Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-13 / 61. szám

Qit&daL&m SOMOGYI RÜGYEK JK daíiz 1KOZMA LÁSZLÓ: A Párt Még akkor nem voltál, mikor <5 született, hogy emberré tegye az embert, s életet adjon a könnynek, mii sokszor szórt el apánk .,. — Elvtárs! Teérted van, küzd és harcol a Párt! Még csak mosolyogtál a tavasz díszein, amikor jajgattak, s vért szórtak ezreink börtönök mélyén, hogy kenyéri adjon a nyár... — Elvtárs! Teérted volt a vér, a harc, a Párt! Ö áll élen harcban, fogja a fegyvered. És Irányítja a csákányt, hogy rom helyett élet fakadjon a felszabadult hazán ... — Elvtárs! Teérted van és benned küzd a Párt! Ö mindig veled van, irányít és nevel, Tudatos harcosnak tanít, hogy éberen felismerd az ©Ment, míg nem ront le reánk . .. — Elvtárs! Anyád, jövőd és életed a Párt! Teérted volt. Érted, egész munkásosztály és érted dolgozó paraszt, kit a kulák rabolt és kifosztott, hogy növelje hasát... — Elvtárs! A tied és mindnyájunké a Párt! Ő általa épül a gondtalan jövőnk. Ö a harci zászló, a Béke — nagy nekünk! — minden a Párt! Kövesd és bátran vívd csatánk: miénk a győzelem! Éljen, éljen a Párt! Kozma Lászlló »A Párt« című verse győzelmeink szervezőjét, az új étet megteremtőjét, a mi »harci zászlónkat« dicsőíti: a mi nagy pártiunkat, a kommunistáik pártját, a Magyar Dolgozók Pártját. Versé­ben felsoroUja, hogy a költő, de minden becsületes dolgozó ember számára mi a pánt, s megálDapodik abban, hogy a párt a múlt nycirriiotrú- ságos, rab életéinek szabadságért küzdő harcosa, a jelen időik ir.aigy harcá­nak szervezője és a jövő bcIBdogságot (tartalmazó vezérlő csillaga, -harci zászlónk, a béke: egyszóval minden, ami a haladást jelenít Ezeknek fel­ismerése és bátor megvaíGiása, a teller sedéstől átfűtött hang és -töretlen (lien- ■dület a vers végéig azok, melyek kisebb formai hibái ellenére is jóvá. harci dalié teszik ezt a verset. Az egybefonódó sorok -lendületessé, magyibaitiásiúvá teszik a'költeményt,. Flórig József: SOMOGYORSZÁGBAN Sárgaszínű kankalin virult vadvíz partjain s a rét zöldjén (békés táj) éj utáni hűs homály harmatcseppje reszketett s lépteimre permetet szórt susogva: sohse félj, tiéd a hegy, puszta, tér. Botosispán botja tört, , csendőr -puskát sose tölt, gyáros nem lop órabért, bankár nem vár kamatpénzt, nem üvölt az ezredes, igaz világ csendje ez s ily szép világ hajnalán lépkedtem friss-szaporán. Az út mentén büszke domb, rajta, kanász bandukolt s dombon síkon, hegyen át, mint óriás gólyaláb (valóság és nem csoda!) állt a fény kőoszlopa s. feledtetőn, ami volt drótjai közt szél dúdolt. . . * * * Ez a vers szűkebb hazánk: Somogy- ország természeti szépségeit zengi ágy, hogy észreveszi a tájban a meg­változott életet, az embert is. A vers "zép, igazán somogyi természe­ti képpel kezdődik, tele szép költői kifejezésekkel, az érzelmi hatást fokozó alliterációkkal. A második varsszak megváltozott életünk lé­nyegét mutatja be úgy, hogy felso­rakoztatja a bűnös múlt átkos el­nyomóit s tagadja jellemző tevé­kenységeiket. Szinte érezni lehet, hogy milyen jól is esik ilyen szép, ilyen igaz, minden elnyomótól meg­tisztított világba sétálni. Ez a tény még az ember lépteit is frissebbé, szaporábbá tes%i, mintha mondaná: siessünk emberek, mielőbb építsük fel boldog jövőnket. S a harmadik versszakban a kanász mellett már valóságként ott áll végig a dimbes- dombos határban — mint megany- nyi gólyaláb — a villanyducok be­tonból készített végtelen sora. aaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaiiaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaHaaaaaaaaaa*a naiaiiiaRiiiiiaiiiiiiiiaiiaiiBiiBBiiiBiNiiiiiiiiaiiiBBandBiiBnHai Néhány szó az öntevékeny színjátszó csoportok míísorválasztásáról MEGYÉNKBEN széles, kiterjedt mederben hömpölyög már az önte­vékeny színjátszó mozgalom. Sok községben nemcsak egy tömegszer­vezetnek van csoportja, hanem két- három színjátszó csoport is működik. Mivel a színjátszás iránt nagy az érdeklődés és a színjátszásnak igen fontos nevelő szerepe van, érdemes megvizsgálni, hogy a darabok kivá­lasztása milyen irányban halad. A falusi színjátszó csoportok zöme helyeseit értelmezi a műsorválasz­tást és olyan darabokat mutat be, amelyek mélyértelmű gondolatok­kal, nemes eszmei tartalommal ala­kítják, formálják, csiszolják a né­zők ízlését és öntudatát. Zsúfolt kultúr otthonok színpadán elevene­dik meg a »Pettyes«, sok csoport vitte és viszi színpadra a »Bort«, a »Csikóst«, a »Liliomfit«, de nem ritka a »Kőszívű ember fiai«, a Bujócska«, a »Holnapra kiderül« és a »Ludas Matyi« bemutatása sem Mindezek a címek igazolják, hogy Somogy megyében a színjátszás ál­talában jó úton halad, mert a ki választott darabok mondanivalója tanít, nevel és szórakoztat. Súlyos mulasztás lenne azonban, ha elhallgatnánk azokat a hibákat, amelyek szennyes foltként fertőzik aZ' egészséges népi színjátszás to­vábbi fejlődését. Még mindig akad olyan csoport, amely erejét megha­ladó művet választ. De nem ez a 1ő veszély. A műsorválasztás rákfe­néje a régi rossz népszínművek el­burjánzása. Egyes vezetők jobbolda­lig opportunizmusát kihasználva, sok »ázalék-író« terjesztette fércműveit 1953-ban. Pl. »vitéz« Pölöskei János Komárvárosból a népművelési szer­veket megkerülve, áttörne gszerveze­tek falusi alapszerveihez küldte ajánlásait. Ilyen hangon kérlelte a tömegszervezeteket munkáinak meg vásárlására: »Mélyen tisztelt uram! Az úi kormányprogram után ismét lehetődé vált, hogy műveim napvi­lágot lássanak« stb. A mézes beve­zető után sorra traktálta a mételve- ző darabokat, mint: »Szőkét Terka próbahete«, »Férjhez megy a bíró lánya«, »Bokrétás Marika« stb. Pö­löskei munkáin kívül más hasonló »írók« darabjai is előkerültek a fa­lusi ládafiákból és több színjátszó csoport tűzte műsorra a polgári szenny irodalom korcs és hazug ter­mékeit. A népművelési osztály eré­lyes intézlzedéssel szüntette meg a híglevű művek terjesztését, de az idei tél ismét több helyen, hívta elő rejtett odújából a dohos népszínmű­veket. A LEGTÖBB ESETBEN olyan csoportok készültek rossz darabbal, amelyek nem neveztek be a kultúr- versenybe. Tudták, hogy ilyen »mű­vekkel« nem vehetnek részt a ver­senyben és olyan taktikai módszer­hez folyamodtak, hogy közvetlen az előadás előtt kértek engedélyt a népművelés szerveitől. Ezzel mint­egy kész tények elé állították a népművelési apparátust és arra hi­vatkoztak, hogy az előadást az egész falu várja, mert már több hete ké­szülnek és költségeik vannak, ame­lyeket a bevételből tudnak csak fe­dezni. Amikor a járási tanács nép­művelési csoportja ennek ellenére sem adott engedélyt, a heves fiata­lok nem egy esetben azzal vádolták a népművelési csoportokat, hogy »gátolják az ifjúság szórakozását«. Sőt ennél cifrább eset is történt Várdán. Itt az ifjúság a »Kraszna- horka büszke vára« c. irredenta da­rabot akarta színrevinni, de a köz­ség fiatal tanítónője: Völcseiné nem javasolta. Erre kitiltották a kultúr- otthonból és meggátolták abban is, hogy az úttörőkkel ott próbáljon. A .kitiltásra . Ugyan nincs joguk, mert a kultúrotthon nemcsak az if­júságé, hanem az egész falué, más­részt pedig tapintatlan és goromba bánásmód egy nevelővel szemben, akinek meg kellene köszönni a ba­ráti tanácsot. Ez azonban, még nem volt elég Várdán. Felcserélték a rossz darabot egy még rosszabbat, a »Csete-paté«-val, amely a kulákvi- lágot eszmélyesíti. Más községekben átírták a dara­bokat és csendőr helyett rendőrt ír­tak, úr helyett pedig .elvtársat. Gál János komiósdi fiatal pl. arra kéri levélben a népművelési osztályt, hogy a »Heje-huja kézfogó«-t poli­tikailag alakítsuk át és küldjük visz- sza nekik. Súlyos tévedések ezek, mert a ré­gi. rossz népszínművek bemutatásá­val ferde és hazug képet adunk az életről. De ezeknek a daraboknak a művészi értéke is nulla. Arra kér­jük a falusi színjátszó csoportok tag­jait, hogy ne ezeket a rongyokat szedjék össze, hanem válasszanak színdarabot klasszikus íróink mun­káiból és a ma élő írók műveiből. A végi, rossz népszínműveket pedig szolgáltassák be a népművelési szer­vekhez, hogy azokból a papíranyag felhasználásával új, értékes színda­rabokat nyomhassanak, mert a rongy másra nem való. A NÉPMŰVELÉSI SZERVEK to­vábbra sem adnak engedélyt a nem kívánatos darabok bemutatására. Éppen ezért kérjük a színjátszó cso­portokat, hogy még mielőtt hozzá­kezdenének egy-egy színmű bemuta­tásához, kérjenek tanácsot az illeté­kes népművelési szervektől. Az ajánlott műveket tartalmazó kataló­gust a népművelési ügyvezetőknek megküldtük. Honfi István népműv. oszt. vez. Megyénk szabadságharcos hagyományaiból A dicső emlékű 1848—49-es szabadságharc kezdetének 107. évfor­dulóját ünnepeljük 2 nap múlva. Ebből az alkalomból közöljük az alábbi írásokat, melyek megyénk pedagógusai által közel 3 évi áldoza­tos munkával készített községi monográfiákból valók. Ezek a részletek is bizonyítják, hogy megyénk lakói mondhatni egyemberként álltak a haladás eszméi mellé és fogtak fegyver híján kiegyenesített kaszát vagy kapát hazánk ellenségei: Jellasich és az osztrákok ellen. Noszlopy Gáspár és az ecsenyi fiúk Március 15 megünneplésére készülnek Kaposvár fiataljai Megyeszerte nagy előkészületek folynak március 15 megünneplésé­re. Kaposvárott március 14-én este kezdődik az ünnepség a Városi Színházban, ahol Petőfi-estet ren­dez a DISZ Bizottság. Ünnepi be­szédet mond László István elvtárs, a Megyei Tanács elnöke. Utána a város kultúrcsoportjai szerepelnek és szép műsorral szórakoztatják a fiatalokat. • Március 15-én délután 3 órakor az iskolák és üzemek fiataljai Petőfi és Kossuth szobrát koszo- rúzzák meg. A koszorúzás! ünnep­ségen Hrabovszky Mihály elvtárs, a Megyei DISZ Bizottság titkára mond beszédet. A Munkácsy Mihály Leánygim­názium növendékei a Himnusszal kezdik az ünnepséget. Ünnepi be­szédet Liber Éva növendék mond. A somogyi nemzetőröket tclborzók a itöblbii scmctgyii fadiuk meftetit Po- Láirayto-a is eíliátoigaftiak -és sdk em­bernek fej-élbe nyomták a csákót. Az újdicinfsüÜt nemzetőrök Noszlopy Gás­pár híres somogyi feükeQővezér por- íyázó csoportjához csatlakoztak és 1848. szeptember 26-án már Marcali .környékén küzdöttek a Boronka felől közieíiedő Jelüiasich ho-rváit bán gya­logságával!. A jórészit csak kaszával felfe-gyverziatt pár sziáz főből élté ma­gyar felkelő s-ereg ©’(számiam ronitotit neki a túlerőben lévő és iőt felszerelt elllieinisiégnek. Rövid, de véres esiaiba uítiám a rác csapatok zöme Somcgyvér fellé menekült, másik része pedig mieigaidita magáit. 1849. tavaszán az osztrákok ellep­ték egész Somcgyot, Polámy község az ©'fenséges csapatoktól küüömössibfo kánt iniem szenvedett, ment a ro-ssz utak miiaűt. a faluba bemenni., vagy a falun átvonulni nagyobb csapat nem tudatit. Ebbein az időben a márciusban kor­mánybiztossá lietit Noszlopy Gáspár felhíváséira Pcdiánybcil Ss elániduütafc Marcaliba, ahol a felszabadító erők csoportja gyülekezett. A cél Kapos­vár felszabadítása, majd az osztrák csapatok Soimogybói -váló kiverése v-dlt. Noszfiopy csapata Ikörülfbedtüll 6 ezer főt tett ki. E csapat két oldaliról tört Kaposvárra és a város lakossá­ga nagy örömmel és baráirtiaíjain lelke­sedéssel fogadta a fegyvernél és ka­szával vegyesen felfegyverz sitit mar gyár feCkeííőkeit. Nagy volit azonban -a meglepetés, miért a városba venuMk egyetlen osztrákot sem fláttak Kapo-sbain. Az osztrákok pamameshtefea ugyanis idejében értesült a támadásról!, s gyor­sain elmenekült seregével együtt. N-oszlopy egyenesen a megyeházá­ra lovagolt, ahcO. elfogta a császára érzelmeiről közismert megyei főor­vosit, s utána átvette a vármegye ve­zetését. Kossuth nemsokára főispán­nak nevezte ki -Noszlcpyt. A (bátorsá­gáról ismert hazafi merész terve ki­válóan sikerült és májusban nemcsak Somogy, de Tolna és Baranya nagy- része is felszabadult -az osztrákok el­nyomása alól. Kaposváron ebben az időben egy honvéd zászlóalj felállítását kezdték meg. A sorozás a megyeházén volt,. A szabadság ügyéért valló lelkesedés olyan hatalmas méreteket ölttiötit, hogy még 14 éves gyermekek is je­lentkeztek katonának és, kérték fet- telvételüket a honvédségibe. Egy régi könyvből való a következő igaz (tör­ténet, mely néhány ecsenyi fiúval esett meg. Az ecsenyi 13—14 éves ifjak ugy-amds elhatározták, hogy be- | állnak honvédnek. -Ezért begyalogol- ■íak Kaposvárira és odaéllitiaJk a toíbor- zófoiiZottiSág elé. — Miit. akarsz, gyerek? — kérdezte az -orvos az egyik ecsenyi fiútól. ■— Katona alkarok tenni és védeni akarom édes magyar hazámat — te­lente katonásam az ifjú. — Hát, édes fiam, ez nagyon szép, de arra nékem nincsen felhatalmazá­som, -hogy ilyen kis gyermekeket a honvéd zászlóaljba felvegyek. A fiú nem haigyfia magát. KálhaSga- tásira jelentkezett a főispánnál-. Noszliiopy főispán nagy szeretettel fogadta a -14 éves gyermeket és né­hány íiiata.1 társát, akik vfiíiam-einy- nyien azt kérték, -hogy ne tekintsék korukat, hanem vegyék be a honvéd zászlóalj kötelékébe imimdmyájukait. Noszliiopy igyekezett lebeszélni erről őket. — Nehéz feladatokat vér a nemzet katonáitól, egész férfiak kellenek a csatatérre, nem gyermekek. Marad­jatok ti még otthon, kedves -gyerme­kek. Az egyik ecsenyi fiú tüzes szemét rámeresztette Nosztopyma: — Hát nem vesz fel az úr bennün­ket? — (kérdezte. — Nem! — felelte Noszlopy. — Akkor tudja meg, uram, hogy mindnyájan, akik itt állunk, az ön színe előtt, két peirc múlva halottak vagyunk, mert vagy katonák leszünk, vaigy agycnlöj-üfc magunkat. Noszlopyt 'meghatotta ez a párat­lan telkeisedéisi, dé meg egy kérdést tett fel nekik: — Aztán tudtek-e engedelmesked­ni? Tudtok-e nélkülözni-, harcolni, küzdeni és ha kell vérezni a hazaért? — Mindhalálig! — kiéltoitták lelke­sen a -fiúk és a következő percben már újra ott áVtotfcak az orvos előtt a főispán kezeírásával, aneüy megen­gedte, hogy felavassák őike-t a hon­véd seregbe. Eddig tart a kissé regényes. de szórói szóm igaz történet. Ebben az időben minden megtörténhetett, igen nagy dolgokat műveitek az emberek A megye minden szabója nagy igye­kezetre! varrta a (honvédruháka*. Na­ponta körülbelül 100 embert szereltek fei ° 127. kapóst h-omvédzászlóaljban mely zászlóalj már 1849. j, inius ele­jéin teljesem -menetkészen állott. Mindemből kellett az anyag. A ka­posvári templom tornyából is -levet­ték a hairangdkiait, me'yekből ágyukat öntöttek. Húszárszézadck, vadászkü- íönítmények vonultak ekkor Buda félé a győzelmes honvédcsapatok ki­egészítésére . . . (Részlet Somfai Sándor: Polány monográfiája című munkájából.) Jellasichék előre ittak a medve körére Zamárdi és környékének lakói ugyancsak nagy lelkesedéssel vettek részt a szabadságharcban, mégpedig a 7. honvéd zászlóalj kötelékein be­lül. ügy történt, hogy Jellasich rác csapatai Zamárdiban telepedtek le rövid pihenőre. A templom mögötti Szent János-szobor előtti téren nagy lakomát csaptak, ökröt sütötttek. Az ilyen finom eledelre aztán nagyon meg is szomjaztak. Bor azonban nem volt. Gondoltak egyet és felkeresték Zamárdi híres bortermő hegyét és feltörték a Csonka­féle pincét. A hordókat a lakoma színhelyére szállították: jó hangulat is kerekedett a szokatlanul tüzes bortól. Erről az eseményről maradt fenn a következő vers is: Rácok, rácok szerviánok. Csonka borát megittátok. Mérges a Csonka, Inna, ha vóna, Száraz a torka. A jó hangulat vérmes reményekre serkentette a rác hadat. Atet énekelték, hogy: "** Magyarország kis-menyorszác/ Holnapután reánk osztják. Hogy mennyire sikerült ez a tervük, arról a pákozdi csata, a szőlős- györöki vereség és a szégyenteljesfutás beszél... (A fenti részlet Bodolay Gyula: Zamárdi története c. munkájából való.) Hogyan csapta be nyolc magyar huszár az ellenséget? A megyénk délnyugati szögletében fekvő Szemtan,hályhegy sok régi tör­ténelmi eseménynek volt szemtanú­ja: 1848-ban sem volt másként. Jeilíasicih ugyanis először a Dráva partját raboitafta végig, mielőtt Du­nántúlra tört. volna. Az áttörés előtt a szemközti Lébomoveczban gyüleke­zett a horváit sereg. A magyarok ál­lásai Saemitmiihályihegy dombjain vol­tak, sitt helyezkedtek el Perczal Mór ágyúi áis, a számukra ásott földíán- cokban . Amikor észrevették a -borvát sereg gyülekezését, a magas ágyúál­lások föidisénc-aiin, a fesztumgcai ügyelő 8 magyar húsztár lovával foly­vást körüljárt a sáncokon, hogy be­csapják a ihorvátekat: azt htgyjék, hogy nagyon sokam vannak. Jellasich nem is indított ekkor támadást. Per- ezal pedig a 100 méter magas domb­ról kényelmesem égyúztatta a tég­ládba szeműt rác csapatokat. (Eperjessy Ernő: Szentmi-- Itályhegy monográfiája c. munkájából.)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents