Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)

1955-02-01 / 26. szám

Kedd, 1355. február L SOMOGYI NÉPLAP 3 „AZ ÚJSÁG AZ EMBER BARATJA...4 Elmondta: Drubek József kaposfői gazda Én mindig azt tartottam: aki nem olvas, az nem is lát messze. Még a múltban is, amikor az urak nem szí­vesen látták a parasztember kezében az újságot, akkor is olvastam lapo­kat. Nem azért, mintha akkor vala­mi jót írtak volna nekünk ... kiván­csi voltam, mi történik a nagyvilág­ban. Most meg már, hogy nekünk írnak az újságok, még jobban sze­retem olvasni őket. De most már nemcsak azért olvasok újságot, hogy a világ eseményeit tudjam, hanem •azért is, mert sokszor olyan fontos mezőgazdasági termelési módszerek­ről is ír, amit az ember hasznosíthat munkájában. Aztán sokszor az új­ság figyelmezteti is az embert olyan •dolgokra, amit talán máskénl el is felejtene időben elvégezni. A múlt­kor például arról írtak, hogy milyen fontos a gyümölcsfák téli ápolása és hogyan kell azt szakszerűen elvégez­ni. Érről bizony nem szabad elfeled­kezni — gondoltam. Egyszóval az újság barátja, segí­tőtársa az embernek. Én már el sem tudnám képzelni az életem újságol­vasás nélkül. A Somogyi Néplapot azért szere­tem, mert az a megyénk dolgaival foglalkozik túlsúlyban. Ebből meg­tudja az ember, hogy mi történik a megyében. .A Szabad Nép viszont többet ír a világ eseményeiről, ezért szeretem olvasni. Igaz, hogy én nem­csak az újságot olvasom, hanem könyvet is. Most meg a Kincses Ka­lendárium oldalait rovom, úgy es­ténként, mert az is sok érdekeset ír. Most már nem is hagyom abba, míg a végére nem érek. Sok szó van eb­ben a kalendáriumban a felszabadu­lási évfordulóról és a felszabadulás története nagyon érdekel. ... De kit ne érdekelne a felsza­badulás, hisz csak azóta vehetünk bátran újságot a kezünkbe, olyan új­ságot, amit nekünk írnak, amelyik barátja az embernek. Köszönet Gulyás Anna tanítónőnek Navák Jánosné elvfcáffsnő, a sotno- darpusztad MNDSZ-szervezet ellnöike, Király Jánosné, ifj. Hőgye Józsefné, Illés Jánosné és még közel 10 dolgo­zó panasztJasszany tevéiben kereste fel szerkesztőségünket. Idézzük leve­lüket: «■Mi, somodorpusztai szülők es MNDSZ-asszonyok arra 'kérjük az elvtársakat, hogy Gulyás Anna ta­nítónőt a Somogyi Néplapon keresz­tül ás részesítsék dicséretben az ok­tatásban és gyermekeink nevelésé­iben végzett kiváló munkájáért. Ne­künk, somodorpuszta.i szülőknek az a véleményünk, hogy itt már hosszú évek óta nem vélt olyan tanító, aki ennyire lelkiismeretesein foglalkozott volna gyermekeink tanításával, aki ennyit törődött volna kulturális és mozgalmi életünk fejlesztésével, mint Gulyás Anna tanítónő. Fáradr ságáért köszönetünket fejezzük ki. A somodori asszonyokkal együtt mi is köszöntjük a lelkiismeretes tanítónőt. Jólsikerült munkás-parasst-találkosót rendesett a Nagyatádi Konzervgyár Szombaton este a Nagyatádi "Konzervgyár a járási békebizott­ság javaslatára és segítségével munkás-paraszt-találkozót rende­zett, amelyen nagy számban vet­tek részt a konzervgyári dolgozók, egyéni dolgozó parasztok és tsz- tagok. A találkozót Csöbör Kálmán te­lepvezető nyitotta meg. Megnyitó­jában reményét fejezte ki, hogy a találkozó hozzájárul a nagyatádi “üzemi munkások és dolgozó pa­rasztok közötti barátság további elmélyítéséhez. Majd Fülöp Jó­zsefné, a járási békebizottság tit­kára tartott előadást. Ismertette a nemzetközi helyzet legfrissebb eseményeit és azt a harcot, ame­lyet a béke fenntartásáért az egy­szerű, becsületes emberek szerte a világon folytatnak. Az előadás után a konzervgyár ■dolgozói szendviccsel, teával és különböző italokkal vendégelték meg a részvevőket. A tea mellett folytatott baráti beszélgetés során sok minden szóba került. Pál Já­nos, a községi tanács elnöke el­mondta, hogy Nagyatád dolgozói — üzemi munkások, dolgozó parasztok — nagy lelkesedéssel készül­nek a IV. magyar béke­kongresszusra és április 4-re, felszabadulásunk 10. évfor­dulójára. Eddig a község üzemeiben és a lakóterületen csaknem 100 kis- gyűlést tartottak- Szombatig több mint 3800 tiltakozó aláírás gyűlt össze- Abban, hogy Nagyatádon ilyen jó eredményeket értek el a kisgyűlések megtartásában és az aláírások gyűjtésében, nagy sze­repük van a községi tanács tag­jainak, akik nemcsak az elsők kö­zött fejezték ki tiltakozásukat alá­írásukkal, hanem fáradságot nem ismerve gyűjtötték, illetve gyűjtik az aláírásokat­Nagyatád dolgozó parasztjai azonban nemcsak aláírásokkal tiltakoznak a nyugatnémet fel­fegyverzés ellen, hanem tiltakozá­sukat tettekben is kifejezésre jut­tatják. Pl. Roznik Ferenc 10 és fél holdas henézi egyéni dolgozó pa­raszt, aki maga is résztvesz az alá­írások gyűjtésében, már teljesítet­te egész évi sertésbeadását, egész évi marhahúsbeadását és évi ba­romfibeadásának 90 százalékát. Vállalta, hogy április 4-re félévi tojásbeadását is teljesíti. De Nagy­atádon nemcsak Roznik Ferenc értet­te meg, hogy a békeharc tet­teket is követel. Eddig csak­nem 60-an tettek felajánlást és léptek versenybe április 4 tiszteletére. Majd Vágvölgyi György kon­zervgyári dolgozó a találkozó je­lentőségét méltatta. Kiemelte, hogy e találkozó elősegíti a mun­kásság és a dolgozó parasztság közelebbkerülését egymáshoz, a vélemények kicserélését, közös ügyeik megbeszélését. Hozzászólá­sát azzal fejezte be, hogy ő is 'bé­két, de nem akármilyen békét akar, hanem ..békét a szabadság felszentelt kezéből.“ Cseh György bácsi elmondta, hogy ő először nem is akart el­jönni, mert' voltak, akik igyekez­tek lebeszélni, de nagyon sajnál­ná, ha nem jött volna el. Örül, hogy résztvehetett a találkozón és nem hallgatott azok szavára, akik le akarták beszélni az eljövetelről. Maró ti János konzervgyári dol­gozó arról beszélt, hogy a béke biztosításához erős akaratra, bátor kiállásra és jó termelő munkára van szükség. Horváth Andor a Dózsa TSZ ré­széről üdvözölte a részvevőket, majd a felvilágosító és tájékoztató munka fontosságáról, a többter­melés fontosságáról és annak módszereiről beszélt- Kovili József a járási tanács üdvözletét tolmá­csolta- A találkozó Csöbör Kál­mán zárószavaival ért véget. V. I. VITA AZ IFJÚSÁG NEVELÉSÉRŐL A felnőttek ne csak emlékezzenek a múltra, il lanulsánol Ifi »I A Hazafias Népfront megyei . el­nökségének legutóbbi ülésén szó volt az ifjúság problémáinak megoldásá­ról is. Elsősorban a DISZ középszer­etek újjáválasztásáról folyt a vita, de az Ifjúsági Szövetség ügyével kap­csolatos hozzászólások olyan elgon­dolkoztató kérdéseket hoztak feszín- re, melyekkel érdemes, ha röviden is, foglalkozni. A megbeszélések során vezérfonal­ként húzódott végig az a gondolat, hogy a szocializmust építő magyar nép jövőjét ifjúságunk képviseli, és fejlődésünknek ebben a fontos kor­szakában különös gondot kell fordí­tani a jövő generáció nevelésére. A szocialista ember útjának egyenge- tése a felnőtt társadalom felelősség- teljes feladata, sajnos mégsem tart­juk úgy szem előtt az ifjúság iránti kötelességünket, ahogy az szükséges volna. Sokan bírálják DISZ-fiataljainkat, de nehézségeikkel nem törődnek, nem fáradoznak a hibák kijavításán. Kifogásolnak, de segítséget nem nyújtanak. Pedig ifjúságunk nevelé­se a szülőkön és pedagógusokon kí­vül valamennyiünk, az egész felnőtt társadalom ügye. Megállapítható például, hogy a fia­talok nevelésében igen sokszor bi­zonyos »kettősség« mutatkozik: a szocialista nevelés mellett érvényre jutnak a szülők gondolkozásának ka­pitalista maradványai is. Igen, a mai felnőttek legnagyobb része he­geket hordoz emlékeiben, az elmúlt ifjúság begyógyult sebeit, amit a ré­gi rendszer okozott. Fiataljainknak nem szabad elfeledkezniük arról, hogy apáikat még a gyűlölt »levente egyesületek« keserítették, feljebb tö- rő vágyaik előtt zárt kapuk állottak és szórakozásukkal senki sem törő­dött intézményesen. Kedvteléseiket üzletszerűen kihasználták és mulat­ságaik bizony sokszor szomorú anya­gi és erkölcsi nyomokat hagytak hátra. Fontos, hogy a felnőttek ne csak emlékezzenek a szomorú múltra, ha­nem vonják le a tanulságokat is és szívükben legyenek igazi, vidám DISZ-fiatalok. Csak így tudjuk iga­zán megérteni és támogatni az if­júságot. Minden idők fiatalságának sajátos jellemzője a romantikus hajlam, s ezt r>e>" szabad elnéző mosollyal fo­gadnunk, ehelyett igyekezzünk fel- emelőbb célok elérésének szolgála­tába állítani. Ezáltal színesebbé vá­lik történelmi, haladó hagyomá­nyaink ápolása és még jobban elmé­lyül a szocialista hazaszeretet ifjúsá­gunkban. Ha a felnőtt társadalom olyan megértő és segítőkészséggel fordul fiataljaink felé, mint az anya gyer­mekéhez. akkor történelmi korunk­hoz méltó nemzedék fogja biztosítani szocialista fejlődésünk diadalra ju­tását. Dr. Tarján László. GAZDAKÖR TANULNAK, MŰVELŐDNEK A SÁGVÁRI GAZDÁK Ságvár községben is, mint a megye legtöbb községében, megaltalkult a gazdakör és ezzel egyidejűleg az ol­vasókör is, melynek máris 80 tagja van. Bokor Tivadar eDvtárs, a gazda­kör elnöke fvitavezetője) már a meg­alakuláskor elhatározta és azt tu­datta is a gazdakör tagjaival, hogy a gazdakörön belül minden gazda tanulmányozza imáid a mezőgazda­sági szakkönyveket. A tervet lelke­sedéssel fogadták a község dolgozói, s hogy még jobb eredményeket ér­jenek el a mezőgazdasági sziafkköny- velk tanulmányozásában, a község ag- ronómiusa, Mogyorósi György eTiváirs színvonalas előadásokat tart a mező- gazdaság fejlesztéséről és a helyes állattenyésztésről. A községi tanács elnöke, Horváth Flórián elvtárs a szőlészet és a gyüimölcstermeCésrőL tartott előadásaival segíti a dolgozó­kait a tanulásban. Á gazda- és olva­sókör tagjai hetenként a község kul- ■túrházában jönnek össze, ©hol meg­vitatják a napi, illetve heti külpoli­tikai eseményeket, a napi sajtó egyes cikkeit és a belpolitikai ese­ményeket. Ebben nagy segítségükre van Szigeti Gyula elvtárs, a községi pártaiapszervezet titkára, aki meg­magyarázza az egyes vitás kérdése­ket is. A község dolgozó parasztjai amellett, hogy hasznosan-, tanulással töltik a hosszú téli estéket, már most gondolnak a közelgő tavaszi mezőgazdasági munkáikra. Minden­ben az elteők 'akarnak lenni a járás­ban és hogy ezt elérj ók, már most készülnek a nagy versenyre, amely­ben minden lehetőségűik megvan, hogy elsők legyenek. Pósa György járási saijtószervező. A FEKETE BETŰK HADSEREQÉNEK NÉVTELEN KATONAI Lázas napok emléki egyre tűnnek, Az utcákon zászló nem lengedez; *Tudjátok-e, hogy nem pirosbetűs ünnep: Fekete betűk ünnepe ez ... (Ady: Oda a betűkről.) fekete betűk ünnepe a mai nap, s egyúttal a ragyogó, mindent bevilágító eszme dia­dalának az ünnepe, amelyért az em­beriség legjobbjai küzdöttek, amely­ről az elnyomottak álmodtak, ame­lyért bátrak ezrei és százezrei adták életüket. A mai napon immár tized­szer ünnepeljük azt a napot, amikor -az Igazság addig csak pincék mélyén, börtönök sötét zárkáiban pislákoló fénye hatalmas erővel felszínre tört országunkban is és eljutott hazánk legtávolabbi zugába, sugárözönével bearanyozva a múlt elnyomott mil­lióinak életét. A fekete betűk élesz­tették a lángot, a felszabadító szov­jet katonák vörösen kiömlő vére táp­lálta a tüzet, hogy végül is elham­vassza a sötétség, a fasizmus ször­nyeit, melyek az örök éjszaka leplét akarták borítani a mi népünkre is. És soha ki nem alvó világosság gyűlt hazánkban: tíz esztendeje jelent meg legális körülmények között pártunk központi lapja, a felszabadult ma­gyar nép annyi harcban kipróbált harcostársa, hűséges jóbarátja, a küz­delemben buzdító ja, az építésben se­gítőtársa. »százezrek kenyere«: a Szabad Nép. S a Szabad Nép körül, amely vi­lágítótoronyként ragyogta be a »fel­támadott tengert«, újabb fények gyulladtak fel. Hazánk nagyobb vá­rosaiban megjelentek pártunk me­gyei lapjai, hogy az igazság szavát eljuttassák a legeldugottabb falvak dolgozóihoz is. Tíz esztendeje ennek ... S e nem pirosbetűs, de nagy ün­nep magasztos óráiban nem feled­kezhetünk meg azokról, akik névte­lenül bár, de szintén ott voltak és vannak abban a harcban, amely az Igazság győzelméért fáradhatatlanul folyik, azokról, akik — Ady szavai­val élve — »ünnepeltetik a világot«: az »éji emberekről«, a sajtó munká­sairól, a nyomdászokról. * * * 7 955. január 31., délután fél 3 ... A. A Somogymegyei Nyomda­ipari Vállalat gépszedőtermé­ben vagyunk. Itt szedik pártunk me­gyei lapját, megyénk és városunk dolgozóinak hűséges barátját, a So­mogyi Néplapot. S még mielőtt a modern szedőgépek halkan kattogni kezdenének, rövid beszélgetésbe ele­gyedünk azokkal, akik becsületes, szorgalmas munkájukkal hozzájárul­nak ahhoz, hogy lapunk, pártunk szava minden nap eljusson a dolgo­zókhoz. •Mautner József elvtárs, a lap tör- delője, sztahanovista, azzal kezdi, hogy a mai lapot még csinosabb for­mába öltözteti. Tudja, milyen nap ez a mai, s ezzel is háláját akarja leróni a pártnak, amelynek köszön­heti, hogy a felszabadulás óta nem volt munka nélkül. S máris az 1945 .előtti időkre emlékezik, amikor az év háromnegyed részében, felében nem dolgozott. Pedig jó szakmunkás volt akkor is. Dehát — sok volt a szakmunkás, kevés a munka. A múlt rendszer urainak tervszerű népbutító politikája miatt kevés könyv jelent meg: sok nyomdász vált kenyérte- lenné... Munkájával ő is azt a küz­delmet segíti, hogy az az idő soha ne jöhessen vissza ... Mayer Géza gépszedő. Fiatal em­ber. örökké vidám: Ügyes keze van. Az ország 10 legjobb gépszedője kö­zött foglal helyet. Szintén sztahano­vista. A felszabadulás után lett nyom­dász. Ö is minden erejével, ügyessé­gével. eszével a lap munkáját segíti. Csaknem hibamentesen dolgozik, ami igen nagy szó, hiszen naponta 40— 50.000 betűt kell kiszednie. Segíti az újságírók munkáját: ha a kéziratban esetleg hibát talál, arra mindenkor felhívja a figyelmet... Minden ízével együttérez a kézirat szövegével, me­lyet szed, hiszen annak minden so­ra azért is küzd, hogy az ő kisfia is békés, boldog jövőt érjen. Koppányi Rózsika gépszedő. Mikor volt a múltban, hogy egy leány gép­szedő lehessen? A munkásnők leg­feljebb »berakólányságig« vihették. Népi demokráciánk lehetővé tette, hogy ez a falusi kislány gyönyörű, modern tanműhelyben tanulhassa meg ezt a szép szakmát. Fiatal gép­szedő még, de állandóan 100 százalé­kon felül termel, kevés hibával. Sze­reti szakmáját, szereti a lapot, me­lyet szed, s szinte lámpalázzal kezdi mindennapi munkáját, mert tudja, milyen felelősségteljes poszton áll. S amikor a város fölé leszáll a bé­kés, nyugodalmas éjszaka, megindul­nak Matók István gépmester nyomó­gépei. Dübörög a gyorssajtó, mint ahogy dübörög az Igazság szava is, amelyet a gépből kikerülő Néplap hirdet. Matók elvtárs, Halász Kata­lin, Balogh Ilona elvtársnők — való­ban »éji emberek«, akik — amikor a város többi dolgozója a napi munka után fáradalmait pihenj — azon dol­goznák, hogy reggel mindenki idő­ben megkaphassa a lapot, hogy ab­ból újabb erőt meríthessenek. Nem maradhat ki a sorból Kordo­ván Gyula elvtárs, a nyomda népszerű »Gyula bácsija«, a lap kor­rektora sem. Éberen ügyel arra, hogy sajtóhiba ne tegye értelmetlenné az írások mondanivalóját. Ö aztán so­kat tudna mesélni a múltról. Az Uj- Somogy Nyomdának volt állandó al­kalmazottja, de éveken keresztül min­den héten megújították felmondását, csakhogy az akkori munkatörvény szerint ne kelljen kiadni neki a fi­zetéses szabadságot... S e sorok írója is emlékezik, ahogy Kordován Gyula elvtárssal beszélget. Maga is nyomdász, »Gyula bácsi« keze alatt tanult, öntött ólmot éve­ken át a nyomda pincéjében — heti 50 fillérért. Méteres árverési hirdet­ményeket szedett poros szedőszek­rényből hosszú estéken keresztül, melyből megtudta, kinek a feje fölül viszik el holnap a házat, vagy alóla az ágyat. És szedett cikkcímeket, me­lyek hírül adták a világnak, hogy X. Y. nyomorában felakasztotta ma­gát, s hogy Graumann Viktor 2000 pengőt kártyázott el szombat éjszaka a Korona-grillben. És szedett cikket arról, hogy dr. Kaposváry György polgármester kijelentette: nem fogja tűrni, 'hogy a munkanélküli kőműve­sek és téglások megbontsák a város nyugalmát. S az emlékek sorából ki­emelkedik egy nagy pofon emléke, amelyért az egyszer nem haragu­dott ... Egy »kolumnahajóról« — ez egy tepsiszerű vaslemez, amelyen a betördelt szedésoldalt a nyomógépbe viszik — leejtette az Uj-Somogy egyik oldalát, amely ezer darabra hullott szét tompa csörömpöléssel a földön. Ebbe az oldalba volt betör­delve az a rágalmazó, uszító cikk, melyet B. J. szerkesztő írt a szovjet katonákról. Szó sem lehetett arról, hogy az oldalt újraszedjék. Meg kel­lett kezdeni a nyomást, a földrecsú- szott szedés helyett a tartalékszedés­ből kellett gyorsan betördelni egy másik oldalt. Ez a cikk nem jelent meg. És akkor csattant el az a bizo­nyos pofon ... Még egy emlék: A fa­siszták Sztálingrád ostromára készül­tek. Érkezett egy kézirat, amelyet a német propagandagépezet küldött a lapnak. A kb. 3 hasáb terjedelmű kéziratban pontos leírása volt annak, hogy a németek hogyan foglalták el Sztálingrádot. A nácik olyan biztosra vették a város bevételét, hogy előre leírták a »győzelem« körülményeit. Még az is fel volt tüntetve, hogy me­lyik órában milyen gyárat vagy épü­lettömböt foglaltak el. A kézirat vé­gén utasítás volt, ■ hogy a cikk egy hét múlva közlendő. Elmúlt egy hét. Több magyar lap közölte, hogy a né­metek milyen nagy győzelmet arat­tak Sztálingrádnál. Mi »kifelejtettük« a cikket, bár a szedése kész volt, csak tördelésre várt. Addig halogat­tuk a cikk betördelését, amíg Sztá­lingrád el nem veszett — a németek számára, Akkor félretettük a 3 ha- sábnyi szedést. Nem sajnáltuk, hogy »potya« munkát végeztünk. * * * S az emlékek után önkéntelenül adódik az összehasonlítás: mri ről írnak ma az újságok: népünk szépülő életéről, gazdagodó hazánk­ról, a harcról, melyet a mi népünk is folytat a világ békeszerető embe­riségével együtt azok ellen, akik is­mét lángba akarják borítani a föl­det, akik ismét Sztálingrádot szeret­nék elfoglalni. S a Mayer Gézák, Koppányi Ró­zsák nem azon törik a fejüket, ho­gyan ejthetnének hibát a szedésben, hanem a legnagyobb figyelemmel dol­goznak, a Mautner Józsefek vigyáz­va ügyelik, nehogy földre csússzon a szedésoldal, Kordován Gyula, Matók István és a többiek — névtelen kato­nái mind a »fekete betűk« hatalmas hadseregének . — azért harcolnak, hogy többé ne kelljen »éjben, félve gyújtani a világot«. »Féltve őriznek minden kis parázst is«, mert tudják, hogy nekik »kihűlni nem szabad«. Rostás Károly

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents