Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-07 / 81. szám

Csütörtök, 1953. április 7. SOMOGYI NÉPLAP 3 A somogyjádiak nem adják vissza egykönnyen az elsőséget az osztopániaknak Több éve már, hogy Somogyjád és Osztopán pá- -rosvetnsetnyre lépett egymással. Azóta minden esztendő­ben megújítják a versényt, újabb és újabb verseny- pontokkal bővítik ki egymáshoz intézett felhívásukat. A vetélkedés a két község között változó eredménnyel folyt; hol az egyik, hol a másik került, ki győztesein a versenyből. Osztopán gyakrabban került az élre, mint versenytársa, a múlt évben is jobbak voltak eredmé- :nyeik. Ez év januárjában aztán a somogyjádiak elhatá­rozták, hogy nem hagyják magukat. Január közepén összegyűlitek a falu gazdái és megfogalmazták verseny- felhívásukat, egy percig sem várva az osztopániaikéra. A gyűlésen fogadkoztak a jádiak, hogy ezen a tava­szon úgy megugranak az állampolgári kötelezettségek teljesítésével, a mezőgazdasági munkákkal, hogy Osz­lopán gazdái egész évben nem érik be őket. A Ver- :seny értékelésének első határideje a negyedév vége, április 4, a felszabadulás évfordulója volt. Az utóbbi időben a somogyjádi tanácselnök egyre gyakrabban emelte fel a telefonkagylót s kérte, hogy kapcsolják Osztopánt. Jöttek a gazdák is, ott álltak izgatottan a telefon körül, s várták a választ, hogy mi újság Oszfopánban, hogy állnak a munkákkal, a be­gyűjtéssel. Március utolsó napjaiban az egyre gyaitarabbá váló ■telefonbeszélgetések után mindjobban mosolygósait)b lett a somog.yjádi elnök arca. Akkor már Látta, sike­rült a tervük, a felszabadulási versenyben alaposan megelőzték versenytársukat. Március 27-én már büsz­kén vetette papírra az eredményt: a negyedévi adó­bevételi tervet 127 százalékra, hízottsertésbeadási ter­vüket 150 százalékra teljesítették. Vágómarhából 150, tejből 100,5, tojásból 118, baromfiból 149 százai.ékra tel­jesítették a negyedéves begyűjtési tervet. Ezalatt Osztopánban is az elnök asztala körül ült a januárban megválasztott versenybizottság. Most hal­lották épp a somogyjádiak fogadkozását, no meg ered­ményeit, hát ők is értékelést készítettek. Noha ők sem szégyenkezhetnek az adóbevételi terv teljesítéséért, a 108 százalékért, de azért a jádiak eredménye sokkal jobb. A begyűjtési tervet csaknem mindenből 100 szá­zalékra teljesítettók — a jádiak viszont mindenből jó­val 100 százalék fölött teljesítettek. S az a sertésbe­adás! Bizony, amiatt szégyenkezhetnek, alig 70 száza­lékra állnak vele. De a mezőgazdasági versenyben is az élre ugrott Somogyjád. Igaz, ők már az ősszel nekifogtak a mun­kának: kenyérgabona vetéstervüket teljesítették. Most meg a tavasziak vetésével, a kapások talajának elő­készítésével állnak úgy, hogy az április 4-i határszemle az ő javukra dőlt el. Ezt nem vitathatja el Osztopán, bárhogy is fogadkoztak, hogy ez évben is ők lesznek az elsők. Somogyjádon 122 gazda lépett egymással párosver­senyre. Ez a 122 gazda a legbüszkébb most arra, hogy sikerült megelőzni a régi versenytársat. Jogos ez a büszkeség. Olyan gazdák vannak közöttük, mint Taró Ferenc és versenytársa, Vincze István — akik már egész évre teljesítették a beadást. De egyre kevesebb Somogyjádon azoknak a száma is, akik elmaradnak a kötelezettségek teljesítésével. Az osztopániak ezalatt legszívesebben eltagadnák, hogy eredményeiket a sok hátralékos rontja le. Tóth Imre például a múlt évben egyáltalán nem fizetett adót. Pacsai József a sertésbeadással hátralékos, s vannak még jó egypáran, akik miatt szégyenkezhet a község. Amikor a somogyjádiak arról olvastak az újság­ban, hogy a kaposvári járás elmaradt a sertésbegyűj­téssel — szégvelték magukat versenytársuk, Osztopán helyett is. Osztopán különösen e téren maradt el, pe­dig — ahogy a somogyjádi gazdák mondják — Oszto­pánban is minden lehetőség megvan arra, hogy jó eredményeket érjenek el. De így ők, az élenjárók is szégyenkezhetnek a járás elmaradó községei miatt. A verseny első szakasza lezárult, s a győztes So­mogyjád lett. Az osztopáni gazdák ez egyszer elma­radtak. S most azon gondolkodnak, hogyan kerülhet­nének ismét az élre.. Hogy mennyire tartják meg fo­gadalmukat, az majd a második negyedév végén derül ki. Mert bizony, a somogyjádiak sem adják oda egy­könnyen az elsőséget. Május 1-re újabb, kiváló teljesítményekkel akarják öregbíteni jóhírnevüket a Kaposvári Ruhaüzem dolgozói A Kaposvári Rühaüzem dolgozói szombatom este 11 óráig dolgoztak. TSzént nem tarthattak külön. ünnep­séget április 4 tiszteletére. Azonban a hétfőd felvonulásán mimdaonyiam resztvettek. Több mint 400 ruhaüze- ■iTd. dogozó meneteit rendezett sarok­ban a Kossuith-tér feié. E napán ér­lelődött meg bennük az az elhatá­rozás, hogy a nagyszerű eredménye­ket hozó múnkaversenyt továbbfoly­tatják, s május 1-re újabb, kiváló 'teljesítménnyel öregbítek* jó hírne­vüket. Emmek az elhatározásnak a szelle­mében láttak munkához kedden, s estére az üzem dolgozói elérték a 114 százalékot. Mint mondják: má­sodik negyedévi tervük kb. 8—10 /százalékkal feszítettebb, mint az elő­zőé, de így is biztosak benne, hogy becsülettel helyt fognak állni, s a tervteljesítésban most sem lesz ihába. Amikor a felszabadulási munka- verseny megkezdődött, äcözösem tet­tek ígéretet arra, hogy első negyed­évi * jó munikájukkai! ismét kiérdem­lik az élüzem-eímet. A számok bi zenysága szerint ez sikerült is nekik, ,-s remélhetőleg nemsokára elérkezik a kitüntetés átvételének boldog nap­ja. Büszkék is lehetnek a ruhaüze- máek, hiszen a vállalt 600 gyermeköltöny he­lyett 5090-et varrtak terven fe­lül, nem beszélve arról, hogy első havi tervüket 106, a másodikat 112 szá­zalékra teljesítették, a harmadik hó­napban pedig oly lelkesen folyt a verseny, hegy elérték a 136 százalé­kot. A munka dicsősége serkenti te­hát őket, de persze sok más egyéb is. Hiszen .nem egy olyan. dolgozó vetít a múlt hónapban, aki fizetéskor kétezer forintot vehetett át. így pl. Németh Nándorné, Tinusz Károlyné és Légrádi Józsefné, akik egyúttal el­nyerték a »Könnyűipar kiváló dol­gozója« címet is. Hilsenrath András ugyancsak részesült e nagy kitünte­tésben, mivel átliagtetijeisutménye hosszú idő óta 200 százalék fölött van. Szebbniél-szebb ajándékokat kap­nak majd a május 1-1 muinkaverseny győztesei is. Az üzem vezetősége kedves kiállítást rendezett a ju- taüomtárgyakbóiL, melyek között se- lyemruha-anyag, Ingek, zsebken­dők, különböző háztartási edények és mérlegek, valamint bőröndök stfo. találhatók. A kiállításnak természe­tesen igen sok szemlélője van, és számos dolgozó gondolja már úgy, hogy találna benne kedvére valót. Lesz is gazdája május 1-re minden tárgynak! A kiváló munkásokat minden te­kintetben megbecsüli államunk, s a leg jobbakat például most jutaflem- üdülésre küldi a vállalat. Négyen már eil is utaztak Mátrafüredre, a következő hetekben pedig még töb­ben követik őket. Az áprilisi mumkaverseny győz­tesei között pedig még e hónap­ban tízezer forint jutalmat oszt szét a vállalat vezetősége. Bizonyára jut ebből Terma János és Tóth István raktárosoknak ás, akik öt év óta látják el. feladatukat ki­fogástalanul, s őrzik a gondjaikra bízott társadalmi tulajdonit. Oly precízen, oly gondosan dolgoznak, hcigy pl. a legutóbbi negyedév lel­táránál sem mutatkozott sem több­letük, sem hiányuk. Pedig a nagy­arányú tervtúiTteljesa'tés nekik ép­pen elég munkát adott. A Ruhaüzem koHIetotíváj áról pék- dát vehet tehát megyénk minden ipari dolgozója, s biztosak vagyunk abban ás, május 1-én megint úgy írhatunk róluk, mint a jók között is a íégj óbbakról. Gondos munkával javítsuk a legelőket! A Központi Vezetőség 1955. már- •ciusi határozata ismételten hang­súlyozza állattenyésztésünk további minőségi és mennyiségi fejlesztésé­nek fontosságát. Erűnek nyomán meg-, jelent a Minisztertanács 1036/1955. III. 27. számú határozata, amely megszabja- a községi tanácsok és le­geltetési bizottságok feladatait a le­gelők javításával kapcsolatosan. Legelőink jelenlegi elhanyagolt ál­lapotukban nem képezik alapját ok­szerű állattenyésztésünknek, sőt egyenesen akadályozói állatállomá­nyunk . minőségi fejlődésének és az állati termékhozam további növelé­sének. Állatállományunk e legelőkön le­soványodik, termelékenységében csöikfcenés áll be és a lekötés után nagymennyiségű takarmányt kell fel- •etetni csak azért, hogy erőbeüa áTíiar poitát vssszainyemje. Ilyen körülmé­nyek között állattenyésztésünk fenn­tartási költsége nagy és a termelésű, önköltség is magas. ■Nem győzzük eléggé hangsúlyoz­ni, hogy a legtermészetesebb, a legol­csóbb, egyben a letortékesebb ál­lati takarmány? a gyep. A legelő gyepezete többféle növény keveréke. Van banne füféle, páillanr gós és gyomnövény. A jószág szere­ti, mert ízlése szerint válogathat közte. A legelőre járó állat anyag­cseréje élénkebb, mivel a gyepta- karmány könnyen emészthető, az ér­tékes tápanyagok könnyen felszívód­nak a szervezetbe, salakja pedig ■gyorsan hagyja el a bélcsaitomát, míg az istállón etetett abrakot sok­szor nehezen emészti, az abban fog­lalt tápanyagoknak csak egy részét hasznosítja az állat. Vegyük figyelembe azt is, hogy a gyeptafoarmányf nem kell kaszálni, szárítani, forgatni, behordani és raktározni. De nem kell személyzet sem az etetéshez. Ezért a legeltetés jóval olcsóbb, mint az istállózás. Fejős állatainknál jó legelőn a tej mennyisége szaporodik; ez főleg ak­kor szembetűnő, ha nem kell nagy távolságra az állatoknak hazajárni­uk, hanem a legelőn, karómban fej­jük ki őket. A sok járás-kelés ugyanis csökkenti a tej hozamot. Ezért is fontos, hogy szakaszosan le­geltessünk, mert ezzel elkerüljük, hogy állataink az egész legelőt be­járják és felesleges utakat tegye­nek meg. Az olyan állat, amely hoz­zászokott a friss levegőhöz, nap­fényhez, hideghez, meleghez, esőhöz, szélhez, edzetté válik. Az edzett ál­lat egyben szilárd szervezetű, tovább j él és tovább használható termelésre. , Mit tegyünk tehát legelőink megjavítására? j 1. Haladéktalanul tisztítsuk meg 'legelőinket a múlt évről visszama­radt gyomoktól. 2. A vakonditúrásckat 'teregessük el, mert ezek a gyommagvak telepü­lési helyei. 3. Sürgősen eresszük le a pangó vizeket és tisztítsuk ki a vízlevezető árlkakat. 4. Szedjük rendbe a kutak környé­két, a gödröket töltsük be, a kuta­kat, vályúkat javítsuk ki. 5. Osszuk be 'legelőinket szaka­szokra, az egyes szakaszhatárokat látható jellel különítsük el egymás­tól. 6. Jelöljük ki, a delelő helyeket a fetobetéses trágyázáshoz. 7. A ^prvezeft fásítási munkákat végezzük él. 8. A feltört legé.őterületeken a tervbe vett füvesítést sürgősen hajt­suk végre. E mumikák elvégzéséhez és az évi legelőjavítási munkákhoz mind. a termelőszövetkezetek, mind a legel­tetési bizottságok készítsenek tervet és annak megfelelően, hajtsák végre az egyes feladatokat. Legeltetési bizottságaink kövessek a barcsi, kadarkúti, bélavári, eteg- iaká, ötvöskónyi legeltetési bizottság jó példáját, ahol már befejezték a legelőápclási és trágyázása munká­kat. • -X Wéber Endre DCett&s iitineft éfóékémjjjefi Április 3-án nagy ünnepre virradt Gyékényes szorgalmas dolgozó népe. Ezen a napon kettős ünnepet ütlek: a község felszabadulásának ti­zedik és iskolájuk fennállásának századik évfordulóját. A nagy és neve­zetes ünnep a község külső képén is meglátszott: a házakon zászlók lo­bogtak, s az utcák tisztára seperve és felgereblyézve várták a vendége­ket. Jöttek is szépszámmal: kaposváriak, csurgóiak és a környező falvak képviselői. I Elsőnek a rádió köszöntötte a gyékényesieket vidám nótával, majd röviddel io óra előtt megperdültek a dobok s pattogós ütemükre úttörők vonultak végig az utcán a kultúrotthon felé. Ide gyülekeztek a község dolgozói és a vendégek is, akik zsúfolásig megtöltötték a szép, nagy kultúrtermet. ) A hatalmas eredményeket a felszabadulás tette lehetőre Gyékényesen is ment államosításig egyik sem fej­lődött. Azóta rohamos fejlődésnek indult az egységes általános isko­la. A felszabadulás előtti négy ta­nítóval szemben ma 9 tagú neve­lőtestület (tanítók, tanárok) ok­tatják a gyékényesi gyermekeket, példaszerű oktató-nevelő munká­val. összehasonlíthatatlanul jobb az iskola felszerelése is. A felsza­badulás előtt úgyszólván semmi szemléltető eszközük sem volt, ma pedig már közel 100 ezer forint ér­tékű fizikai, kémiai, biológiai és egyéb felszerelés segíti a jó isko­lai munkát. Ma már a község lakói is saját­juknak érzik az iskolát, támogat­ják is minden téren; a helyi párt- szervezet, a tanács és a tömeg­szervezetek is segítik az iskola munkáját. A kölcsönös és egyönte­tű összefogás eredménye az, hogy Gyékényesen ismeretlen az iga­zolatlan mulasztás, hogy a gyéké­nyesi iskolából kikerült tanulók kiválóan megállják helyüket a kö­zépiskolákban és az életben is. Mindezt a hatalmas eredményt a felszabadulás tette lehetővé Gyé­kényesen is. Az ünnepélyen Túri Imre köz­ségi tanácselnök megnyitója és a Himnusz eléneklése után Bándi József tanuló Csokonai: Jövendö­lés az első oskoláról a’ Somogybán című versét, Kisiván Ilona pedig Benjámin László: Szabadság ünne­pére c. versét szavalta. Az ünnepi beszédet Nagy Árpád elvtárs, a járási tanács oktatási osztályának vezetője mondotta. Beszédében méltatta hazánk fel- szabadulásának jelentőségét, rá­mutatott a 10 év óta elért ered­ményekre. Megemlékezett Gyéké­nyes község legnagyobb napjáról is: 1945. április 3-ról, amikor a község felszabadult. Ezután a 100 éves gyékényesi iskoláról beszélt, mely 1855-ben alakult. Kezdetben egy tantermes, egy tanerős, zsupfedeles iskola volt. Gyékényes nagyhírű tanítói csakhamar a község vezetői lettek Sokat foglalkoztak a felnőtt lakos­ság nevelésével is. Megtanították őket a gyümölcs- és szőlőtermelés­re is és rövidesen a gyékénye- siek fő jövedelme ezekből adódott. Később két iskola lett a község­ben: egy római katolikus és egy evangélikus. Az 1948-ban végbe­A gyékényesiek nagyon fontosnak tartják a kultúra fejlesztését, a tanulást Nagy Árpád ünnepi beszéde után Almást János elvtárs, a Me­gyei Tanács Oktatási Osztályának vezetője emelkedett szólásra. Be­szédében összehasonlítást tett a múlt és a jelen kulturális eredmé­nyei között, hangsúlyozta azt a döntő jelentőségű változást, mely a felszabadulás következtében végbement. Beszéde végén átnyúj­totta az oktatásügyi miniszter ki­tüntetését: »Az oktatásügy kiváló dolgozója« kitüntető jelvényt és oklevelet Tóth József ált. isk. igaz­gatónak és Kovács Irén tanárnak. A kitüntetésért Tóth József igazgató mondott köszönetét, majd az óvodások és az úttörők köszön­tötték a kitüntetteket. Ezután Kiss János, a Szülői Munkaközösség alelnöke szólalt fel, mint az iskola régi diákja. Visszapillantott az iskola történe­tére, arra a sok nehézségre, ami­vel még az ő diákkorában meg kellett küzdeni. Megemlékezett az iskola régi tanítóiról is, akikre büszkén gondol vissza az egész \ falu dolgozó népe, majd a szülők nevében ígéretet tett, hogy min­dent elkövetnek az iskola további fejlődéséért. Szabó József DISZ-titkár felszó­lalásában elmondotta, hogy a fel- szabadulás után a község dplgozói a megrongált községben elsőnek az iskolát hozták rendbe, mert a gyékényesiek nagyon fontosnak tartják a kultúra fejlesztését, a ta­nulást. Kiss Lajosné VB-titkár felszó­lalása után Fekete András úttörő szólalt fel, majd Hornyák Mihály elvtárs, a Megyei Tanács VB el­nökhelyettese a gyékényesi diá­kokhoz szólt. — A mai ünnepségről, a ti 100 éves iskolátokról és 10 éves sza­badságtokról az egész ország tud/, hiszen a rádió ma reggel köszön­tött is benneteket és az újságok is megírták. Bizonyítsátok be, hogy méltók vagytok erre a hír­névre, tanuljatok jól, szeressétek az iskolát, tanítóitokat. A szülők pedig úgy, mint eddig 100 évig, ezután is támogassák az iskolát — mondotta többek között Hor- nyák elvtárs. Simon József elvtárs, a Peda­gógus Szakszervezet Területi Bi­zottságának titkára az SZMT üd­vözletét tolmácsolta a gyékénye- sieknek, majd emléklapot adott át a 100 éves iskolának. Az ünnepély további részében Túri Imre elvtárs, a községi ta­nács elnöke a Megyei Tanács és a Hazafias Népfront elismerő ok­levelét nyújtotta át jó munkájuk elismeréseként a felszabadulás em­lékére a Gyékényesi Győzelem TSZ-nek, valamint Makár József­nek, a Győzelem TSZ brigádve­zetőjének, Kanizsai Imre tsz-tag- nak, Takács Mihály, Mulvai György és Sánta György dolgozó parasztoknak. A Hazafias Nép­front elismerő oklevelét a felsza­badulási versenyben elért kiváló eredményért Horváth Mihály és Kisiván János dolgozó parasztok kapták meg. A nagyszabású ünnepély után a község vezetői, élenjáró dolgozói és a meghívott vendégek ünnepé­lyes díszebéden vettek részt, majd délután az iskola úttörői Móricz Zsigmond: Légy jó mindhalálig c. színművét adták elő nagy siker­rel. Már késő este volt, amikor el­csendesedett a falu, lakói pihenni tértek. De a nagy kettős ünnep sokáig emlékezetes esemény ma­rad mindenki emlékezetében, akik csak részt vettek rajta. S amint a gyékényesiek mondták, az iskola 200 éves évfordulóján is bizonyá­ra megemlékeznek majd róla. Mit olvassanak dolgosó parasztjaink ? A mezőgazdaság villamosítása. (Szerkesztették: Lomb Frigyes, Gá­dor Endre és Kunffy Zoltán,.) A me­zőgazdaság valamennyi ágának vil- ternösberandGzéseit, gépeit ismerteti, leírja a gépek és berendezések üze­meltetését és gazdaságosságát a tü­zelőanyaggal hajtott erőgépekkel szemben. A könyv elsősorban az ön­tözés és iaz áMeittemyésztés villamo­sítása terén nyújt segítséget. Tanul­mányozását rendkívül, gazdag ábra- anyag segíti elő. 387 cfld)., kő: ve 68 forint.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents