Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-06 / 55. szám

Vasárnap, 19ő5. nsárciu» 6. SOMOGYI NÉPLAP 7 A mérlegbeszámoló közgyűlések elé Néhány nap múlva szerte a me­gyében megkezdődnek a ktsz-ek mérlegzáró közgyűlései. Visszate­kintve az elmúlt év munkájára, azt látjuk, hogy kisipari szövet­kezeteink nagyrésze az elmúlt öv­ben jó gazdasági eredményt ért el. A zárszámadások megmutatják, hogy a kollektív termelés mind gazdasági, mind termelékenységi vonalon bebizonyította fölényét az egyéni termeléssel szemben. Évről évre nő a szövetkezetek vagyona, emellett a szövetkezeti dolgozók jövedelme is jelentékenyen emel­kedik. Komoly eredmények van­nak a gépesítés és a műszaki fej­lesztés terén is a szövetkezetek­ben. Ez természetesen nagymér­tékben elősegítette a termelékeny­ség nagyarányú növekedését. Ezenkívül a szövetkezeti dolgozók lelkiismeretes munkája komoly mértékben járult hozzá a kisipari termelőszövetkezeti mozgalom fej­lődéséhez is. Á szövetkezeti dolgozók jó mun­kájának gyümölcse az, hogy 1954. évi tervüket 112,6 százalékra tel­jesítették. A szövetkezeteknek 8 441 700 forint a tiszta nyeresége, melynek 24 százaléka kerül a szö­vetkezeti dolgozók között felosz­tásra, munkájuk, keresetük ará­nyában. A fenti eredmények pártunk és kormányunk sokoldalú támogatá­sával jöhettek létre. Az eredmé­nyek mellett azonban hiányossá­gok is kísérik munkánkat. Komoly hiba van az önköltség alakulásá­nál. Szövetkezeteink döntő többsé­ge nem tette magáévá pártunk Központi Vezetőségének az önkölt­ségcsökkentésre irányuló határo­zatát, mely azt eredményezte, hogy 1954. utolsó negyedevében a harmadik negyedévhez viszo­nyítva 1,6 százalékkal emelkedett az önköltség. Az önköltség emelke­déséhez hozzájárult az anyaggaz­dálkodás és a bérgazdálkodás te­lén fennálló lazaságok, a te',hn*ió- giai fegyelem be nem tartása, a szövetkezeti vagyonnal való lel­kiismeretlen gazdálkodás, mely több szövetkezetben megmutatko­zik. Szövetkezeteink vezetőinek, dolgozóinak össze kell fogni és meg kell vizsgálni a hibák forrá­sait. Most, amikor a szövetkezetek vezetői és a tagság mérlegbeszá­moló-közgyűlésen szamotvetnek múltéin munkájukkal, törekedje­nek a hibák bátor feltárására, ar­ra , hogy az új gazdasági évben ezeket kijavíthassák, hogy jobb munkát tudjanak végezni. Boros Gyuláné KISZÖV megyei elnök. Országosan ellenőrzik a gépkocsik üzemanyagfogyasztását A népgazdaság, illetőleg a köz­lekedés szempontjából igen jelen­tős szervezetet állított fel az Autó- közlekedési Tudományos Kutató Intézet. A Minisztertanács határozata folytán országosan megszervezte a gépkocsik tüzelőszer- és üzem­anyagfogyasztásának ellenőrzését ■és műszaki felülvizsgálatát. Eddig Budapesten, Székesfehérvárott ^szervezés alatt), Győrött, Zala­egerszegen, Pécsett, Szegeden, Bé­késcsabán, Debrecenben, Szolno­kon, Miskolcon és Gyöngyösön állított fel kirendeltségeket. Az üzemaftyagfogyäsztäs ellenőrzésé­vel egyidejűleg a pécsi kirendelt­ség vizsgálja felül a körzetünkhöz tartozó gépkocsik karburátorait, gyújtóberendezéseit. A gázolajt adagoló-szivattyúk felülvizsgálatá­lra egy későbbi időpontban kerül sor. Az ellenőrzés már eddig is meg­lepő eredményeket hozott. Soroza­tosan kiderült, hogy egyes gépko­csik fogyasztása a norma kétszere­sét is meghaladja. De ezen túlme­nően is nagy a szolgálat gazdasági jelentőségeimért hibás beállítás­ból üzemzavarok támadhatnak. Ezzel a vizsgálattal azonban gyor­sabban sor kerül ezek elhárításá­ra. A kirendeltséghez befutó gép­kocsikról megállapítja a szolgálat, mit fogyaszt az érkezéskor való műszaki állapotában, s mennyi a fogyasztás beállítás után. A vizs­gálatról az üzembentartó írásos bizonylatot kap. Itt jegyezzük meg: kívánatos, hogy a vezető az ellenőrzéshez vigye magával a gép­kocsi törzskönyvét. Örömmel regisztráljuk a nagy- jelentőségű szolgálat bevezetését. A kirendeltség a gépkocsikat — tíz- és tízezer kocsi rendszeres el­lenőrzéséről van szó — műszakilag teljesen felülvizsgálja ás útbaiga­zításokat ad a helyes üzemeltetés­A Húsüzem vágóhídi és húsfeldolgozó részlegének munkásai maradéktalanul teljesítik vállalásukat A felszabadulási munkaver­seny eredményeit a Húsüzemben rendszeresen értékeli az értékelő bizottság. Február második dekád- jában a legjobban dolgozó brigá­doknak egyike a vágócsoport volt 162,7 százalékos átlagteljesít­ménnyel. Emellett munkájuk mi­nőségét is állandóan javították. Borjúbőr-selejt nem volt, a sertés­bőrnél is a megengedett selejtszá­zalék alatt volt termelésük. A vágócsoport példásan teljesítő dolgozója Delly Gyula, Segesdi Jó­zsef és Újbányái Ferenc volt. A húsfeldolgozó-részleg brigád­jai közül a töltő-brigád ért el jó eredményt, a selejtszázalék náluk is a megengedett alatt volt. Ugyanezt mondhatjuk el a' ke­verő, füstölő és a csontozó, brigád­ról is. Teljesítményük jóval meg­haladta a 10Ü százalékot, a mun­kájuk minősége ellen sem volt ki­fogás. lllll!H:!l!lltll[|l!lllll!IIIIIjillllillIII1IIUIi:illll!liniHI!ll!nill]l!!ll!ligi!lllll!l Á FUNDAMENTUMTÓL A TETŐIG —'( Pálfi elvtárs, a zord téli időjárás ellenére melyik építke­zésen van élet, hol megy leg­jobban a munka? A Somogymegyei Építőipari Vállalat lelkiismeretes verseny­felelőse rövid gondolkodás után ad a kérdésre választ: — A Tanítóképzőnél — mond­ja, s az asztalra halmozott ver­senyvállalások és értékelések tö­megéből biztos kézzel választja ki a Tanítóképzőét. • Nézzük csak, mit vállaltak, s főleg mit teljesítettek? Pálfi elv­társ jogosan büszkélkedhet az 'eredményekkel, a Tanítóképző építői az elmúlt téli hónapok során jól dolgoztak. Március 30. helyett már február 5-én átad­ták rendeltetésének a második szekciót. Vagyis már február 5- én birtokba vehette a tanulóifjú­ság az épület egyik szárnyát. Csupa dicsérő szót hallunk Kollár János kőművesbrigádjá- rói, Horvath Sándor, Horváth Magda segédmunkás-brigádjá­ról, az elismerés, a megbecsü­lés hangján szólanak Bóna Já­nos elvtársról, az építkezés mun­kavezetőjéről is. a * * jEr* nnyi elismerés hallatán már csak meg kell is­merkedni ezekkel az emberek­kel! Keressük meg őket az építkezésnél! Az épület csendes, lárma nem hallatszik, csak a tanítás halk zaja szűrődik a termekből a fo­lyosóra. Az építésvezető kicsi kis iro­dájában derűs tekintetű, jó hangulatú emberek fogadnak. Lám, lám, ez a vidámság, ez a jókedv is hozzájárul az ered­ményes munkához! A vidám és jókedvű ember könnyebben megbirkózik a feladatokkal. Az optimista ember érzi azt, hogy a munkával folytatott harcban csak ő lehet a győztes. Ilyennek képzeltem Bóna elvtársat is az első néhány szó után. Ezt az érzést a későbbi beszélgetés so­rán csak megerősítette bennem. Élvezetes hallgatni, amint me­sél, vidáman, jókedvűen, akár nehézségekről, akár eredmé­nyekről van szó. Kezdettől fog­va dolgozik az építkezésen — ahogy mondják: ő rakta le az épület fundamentumát. — Volt úgy — peregnek aj­káról a szavak —, hogy már kezdeni kellett volna a munkát, a szakmunkások a helyükön is voltak, de nem volt segédmun­kás. S jött a barátságos utasí­tás vagy kérelem: »Bóna elv­társ, te jó szervező vagy«. Vagyis röviden: — segédmun­kás kell. És lett. Mehetett a munka. Arra a kérdésre, hogyan ér­ték el a téli hónapok folyamán a 100 százalék fölötti teljesít­ményt (pl. februárban 141 szá­zalékot), először csak ennyit vá­laszol: —- Biztosítottuk a munkafel­tételeket. Nagyon egyszerűnek hangzik ez, végrehajtani azonban már nem ilyen könnyű. — Nem kell itt az emberek­nek egy percet sem arra várni, hogy mi lesz a következő mun­ka, sőt legtöbbször azt mond­tam : »Gyere már le onnét, mert itt is munka vár rád«. Kihasz­náltuk a munkaidőt —, mondja Bóna elvtárs. — A másik segítőtársunk a gép. Jelenleg ott áll kettő ma­gányosan — mutat az udvarra —• a daru és a betonkeverő. A betonkeverő útrakészen, ez már megtette kötelességét, itt nincs rá tovább szükség. A téli hónapok alatt jó szolgálatot tett. A hidegben kokszkályhával állítgatták körül, hogy a fagy­ban semmi baja ne történjék, hogy időben be tudják fejezni a munkát. — De segítőtárs a daru is — toldja meg Bóna elvtárs — ez volt az építkezés lelke. — A gépek, a jó anyagellá­tás, munkaszervezés mellett nem szabad elfeledkezni az építke­zés segéd- és szakmunkásairól sem! — teszi hozzá Bóna elv- társ. — A dolgozók nagyrésze fiatal, fiatal mint ember, fiatal mint szakmunkás. irp s mi tegyük hozzá még, hogy Bóna elvtárs jól megérti magát velük. Nemcsak a rendet és a jó munkát köve­teli meg, hanem meghallgatja a dolgozók egyéni problémáját és ha tud, segít is rajtuk. Mun­katársai szívükbe zárták. Mint munkavezető a felszabadulás óta dolgozik, de munkahelyről munkahelyre szívesen követik a dolgozók emberséges maga­tartásáért. Pedig neki is van­nak problémái! Tréfálkozva megjegyzi: — Vendégségbe járok haza egy héten egyszer. öt év óta küzd egy lakásért, de talán most sikerül (csak el ne kiabáljuk). Mégsem tört le, vidáman dolgozik. Eddig még majdnem minden építkezését határidő előtt fejezte be. — Bóna elvtárs, milyen ér­zés az, ha egy épület elkészül és átadják rendeltetésének? — kérdezzük tőle búcsúzóul. Csak ennyit mond: — Jó. De ebbe az egy szóba szíve egész melegét beleönti, benne cseng az a nagy-nagy szeretet is, amivel építette ezt a hatal­mas épületei: a Tanítóképzőt is. P. L Jlleílíl&ik exjhzshjiigi/hol Látogatás a Kaposvári Kórház koraszülött részlegében! Ha olvasóink meg akarnak ismerkedni a koraszülöttek fogalmával, nézzék meg az első képet, melyen két újszülött leányka látható. Az egyik időre született, életképes, 3 kg 20 dkg; a másik hat és fél hónapra, te­hát idő előtt született. Ez utóbbi életképesnek alig mondható és mind­össze 80 dkg. A koraszülöttek rendes újszülötteink mellett szinte poron­tyoknak látszanak és nem csoda, ha a régi görögök a Tajgetos hegyről mély szakadékba dobták őket. Felkerestük a Kaposvári Kórház gyermekgyógyász főorvosát, dr* Svastits Pál egyetemi magántanári és vele beszélgettünk a koraszülöt­tük kérdéséről. A kérdéseket és a kapott választ az alábbiakban közöljük: MILYEN A K OR ASZÚ LÖTT- ELLÄTÄS MÚLTJA ÉS JELENE? Magyarországon a második világ­háború előtt nem működött korsze­rű koraszülött osztály. A felszabadu­lás után egészségügyi kormányza­tunk alapvető intézkedéseket tett a koraszülött-kérdés megoldásával kapcsolatban. Hazánkban évről évre egy­re modernebb koraszülött-osztályok jöttek létre. Már 1949-ben megnyílt a főváros korszerűen felszerelt koraszülött-otthona, majd a vidéki klini­kákon és közkórházukban is létesültek hasonló intézmények. Kaposvárott 1953-ban nyílt meg a kórház gyermekosztályának kora­szülött-részlege. Tervezését és kivitelezését kórházunk műszaki osztá­lya végezte. A koraszülött-részleg három kórteremből áll. Ezek közül a »kondicionált« részleg a legnagyobb, mely 5 db egymás mellett elhelye­zett, minden oldalról teljesen zárt üvegboxot (fülkét) foglal magába. Egy- egy boxban^ két koraszülött fér el. A kisebb kórtermek — az úgyne­vezett átmeneti részleg — a boxokból kikerülő, bizonyos fejlődési fokot elért koraszülöttek elhelyezésére szolgálnak. A. részleg jelenleg 20 cse­csemő befogadására alkalmas. MI AZ A „KONDICIONÁLT“ LEVEGŐ, MILYEN CÉLT SZOLGÁL ÉS HOGYAN ÁLLÍTJÁK ELŐ? A koraszülöttek normális életműködést alig-álig képesek kifejteni. Mi mesterségesen igyekszünk megteremteni számukra azokat a viszonyo­kat, melyek az anyaméhben természetszerűleg rendelkezésükre álltak. A koraszülött hőanyagcseréje rossz: kevés meleget termel, a párolgást sem tudja csökkenteni,., tehát gyorsan lehűl és tüdőgyulladás követke­zik be. Ugyanakkor légzésük és táplálkozásuk sem tökéletes. A kora­szülöttek igényeinek megfelelően előkészített levegőt hívjuk kondicionált levegőnek. A fűtőházbán elhelyezeti gép i'entillátorral szívja be a leve­gőt, majd felmelegíti és párásítja. Az egyes fülkékbe tehát előmelegí­tett és páradús, friss levegő áramlik be. A lehűlés megakadályozására ggzfűtéses radiátort és elektromos fűtőtestet helyeztünk el. A szellőztetés ugyancsak ventillátor segítségével történik, mivel a levegő oxigéntartal­ma nerh elefféndö 'á koraszülöttek részére, ezért külön vezetéken ke­resztül oxigén-pótlást juttatunk a fülkékbe. Ezenkívül különös gondot kell fordítanunk a fertőzések meggátlására, valamint B, C, majd D2 vi­taminok adagolására. ! HOGYAN TÖRTÉNIK EGY KORASZÜLÖTT KEZELÉSE? Válaszul ismertetem osztályunk »csodagyermekének«, H. E.-nek kór- történetét. E csecsemő — mint az első kép mutatja — 80 dekával szü­letett. Jelenleg, mint a második képen látható, 7 kg 20 dkg és csupán azért szepeg a képen, mert nem szimpatizált a fényképész bácsival. A csöppség 1953. november 20-án látta meg a napvilágot és azonnal a koraszülött-osztály egyik boxába ke­rült. Magunk sem hittünk a siker­ben, de mégis mindent' elkövettünk, hogy életben maradjon. A fent is­mertetett kezelésen kívül már az első naptól kezdve szíverősítő szere­ket is kapott. Lefejt anyatejjel szon­dán keresztül tápláltuk. Abban az időben még nem működött a jelen­legi anyatejgyűjtő állomás és Hor­váth János beteghordó kerékpárral látogatta végig a városban a szop­tató anyákat, hogy összegyűjtse a fö­lös anyatejet. Ezzel tápláltuk a kicsi Erzsikét, aki valóban a közösség gyermeke lett. Súlya az első hónap­ban 1 kg 10 dekára emelkedett. A következő hónapban már tápszert, Adaptát is kapott, a harmadik hónaptól kezdve pedig sárgarépa- és bur- gonyafőzeléket. 105 nap múlt el. amikor hirtelen tüdőgyulladás lépett fel nála. Ez a betegség a »koraszülöttek halála«. Ekkor az előbbieken kívül penicillint, streptomycint és vérátömlesztéseket kapott. Végül is legyőz­tük a tüdőgyulladást. Erzsiké több mint hat hónapig feküdt osztályun­kon és kibocsátásakor 4 kilogrammos súlyt ért el. Jelenleg 15 és fél hó­napos: 7 kg 20 dkg. szellemileg teljesen ép és egészséges baba. MILYENEK A KORASZÜLÖTT-OSZTÁLY EDDIGI EREDMÉNYEI? Rövid fennállása miatt még nem lehet pontos adatokat szolgálni, mégis megállapítható, hogy a koraszülött-osztály számos, egyébként pusz­tulásra ítélt csecsemőt adott vissza a szülőkének, a szocialista társada­lomnak. Kiemelhetjük továbbá azt, hogy az 1948-as 8, és az 1949-es 20 koraszülöttel szemben 1954-ben már 186 csecsemőt ápoltunk»és kezel­tünk. i KÉRÉSEK A SZÜLŐKHÖZ Végül két kéréssel fordulunk a szülőkhöz és a betegek hozzátarto­zóihoz. Az első az, hogy csökkentsék a telefon-érdeklődések számát. Ha naponta egyszer telefonálnak, készséggel és részletesen válaszolunk, s úgy gondoljuk, ennyi elegendő is. Sajnos azonban előfordul, hogy egy csecsemő után naponta ötször-hatszor is érdeklődnek. A telefonhoz való szaladgálás kifejezetten a betegellátás rovására megy! Az orvos, az ápolónő kénytelen abbahagyni a kezelést, az ápolást, hogy egy türelmet­len szülő kérdésére ugyanazt a választ többször is elmondja. Természe­tesnek tartjuk, ha a szülő naponta egyszer érdeklődik gyermeke állapo­ta felől, de a rokonok ne hozzánk, hanem a szülőkhöz forduljanak. Második kérésünk az, hogy a hozzátartozók lehetőleg szüntessék meg a rendkívüli beteglátogatásokat, mert azok a beteg gyermeket felizgatják, nyugtalanítják és idegesítik. Végül kérjük, hogy mindenki tartsa be az előirt, megszabott látoga­tási időt. FRANKL JÓZSEF DR.

Next

/
Thumbnails
Contents