Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-22 / 44. szám
Kedd, 1955. február 22. SOMOGYI NÉPLAP 3 Ankét a lakosság áruellátásának további javításáról A- napokiban figyelemreméltó kezdeményezés tanúi voltunk a Városi Tanács székházának nagytermében. összegyűltek itt városunk ipari, kereskedelmi és mező- gazdasági szektorainak képviselői, hogy megbeszéljék a tennivalókat a lakosság jobb és zavartalanabb áruellátása érdekében. Vágner elvtárs, az ipari osztály vezetője beszámolójában érintette mindazokat a kérdéseket, melyek •e téren megoldatlanok voltak és körvonalazta a helyiipari vállalatok, kisipari termelőszövetkezetek feladatait. Már korábban ismeretes volt, hogy helyi viszonylatban nincs meg az összhang az ipar és a kereskedelem között.-Az előadó ismertette, hogy a kormányprogram megvalósítása érdekében mit oldott meg helyiiparunk és hogy milyen készítményekben szenved hiányt még most is a fogyasztóközönség. Megemlített több vállalatot: a Vas- és Fémipari Kombinátot, a Faipari Vállalatot, néhány szövetkezetét, köztük a Vasipari és Műszaki KTSZ-t, melyek már eddig is megbecsülésre méltó kezdeményezésként fokozottabban gyártottak közszükségleti és mezőgazdasági jellegű cikkeket. Az elhangzott felszólalásokból arra következtethetünk, hogy a helyiipar gazdasági vezetői általában tudatában vannak azoknak a követelményeknek, melyeket a lakosság egyre fokozódó igénye velük szemben támaszt. A kereskedelmi vállalatok képviselői elmondták, hogy milyen mindennapi közszükségleti cikkel nem tudják ellátni a vásárlóközönséget. Olyan egyszerű készítmények, mint például a tejeskanna, fűszereskanál, nem kaphatók a helyi kereskedelemben, jóllehet azokat az igényeknek megfelelő mennyiségben tudja gyártani a Vasipari és Műszaki KTSZ. De hiánycikként jelölték meg többek között a zsebkést, az ollót, a hordócsapot, a háziasszonyok számára annyira szükséges piacikosarat, a szitát, a paradi- csompasszirozót, a gyékény-lábtörlőt és más egyebeket, mely cikkeket különösebb nehézség nélkül lehetne a helyiiparban gyártani. Az előbbieken kívül problémája volt a megbeszélésnek a tűzhelyek kérdése is, mely rendkívül keresett cikk, de ebből sem mennyiségben, sem minőségben nem kielégítő a lakosság ellátottsága. Ezért a Finommechanikai Vállalat áz első negyedévben tervbe vette csikótűzhelyek készítését. A Vasipari és Műszaki KTSZ már eddig is készített bizonyos menv-( nyiségű asztaltűzhelyet, azonban nagyobb mértékű gyártásra nem tudott berendezkedni, mert a szükséges öntött tűzhelylapok nem álltak rendelkezésére. Ebben a negyedben azonban kilátás van arra, hogy a nehézségek megoldódnak, amennyiben a Vaskombinát be tudja szerezni a tűzhelylapok előállításához szükséges gépi berendezést. A nagyszámú hozzászólásból megállapítható, hogy a lakosság szükségletei közül jelenleg a tűzhellyel való ellátottság van az érdeklődés középpontjában. Ennek figyelembevételével a vállalatok és.az irányító ipari szei- vek mindent megtesznek, hogy a folyamatos termeléshez szükséges előfeltételeket a lehetőségekhez mérten mielőbb biztosítsák, így remény van arra, hogy a tűzhely nemsokáig fog szerepelni a hiánycikkek jegyzékén. Kétségtelen, hogy a fogyasztók részéről felmerült igények jogosak és kézenfekvő, hogy már korábban intézkedni kellett volna ebben a kérdésben. Azonban vannak tényezők, amelyektől az előállító üzemek nem tudják f'igget leníteni munkájukat. Ilyenek az anyagellátásban időről időre felmerülő, vagy éppen folyamatosan jelentkező kisebb-nagyobb nehézségek. Napvilágra hozta az ankét, hogy számos cikket már az előző időszakokban is lehetett volna sikerrel gyártani, ha az előállításukhoz szükséges minden anyag rendelkezésre áll. Rámutatott arra is a megbeszélés, hogy az egyes vállalatoknak szorosabb kapcsolatban kell lenniük egymással, mert mindegyiknél mutatkozhat olyan elfekvő anyagféleség, melyre ott nincs szükség, más üzemnél viszont hiányzik. De más probléma is adódik. így elsősorban az, hogy számos, a helyiiparban termelt igen fontos készítmény árát magasra emeli a forgalmiadé. Egyes vállalatok és szövetkezetek eddig még elmulasztották ennek mérséklését kérni,- bár erre a kormányprogram alapján van lehetőség. A legközelebbi napokban intézkednek az irányító ipari hatóságok, hogy indokolt esetben mérsékeljék az egyes cikkek forgalmiadóját. Eredményes volt az iparnak és a kereskedelemnek ez a találkozója, melyen az egyes szektorok képviselői kölcsönösen megbírálták egymás munkáját, rámutattak azokra a lehetőségekre. melyek módot adnak a munka megjavítására és ezzel, ha nem is teljes egé- i szében, de jelentékenyen hozzájárultak az áruellátás megjavításához. Czár István A járási kultűrház felavatásával befejeződött a Csokonai-hdnap Csurgón 'Február 19-én fejeződött be Csurgón a Csokonai-hónap. Az el- -* múlt hetek során színvonalas irodalmi és kulturális rendezvények alkalmával emlékeztek meg a község dolgozói Csokonai Vitéz Mi- hályról, költészetünk egyik legnagyobb alakjáról. Felelevenítették azokat az emlékeket, melyek a költőt Csurgóhoz fűzték és életműve ismertetésével 'még mélyebbre vésték nettét a dolgozók szívébe. AHOL A KÖLTŐ TANÍTOTT. Esőtől terhes felhők hömpölyög- mefc az égen, a járdám, még ott csillog a délutáni zápor nyoma, -az ókcMégium mellett azonban mégis százaik gyülekeznek. Rendezett sorokban érkeznek a diákok és szállingóznak a felnőttek is. Szemben a mezőgazdasági technikum diákotthona, rajta új tábla. Előző nap leplezték le ünnepélyes keretek között, most a koszorúzásra kerül a sor. Ebben az épületiben tanított egykor Csokonai Vitéz Mihály, itt nevelte hazafiságra. tudcmámy- szereteitre az elvadult somogyi jhatl- itásoikat. Ebben az épületben tfe’-ál- haltó az a szoba is, ahcil a költő hcsz- szabb ideig lakott csurgói tartózkodása során. A Himnusz elénéklésével kezdődött az ünnepség, majd Bucsány György technikumi tanár tartotta meg az ünnepi beszédeit. Vázolta á költő életét, munkásságát és azt a kemény, emberféléit: küzdelmet, me- 'lyet Csokonai vívott a népért, Ezután az iskolák elhelyezték koszorúikat, majd ,Lázár Tibor gimnáziumi tanuló Csokonai »Jövendölés az első oskoláról a’ Somogybán« című versét szavalta el. Most, másfél évszázad múltán valósulhatott meg csak mindaz, amit a költő ebben a versében megálmodott. Szabad ország fia.i, a nép saraiból eredő diákok emlékeztek a, nagy költőre, gimnáziumuk egykori nyomorgó. de lángleíkű tanárára. S AHOL MINDEN REÁ EMLÉKEZTET... Béhemüszak a Nagyatádi Fonalgyárban Az Újpesti Cérnagyár nagyatádi tartsanak. Ezzel céljuk az, hogy telepének dolgozói az elmúlt hé- az eddigieknél még többet és még ten békegyűlést tartottak, melyen'jobb minőségű árut termeljenek, megválasztották küldöttüket a já-lA békegyűlés részvevői tiltakozó rási találkozóra. A dolgotok egy- j táviratot intéztek az Országos hangú lelkesedéssel csatlakoztak Béketanácshoz, melyben elítélik a ahhoz a javaslathoz, hogy febru- Nyugat-Németország felfegyverzéár 21-től 28-ig, a IV. békekongresszus tiszteletére békeműszakot sere irányuló kísérleteket. Gölöncsér Józsefné üb-elnük. EGY BÁTOR EMBER írta: Örsi Ferenc VI. Mi bit keresel Barcson? Lovakért jöttem, uram — mondta mereven a tisztre nézve —, mert két nap múlva vásár lenne Atádon és ilyenkor mindig hajt oda lovakat cenzár Schuxircz úr. A fehérkabátos töprengeni látszott, többször vé- •gigmustrálta, majd az őt bejelentő 'tiszt felé fordult: —• Őrizet alatt marad! — Azután lepöccintett karjáról egy szédelgő, testes őszi legyet. A plébánia téglakerítése mellé telepedett. Az udvaron tisztek, katonák mászkáltak. Feléje sem néztek, csak ia téglafal fölött látszott az őrök hosszú puskájának csöve, amint föl-alá jártak a falon túl. Délutánig csak elüldögélt. Ott gunnyasztott a fal tövében becsukott szemmel és Katára gondolt. Féltette, aggódott érte, rémeket képzelt, hogy ott a lápos Zság- •■nyékban elpusztul Kata is, meg a születendő is. — Nem, ez nem lehet — rázta meg fejét, hogy egész \teste belerándult. Már átbukott a delelőn a nap, amikor a tornácról feléje intettek. A fehérkabátos szigorú arccal várta. — Ha becsapsz, felakasztatlak! — tartott kis szünetet. — Arra felelj, mikor érünk a postaútra, ha most indulunk. A férfi lassan a nap felé fordult, aztán naptól vak hunyorgással a tiszthez. — Lovon még sötétedés előtt. Gyalogosan sötétedés után. Szekérrel meg kár is elindulni. Azzal útközben kell éjszakázni. — Van olyan helység, ahol tábort üthetnénk? — iPásztorszállások, tanyák vannak az út közelében, de nagyobb falu nincsen. A tiszt gondolkozott kissé, aztán a körülötte állókhoz fordult. — Akkor holnap virradatkor indulunk! Halk morajlás, feszes meghajlás volt á válasz. A délutánt is a. fal tövében kuporogta végig. ■ Büszke volt és úgy érezte, hogy hőstettével máris megmentette a falut. — Ezek most már biztosan homoknak mennek — töprengett. — Akkor meg jobb, ha nem vagyok a kezük ügyében! Elhatározta, hogy éjjel megszökik. Mielőtt besötétedett, szükség ürügyével elballagott a plébános szérűjére. Ott csak sövénykerítés volt, de őrök mindenütt. Jól szemügyre vette a kerítést. Öreg volt és a sok telet kibírt vesszőfonás töredezett. — Recsegni fog, ha kinyomom — töprengett. Aztán észrevette, hogy a kapu alatt, ahol a kerék mély árkot vágott a földbe, van akkora hely, hogy óvatosan kibújhat rajta. Azon túl kazlak. Ott már mégbújhat és nagy vigyázattal a kertek alatt elosonhat. Estére neki is adtaJz a főtt birkahúsból, amely nagy kondérokban puhult a templomtéren. Éhes volt, de szűk lett a gyomra, valahányszor a szökésre gondolt. — Nagy a tét. Ha ott maradok és ezek belegázolnak a homokba, hát isten irgalmazzon nekem. Ha megszököm és elcsípnek, megint csak ... TJgy vélte, mégis csak jobb, ha szökik. így van reménye, úgy biztosan elpusztítják. I assan elpihent a zsivajgás. Apró’ őrtüzek ég- tek és álmos őrök rótták néhány lépésnyi sétájukat. Sötét volt. Csak úgy látta a fákat, bokrokat, ha alulról nézett fölfelé. Az égbolt világosságából kirajzolódtak a tárgyak. Lassan mászni kezdett. Négykézláb óvakodott előre. Ujjával minden száraz gallyacskát óvatosan elsöpört maga elöl. A sövénykerítésig elvezette a kőfal. Azután a sövény vezette tovább a kapu felé. Néha örökkévalóságnak tűnő percekig lapult a földön, amikor a sövény másik oldalán az őrök dobogó léptei közeledtek. Végre jj. kapuhoz. ért. A rácsos kapun túl két alaktalan test sötétedett. Hosszú puskájuk az ég felé meredtbe árulta el, hogy a kijárat tövében gunnyasztó katonák. István olyan közel került hozzájuk, hogy szinte a lélegzetüket is hallani vélte. Remegve próbált hátrahúzódni, de félt, hogy csizmája orrával meg- zördít valamit. Szeretett volna a földbe simulni — Ez a halál! — koccant össze a foga. Az egyik őr megmozdult, ■— Tűzet kéne gyújtani — mondta. — Ott a szalma, hozzál! A feltápászkodó szerezsán csörömpölését kihasználva, István f hátrább csúszott. — Ha ezek tüzet gyújtanak, idevilágít és meglátnak — és még hátrább húzódott. A szalmatűz magasan lobogva szórta a pernyét, gyorsan elhamvadt. Többször fordult a szerezsán, aztán megunta és a kerítés száraz ágait kezdte tördelni, éppen István feje fölött. A férfi átkozta a pillanatot, amikor a szökést elhatározta. Reszkető szájjal, hangtalanul őrölte a gyermekkorában tanult imádságokat. Mindet sorravetle, amire emlékezett, még a minist- rációt meg az evés előtti áldást is elrebegte. J ehet. hogy ezek használtak, vagy a pattogva égő hüvelyknyi, száraz ágak, de a . két szerezsán nem mozdult többet. Féloldalt könyökölve nézték a tüzet. Aztán elszunyókáltak. Ott feküdtek a keréknyomban. Az idő meg múlott, közeledett a pirkadat. István megfordult és lopva kúszott vissza a fal mellé. (Folytatása következik.) A koszorúzás után a gimnáziumhoz vonultak a fiiaitá'ok. A hatalmas, évszázados fáktól övezett kent -hívén őrzi -a költő emlékét. Ott húzódik meg az a pad is, ahol Csdkemali egykor tanított. Maga köré -gyűjtötte a fiiaitailckati, de az idősebb jobbágy o- kait is és eltérve a hivatalos ítanterv- tőtt, a szabadság eszméit plántálta a telkekbe. A parik mentén egy zsuptetős ház húzódik mag. öreg már az épület, de gemdios kezek rendbehozták, kiosino- sitoféák. Itt helyezték el a Csokonai- múzeuim anyagát. A hatalmas -tenem- -ban akad egyéb rész is, helyet -kapott a régészét és a népművészet, továbbá itt helyezték el a Nagy- váltihyvall kapcsolatos anyagokat ás, a terem iniagyrészéfoen azonban Csokonaival ikapcscüartos tárgyak is-cra- koznak. Néhány kéz-irata, kiadott művei, életévet és munkásságával kapcsolatos kiadványok, továbbá számos fénykép idézi a költő emlékét. A terem egyik oldalfalát baftiaíl- mais olajfestmény tölti -be, mely a csurgói gimnázium alapítását örökítette -meg, ugyancsak itt található Ágházii Gyulának a múlt század utolsó negyedében készült oiájfest- métnye is. A művészi alkotás Csckoin-a-it ábrázó!ja. j Az egyik a-sztalon kedves füzetecs- kéfc sorakoznak. A gimnázium valamennyi osztálya errüekalbumat készített Csokonairól. Idézték verseit, ismertették élettörténetéit, lerajzolták azokat a helyeket, azokat a tárgyakat, ■ melyek a csurgóiakat Csokonaira emlékeztetik, továbbá fényképeket sorakoztattak fel1 az ország minden részéből, ahol a költő járt. Az ízléses munkák -híven tükrözik az ifjúság lelkesedését. A legszebb emiákalbuminiak talán a IV/C. osztály aifouma bizonyult, de valta» mennyi gondosságról, alaposságról tanúskodik. Kincses Ferenc elvtárs,. a gimnázium igazgatója eilmandja, hogy a kiaMtottakon kívüli még gazdág/Oso- konai-ianyaggal rendelkezik -a -gimnázium, bemutatásukra azonban fölváltva kerüli majd sor. Ezt a múzeumot alapnak, kiindulópontnak szánják egy nagyobb méretű Csekanád- múzeum kifejlesztésére. Kincses elv- társ és a gimnázium többi tanára szép munkát végzett: a múzeum létrehozásával. Örök emléket állítottak a költőn-ek, ugyanakkor az ifjúság is jobban megismerheti -a költő éflétét és munkásságát. VALÓSÁG MÁR A »JÖVENDÖLÉS«! Ezen a napon került sor -az új járási kulltúrház feűávaMsáina is. A korszerű épületben 600 férőhelyes, beépített színpaddal) felszerelt nagyterem, társalgó, dlvásóberem és még több kisebb helyiség várja a szórar kozná, művelődni vágyó dolgozókat. Az ünnepséget UdvairheOyi János, a járási tanács- népművelési csoport- vezetője nyitotta meg, majd Nagy Előd élvtárs, a.Megyei Tanács népművelési cszáélyvezeltőheílyettese átadta az új kuűltúrhazat rendeltetésének. A járás részéről Sövegjórtó Ernő, a járási pártbizottság másodt-it- jkána vette át az épületeit. Rövid beszédben ismertte-tte a kultűrház jelentőségét és fétadatait. Ezután kultúrműsor vette kezdetét. A műsor méltó koronája volt a Csurgón megrendezett Csokonad-hó- na.pnak. A számokat a költő műveiből ámították össze. A műsorból különösen ktemeüfcedett Kincses Ferenc igazgató -elvtárs Csokonairól tartott előadása. Röviden vázolta a költő életét, majd csurgói tlairtózkodásával fogteSfcózbtt részletesebben. ' Fokozta az előadás értékét, hogy betétként szavalatok, énekszámok szerepelitek. Méltán aratott sikert Udvarhelyi János énekszáma, aki Csokonai »A reményhez« című költeményét adta elő. A kultűrház színjátszói Csokonai »Az özvegy K-amyóné és a’ két s/ze- feburdíiak« című vígj-áltékát mutatták-be. Az előadás jól sikerült, csupán a helyzetkomikumokat nem aknázták ki kellőképpen a szerepülők. A cso- perttn-ak ez volt az első előadása, játékuk további eredményes munka ígéretét rejti magában, Külön értékként; kell megemlíteni a táncszárno- kat. Többek között bemutatásira került Együd Árpád gimnáziumi tanár saját gyűjtésű és összeállítású »Kis magyar táj« és a »Somogyi rapszódia« című tánca. Az előbbi alföldi, dunántúli éis felvidéki táncokból mutált be színes csokrait, az utóbbi pedig szebbnédnszebb somogyi, különösen csurgókömyéki táncokból áll. Együd Árpád, áld egyébként magái is részt- vett a táncban, ismét bebizctnyStot- fa, hogy rendkívüli koreográfiái képességgel1 rendelkezik. Ujóbb munkái méltán. támasztanak reményt. Ugyancsak méültám aratott sikert Kincses Ferenc kultúirház-avatiásra iont verse is. Az énekkar színvonalas műsorszómiai megérdemelt síikért arattak. Szükséges azonban. hogy bővítsék a kórust. A kultúrműsor után megszolaftt -a zene, reggeliig tartó tánc kezdődött. A Hazafias Népfront járási bizottsága ünnepi díszvacsorán vendégelte meg az avatásra érkezetteket. A község dolgozói vidáman- ünnepel» fék büszkeségüket, -az új járási fcute túrházaf. ÍZ evés olyan színvonalas műsor folyt le megyénkben, mint a csur- gói Csokonai-hánap műsora. Szép munkát végeztek a járás dolgozói. Elismerés illeti a Hazafias Népfront járási bizottságának kezdeményezését és alapos m.unkáját, továbbá a járási pártbizottság és a járási tanács, illetve a tömegszervezetek támogatását. A dolgozók előszeretettel vettek részt a rendezvényeken és örökre a szívükbe zárták Csokonait. Megismerték munkásságát, szebb jövőt óhajtó terveit és most, amikor Csokonai álma már boldog valóság, amikor a somogyi jobbágyok leszármazottai szabad ország szabad fiai,, fokozott mértékben értékelni tudják azt a nemes küzdelmet, melyet a nagy költő a népért vívott egy életen át. DEZSŐ JÁNOS.
