Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-22 / 68. szám

forró üdvöslet a nagy kínai népnek és győzelmes kommunista pártjának! Pártunk szavára oly szilárdan építhetünk, mint a kőszikla Március 20-án került sor az Ötéves Tervkölcsön utolsó sorsolásá­ra Budapesten és néhány nap múlva, április 1-től államunk nemcsak a nyereménnyel kihúzott kötvényeket váltja be, hanem mindenegyes tervkölcsönkötvény-tu'ajdonosínak visszafizeti kölcsönadott pénzét. Nagyjelentőségű esemény ez, hiszem ez az első államkölcsön, melyet teljes egészében visszafizetnek jegyzőinek. Hogy mit jelent ez, azt mindenki tudja, aki emlékszik még a kapitalista Magyarország által kibocsátott és soha vissza nem fizetett államkölcsönckre, a hadiköl­csönökre és még ki tudja, milyen néven nem nevezett kölcsönre, amelyek mind csak a kapitalisták érdekeit, a kizsákmányolást, a há­ború érdekeit szolgálták. Népköztársaságunk 1949-ben fordult először a dolgozókhoz, hogy adják kölcsön megtakarított forintjaikat államunknak. Az első szocia­lista államkölcsön, az ötéves Terv kölcsön kibocsátása rendkívül nagy visszhangot váltott ki népünk körében. A dolgozók egyemberként siettek kölcsönadni megtakarított forintjaikat államunknak és az eredetileg kért 500 millió forintot néhány nap alatt jóval meghaladva, több mint 750 millió forintot jegyeztek. Az első szocialista államkölcsön jegyzés nag y győzelme volt né­pünknek. Bebizonyította répünk, hogy bízik a pártban. Ez a bizalom jutott kifejezésre a tervkölcsön nagyarányú túljegyzésében is. Népünk, mint minden esetben, most is tanúia lehet annak, hogy pártunk, államunk megtart ia ígéretét A felszabadulás óta eltelt tíz esztendő alatt tanúja lehetett, hogy államunk valóban arra használta fel a tervkölcsön összegét, amire kérte: az ötéves terv célkitűzéseinek megvalósítására, a szocializmus építésének meggyorsítására. Erre számtalan példa van az ország bármely területén, de sok példát ta­lálhatunk megyénkben is. Hogy csak a legnagyobbakat említsük: fel­épült megyénk büszkesége, a Kaposvári Textilművek, befejezéshez kö­zeledik a Hűtőház, a Tanítóképző építkezése, számtalan híd, iskola, kórház, kultúrház épült fel az ötéves terv megvalósítása során me­gyénkben. Mindez a dolgozók, s nem utolsósorban megyénk dolgozói­nak is megtakarított és államunknak kölcsönadott forintjaiból jöhe­tett létre. Az Ötéves Tervkölcsön jegyzéséből megyénk dolgozói is becsület­tel vették ki részüket 1919-ben. Bizalommal adták kölcsön megtakarí­tott pénzüket államunknak. Nem csalatkoztak a pártban, nem csalat­koztak a kormányban Most az ötéves Tervkölcsön teljes visszafize­tése is ékesszólóan bizonyítja, hogy pártunk és államunk ígéretére olyan szilárdan lehet építeni, mint a. kősziklára. ^O0GGOO0G0G©Q0GGGOOGQGGG0OO©GGOO0GO0G0OGGeOO0OOO* Április 1-től fizetik vissza az Ötéves Tervkölcsönt 28-án és 29-én kereskedelmi tanácskozást tartanak A Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetősége és a Magyar Nép- köztársaság Minisztertanácsa már­cius 28-ra és 29-re országos tanács­kozásra hívja össze az árami és szö­vetkezeti kereskedelem vezetőit, a párt- és tömegiszervezetek funkcioná­riusait, valamint az állami és szö­vetkezeti kereskedelem kiváló dot1- gozóit, A tanácskozást az Országház kongresszusi fenmébem tartják. A részvevők megbeszélik.' a Ibelikeres- kedetem 1955. évi feladatait. A ta­nácskozáson Bognár József beífceras- kedekni miniszter tartja a (beszá­molót. § MEGHALT KÁROLYI MIHÁLY G (MTI). Franciaországban nyolcvan S éves korában maghalt Károlyi Mi- íj hály. Károlyi Méhé’y az első világ- O háború után a Magyar Köztársaság 0 elnöke volt, 1945 és 1949 között a G magyar diplomáciai karban tevé­id kanykedett. Hátralévő évéit teljes G vjiSOTavanrtitságibain küMöMön tölltöt- 5 te. AZ ARUBA ÜGYE <MTI). Az Áruba finn íartályhajót, amely — mint ismeretes — üzem­anyagot szállít a Kínaá Népköztársa- ságinak, az angoüdk és amerikaiak metg akarják akadályozni célja el­érésében. A hajó legénysége a fenye­getések következtében elhatározta, hogy csupán a Nicoba.rá-szigetekig hajózik. A finn tengerészeti szövetség ve­zetői egyelőre nem tudnak semmit sem mondani az -Áruba szállítmányá­nak sorsáról. Hatojama kijelentette: A vasárnap megtartott ötéves Tervkölcsön utolsó húzásán 76 600 kötvénytulajdonos 30 697 400 forint értékű nyeremény gazdája lett. Ezen­kívül a ki nem sorsolt 450 520 köt­vényt 85 960 000 forint összegben névértékben váltják be majd. A nyeremények (kifizetését — eltérő­en az eddigáetotSl — csak április 1-én tani jegyzék csak a tíz sorsolás alatt nyereménnyel ddihúzctt kötvények száméit és a nyert összeget tartal­mazza. A névértékben beváltásra ke- rüíő kötvényeik száma azért nem szerepel a jegyzékben, mert április 1-től minden ötéves Tervköffcsőn- kötvényt — 'amelyet nem is sorsoltak ki — (beváltanak. Ugyanez vcinatko­teljesíti ígéreteit Peking (Uj-Kína). Tokiói sajtóje- lentések szerint Hatojama miiniiisz- terelnök szombaton kijelentette, hogy teljesíteni fogja a választási hadjárat során elhangzott ígéreteit és «maxi­mális erőfeszítést-« fog tenni, hogy helyreállítsa a kereskedelmi és dip­lomáciai kapcsolatokat a béke és a demokrácia táborához tartozó orszá­kezdik mag. Miért csak tíz nap él­tekével váltják pénzre a kötvénye­ket? — kérdik sokam. Erre az időre azért van szükség, mert ezalatt készí­tik el az ötéves Tervkölcsön, tíz sor­solásának összesített nyeremény­jegyzékét. A régebbi nyereményjegy­zékeikben ugyanis feltüntették a ki­sorsolt kötvények számát is. A mos­zik a kamatozó kötvényekre .is, amelyeknek a még be nem vá’tortt kamatszelvényeit is kifizetik. Az Országos Takarékpénztár, a tanácsok és az üzemek április 1-től sűrűén rendeznek sorsolási tanács­adást, hogy megtalálják a még ki nem fizetett ötéves Tervkölcsön kötvénytulajdonosait. gokkal. (Hatojama hangoztatta, hogy ezt a japán—amerikai »barátság« megza­varása nélkül kell megtenni. Tokiói sajtójelentések rámutattok arra, hogy Hatojama bemutatkozó nyilatkozata azután hangzott el, mi­után megmutatkozott az ellenzék ereje és kiderült, hogy az ellenzék bizanytalaníná teheti az új kormány helyzetiét. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS * Büszke vagyok, hogy a párttagok közé tartozom... jcJ lacsony, tisztára meszelt kis parasztház kapuján fordulunk be. Vidák Márton bol­hái dolgozó paraszt már felkészült a tavaszi munkákra, de idejét most sem tölti tétlenül. A kelle­mesen fűtött konyhában kerékpá­rok javításával foglalatoskodik. Mosolygó arccal, kedvesen fogad bennünket, hellyel kínál. Munká­ját beszélgetés közben is folytatja. Sok mindenről szó esik ezen d délelőttön. Felelevenítjük élmé­nyeinket, háborús történeteket mesélünk egymásnak, azután át­térünk a mezőgazdasági munkák­ra, az állattenyésztésre, majd csa­ládja megváltozott életéről, a szebb, boldogabb jövőről beszélge­tünk. Vidák elvtárs az utóbbi té­máról különösen nagy lelkesedés­sel beszél. Érezzük, hogy valami nagy- nagy dolgot szeretne mondani, de egyre csak kerülgeti, sehogy sem tudja, hogyan kezdjen hozzá. Pe­dig az az esemény, mely gondo­latait foglalkoztatja, nagy válto­zást idézett elő életében. Aztán mégis csak megembereli magát és sugárzó arccal mondja: — Boldog vagyok és büszke, mert nemrég tagjelölt lettem! — És elhallgat. Most már mi is kiváncsiak va­gyunk, hogy hogyan jutott el idáig. Kérdések özönét zúdítjuk hozzá. De úgy látszik, ez a téma hosszabb beszélgetést, nagyobb fi­gyelmet érdemel, mert Vidák elv­társ félbeszakítja a munkát, meg­mossa a kezét, leül az asztalhoz és pár percnyi gondolkozás után megszólal: ^ Szovjetunióban kezdődött... Három évet töltöttem ott hadifogságban, s a nagy építkezé­sek mellett szovjet elvtársaink ta­nítottak bennünket, tájékoztattak a politikai eseményekről, a szo­cializmus építéséről is. Láttam a kolhozok gyönyörű termését,. a vidám, megelégedett embereket, s arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha mi is követnénk példá­jukat ... Ez volt tehát az első láncszem, mely Vidák elvtársat a párthoz, a szocializmus építésének ügyéhez kapcsolta. S amikor a rádióból, a magyar újságokból értesült ha­zánk felszabadulásáról, kimondha­tatlan öröm és remény töltötte el szívét. Vágyakozva gondolt szülő­földjére, melyen azelőtt annyi ke­serűség és szenvedés jutott osz­tályrészéül, s melytől a felsza­badulás után virágzó életet, bol­dog jövőt remélt. 1948. augusztusában visszatért otthonába. Szabad, földhözjutott dolgozóként művelhette földjét, s háromholdas gazdaságában hihe­tetlen akarattal látott munkához. —• Enyém a föld — mondta lelkesedve —, a párt adta és én tudom, hogy mit kell adnom cse­rébe. fis Vidák Márton nem ma­radt adós. Állam iránti kö­telességének mindig pontosan ele­get tett, de ez nem elégítette ki teljesen. Önzetlen híve, segítője a dolgozó nép államának, s úgy érez­te, az más feladatra is kötelezi őt. Sorra meglátogatta a falu dol­gozóit, mesélt nekik a szovjetunió­beli tapasztalatairól, új életünk szépségeiről. Akkor még párton- kívüli volt, de mégis a párt iránti szeretet tette őt erőssé, fáradha­tatlanná a nehéz, de szép munká­ban. A község és a pártszervezet vezetői csakhamar felfigyeltek e lelkes fiatalemberre, s egyre több, mindig nehezebb feladattal bízták meg őt. Közben rendszeres láto­gatója lett a könyvtárnak, sokat olvasott és tanult, hogy becsület­tel helyt állhasson. — Bizony sok falubeli volt — mondja Vidák elvtárs —, aki zú­golódott, s nem minden esetben értette meg pártunk politikáját. Ezekkel sok dolgunk volt... — Es milyen példákkal, milyen érvekkel győzték meg a falu né­pét? ■— kérdeztük érdeklődve. — Volt miből válogatni — mondja határozottan. — Közsé­günk villanyt, kutat kapott a felszabadulás óta, s ma már min­den második háznál van kerékpár meg rádió. Ez is elég lenne ahhoz, hogy különbséget tudjunk tenni a múlt és jelen között. Hát ha még előhozakodtunk országos eredmé­nyeinkkel! ... — Voltak nehézségek is a nép­nevelőmunkában? — kérdeztük. — Akadt ilyen is — adja meg a rövid választ s látszik, hogy nem szívesen beszél erről. Aztán mégis elmosolyodik és kedélyesen foly­tatja: Megválasztották a OSSZ megyei választmányának tagjait és a DISZ ii. kongresszusának küldötteit A DISZ megyei küldöttértekez­lete vasárnap reggel 8 órakor folytatta nagyjelentőségű tanács­kozását. A Megyei DISZ Bizott­ság beszámolójához mintegy 25 elvtárs szólt hozzá. Az értekezlet a délutáni órákban áttért a má­sodik napirendi pontra és meg­választotta a megyei választmány tagjait, valamint megyénk küldöt­teit a DISZ II. kongresszusára. A választmány tagjai a követ­kezők: Tóth István elvtárs, a Me­gyei Pártbizottság első titkára, Szőke Pál elvtárs, a Megyei Párt- bizottság osztályvezetője, László István elvtárs, a Megyei Tanács elnöke, Horváth József elvtárs. a TSB elnöke. Márton János elv­társ, az MÖHSZ megyei elnöke, Honfi István elvtárs, a Megyei Tanács népművelési osztályának vezetője, Gazda János elvtárs, a Hazafias Népfront megyei titkára, Hrabovszki Mihály elvtárs, a DISZ Megyebizottsóg első titkára, Kóczán Magda elvtársnő, a DISZ Megyebizottság szervező titkára, Szalai Irén elvtársnő, a DISZ Me­gyebizottság isk. oszt. vez., Sza­bó Sándor elvtárs. a DISZ Me­gyebizottság munkatársa, Gelen­csér István elvtárs, a DISZ Me­gyebizottság agit.-prop. titkára, Szabó György elvtárs, a DISZ Megyebizottság munkatársa, Za- jácz György elvtárs, a Megyei Pártbizottság instruktora. Biró Gyula elvtárs, a DISZ Vá­rosi Bizottság titkárhelyettese, Vi­rányi Istvánná elvtársnő, a DISZ Megyebizottság gazdasági osz­tályvezetője, Szekeres Károly elv­társ, a DISZ Megyebizottság munkatársa, Bolla János elvtárs, a DISZ Megyebizottság munka­társa, András Anna elvtársnő, a DISZ Megyebizottság munkatársa, Kurucz Margit elvtársnő, a ré­páspusztai tsz dolgozója, Szabó István elvtárs, a Marcali Járási DISZ Bizottság titkára, Gulyás Károly elvtárs, a Fonyódi Járási DISZ Bizottság titkára, Meixner István elvtárs, a Siófoki Járási Pártbizottság titkára. Farkas Ferenc elvtárs, a Kapos­vári Járási DISZ Bizottság titká­ra, Keceli Lajos elvtárs, a Textil­művek DISZ-bizoítságának tit­kára, Kanalas László elvtárs, a Városi DISZ Bizottság titkára, Já­vori Béla elvtárs, a Somogyi Nép­— Különösen az öregekkel volt sok baj. Azok mindig a múltra hivatkoztak, s egyre azt hajtogat­ták, hogy ami jó volt a nagy­apáinknak, jó lesz nekünk is. Az öreg Vidák Miklós bácsi is zsör­tölődött és hátatfordított, amikor beadásra buzdítottam, de aztán mégis csak nekem adott igazat és teljesítette kötelességét. fiidák elvtárs mindenütt ott van, ahol a község dolgo­zói érdekében társadalmi munkát kell végezni. Nagy lelkesedéssel dolgozott a villamosítás során; a tanácsválasztások előtt a rábízott négy körzetben elsőnek végezte az összeírást, s azóta mint végre­hajtóbizottsági tag nagy gonddal és szeretettel intézi a dolgozók ügyes-bajos dolgait. Valami mégis hiányzott az éle­téből, s ez a párttagság volt, ami — úgy gondolta — még nagyobb érőt, lelkesedést adna munkájá­hoz. És decemberben kérte felvé­telét a pártba. — Amikor a taggyűlésen meg­kérdezték tőlem, hogy miért aka­rok párttag lenni — emlékezik — elmondtam, hogy így jobban tud­nám szolgálni a haza ügyét. Sok mindent kérdeztek tőlem az elv­társak, de felvételem ellen nem szólt senki. Q mi hozzátehetjük, hogy nem is szólhattak, hiszen lelkiismeretes, becsületes ember állt előttük, aki megérdemelte, hogy felvegyék soraikba. — Ki­mondhatatlan örömet éreztem, amikor egyhangúlag elfogadták felvételemet — mondja Vidák elvtárs. — Mindenki kezet fogott velem, s én büszke voltam, hogy közéjük tartozom ... JÁVORI BÉLA. lap munkatársa, Gecsei Kálmán elvtárs, a Megyei Tanács