Somogyi Néplap, 1955. április (12. évfolyam, 77-101. szám)

1955-04-01 / 77. szám

Testvéri üdvözlet a szocializmust építő nép! demokratikus országok dolgt Eisenhower sajtóértekezlete Washington (TASZSZ). A United Press hírügynökség jelentése szerint Eisenhower elnök március 30-i sajtó- értekezletén újságírók kérdésére vá­laszolva ismét rámutatott, hogy haj­landó részt venni négyhatalmi érte­kezleten. Az elnök azonban hozzá­fűzte, hogy sok veszély rejlik Chur­chill miniszterelnöknek abban a ja­vaslatában, amely indítványozza na­pirend-nélküli találkozó összehívását. I Az elnök kijelentette, hogy az Egye- -ü'* Államok hajlandó bármilyen alapon találkozni a Szovjetunióval és | más hatalmakkal, ha ez a találkozó , nem folyik le olyan körülmények j között, amelyek azt a benyomást ! keltenék, hogy az amerikaiak fel­I adják elveiket. Az elnök megelégedését fejezte ki a párizsi egyezmények olasz és fran­cia parlamenti ratifikálása lelett. II francia nemzeWés megtezdte a szükségállapot ira iti Párizs (MTI). A Francia Nemzet­gyűlés szerdáin este kezdte meg an­nak a törvény javas.álnak a tárgya­lását, amely bizonyos esetekben le­hetővé teszi a szükségállapot ki­mondásét. A kormánytöbbség részé­ről hangsúlyozzák, hogy a törvény­javaslat lényegében csak Algírra vo­natkozik, baloldali körökben azonban rámutatnak, hogy hatása sokkal szélasefobkörű lenne. A Liberation megállapítja: A tör­vényjavaslat célja az, hogy az algíri zavargások megszüntetésének ürü­gyéivel ivichyü szellemű rendszerit juttassanak hatalomra. A nemzetigyűlési vita előtt — mint itmejretes V— al belügyi) í bizottság, elfogadta a kormány támogatta ja­vaslattervezetet, viszont kimondta, hogy a szükségállapot életbelépteté­sét nem rendeleti úton kell lehetővé tenni, mint a kormány kérte, hanem ehhez minden alkalommal külön tör­vényt kell hozni. A nemzetgyűlés többsége 394 sza­vazattal 212 ellenében elvetette iBondjeoül képviselőnek azt az indíts vémyát, hogy a törvényjavaslatot ve­gyék le a napirendről Raymond Guyot kommunista kép­viselő, miután azt indítványozta, hogy a törvényjavaslat ne szerepel­jen a napirenden, hangsúlyozta, hogy valóságos agresszióról van szó az al­gíri néppel szemben. — Algini testvérek! — mondotta Raymond Guyot. —• Ha ezt a tör­vényjavaslatot mégis megszavaz­nák, alkalmazásának meghiúsítása lehetséges lesz majd a francia nép­ijei, a francia munkásosztállyal együtt folytatott politikai tömagharc- cal. A nemzetgyűlés 400 szavazattal 102 ellenében, a szocialisták tartózkodá­sával, elutasította Raymond Guyot indítványát, Ezután megkezdték a törvényja­vaslat általános vitáját, amelynek során Vails szocialista képviselő hangsúlyozta, hogy a szükségállapot bevezetésére irányuló döntés Hl. Napoleon idejébe vetné vissza Fran­ciaországot, ment valósággal katonai diktatúrát létesítene. A vitát folytatják. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS * Megélénkült a pártélet a marcali jái as új községi pártvesetőségek munkája w A marcali járásban már befejeződött a községi pártvezetőségek, pártbizottságok megválasztása, s az új vezetőségek máris tevékenyen munkálkodnak a falu életének irányításában. Különösen nagy szere­pük volt a községi pár.vezetőségeknek az elmúlt napokban, amikor a Központi Vezetőség március 2—4-i határozatát vitatták meg a falvak kommunistái, Járásszerite az volt a tapasztalat, hogy ilyen élénken, ilyen sokoldalúan még nem dolgoztak fel párthatározatot falusi kom­munisták, minit ahogy ezt most tették az újonnan megválasztott köz­ségi pártvezetőségek. Az összevont taggyűlések megmutatták a falvak kommunistáinak erejét, gyságét, s bátor, harcos szélemről tettek tanú- bizonyságot. Megmutatták, hegy a falusi kommunisták képesek meg-* valósítani a párt által kitűzött föladatokat. Szinte egyöntetűen be le­het számolni a községi pártvezetőségek munkájáról a tsz-ek fejlesztésé­ben, a óag- 'és tEgjelöltfelvétetti munka megjavításában, a kommunisták aktivitásénak növeléséiben. A járási pártbizottságnak most az a felada­ta, hogy — amint azt a választások idején tette —, továbbra is segítse az újonnan megválasztott vezetőségeket, karolja fel azok kezdeménye­zéseit. Úgy dolgozzanak, hogy mecsak kezdeti felbuzdulásról, hanem ál­landóan javuló páritmunkárói tudjanak beszámolni. Kéthelyen az új vezetőség segíti az ifjúság®! Kéthelyan az új községi pártve- ziötőség munkája megmiulteltkozik; már a termelőszövetkezeti mozga- S«n fejlesztésében. Az elmúlt nap pchbam a • párttagok fel világosim szava nyomán négy család kérte felvételét a Petőfi TSZ-be. Küllőm érdeme azonban a kéthe'.yi pártszer­vezetnek, hogy jól foglalkozik ia falu fiataljaival. Ebben nagy érdeme van Kiss Zoltán párttitkár elvtárs­nak, aki lelkesedésével nagy tettek­re mozgósítja a fiatalokat. (Most már heteik óita lázas munka folyik példá­ul azért, hogy kuitúrház legyein a községben. A fiatalok e munkából szíwei-ilékkkel kiveszik részüket, iszalbadidejüklben téiglájt hardanisH,' építkezésnél segítenek, dacolnak eső- v;-V, hideggel, építik a kultúra há­zát, művelődésük otthonát. A disziis- ták helyisége már készen van, a villanyit is 'bevezették, csak élénk teffailcmmai kell megtölteni. Énről « 'pártvezetőség gondoskodik is. Böhönyén a tag- és tagjelöltfelvétel javult a községi pártbizottság megalakulása után Böhönyén, a marcali járás egyik legnagyobb községében pártbizottsá­got választottak a falu pánt életének irányítására. Az új pártbizottság legfőbb feladata között a temmelő- szdvefkezetti mozgalom fejlesztése és a tagjelöltfelvételi munka megja­vítása áll. E feladatok megoldásában segíti a pártbizottság az egyes alap- szervezeteket, s ad elvi útmutatást azok munkájához. A községi alap­szervezetben a párt értekezlet óta három tagjeflöltfélyéfeil volt. A ser­téstenyésztő állami gazdaságban pe­dig 5 tagjelölttel erősödött a párt- | szervezet. A községi pártbizottság gandctt fordít a termelőszövetkezeti mozgalom fejlesztéséire - még komolyabb munkát j nie, hisz a Szabadság TSZ , példamutató tsz-szé fejlődött, és mo­nyén minden lehetőség megvan ar­ra, hogy számszerűleg is fejlődjék a termelőszövetkezeti tagok száma. A nemesvidi községi pártvezetőség az Alkotmány TSZ fejlesztésén munkálkodik Nemesviden évekig nem volt tag­felvétel az Alkotmány Termelőszö- vetkezeit'ben. Pedig nem is dolgoz­tak rosszul a tsz tagjai, csak elha- nyagcITák az egyéni gazdákkal való kapcsolatot. Most az új községi pártvezeíőség, amikor helyesen moz­gósítja az egyénileg gazdálkodó pa­rasztokat a tohbtenmellésre, arról is beszél nekik, hogy a parasztság fel­emelkedése csak a nagyüzemi gaz­dálkodás útján lehetséges. A kom­munistáik felvilágosító szava nyomán már több család kérte felvételét az Alkotmány TSZ-'be. Tapsonyban tsz-előkészítőbizott.ság alakúit a pártvezetőség munkája nyomán A tapsonyi községi pártvezeoőság elsősorban a községi alapszarvezet becsületes dolgozó parasztokkal való megerősítését tűzte feladatul. En­nek nyomán a legközelebbi taggyű­lésen két tagjelöltet vesznek fel, akiknek javaslatát a pártvezetőségi ülés már megvitatta. A tapsonyiak sem akarnak lemaradni a termelő- szö vetkezet fejlesztésében. Felvilá­gosító szavuk (nyomán 6 családdal tsz-előkészátőibizottság alakult, s rö­videsen megalakítják Tapsonyban is a termelőszövetkezetet. HAJNAL ELŐTT írta: Dezső János (A Somogyi Néplap felszabadó lási pályázatán III. díjat nyert elbeszélés.) a GYALOGÜT közvetlenül az erdő mellett kanyargóit. Sö­téten bólogató fák hajoltak föléje, suhogó lombjaikat ernyőként ter­jesztették szét. A vastag törzsek mö­gött örvénylő feketeség honolt, apró zajolj ágreccsenések törték meg a csendet. A fogyó hold sápadt, ezüs­tös fátylat terített a vidékre. Az er­dő komoran, haragosan űzte el a lombok között átszivárgó gyöngo fényt. Az úton egy férfi botorkált. Felső­testét előredöntve, bulcdácsolva igye­kezett előre. Amikor olyan helyre ért, ahol fény vetődött az útra, min­dig az erdőbe húzódott és a fák alatt sietett tovább. Olykor megállt és kö­rülkémlelt. A legkisebb zörej is riasztotta. Vizsgálódva forgolódott, majd fá­zósan összébbhúzta kabátját és óva­tosan indult tovább. A falu irányá­ba tartott. Áthaladt az erdő sarkán, serényen keresztülszaladt egy ka­szálón, majd újra megállt és hall­gatózott. Behúzódott egy öreg tölgy széles törzse mögé és fülelve forgatta a fejét. Nem hallatszott semmi nesz, csupán a békák egyhan­gú karéneke. Néhány pillanatig még mozdulat­lanul állt, aztán továbbindult. Szi­szegő kukoricatábla, keresztezte út­ját. Áz apró növénykék kígyóként nyújtogatták leveleiket. A sorok kö­zött haladt tovább és dörmögve szit­kozódott, mert minduntalan megbot- ött a kemény göröngyökben. A falu végénél átvágott egy begyepesedett aligásúton és a kertek alatt folytat- 1. ■ 4 gyümölcsösök végén-zalmakazlak mu­• magasodó \ országút az éledő \, csö- ->eg a 'fedett r, ztán fe­■rt sugarától megcsillanó ablakszemek. Óvatosan kopogott és várakozóan hallgatózott. Semmi nesz. Néhány pillanat múlva megismételte a ko­pogást, de most már erősebben. A szobában megnyikkant az egyik ágy. Köhögve tápászkodott fel vala ki és csoszogva indult az ajtó felé. Az ablak mögött fény villant, majd zörrent a belső ajtó. TS I AZ? * A legény előrelendült, égé szén odatapadt az ajtóhoz és alig hallhatóan felelt. — Én vagyok! Gyorsan engedjen be, én vagyok, Jóska! — Jóska?! Öröm és csodálkozás vegyült a kérdésbe. Megcsikordult a zár, zö­rögve hullott le a kampó és kitárult az ajtó. Gyorsan besurrant a legény és nyomban újra ráfordította a kul­csot. — Édesapám ... Az öreg paraszt mozdulatlanul állt és hitetlenül nézett fiára. A petró­leumlámpa sápadt fénye ráhullott deresedő hajára, kemény ráncoktól barázdált arcára. Végigsimította ba­juszát és csak nézte a legényt. Oly­kor-olykor megremegett az ádám­csutkája. A fiún is látszott a megindultság. Mosolyogva, szeretettel nézett az öregre. Vonásai azonban fáradtságot árultak el. — Csak néhány percre jöttem, édesapám. Tovább kell mennem... Az öreg fölocsúdott. Sebtében szé­ket tolt fia mellé, fölhúzta a nadrág­ját, majd az ágyhoz csoszogott. — Maris! Kelj föl, Maris, itthon a Jóska! Megmozdult a nagy, piro.scsikos dunyha és álmos öregasszony feje emelkedett föl. Fehér haja kuszán hullott homlokára. — Jóska? Megjött a Jóska.?! OLDOGAN szorította magához az odasiető fiút és nyomban megeredtek a könnyei. Nem szólt, csak csendesen sirdogált. Fölült az ágy szélére, kezét az ölébe ejtette és hüppögött. Arcán öröm sugárzott, de a könnyek egymással versengve gör­dültek végig a ráncok között. | — Hogyan kerültél haza? — Mi történt veled? Leültek az asztal mellé. Jóska lej­jebb csavarta a lámpát és sóhajtva j nézett körül. — Még virradat előtt tovább kell vennem. Csak néhány órám van. 4z öregasszony panaszosan följaj­\t. f- Már megint?. Mikor lesz egyszer V az ilyen életnek? ska nem felelt azonnal. Az ab­lak felé fülelt. Távoli tompa, döre­jek hallatszottak. Megkoccantak az ablaktáblák is. — Mikor lesz vége? Hamarosan. Lehat, hogy már holnap ■ ■ ■ Édesapja kíváncsian könyökölt előre. — Merre járnak? — Itt húzódik a front húsz kilo­méterre. Csendben jönnek a szovjet csapatok, a tüzérségnél: most nem akad dolga. Nincsenek már messze, ügy szűköl a német, mint a kutya. Eszeveszetten vonulnak hátra, most is tele van velük az országút. Az előbb úgy hallottam, hogy a tankok is hátrafelé zörögnek. Az öregasszony a hideg tűzhely­hez csoszogott. Könnyei még min­dig folytak. Sebtében tüzet gyújtott és egy öblös piros lábosba szalonnát szelt. Af OST MAGADRÓL beszélj. Jóska erőltetetten nevetett. ■— Magamról? Nincs sok mondani­való. Gyakran megüzentem a soro­mat. Amikor az őrmestert fejbever­tem, egyenesen az erdőnek szalad­tam. Ki se bújtam belőle egy álló hétig. A cigányok etettek. Akkor az­tán irány a nagyvilág! Voltam bá­nyában, voltam kanász, télen pedig szóIgáskodtam az Alföldön. Pénzt ugyan édeskeveset láttam, de leg­alább kihúztam a kutya időt. Most pedig a front elől jövök, ügy gon­doltam, hogy hazanézek, mielőtt itt is áthalad a csetepaté. Meg aztán nem nagyon ajánlatos a katonák közelében mutatkoznom, hiszen könnyen kisüthetik, hogy katonaszö­kevény vagyok. Az öreg megszokott mozdulatokkal simogatta a bajuszát és vizsgálódva nézte fia arcát. — így elég egyszerűnek hangzik a sorod, de azért nem hinném, hogy aranyéleted volt. Most. már mindegy, elmúVótt. A katonaszökevénység pe­dig nem tréfa, mert alig, hogy el­mentél, már jött is a sasos behívó. A társaidat mind elvitték. Még az öreg Salamont is. — Salamon Pista bácsit? __ El bizony. Munkaszolgálatra. A s ztrájkolok közül nem maradt senki sem itthon. Gondoskodott róluk az uraság. _ Csirkefogó volt az világéleteben. M ost azonban azt hiszem, hogy szű­külnek. a kastélyban is. — Már nem. Tegnapelőtt két te­herautó bújt elő valahonnan és úgy elrepítette az egész bandát, hogy még hírük sem maradt. — Kirepültek a kalitkából? Nem baj, valahol majd csak lépremennek. 7 OS KA érdeklődve hallgatta a/ otthoni híreket. Hosszú hóna­pok óta vágyott haza. Tudta, hogy fenekestül fölfordult az egész falu. Társai sorsa nem lepte meg, ismerte a megtorló intézkedéseket... Az azon­ban mégis bántotta, hogy az uraság megugrott. Sokan szerettek volna el­beszélgetni kissé vele. Maga is szí­vesen a szeme közé tekintett volna. Gondolataiból édesapja riasztotta föl. — Egyébként a környéken hős­ként ünnepelnek benneteket. Még a hetedik határban is híre járt a do­lognak, de eljutott a városba is. Széltében-hosszában beszélik, hogy igazságotok volt. Még a szopós gye j rek is az aratósztrájkról beszél. Ho­gyan álltatok oda az uraság elé, ho­gyan követeltétek a jussotokat, végül pedig hogyan verted fejbe a csend­őrőrmestert! Sok legény marka meg­viszketett, amikor hírül vette a dol­got! — Begyógyult már a feje? Az öreg jóízűen mosolygott. Leple­zetlen büszkeséggel nézett a fiára. — Két hónapig a színét se láttuk, később aztán megjelent. Még akkor is fehér kötést viselt a homlokán. Igaz, hogy haszna is származott be­lőle, mert a simogat ásódért előlép­tették. A Rétiék Ferkója azonban jobban megjárta. — A Ferkó? — Az bizony. Persze, te erről nem tudsz, mert megugrottál. \ Amikor fejbeverted az őrmestert, a. többi arató is meglódult. Az asszonynép is előbújt a kepék mögül és csak men­tek, egyenesen a csendőröknek. Azok meghátráltak, mint a rák. Végül az­tán az egyik csak lekapta a puskát és közéjük lőtt. A Ferkó vállát ta­lálta a golyó. Az aratók megtorpan­tak. a csendőrök pedig gyorsan el- szeleltek. Ferkót mentő vitte a kór­házba. A sebe nem volt nagyon ve­szélyes, de aztán elmérgedt. Majd­nem otthagyta a karját, még most se tudja rendesen mozgatni. Jóska döbbenten hallgatott. Emlé­kezett a lövésre. Akkor már jól bent járt az erdőben, ügy vélte, hogy neki szánták a golyót. fi DESANYJA, aki eddig a tüz- hely körül foglalatoskodott, most az asztalhoz csoszogott. Tányé­rokat rakott szét és középre helyezte a piros lábost. Barnárasült szalonna és aranysárga tojás kínálgatta ma­gát. Étvágygerjesztő illat terjedt szét a fölcsapó gőzzel. — Egyél, fiam, biztosan átfáztál ebben a hideg éjszakában. Jóska hatalmas adagot mert a tá­nyérjára. Éhes volt, hisz elmúlott egy napja, hogy utoljára evett. Mo­hón nyelte a falatokat. A, két öreg szeretettel nézte. Édes­anyja széket húzott elő és leült a háta mögé. Kezét keresztbefonta és rátámaszkodott a támlára. Néhány pillanatig csend telepedett közéjük, csupán a villa koccant meg néha a tányér szélén. Jóska jóízűen lenyelt•? az utolsó falatot, foszlós kenyérbéllel kitörülgette még a tányért is. — Ez bizony jól esett. — Egészségedre váljék, fiam! Az édesanyja serényen fölkelt és elhordta az edényeket. Férje hatal­masat nyújtózkodott, mintha neki jutott volna a kiadós vacsora, aztán kedélyesen elmosolyodott. Vidáman kacsintott fia ] ’lé. — Egyéb do lyok után nem is ér­deklődői? p — Mire gondol, édesapám? — Csak azér: mondom, mert akad, aki gyakran Iqérdezősködik utánad. Jóskát piros:] ág öntötte el. Látta, hogy édesanyját, is megfordul és vá­rakozóan tekint -rá. Zavartan neve­tett. A RÓZSI? *■* — Éppen az. Igen, a kis Rózsi. Szerény, jóked­vű kis réti virág. Valamikor örök szerelmet ígértek egymásnak, alig hogy kikerültek az iskolapadból. So­kat, nagyon sokat gondolt rá ba­rangolása közben. Meleg otthont kév- zelt mindig maga elé, ahol olt for­golódik Rózsiba és körülötte egy kis apróság. Kislány vagy kisfiú. Egy­szer ennek, egyszer annak képzelte el a csöppnyi utódot. — Alig múlik el olyan nap, hogy ne érdeklődve utánad. Ha nyikkan a kiskapu és nem ugat a Bodri, tudjuk, hogy Rózsi jön. Már a kutya is csa­ládtagnak tekinti. Hol reggel, hol este állít be, amikor éppen ideje akad. Az első szava mindjárt kérdés: írtál-e, üzentél-e, mii tudunk rólad. Mostanában a Kocsis Jancsi forgo­lódik körülötte, de nem sokat törő­dik vele. Nem csábítja a föld, de még a pénz se. ügy sóhajtozik utá­nad, hogy már magam is úgy vélem, hogy nem is érdemied meg ezt a lányt. — A Kocsis Jancsi? Jóska indulatosan dobolt ujjaival az asztalon. Gondolt ő már erre. Az a pöffeszkedő úriparaszt annakidején is akarta tenni a szépet. Gyakran ke­rült sor emiatt szóváltásra és egy­szer majdnem bírókra is keltek. Most nersze kihasználja a távollétét. — Te Jóska ... — Tessék, édesanyám. Az öregasszony oríhagyti a moso­gatódézsát és előrelőtt, egészen az asztal mellé. Kötényébe töriilgette vizes kezét, a lámpafény szokatlanul sápadtra festette az arcát. — Amikor jöttél, azt mondtad, hogij tovább kell iparkodnod. — Igen, mégpedig virradat előtt. — Hova készülsz, fiam? HT EKINTETÉBÖL félelem, ki ' nem mondott aggodalom su­gárzott. ügy nézett a legényre, mint i csirkéit féltő kotlös. Jóska aprót ■indított a vállán. — Itthon nem maradhatok, meri 'alaki még meglát, aztán csak bajba keverném* o.z egész családot. Lehet, hogy a harcok is megállnák a falu­nál, akkor pedig bizonyosan elfogná­nk. Jobb nekem elkerülni az ilyen forró helyet.1 — Pedig itt is el fánál ; ejtőzni. Lemennél az. öreg pincéhez, vagy eghúzódnál r, szénapadlcson .., (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents