi emigránsok származ­nak. Tevékenysége kizárólag ar­ra irányul, hogy az emigránsokat engedelmes, vak eszközzé tegye a demokratikus tábor országaiban elvégzendő aknamunkához. A különböző emigráns szervezetek vezetői nemcsak hogy nem ellenzik, hanem ellenkezőleg, n-.ánden eszköz­zel támogatják -zt a magatartást, be­vonják az emigráns ókat a népeik el­len folyó aktív narcba, megvesztege­téssel és zsarolással arra kényszerí­tik őket, hogy a kémek és provoká­torok aljas szerepét töltsék 'be. Emigrációm alatt hibásan azt té­teleztem fel, hogy az emigrációnak van valamilyen jelentősége a Szov- jetunóó életében, de kiderült, hogy mélységesen tévedtem. Az élet szét­zúzta fantasztikus elképzeléseimet. Az 'amerikai imperialisták, akik a párizsi egyezmények ratifikáltafására törekszenek, akik új háborút készí­tenek elő a Szovjetunió és a népi de- mcíkratikus országok eilen, minden emigráns szervezet te­vékenységét úgy irányítják, hogy azok saját népeik ellen harcolja­nak. Mivel maradéktalanul felismertem, ho-gy az én «politikai tevékenysé­gem« is az ukrán nép és az egész szovjet nép ellen irányul, és csupán az amerikai, imperial isták at szolgál­ja, elhatároztam, hogy szakítok az amerikaiakkal, abbahagyom a de­mokratikus tábor ellen' irányuló -po­litikai tevékenységemet« és ha lehe­tőség nyilak rá, tevékenyen .részt ve­szek az amerikai limperiiaTiistaflC és az általuk vezetett szovjetallanes emig­ráns szervezetek aíkniairnumlkájának lel epfezésébem.« A Német Demokratikus Köztársa­ság kormánya eleget tett Vladimir Vaszilaki kérésének és menedéket adott neki hazatérése kérdésének megoldásáig. tálkát, amelyet saját maga köteles megvalósítani. Bizonyos idő óta úgy hiszem, hogy -az én koromban nem iehet meghat árazatlan időre ma­gamra vállalni ilyesféle új kötele­zettségeket, ÁT. ami érdek tehát, hegy utódom kellő időiben, hozzálásson kö- talezettségeiniek ellátásához és az or­szág elé terjessze programját, amikor erre elhatározza magát.« PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS lárási pártbizottságaink használják fel a Marcali JB tapasztalatait a községi pártvezetöségek választásában hány tisztázatlan kérdés merül; fc', mint' pé'dáui! az «tápszer v-tee ek !o­Bécs (TASZSZ). Az osztrák hírügy­nökség április 6-án hivatalos jelen­tést közölt, amely szerint »osztrák részről megelégedéssel fogadták a három nyugati hatalom nyilatkoza­tát.« »Az osztrák kormány — hangzik a jelentes — tudatában van annak, hogy az* államszerződés megkötése csak a négy hatalom megegyezése alapján lehetséges és a kormánykül­döttség moszkvai látogatása során fő Céljának olyan eredmény kivívását tekinti, hogy a küldöttség visszaér­kezése után a mégy megszálló hata­lom ismét -tárgyalóasztalhoz üljön.« Megyéinkben a Központi Vezető­ség február 9-i határozata értelmé­ben elsőnek a marcali járásban vá­lasztották meg a községi pártveze­tőségeket, illetve pártbizottságokat. Az új vezetőségek munkájának eredményei máris lemérlhetők. A ve- zetőségválasztó taggyűlések előtt az egy községben lévő .2—3 alapszerve­zet munkája elaprózódott, az alap- szervi vezetőségek nem voltak ké­pesek összefogni a falu kommunis­táit egy-egy nagyobb faladat meg­oldására. az új vezetőségek ezekkel a nehézségekkel is sikeresen meg­birkóznak. Az új vezetőségeik —igen helyesen — fő feladatuknak tart­ják a község minden kcmimunistá- jámak összefogását, az egyes alap- szervezeteik . munkájának összjabatn- goiásáft. A községi pártvezetőségek mun­kájának eredményei azonban még igen kezdetiek. Hogy miinél előbb lényegesen jobb eredmények szü­lethessenek a járás falusi pártpoli­tikai munkájában, a járási pártbizottság egyhetes tanfolyamot szervezett az új vezetőségi tagok részére. A járási bizottság, miután etümélyül- ten tainiulmányoztia <a pártvezetésé« gek, illetve pártbizottságok előtt ál­ló feladatok sokrétűségét, alapos munkával elkészítette a tanfolyam tematikáját. Ez a tematika a IH. pártkongresszus határozatától kezd­ve a KV márciusi határozatáig min­den jelentős párthatározat alapos tanulmányozását irányozta elő. A tanfolyamon — mélyet a párabi­zottság minden tagja ágén lelkesen szervezett — a pártbizottság titkárai tartanaik előadásokat, melyeket sze­mináriumok köveinek. így a párt­vezetőségi tagoknak mód nyílik ar­ra, hogy alaposan tanulmányozzák pártunk határozatait, s azok szelle­mében kezdjenek munkához. Ter­mészetesein, a párthatározat ok ta­nulmányozása közben a szükséges elméleti edőaidásekalt is megkapják az elvtórsak. így például a KV már­ciusi határozatának tárgyalásakor Illés Dezső a1 ívtárs, a járási párt- bizottság első titkára előadást tart a jobboldali elhajlásról. Követendő a i Marcallá Járása Pártbizottság kezde­ményezése a többi járásban is, ahol szintén rövidesen befejeződnek, il­letve megkezdődnek a vezetőségvá- üasztó taggyűlések. Számos jó tapasztalattal . gazdago­dott a Marcali Járási Pártbizottság a KV februári határozatának vég­rehajtása közben. E tapasztalatok közikúnccsé tétele érdekében a Megyei Pártbizottság tapasz­talatcserére hívta össze a járási pártbizottságok titkárai Mar­caliban. Juhász, elvtárs, a Marcali Járási Pártbizottság titkára beszámolójá­ban eiimondta, ok hogyan készítet­ték élő technikailag a taggyűlése­ket és egy sor jó módszert ismertetett. A beszámoló feletti v* Iában rné­vábhi munkája, hogy nem gyengül-e az alapszervezet, ha. vezetőségi tag­jait beválasztják a községi pártve- zetőségjbe, ezenkívül a községi part­vezetőség, illetve pártbizottság tag­jainak feladatai (ressorteiosztas), ts vitatott kérdés volt a tanfolyam he­lyessége is. Mészáros elvtársnő, a Nagyatádi Járási Pártbizottság titkára például aram várt feleletet, hogy nem fenye­geti-e veszély az alapszervezetek ön­állóságát a községi partvezetőseg megválasztása ultán? A titkár elv- társak, Parkász Ferenc elvtárs. az M. B. titkára megmagyarázták: a községi pártvezetoségnek nem az a feladata, hogy elvégezze az alapszervezeti vezetőségek mun­káját, hanem az, hogy összehan­golja az alapszervezeir-k munká­ját, s egy-egy nagyobb feladat megoldására a falu összes kom­munistáit mozgósítsa. Felvetődött az a probléma Is, hogy mi történik az alapszervezet- tei, ha anatak titkárát vagy vezető­ségi tagját beválasztják a községi pártvezetősógbe is, ezáltal nem igyengül-e az alapszervezet? A KV februári határozata abban a rész­iben, hogy kik legyenek a községi pártvezetőség tagjai, világosan ‘ki­mondja, hogy lehetőleg az alap­szervezetek vezetőségének legaktí­vabb, Cagképzettöbb tagjai, illetve a község tegtekiintélliyesebto kommu­nistái. Mivel a községi pártvezető­ség elsődleges feladata az alapszer- vezete.k munkájának összehangolá­sa, semmiképpen nem gyengül az az aápszervezet, amelyiknek- ve­zetőségi tagját vagy titkárát be­választják a községi párt vezető­ségbe, hanem erősödik, s már ez­által is szilárdul a kommunis­ták egysége. Annak ugyanis semmi akadálya, hogy az alapszervű párttitkár tagja legyen a községi pártvezeitőségnek, s ott munkát fejtsen ki. A tapasztalatcsere-értekezleten tisztázták azt is, hogy nem lenne helyes — mint ahogy néhány elv- társ javasolta —. ha a községi! pánt­vezetőségben reszortfeladatckka! bíznák meg az cfivtársakaf. Az ailap- szenvezetek vezetőségében az elvtár­sak reszortféladatckat lóénak eL A községi póntvezetősóg feladata vi­szont az, hegy e reszortmunkát vég­ző elvtársak tevékenységét egyíbe- hainigolja, azit irányítsa. Az helyes, hogy — mint Böhönyén, ahol a párt- bizottság egy tagját megbíztak, vizs­gáltassa meg, mi okozza a födtímű- vesszövetfcezetnél az áruellátásban lévő zavarokat — esetenként egy-egy vezetőségi tag kapjon konkrét meg­bízást ás, melynek végrehajtásáért, egy-egy területért legyen felelős. Voltaik elvtórsak, akik nem tulaj­donítottak túl nagy jelentőséget a marcali pártbizottság kezdeménye­zésének, a tanfcfyam megszervezésé­nek. Ez1, azzal magyarázták, hogy az elméleti tanulássail még mimes megoldva a pártvezetöségek munká­jának segítése, és szerintük sakkul helyesebb, ha a pártbizottság gyakorlati, segítséget ad a munká­hoz. Úgy gooiddlták a megoldást, hogy az első vezetőségi ülés előké­szítésében szervezési segítséget ad­jon a JB, segítsen a vezetőségi ülés levezetésében s erre hívjon meg né­hány pártvezetőséget. Elfeledkeztek az elvtársak aaTÓl. — ha már minden áron gyakorlati segítséget akarnak adná —, hogy ilyen formán sem ki­elégítő az. Ugyanis minden község­nek mások és mások a problémái, tehát, ha mondjuk 25 községben vá­lasztanuk községi párt vezető réget, mind a 25 helyen meg kellene adni ezt a segítséget. Természetesen, a Marcali Járási Pártbizottság sem gondolta ezzel a tanfolyammal elin­tézni az összes segítségeit, de a gyakorlati segítségadásnak nem lenne sok jelentősége, ha előbb elvileg nem magyaráz­nák meg a vezetőségi tagoknak, hogy mi a teendőjük, mit kíván tőlük a párt. Ez annál is inkább fontos, mert fa­lusi pártfuinkciomáriusamk nem is­merik, nem tanulmányozták kielé- gitően a pánt határozatait. Az alapvető kérdések mellett még több, technikai jellegű dolgot ás megvitattak, amiből még egyet szük­séges kiemel.ni: a taggyűlésen el­hangzó beszámolót, iHletve annak el­készítését. A man-caid járásban igen jól bevált az a módszer, bogy a be­számolót kollektiven készítették el. A beszámoló készítéséhez tehát igényibe kell venni miniden alapszer- vezet segítségét. A járási pártbizott­ság pedig az instruktorokon keresz­tül; de elsősorban a vezetőségváilasz- tó taggyűlés, illetve párt-értekezlet előkészítéséért felelős pártbizottsága tag közreműködésével adjon segítsé­get. A Megyei Pártbizottság sok se­gítséget adott a járási bizottsá­goknak a tapasztalatcsere meg­rendezésével. Sok elvi és gyakorlati kérdésit segí­tett tisztázni ez az értekezlet, s egy nagyon lényeges kérdésire is fe' hív­ta a pártbizottságok titkárainak fi­gyelmét: arra, hogy még ők sem mélyedtek el a KV februári határo­zatának tanulmányozásában. Még sok olyan kérdést kell alaposam ta- nulmányozlnliluk. atmeilyek nélkül nem tudják erediményesen végrehaj­tani a falusi pártpolitikai munka szanvomailámBik emelését, a falusi pártszervezetek megerősítését. Ez pe­dig szükségessé teszi, hegy még egy­szer, és újra csak elővegyék a Köz­ponti Vezetőség határozatát, tanul­mányozzák azt, vitassák meg a já­rási párthizottságen és a végrehaj­tás közben is rendszeresen ellenőriz­zék, hogy a határozat szememében végzik-e munkájukat. Pócza Jánosné T/iddm, kipirult arcú úttörők, ^ jókedvű pajtások közelednek a pályaudvar bejárata felé. Hála- zászlókat, májusfákat és virágcsok­rokat szorongatnak kezükben, s tiszT tacsengésű hangjuk, szárnyaló éne­kük betölti az egész utcát. Amikor az állomás épületéhez érnek, a hang­szórón keresztül kedveshangú bácsi szólal meg: — Szeretettel köszön­tünk benneteket, pajtások! — A gyermekek lelkes hurrával válaszol­nak, s üdvözlésük nyomán felharsan a zene. A város, az állomás dolgozói meleg szeretettel búcsúztatják a so­mogyi úttörőiket. Végre elérkezett a várva-yárt nap. Mennyi izgalommal, mennyi lelkese­déssel készültek pajtásaink az első nagy találkozóra! És milyen őszinte szeretettel, gondossággal hímezget- ték a hálazászlókat, fúrtak, faragtak, ajándékolcat készítettek a pesti út­törőknek! És most, az indulás perceiben tü­relmetlen, kiváncsi kérdésekkel hal­mozzák el vezetőiket. — Milyen le­het a főváros, és hogyan fogadnak bennünket a pesti pajtások? — Ugye, mi is látjuk majd Rákosi paj­tást? — De nézzük ám meg az út- törővasutat is! — És néni fogynak ki a kérdésekből... A nagy sürgés-forgásnak éles síp­szó vet véget: — Mindenki foglalja el helyét! — hangzik a vezényszó, s a gyerekek fegyelmezetten, rende­zett sorokban tesznek eleget a fel­szólításnak. A kocsikat már előző nap feldíszítették. A középső ablak­ban nagy, pirosbetűs felirat dísze­leg: »Somogy megye úttörői« — s a többi ablakból is fehér békegalam­bok, zászló- és virágerdő fogadja a Somogyi úttörők a fővárosban nagy útra ,készülő lelkes gyermek­sereget. Szalai elvtársnő, a pajtások szere­tett vezetője mégegyszer gondosan megszámolja gyermekeit, aztán egy hosszan elnyújtott vonatfütty után elindul a különvonat Budapest felé. Az ablakok megtelnek mosolygó gyermekarcokkal, s a hangszóró hangját megszégyenítve, indám dal­lal, kendőlobogtatással búcsúznak Kaposvártól. .. Egy édesanya ag­gódva kiált kisfia után: — Vigyázz magadra, Pistikém! — s szemében megcsillan az öröm és büszkeség könnye, hisz az ő gyermeke, az ő kis Pistikéje is most megy először Budapestre. Ismeretlen emberek, vo­natra várakozó dolgozók ünnepük a búcsúzó úttörőket. Még a máskor szigorú arcú rendőrbácsi is elmoso­lyodik és sapkájához emeli kezét. Szentpéteri elvtárs, a vasút dolgo­zója pedig szeretettel kiált a csoport után: « — Jó szórakozást, kis pajtások! ég egy hosszú hurrá kiáltás, s a vonat eltűnik a Fűtőház melletti kanyarban. A gyermekek még hosszú ideig ott maradnak az ablak mellett, s elgondolkozva nézik a t-mtatűnő somogyi tájat. Egy kicsit elszorult a szívük a búcsúzás pilla­nataiban. de mégis boldogok vala­mennyien, hisz ők képviselik So­mogy úttörőit az országos találkozón és részt vehetnek 4-én a nagy fel­vonuláson is... Az %gyil< fülkében komoly sakk­csata folyik. Takács Jóska barcsi és Zsobrák Ernő homokszentgyörgyi út­törő méri össze erejét, s a szurkolók izgatottan lesik a lépéseket. A kislányok Budapestről beszél­getnek: — Milyen szép lehet a mi fővárosunk — mondja Hajagos Zsu­zsi. — Sokat hallottam már róla és most, ha lehet a Vidám-parkot meg az Állatkertet is szeretném meg­nézni. Tar Margitot inkább a felvonulás érdekli: — En ott szeretnék menni az emelvény előtt, mert még soha­sem láttam Rákosi pajtást! És Czeibert Izabella, aki eddig ügyes rajzaival szórakoztatta a fül­ke utasait, most énekelni kezd. A többiek csakhamar átveszik a han­got, s a szomszéd fülkéből is átjön­nek. néhányon, hogy együtt zengjek a dalt: Április 4-ről szóljon az ének, Felszabadulva zengje a nép. Érctorkok harsogva zúgják a szélnek Felszabadítónk hősi nevét. A gyermekek hangulata magával ragadja a felnőtteket is. Érdeklődve figyelik a vidám gyermekarcokat. Mennyi tűz, mennyi lelkesedés van ezekben az apró kis szívekben! Es milyen jó örülni az ő örömüknek!... Idősebb és fiatalabb tanítók, ifjúsági vezetők odaülnek közéjük, s együtt játszanak, együtt énekelnek a pajtá­sokkal. A vonat nagy sebességgel robog, az utazás mégis hosszúnak tűnik. — Mikor érünk már Budapestre? — kérdezik a gyermekek türelmetlenid, s jagyzetfiizeteikbe sorra beírják a tovatűnő állomások neveit. S ami­kor az Ercsi Cukorgyár előtt robog el a vonat, már mindenki az ablak­nál tolong. Sok látnivalóban, sok szép élményben gyönyörködnek út­törőink, s mindent egyszerre szeret­nének magukba szívni. Az egyik kis pajtás szepegve pa­naszkodik: — Már fáj a fejem, any- nyi mindent láttam. — A többiek vidáman nevetgélnek: — Már elfá­radtál? — kérdezik. — Mi lesz ve­led, ha Pestre érünk? Feltűnik a hatalmas rádióantenna, a Duna csillogó, hömpölygő vize, ké­sőbb a Cellért-hegy a Szabadság­szoborral, s a pajtások egyre türel­metlenebbek. — Odanézzetek: Budapest! — olvassa hangosan az egyik kis paj­tás az őrház falán lévő tábláról, s a gyermekek izgatottan készülődnek. De velük együtt Szalai elvtársnő is izgatott, hisz már tizedszer nézi át a küldöttek névsorát, s valaki még­is hiányzik. A pedagógusok gyor­san segítségére sietnek és azonnal »megtalálják« az »elveszett« úttörőt. A vonat begördül a Keleti-pálya­udvarra, s úttörőink somogyi da­lokkal, hosszantartó hurrával kö­szöntik fővárosunkat. A pajtásokat Judok Teréz elvtársnő fogadja, s meleg, baráti szeretettel üdvözli me­gyénk küldötteit. A gyermekek már fáradtak, de az új látvány, a főváros forgataga még jobban felcsigázza érdeklődésüket. A III. kerületi Árpád-gimná- ziumban szülők és úttörők fogadják a látogatókat. Rövid, de kedves és őszinte szeretettől izzó ünnepség után cukorral, süterjény- nyel ajándékozzák meg a somogyi fiúkat, leányokat, s ez a fogadtatás, ez a baráti vendégszeretet örökké emlékezetes lesz számukra. A pesti pajtások örömükben csókkal hal­mozták el vidéki vendégeiket, a szü­lök pedig türelmetlenül érdeklődtek: — Hártyán jöttetek? — kérdezték, s amikor megtudták, hogy több az elő­re elkészített szállás, mint a So­mogybái érkező gyermek, elkesered­tek. — Én is szerettem volna egy kis úttörőt, nekem miért nem adtok? — panaszkodott egy alacsonytermetű asszony a nevelőknek, s amikor kis­lánya is megtudta, hogy pajtás nél­kül marad, sírvafakadt bánatában:.. Igazán megható volt az a nagy- nagy szeretet, mellyel fogadták kül­dötteinket, s a pajtások már akkor megígérték, hogy hasonló meghívás­sal fogják viszonozni ezt a kedves, emlékezetes fogadtatást. A vidéki és pesti pajtások gyor- san összebarátkoztak. A szü­lők pedig szerető atyai gondoskodás­sal vették pártfogásukba védencei­ket. Az ünnepély után somogyi paj­tásaink elbúcsúztak egymástól. Az­tán erősen megszorították új bará­taik kezét, s örömtől csillogó szem­mel indultak hazafelé, az új otthon­ba, hogy a vendégszerető családok­nál jól kipihenjék magukat, s felké­szüljenek a következő nap esemé­nyeire, a nagy találkozóra ... JÁVORI BÉLA. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents