Somogyi Néplap, 1955. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1955-02-03 / 28. szám
ftriUticftífc, 1*55. február 3. SOMOGYI NÉPLAP 3 A felszabadulási verseny sikeréért Megalakult a DISZ Somogymegyei Bizottsága mellett működő Tanácsadó Testület 600 db ruhát készít terven felül a Ruhaüzem F. Horváth-műszakja Nem újkeletű a versengés a Ruhaüzem műszakjai között. Már hosszabb idő óta élénk figyelemmel kísérik egymás munkáját, eredményeit. A felszabadulási ver- I seny különösen az A- és B-mű- szak között «-élesedett« ki. A műszakok vezetői és dolgozói izgalommal várják a munka végét, vajon mennyit termeltek, sikerült-e a versenytársat megelőzni. A vetélkedésnek természetesen nem harag a vége, sőt örülnek egymás jó eredményeinek. De mi tagadás, az is jólesik egy műszakvezetőnek, ha azt mondhatja, mint F. Horváth József: két százalékkal megelőztük a Dómján-, azaz a B-műszakot. — A műszak dolgozói, amikor a jó hírt meghallották, kiváncsi örömmel gondoltak arra, mit szól majd a versenytárs. S azon morfondíroztak. hogyan adják tudtára a B- műszaknak «vereségüket«. De nincs okuk az elbizakodottságra! A Domján-műszakban méltó versenytársra találtak. Bizony elég nehéz volt elhódítani tőlük a győzelmi pálmát, és az is sokat, nagyon sokat számít, hogy a Dom- ján-műszak sokszor jobb minőségű munkát ad ki a keze alól, mint ők. Ez a nemes versengés még jobban összekovácsolja az embereiket. Január elején még úgy látszott, hogy a tervteljesítéssel lemarad az üzem. A C-műszak nem is érte el a 100 százalékot. De e két műszak nemes vetélkedése hozzájárult ahhoz, hogy a hónap végén 102 százalékos tervteljesítésről adhattak számot. Nemcsak a műszakok versenyeznek, hanem a műszakon belül az egyes dolgozók is. A Dom- ján-műszak két fiatal párosver- senyzője Karsoveczki József és Kállai Ilona. Április 4 tiszteletére azt a felajánlást, tették, hogy teljesítményük a versenyszakasz alatt átlagosan 140 százalék lesz. Vállalásukat máris túlteljesítették. A párosverseny győztese Kállai Ilona lett, 10 százalékkal termelt többet, mint versenytársa. Az F. Horváth-műszaknak sincs oka a panaszra, kiválóan teljesítő dolgozói vannak, mint pl. Lengyel Jenő és Kardos István. A lelkes munkaversenyt szívesen segítik a műszaki dolgozók, különösen Piros Gergely technikus. Április 4-ig van még idő arra, hogy a műszakok eldöntsék: kié lesz a «legjobb műszak« megtisztelő cím. Április 4-ig eldől az is, hogyan teljesítik vállalásaikat. Az F. Horváth-műszak felajánlotta, hogy 600 db ruhát készít terven felül. Ebből 100 már elkészült, bizonyosan meglesz a -többi is. A felszabadulási versenyben megbecsülést szereznek a Ruhaüzem dolgozói önmaguknak, üzemüknek és végeredményként: több ruhát tudnak adni a dolgozóknak. A Cukorgyár fiataljainak értékes vállalása a DISZ II. kongresszusa tiszteletére A Kaposvári Cukorgyár fiataljai sem akarnak kimaradni a felszabadulási munkaversenyből. Ők a DISZ II. kongresszusa tiszteletére tettek értékes felajánlásokat. Kül- döttválasztó iaggy ülésükön elhatározták, hogy megyénk valamennyi üzemi DISZ-szervezetét versenyre hívják. Ők maguk vállalták, hogy 105 százalékos átlagteljesítmény mellett egy fiatal sem lesz, aki 100 százalékon alul teljesít, A II. kongresszus tiszteletére pedig a szervezeti élet megjavítására tettek fogadalmat. Dörnyei József elvtárs nem torpan meg a nehézségek előtt Dörnyei József elvtárs neve nem ismeretlen a megye újságolvasóinak népes tábora előtt. Mint a Tanácsi Építő Vállalat asztalos részlegének égyik legjobb dolgozója, sok nagyszerű eredményt ért el. A felszabadulási versenyben most ismét példamutató munkát végez. Pár héttel ezelőtt társával, Bodor János elvtárssal együtt felajánlotta, hogy az általuk készítendő 6 személyes laboratóriumi asztalt határidő előtt 5 nappal átadják a Megyei Gyógyszerellátó Vállalatnak. Azóta a munkaidő minden percét kihasználva, szorgalmasan dolgoznak. Pedig nem kis feladat, amit vállaltak, hiszen a bonyolult szerkezetű asztalt precíz számítások alapján, milliméternyi pontossággal kell elkészíteniük. No de nem azért kitűnő szakmunkás Dörnyei elvtárs, hogy a rábízott feladatot hibátlanul meg ne oldja. Egyetlen panasza van csupán, az, hogy szerszámaik jóformán használhatatlanok. A gyalu- vasak minőségileg például oly gyengék. hogy jóformán még a puha fenyőfában is kicsorbulnak. Panaszukkal már számtalan esetben fordultak felettes hatóságaikhoz, a Megyei Tanács illetékes osztályához, az áruellátó vállalatukhoz, azonban panaszukat mindezideig nem orvosolták. Ennek ellenére Dörnyei elvtárs a felszabadulási verseny folyamán is tartja 130 százalékos teljesítményét, sőt a hátralévő idő alatt ezt még fokozni akarja. Jó munkájáért pár hónappal ezelőtt a tagjelöltek sorába vették fel. in««*» Amikor a nagymama még lány volt. . . N agymama és unokája lép a kultúrteremmé alakított színpadra. Még senki sincs a teremben. A szomszéd helyiségből áthallatszik a ping-pongozás zaja. A nagymama körülnéz, elmereng a kultúrotthon falai között s visszaemlékezik leánykorára. — Hej! Amikor én leány voltam — suttogja maga elé. S egyszeriben megelevenedik a színpad és a nagymama emlékei testetöltenek... » * * T avaszi vasárnap délután van. örül a természet a bimbócsaló napsütésnek. Fakadnak a fák bimbót, s nyílnak virággá, a fűszálak szinte észrevehetően nyáladnak meg. A falu fiataljai kirándulnak a rétre. Leányok, legények mennek nótaszóval. A zöld pázsiton letelepednek, külön a leányok, külön a legények, s csak a szemek villannak át néha egyik csoporttól a másikhoz. Beszélgetnek, mókáznak, nevetgélnek. A leányok egyszercsak tánc- raperdülnek. Mikor abbahagyják, a legények kerekednek táncra. Közben citera pendül. A legények táncrakérik a leányokat és most már együtt ropják a táncot. Száll a nóta, tompán dobban a csizma a selyemfű vű talajon, peng a citerahúr és a fiatalok szinte észre se veszik, hogy lassan leereszkedik rájuk az estg. * * * i második kép őszi ” estét ábrázol. Egy falusi udvarban kuko- ricafosztáshoz készülődnek. Az utcán flótás (fu- rulyás) legény jár házról házra, ahol legények, leányok vannak és hívja őket fosztani. A nagy halom fosztatlan kukorica körül megindul a beszélgetés, mesélés és felcsendül az ének. Mindenki tud valami kedves, szórakoztató mesét. Akik énekelni szeretnek, azok szabadjára ereszthetik a hangjukat. Közben állandóan nő a C3U- mahalom, eltakarva a fosztok alakját és az esti holdfénynél már csak a hangok hallatszanak a fehér halom mögül. A fosztás után a házigazda megvendégeli a segítségeket. A kukori- cafosztás utáni hagyományos étel jár kézről kézre: sózott retek, pattogatott kukorica, pogácsa. mely után gyöngyöző bor nedvesíti a torkokat. A bor jókedvre hangolja a fiatalokat, tánc- raperdülnek. Amikor a kakasok az éjfél közeledtét jelzik, a flótás újra megfújja a furulyát, indulásra szólítja fel a segítségeket. Csak a ház népe marad. * * * A nagymama harmadik emléke a lakodalom... A leányos házhoz megérkezik a násznép, de addig nem bocsátják be, míg nem tudják ■ megmondani, hogy milyen úton jöttek. A helyes válasz: «a szent házasság útján«. Az ajtóban a menyasz- szony — a hagyománynak megfelelően — felrúgja a vizespoharat, fellép a létra fokára, felvesz egy seprűt a földről, aztán a vőfély kér szót: Zörög a kocsi, pattog a Jancsi, talán értem jönnek. Jaj, édesanyám, kedves szülő dajkám, de messzi elvisznek. Kocsira ládám, kocsira párnám, magam is felülök ... A kocsi elindul az új párral, s a násznagy ha- muskorsót vet a kerék után. A vőlegény házánál terített asztal várja a vendégeket. A «pozso- vics« mindenkit szeretettel meghív a vacsorához. Már csak a menyasszony hiányzik. A vőfély behoz egy asszonyt, aki fehér lepedővel van lejakarva és megkérdezi a vendégeket: «Ez az a tisztességes, jámbor személy, akiért annyit áztunk, fáztunk, fáradoztunk, ezt a nagy sárt meggázoltuk?« >-Nem ez az« — hangzik a felelet és az asz- szonyt ütni kezdik, lök- dösik kifelé. Aztán a nyoszolyóasszönyt hozza be a vőfély, ugyanúgy letakarva, de őt már nem kergetik vissza, hanem azt mondják: «Nem ez az, de azért jó lesz« — és leültetik az asztal mellé. Majd meghozza a menyasszonyt és kezdődik a vacsora. Vacsora után a menyasszonytánc következik, utána mindenki táncraperdül... * * * ... Vége a lakodalomnak, csak a nagymama és az unoka marad a színpadon, de jönnek próbára a többiek. A darab egy mai népdal- feldolgozással ér véget. » * * C zzel a helyi gyűj*“ tésű számmal készül a Kiskorpádi Népi Együttes a megyei kul- túrversenyre. Csordás József tanító és felesége tanítja a darabot. Nehéz és fáradságos munka árán tudták csak ösz- szeszedni e feledésbe merülő régi szokásokat. Olyan idős embereket kerestek fel, mint a 80 éves Bene József és a 79 éves Lóki Sándorné. Igen sok anyagot szolgáltatott a darabhoz Vass Naca néni és Somogyi Ferenené. Amikor a gyűjtés elkezdődött, valóságos láz lett úrrá a falun. Mindenki segíteni akart, mindenki mondani akart valamit, amivel részese lehet majd a sikernek. Az esti próbák népesebbek, mint bármikor. A szereplők némelyike 7 kilométert is szívesen gyalogol, csak hogy részt vehessen a próbákon, A művelődésre szomjas emberek szívesen járnak a kultúrotthon- ba. Minden este hangosak a termek, minden este van valamilyen próba. Egyszer az énekkar, a zenekar, vagy a színjátszócsoport, máskor a népi tánccsoport próbál, de ott van az asszonyok köre is. Kiskorpádon a kultúrotthon valóban a kultúra otthona. Buni Géza. Az utóbbi hónapokban mind nagyobb méreteket ölt az ifjúság neveléséről, életének szebbé tételéért folytatott vita. A felnőtt-társadalom gondoskodó szeretettel, megértéssel fordul fiataljaink felé és közös társadalmi ügyként kezeli a DISZ-élet megjavításának szükségességét. E lelkes, sokat ígérő buzgalomnak kiemelkedő példájával találkoztunk január 31-én a' Tanítóképző diákotthonában. Délelőtt 10 órakor ünnepélyes keretek között nyitották meg a DISZ Somogymegyei Bizottsága mellett működő Tanácsadó Testület alakuló gyűlését, mely fordulópontot kell hogy jelentsen megyénk DlSZ-szervezeteinek életében. A baráti megbeszélésen mintegy 40 meghívott gyűlt össze. Orvosok, tanárok, kiváló szakemberek és a DlSZ-munka szakemberei mondták el véleményüket, tapasztalataikat a tanácsadó testület előtt álló feladatokról. Az értekezlet résztvevői közt helyet foglalt Holló László elvtárs, a DISZ KV Intéző 'Bizottságának tagja is. A tanácskozás lelkes hangulatban indult, s a jelenlévők szeméből áldozatkész, odaadó segíteni akarás tükröződött, mely előre is eredményes munkára enged következtetnie A Tanácsadó Testület célkitűzései és feladatai Kerényi József elvtárs, a diákotthon igazgatója vitaindító előadása bevezetéseként a szülők, a felnőtt társadalom felelősségéről beszélt, majd a következőket mondta: Az ifjúság nevelésének sokoldalú rendszerében a párt megkülönböztetett szerepet és feladatot bízott a DISZ-re. Ma, amikor pártunk, kormányunk a béke, a jólét érdekében egységes táborba, a Hazafias Népfront táborába szólított minden becsületes hazafit, mi sem természetesebb, minthogy hazánk legdrágább kincsét, az ifjúságot is új feladatokkal a DISZ zászlaja alá kell tömöríteni. Kerényi elvtárs az utóbbi években elkövetett hibák felsorolása után a következőket mondta: — A DISZ-nek a jövőben nagyobb figyelmet kell fordítania a fiatalok igényeire, számukra élményszerű, fantáziát foglalkoztató, romantikával tarkított, játékos, vidám életet kell biztosítania. S ez csak úgy valósítható meg, ha figyelembe vesszük fiataljaink életkorát, társadalmi körülményeit, érdeklődési körét, műveltségi színvonalát, testi és lelki fejlettségét, s ezek alapján dolgozzuk ki a nevelőmunka módszereit. A feladatok sikeres megoldásához olyan segítőszerv közreműködése szükséges — folytatta beszédét Kerényi elvtárs —, mely komoly tapasztalatokkal rendelkezve, mindenkor kész segítséget nyújtani a szervezetek vezetőinek és tagjainak egyaránt. A DISZ Tanácsadó Testület létrehozásának eszmei célkitűzése az, hogy a testület tagjai a DISZ-vezetőkkel karöltve a magyar fiatalokból szakmai, politikai, művészi téren; valamint a tudomány és spx>rt terén egyaránt sokoldalú, munkaszerető, széleslátókörű, helyes életszem- • lélettel rendelkező, kulturált magatartást tanúsító, újtípusú szocialista ifjakat neveljen. Kerényi elvtárs ezután részletesen ismertette a Tanácsadó Testület létrehozásának körülményeit, a felkért elvtársak tevékenységének sokoldalúságát, feladatait; majd befejezésként a következőket mondta: — Hiszem, hogy közös összefogással meg fogjuk valósítani terveinket. Megoldjuk, mert felelősséget érzünk ifjúságunk sorsáért. Megoldjuk, mert fiataljaink vágyódnak az új, a haladó eszmék utájn. Végül megoldjuk, mert e nemzetépítő munkánkban segít bennünket pártunk, kormányunk és népünk legszélesebb társadalmi, politikai mozgalma, ä Hazafias Népfront. Hozzászólások következtek, s a lelkes hangulat elérte tetőfokát. Az öregedő, őszülő, munkában, harcban megedzett férfiak és nők éveket fiatalodtak ezekben a percekben. Fiatalnak és nagy életerővel rendelkező embereknek érezték magukat, s olyan lelkesedéssel beszéltek ifjúságunk jövőjéről, amire talán saját ügyeikkel kapcsolatban sem lettek volna képesek. Az ifjúsúg problémáit nem a DISZ megszüntetésével kell megoldani Hrabovszki elvtárs hozzászólásában arról beszélt, hogy a DÍSZ Megyebizottság örömmel és szeretettel üdvözli a Tanácsadó Testület létrehozását és várakozással tekint munkája elé. ■—t Első és legfontosabb kérésünk — mondta többek között Hrabovszki elvtárs —, hogy a Tanácsadó Testület tagjai tekintélyüknél fogva, saját állásfoglalásukkal harcoljanak a DISZ-szel szemben felmerült ellenséges nézetek ellen. Győzzék meg a felnőtteket, á szülőket arról, hogy az ifjúság problémáit nem a DISZ megszüntetésével kell megoldani. Kérjék az ő segítségüket, hogy valamennyien, a társadalom minden rétege érez- zen felelősséget az ifjúság neveléséért és harcoljon életének szebbé tételéért. Gazda elvtárs hozzászólásában beszámolt arról, hogy a népfrontbizottság egyik főfeladatául tűzte ki az ifjúság nevelését, s ígéretet tett, hogy a maga részéről is a legmesszebbmenőkig támogatja a Tanácsadó Testület munkáját. Holló elvtárs, a DISZ KV elismerését és megbecsülését fejezte ki abból az alkalomból, hogy Somogy megyében létrehozzák a Nevelési Tanácsot. A Nevelési Tanács nélkülözhetetlen — mondta Holló elvtárs — és munkája a DISZ-szervezetek létkérdése. El kell érni, hogy a DISZ az ifjúság tömegeinek szervezetévé váljon, s olyan életet kell biztosítanunk az ifjúság számára, mely tökéletesen kielégíti vágyait. Befejezésül arra kérte a testület tagjait, hogy nyújtsanak minél nagyobb segítséget a Megyei Bizottság és a Központi Vezetőség munkájának megjavításához. Merő elvtárs gimnáziumi igazgató arra hívta fel a testület figyelmét, hogy a vágy, a kezdeményezés továbbra is a fiatalokból induljon ki, ne vegyük át tőlük a feladatokat, ehelyett igyekezzünk helyes irányba terelni vágyaikat, kezdeményezésüket. Molnár elvtárs a DISZ és a Vöröskereszt kapcsolatáról beszélt, s elmondta, hogy a kölcsönös együttműködés mindkét szervezet és a dolgozó nép előnyét szolgálná. A baráti találkozó előre megszabott időtartama rövidnek bizonyult. Kevés volt az idő ahhoz, hogy mindenki elmondhassa véleményét. Legalább olyan tűz, legalább olyan lelkesedés kell hogy jellemezze fiataljaink munkáját, amit ezen az összejövetelen tapasztaltunk. A szülők, a Tanácsadó Testület tagjai fiatalos lendületről és se- gíteniakarásról tettek tanúságot. Reméljük, hogy ez a . lendület munkájuk folyamán egyre fokozódik, s eredményesen járulnak hozzá ahhoz, hogy DlSZ-szervezete- inkben virágzó életet teremtsünk. A Tanácsadó Testület tagjai a gyűlés befejeztével ünnepi ebéden vettek részt, ahol tovább folytatódott a beszélgetés, s a jókedvű elvtársak a késő délutáni órákig vitatkoztak: ki mit tehet azért, hogy szebbé, boldogabbá varázsoljuk ifjúságunk életét.
