Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-10 / 34. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! Somogyi Néplap A megyei kultúrverseay kaposvári bemutatójáról Mennyiségi prémiumot is kaphatnak a szerződéses sertést hizlaló tsz-ek és egyéni termelők Öreglakon is megkezdődtek a tavaszi munkák A MAGYAR DOLGOZOK PÁRTJA SOMOGYMEGY El BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XII. évfolyam, 34. szám. AHA 5« HI.U.H Csütörtök, 1955. február 10. V. Ed. iVolotof be§%áiMoIójsi u Szovjetunió Legfelső Tanácsának ülésszakán a nemzetközi helyzetről és a Mzovjeüinió korma,nyának keiIpolitikájárói V. M. Molotov az alábbi beszédet mondotta a Szovjetunió Legfelső Tarlósa Szövetségi Tanácsának és Nemzetiségi ülésén. Tanácsának együttes Változások a nemzetközi helyzetben Moszkva (TASZSZ). V. M. Molotov beszámolója elején ismertette azokat a változásokat, amelyek a második világháború befejezése óta történtek a nemzetközi helyzetben. A második világháború döntő fontosságú eredménye volt — mondotta —, hogy a kapitalista világtábor mellett megalakult a szocializmus és a demokrácia világtábora, élén a Szovjetunióval, illetve helyesebben élén a Szovjetunióval és a Kínai Népköztársasággal. Napjainkban a Szovjetunió nemzetközi helyzete már nem blyan. amilyen a háború előtt volt. Ma már a Szovjetunió nem a világ egyedüli szocialista állama. A Szovjetunió nemzetközi elszigetelődése már a múlté. A tőkés tábor mellett kialakult a szocializmus és a demokrácia tábora, amely 12 államot tömörít. Molotov képet adott ezután az új népi demokratikus típusú országok sikereiről és hangsúlyozta, hogy jelenleg a Szovjetunió minden jelentősége és különleges szerepe mellett, annak a Szovjetuniónak, amelynek ereje a nehézipar magas fejlettségén és ugyanakkor egész iparának és mezőgazdaságának szakadatlan fellendülésén alapul, a szocialista tábor országai mind jobban támaszkodnak egymás kölcsönös támogatására is. Molotov megjegyezte, hogy a világhelyzetben végbement változásokkal kapcsolatban a társadalmi rendszerek kiiiötti erőviszonyok, különösen az utóbbi évtizedben határozottan a szocializmus javára változtak meg. A mai, új Európában — mondotta — a szocialista tábor országai már nem kevésbé erős állásokkal rendelkeznek, mint a kapitalista tábor országai. Még fontosabb, hogy szocialista táborunk országai, bár nem kis nehézségekkel és nem komoly fogyatékosságok nélkül, de mégis biztosan haladnak előre építő munkájukban, szakadatlanul erősítve új, demokratikus rendszerüket, új, magasabb fokra emelve népeik kultúráját és jólétét. Uj helyzet alakult ki Ázsiában is — folytatta Molotov. — Ázsia lakossága mintegy 1400 millió, ami az egész földkerekség lakosságának több mint a fele. Most Ázsiában is a lakosságnak nem sokkal kevesebb mint a fele népi demokratikus országokban él. Ezek az országok kiváltak a kapitalizmus táborából és célúkul tűzték ki a szocializmus építését. Elegendő elmondani, hogy maga Kína, amely egészen a közelmúltig félgyarmati ország volt, amely az imperialista hatalmak súlyos függőségében sínylődött és nem volt módjában, hogy biztosítsa állami területének egységét, most egységes nagy államban egyesült. Ez az állam nemzeti kultúrájának és gazdaságának mindenre kiterjedő fellendítése útjára lépett. Mélyreható változások kezdődtek Koreában és Vietnamban is. Mindez azt bizonyítja, hogy Ázsiában a háború utáni időszakban a leghatalmasabb történelmi jelentőségű forradalmi átalakulások történtek. Nagy történelmi jelentősége van annak a ténynek, hogy ma már nincs gyarmati India, hanem Indiai Köztársaság van. Ez fontos fordulat az Ázsia háború utáni fejlődését jellemző eseményekben. Mindjobban növekszik Indiának, mint a béke és a népek közötti barátság megszilárdítása ügyében új, fontos tényezőnek nemzetközi tekintélye. India mellett lerázta magáról a gyarmati uralmat Indonézia és Burma is. Molotov annak a reményének adott kifejezést, hogy Pakisztán, Ceylon és Ázsia más népei is megtalálják útjukat az igazi nemzeti szabadsághoz és a gazdasági újjászületéshez. Utalt arra, hogy áprilisban, vagyis két hónap múlva az indonéziai Bandung városában összeül az ázsiai és afrikai országok értekezlete, amelyen harminc ázsiai és afrikai ország részvételére számítanak. Már egy ilyen értekezlet összehívásának a ténye is azt bizonyítja, milyen nagyok azok a pozitív változások, amelyek az utóbbi időszakban Ázsiában végbementek. A Közel- és Közép-Keleten, Afrikában és Amerikában végbement változásokat jellemezve Molotov azt mondotta, hogy a háború előtti időkhöz képest komolyan meggyengültek a kapitalizmus, a tőkés osztályok állásai és hogy ezek a változások a szocializmus javára, .a demokratikus és szocialista erők javára mentek végbe. A második 'világháború (követikezité- ben tovább mélyült a kiapátaliiista világrendszer általános válsága. Ez (kifejezésire jutott abban, bogy a ka- pirtiaüíistta világtábor meüiLeittt másak, új vdlágtábor alakult. Létrejött a demokratikus tábor, amely, éllén a Szovjetunióval, a szooiafiázmus éjpá- tésének útján jár. Ezek tények, akár tetszik egyeseknek, akár nem. Az említett események gazdasági eredménye az egységes, mindent átfogó világpiac szétesése. Minit ismeretes, ez az egységes világpiac többé már nem létezik. Moslt két párhuzamos, egymással szembenálló világpiac van. Ily módon a második világháború után kialakult kelt poüí-iikal tábornak megvan a megfelelő gazdasági alapja ás. Mindez képet nyújt a kapitalizmus általános válságának új szakaszáról, amely a második világháború óta és következtében kezdődött meg. Ez az új szakasz azlt bizio- nyíitia, hogy a kapitalizmus általános válsága komolyan élmély ült. Molotov kájeflentetite, hogy a világhelyzetben végbement történelmi változások tényeit nem lehet figyelmen kívül hagyni. A valóságban azonban nem mindig van így. Az imperializmus országainak uralkodó osztályai nem akarnak belenyugodni a kialakult helyzetbe. Ez elsősorban az Amerikai Egyesült Államokra vonatkozik. Ott az állam a garázdálkodó milliomosok és milliárdosok kezében van. Magától értetődik, hogy Angliában és más imperialista országokban is ugyanaz fűti a tőke mágnásait, mint Amerikában. ök minden országit, amely _ lerázta magáról a kapitalizmus Wto- cseit, visszaterelnék a kapitalizmus uralma alá. Ezt igazolja az a kű’po- IMka is, amelyet ma az dmpariiaf lista államok folytatnak, köztük olyan országok, mint az Amerikai Egyesült Államok, Anglia srtfo. Az agresszív imperialista körök étvágyának és sötét, reakciós ábrándozásainak jellemzésére Motatov idézte Churohiffl néhány IkijetanJté- sét. Churchill — mondotta Motatov — már 38 esztendeje uszít a szoeiailüislfa rendszer megdöntésére, bárhol is jelentkezzék ez, azt nikofítozza, hogy bölcsőjében »ke! megfojtani« ezt az új rendszert. Churchill az összes dmpenfe/Tsták titkos gondolaltainiak ad hangot, azokénak, akik igazéban csak egyet akarnák: a vdflágwalmait Hogyan lebet azonban ezt eflénm, Na maguk a népek már új utat választottak maguknak, határozottan szakítottak a kapitalizmussal, s a szocializmus és a népi demokrácia útjára léptek? Erre a kérdésre a válasz az amerikai, valamint az angol imperializmus külpolitikai irányzata: az »erő- poilitdka«. Az agresszív imperáaliilsta körök — folytatta Motatov — világszerte vissza akarják ámítaná a kapitalizmus uralmát Ez diktálta például az Amerikai Egyesült Államok külpolitikai irányzatát: világszerte helyreállítaná az imperializmus uralmát, megdönlteni a szocializmust, a dolgozók hatalmát a népi demokratikus országokban. Ezek a célok sugallják az Egyesült Álfialmok agresszív külpolitikáját. Ez a politika nem jelenthet semmi mást, mint új világháború előkészítését az imperializmus világuralmának helyreállítása ér- kedében. Mindez azt jelenti, hogy az új a régi ellen vívott elkeseredett .harcban születik, hogy a szocializmus valamely országban nem győzhet tolásképp, csak úgy, ha visszaveri és le- küzdi az* imperializmusnak,- valamint ügynökségének elflepáliását. Motatov elyitá<rs (beszámolójának Két irányzat a nemzetközi politikában című második részében kijelentette: A Szovjetunió, valamint a Kínai Népköztársaság és az összes népi demokratikus országok erejének gyarapodásával együtt és a bókemozga- [cim lendületének növekedésével együtt minden más országban, a népeikben fokozódik az a felismerés, hogy a béke ügye saját kezükben van és hogy a népek képesek arra, hogy megakadályozzák az új háborút és megvédjék a békét, ba nem sajnálják az erőfeszítéseket es amikor szükségesnek mutatkozik, teljes határozottsággal mindvégig kitartanak a béke ügye mellett. A Szovjetunió föfeíadaitát abban .útja, hogy szilárdítsa a béke erőit és elősegítse ^ nemzetközi feszültség enyhítését, A szovjet külpolitikának ez az irányzata a legnagyobb mértékben megfelel a béke fenntartása és megszilárdítása érdekeinek. Ez az irányzat egyben a háborús gyújtogatok az »erőre« spekuláló imperialista erők — agresszív terveinek és fondorlatainak leleplezését is szolgálja. Ez az »erőre« való spekulálás a valóságban egyre inkább a harmadik világháború előkészítésének politikájává válik. Napjainkban kibontakozik két szembenálló . külpolitikai irányzat harca. A Szovjetunió külpolitikájának békeszerető irányzata mind hatalmasabb támogatásra talál a demokratikus tábor és valamennyi ország lakosságának demokratikus rétegei között. Viszont az Egyesült Államok külpolitikájának agresszív irányzata arra támaszkodik, hogy egyre újabb agresszív katonai töintőket és csoportosulásokat létesít és végül is az atomháború nyílt propagálásában és dókészítésében fejeződik ki. Emellett vannak olyan országok, amelyeke gazdaságilag főként a kapitalista rendszerrel vannak kapcsolatban, viszont a nemzetközi kapcsolatok kérdéseiben gondjuk a béke fenntartása és a nemzetközi feszültség enyhítése. Az ilyen törekvések erősítésének fontosságát egyáltalán nem szabad lebecsülni. Motatov ezután több olyan eseményt méltatott, amelyek megmuJ tátják, mit jelent, a nemzetközi feszültség enyhítésének politikája. Rámutatott többek között a Szovjetunió követelésére 1954. január végén és február első felében Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió külügyminisztereinek részvételével megtartott berlini értekezletnek, valamint a genfi értekezletnek a jelentőségére, amely utóbbin Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és a Szovjetunió mellett részt vett a Kínai Népköz- társaság is, továbbá részt vettek a koreai és indokínai kérdések rendezésében érdekelt országok képviselői. A genfi értekezlet pozitív eredményei — hangsúlyozta Molotov — alátámasztották, mennyire szükséges volt Kína részvétele ezen a tanácskozáson. A genfi értekezlet eredményeit az agresszív erők vereségeként és ugyanakkor a békeszerető erők lényeges győzelmeként értékelték. Ezzel a fenti értekezlet elősegítette a nemzetközi feszültség enyhülését és a béke megszilárdítását. Az Egyesült Államok agresszív körei azonban nem akartak megnyugodni. „ A Dulles-féle manilai értekezleten szerződést írtak alá az úgynevezett »délkeletázsiai kollektív védelemről« (SEATO). Ezt a szerződést az ázsiai nemzeti felszabadító mozgalom megfojtására irányuló törekvés hatja át és éle nyilvánvalóan a Kínai Nép- köztársaság ellen irányul, a Kínai Népköztársaság ellen, amelynek nemzetközi tekintélye a genfi tanácskozás idején mindenféle reakciós körök ellenlépései dacára igen megnőtt. Mit mutat mindez? — tette fel a kérdést Molotov. Azt mutatja, hogy a mostani körülmények között a nemzetközi feszültség enyhítésére szolgáló lépések a legagresszívabb körök mindenféle ellenállásába ütköznek. E köröknek nem a feszültség csökkentése az érdekük, hanem annak növelése. 0 Ez art jelenti, hogy a nemzetközi feszültség enyhítését csak a legagresszívabb erők és csel- szövényeik elleni harccal lehet elérni. Következésképpen ennek a harcnak nemhogy nem szabad gyengülnie, hanem azt még nagyobb kitartással, még több hozzáértéssel, még következetesebben kell folytatni. Mostanában a Távol-Keleten is olyan események történnek, amelyek azt bizonyítják, hogy az agresszív erők újabb aktivizálódási kísérleteket tesznek, hogy megakadályozzák a nemzetközi feszültség enyhítését. Molotov ezzel kapcsolatban ismertette a Tajvan és más kínai szigetek térségében lezajlott eseményeket. Hangsúlyozta, hogy az imperialista agresszió történelmében nehéz szégyenletesebb dolgokat felhozni azoknál, amelyek az utóbbi években mentek végbe ebben a térségben. A Szovjetuniónak e kérdésben elfoglalt álláspontjáról szólva Molotov megjegyezte, hogy ez az álláspont világos és jól ismeretes. Mi — mondotta — a tajvani kérdést Kína bel- ügyének tekintjük, az Egyesült Államok hódító cselekményeit és háborús fenyegetőzéseit pedig agressziónak tartjuk, amelyet az Egyesült Nemzetek Szervezetének, ha nagyra tartja tekintélyét, feltétlenül el kellene ítélnie. Nem lehet tovább tűrni azt a helyzetet, hogy az Egyesült Államok ellenállása miatt mindezideig nem állították helyre a Kínai Nép- köztársaság törvényes jogait az Egyesült Nemzetek Szervezetében. Az Egyesült Államoknak Tajvan szigetéről és a tajvani szorosból ki kell vonnia összes fegyveres erőit, beleértve a légi és haditengerészeti erőket is. Ekkor a Távol-Keletem megszűnnek, majd a hadműveletek és létrejön a béke. Molotov rámutatott azután arra. hogy bárminő fontosak is az említett ázsiai események, nem kell azt gondolni, hogy az európai helyzet háttérbe szorítható. Molotov megjegyezte, hogy a második világháború befejezése óta az összes háború utáni európai problémák középpontjába a német kérdés került. A Szovjetunió — jelentette ki Molotov — a Jaltában és Potsdamban aláírt nemzetközi egyezményekben foglalt alapvető feladatok végrehajtása mellett volt és van ma is. Nem ezeknek az egyezményeknek ilyen vagy olyan paragrafusairól van szó — ezek közül sokra már senkinek sincs szüksége, hiszen az események már régóta túlhaladtak rajtuk. Mindamellett az alapvető problémát — miként ezt ezek a foptos nemzetközi egyezmények felvetették — a valóban békeszerető és demokratikus német állam egysége helyreállításának problémáját nem lehet levenni a napirendről, ha nagyra becsüljük a béke és az európai népek szabadságának érdekelt. Ez a kérdés mindaddig fennmarad, amíg az európai béke megszilárdítása érdekében megfelelően és az egységes, demokratikus Németország nemzeti újjászületése érdekeinek kellő figyelembe vételével meg nem oldódik. A német nép növekvő békeszerető erői megbízható támaszra találnak a Német Demokratikus Köztársaságban, amely megingathatatlanul védi a német egység helyreállításának ügyét. Molotov kijelentette, hogy ezzel kapcsolatban meg kell vizsgálni a párizsi egyezmények kérdését. Mind az »európai védelmi közösség« elutasított tervezetében, mind pedig a párizsi egyezményekben a dolog lényege végül is ugyanaz: mind az első, mind pedig a második tervezet megnyitja a kaput a német mi- litarizmus nyugatnémetországi újjá- teremtése és a remilitarizált Nyugat- Németországnak a nyugati államok agresszív katonai csoportosulásaiba való bekapcsolása előtt. Molotov megjegyezte, hogy mindez közvetlen megsértése ismert nemzetközi egyezményeknek, amelyeket a négy nagyhatalom írt alá. Ezeknek az egyezményeknek a célja a német militarizmus újjászületésének megakadályozása. A párizsi egyezmények — mondotta Molotov — nagy csikorgással mennek át az európai parlamenteken. Mégsem szabad lebecsülni a párizsi egyezmények hátrányos, sőt egyenesen veszélyes következményeit, amennyiben ratifikálják és megvalósítják őket. Az európai népek számára abban van a párizsi egyezmények ratifikálásának veszélye, hogy ezek az egyezmények nem a béke megszilárdítását, hanem a háború előkészítéséit szolgálják: Vajon kevés olyan kalandor van az erőpolitika« hívei között, aki olyannyira törekszik, hogy egyesüljön a nyugatnémetországi elvakult re- vansisztákkal és militaristákkal? Számolni kell azzal is, hogy a párizsi egyezmények ratifikálása a legsúlyosabb csapást méri a német nép nemzeti érdekeire. A párizsi egyezmények ratifikálásuk esetén főakadállyá lesznek a német probléma megoldásának útjában. Hosszú időre lehetetlenné teszik Németország egységének helyreállítását. Ha Nyu- gat-Németországot remilitarizálják s militarista állammá lesz, akkor lehetetlenné válik Németország e ’•észének egyesítése Németország keleti részével, a békeszerető Német Demokratikus Köztársasággal. Mindazoknak a kijelentéseknek, amelyek szerint a párizsi egyezmények ratifikálása nem akadályozza a Németország egységének helyreállítását szolgáló gyümölcsöző tárgyalásokat — egy a céljuk: keresztül erőszakolni a parlamentekben a párizsi egyezményeket, felhasználva erre a társadalmi körök félrevezetésének és becsapásának minden eszközét. Ezzel szemben, ha lemondanának (Folytatás a 2. oldalon.)
