Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-18 / 41. szám

I SOMOGYI NÉPLAP Péntek, 1935. február 18. Pineau összeállította kormánylistáját Párizs (MTI). Ptaeaiu kijélö&t mi- nfoszteretoölk az éjszaka folyamán kemény aillkudozások után összeállí­totta kcnmáinyának listáját. A Pineau-összeáltótotltia -kOTmáiny- Ustábain többek között a Ikövertlkezök szerepelnék: Mánászterelnök és külügyminiszter Ctarátiain Pineau {szociálisba). Mi­ntilsztoretoälkbeflyetitieisiäk: Yívcm OelU- fools (radikal), Robert Schuman- (MRP). A NATO-vail és az európai tanáccsal faiurabaintotrt Ikápcsoilaltidki ügyeinek minisztere: Edouard Bom- nefous (jobboldali eHenálflló). Igaziság- ügymmisjzbeir: Cenniiigliioin-iMol'iiniien (vofjt gaulttedsits). Belügyminiszter: Boruges-Miaiunouiry (radikális). Hact- Ügymimiiísziter: Robert Lécemre (MRP). Pineau kfijeffiüt rnfoiszftenetack! szerdán este nagy nehézségeikkel ta­lálta magáit szemben, ment. egyes pántok, riffietve pántokon IbelüiM egyes csoportok megváratták tőlie tol- látásba heflyez«ttt Itámogatiásajkat. Pimeau ekkor bejeßemitebte, hogy ^báirmiiilyem, tegyen os -a helyzet-, pénteken bemutatkozik kormányá­val a nemzetgyűlésiben. Ezzel azt akarta mondani, szükség esetén amna is kész, hogy lemond a 'többi párt­inak a kormányban való részvéfelé- trol^ s megkísérli teljesen szocáiaffisita kormány alakítását, múnit azt egy- íziben a felszabadulás után már a jobboldali szocialista .pórit akkori vezetője, Blum is megtette. Dulles amerikai külügyminiszter szerdai beszéde (MTI) Hírügynökségi jelentések sízarinrt Dulles amerikai külügymi­niszter február 16-án külpolitikai tárgyú beszédet momdatt a nsw- yoiki »Külpolitikai társaság- nevű szervezet össze jövetelén. Dulles mindeniekefliőitrt a tajvani helyzelttell foglalkozott, s a Tacsen- saigetek legutóbb -törtánit kiürítését, vailamint az ezzel kapcsolatos ame­rikai (beavatkozásit úgy igyekezett folrtümltetai, mint »hozzájárulást ia béke ügyéhez.« Beszédében felvetet­te a Kínai Népköztársaság partvi­déke mentén elterülő, ma még aj cstaiRigkajsekisták által bitorolt szige­tek problémáját. Mondanivalóját .azonban szándékosan homályosam fogalmazta meg, nem akarván hiaitá­rozottan állást foglaltai az Egyesült Államok és szövetségesei közötti vé- leményeültérések miaitt. A tajvani kérdés »egészét« mérle­géivé Dulües azzal fenyegette meg a Kínai Népköztársaságot, hagy ha törvényes joga alapján hozzálát Taj­van felszabadításához, az Egyesült Államok »eleget tesz védelmi köte- tezettiségeliiniek«, másszával: fegyve­resen 'beavatkozik. Áttérve az európai helyzetre, Dulles kénytelen volt közvetve el­ismerni a Nyugateurópai Unió öseze- itákolásóval kapcsotatos' nehézsége­ket. Ezért azt igyekezett bizonygat­ni, hogy »nem az a helyzet, mintha Európában lemondtak voTna a Nyu­gateurópai Unió létrehozásáról...« „Adenauer, eladtad a német Saar-vidéket!“ Berlin (MTI). A bonni kor­mánykoalícióban résztvevő pár­tok képviselői — Adenauer kan­cellár, Dehler, a Szabad De­mokrata Párt elnöke, Oberlen- der áttelepítésügyi miniszter és Hellwege, a szövetségi tanács ügyeinek minisztere — szerdán este Hamburgban 1200 egyenru­hás és 750 titkosrendőr fedezete alatt tartott gyűlésen válaszol­tak a párizsi szerződéseket el­utasító majna-frankfurti kiált­ványra. Adenauer és koalíciós partnerei gyalázkodva támadták az újrafelfegyverzés ellen és a német újraegyesítésért küzdő nyugat-németországi népi moz­galmat. A gyűlés résztvevői kö­zül sokan bíráló és gúnyos meg­jegyzéseket tettek a szónokok beszédei közben. Leggyakrabban ez a közbekiáltás hangzott el: »Adenauer, eladtad a német Saar-vidéket/« A rendőrség 250 személyt »rendzavarás« miatt kiutasított a gyűlésteremből. PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTÉS A pártoktatás helyzete a tahi járásban RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK London (MTI). Az Egyesült Álla­mok hadügymdnisatériuma jelentette az amerikai törvényhozásnak, hogy 1 370 000 főnyi amerikai csapat, az Egyesült Államok 'hadseregének csaknem fele, áHomásoziik az Egye­sült Államok szárazföldi területén kívül fekvő 950 ihadiitámaszponiton. Hanoi (TASZSZ). A Vietnami Tá­jékoztató Iroda jelentése szerint Ho Si Mimii február 12-én levetet inté­zett Szasztroamidzsiozso indonéziai min isztereinökliöz, válaszul utóbbi­nak ’az ázsiai és afrikai országok bamdiungi értekezletére szóló meghí­vására. Ho Sí Mimii elnök közli a tevélbem, hogy a Vietnami Demok­ratikus Köztársaság kormánya elfo­gadja az értekezletre szóló meghí­vást'. Dzsakarta (Uj-Kínia). Indonéziai politikai körökben es a sajtóban niaigy érdeklődést keltett az a szov­jet javaslat, amely a tajvani kér­désnek tízhatalmi éntekezfliet útján való megoldását ajánlja. A Harnten Rakiat keddi jelentése szerint dzisa- kantai illetékes politikai körökben örömmel fogadták a szovjet javas­latot. Ollenhauer elutasította Adenauer új külpolitikai tervét Berlin (MTI). Ollarah-auer, a Nyu gatniémet Szooiáldemclcraiöa Párt el­nöke a pánt parlamenti csoportjá­nak ülésén éltesem etuitasátatrtla Aden­auer legújabban kifejezett számdé» kát, hogy ‘az esetben is végrehajtja a párizsi szerződéseket, ha Francia- ország tnem ratifikálja 'azokat. Az úgynevezett »üres szék politikájá­nak« teljesen áttekinthetetlen, de mindenesetre igen veszélyes követ­kezményei leniniéraek a német nép és Európa számára —■ mondotta, majd hozzáfűzte: »A Szociáldemokrata Pánt 13 leghatározottabban szembe­helyezkedik azzal a 'tervvel is, hogy -a párizsi szerződésék bukása esetén Nyugait-Németorsziágot Bonn es Washington kétoldalú katonai szer­ződése keretében fegyverezzék fel. Növekszik a munkanélküliek száma az Egyesült Államokban Landon. A Financial Times íirja: Az egyes üzletágakban a téli hó­napokban bekövetkezett pangás kö­vetkeztében januárban mintegy 500 ezerrel emelkedett -a munkanélküli­ek száma az Egyesült Á1iiaimokbam. EGY BÁTOR EMBER írla: Örsi Ferenc III. H f a valami lesz, befogok a kocsiba és megyünk az erdőbe. Tudok én ott olyan helyeket, ahová nem érnek a szerezsánok — fogta meg egyik este Kata kezét, amint az a tálat szedte le. Az asszonyka nyelt egyet, mielőtt felnézett. Ak­kor meg két kövér csepp foltozta a súrolt asztaldesz­kát. — Es ha éppen akkor jön?-7- Ott lesz majd anyád is. Nem beszéltek tovább. Ezen az éjszakán István nem sokat aludt. Karján pihent az asszony feje. Melegen fújta rá a levegőt, csiklandozta ritkás bajúszát. Már sötétkék volt az ég a szederfa körül — amelyik a kis ablakból jól lát­szott —, amikor elpihent. De hamarosan félrevert ha­rang szava ébresztette fel. Az asszony aludt tovább. Ugrott volna az ágyból, előbb azonban óvatosan ki­húzta zsibbadt karját felesége nyaka alól. Azután kint termett az udvaron. A kis dombocskán álló ká­polna körül sokan tipródtak. Egymás szájából kap­kodták a híreket. — Jönnek a horvátok! — Barcson vannak a szerezsánok! — Fut a nemzetőrség! összeszedte a szavakat, s már fordult is vissza, hogy hamar befogjon. De belekapaszkodott a bíró hangja: — Hallgassatok, emberek! Mindenki jöjjön kő- rém! Nem olyan nagy a vész! A bizakodó szó visszafordította. A szeptember elejei virradat hidege összekoccantotta fogait. Nem tudta, mire szánja magát. Hagyja a többit és rohan­jon az istállóba? Dobja a lisztesládát a kocsira, rázza föl az asszonyt, hogy kicsi holmijukat gyömöszölje a kocsiderékba, amíg ő a talpas gabonahombárt be­vontatja a part alatti odúba és rászakítja a földet? Azután pedig ostort a lovaknak! Ám a bíró hangja megint kizökkentette töprengéséből. T e riadozzatok! A kaposi nemzetőrök még Barcson vannak! Nem érnek ide olyan ha­mar. — Darány felé fut az egész sereg! — kiáltott köz­be egy poros, izzadt ember. — A faágyúk úgy nyíl­tak szét, mint a rózsa. Pilicánál átúsztattak a lovas szerezsánok. Elkergették a partról a nemzetőröket. Azoknál mindnél két-három pisztoly is volt, nálunk csak kasza és fejsze — rekedt el rikácsolása. — Mikorra érnek ide? — furakodott hozzá István. A vállát vonta. — Ha erre jönnek, csakhamar. — És erre jönnek? — Ki tudja?! Barcsról három út ágazott el akkoriban. Az egyik Szigetvár—Pécs felé vitt. Erről kanyarodott el Bá­ránynál a kaposvári út. A másik két út Tornácán és Szentesen át vezetett a póstaút felé, amelyikre az­után C.sokonyán keresztül mehettek a kocsik. így ősz tájt a két út közül csak a szentesit lehetett használni. Bár hosszabb volt, mint a tornácai, de az nyáron át szinte eltűnt. A buckás pusztaság kiszáradt, a kerék után összefutott a homok, a lópata nyomát is fél nap alatt beperegték a finom szemecskék. így, ha Kapos­várnak tartott a Dráván átkelt sereg, akkor Darányon át kellett mennie, ha a postautat akarta biztosítani, akkor Szentesen keresztül juthatott tovább. Mindez benne volt a csatakos ember szavában: — Ki tudja? De nem kérdeztek többet, mert a barcsi faluvég felől lódobogás és erősödő kutyaugatás hallatszott. A tekintetek némán fordultak arra. Szó nem esett, csak sóhaj szállt. fa kanyarból három lovas ügetett elő. Két hu- szár és egy harmadik, aki hátrakötözött kéz­zel zötyögött kötőféken vezetett lova hátán. Meg­könnyebbültek. A huszárok is észrevették őket, oda­ugrottak. — Jól megyünk a postaútra? — kérdezte a fia­talabbik, köszönés helyett. A bíró szólalt meg. A többiek csak bólintottak a szavára. — Erre is lehet. Az öregebb huszár megelőzte a bíró szájában for­málódó kérdést: — Maguk mit ácsorognak itt? Bármikor itt le­hetnek a horvátok. Ez a fickó is a postaút felől kér­dezősködött — bökött a megkötözött lovasra, akiről dús, fekete szakálla és fűzött, hegyesorrú bocskora nyomban elárulta, hogy drávántúli. István szíve nagyot dobbant. De a többinek is torkán akadt a szó. Az öreg huszár folytatta: — Még tart az átkelés, de a sereget már rende­zik. Délben talán indulnak is. — És a nemzetőrök? — fakadt ki a bíró. — Beléjük ágyúztak néhányat, aztán megfutott az egész kaszás had. Csak egypár huszár kerülgeti a hor- vát sereget. Azért javallom kendteknek, hogy ami megbecsülni valójuk van. rejtsék el. A barcsiak is bemenekültek az erdőkbe, nádasokba. Az asszonyok közül néhányan — akik már szintén kicsődültek a férfiak köré — hüppögni kezdtek. A lórakötözött szerezsán villogó szemekkel kiáltozott valamit horvátul. Az asszonyok riadtan markolászták szemük elé kapott kendőjük sarkát. Az öregebbik huszár meg komótosan, visszakézről úgy vágta pofon a láthatóan fenyegtődző embert, hogy mire felocsú­dott, már vastag bajúszára bugyogott orra vére. — Na, Isten segítse kendteket — adott sarkan­tyút lovának. fa fiatalabbik is köszönt. — Ne féljenek, visszajövünk mi még — mondta nagy-nagy bizonyossággal és rántott egyet a szerezsán lovának kötelén. (Folytatása következik.) Ahhoz, hogy valaki jól tudjon tá­jékozódni napjaink eseményei kö­zött, hogy tökéletesen megértse pár­tunk politikáját, hogy világosan lás­sa azt az utat, melyet pártunk III. kongresszusa jelölt meg egész nép­gazdaságunk és politikai életünk számára, hogy ne botladozzon a gyakorlati élet ezernyi problémái közt hol balra, hol jobbra hajolva, a legfontosabb feladat: a marxizmus —leninizmus elméletének elsajátítá­sa, pártunk politikájának, célkitűzés sének megismerése. Ezek nélkül senki nem lehet jó gyakorlati párt­munkás, különösen nem vezető funkcionárius, de még egyszerű párt­tag sem. A politikai képzés állandó fejlesztése egyébként minden párt­itag kötelessége is. Legutóbb — az elmúlt hónapban — a Megyei Pártbizottság felülvizs­gálta a megye pártoktatásának hely­zetét és megállapította, hogy me­gyénkben e téren komoly hiányos­ságok vannak. Gazdasági, tömeg­szervezeti, sőt pártfunkcionáriusaink egy része is elhanyagolja a párt ok­tat ást. Ennek következtében egymás­után néptelenedtek el és szűntek meg a szemináriumok. Ennek a hi­bának a kijavítására hozott határo­zatot az MB. A határozat kimondja, hogy azokkal szemben, akik pártkö­telességüket elhanyagollak, fe­gyelmi eljárást kell indítani. Vizsgáljuk meg a pártoktatás hely­zetét a tabi járásban, valamint azt, hogy a Megyei Pártbizottság határo­zatát hogyan hajtották végre. A tabi járás területén összesen 35 szemináriumnak kellett volna mű­ködnie. Ebből azonban mindössze 6 —8 dolgozott rendszeresen. De a megjelenés még ezekben sem volt kielégítő, csak mintegy 60—70 szá­zalékos. A felkészülés szintén na­gyon hiányos volt. Kielégítően csu­pán 2 szeminárium működött: a so- mogyacsai (Fekete elvtárs vezetésé­vel) és a kányái (Farkas elvtárs ve­zetésével). A pártoktatás sikerének két igen fontos feltétele van. Az első a meg­jelenés, a második pedig a színvo­nal. A tabi járásban tehát még az első feltételt sem sikerült többségé­ben biztosítani. Színvonal tekinteté­ben pedig a rendszeresen működő szemináriumok is igen sok kívánni­valót hagynak maguk után, sokszor az oktatásba bevont elvtársak el sem olvassák a kötelező irodalmat, így természetesen problémák sincse­nek, vagy hg vannak is, ezek a leg- nagyob'ofokú tájékozatlanságról ta­núskodnak. összegezve az eddigieket, megálla­píthatjuk, hogy a tabi járásban novembertől kezdve nagy méretben hanyat­lott a pártoktatás. Mi ennek az oka? A tabi járásban beszélgettünk né­hány propagandistával, s szinte ki­vétel nélkül azt válaszolták: a kö­zöny. A közöny okait azonban egyik sem tudta megmondani, bevallották, hogy eddig nem is gondolkoztak a végső, az elégséges okon, megelé­gedtek csupán az első ok megkere­sésével, de megoldást sem kerestek. Esetleg azt mondják csak, hogy a sok értekezlet teszi fásulttá, közö­nyössé az embereket. Ez azonban kevés magyarázat. Márkus elvtárs, a JB agit.-prop. osztályvezetője már tovább ment, ő az utóbbi időben gondosan elemezte a pártoktatás tapasztalatait, s vele együtt sikerült összegyűjtenünk egy csokorra való valódi okot, melyek a közönyt is megindokolják. Már a szervezésnél jó csomó hi­bát követtek el, nem tartották be következetesen az önkéntes­ség elvét, nem beszélgettek el azokkal az elvtársakkal, akiket pártoktatásba kívántak bevonni. Ez főként a helyi pártszervezetek hibája, de nem mentes a felelősség­től a JB sem, mivel ők meg az el­lenőrzést hanyagolták el. A szemináriumi foglalkozások megszervezése sem volt kielégítő. A tabi járásban oktatási napként ked- det állapították meg. Ez azonban nem volt teljesen biztosítható, kü­lönböző okok miatt sokszor más nap­ra kellett tologatni a foglalkozást úgy, hogy a végén már teljesen ösz- szekeveredtek és amikor az MB-től 21 elvtárs ment ki segíteni az ellen­őrzésben az egyik keddi napon, egyetlen helyen sem találtak foglal­kozást. A JB nem fordított elég gondot az ellenőrzésre sem, az íróasztalhoz ra­gadtak és nem szerveztek be elegen­dő társadalmi aktívát sem. A pártoktatás hanyatlásában nagy szerepe volt a foglalkozások rossz módszerének is. A legtöbb esetben a propagan­disták száraz, unalmas módon adták elő az anyagot, kevés gyakorlati példát hoztak fel az elmélet megvilágítására, megkövetelték a jegyzetelést, me­chanikusan alkalmazták a felelte- tést (a szó szoros értelmében), nem teremtettek szoros baráti légkört stb. Némely helyen komoly hiba volt, hogy a propagandisták maguk is lebecsülték a pártoktatást. Pél­dául Kisbárapátiban Vukk elvtárs felkészült a foglalkozásra, jegyzetet is készített, de másra ruházta rá a foglalkozás levezetését. Kozár elv­társ Bedegkéren pedig nem is ké­szült fel a foglalkozásra. Dicséretre méltó azonban a törökkoppányi Györki elvtárs példamutató felké­szülése. Végül, de nem utolsósorban igen lényeges oka a pártoktatás hanyat­lásának a felelősségrevonás hiánya. Már idestova egy hónapja lesz an­nak, hogy az MB meghozta erre vo­natkozó határozatát és azóta sincs lényeges változás az oktatásban a tabi járásban, mégsem történt egyet­len komoly felelősségrevonás sem. Ezek voltak a fő okai a pártok­tatás hanyatlásának. Most vizsgáljuk meg, hogy a tabi JB mit tett a hibák ki­küszöbölése érdekében? Meg kell állapítani, hogy — bár Márkus elvtárs látta a hiányosságo­kat, ha pontosan nem is derítette fel az okokat idejekorán — a JB nem tartotta elég súlyos eseménynek azt, hogy a 35 szeminárium közül csu­pán 6—8 működik úgy, ahogy. Csak akkor figyeltek fel és döbbentek meg, amikor az MB foglalkozott a pártoktatás kérdésével s meghozta ismeretes határozatát. Ezután a Tabi JB azonnal hozzáfogott a hibák ki­javításához és kezdeti eredménye­ket értek is el. Először is a JB minden tagja vállalta egy-egy szeminárium (vezetését, sőt az instruktorok is. Másodszor elhatározták, hogy a JB valamennyi tagja és munkatársa rendszeresen végez ellenőrzést a pártoktatás területén. A JB harmadik intézkedése az volt, hogy néhány járási szinten dol­gozó vezető funkcionárius elvtár­sat megkértek, hogy ők is vállalja­nak szeminárium vezetést és ellen­őrzést. Velük Koczor elvtárs foglal­kozott s szívesen is vállalták ezt a feladatot. A községekben is megindult a munka a pártoktatás felemelésé­re. Tabon például a pártvezető- ség tagjai két-három hallgató patronál ását vállalták és meg­fogadták, hogy a rájuk hízott elvtársakat meggyőzik, hogy minden foglalkozáson résztve- gyenek. Szépek a jelenlegi tervek, hasz­nosak a már megtett intézkedések, a végzett munkának már kezd is mutatkozni eredménye, de ha tar­tós javulást akarunk elérni, mind­ez nem elég. Mit kell még tenni? A fent elmondott hanyatlási oko­kat egytől-egyig meg kell szüntetni, főként pedig gondoskodni kell a jó módszerek általánossá tételéről, az ellenőrzés megszilárdításáról és a felelősségrevonásról, a pártkötele­zettség betartásáról, a határozatok végrehajtásáról. Csak így tudjuk a pártszervezetek önállótlanságát is -megszüntetni, amely a képzetlenségből adódó ki­sebbségi érzésből fakad. Ugyanis a legtöbb helyen jelenleg a tanácsel­nök és egyéb vezető emberek álta­lában képzettebbek, mint a párttit­károk. Az elméleti képzettség bizto­sítéka a párt vezetőszerepének is. V. I.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents