Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-13 / 37. szám

Vasárnap, 1955. február 13. SOMOGYI NÉPLAP 7 SOMOGYI R ÜGYEK Lapunk múlt vasárnap számában egy csokor vers jelent meg hasonló összefoglaló címmel. A verseket somogyi kötitok írták, olyanok, akik még nem »'befutottak-«, akiknek sem -hírük, sem nagy nevük nincs, aki­ket eddig csak falujukban vagy szőkébb környezetükben 'smertek. Van­nak közitük egészein fiatalok, diakok, s vannak idősek is, mint Roznik Ferenc somogyt'úni igazga.ó-tanító, a »Virág vagyok« című vers szerzője. Érdemes voif.-e közölni a verseket? Énre ne is mi felleljünk, hanem feleljenek maguk a verseli. Tökéletes alkotások ezek? — amelyekben, a legképzettebb kritikus sem talál hibát? Nem. A közölt és ezután is köz­lendő verseknek vannaiit ugyan hibái, de mindegyikben van valami, ami nagyszerű, ami végtelen mélységű gondolatokat takar, ami bíztató fej­lődést és jövőt ígér. Harcos kiállás, pártos hazaszeretet, a család melege és a közösségi élet összefonódása az egyéni problémákkal, a természet mélységes szeretete, ez az, ami jellemző a versek íródnak mondanivaló­jára. És még egy: ha nem ás tökéletes még a forma, -mégis látszik en­nek gondos megválasztása a tartalmi mondanivalóihoz. A múlt vasárnap óta számos levél érkezett Szerkesztőségünkbe, sok olvasónk küldött be verset és elbeszélést, bírálatot kérve munkáira. Miit bizonyít ez? Azt, hogy Somogyiban is vannak tehetséges emberek, csak segíteni, támogatni kell 'kibontakozásukat Eddig a somogyi tehetségekkel ki törődött? Verset, elbeszélést írtak, de hol kerülhetitek nyiU/vánosság elé? Az írószövetség folyóiratainak nem feleltek meg ezek a kis alkotások, seg' ógJt is vajmi keveset kaphattak. Somogybán pedig nem volt meg ci nyilvánosság elé lépés tehetősége. Lapuink szerkesztősége ezen a helyzeten kíván segíteni azzal, hogy a Somogyi Néplap vasárnapi száma- 7. o'daJán a somogyi írók műveinek, a »rügyek« próbálkozásainak biztosát nyilvánosságot. Ezen az ddallon helyet kapnak a kritikusok ás, hogy egy-egy művet megbíráljanak és segítsék ezzel Somogy jövő tehetség inek kibontakozását. DEZSŐ JÁNOS: BALATONLELLÉN A Badacsony tar homlokán hóból formált fehér süveg, zöld smaragdként csillognak a fagyottkönnyű vén fenyvesek. «. A Alszik a tó. Sima hátán duhaj -szellő söpör végig, s a túlpart, mint jégből formált mátkakoszorú, fehérük. Alszik a tó. De ott alant meleg szíve fel-feldobog, milüónyi szép emléket őriznek a jeges habok. Nyári napfény tündöklése, már réges-rég elhervadott, gyermekkacaj, boldog mosoly most szép jégvirággá fagyott. Kint, a parton üdülősor, mind a dolgozókat várja. Didereg az öreg tó és tervet sző az új, szép nyárra. Torkos Jenő: TANTEREMBEN Napsütés van odakünn, Vagy borongás éppen? ... Nem venni szít észre itt, E kedves teremben. Mdértt? ... Vajon ... kérdeznéd: Te, a kívülálló. Nem találnád soha ki, Csak az -itt tanító. Ment tanító vagyok én! Ez a birodalmam. A második otthonom, Jód érzem itt magam. Ha szívem sír, telkem fáj, Gondok kínja éget, S ártatilamul vádolnak Cseprő dolgok végett, Akikor szemem rávetem A sok buksi fejre, A hűséges, ragaszkodó Értelmes szemekre. És rögtön gond, bú-bánat Messzire száll tőlem, S itt érz-em a mennyországot E kedves teremben... S. Meggyesi Jenő: OTTHON/ Mentem tavaszi hajnalon, — Mikor sötét s fény harcba kezd Elgondolkozva gondokon, S figyelve minden könnyű neszt; Mentem réglátott kisfalum Virágos kertjei előtt, S úgy éreztem, hogy szomorún, Rossz hírrel köszöntenek ők. Frissítő harmat hullt reám, Szellő kelt álmos lombokon. — Jaj’ csak nem beteg jó anyám? Nincsen feldúlva otthonom? — Léptem zaja a köveken S nyugtalan szív hangoskodott, Majd ráfeleltek hirtelen, Felébredt, nőt ás kakasok. Különben csönd .volt. Szürkeség Vak homályába fut az űt Es nincs messze a messzeség: Körrel zárja a kis falut. Parasztházaknak ablakán Eltűnő holdsugár kacag Siralmas hangon. Fáj talán, Hogy legyőzi a virradat.... Villanyfény villant itt, amott. Ébredtek szorgos emberek. Halványak már a csillagok, Mire házunkhoz érkezek; Ezer boldog érzés önt el, Látva a kis ház udvarán: Szalcajtóruhás-keny erekkel A kemencénél ült anyám. Szófián a kapuból néztem Munkája közben mint ragyog Arca a' vörösös fényben, — Aztán feléje indulok. A fák között az ifjú nap Kelő sugara sietett Csókkal köszöntni anyámat, De ő hirtelen észrevett. Fiam! — jött felém örömmel Megjöttél? Hogy vagy? Eszel-e? — Kérdez százezer özönnel, S egy lángost nyom a kezembe — Boldogan — szóltam s jött apám. Üdvözölt vidám víg szava, Majd táplálva röppent hozzám A kenyérruhák illata. Tóth József:*) Az én vitéz öregapám i. Egy igazi szabadsághős Dicsőségét énékdem, Kinek -hire még most iis ét A jó magyar szívekben. Bár a testét az amyaföld Már régóta takarja, Emlékének nem árthatott Az időknek viharja. Mert a telke oitt tebeg a Széles magyar rónákon És mint a nap, meleget szór Szét az egész országon. Negyvennyolcnak -géniusza Fűtötte ezt a lelket, Amilyet az úristen csak Jókedvében teremthet. Ko'sutihniaik és Bem apónak Volt a legjobb vitéze, Petőfi szent lángszavára Ment az ágyúk tűzóbe. És futott a gaz -effienséig Árkon-botoron-vízen át, Nem állhatta e szolgahad A honvédek rohamét. Győzelemről győzelemre Szállt a magyar lobogó, Mert három szó voCt ráírva, Mind a három ragyogó: Szabadság volt az e0ső szó. A legdrágább földi kincs, Ami néflkül az etetnek Semmaiféte célja nincs. Egyenlőség a második. Magasztos szent ideál. Boldog, akit — ezért küzdve — Érhet utód a halál. Testvériség! Tenélküled Az ember csak áfllat még. Megváltást csak akikor nyerhet, Ha szívében e láng ég. öreg-apám ezért harcolt... Mert ő volt a hős vitéz, A legendás szabadsághős, Ki ez elvért- halmi kész. Megérdemli, hogy örökzöld S ibábérerdő takarja S emlékénél büszkén álljon A késői unoka .. . II. Hol nyu-gszdk a hős tevemte? Az én vitéz öregapám, Ki a magyar népért küzdött Annyi dicső véres csatán. Hol porladnak a csontjai? Hol domborul a sírhelye? Hol viharzik el fölötte Az új időik vihiarzó szele? Magyar földben pihen a hős. A szíve is ottan porlad Kisfoajcmd temetőben, Nem messze a falu alatt. Ott alussza örök álmát A szabadság katonája A szülőföld édes ölén S borostyán fűt a sírjára. Oda jár a lelkem mindig, Ha á harcban inogni kezd S a'sírjából újabb erót Merít ott a küzdelmekhez. Mert amit az Öregapám Elkezdett, azit én folytatom, Hogy nekem is majd borostyán Zöld üljön a sírh almomon ...­_______________ Prága, 1941. V. 11. * Tóth József alvtórs középiskolái tanár, a Nagyatádi Általános Gimná­zium igazgatója. A dolgozó nép régi, igaz harcosa, kipróbált forradal-i már és pártmunkás. 1919-bec, a forradalom rövid, de dicső éveiben a köz­oktatás . irányítója volt megyénkben. A gyászos emlékű fehér terror ide­jén iflüiegál Másban dolgozott, majd emigrálná kényszerült. Emigránós évei alatt írt költeményei forradalmi optimista hitről tesznek tanúbizonyságot. Most közölt versét 1941-ben Prágában írta. .Köszönjük, hogy a csornai fiatalok példát mutattak a mieinknek“ A szép időjárás^ enyhe, tavaszdas szellő felszárítotttia még a kercsefldge- ti sáros utakat is. Azon indult el a csornai DlSZ-fiateitek titkára és Bteáitemfoerger István csornai • dolgozó panaszt KercseOágetre, hogy megbe­szélje a helyi vezetőkkel a »Pettyes« című színdarab eüőaidását A csornai fiatalok nagy teükesedés- sed készülőditek, -hogy szombat este megtartsák az előadást. Nagy Jeflke­EsőtőD. átázva siettek a fütött öl» tözőbe, hogy felkészüljenek előadá» sukra. A lázas készülődés köz« ben etórkeaeft a kezdés ideje. Csen« gett a kis csengő, szétgördült a füg« göny. Még egy utolsó, biztató szó hangzott el Sándor, a súgó ajkáról; csak bátran fiúk — s megkezdődött az előadás. Ezúton mondunk köszönetét a cső« mai fiataloknak és a szabadi ifjúság« , . , , ..., , , „ , inak, akik ezt megelőzően szintén sze« .sedfesüket a hirtelen jött eső ejtene- ... ,, . .................. , ,, J [ nepeltek naűumk. Köszönjük, hogy aün re sem vesztették ett. Síkos, sáros óozaitkészen lelkesítettek s példát utorti gyalog indult el Csornáiból 25 ■ mutattak a mi ftatáijaránkniak. fiatal, ' s-líutodlá ímsxu Nagy Tibor KercseHigetj OOO©0OOOO©©©OQOOO©GGOOOGO0Oí3OOOOGO0OOOOGOOO©©OOOOOO0 ©Q©©©©G©©00©©0©0©©00©©©©ÖÖÖ©0©G©0©©0©Q©Q©©©©©Ö©©QÖ©©©QO© D©©©Ö©©O©OO©O0O< FJETEK ÓTA izgalmas munka folyik az Állami Faluszínház budapesti próbahelyein. Amióta a színészek megismerték a darabot, meghallották az énekszámok zené­jét, a biztos siker reménye fűti a szereplők lelkesedését, fokozza mun­kaerejét, termékenyíti meg képzele­tét. A darab címe: Dankó Pista, írói: Baráti Géza és Dékány András, ze­neszerzője — Dankó Pista dalai mellett — Vaszy Viktor, rendezője Mátrai József. Dankó Pista a múlt század nyolc­vanas, kilencvenes éveinek legnép­szerűbb dalköltője (Szeged >nóta- fája«), akinek akárhány dala any- nyira beférkőzött a nép szívébe, eszébe, hogy mint eredeti népdal szólalt meg a falu ajkán szerte az országban. Ki ne ismerné a »Daru­madár...«, »Most van a nap leme­nőbe«, »Páros élet a legszebb a vilá­gon«, -Nem fúj a szél, nem forog a dorozsmai szélmalom«, »Egy cica, két cica«, »Szőke kislány, csitt, csitt, csitt«, »Eltörött a hegedűm« stb. kezdetű dalokat és ki tudta mind­ezekről, hogy mind-mind Dankó Pista muzsikáló leikéből fakadtak. Pedig úgy termettek, mint a virág •az ágon, szivárvány az égen, nem agymunka előzte meg születésüket, hanem a hangulat csodálatos ihlete pengettette ki a dalokat Dankó Pis­ta hegedűjén. A hangulatot vagy Pósa Lajos gyermekien egyszerű, .vagy Blaha Lujza lelkesítő pártfo­gása. teremtette meg. 4 DARAB Dankó Pista Joó ^ Ilonka iránt való szereimé- i nek történetét állítja a színpadra. De ’ámít látunk és hallunk, nem­csak a két szerelmes»• . magánügye, hartem a ' kór embertelen-társadal­mának rajza, amelyben csak vergő­dő szenvedés lehetett a tiszta lelkek érdekv.élküli igyekezete. A Század­D a n k ó P i s f a utó nyolcvanas éveiben játszódik a darab, amikor még az a felfogás járta, hogy a cigány nem ember. Dankó, amikor első dala nyomta­tásban megjelent (Pehely volt a te szerelmed, s elfújta a szellő), öröm­mel hagyta ott a bandát, mert elég volt a megalázásból, amit a mulato­zó városi urak részéről el kellett szenvednie. Nem felejthette, hogy egyszer például egy hajnalig tartó mulatós után egy hiprdó borral fi­zették ki — ha maga tólja haza a hordót talicskán. Megtette. Otthon derült ki, hogy a hordó vízzel volt tele. Hiába fogadták barátságukba Szeged írói, művészei, hiába állt mellette megértéssel, atyai szeretet­tel Tömörkény István író, majd a művész megbecsülésével Blaha Luj­za, a hatalmasok szemében megve­tett cigány maradt, akinek pusztul­nia kell, ha útja — csak véletlenül is — keresztezi az urak számításait. Hiszen az ő kezükben volt a hata­lom. Ennek a társadalmi légkörnek jel­legzetes érzékeltetésével írta meg Baráti Géza és Dékány András Dankó Pista és Joó Ilonka‘igaz tör­ténetét. AZ ELSŐ FELVONÁSBAN Or- ^ dög polgármesterré választá­sát ünnepük a szegedi Aranykoro­nában. A dáridóhoz nem Dankó Pis­ta húzza, mert otthagyta a bandát. A gratulálni jövő Joó Ferenc festő­művész leánya, Ilonka összetalálko­zik a Tömörkény társaságában lévő Dankóval. Az első találkozást kínos­sá. teszi a polgármester szolgabíró fia, aki Ilonka kezére pályázik, mert Ilonka kettős előnevű nemesi címerével akarja bearanyozni vas­kereskedő nagyapja kispolgári szár­mazását. Hepciáskodva lekicsinyelni igyekszik a cigányt Ilonka előtt. De mennél bántóbb lesz a szolgabíró úr, annál közelebb kerül Dankó a megértő Ilonka szívéhez. Végül a durvaságra Ilonka válasza az, hogy meghívja magukhoz Dankót szüret­re, Szatymazra. A MÁSODIK FELVONÁSBAN megismerjük a XIX. század vége társadalmának típusait. A panamázó, csak a saját érdekeit szolgáló, hatalmi állásával visszaélő, népellenes főhivatalnokot, a polgár- mester apát. Nejét, a mézes külső­ségekkel álcázott, önző teremtést, fiát, az üresfejű, krakéler, hatalmas­kodó szolgabírót. Másik oldala a ki­zsákmányolás béklyóiban vergődő értelmiséget, Joó festőművészt, a kiszolgáltatott, jogtalan népet, a halászokat. A polgármester megkéri fia számára Joó Ilonkát. Ilonka Dankót szereti, llonkáék sorsa — a képrendelés lehetősége, bank betáb- lázás peresítése, a szőlő elárverezé­se — a polgármester kezében van. Joó, a házigazda kénytelen a pol­gármester kedvéért kiutasítani Dan­kót. Blaha Lujza vigasztalja a sze­relmes, boldogtalan leányzót, hogy a »Darúmadár is addig hívogatja a párját, amíg rátalál«. Bízik Dan- kóban, akinek dalai elzengenek Sze­gedről messze-messze, a hírnév, a dicsőség felé... A HARMADIK FELVONÁS- ** BAN Joó Ilonka kézfogójára készülnek, a szolgabíró ördög Ele­mérrel. Váratlanul megjelenik Dan­kó Pista — megszökteti Ilonkát. Az életteljes, igaz történetet ere­deti Dankó-nóták teszik hitelessé és Vaszy Viktor zeneszerző karmester remek szerzeményei fokozzák az egyes jelenetek hangulatát, teszik átérezhetővé a szereplők belső küz­delmét a zene hatásos nyelvén. A darab rendezője a Faluszínház legnagyobb sikereinek, az »Üzenet az élőknek« és a »Bujócskának« rendezője: Mátrai József. Művészi érzéke világossá teszi a darab mon­danivalóját, helyükre állítja az egyes figurákat, kialakítja a jelenetek hangulatát, ízlése pedig igényes ní­vón tartja az egész produkciót. Mát­rai József rendező — mint a színház vezetője — jól ismeri a falu kultúr- igényét. a színház 13 társulata iránti szeretetét. A Dankó Pista színházi ősbemutatója Somogybán lesz. A Faluszínház vezetője így akarja megköszönni a somogyi kulturális vezetők, a színészek munkájáért lel­kesedő hallgatóknak azt a segítsé­gét, mellyel a már csaknem négy éve működő színházat elhalmozzák. A DARAB SZEREPLŐINEK nagyrésze nem ismeretlen Somogy közönsége előtt. Dankó Pis­tát Madarász László alakítja, aki évekig volt a kaposvári társulat köz­kedvelt színésze és a közelmúltban is nagy sikert aratott itt a »Szabad szél« és a '■’■Vidám vásár« című ope­rettben. Blaha Lujza szerepében Ka- milly Judit tetézi somogyi sikereit, aki a »Nyugtalan boldogság«-ban vált népszerűvé. Régi barátság fűzi a somogyiakhoz a Száva-házaspárt is, akiket a »Vándordiák« és a ~Li- liomfin-ban szerettek meg — most Joó festőművészt és Julit játsszák. Tapsos sikerek emlékét idézi Mar- kovits Endre neve, aki a darabban a talpnyaló, alázatos kishivatalno« kot: Ciberét játssza. A »Tartuffe« számos előadásáról jól ismerik Tas- si Béla és Pintér Rózsi nevét, akik a Dankó Pistában a polgármester­házaspárt, Fehér Tibor nevét, aki Mucsi cigányt és Bakos Tamást, aki Tömörkény Istvánt alakítja, Ötvenszer tapsolt Somogy megye közönsége a »Közös út«-ban Vág­helyi Irmának, aki a darabban Joó Ilonkát alakítja. Befejezésül hadd idézzünk néhány jellemző, kegyeletes szót, írást Dankó Pista művészetének jelentő­ségéről. A Dankóval foglalkozó első újságcikkből, amely a Szegedi Hír­adóban jelent meg 1886-ban: ».. del« kének fájón rezgő húrjairól veszi az egyszerű, igaz, mélabús hangokat, amelyek oly közvetlenséggel hatnak a szívre, s oly könnyen és oly gyor­san szállnak szájról szájra...« Egy mondat, amely a ravatalánál hang­zott el: Udvari költő volt, nem a nagyuraké, hanem a nép udvari költője, s a nép nem jutalmaz arannyal, hanem meleg szeretettel.« a SZEGEDI NAPLÓ Dankó ha- lálakor írt cikkében a követ­kezőt írta: -A hivatalos nagyságok koporsójára hivatalos kegyelet terít aranyos szemfödelet, de hideg ma­rad a gyászolók szíve. A muzsikus cigány halálának hírére nem borul­nak gyászba az ország urai, de aki ha valaha vigadt vagy könnyezett Dankú-nóta mellett, annak szívéből felszakadt egy szánó sóhajtás és végígsimogatja koporsóját a magyar nóta fejedelmének, akire sírva bo­rulnak a többi fülemilék és ráper­getik szirmaikat a {bánatos virá­gok. ..« ' .j.i, Dr. Bánóczi Dezső.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents