Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-09 / 33. szám

SzeVda, 1-955. február 9. SOMOGYI NÉPLAP J 3 Törjenek élre ismét a Kaposvári Bőripari KTSZ dolgoséi! A Kaposvári Bőripari KTSZ dol­gozói a múlit éviben becsülettel eleget lőtték k&télességüfkineik. Tej-vüket minden hátlapban 100 százalékon fejűi te&jeöíferték, emeflilett kááogásta- lan mámőségi murikéi, végeztek. Az utolsó félévben észszerű anyaggaz­dái kodással, tae anyag előírás szerin­ti gondosabb tárolásával és kezelé­sével, valamint a különféle kétsé­gek (fuvardíj, kiszállások, napidíj, ■■Utazási költség, nyomtatvány vtb.) csökkentésével 111 ezer 365 forintos megtakarítóit értek el, ami azt je­lenti, hogy a megtakarítói/! összegből kb. 789 pár ■női szandált lehet ter­ven felül készíteni. . Érthető tehát, hogy ez év első :iap- jajbön ismét nagy lelkesedéssel, szép eíképZelésefckei láttak munkához. Amiken- ipedig eloivasták a Rákosi Mátyás Művek dolgozóinak iclsza- badutlási versenyfelhívását örömmel jeűientettók be csatlakozás ulcait. Esetlen dolgozó sem volt köztük, aki ne tett volna értékes vofserty- válliálast, aki nie aikartá vo’na meg jobb és eredményesebb munkával ünnepelni az idei április negvedikét. Mégis, .mikor nemrég sor került a januári tei'vte4jeSí'íés értékelésere, keserűen alapították meg, hogy tervüket mindössze 77 százalékra teljesítették. Hogyan lehetséges ez? .Hiszen most is ugyanazok az emberek dolgoznak, ■dkak ez elmúJlit hónapok 100 száza­lékon felüli teljesítményeit elérték, szaktudásuk sem csökkent, sőt, mun- kákédvük nagy mértékben megnöve- kedlett a verseny következtében. Hiá­ba, a tények megmásíthat atlaiiul 77 százalékot bizonyítanak. 'dsáaaér Feheric főkönyvelő eOv- tártnál, valarnahit Móri Lajos elvtárs- nál', ó ktsz elnökénél érdeklődtünk _a2 ck iránit. Mindketten panaszosan rrtor.dják. hogy a lemaradás fő oka: az e negyed­évre vonatkozó végleges terv hiánya. Saját tervüket még ok­tóberben elküldték felettes szer­vüknek, az OKISZ Központnak, azonban a végleges jóváhagyás még mindig nem érkezett meg. Mindössze egy ideigfenes tervutasí­tást; kaptak, mely szerint az általuk tervezett 4500 pár női szandált he­lyett csupán 1000 férfi félcipőt fcé- szíthefnek, a továbbiakban pedig 3500 pár mii-iéfcutáni cipőt. Az anyagót is megkapták, a munka mégsem folyhatott zölőkenőmanite- sem. Ez az ideiglenes tervutasítás tütíhiiSJLiík nem vette figyelembe, hogy a lakosság máreitescipő-igénye ebben a negyedévben csak 1200 pá­rat tesz ki. Márpedig más doteg 4500 pár női szandált- csinálná szalag­munkában, s egészen más dolog 3500 .pár méretes-cipőt készíteni külön­böző kívánságok Szerint, Nyilván­valóten nehezebb, s több időt, több szakembert igénylő fmihka. Öe mindez nem tett volna baj, ha eirre jelenitkeziteik is volna az igények. Mivel pedig ez nem következett be, a meglévő és méretes-cipőikrp ki­utalt anyagibbá nem mertek Hozzá­nyúlni addig, míg a tervmódosítást niég hem ikalpfáik. Ez a fejetlenség és huzavona természeteden- nem is hozhatott más eredményt, imlimit a 23 százalékos lemaradást. Nagyon szégyellik ezt a Bőripari KTSZ dolgozói és megfogadták, hogy a felszabadu­lási verseny még hátralévő ideje alatt okvetlenül behozzák a le­maradást. Nagy és nehéz feladat lesz ez. Tud­ják ezt mindlannyian. Éppen ezért a vezetőség is alaposam megvitatta a tehíiávaiókat, s most jobb üzem­szervezéssel, a munkaerők helyes csoportosításával igyekszik segíteni a bajon. Emelni fogják a konfekció- üzemben dolgozók számát, mégpedig úgy, hogy a javító részlegekből — melyekben a munka mennyisége ezekben a hónapcklban csökkent — á kevésbé foglalkoztatott dolgozókat áthozzák ide, s őket is a hosszú tár­gyalások után engedélyezett kon­fekció-áru gyártására állítják ibe. A felszabadulási munkavérseny a bajok és nehézségek ellenére is eredményezett már számos kitűnő teljesítményt. Szabó Lajos íeüsö- részkészítő pl., a 2. sz. fiók dolgozó­ja, 155 százalékos •tervtaLjesítést tud1 felmutatni, műhelytársa, Fábián Já­nos pedig 135 százalékot. Emelf.lett mindketten kifogástalan minőségi munkát is végeznek. A legjobbak között kell megem­líteni Horváth Lászlót, a 4-es fi­ók dolgozóját, aki hosszú idő óta 200 százalékot ér el, valamint a konfekciós részlegből Keczelii Györgyöt és Zábó Imrét, akik közül előbbi 172, utóbbi pedig 183 százalékra teljesíti tervét. Á 3. számú fiókbón $cűgozifc Gál­iért Lajos elviéire. Á fialjál, dé ki­tűnő szakmunkáé 1954. íébruárjábain lépett ibe a ktsz-6e, ahol feffiarosan vezetőségi tagnak választották meg társai. Azóta sem csalódtak benne, Mert Gélfért tíVtórá mindenkor pél­dát mutat a helytállásban. Kezdeményezésére a 3-ás fiók ver­senyre hívta ki az egyik legjobb fió­kéit. a 2-est. A cél a mennyiségi terv téljesítésén kívül a minőség foko­zatos javítása volt. A két műhely azóta is áflahdó versenyben áll egy­mással, s hol egyik, hol a másik ke­rül ki győztesen. Legfontosabb ered­ménye pedig az, hogy a 3-as fiók munkájára nincs azóta panasz. Gellert elvtárs most is kitesz ma­gáért: 270 százalék dicséri kitű­nő munkáját, példája pedig a többieket is hatáso­san serkemti. Az üzemrészek között nagy a ve­télkedés: kái tesz a legjobb, ki tesz a legelső április negyedikén. Jelen pil­lanatba« a kettes fiók vezet 110,9 százalékkal, utána következik az egyes műhéCy 105,5 százKÜékos ered­ményével, ami itt igen nagy szó. A kettesibeliiek ugyanis hosszú, időn ke­resztül 99 százalékra .teljesítették csak a föl-vet, s képtelenek voltak átlépni a bűvös lOÓ-as számot. Most aztán végbe sifcerüllit. Nem kas része van e-bben B'enczé László elvtársinak ,— aki mtart pártvézetőségi tág iis — mindent megtesz a műhely zckkehß- .merit.es munkája érdekében. Éz a felkarolás is azt bizonyítja, hogy a Bőripari KTSZ-nél igen sok lelkiismeretes, nagy szaktudású dolgozó van, akiknek szívügye a verseny sikere, s a ktsz jó hírnevének visszaszer­zése. ■ Minden eddiginél na­gyobb összefogással, jobb szerve­zéssel, a .tervek végleges tisztázásá­val, Szilárd múmkafegyelémmel tör­jenek élné ismét! Egyszerit eset . — És te milyen vállalást teszel? — De elvtársak, az ;n esetem nagyon gy szerű: kötelezem magam, hogy ebben az évben teljesítem azt a munkaválla­lást, amelyet az el­múlt évben tettem és amelyet az azt meg­előző évben objektív okokból nem. tudtam teljesíteni... Vizsgáljuk meg: hogyan telel burgonyánk ? _ j>> ■•iK'V'otti, a,.mZb\ ■? *•" Kl 'AGR0N01 A gondos gazda burgonya- és ré­paprizmáját úgy készítette élő át- teleltetésre, hogy égy esetleges ke­mény tél se okozhasson kárt burgo­nyavetőgumójában. E gondosság élő- nyös és hasznos, mert ha bekövetke­zik a kemény hideg, azt nyugodtan fogadhatjuk, kártételét megelőző in­tézkedésünkkel elhárítottuk. Ha eny­hébb az időjárás, akkor a túlmele­gedett prizmákat szellőztessük. A most uralkodó időjárás nem a meg­szokott februári hőmérsékletű, ezért ellenőrizzük, hogyan felél burgo­nyánk vagy takarmányrépánk a priz­mákban. Ellenőriznünk kell, hogy á prizmák hőmérséklete nem erhélke- dett-e kedvezőtlenül magasra. A prizmák hőmérséklete plusz 4—6 C fok között a legmegfele­lőbb, ha ennél magasabb, szel­lőztetnünk keH, nehogy burgonyánk vagy takarmány- répánk befülledjen. Természetesén gondosan járjunk el a szellőztetésnél, nehogy nagyobb fe­lületen nyitvahagyjuk a prizmát, mért előfordulhat, egy hirtelen bő- kővetkező hőmérsékletcsökkénés, s akkor kárt okozhat a fagy. A bur- gonyatárolásra kedvező plusz 4—6 C fok hőmérsékletet lehetőleg tavasz- szal is biztosítsuk egészen az elve­tés idejéig, hogy a vetésre szánt bur­gonya feleslegesen ne csírázzék. Tá­vásszal minél nagyobb csirákat tö­rünk le a burgonyáról, annál gyen­gébb erővel fog hajtani burgonyánk. Az első csírák a burgonyák fő rü­gyeiből nőnek, s ha azokat letörjük, altkor már a rneílékrügyek haj tárták ki. Három-négyszeri lecsfrá'zás ütáfi a gumók nagyrésze elveszti csírázó­képességét. Ha már szellőztetés cél­jából felbontottuk a bufgonyapriz- mát, vegyünk ki néhány gumót a vetésié szánt burgonyából s végez­zünk próbacsíráztatást annak meg­állapítására, hogy alkalmas lesz-e ve- ■ tés céljára. • Ha az előcsíráztatás eredménye rtém volna kielégítő, kevés vagy cér- h'á'cs'ira féjlődn'e', úgy időben gondos­kodjunk jóminőségű vetőmagról. Jóminőségű* vetőburgonya igé­nyelhető és csere ellenében kap­ható a községi tanácsokon ke­resztül, a járási mezőgazdasági osztályok útján. Itt kell megemlíteni a burgonya­földek táVaszi előkészítő munkáit is.- Igen fontos követelmény, hogy veté­sig gyommentesen tartsuk a talajt. Burgonyatermelőink az ősszel, mély- ' szántott talajt vetés élőtt ne szánt­sák fel, mert a felszántással való­sággal elpazarolják a talaj vízkész­letét. Mint mindén más, tavasszal veten­dő növény alá, a burgonya alá is legmegíelélobb talajelőkészítés a Kö- ratavaszi simítózás és a mélvporha- ,nyitás,. mélyhez legalkalmasabb a kultivátor, ennek hiányában a jól megterhelt néhéz fogas. A kultivátór után féltétlenül alkalmazzunk köny- ■nyű fogast. Sz. J. A naposcsibék helyes gondozásáról A kaposvári barómíikelfető álló- más mát január 26Lárt megkezdte működését, így e hónap középén már szállítják dolgozó páraízfjair.khak a tenyésztésre alkalmas naposcsibéket. A keltető állomásoktól átvett na­poscsibék gondozása nagyon fontos, mert csak így tudjuk megakadályozni elhullásukat. Az átvett naposcsibéknek 21—36 óráig ne adjuók enni. hadd emész- szék meg a magúkkal hoZótf táp­anyagot. Az első etetés előtt apró faszéndarávál kevert finom kávffcsot kell adni a esirkékri'eK, ugyanakkor 'vizet fis adhatunk nekik. , fölözött fejjél csak $ napos koruk­ban itassuk őket. Áz első etetéshez finom kukoricát, zabol vagy árpada­rát használjunk, esetleg hántolt ho­liest. Konyhai hulladékot: sárgarépát, ‘hagymát és egyéb zöldséget adha­tunk nekik. Etetésükhöz eg3'szerre 'csak egyféle darát használjunk és a lisztet jól szitáljuk ki a dara közül. Az etetés naponta 4—6-szov történ­jék hát héten át és főleg tiszta 'edényből etessük mindig őket. Az eléséget etetés titárt rte hagyjuk előt­tük. Kavicsporról, faszéndáráfől1, va­lamint vízről sohaáe feledkezzünk meg. Zöldtakarftíány hiányában na- •portta egy fej vöröshagymát adjunk a csirkéknek. Állami gazdaságokban, termelőszövetkezetekben, ahol nagy számban tenyésztik a baromfiakat, ■igen elősegíti a éSíbék fejlődését, hfa kéthetes koruktól fogva húsliszttel, vérliszttel, halliszttel vágj- lucerna­liszttel etetjük őkét. Nagyon védjük a megfázástól a naposcsibékét, á 30—34 C hő­mérsékletet okvetlenül biztosít­suk számukra. Zahoránszki József. «««■■■■»■HB*■■«■■■■■■■■«■■■■■■■■■*■•■■ m«■■■■a■■■«■■■ «mV■iKniiiaimmiimiiiiiiiiiiiiiiiiiimiitaba■■■*■■■>!> lUMmiiMi *■«■ miiadii»■■■*■■■■ ■■■!*■««■■(• a««»««atnr’ Emlékezés Csokonai Vitéz Mihályra Hétfőn este a kaposvári Városi Színházban a Társadalom- és Ter­mészettudományi Ismeretterjesztő Társulat és a Városi Tanács nép­művelési csoportja Csokonai em­lékestet rendezett. A széksorokban helyet foglaltak mindazok, akik ■Csokonai költészetét ismerik, sze­rétik. Csillogó diákszemek, peda­gógusok. irodalomkedvelő dolgozó nők, férfiak függnek pillanatra sem lankadó érdeklődéssel a szín­padon történőkre. Az estet a Me­gyei Népi Együttes zenekarának műsora nyitja meg, majd Éors Ág- nés, tanítóképzőiníézeti növendék szavalja el Csokonai egyik gyö­nyörű versét, A Magánosság-ot. Ezután Boros Dezső irodalomtanár lép a vörös bársonyfüggöny elé és emlékezik Csokonai Vitéz Mihály­ra: Qzázötven évvel ezelőtt halt meg a ma élőbb, mint sa­ját korában volt Csokonai Vitéz Mihály. Ákkor egynéhány lelkes barát kivételével senki sem be­csülte, ma ezrek és tízezrek áhí­tattal hallgatják, olvassák méznél édesebb szavát; akkor nem volt számára hely széles e hazában, rhost milliók szive fogadja be örö­kös szállásra. Akkor hiába dö­römbölt, ma nyitott ajtó fogadja; akkor olyan volt, mintha nem élt volna, ma mindennél élőbb és drá­gább nekünk a magyar líra korai merésze, a magyar epika korai szálláscsinálója, a magyar dryma lelkes úttörője, a Múzsák kegyelt- je, a magyarok legeurópaibbja, az európaiak legnagyobb magyarja: Csokonai Vitéz Mihály. Költőnek született, liöltőnek tanult, költő­ként élt, de igazán költővé csak ,most vált, amikor a legeldugottabb .helyeken is költővé avatják s tu­domást szereznek róla: a költőről. Semmi más nem sikerült számára (Oz étet történésében, csak a köl­tészet. Bármi mással próbálkozott, zsákutcába jutott. Nem. lehetett tudós, meft kidobta magából az iskola, nem lehetett boldog család­apa. meft pénzzel méretett meg emberségé, s nem lehetett ío.wár, meft féltették tőle a jövő nemze­déket. tiem lehetett más, cs'ak költő, költő, de nem akkor, ami­kor élt, hanem halála után, de ak­kor egyre fokozódó mértékben, hiszen sorfa telepszenek le lábai­hoz költő-fiai, költő-unokái, hogy lessék a szavát, figyeljék embersé­gét, tanulják a mesterfogásokat, bepillantsaiiak a költői műhely titkaiba, megtanulják a merész­séget a nyelv művelésében, hogy vele nyíljék rá a szemük az élet szépségeinek, a valóság színeinek látására s vele mámorosodjanák bele a költészet harmóniájába. Vörösmarty, Arany, Petőfi, Ady mind-mind mást tanult tőle, de tő­le tanultak, nagy, szent elődjük­től, a furfangos diáktól, a színek mesterétől, a pajzán kanditól, ősüktől, apjuktól, mesterüktől, a költőtől: Csokonai Vitéz Mihály- tól. A továbbiakban Boros elvtárs Csokonai életének, munkásságá­nak három szakaszával foglalko­zott s a harmadik szakaszhoz érve így folytatta: ■'sokonai életútjának hárma- J dik szakasza Somogybán indul el, hogy Debrecenben örök­re lezáródjon. Nagybajom, Csö- köíy, Medrekéig, Korpád próbálják enyhíteni a költő fájdalmát, de Csurgó újra megalázza s kiméri számára az utolsó pofont, s az élet-iskola utolsó osztályában meg- ' buktatja, hogy ne maradhasson más az unökák emlékezetében, mint költő. Itt a rengeteg So- mogysúgban keresi ez áldott ma- .gárwsságot. Kz lázas munkakedvet önt belé. Szebbnél szebb verseit, komédiáit s Dorottyáját ihleti a somogyi Múzsa. Életlángja utolsó többanásápul kultúrát akar adni ennek az elvadult megyének s a műveltség virágos kertjévé akar­ja változtatni. Költészete ifi fej­lődik előfe s válik Petőfire muta­tóvá. A nép dolgait figyelve tuda­tossá válik az, ami eddig is meg­volt csírájában költészetében: a népdal utánzása. G megírja Dorottyáját, mely­ig el az a célja, hogy meg­büntesse if jóinknak és leányaink­nak csintalan, sőt sokszor pajzán mulatságait, hogy kigúnyolja a nemzeti elkorcsosodást. A javító szándék itt is fontos, hiszen azt akarja^ hogy a Múzsáknak szen­telt kies tartomány ne maradjon tudatlan és formátlan, hanem tel­jék meg művelt, kedves leánykák­kal, derék, okos polgárokkal. Az­tán jött Csurgó. Tanítja a növen­dékeket az életre. Alig kéthónapi otiartózkodás után azzal lepi meg az iskola pártfogóit és fenntar­tóit, hogy színielőadást rendez. Előbb a C'ulturát adatja elő diák­jaival, amely majdnem botrányba fullad, mert a Rákóczi-indulót éneklik benne — aztán pedig az Özvegy Karnyónét, amely az ala­pító főúr kedvét és tetszését meg­nyerendő. Ez a darabja a legelőbb, I mert akkorára már megtanulja a | színpád technikáját. A siker ha­talmas, a következő esztendőben nincs olyan hely a környéken, ahol ne játszanának műkedvelők színdarabokat. life hiába minden fáradozás. Kitelik az esztendő, kite­lik a becsület. Nincs szükség rá, mennie kell. Még a kijáró fizetést sem adták oda neki, itthagyta mé­reggel az alsoki prédikátornak. Üres zsebekkel indul neki Deb­recennek, hogy belevesszen annak homokjába. Halálának 150 éves évforduló- ján felidézzük egyre tisztuló alak­ját. Ha eleink nem sok ötömet szereztek neki, ha rosszul bántak is vele, mi annál nagyobb szere­tettel gondolunk rá, mert magun­kénak érezzük halhatatlan alkotá­saiban, amelyekben rólunk éne­kelt, rólunk álmodott, értünk ag­gódott, minket javított, tanított, formált egész emberekké. Csoko­nai hitte, hogy a sötétség elűzése után, a bilincsek nélküli magyar meg fog emlékezni róla, akik szá­mára ő is egyengette az emberi­ség kertjébe vezető Utat, Ezért szabad, ezért kell nekünk ma Cso­konairól, a magyar felvilágosodás hagy költőjéről emlékéznüiik, ^zázötven évvel ezelőtt ke- *■ vésen hallgattak rá, nem figyeltek szavára; mi vegyük és • olvassuk müveit, hogy kiolthatat- lan optimizmusával építsük azt, amit ő megkezdett: « viruló, mü­veit., boldog életet — fejezte be előadását Boros Dezső. * * # S ha a jelenlévők közűi bárki !is csak nevéről ismerte volna Cso­konait, a lelkesedéstől átfűtött előadás nyomán megismerte az ő hányatott életét, költészetét,., szí­vébe zárta hazánk igaz fiát. S eh­hez a megismeréshez és megszere- téshez sok segítséget adott az em­lékest hátralévő része, melyben a Zeneiskola kamarakőrusá Csöko- nai-dalokat énekelt, az MSZT tánecsoportja korabeli táncokat mutatott be, s a Pécsi Nemzeti Színház rnűvészei, akik bemutat­ták A’ özvegy Karnyóné s a’ két szeleburdiak c. vígjátékát. Nem cél és nem feladata e cikk­nek, hogy a pécsi művészek játé­kának elemzésére kitérjünk, any- nyit azonban hangsúlyozni kell, hogy fő érdeme előadásuknak, hogy megismertették a kaposvári dolgozókkal Csokonai Vitéz Mi­hály legjobb vígjátékát. Végül még annyit, hogy ez az emlékest tanulságul szolgálhat minden rendező szerv számára, hogyan kell színvonalas irodalmi estet, s egyáltalában, bármiféle rendezvényt előkészíteni. S ha még a közönségszervezés terén is többet tettek volna, még több el­ismerés illetné őket. Pócza Jánosné.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents