Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-20 / 67. szám
Uj VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! , Pú s'i ^ Somogyi Néplap Kommunisták: Harcoljatok a párt pajtikájának minden elferdítése ellen: Leplezzétek le a szócáalizmus építését veszélyeztető jobboldali, ellenséges nézeteket! MAGYAR DOLGOZOK PARTJA SOMOGYMEGY El BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XU. evlo yam, b7. szám. A KA oü HLLéK Vasárnap, 1935. március 20. Előre a felszabadulási versennyel megyénk becsületéért AKIK A FELEMELKEDÉS ÚTJÁT VÁLASZTOTTÁK A begyűjtési versenyben a tabi jáA barcsi és a nagyatádi járások rás került az élre. A begyűjtés fokotovábbra is az utolsó helyet foglalzása tneütatt azonban ne feledkezzeják el. Mindkét járás vezetői igérenek meg az adóterv teljesítéséről tét tettek arra, hegy behozzák le-» sem, mert ez hátráltatja eredményeimaradásokat és határidő előtt teiijesákét. tök tervüket. Az adóterv teljesítésében a járások sorrendje: Járás: összpontszám: Pénzügyi osztályvezető: csurgói 23,7 Szolga András nagyatádi 21,1 Fodor Gyufa siófoki 21,1 Horváth József fonyódi 20,7 Lantos János kaposvári 20,6 Szentes József tabi 20,3 Vörös Lajos marcali 19,6 Hanmath Mihály barcsi 18,3 Vincze Géza A begyűjtési versenyben a járások sorrendje a következő: Járás: Begyűjtési hivatalvezető: tahi Kovács István marcali Sifter Jenő csurgói Horváth György siófoki Gajdos László fonyódi Győréi József kaposvári! Balassa Tibor nagyatádi Borbaindi Ambrus barcsi Sdsz’.er István Az összesített értékelés alapján a járások sorrendje: Járás: összpontszám: Tanácselnök: csurgód 41,6 Vörös Gábor tabi 40,5 Tengerek Imre marcali 38,6 Papp Ferenc siófoki 38,4 Németi László fonyódi 37,5 Király Ferenc kaposvári 36,5 Sírni Sándor nagyatádi 34,4 Porrogi István barcsi 31,4 Mátyás József Itt az idfi, vessük el a tavaszi búzát! A kaposvári járás dolgozó parasztjai szombaton megkezdték a tavaszi búza vetését Alig egy-kéi napja még csak, hogy elolvadt az utolsó hó is a mezőről, alig pár napja, hogy a tavasz jöttét hirdető friss »böjti szél« és a napsugár felszántotta a magasabban fekvő földeket, máris megkezdődött -a szorgalmas munka kint a mezőkön. Megyénkben elsőnek az igali gazdák láttak munkához. Görbicz József 6 holdas, P. Takács István 7 holdas, Szép. Ferenc 8 holdas és Major József 6 holdas dolgozó parasztok tegnap reggel kimentek tavaszi búzát vetni. Tudják a gazdák, hogy, a tavaszi búza vetésével ner lehet várakozni, A négy szorgalma gazda példáját délután már többéi is követték. Megkezdték a tavaszi búza vetésé Magyaratádon, Toponárom, Somogy szilban és Kazsokon is. Kövessék e példát megyénk dől gozó parasztjai, kezdjenek munka hoz, hiszen máshol is felszikkad* már a föld, nemcsak Igáiban, So mogyszilban és Toponáron. A tavaszi búza vetésével nem szabad késlekedni. 17 TAG KÉRTE FELVÉTELÉT A SOMI A somi Béke TSZ tagjai még a közelmúltban is azon tanakodtak: lépjenek-e tovább egy lépéssel, vegyenek-e fel új tagokat maguk közé? Mert látták, hogy egyre több egyénileg dolgozó paraszt kívánkozik közéjük, mivel szép jövedelmet adott a közös gazdaság: tavaly 42 forintot ért minden munkaegység. A KV márciusi határozata és a megyei pártaktíva útmutatása aztán elgondolkoztatta őket: a párt szavára hallgatva most már kezdenek felhagyni a »zártajtó« káros elméletével. Joó elv társ, a tsz elnöke, Kis Gyula és Horváth Ferenc elvtárs meg a többi tsz-tag is boldogan tapasztalta, hogy az egyéniek örömmel várják BÉKE TSZ-BE ■ eredményeinek ismertetése a ki- » vülállókkal, s a tsz iránt érdeklődők felkeresése otthonaikban ■ máris szép eredményeket hozott: 7 család 17 taggal, 85 hold földdel » * kérte felvételét a szövetkezetbe — jelentette szerkesztőségünknek Deák János elvtárs, a Tabi Járási Tanács mezőgazdasági osztályveze- .» tője. a szövetkezetiek hívó szavát. A tsz Asszonyok, akik az elsők között Nagy József tudja, hogy jobban léptek be férjük utón a tsz-be boldogul a közösben A .közös munkáról beszélget Nagy Józsefeié és Gábor Férencné kukoricamorzsolás közben, Gábor néni már volt tsz-tág, tudja, hogy mennyivel könnyebb ott a munka és milyen boldogan élnek ott az emberek. Erről mesél szomszédasszonyának, aki nem is tiltakozott a belépés ellen, amikor Mennyén tszcs-t alakítottak. Gábor Ferencné és Nagy Józsefné az elsők között léptek be férjük után a termelőszövetkezetbe. Most már boldogan, vidáman tekintenek a jövő elé. Két szép fiatal deres csikóval dolgozott eddig egyé’.ú ! gazdaságában Nagy József. Jó, munkabíró két 16, so- ; kát dolgozott velük Nagy gazda. Most, hogy belépett ; a mernyei tsz-be, bevitte mind a két lovat, ■ hadd dolgozzanak ezután a közösben. A lovaknak is ■ jobb lesz a tsz-ben, gazdájuknak pedig kevesebb gond ■ és több jövedelem jut. Nagy József gazda tudja, hogy i jobban boldogul majd a termelőszövetkezetben, mint ; egyénileg. istvANdiban új tsz alakult Levél érkezett szerkesztőségünkbe, amelyben a Barcsi Járási Pártbizottság örömmel számolt be arról, hogy az elmúlt héten újra 30 család választotta a terrae'ős’övet- kezeti életet a járásban. Különösen nagy eredmények voltak Ist- vándiban — írják. — A Petőfi TSZ-ből annakidején kilépett tagok valamennyien visszaléptek a közösbe és a Szabadság TSZ-be is 5 család lépett vissza Pénteken este pedig egy új III. típusú termelőszövetkezet alakult Április 4 néven 11 családdal, 29 taggal. Az új termelőszövetkezet tagjainak sok sikert és gazdag eredményeket kívánunk. Az országoshírű barcsi Vörös Csillag TSZ is erős&dött a múlt héten. Ismét három új család választotta a szebb és bo'dogabb paraszti élet útját. A drávaszentesi termelőszövetkezetbfe :Z család lépett be. A TERMELŐSZÖVETKEZETI GAZDÁLKODÁSRÓL 11 írta: Losonczi Pál, a Szocialista Munka Hőse, a barcsi Vörös Csillag TSZ elnöke szocialista mezőgazdaság első kis apró szigetei a felszabadulás után, amelyek 48 őszén, 49 tavaszán alakultak, azonnal kiváltották a dolgozó parasztság bőrén élősködők minden fajtájának a dühét. Csajkameséről, közös vályúról fecsegtek dolgozó népünk ellenségei, dologta- lannak nevezték az új útra tárokét és már előre »megjósolták«, hogy mikor fognak éhenhalni a termelőszövetkezetbe belépő dolgozó parasztok. Akkor a dolgozó parasztok közül sajnos még sokan elhitték ezeket a mesékét, mivel még nem ismerték a szövetkezetek belső életét. Ma már azok is mosolyognak az ilyenfajta »jóslatokon« és meséken, akik annakidején felültek ezeknek, mert ország-világ látja: a mese- csinálók és jövendómondók csúnyán felsültek koholmányaikkal. Most már az a vita tárgya, hogy milyen a szövetkezet jövedelme, milyen a tagok megélhetése. Itt mindjárt le kell szögezni, hogy olyan .a szövetkezet, amilyenné a tagok teszik. Azt, hogy van sok szövetkezetünk, mely jóval több jövedelmet tud biztosítani a tagjainak, mint az átlagos középparaszti gazdaság, bizonyítja, hogy lehet ilyen jó valamennyi tsz, ha annak tagjai kihasználják a nagyüzemi gazdálkodás által nyújtott lehetőségeket: a munkaszervezést, f gépek kihasználását, a jó agrotechnikát és a jövedelem igazságos elosztását helyesen hajtják végre. A mi szövetkezetünket a jobbak között emlegetik nemcsak a megyében, hanem az országban is, és meg kell mondani, hogy mi is csak egy kis részét használtuk ki lehetőségeinknek és ezt csak az utóbbi időben ismertük fel. Eredményeink még csak kezdetiek. Eddig a gazdaság alapjait kellett lerakni és minden kezdő gazda tudja, hogy az első évek nehezek szoktak lenni. Állatállományunk csak a tavalyi évben érte el azt a létszámot, amely szükséges a meglévő földterületünkhöz, tehát a mostani szaporulat teljes egészében, vagy legnagyobb részben eladásra kerül. Meg kellett teremtenünk az állatok elhelyezéséhez szükséges férőhelyeket és nagyon sok felszerelést és gépet kellett vásárolnunk. Szántóföldjeinken most sikerült a vetésforgót megvalósítani és ezentúl kerülnek növényeink a legmegfelelőbben előkészített és legjobb elővetemények után a földbe. Ezentúl már jóval több terményt tudunk termelni a tábláinkon, jóval több állatot és állati terméket vihetünk a piacra. Például 1953- ban csak 480 hízót adtunk el szabadpiacon, tavaly már 811 darabot, az idén pedig 1083 darabot. Magától értetődik, hogy ezekután a tagok jövedelme is még nagyobb arányban fog növekedni, habár eddig is a szövetkezet közös vagyona mellett a tagok jóléte is állandóan fokozódott. Szövetkezetünk további fejlődésének egyik legbiztosabb záloga, hogy van már jó tagságunk, amely egyetértésben védi és gyarapítja a szövetkezet vagyonát, mint további növekedésünk egyedüli, biztos forrását. Qokan azt hiszik, hogy ilyenek voltak a mi tagjaink azelőtt is. Jó része persze becsületes, szorgalmas egyéni gazda volt, aki szerette a földet, szerette saját gazdaságát. Nehezen is váltak meg, különösen középparaszt tagjaink, a számukra oly megszokott, megélhetésüket biztosító egyéni gazdaságuktól. A családok több mint fele nálunk középparaszt. Ezt azért kívánom hangsiílyozni, mert sokan azt állítják, hogy a középparaszt nem tud a szövetkezetben megmaradni. Én erre azt mondom, hogy a szegényparaszt nem marad meg a jó szövetkezetben. Nem azért, mintha kilépne onnan, hanem mert olyan életszínvonalat ér el ott, mint a középparaszt. Ezzel megszűnik az a sok ellentét, ami a szegény- és középparasztok között még fennáll sok szövetkezetben. A középparaszt azért ragaszkodik oly görcsösen ahhoz a tíztizenöt hold földjéhez, mert abban látja biztosítottnak a megélhetést. Ez a biztos megélhetés az egyéni gazdánál sokszor fordítva sikerül és ezt is tudja a középparaszt. Türelmes munkával azonban meg lehet győzni, hogy a szövetkezet biztosabb megélhetést nyújt számára, mint egyéni gazdasága. Ezt persze be is kell bizonyítani előtte. És ha ezt bebizonyítottuk, jobban ragaszkodik a közös gazdasághoz, mint azelőtt az egyéni gazdaságához. Hány asszony volt ellene férje belépésének: majdnem válásra került sor némelyik családban. A végén is az ilyenek legtöbbje azzal egyezett bele férje belépésébe, hogy »csak lépj be, de én nem megyek a szövetkezetbe dolgozni.« Ma ezek az asszonyok a legszilárdabb tagjai a szövetkezetünknek és talán azt fájlalnák leginkább, ha nem dolgozhatnának a közösben. Miért akadnak még mindig gyengébben működő termelőszövetkezetek, mi az oka, hogy egyes helyeken többen kiléptek 1953 őszén? Keveselték a jövedelmet? Ezt nem lehetne általánosi- : tani. Hiszen 1953 őszén különösen természetbeniben legtöbb szövetkezetben sokat osztottak. Vannak olyan kilépett tagok, akik még ma is az 1953. évi osztalékukból esznek kenyered. Lehet, hogy a kilépők nagyre'.szénél az új nem győzte le a régit, a megszokottat. De, hogy az újból is sok beléjük plántálódott, az-.t misem bizonyítja jobban, mint az. hogy ezek közül sokan vissza téptek már eddig is és nap mint nap kérik a visszavételüket a termelőszövetkezetekbe. Most, hogy szövetkezeteink számbeli fejlesztése is nagyobb lendületet vett, nagyobb segítségre van szükségük, különösen abban, hogy megteremthessék a több jövedelmet biztosító gazdálkodási formát. Ebben kell a pártós állami szerveknek szüntelenül segíteniök a szövetkezeteket. Nem elég csak a termelőszövetkezetet megalakítani, s megelégedni az" zal, hogy abba a dolgozó parasztok beléptek. Az igazi munka csak ezután kezdődik, amikor meg kell ismertetni a szövetkezeti élet előnyeit, szépségét és mindazt, amit az egyéni parasztgazdaság soha el nem tud érni. ÍJa figyelmünket a szövetkezetek felé fordítjuk, nem fog onnan kifelé kacsingatni egyetlen tag sem, hanem az egyénileg gazdálkodó dolgozó parasztok fordítják tekintetüket a szövetkezet felé. (Folytatjuk.)