dolgozó­ja, Halász Tibor elvtárs, gimná­ziumi tanár, Mózner János elv­társ, általános iskolai tanár, Ké­vés Istvánná elvtársnő, a DISZ MB munkatársa, Varga Istvánná elvtársnő, a Kaposvári Gépállo­más dolgozója, Brukker Antal elv­társ, a Textilművek fonodaveze­tője, Horváth Franciska elvtársnő, az Ápolónőképző tanulója, Zsók Ferenc főhadnagy elvtárs, Juhász István hadnagy elvtárs, Szűcs Má­ria, a Textilművek dolgozója, Ma­gyar Gyula elvtárs, a. Húsüzem dolgozója, Ciráki Jolán elvtársnő cukorgyári dolgozó, Pápics József elvtárs, tsz-könyvelő, Szekeres Anna elvtársnő, a Fonyódi DISZ JB úttörő-felelőse, Táskái Erzsé­bet elvtársnő Somogyvár, Tóth László elvtárs Csokonyavisonta, Renczes József elvtárs, a Fűtőház dolgozója, Németh Erzsébet elv- társnő, a Kaposvári Járási PB munkatársa, Kiss János hadnagy elvtárs, Gelencsér József elvtárs. a Vaskombinát DISZ-titkára, Guz- mics Béla elvtárs, a Mélyfúró V. DISZ-titkára, Kert Sándor elv­társ, a MÁV dolgozója, Kovács János elvtárs, a Kaposvári Gép­állomás dolgozója és Kuti Lajos' elvtárs Szólád. A választmány póttagjai: Gaál Kálmán elvtárs, a Siófoki DISZ JB titkára, Horváth Gvula elv­társ, a Nagyatádi DISZ JB titká­ra, Paska István elvtárs, a Tabi DISZ JB titkára, Takács István elvtárs, a Csurgói DISZ JB titká­ra, Kardos István hadnagy elv­társ, Takács Istvánná elvtársnő, a Siófoki DISZ JB munkatársa, Pál János, a Kaposvári DISZ JB munkatársa. Megyénk küldöttei a DISZ kongresszusára: Szavazati jogg. Köböl József elvtárs, a párt Ke ponti Vezetőségének tagja, Tó István elvtárs, a Megyei Pártb. zottság első titkára, Holló Lászli elvtárs, a DISZ KV intézőbizott­ságának tagja, Hrabovszki Mihály elvtárs, a DISZ MB első titkára, Gál Irma elvtársnő, DISZ veze­tőségi tag, Halász Tibor elvtárs, gimnáziumi tanár, Veréb Gyula elvtárs, DISZ-titkár, Kóczán Mag­da elvtársnő, DISZ MB szervező titkár, Tóth László elvtárs Csoko­nyavisonta, Szabó István elvtárs, a Marcali DISZ JB titkára, Zsók Ferenc főhadnagy elvtárs, Ku­rucz Margit elvtársnő Répáspusz­ta, Keceli Lajos, a Textilművek DISZ-titkára, Farkas Ferenc elv­társ, a Kaposvári DISZ JB titká­ra, Kiss János hadnagy elvtárs, Fodor Gizella elvtársnő, Laczkó István hadnagy elvtárs és Ho- nácz József főhadnagy elvtárs. Tanácskozási joggal: Surányi László elvtárs, a DISZ KV osz­tályvezető-helyettese, Kocsis Pi­roska elvtársnő, a Tabi Járási PB titkára, Bausz Mária, a csurgói gimnázium tanulója. A választmány ezután megtar­totta első ülését és megválasztot­ta a Megyei DISZ Bizottság tag­jait. A Megyei DISZ Bizottság első titkára: Hrabovszki Mihály. Tag­jai: Szőke Pál, Kóczán Magda, Szalai Irén, Honfi István, Jávori Béla, Zsók Ferenc, Gelencsér Ist­ván, Horváth József, Márton Já­nos, Farkas Ferenc, Kanalas Lász­ló és Keczeli Lajos. (A megyei küldöttértekezleten elhangzott hozzászólásokat holna­pi számunkban közöljük.) Olaszországban tovább terjed a Béke-Világ tanács felhívásával kapcsolatos aláírásgyűjtési mozgalom Róma (TASZSZ). 15 tartományi és 185 városi tanács ítélte el határoza­tában az atomfegyvert. Az aláírás- gyűjtési mozgalommal kapcsolatban eddig 274 tartományi gyűlést és több­ezer helyi, városi, (kerületi és üzemi gyűlést tartottak. A Siena tartomány három helységének valamennyi la­kosa aláírta a felhívást. Sok pap és több katolikus szervezett vezetői' szintén aláírták a felhívást.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents