Somogyi Néplap, 1955. március (12. évfolyam, 50-76. szám)

1955-03-30 / 75. szám

Nagy pártunk vezetésével, szilárd egységben előre a virágzó szocialista Magyarországért!

HAZÁNK

TÍZ ÉVE

PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS *

Fokozatosan javul a pártépítésí munka a barcsi járás pártszervezeteiben

ÍTnnepre készül az ország! Szabadságunkat, az elmúlt 10 esztendő ezernyi fényes győzelmét ünnepli dolgozó népünk.

Munkások, akik óriás kohókat építettek a szétdúlt romok helyén; parasztok, akik traktorral szántják az apáik által hajdan véres-verejtékkel túrt drága földet; tudósok, értelmiségiek, akik a népnek ajánlják fel tudásuk kincseit, akik a nép boldogságáért kutatják a tudomány rejtett titkait; gyermekek és öregek, akik gondtalan és életörömtől áthatott szívvel élik napjaikat, újjongva köszöntik 1955. április 4-ét, s a felszabadító hősi.szovjet népet és nagy pártunkat.

*

E1 zeresztendős történelmünknek e 10 év a leg* ■*-J dicsőbb, legnagyobb korszaka. Soha nem látott méretben bontakozott ki ezalatt népünk alkotókedve, hatalmas tettereje. Ezt hirdeti ötéves tervünk egyik nagyszerű alkotása: a Diósgyőri Nagykohó is.

Ha valaki végighordozza tekintetét a Lenin Kohászati Művek hatalmas építményein, egy táblán akad meg a szeme. »A Bükk csendjében az 1765-ik évben csendült fel először az ipari munka, a vasgyártás ércmuzsikája. amikor Fazola Henrik, egri lakatosmester e kohót építette és elindította a Szinva-völgy gyáriparának fejlődését. E kohóból fakadt gigantikus alkotások dolgozóinak kegyelete helyezte el ezt a táblát az alapító emlékének, az 1952-ik éviben, a 700 köbméteres nagyolvasztó megindításakor«.

... A Lenin Kohászati Művek munkásai e nagykohót 8 és fél hónap alatt építették fel...

A párt erősítése: a tág tes tagje- iö'.tfelvéteü munka pártbizottságaink, pártszervezeteink állandó feladata. Pártszervez,etetek vezetői most már •nemcsak egyes kampányfeladatok megoldása közben foglalkoznak azokkal a dolgozókkal, akik jó munkájukkal .kitűntek, hanem állandóan nevelik őket, megismertetik velük pártiunk politikáját, célkitűzéseit, a szervezeti szabályzatot.

A barcsi járásban hosszabb idő óta gyengén ment a tag- és toigj előtti elvételi munka. Nem foglalkoztak a 'becsületes dolgozó parasztokkal, tsz- tagolkkal, nem erősítették pártunkat becsületes, a termelésben élenjáró, népi demokráciánkhoz hű dolgozókkal. Mióta azonban megerősödött a járási pártbizottság, fokozatosan javul a pántópítési munka is.

A februári taggyűléseken 9 tag- és 17 tagjelöltfelvétel volt, 11 dolgozót pedig tagjelöltség nélkül vettek fel tagnak,

A 37 eúvtáns köziül 8 munkás. Köztük van Lakiiia Ferenc, a Fűrészüzem pártszervezetének tagjelöltje, aki példás munkájával, államunkhoz, pártunkhoz való hűségével érdemelte ki e megtiszteltetést. Az említetteken kívül 17 doPjgiozó paraszttal is erősödték a járás pártszervezetei; olyanokkal, mint a hoimokszentgyör- gyi Petőfi TSZ tagja, ifj. Pápai József, Tóth Zoltán, a béPJavári tsz tagja és Kismárton Józsefné, a drává- szentesii Búzakalász TSZ szorgalmas dolgozója. Ezek az elvtérsak bizonyságot tettek arról, hogy támogatják pártunk politikáját, lelkesen harcol^ mák termtíőszövetfcezetük felvirágoztatásáért. Megérdemelték a legnagyobb kitüntetést, hogy az élcsapat taigjai közé tartozhatnak. 12 egyéb foglalkozásút is vettek fel. Közöttük a legjobb értelmiségi és ktsz-dolgo-; zók vannak. Az új tagok és tagjelöltek 60—70 százaléka fiatal, tettre-' kész, lelkes elvtárs.

Az e havi taggyűléseken 40 becsületes dolgozóval erősítik liismét a párt sorait a barcsi járás pártszervezeted.

Igen fontos, hogy a pártépítési munka közben úgy vigyázzanak kommunistáink a párt tisztaságára, mint a szemük fényére, nehogy ellenséges, oda nem való elemek beférkőzhessenek a párt soraiba.

Alapos körültekintéssel járjanak el, nehogy a mennyiségi munka a minőség rovására menjen. Olyan dolgozókat vegyenek fel tagnak, illetve tagjelöltnek, akik a termelésben való példamutatásuk mellett szilárd meggyőződéssel harcolnak pártunk eéd- I kitűzéseinek megvalósításáért.

Erősödik a bolhói pártszervezet

A balhói pártszervezet kommunistái a napokban tartották meg taggyűlésüket, melyein a tavaszi mező- gazdasági, a 'begyűjtési és az oktatási munka megjavítása mellett a tag- és tagjelöitfelvételi munka kérdésével is foglalkoztak.

— Néhány hónappal ezelőtt — mondta a pártvezetőség, beszámolójában; Laktea elvtársinő —- a mii községünkben még alig beszélhettünk pártépítésről, pártszervezetünk erősítéséről. Erre a súlyos hiányosságra a járási pártbizottság hívta fel a figyelmünket, s január óta mér gyökeres változás van ezen a területen!. Három tagjelöltet és egy tagot vettünk fel pártszervezetünkbe. A mai' taggyűlésen újabb két elvtárs, Pianr kász Ferenc és Laklia Vince kérik tagjelöltfelvételüket.

A pártszervezet kommunistái mind Pankász, mind Lakllia elvtársat örömmel üdvözölték Q párt itagjelöltjeí között, hiszen, mindketten — bár a párt sorain kívül — becsülettel, kommunista módra harcoltak eddig is pártunk politikájának megvalósításáért.

Á bolhái pártszervezet kommunistái tudják, hogy a pártépítés elsőrendű feladataik közé tartozik, ezért szívügyük a párt építése.

A B^UNTELEPI DOLGOZÓ PARASZTOK

teljes erővel nekiláttak a tavaszi mezőgazdasági munkáknak. Egy nap alatt 20 kát. hold előcsírázíatott burgonyát ültettek el, 10 kát. hold zabot és 4 kát. hold tekarmányborsót vetettek. A vetési munkálatok met- fett 40 hold őszi szántást simítóztak.

KELLNER BÉLA:

LÉTSZÁM FELETT

(A Somogyi Néplap felszabadulási pályázatán I. díjat nyert elbeszélés.)

L'ÁRADTFÉNYŰ, szeptember- eleji nap volt. A hibátlan fehér, boltíves kapu alatt párásán hűvös levegő csapta meg a belépő izgatott gyermekhadat, mely felvételi vizsgákra gyülekezett. Az udvar kínosan tiszta és rendezett volt. A szélesen terpeszkedő pázsit friss zölden virított. Játékosan forgó öntözőkerekek egyenletesen permetezték a gyepet, melynek szőnyegszerű zöldjét még egy lehullott falevél sem merte megzavarni. Világoskék öves, fehér

reverendában paptanárok sétálgattak körbe pu\a lépésekkel. Az osztályokban gyülekező gyereksereg csak csendben suttogott. A katedrák felett feketéllő fakeresztek, a falon köröskörül elhelyezett szentképek templomi csendet parancsoltak. Izgalom, vizsga előtti feszültség fojtogatta a hangos szót. Még a leg- virgoncabbak is lapultak.

Mészáros Géza nyári tanítványa, Lengyák Laci mellé ült. Segíteni akart neki, egész nyáron tanítgatta.

Liláspiros arcú, kövér tanár ismertette,a vizsgarendet. Szinte súgta a szavakat. Olyan volt, mint egy hízott káposztalepke.

— A vizsga első része írásbeli dolgozat lesz. Aki ezen megfelel, annak nem kell résztvennie a szóbeli

vizsgán — súgta tagoltan. Majd megfontolt méltósággal felírta a Jáblára a számtanpéldák szövegét.

Géza tolla szaporán rótta papírra a számoszlopokat, egyik példát a másik után oldotta meg. Lengyák Laci nyakát nyújtogatva másolta nagyszorgalmasan Géza által a pad közepére csúsztatott dolgozatot. Géza egyre idegesebben tűrte, hogy a fiúk egymásután viszik ki a katedrára dolgozataikat. Lengyák Laci mély sóhajjal és egy gyenge fejbó- lintással jelezte, hogy befejezte a

veszedelmes munkát. Géza is beadta dolgozatát. A tanár órájára tekintve feljegyezte ezüst ceruzájával a papír szélére a beadás időpontját. Nemsokára megszólalt éles hangon a villanycsengő, a folyosóra tódult, pi- rultarcú gyerekek kissé felszabadultabban, hangosabban vitatkoztak, •büszkélkedtek, hasonlíthatták eredményeiket. ,

— Nem voltak nehezek a példák — jegyezte meg hetykén Lengyák Laci.

ntZA FÁRADT VOLT. Arca

^ sápadtan sárgállott. Csendesen támaszkodott a hűs fehér falnak. Mélyeket szippantgatott a fáradt napsugártól már nehezen melegedő levegőből. A csengő hangjára az osztályba özönlő sereg magával sodorta. Az első padbéli matrózruhás fiú már osztotta szét a bélyegzett, új dolgozati lapokat. A katedráról szikárarcú, cvikkeres tanár tekingetett szét a fészkelődő gyerekek felett. Majd katonás, kemény hangja, mint a pattogó szikra szórta a tollbamondás szövegét. Géza számolgatni kezdte a vaníliafagylalt. színű reverendán a selyemmel burkolt gömbölyű gombokat, de elakadt az égkékszínű övnél, mert nem tudta megállapítani, hogy van-e alatta gomb, vagy nincs. Élénken figyelni kezdett a furcsa szövegű tollbamondásra. Nehezen értette.

»Mint akarjátok, hogy az emberek veletek cselekedjenek, ti is akképpen cselekedjetek azokkal! Kérjetek és megadatik nektek. Keressetek és 'cláltok, zörgessetek és megnyittatik néktek. Ki tudna jót cselekedni és nem cselekszik, bűne az annak. Ne szeressétek a világot, se azokat, amik a világban vannak! Aki elnyomja a szegényt, gyalázattal illeti annak teremtőjét; az pedig tiszteli, aki könyörül a szűkölködőn. Az igazság felmagasztalja a nemzetet, a

bűn pedig gyalázatára van a népeknek. Dicsértessék!«

— Aki átnézte, adja be a dolgozatát! — pattogta tovább a tanár.

Géza figyelmesen átolvasta írását, aztán Lengyák Laci dolgozatát kezdte vizsgálgatni csak úgy félszemmel. Igasság ... dicsértesék ... szeresetek ... a hibák egész halmazára döbbent. Oldalba bökte Lengyák Lacit, de az csak tétován nézett rá. Magya- rázgatni nem lehetett, mert a tanár szigorú szemekkel vizsgálgatta az osztályt. Mennyit gyakoroltak egész nyáron! Lengyák Laci mégis meg fog bukni. Az ő egész nyári munkája kárba veszett. Géza szomorkodott. Lengyák Laci apja az ő fűszeresük, talán hitelt sem ad töb'bet. Talán ki sem fizeti járandóságát. Biztos kevesebbet fizet, mintha sikerült volna a vizsga. Pedig nagyon elkelne a pénz! Drágák a könyvek, a füzetek is. F.ajztábla, fejesvonalzó is kell.

— Most nincs idő rágódni! — A tanár már fel is írta a harmadik dolgozat címét: »Életem legszebb élménye«.

Géza rövid ideig keresgélt a sok tarka élménye között, aztán megállapodva egynél, írni kezdett. »Négy hosszú esztendőn át apátlanok voltunk. Apám elment a harctérre, édesanyám egyedül maradt velünk, négy gyerekkel. Nagyon nehéz volt az életünk. Anyám varrogatott, de abból bizony kevés jutott az asztalra, Sokáig semmi hírt sem kaptunk apánkról. Egyik éjszaka váratlanul betoppant. Nem. is toppant, csak botorkált, mert egyik lábát elvitte egy gránát. Ez az éjszaka volt életem legnagyobb élménye. Visszakaptuk apánkat, nem vagyunk árvák«.

rpiZENEGYET ÜTÖTT a székes* egyház harangja, mikor befejeződött a-z írásbeli vizsga. A délutánt Géza már nyvgedtabban fogadta. Kihirdették, hogy nem kell szóbeli vizsgára jelentkeznie. Sietett haza a jó hírrel. Az iskola udvarán nyújtott, fürge léptekkel sietett, az utcán erősen szaporázta léptéit. Len- gyákék előtt lábujjhegyen osont. Nem akarta velük közölni a kelle metlen hírt, hogy fiúknak nem sikerült az írásbeli vizsgája és szóbeli vizsgát is kell tennie.

Az udvarban élesen elrikkantotta magát:

— Édesapám, jól sikerült a vizsga!

Édesapja felemelte tekintetét a

varrógépről, de nem örült úgy, ahogy Géza várta volna.

— Derék gyerek vagy, kisfiam — csak ennyit mondott, aztán visszahajolt a gépre, mely mérges sebességgel robogott tovább a szürke ceig- nadrágszáron.

Reggel Géza nagyon korán ébredt. Egy darabig hallgatta a harmatos reggelt köszöntő madarak csivitelé- sét. Neki is fütyörésző kedve támadt. De nem fütyülhetett, hisz ott aludtak mellette a gyerekek. Nézegette kipirult arcú testvéreit. Laci egyenletesen horkolt, néha megszólalt álmában, sőt az is előfordult, hogy harcos harsányan kiabálni kez- d.ett. Józsi csücsörített szájjal pöfögött, mint egy kis mozdony és minden pöfögés után hosszan fújtatott. Sanyi, a legkisebb gyerek nyugodtan szuszogott.

Kora volt még, de nem tudott már elaludni. A hajnali szellő hintáztatta a vékony függönyöket. Géza a mennyezetre függesztette tekintetét és szórakozva figyelte a hajnal hidege elől a szobába menekült gyorslábú legyek céltalan sétálgatását.

G

imnazista leszek ma... Érettségizem ... Aztán? ... Mi is leszek? — tette fel magának a kérdést, de választ adni nem tudott.

— Egy ... kettő... három .. . négy ... öt... hat... számolta a messziről hangzó, mélyzengésű harang ütéseit. Édesanyja már mocorgott a konyhában. A veranda felől felberregett a varrógép hangja, már édesapja is dolgozott. Lábujjhegyen kiosont, vigyázva, hogy a gyerekek fel ne ébredjenek.

— Mi van veled? Miért mászkálsz ilyen korán? — kérdezte édesanyja.

— Felébredtem, hát felöltözöm — válaszolta Géza. Odament édesapjához, megcsókolta borostás arcát.

Édesapja fel sem nézett a varrásból, mintha mérges, vagy szomorú lett volna. Géza sehogysem értette apja borongás hangulatát. Ilyen korán, ilyen szép reggel mérgelődni? ...

Gondosan megmosakodott a nagyobbik lavórban. Felvette ünneplő kék ruháját. Kávéját olyan gyorsan hörpintette ki, mintha attól félne, hogy elkésik, pedig messze volt kilenc óra.

Nyolc órakor elindult hazulról. Lassan, beosztással lépkedett, hogy ne érkezzék túl korán. A gimnázium kapuja még zárva volt. Kisétált a kis parkba, körüljárta Berzsenyi Dániel magyarkabátos, esőtől feketére festett ércszobrát. Olyan érdeklődéssel olvasta a talapzatba vésett aranybetűs sorokat, mintha most látná először azokat. »Csak sast nemzenek a sasok«. »Nem szül gyáva nyulat Nübia párduca«. Félórát sétálgathatott a piros muskátlival sűrűn beültetett virágágyak között, aztán kimért léptekkel visszaballagott az iskolához.

A nehéz tölgyfakapu nyitva volt. A kapu alatt álldogáló pedellus rá sem hederített, nem: is viszonozta alázatos köszönését. Illedelmesen sétálgatott a teljesen kihalt udvarban. Csendesen, szinte óvatosan lépegetett,, hogy a folyami kövekkel vastagon behintett kerti út rendjét meg ne bolygassa. Várta a percek múlását és szíve érezhetően dobogott.

— Elsőnek érkeztem ... nagyon korán... De valakinek elsőnek is kell lennie ... Jobb korán, mint elkésni. Valósággal felújjongott, mikor megpillantotta a kapu alatt osztálytársait, Magyar öcsit, a malmos fiát és Lengyák Lacit. Laci arca belső izgalomról beszélt.

MIT GONDOLSZ, Géza, jelvesz- nek engem? — kérdezte bizonytalan hangon, megnyugtatást kívánva. — A szóbelin minden kérdésre tudtam valahogy válaszolni.

— Hát akkor miért ne vennének fel? — nyugtatta Géza megsajnálva tépelődő tanítványát.

(Folytatjuk.)