Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-06 / 55. szám

5 r o d a i fi m JH ti út SOMOGYI RÜGYEK RÉSZLETEK VERSEKBŐL A múlt hetekben ismét sok vers érkezett szerkesztőségünkbe. A ver­sek között sok a próbálkozás, útkeresés és a versforma bizonytalan­sága. Ezek a versek nem alkalmasak még közlésre, íróiknak sokat kell még fejlődniük. Azt ajánljuk legelőször is, hogy nagyon sokat olvassa­nak. főként nagy magyar költőink Petőfi, Arany, Vörösmarty, Ady, Jó­zsef Attila, Juhász Gyula, Illyés Gyula stb.) verseit olvasgassák figyelme­sen. Tőlük nagyon sokat tanulhatnak. Az olvasáson kívül tanuljanak is, ismerkedjenek meg a verselés tudományával, a versformákkal, a sti­lisztikai kifejező eszközök használatával (hasonlat, metafora, költői ké­pek stb.). Ebben a Somogyi Néplap szerkesztősége szívesen segít min­den ifjú költőnek, levélben bővebb tanácsokat ad. Az alábbiakban ezekből a versekből közlünk részleteket, olyanokat, amelyek a legjobban sikerültek. A gyermek Mint a hegyi forrás kristálycsobogása, ügy száll fel a gyermek édes kacagása. Tündöklő mosolya felkelő nap fénye, Sugárzó két szeme mint tó tiszte tükre. Hamvas orcáján a fes'ő rózsa pírja És a szó az ajkán mennyei muzsika. (Fejős Józsefné) Fejősné kaposvári olvasónk. Kö­zölt versrészlete nagyon szép hason­latokkal mutatja be a kisgyermeket, .így csak az tud beszélni, aki _ na­gyon szereti a gyermeket. Igyekez­zen így megírni többi versét is. Petőcz Mihályné: «-Ne siránkozz* c. verséből idézzük az első verssza­kot: Ne kívánkozz nyugatra és délre, Van itt munka, ugorj hát az élre. ősi hazád ne cseréld fel mással, Dolgozz itt és megélsz a munkáddal! * * * Igali olvasónk nagyon sok verset küldött be. Verseiből hiányzik a költőiesség, nem használ hasonlato­kat és egyéb élénkítő, a verset vers­sé tevő költői eszközöket. Olvasson nagyon sok jó verset. Kozma László: »Első hóhullás« c. versének utolsó két versszaka a kö­vetkező: Valamikor reges-régen én is vártam, s mosolyogtam, ha az első hópelyheknek lepedőjén lovazhattam. Hova is lett ifjúságomé elmúlt... csendben, hallgatagon, mint a titkos kis hószirom, mely elolvadt — ablakomon! Kozma elvtárs többi beküldött ver­se is kisebb-nagyobb javításokkal elég jó. Olvasson sokat és gyakorol­ja az írást. Horváth Ferenc kaposvári olva­sónk **.4 Tiszáról« c. verséből való az alábbi részlet: Sokszor próbáltam elképzelni. Vagy gondo’atban megismerni. Teljesen nem sikerült soha, Nem tudtam: édes vagy mostoha. Mostan minden vágyam teljesült, Előttem a Tisza elterült. • Horváth Ferenc verseinek témái és mondanivalói jók, van mit el­«■*•**« ■«Ma'a«aKaaaBaaaaaaaBUMBaaaaai iiihhi cAmny clánm /V agyszalontai parasztszülök gyermeke volt. Ifjúkorá­ban éppúgy, mint Petőfi, ő is színészeskedett, aztán szülőfalujá­ban töltött be tanítói, majd al­jegyzői ál­lást. Első na­gyobb alko­tása »-Az el­veszett al­kotmány* volt, , éles vádirat az avult me­gyei politi­kai rendszer ellen. Első remekművét, a Toldit, 1846-ban írta, neve ekkor vált is­mertté. Petőfivel szoros barátsá­got kötött, s halála után több meg­rázó versben idézte nagy pálya­társa emlékét. A szabadságharc idején Arany — Petőfi mellett — a legsikerül­tebb toborzó dalokat írja, állást vállal a belügyminisztériumban, szerkeszti és népszerű politikai cikkekkel látja el a Nép Barátja című újságot. A forradalom után nevelősködésböl, majd tanári munkájából él, ekkor már Nagy­kőrösön. Aztán folyóiratokat szer­vez, majd 1870-ben az Akadémia főtitkárává választják. Az elnyo­matás éveiben tépelődve és keve­set ír. Komor hangulatát tökéle­tesen megformált drámai balladái, kesernyés életképei fejezik ki. Nagy epikus terveinek nagyrésze töredék marad — a Toldi trilógiát és a Buda halálát kivéve. Stílusa utolérhetetlen remeklés a magyar nyelv leggazdagabb, népi zamat­tal átitatott, költői megszólaltatá­sa. Nyelvi zsenijéről műfordításai is (Shakespeare, Aristophanes stb.) meggyőző képet adnak. Ta­nulmányai a magyar nyelv és iro­dalom egyik legalaposabb isme­rőjének, a realista esztétika hívé­nek mutatják. Lírája élete vége felé szárnyal mégegyszer a ma­gasba. A »kapcsos könyv «-be írt »őszikék*- minden darabja meg­ható, művészi panasz, egyik olyan embernek ajkán, akinek életét megkeserítette a szabadságnak és az alkotó lehetőségeknek hiánya. Születésének 138. évforduló­ján egyik legszebb versét idézzük. Nemzetőr^daJ Süvegemen nemzetiszm rózsa, Ajakamon édes babám csókja; Ne félj, babám, nein megyek világra: Nemzetemnek vagyok katonája. Nem kerestek engemet kötéllel, Zászló alá magam csaptam én fel. Szülőanyám, te szép Magyarország. Hogyne lennék holtig igaz hozzád! Nem is adtam a telkemet bérbe. Négy garajcár úgyse sokat érne; Van nekem még öt-hat garaicárom. Azt is, ha kall, hazámnak ajánlom. Felnyergelem szürke paripámat, Fegyveremre senki se tart számot. Senkié sem igaz keresményein, Azt vegye hát el valaki tőlem! Olyan marsra lábam se billentem, Hogy azt bántsam, aki nem bánt engem, De a szabadságért, ha egy íznyi, Talpon állok mind halálig víivi. Juliskához Bús az ősznek h érv adása, Hulló lombok, néma táj. De az ősznek van varázsa. Enyészetben méla báj. A gyümölcs hull — semmi: érett! Hallgat a lomb — semmi: szólt! öltsön a mező fehéret —• Semmi: oly dús zöldje volt! Csak, ha bimbó-fővel asznak A virágok: oh, ez fáj; Ha reménye úi tavasznak, Most születve sírhassál!. Oh, derülj hát, ifjú lélek, légy a vidám hajdani; Gyönge vagy még a zord télnek Koszorúját hordani! mondania. A jó tartalom- azonban még nem biztosítja, hogy jó lesz a vers is. Sokat kell még olvasnia és próbálkoznia az írással, hogy a jó mondanivalót jó formába is tudja öltöztetni. Buzsáky György elvtárs, siófoki olvasónk ~Emlékezés* című versét Siófok felszabadulásának 10 éves év­fordulójára írta. Versének utolsó szakaszában a hála érzése szólal meg: Bizonyságot teszünk mi mostan tinéktek, Azoknak is, akik mór köztünk nem éltek. Megőrizzük mi azt mindenkivel szemben, Megőrizzük, míg csak magyar él e földön! * * * Védd a bekét! Anya — ki szíved alatt hordod magzatod, Életet adtál és aa, életet adod, Mert körötted mosoly — és kacajra vágysz, Mondd, békét vagy háborút kívánsz? Apa — ki gyermeked jövőiéért fejelsz. Dolgozz még többet — bár kérges a kezed, Hogy boldog mosolyt láss a családi körben — Harcolj a békéért — munka közben! Ifjúság! Kinek kezében a jövő, az élet — Vasmarokkal fogd és ne engedd, Hogy könnyű prédájává legyél A golyózápor és gránát tüzének. Letínsr Sándor kaposvári olva­sónk yerséből való a fenti részlet. Versei jó íráskészséget mutatnak. Elbeszélő jellegű versei is érdeke­sek és többé-kevésbé formájuk is megfelelő. Ha sokat olvas és meg­ismerkedik a verselés szabályaival, sok jó verset írhat még. Továbbiakban is várjuk megyérfk -költő-jelöltjeinek- írásait. Levélben mindenkinek részletes választ adunk. Várjuk a -prózaíró-jelöltek« munkáit. is, novellákat, elbeszélése­ket, regényrészieteket. A jó írásokat közöljük. v Zichy Mihály 49 ESZTENDŐVEL ezelőtt, 1906 február 28-án halt meg Péterváron egyik legnagyobb, legragyogóbb te­hetségű művészünk, Zichy Mihály. A napvilágot megyénk egyik kis faluiéban, Zala községben látta meg 1827-ben. Már apró gyermekkorában nagy kedvteléssel rajzolgatott. Mi­után apja, Zichy Sándor meghalt, a kis Mihály és bátyja: Antal nevelé­sét édesanyjuk, Eperjessy Julianna folytatta. Pesti iskolai tanulmányai mellett szorgalmasan járt Marastoni festő iskolájába. Később Becsben, a neves bécsi mester: Waldmüller ta­nítványa lett. Itt tanulta meg Zichy a rajzolásnak a természeti valósá­gon alapuló fontos, szabatos mester­ségét. Mentőcsónak című jiművével 1845-ben aratta első nagy sikerét. Majd két évre rá, Waldmüller aján­lására, az orosz cár unokahúgának, Katalin hercegnőnek lett festőtanára. A magyar szabadságharc évében kö­rülményei folytán Zichy Szentpéter­váron rajztanárkodott. Állásfoglalá­sa ismeretes: egész életében váltott és hirdetett szabadságeszmék buká­sa fájó sebként bukkant fel művein és az aradi 13 bitófája alatt álló koronás fők közül az orosz cár sem hiányzik. Kapcsolata az orosz néppel egyre szorosabbá vált. Feleségül vett egy szegény orosz leányt: Krschoff Ale­xandrát. Művésztársaságot alapított orosz festő kollégáival, a »Pénteki Társaságot*. Itt ismerte meg 1858- ban Gautier francia költő, aki kri­tikájával megalapozza Zichy világ­hírnevét. A cár udvari festőjévé ne­vezik ki. Gondolkodásának és esz­méjének szabadságát ebben a lég­körben is megőrizte, s számos mű­vében lázított a zsarnokság és há­ború ellen. E művei közé tartozik a Zsidó mártírok, Messiás, Luther stb. című. 1874-től 1882-ig Párizsban tartóz­kodott, ahol felszabadulva a cári ud­var munkarobotja alól, festi meg régóta érlelt eszméit, a hatalom túl­kapásairól, a társadalom erkölcsi zül­léséről és szót emel a háború bor­zalmai ellen. Nagy festményein ma­ró gúnnyal tárta fel a hatalmasság bűneit, rajzaiban a kor liberalizmu­sának szempontjából gúnyolta az em­berek gyarlóságait, ostobaságát, el­vetemültségét. Minden rajza egysgy lesújtó ítélet. ZICHY MIHÁLY nagy tehetségét és lelkületét olajfestményei mellett főleg rajzai árulják el. összes mű­vei közül Madách illusztrációi a leg­ismertebbek, melyek egyik legszeb­bikét itt is bemutatjuk. Számos gyö­nyörű illusztrációt készített Petőfi, Jókai és Arany műveihez is. Életé­ben a hivatalos kritika sorozatosan támadta a szellemével és művésze­iével haladó eszméket hirdető Zichyt. Nagynevű kortársait felülmúló ér­deme, hogy egyesült benne a szociá­lisan gondolkodó ember, s a reálisan látó művész. A Szovjetunióban különös megbe­csülést élvez a nagy magyar mester: a leningrádi Eremitagban külön ter­met kaptak művei. Sok szép alkotá­sa látható a budapesti Szépművé­szeti Múzeumban is, valamint a kis zalai Zichy-múzeumban. Köszönfjül< a Somogymegyei Népi Ecyüiiest Március 5-én ünnepelte megyéink és Kaposvár Népi Együttesünk ötéves jubileumát. 1949-ben alakult meg — hazánkban eTKőként — a Scmcgyme- gyed Népi Együttes. Az együttes az 1950. és 1953. évi országos kultúr- versenyek budapesti bemutatóján a -Szakma legjobbja« címet nyerte el. Az énekkar kezdő létszáma 12 volt, ,ma 70. A zenekar kezdő létszáma szintén 12 volt, ma 22. A itánokart fél évvel ezelőtt sikerült csak meg- stzervezni, létszáma: 40. | Az együttes nagy lelkesedéssel ké­szült Kanyar József művészeti veze­tő, Együd Árpád tánc- és Tókd Jó­zsef zenekarvezető Irányításával a jubileumi díszhangversenyre. PA ÁL LÁSZLÓ Március 3-án 76 éve vólt annak, hogy Paál László, a legnagyobb magyar tájkép­festő meghalt, idegenben. Ez idézte emlé­kezetünkbe valóságfestésének remekeit és hányatott életét. Az erdőborította Hunyad megyének együk kis községében: Zámon született 1846. július 30-án, vagyontalanná vált szé­kely eredetű kisnemesi családból. Atyja postamester volt, mulatós ember, aki jó-' kora jövedelmét máról-holnapra mindig elköltötte, mert házában szakadatlanul folyt a vendéglátó dinom-dánom. László fiatalsága gondtalan és vidám volt, meg­szokta a viszonylagos jó mód életformáit. Abban a nevelésben részesült, mely a te­hetősebb középosztályból származókra szinte kötelező volt. Papi gimnáziumban t tanult Aradon, vagy mint magántanuló odahaza készült vizsgáira. Paál az 1848 utáni szabadságvágyban, a szebb jö­vőbe vetett hitben serdült ifjúvá. Odahaza is ez a hangulat vette körül a forró családi szeretettel egye­temben. Családi élétének melegsége, a szeretet, niely- lyel dédelgették, s Erdély gazdag természeti világa, különösen erdeinek szépsége szolgáltatták gyermek- és serdülő korának legmélyebben bevésődő benyomásait. Folyton növekvő buzgalommal rajzolt, sőt már festéssel is megpróbálkozott. 1864-ben Bécsbe utazott, s ez év őszétől kezdve a Képzőművészeti Akadémia lá­togatója lett. Bécsien számot vetett magával, s el­döntötte, hogy a tájképfestés terén kell próbálkoznia. 1866 őszén sikerült bejutnia az Akadémiára, 'a táj- képfestő Zimmerrriann festőiskolájába. Két év múlva a magyar államtól ösztöndíját nyert, melyre ugyan­csak nagy szüksége volt. Atyja ugyanis időközben tönkrejutott, s fiát nem tudta támogatni. Nemsokára Jettel barátjával Hollandiába utazott, s annak egyik t ids községében, Beiléhhen telepedett lé festeni. Hollan-' diai utazásai, múzeumi tapasztalatai és a szabad természettel való közvetlen érint­kezés egyaránt gazdagították művészetét. Realizmusa most már dúsan bontakozott ki. Teljesen beleélte magát a természet valóságába. Közéje és a táj közé nem ereszkedett le többé az Akadémia fátyola. Fellebbentette azt a nagy realista, és ha­láláig hű barátjának, Munltácsynak mű­vészete. 1873-ban Munkácsy segítségével útra­kelt, s május havában francia földre ér­kezett. Rövid pár hét tartózkodás után a közeli Barbizonban telepedett le, hogy közvetlen kapcsolatban élhessen a termé­szettel.. Itt töltötte élete hátralévő részét. Barbizonban a hatalmas terjedelmű és szépségekben bővelkedő íontainebleaui erdő fogadta, mely ■ szebbnél-szebb művek alkotására ihlette., Öt éven át nagy szorgalommal festett, de váltakozó szerencsével, mert a döntő nagy siker elmaradt. Anya­gi helyzete ennek következtében majdnem mindig ke­serves volt. Tetézte válságos helyzetét, hogy egészsége 1877 vége felé leromlott. A következő év elején pedig már felbomlóban volt teste, lelke. Szanatóriumba kel­lett szállítani, onnan pedig sharentoni őrültek házába, hol 33 éves korában kiszenvedett. Temetésén csak egy-két barátja vett részt Sírjá­ban sem volt nyugodalma, öt év után exhumálták és közös sírba temették. így tört derékba a legnagyobb magyar tájképfestő élete és ilyen felsíró akkorddal fe­jeződött be. Paál tájképfestő. Műveiből egy szenvedélyes lélek alkotásvágya tárul elérne Bármit választott is ki fest­ménye tárgyául, minden magával ragadó. Minden ké­péről a folyton megújuló élet ünneplése árad; drámai feszültségű líra, mely az élet imádatát hirdéti. Ma, a realizmus megújhodásának korában elérkezett az idő, hogy Paál László elfoglalja végre az őt megillető helyet.

Next

/
Thumbnails
Contents