Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-16 / 63. szám

Éljem a magyar szabadság és függetlenség születésének nagy napja, április 4! A Béke-Világtanács sajtóértekezlete Bécs (TASZSZ). A Béke-Világ­tanács március 14-én sajtóértekez­letet rendezett a Béke-Világta­nács Irodája március 11—13-i ülé­sének határozataival kapcsolatban. Isabelle Blume, a Béke-Világ­tanács titkára közölte, hogy az iroda megvitatta az atomháború előkészítése elleni világmozgalom, valamint az 1955. május 22—29- én Helsinkiben tartandó Béke-Vi­lágtalálkozó kérdését. Artur Lundkvist, a Béke-Világ­tanács alelnöke nyilatkozatában hangsúlyozta, hogy az Atlanti Tanácsnak az atomfegyver alkal­mazásáról hozott határozatai, Nyugat-Németország remilitarizá- lásának tervei, Angliának az atomfegyver gyártásába való be­kapcsolása és az Egyesült Álla­mok agresszív cselekedetei a Tá­vol-Keleten nagymértékben fo­kozták az atomháború veszélyét. Ezért a Béke-Világtanács felada­ta : harcra mozgósítani a világ né­peit az atomháború veszélye ellen. Ezután felolvasták a Béke-Vi­lágtanács Irodájának ülésén elfo­gadott felhívást és nyilatkozatot, majd a Béke-Világtanács Irodá­jának tagjai válaszoltak az oszt­rák és külföldi újságírók számos kérdésére. Az angol alsóház elvetette a munkáspárti javaslatot London (MTI). Mint már jelen­tettük, az angol alsóházban hétfőn megkezdődött a vita a Munkás­párt vezetőségének indítványa fö­lött, amely követelte, hogy a brit kormány tegyen előkészületeket a háromhatalmi — Amerikai Egye­sült Államok, Anglia, Szovjetunió — tárgyalások előkészítésére. A vitát Attlee nyitotta meg, a többi között rámutatva arra, hogy — szemben a konzervatívok véle­ményével — »-nincs értelme halo­gatni az oroszokkal való kapcso­latok felvételét, míg Franciaor­szág habozik a párizsi megállapo­dások ratifikálásával«. A vitában felszólalt Churchill is. Végül is a munkáspárti javasla­tot 298 szavazattal 268 ellenében elvetették és így a kormány 30 szavazatos többséget kapott. Az alsóház ezután nagyobb többség­gel jóváhagyta a kormány ellen­javaslatát, amelynek értelmében »várni kell a kormányfői tárgya­lásokkal a párizsi megállapodások ratifikálása utáni időig«. A LEENDŐ WEHRMACHT TISZTJE Milyen fesz a Wehrmacht tisztje? Ezt a kérdést vetette fel a bonni propaganda a topóik hasábjaim E kérdés úgynevezett széleskörű meg­vitatásának igazi célja az, hogy meggyőzzék a közvéleményt az új Wehrmacht »demokratikus« voltáról. Blank, a tényleges hadügyminisz­ter, Baudisisón gróf és Bl-amik más munkatársai el akarják hitetni min­denkivel, hogy Nyugait-Németonszság új fegyveres erői méta hasonlítanak: majd a hátilemilsita 'hadiseregre. A (többi militarista azonban feleslegesnek tartja ezt a demagógiát. Kem’iátolt katonákhoz üllő merevséggel fejtik ki eme vcmiatikozó efllképzeiéseifceih. Nyilvánvalóan eszükbe sem jut, hogy ködben megcáfolják a leendő Wehrmacht hivatalosain hirdetett »demclk- natizmusát«. ■A (Deutsche Soldaten Zeitung februáriban közel két .tucat myistatkozia- tat közölt énről a kérdésről, Volt {és teendő) parancsnokok. őnvezetők és tábornagyok nyilatkoztak. Kesselriinig nyilatkozatát a lap tisztelet- teljesen nagybetűkkel: szedte. A itáborniagy megmgedheteffenm.dk tairtja még a vitát is iámról, milyen legyem a leendő nyugatnémet tiszt. Semmi szán alatt sem tehet «eigyeinmuhás polgár«, amiről Bonnban fecsegnek a porlhántés kedvéért, A hadsereg fegyelme a hitlerista fegyelmi és biintető- szabályzaitan toeüil hogy nyugodjon. Kesseir.ing dicsekszik, hogy »fő sze­repet« játszott ennek a szabályzatnak megszerkesztésében. »Enne a sziabáütyzafcra most nagyobb szükség vart, mint valaha ás voßt« —- kardoskodik a maci hóhér. A Deutsche SdÜdátem Zeitung hasábjaim megjelenít többi nyilatkozat Kessekáragéhez igazodik. Az alapvető álláspont: az új Wehrmacht tiszt­jének olyannak kell lennie, amilyenek a hitlerista Wehrmacht tisztijei vctitak. Az új Wehrmacht leendő »demokratikus« parancsnokának arculata világosam előttünk áll. A régi hódító, rabló hitlerista mantalóccal álltaik szemben, aki még saját katonáinak is hóhéra. Olyan, amilyennek Európa népei megismerték a második világháborúban. Bizonytalan a Scelba-Saragat-kormány helyzete Róma (MTI). A Keresztény De­mokrata Párt rjrszágos tanácsa a PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS * As én propagandista módszerem Ez az oktatást év a III. párt­napokban Rómában ülést tartott, kongresszus határozatai tanulmányo- Az ülésen elhangzott felszólalások zásának éve. A kongresszusi anyag bebizonyították és még tovább fo­kozták a jelenlegi Scelba—Sara- gat-kormány helyzetének bizony­talanságát. Fanfani, a Keresztény Demok­rata Párt főtitkára beszámolójá­ban rámutatott arra, hogy a kor­mánykoalícióban résztvevő pár­tok közötti ellentétek következté­ben a jelenlegi kormány helyzete egyre gyengül. A kormány nem érte el az eredetileg maga elé tű* zött célt, vagyis nem tudta meg­szerezni az 1953. június 7-i válasz­tásokból meggyengültén kikerült kormánypártok számára a népi támogatás erősödését. Ezért Fan­fani szükségesnek tartja, hogy a négy párt még Scelba washingto­ni útja előtt programjaik megvi­tatásával »tisztázza a helyzetet«. Széleskörű visszhangja van Ausztriában a Szovjetunió javaslatának elsajátítása komoly és nehéz feladat élé áOMt mindem propagandistát. A Városi Pártbizottság engem is meg­bízott, hogy ismertessem ezt a nagy­jelentőségű anyagot elvbársaimmailí, s én nagy önömmel fogadtam e meg­tisztelő pábtmegbizatást. Ezúttal elmondom a komtferemcia- vezetésibem szerzett tapasztailiaibaimai és ismertetem módszereimet. Mielőtt a konferenciát megkez­deném, megkérdezem a hallga­tóktól, hogy az előző foglalkozás vagy az egyéni tanulás alkalmá­val merült-e fel bennük olyan kérdés, melyre nem kaptak ki­elégítő választ. Ka van ilyen, akikor ez természete­sen'* a kcnfenaniciiia elé kerül!:-az elv­társak önállóan megvitatják a prob­lémát, s csak azután foglalom össze a vita lényegét. Ezután ismertetem az új anyag kérdéseit. Ez, vélemé­nyem szerint, okvetlenül helyes és szükséges, mert ha a hallgatták már a vita elején megismerkednek a kérdésekkel, akkor az egyes anyag­részeket keCHően tudják csoportosíta­ni. A gyakorlat aat mutatja, hogy az egyes kérdéseik megvitatása előtt he­lyes 5—10 percet adni a 'felkészülés­hez. Az első feTszcíiaT-ió megismétli a kérdést és csak utána kerül sor a té­Bécs (MTI). A hatalmon lévő osztrák pártok — a Néppárt és a Szocialista Párt •— sajtója hallga­tással és ferdítéssel próbálta meg ma részletes efemzésóre, majd fctetgé- bagatellizálni a Szovjetuniónak srttésére és a.z e-se'teges dVi hibáik azt a kezdeményezését, hogy ren- kijavítására. Ha az elvténsak elfca- dezzék az osztrák államszerződés lamdoznak a tárgytól és ez elég kérdését. Mindamellett az a szé- eíőfcrdiúl - azonnal közbe­i -í • • " • i i , iszóhdk: es Ü.’igyelmezteteim az iilleftioit, leskoru Visszhang, amelyet ez a ez ;n;,s;xJ^ vagy hmdik szovjet kezdemenyezes keltett, ar- kérriéahez tartozik, ra késztette ezt a sajtót hogy a Minden tóma(kör megtetóése hét vegere bizonyos mértékig vál- után összefoglalom az elhiamgzctta- toztasson hangján. jkait. Ez is szükséges, ment az össze­A vasárnapi kormánypárti la* foglalás egyrésztt lerögzíti a helyes pok kommentárjaiból kitűnik, jálláspontot, másrészt ,a felvetett kiü­hogy zavarodottság és fejvesztett- jfönlböző nézetek már intem fcgfalkoz- ség lett úrrá a kormány köreiben, 'falják tovább a hallgatók éirdetellő- A hírmagyarázók azzal az utalás-í^ését^ így figyelmüket a következő sál próbálják most megkerülni s kérdés lényegét, hogy az osztrák kérdésben a döntés a négy hata­lomtól és nem Ausztriától függ. Raab kancellár lapja, a Neue Tageszeitung megállapítja, hogy a kérdésre fordíthatják. Az összefoglalást sók esetben egy-egy hallgató vállalja, termé­szetesen önkéntes jelentkezés alapján. Ez a gyakorlat önálló­ságra neveli a hallgatókat. Éppen, ezért helyes, ha 'a íkonfcrencáa- vezeitők elősegítik az ilyen (kezdemé­nyezések kibontakozását. A konferencia végén értékeljük munkánkat. Az értékelés különö­sen a foglalkozás színvonalára, a ve­zetés módszerére, s a hallgatók tudá­sára, aktivitására terjed ki. Ezután megbeszéljük a következő feEádaito- kat és módszerben segítségeit adunk az új anyag megtanuláséihoz, A hargatcfeJkall jó kapcsolatom van, s ez megkönnyíti munkáimat. Sokszor felkeresnek foglalkozáson kívül is, és áEyankior hosszú ideig vitatjuk a tananyagot. (Munkánk legfőbb eredménye: az elvi óbeirsiég kifejlődése. Hallgatóink ma már azonnal reagálnak a vite során fé.merülő helytelen Mézetek­re. A jegyzetelés töíkéfetes elsajátítá­sa érdekéiben rendszeresen ellenőrzőm a hall­gatók jegyzeteit. FefMvorn fiigyeflmiüket a hibákra, s ez a módszer segíti 'őket abban, hogy csak az anyag lényegét jegyezzék ki. (Nagy fejlődés tapasztalható a hasiz- szú ideiig passzív magatartást tanú­sító hallgatóknál! is. Az oktátásson való részvételnél, pontos megjelenés­nél sánios már kirívóbb Mba, s ez el­sősorban a pártszervezet jó muinkó- jániaik köszönhető. A pártvezetőség állandóan ellen­őrzi a hallgatók megjelenését, felkészülését, és sízsaméllyeis részvéteíéiwdl is segíti munkánkat. A Városi Pártbizottság propagasn- díistamunkáim terén is nagy segítsé­geit ad; s a konferenciák ellenőrzésé­vel hozzájárul a pottáltiikai oktatiás színvonalának emeíiéséhez. Fehér Ferenc L éves pok gazdi. prop. A városi dolgozók jobb ellátásáért A BAROMFIFELDOLGOZÓ VÄL- , , LALAT JÁRÁSI ELLENŐREI is szovjet közlemény teljes szövege csatte(ko,z.tak a megyénk begyűjtési sokkal jelentősebbnek bizonyult, dolgozói között indított felfezabaduüiá­mint ahogyan azt az első értesülé­sek mutatták«. Hangoztatja a lap,* hogy a kormány jelenleg elmé- lyülten tanulmányozza V. M. Mo­lotov nyilatkozatait és kétségtele­nül megtárgyalja azt a szovjet kí­vánságot is, hogy vegyék fel a személyes érintkezést és kezdjék meg a kétoldalú eszmecseréket. si versenyhez. Az eUtemőrök vállalást tettek: úgy dolgoznak, hogy a kör­zetükhöz tartozó községek határidő előtt teljesítsék tojás- és banemfb- beadiásukat. Többségűik becsületesen küzdött az adott, szó vafltónaváltásá- ért és máris teljesítette felajánlását. Szabó József elvtárs, a csurgói járás ellenőre, aki azt vállalta, hogy járá­sa minden községe április 4-re tel­jesíti első miegyediéves tervét, jó szer­vező munkával, mozgóbegyűjtési na­pok rendszeres tartásával elérte, hogy a járás községei baircmfibeadá- sá kötelezettségüket 160,1, tajástoe- adási ikötefezcitteégüket pedúg 58,4 százalékra teljesítették február 28- jg. Vegyen példát a többi ellenőr Szabó Józsefről és sikkor a lemaradó járásokban is megjavul a tojás- és baromfibegyűjtés. Az u fölső éjszaka Irta: Berky Éva (A Somogyi Néplap felszabadu­lási cikkpályázatára beküldött írásmű. Az elbeszélést lapunk hasábjain folytatásokban közöl­jük.) * * * Ttulzus? *- — Rendben. A kórház egyetlen orvosa operál. Tizenhároméves parasztfiú fekszik a műtőasztalon. Kútróljövet érte hasán a repeszdarab. Apja pergő aknatűz- ben, hátán hozta be. Sok vért veszí­tett, sietni kell. Az orvos lázas gyor­sasággal varr ja a tátongó sebet. Hom­lokán patakokban folyik a veríték, időnként köpenye ujjával törli le, így is jó. A műtőt a kórház épen mr.radt balszárnyán, az egyik váróban ren­dezték be. A kicsi szoba nagyrészét hatalmas, kitört ablakú műszerszek­rény foglalja el, amelyet zsúfolásig teledobáltak műszerekkel. Mellette műszerasztal roskadozik a kifőzésre váró, elhasznált műszerektől. Véres vattákkal, kötszerekkel telt vedrek állnak a kőkockákon, vércseppek vi­rítanak a falon, a bútorokon, a kö­penyeken, vér ... vér ... Mindenütt vér. — Kész! Az orvos félretolja feleségét, aki az altatást végezte, s a fiú fejéhez lép: — Hé, komám! — paskolja a gyer­mek arcát. — Ébredj már! A fiú fel-feltekint, lassan magá­hoz tér, s riadtan pislog a félelmes környezetre: — Édesapám? — kérdi sírva. — Itt vár az ajtó előtt, mindjárt meglátod — nyugtatja az orvos, mi­közben óvatosan pokrócba csavarja, s hordágyra fekteti a gyereket. — Indulás — vezényli a hordágyat emelő két önkéntes ápolónőnek és kitárja előttük az ajtót. A folyosón, a pad nélküli váróban a puszta kövön ülnek a betegek. Vi­tatkoznak. Most senki sem fél a mű­tőkéstől, mindenki első akar lenni. Megrohanják az orvost, majd leso­dorják lábáról. — Mindenki sorra kerül — nyug­tatja a türelmetlenkedőket, míg ki­szakítja magát a gyűrűből, hogy át­nézze az újonnan érkezetteket, hogy nincs-e valahol azonnali segítségre szükség. T^élután aknazápor zúdult a vá- rosra. Két órán át tartó csend, után most újult erővel kezdődik a harc: — Paí ... Pat... pattattatata ... — mintha pattogatott kukoricát ke­vernének rostában, úgy hangzik az alacsonyan szálló repülőgépek gép­puskazaja. így megy ez három hete. Az orvos egy asszonnyal a műtő felé tart, aki balszemére szorítja te­nyerét. A sérült szemet már nem lehet megmenteni, majd holnap nap­világnál megoperálja, de addig is kötést tesz rá. Gyorsan kötözi a sérültet, már csak a rögzítés hiányzik, amikor nagy pukkanással eltörik az utolsó lámpaüveg. Amikor kivezetik az asszonyt, az orvos töprengő arccal járkál. Nagy szerencsétlenség ez a lámpával. A kórtermekben csak a legszüksége­sebb esetben gyújtanak meg egy-egy közönséges petróleumlámpát vagy gyertyát, alig van már világító esz­közük. A műtőben nélkülözhetetlen ez a pumpás petróleumlámpa. Órá­jára néz: negyed kilenc. Teljesen le­hetetlen, hogy éjszakára világítás nélkül maradjon. Napvilágig számta­lan élet pusztulhat el emiatt. Feleségére néz, aki tehetetlenül tárja szét kezét: — Semmit sem tudsz csinálni! — Kell szerezni! mondja ellent­mondást nem tűrő hangon, majd homlokára csap: — Lesz üveg, haza­szaladok befőttes üvegért... — Megőrültél? —sikolt az asszony. — Innen a harmadik utca.., Hova akarsz menni ebben a tűzben? Nem szabad az utcán járni! Agyonlőnek! Az orvos köpenyére kapja ka- hatját, s mielőtt felesége megakadályozhatná, kirohan az aj­tón. Az asszony kiáltásait még ak­kor is hallja, amikor a külső kapu­hoz ér. Ahogy kilép a kapun, füle mellett sivít valami. Hasravágódik. Tőle jó kétszáz méterre csapódott a belövés. Újra megindul, átfut a túloldalra. Ismét hasravágódik, most közelebb céloztak, érzi a légnyomást. Belátja, hogy nem mehet tovább, bevágódik I az első kapu alá. összekucorodik, i Egyrriásután csattannak a lövések, talán nem jobban, mint amikor a műtőben tartózkodik, de ott leköti a munka. Most minden figyelmével a háború tombolása felé fordul. Fél, iszonyúan fél. Most először korholja önmagát, amiért a városban maradt. Egy hónappal ezelőtt, amikor el­rendelték a kórház kiürítését, utol­szór találkozott kollégáival a közös ebédlőben. Akkor mondta, hogy ő nem hagyja el a várost. Mit keres­sen ő, a szülész az országúton, ami­kor itt a városban előreláthatólag több mint száz szülés lesz ebben a hónapban. Az asszonyok leromlott fizikuma minden betegségre, fertő­zésre hajlamos. Hogyan hagyná or­vos nélkül őket? — Urak — nevetett gúnyosan a szájsebészet vezetője — Mádt dok­tor életunt, vagy a vörösöket várja. Tréfának szánta, de éle volt. Azt még elnézték, hogy Módi doktor fel­kapaszkodott paraszt, közönséges földtúrók a szülei, de hogy még há­zasságával sem köszörülte ki ezt a rendkívül csúnya szépséghibát, azt már nem. Amikor ápolónőjét felesé­gül vette, kirekesztették őt a társa­ságból. Elismerték szaktudását, de osztályt nem kapott, azt a kevésbé képzett dr. csirtai Csikray vezette, akinek a felesége született baronesz. — Én nem várom a vörösöket — utasította vissza Mádi doktor —, de én esküt tettem, s engem ez kötelez! — Miért? És minket nem? — kér­dezték a többiek felháborodva, s pillanatokon belül parázs vita kö­vetkezett volna, ha a kórház nagy- tekintélyű igazgatója, Szécsay — rendkívüli egyetemi tanár — le nem inti Mádi doktort és elégtételt nem nyújt a felháborodottaknak: — Kolléga úr, ön elragadtatta ma­gát — mondta összevont szemöldök­kel. — Az eskü kötelez minket is, de mi másképpen értelmezzük. Elsőren­dű kötelességünk, hogy a magyar nép értékeit, köztük a kórház fel­szerelését is, megmentsük a vörös vandalizmustól. Mi elhagyjuk drága otthonunkat, s vele mindent, ami a kényelmes polgári élethez kötött minket azért, hogy a kórház műkö­dését a békeidőkre biztosíthassuk. Nem ön hoz áldozatot, kolléga úr, hanem mi, akik vállaljuk az ismeret­len megpróbáltatást, hogy magyar virtussal, magyar vitézséggel meg­véd jük értékeinket... Nem mon­dom, az ön sorsa is bizonytalan, ha a vörösök átmenetileg elfoglalják a várost... a nagy zűrzavarban még ön is... ismétlem még ön is bajba kerülhet — fejezte be maró gúnnyal. őst Mádi doktor mosolyog gú­nyosan a kapu alatt. Az or­szágúton a németek elvették a kór­ház felszerelését szállító autókat, a szállítmánnyal együtt, az orvosokat pedig lezavarták. Volt, aki gyalog folytatta útját nyugat felé, volt aki a falvakban, tanyákon húzta meg magát, Szécsay igazgató visszajött a városba. — Bum!! Bum!! Hatalmas robba­nás rázkódtatja meg az épületet. A kapu mennyezetéről nagy ívben re­pülnek a vakolatdarabok. Az orvos rémülten ugrik fel, s beljebb keres menedéket. Tudja, hogy a ház tel­jesen lakatlan. Nincs pincéje, ezért elhagyták lakói. A nagy robbanást csend követi. Az orv>os leül, nem vier elindulni. (Folytatjuk.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents