Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-20 / 67. szám

ELJÖTT A NAP 1919 március 21-e Kaposváron Irta: Somogyi Pál PAKT Jtö a ü.niiíii'llES ^ »Amíg dolgozók lesznek Ma­gyarországon, addig Tanács-Ma- gyarország emléke lobogó fény­nyel fogja bevilágítani a felsza­badulásért, a szocializmusért folytatott harcokat-». (Rákosi.) MMARCIUS 20-ÄN éjjel 11 óra­-‘-'M ;cor a terv szerint mi, a ka­posvári munkásőrség kommunista tagjai, 34 ember, találkoztunk a munkásotthonban. — Nekünk ma éjszaka, vagyis 1 árán belül meg kell szállítunk a vá­ros fontosabb pontjait, kezünkbe ki ll venni Kaposvárt. Holnap reg­gel átvesszük a hatalmat és kikiált­juk a proletárdiktatúrát, a magyar kommünt — beszélt hozzánk Latin- iia Sándor és rögtön elkezdett ben­nünket beosztani különböző csopor­tokba. — Pacskó János ötödmagával r egszállja a postát, Boros elvtárs hat emberrel a városházára megy, ti öten — szólt hozzám — az állo­másra mentek, Kaponya elvtárs hat emberrel a megyeházára. Hat ember állandó készültségben járja a bel­várost. Minden hír, jelentés, ide fut be hozzám. — Elvtársak — emelte fel hang­ját Latinka — megalkuvás nincs. Fgy óra múlva a kijelölt helyeknek mezünkben kell lenni. Ha valahol ellenállásra találtok, feltétlen, min­denáron le kell szerelni!... Éles tölténnyel betöltöttük fegy­vereinket, feltűztük a szuronyokat és a szélrózsa minden irányába el­indultunk. Csillagos, szép, koratavaszi éjszaka volt. Az állomásparancsnokot az ágyá­ból ugrattuk ki... Ijedten, de na­gyon udvariasan mindent rendelke­zésünkre bocsátott. Mint később megtudtam, így volt ez máshol is. Az urak és a tisztviselők nem fej­tettek ki semmiféle ellenállást. A fegyveres munkások láttára meg­ijedtek. Napfényes, szép tavaszi reggelre irradtunk. A keceli dombok alatt bársonyos fű serkent, üde szellő ci­rógatta a Kapos-folyó csillanó zöl­des fodrait. Az ébredő föld, füvek, rügyek örömre bizsergető párás me­lege kellemes illata szállt a levegő­ben. A dolgozók az örömhír halla­tára összeölelkeztek az utcán. »Vég­re eljött a mi napunk!-», »Proletár­diktatúra!«, »A szabadság!«. A Fő­utca, Korona utca már korán reggel tele volt néppel. Hétköznap volt, a munkások legtöbbje ünneplőbe öl­tözött. A Somogyvármegye című új­ság Somogyi Vörös Újság néven vö­rös betűkkel jelent meg. »Felszállott a páva a vármegyeházára« — ez volt a vezércikk ciíne. Az emberek szét­kapkodták a lap példányait. A Cu­korgyár felől, a Donnervárosból, a Kanizsai utcából örömtől ragyogó arcú férfiak, asszonyok ér, gyerekek vörös ■■ zászlókat lobogtatva, harsá­nyan énekelve közeledtek a Kossuth tér felé. A marcali kommunisták megválasztották az új községi pártbizoltságot Marcali község több minit négyszáz kommunistáinak liegjöbbjai péntekéin délután a Pártok tatás Házában gyűlitek ö&Size, hogy pántunk Közpon­ti Vezetés égésiek február 9-i határo­zatta értsetonéfoen pártértekezleten megválasszák a községi egységes pántvezetöség tagjait. A széksorok­ban a 13 pártalapszervezeí vezetősé­gi tagjai, kiváló pártmunkások fog­laltak helyet, s néztek nagy várako­zással a közs ég kommun istáinak éle­tében oly jelentős esemény elé. fl pártvezetfiség megválasztása nagyjelentőségű feladat Nagy munka vár most reátok Dőlnek már a paloták. A Kossuth tér soha nem látott ilyen nagy tömeget. A kapitalisták leeresztett ablak­függönyök mögül, ijedt, sápadt áb- rázattal figyelték az utcán dübörgő történelmet. A Kossuth téren az emelvényen Latinka Sándor be­szélt: ]\[AGY NAPRA VIRRADTUNK MA. — Szavai a lelkesedéstől átfűtottek voltak. — Nagy napra virradd ma egész Magyarország dol­gozó népe. A tömeg egyre közelebb húzódott az emelvényhez és feszülten figyelte a szónokot. Fel vörösök, proletárok, Csillagos szép katonák, — A mai napon átvette a magyar proletariátus a hatalmat és kihir­dette a proletárdiktatúrát. A ma­gyar munkásmozgalom a mai nap­pal belekerült a történelem legizgal­masabb, legnagyobb eseményeinek forgatagába. Számunkra, a munkás- osztály számára a proletárdiktatúra az egyedül járható út ahhoz, hogy a dolgozók jobb, szabadabb világát fel­építsük. Ez a diktatúra üszkös ro­mokon épül. Egy kiégett, elpusztí­tott, a háború által részben legyil­kolt ország talaján kell felépíteni népünknek a maga uralmát, mert az összeomlott régi rend csak bűneit, nyavalyáit és ötéves háborújának irtózatos pusztításait hagyta ránk. Mi vállaljuk a küzdelmet. Nekünk, mint ahogy Marx mondta: »Rablán­cainkon kívül más vesztenivalónk nincs és helyébe nyerünk egy vilá- a^*« Hogy mit hoz a mi részünkre a proletárdiktatúra? Meghozza azt, amit a. reggel hoz a fekete éjszaka után: a napot! Meghozza a, fényt, a világosság örömét, a jólét ragyogá­sát. Meghozza a nép uralkodó fensé­gét. Örökre megszünteti a. kiváltsá­gokat, Az emberek kizsákmányolá­sából senki többé nem élhet. Meg­hozza a proletariátus diktatúrája a békét, a népek testvéri együttélését. Osztály testvéri szövetséget Szovjet- oroszországgal! — Éljenek az orosz proletártest vérek! — Éljen a világforradalom! — Éljen! — zászlók emelkedtek a magasba, sapkák repültek a leve­gőbe, süvített a lelkesedés. — Ha azt kérdezi valaki tőletek — folytatta Latinka —, mit jelent nekünk a proletárdiktatúra, feleljé­tek ezt: — Szabadságot, szent, nagy küzdelmet, örömteli jelent és ra­gyogó jövőt... Amikor Latinka befejezte beszé­dét, a tömeg tapsolt, ujjongott. Az emberek arcáról öröm és reménység sugárzott. Délig tartóit' a népgyulés, de még azután sem oszlott szét a tömeg, mindenkinek volt még valami mon­danivalója. EG SZÓLALTAK most azok Miután Csicskár Imre elvtárs, ve­zetőségi tag javaslata alapján elfo­gadták az elnökség tagjait, az elnöklő Bojtor Ferenc elvtárs ismertette, hogy a KV határozata értelmében mandátumvizsgáiló-, jelölő- és sza- vazatszedő-bázottságcít kelj választa­ni. A küldött elvtársak javaslata alapján mindhárom bizottság tagjait szavazásira bocsátották, majd Bojtor elvtárs átadta a szót Tóth János elv- társnak, aki a leköszönő pártbizott­ság munkáját értékelte előadásaiban és megszabta az új pártvezetóség legközelebbi feladatait. Hangsúlyoz­na: »A párt vezetőség választása miurv dig igen komoly, nagyjelentőségű feladat a ^ pártszervezet életében, mert hiszen nem kevesebbről van szó, minit az élcsapat élére olyan \ párttagokat, osztály- 'és párthű kom- (munistókat kell megválasztani, akik {minden erejükkel és tudásukkal' ké­I szek a le-göntudatosatotoak szerveze­tét a szocializmus építése során fel­merült politikai, gazdasági és kultu­rális feladatok elvégzésében helyesen és jól irányítani.« A továbbiakban áriról beszélt, hogy a mostani vezetőségváfiasztés még az eddigieknél is nagyobb jelentőséggé! bír» mivel akikor történek, amikor a Központi Vezetőség március 4-i határozata olyan káros, jobboldali irányzatot tárt fel, amely veszelyez- tette pártunk szervezeti egységét. Ennek a haitiérozaitnak szellemében vizsgálta a marcali községi pár; bi­zottság közel négyéves munkáját. Ebből világosain kitűnt, hogy is, akik eddig mindig hall­gattak ... Mint záporverte ereszal­jak, megeredtek a nyelvek: lelke­sedtek, vádoltak, örültek, ítéltek. A rendkívüli hangulatban érezni lehetett a forradalom levegőjét, az idők teljességét. Hálás szívvel emlékezünk Rátok, halhatatlan halottjaink! Felavatták az 1919-es mártírok emlékművét a Nádasdi erdőben Qzombaton, március 19-én délután felavatták ^ az 1919-es Tanácsköztársaság somogyi már­tírvezetőinek emlékművét a Nádasdi erdőben. Az ünnepségen megjelent özv. Latinka Sándorné elvtársnő, Tóth István elvtárs, a Megyei Párt-végre­hajtóbizottság első titkára, Pankász Ferenc elvtárs, a Megyei Párt-végrehajtóbizottság titkára. Szántó Jó­zsef elvtárs, a Megyei Párt-végrehajtóbizottság agit­prop. osztályvezetője, Reményi József ezredes elvtárs, ■Hidas Mihály alezredes elvtárs, Róna Imre elvtárs, a Textilművek igazgatója, a Megyei Pártbizottság tag­jai, Hortobágyi István élvtárs, a Városi Párt-végre- , hajtőbizottság titkára, Mikecz János élvtárs, a Városi Tanács VB-elnöke, Varga Károly, a Hazafias V Népfront Megyei Bizottságának elnöke. Somogyi Pál, Vajthó Jenő és Tóth József elvtársak és pártunk több régi harcosa, s a város üzemei, vállalatai és intézmé­nyei dolgozóinak több képviselője. Az ünnepség a magyar és a szovjet Himnusz hangjával nyílt meg, utána egy középiskolás tanuló ■elszavalta a Latinka-balladát, majd Somogy Pál elv­társ tartotta meg ünnepi beszédét. Somogyi elvtárs hangsúlyozta: — Határtalan lelkesedés és öröm töl­tötte el a mi megyénk dolgozó népét is 1919. március 21-én, a Tanácsköztársaság kikiáltásának napján. Ék­kor vette a történelem folyamán először kezébe a dol­gozó nép sa.ját sorsának irányítását. — Beszélt So­mogyi elviárs a Tanácsköztársaság dicső vívmányai­ról, a nép kormányának intézkedéseiről. A proletár- diktatúra bykása után jött a szörnyű fehérterror. Né- púnk színe-javát, a kommunista vezetőket és a pár1 bátor harcosait a legkegyetlenebb módszerekkel ül­dözték. — A megyei börtön falai a megkínzott elv­társak jajgatásait visszhang zott ák — mondta az elő­adó. Aztán arról a személyes élményéről beszélt, ami­kor Latinka elvtársékat éjnek idején láncra verve el­hurcolták a börtönből a fegyveres »tiszt urak«. — Itt, ezen a helyen, ahol most ez az emlékmű áll, hul­lott elvtársaink vére a dolgozó népért. Azóta minden tavasszal virággal borítja be jeltelen sírjukat az édes anyatermészet... Emléketeket örökre megőrizzük, rá­tok gondolva erősebben megmarkoljuk a kalapácsot, a kaszát, a tollat, a fegyvert... Meghatódva emléke­zünk Rátok, halho.tatlan halottjaink — mondta befe­jezésül Somogyi elvtárs. Az ünnepi beszéd után elhelyezték koszorúikat az emlékmű .talapzatán a párt- és tanácsszervek, vala­mint az üzemek és intézmények képviselői, majd az Internacionálét játszotta befejezésül a honvédzenekar. a pártszervezet 1951-től 1953-ig sokkal eredményesebb munkát végzett a pártépítés, oktatás, a nevelőmunka területén, mint 1953 óta. megoszlásának — nem és származás szerinti —• vizsgálata. A küldöttek ennek ellenére elfogadták a jelen­tést. Következett a jelölő-bizottság elnökének közlése, aki a KV febru­ár 9-i határozata értelmében, felol­vasta a 25 rendes és 4 póttag nevét, akiket a jelölő-bizottság javasolt a jelöltek névsorába való felvételnél A bizottság javaslatának elfogadá­sa feletti vitában többen feüszófliai,- tak. Böröcz Imréné elvtársnő, járási MNDSZ-elnök például nem értett egyet azzal, hogy mindössze egy nőt jelöltek rendes- és egyet pedig pót­tagnak. Észrevétele teljesem jogos volt, ugyanis számos jóldölgozó asz- szony van a marcali aiapszerveze- tefcben, aki érdemes tenne arra, hogy az egységes falusi pártbizottság tag­ja legyen, Javaslatára pótlólag fel­vették a jelöltlistára Németh Gyulá- né eívfársnőt 'is. A küldöttek nem értettek egyet Szabó János és Rigó János jelölésével, akiket múltbeli magatartásuk tisztázása után fogad­tak aztán el. Végül a szavazás Erre számos példát sereit fel az éberség ellanyhuldsanöll» a kommu­nisták elpuhiuléséról stlb. Nagy fe­lelősség terheli a község k emmunis­táit .— mondta Tóth alvtárs — azért is, hogy még mindig nincs termelő- szöveitkezet a községben. Kétízben már minden eCiő volt készítve a tsz megalakulására, de a ktímmuindisták nem voltak 'kitartók, nem folytattak szívós harcot az eililemség támadásá­val. szemben, s hagyták, hogy végül is az ellenség hangja kerekedjék fe­lül. Ezek a hibák intőén kell hegy az új vezetőség előtt álljanak. következett. Miután a szavazatsizedő- ibizoittiság kiosztotta a szavazólapokat, a küldöttek egyenként és titkosan szavaztak. Az eredmények össze- számlál'ása során kitűnt, hogy jó munkát végzett a pártértekezlet, mind a 25 rendes- és 4 póttagot fe­lelősséggel megválasztották. Nyom­ban utána összeült az újonnan meg­választott egységes falusi pártbizott­ság és megtartotta első ülését, me­lyen maguk közül megválasztották á pánt’Végrehajitó'bizottságot. Úgy kell dolgozniok, hogy meg­szűnjék az egyhelyben való to- pogás és döntő fordulat történ­jék a népnevelőmunkában, a pártoktaíásban, az osztályellen­ség elleni harcban. Nagy feladat hárul' az új vezetőség­re és minden kommunistára a dol­gozó parasztokkal való szilárd szö­vetség megteremtésében is. Aktív felviiLágosíitó munkával el kel! enni, hogy még ebben a gazdiaiségii évben miinél több egyénileg dolgozó parasz­tot meggyőzzenek a nagyüzemi gaz­dálkodásról, s termelőszövetkezet alakuljon a községben. A pártértekezlet tehát eredményes volt, a marcali kommunisták a KV február 9-4 határozata értelmében megválasztották a községi pártbizott­ságéit. Hibák azonban (mégis voltak, melyeket a többi járás vezetőségvá- lasztó taggyűléseim, pártértokezlefeim nem szabad megismételni). S ez első­sorban a hiányos előkészítés­ből fakadt. A JB, amikor az alap- szervi titkárokkal közösen tartott megbeszélése során meghatározta, •hogy hol, mikor tartják a vezetőség- választást, a párt-végrehajtóbizottság egy-egy tagját bízta meg a taggyűlés, ültetve a pártértekeziet előkészítésé­vel. Marcaliiént juhász elvtárs volt a felelős, És elkövették azt a hibát, hogy a községi pártbizottság a járá­sáig, a járási pedig a községire várt. És mindössze egy másfél héttel ez­előtti megbeszélésen derült ki, hogy sem a járási, sem a községi párt­bizottság nem tett semmit a marca­li pártértekezlet elökészÍLésébeni. Csaík ezután tartották meg a tag­gyűléseket, ahol a küldötteket meg­választották, ezután láttak hozzá a pártértekezlet előkészítéséhez, a be­számoló elkészítéséhez, a meghívók kiküldéséhez. Ez azt eredményezte, hogy a baszántoió feletti vita során számos elvtárs fe1szólalt, köz­tük alapszervi pórttiíkárok, egysze­rű párttagok. Hozzászólásukban még jobban feltárták a pártszervezet áll­tai az utolsó másfél évben elköve­tett hibákat és kivétel nélkül: meg­fogadták, hogy Ot )tt áll az emlékmű a Nádasdi. erdő szélétől nem messze, a lombtalan fákkal borított enyhe lankák közötti völgyben. Rajta felirat olvas­ható: »E helyen Szenvedtek mártírhalált 1919. szep­tember 18-án a proletárdiktatúra Somogy megyei ve­zetői: Latinka Sándor, Szalma István, Farkas János, Le Win Samu, Tóth Lajos, örök dicsőség a Tanácsköz­társaság vértanúinak, akik életüket áldozták a ma­gyar nép szabadságáért. Emléküket hálás szívvel őrzi a 10 éve felszabadult ország dolgozó népe. MDP So­mogy megyei Bizottsága 1955. március 21.« Halhatatlan halottaink emlékművénél állva meg­fogadjuk: emléküket örökre szívünkbe zárva, nyomdo­kaikon haladva építjük, szépítjük, erősítjük drága ha­zánkat. KUTAS JÓZSEF. a KV március 4-i határozatának szellemében jobb munkát végez­nek, őrködnek a párt egysége fe­lett és mindemkor érvényt sze­reznek községükben, alapszerve­zetükben a párt irányító szerepé­nek. A vita lezárása után Tóth János elvtárs bejelentette a pártbizottság lemondását, amit a küldöttek egy­hangúlag elfogadtak. Ezután megtet­te jelentését a mamáéiumvizsgá’ó-bí- zottság. Közölte, hogy a 85 küldött­ből 76-am megjelenítek, tehát a párt­értekezlet határozatképes. Ebibe a je­lentésbe azonban hiba csúszott, ugyanis nem voltak tisztában a bi­zottság tagjai feladatukkal, s így ki­marad: a jelentésből a küldőitek a beszámoló csak nagyon keve­set, a hozzászólók pedig egyálta­lán nem foglalkoztak a KV feb­ruár 9-i nagyjelentőségű határo­zatával, hogy az mit jelent a fa­lusi pártmunka megjavítása szempontjából, a kommunisták egységének megteremtésében. Az elégtelen politikai efőkészítés ter­hére írandó az is, hogy a küldöttek egy része nem volt tisztában a párt- értekezlet jelentőségével és mielőtt a szavazásra került a sor, 14-en el &• távoztak. A politikai nevelőrnunkát már nem pótolja az, hogy Bojtár elvtárs javasltára a pártártekeziet határozatot hozott az eltávozottak fe­lelősségre vonására. Mindebből az a tanulság — főleg azokban, a járásokban, ahol a közel­jövőben kerül sor a yezetöségválasz- tó taggyűlésekre, p^m‘értékeltetekre —, hogy sokkal alaposabban ikészít- sókelő és nagyobb jelentőséget tulaj- dofnátsaitók a KV február 9-i. Határo- zatának, mért ézáfaíiusi pártpolitikai munka megjavításának elősegítője. . Pócza Jámosné

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents