Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-13 / 61. szám

Vasárnap, 1955. március 13. SOMOGYI NÉPLAP 7 Fels zabodí Lónk, a nagy Szovjefunió éledéből S szovjet nép megválasztotta küldötteit 1955. február 27-én tartották Moszkvában az OSZSZSZK Legfelső Tanácsa és a helyi szovjetek kül­dötteinek választását. A képen,: A moszkvai Zssleanodo- trozsemiji kerület. 4. számú szávazó- körzetéibein V. B'igESemov, a Moszikva- Rjazany vasútvonal moszkvai ren- dezőpályaudvaira fűíőlházának fő­mozdoiny vezető je és felesége, Natal­ia ATJetkszejevinta szavaz. A Zsiguljev-hegység faú&'foffíFt• a • A BÉKEHARCOS ANYA r — Ha a békeharc­ról beszélek, gondo­latban megjelenik előt­tem a párizsi Buffalo- stadion, ahol 1949 áp­rilisában a békehívek kongresszusa alkalmá­ból közel félmillió em­ber gyűlt össze Fran­ciaország minden tá­járól. Újból látom az emelvény előtt elvo­nuló francia anyákat, s tábláikon a felira­tot: »Mi, francia anyák, soha nem en­gedjük meg, hogy a Szovjetunió ellen há­borúba vigyék gyer­mekeinket!« Az anyák után gyer­mekek jöttek — isko­lásoktól egészen az ötéves csöppségekig — s ilyen feliratokat vittek: »Békét aka­runk, élni akarunk!« Lehetetlen volt meg­indulás nélkül nézni a gyermekek komoly gondolatát tükröző ar­cocskáit, s a feliratot magasba emelő kis ke­züket. Howard Fast amerikai író így kiál­tott a gyermekek felé: — Élni fogtok, mert van Szovjetunió! L. Ty. Koszmogyem- janszkaja, á hős Zója édesanyja írta e soro­kat, aki a magyar— szovjet barátsági hó­nap alkalmából érke­zett hazánkba. L. Ty. Koszmogyefn- janszkaja életrajzá­ban nincs semmi rend­kívüli. Sok olyan édesanya van a Szov­jetunióban, mint ő. A tambovi területen lé­vő Oszinovije — Gaj- ban született. Apja járási írnok volt. Az Októberi Szocialista Forradalom győzelme után tanítónő lett Szo- lovjanka faluban. Itt azonban csak egy évig tanított, 1918 őszén szülőfalujában kapott tanári állást. Nemsokára férjhez ment Anatolij Petro- vics Koszmogyem- janszkijhez, aki egy évig szolgált a Vörös Hadseregben, 1918 őszén pedig Oszinovi- je-Galjiban az olvasó­kört és a könyvtárat vezette. Koszmogyemjanszka- ja lánya, Zója 1923 szeptember 13-án szü­letett, fia, Sura pedig két évvel később. A Koszmogyemjanszkij- házaspár 1931-ben Moszkvába utazott, ahol mindketten taní­tói állást kaptak. Koszmogyemjanszkaja 1934 márciusában el­vesztette férjét, majd később a háború el­ragadta tőle mindkét gyermekét. Koszmogyemjansz­kaja tevékenyen részt vesz a békeharcban, mert tudja, hogy a gyermeküket sirató anyák könnyét hosz- szú esztendők sem ké­pesek felszárítani. Soha nem felejtem el azt a feketébe öl­tözött, őszhajú nőt — írja Koszmogyem­janszkaja — aki a kongresszusi munka szünetében odajött hozzám, és így szólt: »Négy fiam halt meg a második világhábo­rúban. ön megért en­gem, hiszen bánatom ugyanaz, mint az öné. Egész életünkre ösz- szekapcsol bennünket a közös veszteség. Nem akarom, hogy más anyák is megis­merjék a legborzal­masabb dolgot, gyer­mekeik halálát. Har­colni fogok azért, hogy unokáim soha ne lássanak háborút.« Koszmogyemjanszka­ja résztvett a Béke Híveinek II. Világ- kongresszusán is. TAVASZI MUNKÁLATOK HUSZICS VENDEL: Kujbiseivtöl nem messze, a Zscgu!- jev hegység Sábáinál épül a kujibise- vi vízierőmű. Az erőművön kívül föld- és vaöbe km-duzzaszí.ógát és két bajózó zsilip is épül. A kujfhisevá erőmű által fejlesztett vűEflamcseiniergiát 880 kilxmóíéres ve­ssetek itavábbítjia Moszkvába. Az erő­mű ellátja majd viLisimosáirammal á Vblgamamtii városokat, öntözi a Voligárif-tújfi és a Káspi-temger kör­nyéki földeket, tehetővé. teszi a me- zőgazdisEéig (nagymérvű 'vjíOaímcsitá- sát A kujlhisevi vízierőműnél 1955-ben az erőmű főájpítményébe 3.1 mMlió köbméter betont, továbbá 220 000 torma saankezefi anyagot építenek be. Az építkezésen kiileinc sutcmatii­Tk&dA\nT,1S 000 ltudott magyarul. Már az első per- köbmeeer teutonén,nyel két szer-' kben ü mutatkozott be, kezei.(hegjeszfto gyisir, amely összesem '800 torma szerkezetet -hegeszt össze Tarasz Grigorjevics Sevcsenko V. 1814 március 9-én látta meg a napvilágot Morinciban, a kievi kormányzóság egyik kis falujában az ukrán nép legnagybbb köl­tője: Tarasz Grigorjevics Sevcsenko. Jobbágy-szüleit még kisgyer­mekkorában elvesztette s teljesen árván nevelődött, szolgaságban, pásztorkodásból tengette életét. Gyermekkorában nagy hatást gya­koroltak rá a vándor énekesek: a kobzosok, a szabad kozákokról szóló dalaikkal. Sevcsenko később a földesúr jóvoltából Pétervárra került, ahol festészetet tanul, közben sokat olvas, orosz és külföldi költők mű­veit. Ezek hatására kezd ő is verseket írni. Első versei romanti­kus balladák és dalok 'voltak, folytatta az ukrán kobzosok hagyo­mányait, megénekelte a kozák nép dicső múltját és az ukrán tá­jak gyönyörű szépségét. A fényben úszó főváros nem tudja eltán­torítani a néptől, hangja egyre forradalmibb lett. Meglátogatja szü­lőhazáját s szívesen elbeszélget a szegénynéppel a dicső múltról és a forradalmi változás szükségességéről. Forradalmi versei miatt le is tartóztatják, tíz évre száműzik. Sevcsenko azonban tovább dol­gozik, majd szabadulása után bátran csatlakozik Csernisevszkij és Dobroljubov haladó, forradalmi demokratikus köréhez. Súlyos be­tegsége azonban korán véget vet küzdelmeinek: 1861 március 10- én, negyvenhét éves korában meghalt. Sevcsenko igazi népi költő volt és forradalmi demokratikus esz­mékért küzdött, gyűlölte a zsarnokokat és kizsákmányolókat és eb­ből a szempontból nem tett különbséget ukrán és orosz között. Sevcsenko az ukrán nép Petőfije, legnagyobb költője volt. Nagy népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy honfitársai ma is bizalmas gyengédséggel Tarasznak nevezik, Ukrajnát' pedig Ta­rasz földjének. Az alábbiakban egyik versét mutatjuk be, mely híven tükrözi forradalmiságát: Voltak csaták és nagy leszámolások . . . Voltak csaták és nagy leszámolások; Galagan, Kiszel, Kocsubej-Nogáj; Sok méltót látott már a honi táj. S eltűnnek jó és gonosz óriások, de megmaradnak s rágcsálnak a férgek, élősködői a vén tölgy szívének; és megmaradnak az ifjú hajtások, fejsze nem éri őket: kelnek, élnek! Ledől a szuvas kozák terebély s dőltében a trónt maga alá nyomja, a porfirt is megérti, mint a szél, minden báiványtokat elfedi lombja, emberi férgek! Idegen hazának senki tányémyalója, rokona nem lesz bálvány nálunk többé soha s ti is eltűntök, rabtartók! Csupán mérges maszlag, csípős csalán női sírotok besűppedt hajlatán. Rakásba rakódtok, ti rohadékok, s e felgyűlő, bűzös ganajt a szélvihar széthordja maid. De mi, a nép, élünk ö ökre, a jót s szépet sohsem feledve. Újítás az építkezésnél Az Üzbég SZSZK koüiozaüban és j Tavaszi vetés a Szamarkand-terüfeti szovhozaiban megkezdődtek a tava- -SatéHin^-szovhozbaax szi mezei mimkaűiatok. A képen: 1 A moszkvai lakóházakat eddig egyedi tervek alapján építették. Ezáltal csökkent az építkezés üte­me, növekedett az önköltség. Most a Leningrád úton, a Varsó úton, a Butirszkaja utcában, a Lenin he­gyen és Moszkva más kerületeiben ugyanazt a tervrajzot több ház építkezésénél ismételten felhasznál­ják., A gyakorlat azt mutatja, hogy a tervrajzok ismételt felhasználása módot nyújt az építés folyamatos módszereinek alkalmazására és je­lentős megtakarítást eredményez. Egy, többemeletes ház egyedi terv­rajzának elkészítése, kivitelezése legalább tíz-tizenkét hónapot vesz igénybe. A tervrajz ismételt fel- használása esetén a műszaki doku­mentáció kidolgozása háromszor- négyszer kevesebb ideig tart, a tervezőmunkák költsége pedig 60— 70 százalékkal csökken. A LEVÉL naponta, továbbá több közüzemű. A feujibisievd , , , .. viizierőiniű a világ kommandón itegihartaimaisslbb erőmüve lesz. A vi-\gyasztott el zmerómű összesem 2 100 000 kilowatt f pistiék ugyanis szegények voltak, íapaciasu 20 turgágemerátora, 11,3 \-mint a templom egere. Édesanyja imílárd kilowattéra vi-lamosener- f idősebb asszony volt már és özvegy. gnat ad átlagosam az országnak. • 1 Férje és legnagyobb fia a fronton A képein: betonszállítói ál'vámy-híd, el, alig egy éve. Most csak ■ameiyem szüntelenül szállítják a bs-lketten vannak, ötéves Pisti fiával. tanít az építkezés színhelyére. J _ Pístu_.. Kisfiam!... Megjött----- " ’ “---------- i Péter bácsi! — így szokta hazahív­_ _ _____ . Jni esténkint kisfiát. T EREPJARÓ POBJEDA 5 És már csattogott is Pisti mezit­1 lábas futása a tavaszi nyirkos föl- A gorkiji Molotov autógyár meg-időn. kezdte az új M--72. márkájú Pob-j! Péter bácsi nagyon szerette Pistit. jeda személygépkocsik gyártását.*Sokszor elmesélte, hogy neki is ép- A ^ . éven ekkora fia van otthon s ki Az új Pobjeda a megtevesztesig\tud^ látja_e még valaha_ nyenkor hasonlít az M—20-ashoz, csak egy(> mindig megnedvesedtek szemei es kicsit magasabb; kocsiszekrényét ó-nagyokat sóhajtott. De annál jobban feljebb emelték. Nem hátsó-, ha-fszerette Pistit. mindent megcsinált tvolna neki és mindig kedveskedett A Somogyi Néplap ifjúsági fel- szabadulási pályázatára beérke­zett írás. P istiék házába egy Péter nevű szovjet katonát szállásoltak. Péter közkatona volt s már elég jól per- mint ii emberszerető jóbarát. Minden este hozott valamit Pistinek. Cukrot, ke­amit a, gnyeret, miegymást, szóval kapott és ő nem fő­ném négykerék meghajtású. Azi valamivel. M-72-cs Pobjedát falusi utakra. Egy$zer csafc sorakozót rend„Uek tervezték. Üttalan utakon, ahol az tei a „ásártérre. Péter bácsi fájó M—20-as Pobjeda elsüllyedt, az \szívvel, de mégis boldogan búcsú­új Pobjeda úgy gurul, mint azi zott. aszfalton. A régi Pobjedánál azon-* Győztünk! mondta Má­ban 200 kilogrammal nehezebb, üzemanyagfogyasztása nagyobb. es Igyarország szabad! Majd Pistinek beszélt, mintha valamivel ff elnőtt lenne, kissé tört magyarság­gal:: — Légy mindig igaz, népedért küzdő hazafi. Szeresd hazádat és minden erőddel azon légy, hogy azt megvédjed... Te még nem érted ezt, de majd ha felnősz, meg fogod érteni.. ■ Ügy-e, mamka, elmondod neki? Az özvegy hangtalanul bólintott. — Otthon megmondom, hogy ma­guk milyen jók voltak — folytatta Péter az özvegyhez fordulva. Majd egy papírt vett elő. — Leírom a címemet, majd ha teljes béke lesz, írjanak nekem. Mindent írjanak meg. Majd ha Pisti iskolába jár, ő is ír biztosan... És elment. A vásártéren búcsúz­tatták őket a falu lakói. Egy öreg bácsi mondott búcsúbeszédet, meg­köszönte a szovjet katonák jóságát, szeretetét. — Köszönjük nektek, hogy harcoltatok érettünk. Vigyetek szabadságot minden népnek. Ezután is küzdjetek azért, hogy a béke vi­rágozzék az egész föld területén... Mi megfogadjuk, hogy azt az életet, amit ti adtatok nekünk, jól fogjuk használni és bebizonyítjuk, hogy nem volt hiábavaló véretek hul­lása. .. — Béke! Szabadság! — zúgott kó­rusban a szovjet katonák ajkáról a már jólismert két gyönyörű magyar szó. Ez volt a búcsúzás. Elmentek. Győztesként, új világot hagyva ma­guk után. És Péter is közöttük me­netelt. Hl * * P isti már a hetedik osztályba jár. Elhatározta, hogy to­vábbtanul. Mérnök szeretne lenni- Jól tanul, tiszta kitűnő. Egyik nap, amint hazatér az is-. kólából, látja ám, hogy az asztalon egy levél van. Vajon ki írhattd? — Péter bácsi! — kiált fel, amint meglátja, hogy a Szovjetunióból jött a levél. Izgatottan bontotta fel s olvasni kezdte. Magyarul volt írva. Lám, még nem felejtette el a magyar írást és a magyar szavakat! A levélben ez állt: »Kedves Pistike, Kedves Mama! Én szerencsésen hazaértem, nem lett semmi bajom a háborúban. Nálunk békés élet folyik. Családom boldogan él. Kisfiam, aki most he­tedik osztályos, üdvözletét küldi Pistinek. írjanak sokat, mindenről, minket minden érdekel. Minden jót kívánunk. Péter és családja«. Ezt olvasta és máris rohant, ke­zében a levéllel a tsz felé. Még az ajtót is elfeledte bezárni. — Édesanyám!!! — kiáltotta már messziről, ahogy a baromfifarm fe­lé közeledett. — Édesanyám! Levelet írt Péter bácsi! — mondta kitörő örömmel és kapkodó lélekzettel, ahogy odaért. Anyja könnyes szemekkel olvasta el, de közben mosolygott. — Látod kisfiám, még nem fe­lejtett el bennünket — mondta. — Most hamar írjál te is neki. Min­dent írj meg annak a jó embernek! Hogyan élünk, szóval mindent! Pisti boldogan rohant haza és azonnal hozzáfogott a levélíráshoz. Ezt írta: »Kedves Péter Bácsi! Kimondhatatlan öröm ért ben­nünket, amikor levelét megkaptuk. Most mindenről tudnék írni. Leg­először is megírom, hogy édesanyám velem együtt nagyon boldog. Ö so­kat beszélt nekem arról, amiket ma­ga mondott a hazáról, amikor még kicsi voltam és amit akkor még nem tudtam megérteni. Most már értem. Azon leszek, hogy úgy éljek, ahogyan Péter bácsi mondta. A mi kis falunk nagy változáson ment át, mióta Péter bácsi itt járt. Biztosan visszaemlékszik a mi kis sötét szobánkra. Most már nem sö­tét, mert villany világít nálunk is. Ha most látná a falunkat, nem is ismerné meg. Én a nyolcadik osztály elvégzése után középiskolába megyek. Mérnök szeretnék lenni. Édesanyám a Béke Termelőszö­vetkezet tagja. 420 munkaegysége van. Baromfigondozó. Mi nagyon jól élünk, nem úgy, mint a múlt­ban. Én is mennyit szenvedtem, kedves Péter bácsi! Itt minden a maguk hősi harcát dicséri, az új gyárak, új épületek, minden. Mit íriak még? Üdvözöljük fele­ségét, fiát, aki, mint maga írja, szintén a hetedik osztályba jár. Ír­ják meg, hogy ő mi szeretne lenni, ha továbbtanul. Minden jót kívánunk mindnyájuk­nak: Pisti és édesanyja«. Aztán még utóiratnak odaírta: »Mi hálás szívvel köszönjük a maga, és a többi szovjet lcatona hő­si harcát, amelynek árán mi magya­rok szabadok, boldogok lehetünk.«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents