Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)
1955-03-15 / 62. szám
VILÁG PROLET ÁR J 41 EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap Forró üdvözlet a kommunizmust diadalmasan építő szovjet népnek és dicső élcsapatának, a Szovjetunió Kommunista Pártjának! A M AGYAR DOLGOZOK PÁRTJA SOMOGYMEGY El BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Xli. évfolyam, 62. szám. AHA 50 FILLER Kedd, 1955. március 15. MÁRCIUS 15 Az idén immár százhetedszer ünnepeljük történelmünk egyik legszebb, legnagyobb, legjelentősebb eseményének napját: 1848. március 15-ét. Ezen a napon már hagyományossá váltak az ünneplések. Megemlékeztek róla régen is, az elnyomás éveiben is, de ezek az ünneplések nemzetiszínű kokárdákból, álhazafias szólamok puffogtatásából állottak, s mélyen elhallgatták március 15-e forradalmi jelentőségét. Igazi ünneplés csak tíz év óta lehetséges, mert igazán ünnepelni, méltóképpen emlékezni ily dicső évfordulóról csak szabad nép tud. 1848. március 15-e népünk történelme egyik legdicsőbb fejezetének megkezdését jelenti. Ebben az időben szerte Európában megmozdult a nép, hogy a feudalizmus bilincseit lerázza és utat nyisson a polgári fejlődésnek. Párizs, Becs a forradalom útja, s a tüzes, szabadsagot hozó hullám egyre közeledett hazánk határaihoz. Hazánkban ekkor kettős elnyomás alatt sínylődött a nép: a feudális elnyomottság álkos nyomora és a függetlenségünket sárbatipró Habsburg-cínyomás alatt. Kettős feladat állott tehát előttünk: nemzeti függetlenségünk biztosítása és a feudalizmus béklyóinak lerázása. Ezeket a nagy kérdéseket Kossuth és a vezető osztályok nem tudták egyedül megoldani: a népnek kellett beavatkozni a politikába, hogy tettek szülessenek. A nép megmozdítója pedig az ifjúság volt. «•Európában rémítően komoly események történnek, s cselekvésre hívnak fel bennünket... Egész Európa tengere forr, s a népek újjászületésének meg kell történni! Jaj a nemzetnek, amely még most is közönnyel tudna tekinteni a nagyszerű" “világeseményekre. Azt én egyenesen ön- gyilkossággal vádolnám ... Most vagy soha! Ha a kedvező európai eseményeket elszalasztjuk, akkor ismét sínylődhetünk századokon át... Amely nemzet magát elhagyja, az nem méltó a szabadságra ...« — mondotta Vasvári Pál 1848. március 14- én a radikális ifjúság esti ülésén. S ekkor határozták el, hogy március 15- én tüntetést szerveznek, hogy meggyorsítsák az eseményeket és a tétovázókat tettre sarkallják. S március 15-e eseményei bebizonyították, hogy az ifjúságból egyik napról a másikra felnőtt lett: képes volt a pesti nép vezetésére, a forradalmi megmozdulás szervezésére, a forradalmi tűz felszítására. Keményen helytálltak a forradalom minden válságos fordulóján is és a szabadságharc megindulása után fegyverrel a kézben bizonyították be, hogy szavaik és tetteik között nincs különbség. A március 15-i események meggyorsították az eseményeket, lökést adtak a már-már megrekedt pozsonyi diétának is. Ugyancsak Vasvári Pál írja: »Nemzetünk mozgalma egy órához hasonlított... Az óra kerekei Pozsonyban voltak az országgyűlésen, de nem igen akartak forogni. Húgéra volt szükség, mely a kerekeket gyors mozgásba hozza. S e rúgó volt a pesti forradalom. Ekkor a kerekek gyorsan és sebesen kezdtek forogni ...« És a maroknyi forradalmi ifjúság csapata egyre inkább duzzadt. A párszáz fiatalt, »aki március 15-ének reggelén elsőként ragadja kezébe a forradalom zászlaját, délután a Múzeum lépcsőjénél már mintegy tízezer ember veszi körül, a helytartó- tanácshoz pedig húszezres tömeg kíséri el« — írja a nap eseményeiről Petőfi Sándor. Be tíz- és húszezer embert nem könnyű megmozgatni és cselekvésre bírni, különösen nem, ha olyan sokrétű az összetétele, mint a pesti népé volt. A 48-as pesti forradalmi ifjúságnak mégis sikerült. Miért? El- ; sősorban azért, mert célkitűzéseik : megegyeztek az egész magyar nép | akaratával: a nemzeti függetlensé- í gerí, a jobbágyság felszabadításáért | mentek harcba. Aztán pedig az if jú- | ság a forradalom hajtóerejévé vál- i hatott azért is, mert bátran támasz- I kodott a pesti népre, »a legszegé- | nyebb rétegre«, a számszerűit még | jelentéktelen, de politikai súlyára ' nézve igen jelentős pesti proletariátusra. Természetesen a »Talpra, magyar«, a 12 pont, az egyetemeken, a Pilvaxban és az utcán tartott szónoklatok, vagyisí Petőfi, Vasvári, Zrínyi, Jókai és a többiek bátor, cél- I tudatos agitációja is fontos tényező- • vé vált. Mindezeken kívül igen nagy- i jelentőségű az ifjúság példamutatása j az első pillanattól kezdve és a har- jeok idején is, fegyverrel a k :2-ben és I szüntelenül a népre támaszkodva í Ma már mindaz megvalósult, melyért a hős márciusi fiatalok o’y ön- feláldozóan küzdöttek, sőt jóval túlhaladtunk az ö célkitűzéseiken: ma már Szabad hazában, szabad népként építjük nap mint nap a boldog f jövőt ígérő szocializmust, mégis az 1848-as ifjúság magatartása rengeteg példát szolgáltat a mai fiatalság számára is. Mire tanít bennünket március 15-e? Mindenekelőtt minden if jú és felnőtt számára: eltcphetetien kapcsolat a dolgozó néppel, harc a dolgozó nép felvilágosításáért, hegy llássák a jövő világos távlatait, amelyek pártunk irányító munkája nyomán egyre szélesebbre tárulnak előttünk. Március 15-e példája a haza feltétlen, minden áldozatra kész sz-ere- tetgre, az immár véglegesen szabaddá lett haza megvédésére tanít bennünket. Ne feledjük el soha Kölcsey szavait amikor azt mondja: »Szeresd a hazát! .. -Minden erény önáldozattal jár, feláldozásával pillanatnyi kényünknek, megtagadásával önhasznunknak... azonban minden áldozat kicsiny azokhoz képest, amiket a hazának kívánni joga van.« Az 1848-as dicső éveket követő 1849. gyászos emlékű ősze pedig azt tanítja, hogy könyörtelenül, nagy összefogással kell harcolni a belső és a nemzetközi reakció ellen, mert ez elválaszthatatlan a haza igazi szere- tetétől, függetlenségünk, szabadságunk megvédésétől. Március 15-e példája arra tanít, hogy hűek maradjunk mindvégig hazánkhoz. Ne feledjük el Kossuth örökigaz szavait, melyeket 1849. januárjában, a legnagyobb veszély napjaiban mondott: »Egy országot nem lehet meghódítani, ha a nép hazájához hű marad.« A márciusi ifjak példásan megoldották feladataikat 1848-ban, pedig nem voltak könnyűek ezek a feladatok. Az ő példájuk arra tanítja a mi ifjúságunkat, hogy ne hátráljon meg a nehézségeik előtt, mutasson példát az egész nemzetnek a feladatok megoldásában; dolgozzanak, tanuljanak, állhatatosan tartsanak ki a nép ügye mellett és ne riadjanak vissza semmiféle áldozattól ma sem, ha veszély fenyegeti ezt a végre kivívott szabadságot, melyért Petőfi, Vasvári és sok más márciusi fiatal életét áldozta. Legyen a mi ifjúságunk fegyelmezett és a béke kitartó harcosa. A mai ifjúságnak sokkal kedvezőbb körülmények között kell végrehajtania nagy feladatát: olyan mintakép áll előtte, mint a harcokban edzett hős lenini—sztálini Komszomol és olyan messzevilágító vezércsillaga van, mint a Magyar Btogozók Pártja. Ezért pártunk és egész dolgozó népünk elvárja tőlük, hogy példásan teljesítik feladataikat, méltók lesznek nagy elődeikhez: 1848. március 15-éneb ifjaihoz. Mákos! Mátyás elvíárs felszólalása a megyei kommunista aktíván Tóth István elvtárs beszámolójához közel nyolcvanén jelentkeztek felszólalásra. Természetesen nem kaphatott mindenki szót, hiszen hosz- szan elhúzódott volna az aktivaüles. Közel harmincán szólaltak fel megyénk társadalmi, politikai, kulturális életének területéről. A felszólalásokból érződött megyénk kommunistáinak felelőssége, s kifejezték elszántságukat arra, hogy megvalósítják a Központi Vezetőség határozatát. Üzemek, gépállomások, termelőszövetkezetek, járási és községi tanácsok, DISZ-szervezetek, postás és egészségügyi dolgozók táviratban köszöntötték a kommunista aktívát, s eredményes munkát kívánva közölték, hogy egységesen követik pártunk Központi Vezetőségét, küzdenek a párt helyes politikájának valóra váltásáért. Az aktívaülésen gyakran csattant fel a taps és hangzott az éljenzés, s amikor Rákosi Mátyás elvtárs az emelvényre lépett, a lelkesedés még magasabbra, csapott. Az aktíva nagy figyelemmel hallgatta Rákosi elvtárs felszólalását, amelyben útmutatást, segítséget adott a megye <kom- munistáinak. i Rákosi Mátyás elvtárs felszólalása Kedves EIsvtársak! örömmel állapítom meg az elhangzott fefez'óliaiiásiofcbói, bogy Somogy megye kommunistái is egyhangúlag heiyefiiniek (tartják azokat a határozatokat, ameityekét Központi Vezetőségünk a párt feladatairól és a pcliititkai helyzetről március 4-én hozott. ■Itt Somogybám külön szólni kell Nagy elvtoárs kérdéséről', mely kétféle formáiban menüik fel. Az ellvtársak 'többsége, aki szóvátette, kilfogásof.fa, nagy túl későn vetettük fel, túl soká vártunk, túl türelímesek voltunk. Mindjárt hozzáteheitem, hogy ugyanezt a WráSiaitqt tegnap este a budapesti aktíván,’ahol 4700 kommunista voCit jelen, ugyancsak hangoztatták. Másrészt egy-kéf hozzászóló megemlítette, hogy egyes pártíJsigck, de főleg az egyénileg dolgozó parasztok között vannak, akik erősnek? tartják a kritikát, mely .Nagy elvtársit érte, ezért erre válaszolnom kell. Szerintem jogos az a bírálat, hegy mi sokáig vártunk e kérdés kidolgozásával! és nyálvóiniossógra hozatalával'.. Az elvtársak tudják, hogy a kommunista pártban nem lehet kétféle szervezeti szabályzat, kétféle törvény: egy a vezetőkre, mondjuk a Politikai Bizottság tagjaira, és más az egyszerű tagokra. Ebben a tekintetben nem lehet különbség a párttagok között. Aki hibát csinál —ezt kimondotta a III. kongresszus — tekintet nélkül a pártban vagy egyebütt viselt állására, személyére — azért a pánt előtt felelni keik Elsősorban úgy, hagy ő maga segít a hibákat felfedni, önkritikát gyakorol és így megkönnyíti a hibák kijavítását Világos, hogy mi Nagy eávtárasal sem járhatunk el egyébként Ezért mi hosszú heteken és hónapokon keresztül arra törekedtünk, hogy meggyőzzük Nagy elvtársat arról; hoigy miután a Politikai Bizottság megállta- píitetttia hifoóÉlt, ő maga lássa be, segítse nyíiit. önkritikával kijavítani;, hogy mások is .tanuljanak beiőte és az ellenség se kovácsolhasson tőkéit belőle. Nagy elvitárs közben meg is .betegedett, s a pánt tovább nem várhatott. A Központi Vezetőség elhatározta, hogy ezeknek a hibáknak nyílt feltárásával az egész pánt és dolgozó nép elé viszi a kérdésit. Azt hiszem, ez az egyetlen helyes megoldás. Ha tovább vártunk vofinia, megszenvedte volna a pánt, megszenvedte volna a munkásosztály, megszenvedte volna az egész dolgozó nép. A határozat nyil/váinosságra hozatalát mindenütt a legnagyobb helyesléssel1! fogadták. Ez az aktíva ás bizonyítja, hogy a .párt helyesen tette, amikor kivitte a kérdést a kommunisták százezres tömegei és a dolgozó nép milliói közé. Ezzel megmutattuk, hogy nálunk nincs olyan kérdés, amit nem vihetnénk nyugodtan a dolgozó nép ítélete elé. (Taps.) Történelmi múltja van a termelőszövetkezeti mozgalomnak Somogybán Engedjék meg az ellvtársak, hogy visszatérjek Somogy megye kérdéséhez. Most 36 éve, éppen márciusban jártam Somogy megyében, akkor voltot itt a földfoglalás,. Az ellvtársak közül a régdi harcosok emlékezhetnek rá, hogy 1019. márciusában Somogy megyéből — pontosabban innen Kaposvárról — indult ki a föld- foigMás. Somogy megye volt akikor Fejér megye után a nagybirtokkal! legjobban «megáldott« megye. Nagyon jók itt a földök, ezént volt iitlt az Eszterházyakniak, Széchenyieknek, a Batthyányiaknak birtokuk. Annyi földjük volt, hogy a birtokuk egy- részét a bankoknak adták Iki bérbe. Ezek voltak a bankos földek. Itt a falusi szegénység kettős kizsákmányolás alatt állatit, nyúzta a (bank és nyúzta a nagybirtok. ,1919-ben a kommunista párt földosztö eszméi itt Somogy megyében ezért termékeny talajra találtak. Egy szép napon Latimka elvtéirs vezetésével — akiivel együtt dolgoztam — a kaposvári munkások kimenteik a bankosok földjére, megszállták a bank központi épületét és megalakították az első termelőszövetkezetet. Ebből olyan országos mozgalom keletkezett, hegy három hét múlva már fant Bereg megyében is elvették a dolgozó parasztok a nagybirtokosok földjét. Ezekben a hetekben Somogy megye vezette a forradalomnak azt a szárnyát, amelyen a dolgozó parasztság felsorakozott a munkásság mellé. Amikor a fcommün megbukott, ennek megfelelően itt volt >a legvéresebb a fehérternor. Tudják az elvtársiak, hogy Latijnkát és társait szörnyű kínzások után kivégeztek. A csendőr- terror az utána következő 25 évben itt, Somogy megyében volt a legvéresebb. A felszabadító Szovjet Hadsereg nyomán végre a dolgozó parasztság kezébe került a föld, megindult a földosztás. Több mint 50 ezer sze- gényparaszt és földnélteüli, az ország földhözjuttetottjafaak majdnem 10 százaiéiba kapott Itt földet. Egyszeriben megoldódott a föld kérdésié, amelyért annyi küzdelem, vér és verejték folyt sokszéz esztendőn keresztül. A termelőszövetkezetek fejlesztése szívós politikai munkát kíván És mégis, ha most megnézzük a helyzetet, kiderül, hogy országos átlagban a termelőszövetkezetek területe kb. 16—17 százaléka a földnek, Somogybán pedig csak 9,6 százaléka. Már 1953-ban felfigyeltünk, hogy Somogybán feltűnően sok szövetkezet oszlott fel. Alikor magam lejöttem Taibtna, 'mert ebiben a járásiban a termelőszövetkezetek itöb.b minit fele felosztott. Nem hiszem, hogy azoknak a föidmunkásokiniak, a dolgozó parasztoknak, akik 1919-lben a földosztást Magyarországon elkezdték, akik közül ezren és ezren hősiesen harcoltak a Vörös Hadseregben, íiíiai rosszabbak lennének, minit apáik voltak, hagy vér helyett savó vagy lekvár folyik az ereikben. (Derültség.) És mégis a szövetkezeti mozgalomban — larná a szocializmus falusi építésének mutatója — Somogybán messze elmaradtak az országos átlagtól. Az elvtórsaknak jól meg kell nézte, milyen hibákat követtek el e téren ezelőtt is, hogyan javítsák ki őket. Az a benyomásom, hogy az elv- társak kicsit könnyűnek tekintik a feladatat. Azt hiszik, .miután a Központi Vezetőség megmutatta a helyes utat, most már úgyszólván magáitól fog menni a jó fejlődés, mint ahogy a vízvezeték-csapból magától1 folyik a váz, ha kinyitjuk. Tartok tőle, hogy az elvtársiak tévednek. Természetesen nagy segítség, hogy a Központi Vezetőség másfél esztendő után minden kérdésre kidolgozta a helyes megoldást. De nem elég ismerni az igazságot, hanem ismerni kell az igazsághoz vezető utat is. Ezt tanította Marx és ezt kell nekünk is tennik Hiba volna, ha az itt lévő több miint ezer kommunista azzal menne haza, hogy a dólbg már a zsebünkben van és a termelőszövetkezetek fejlesztése egy füttyszóra fog menni. Én Koczcr elwtárssal értek egyelt, aki rámutatott arra, hogy az egyénileg dolgozó parasztok nem fogadják olyan nagy lelkesedéssel a szövetkezeteket támogató határozatunkat. Mégpedig azért, ‘mert edtííiig nem győztük meg őket arról, hogy a szövetkezet az az egyedüli út, amely a dolgozó parasztságot kiemeli az elmaradottságból, amely neki is megadja mindazt a kultúrát s egyéb juttatást, amire vágyik. A parasztság túlnyomó többsége — legalább is Somogy megyében — nem ismerte még fel, hogy csak a nagyüzemi gazdálkodás mentesíti a nehéz testi munkától, ez biztosítja számára 'az igazi jólétet. Az ellvtársak nehogy könnyen fogjanak a munkához. Különösen azt n'e felejtsék el, hogy a Központi Vezetőség határozatéban bemmí van, ‘hogy változaitlanuli, teljes erővel támogato- juk (az egyénileg dolgozó parasztokat is. Tehát azt a dolgozó parasztot is, aki még egyelőre nem akar belépni a termelőszövetkezetibe, s akinek változatlanul igyekszünk a legjobb szerszámot, kisgépet juttatnál, mindazt az árucikket, amely a többtermelés- re serkenti, a jobb módot elősegíti. Az elvtársak egy pillanatra se felejtsék el; hogy az 1953. júniusi ülés és a tavalyi III. kongresszus idevágó határozatai most is érvényesek. Nehogy azt hiiggyjék az elvtársiak, hogy ebben a tekániteiben, változás állt be. Meg kell nyugtatni a dolgozó parasztságot, hogy az a körülmény, hogy az utolsó másfél évben elhanyagoltuk a termelőszövetkezeteket és most újra előtérbe helyezzük, nem annyit jelent, hogy őket most erőszakkal; akaratuk ellenére kényszerítjük a szövetkezetbe. Az a határozat, amelyet március 4-én hoztunk, már 'benne volt a júniusi határozatokban és a kongresszus határozataiban. Meg kell tehát nyugtatni az egyénileg dolgozó parasztokat, különben megijednek, azt hiszik, hogy adminisztratív eszközökkel, nyomással altarjuk beterelni őket a szövetkezetibe. Erről szó sincs. Ellenkezőleg, vigyázni keli, hogy mindenütt önkéntesen, a jó példa vonzó hatására lépjenek be a szövetkezetbe. Az elv,társaknak most már minden járásban van olyan szövetkezetük, amelyet bátran megmutathatnak a legkényesebb középparasetnak is. Ezen az úton kell haladni, mert különben megtörténhetik, hogy az egyénileg dolgozó parasztság megijed, bizalmatlan lesz. Semmi szükség erre nincs. Azért is tartom ez1 fontosnak kihangsúlyozni, mert majdnem minden elvtárs, aki erről a kérdésről beszélt, elmondta, hog> igenis változott a hangulat. Miérti Először is jobbak lettek a megmaradt termelőszövetkezetek. (Folytatás a 2. oldalion.)
