Somogyi Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-15 / 12. szám
Saötnjtoí* 1*55. jamiár 15. SOMOGYI NÉPLAP 9 Dicséret és elismerés a répási tsz lelkes diszistáinak A DISZ Központi Vezetősége és a földművelésügyi minisztérium 1954. szeptember 20-án országos ifjúsági silózási versenyt indított. A felhívás híre bejárta az egész országot, eljutott még a legtávolabbi kis falvakba és pusztákra is. A fiatalok, a DlSZ-szerve- zetek lelkes tagjai százával, ezrével álltak csatasorba. A répáspusztai Első Ötéves Terv termelőszövetkezet — jó hírnevet szerzett — fiataljaihoz is elérkezett a hír. Kint a mezőn munkaközben érte őket. Éppen az őszi kalászosok vetésén szorgoskodtak, amikor a tsz egyik fiatal fogatosa kivitte a mezőre az újságot és felolvasta belőle a versenyfelhívás szövegét. Több sem kellett a fiataloknak: mindjárt tervezgettek, számolgattak, meghányták-ve tét- ( ték, hogy mire képesek. Aznap es-1 te taggyűlést tartottak. Erre meg-j hívták a tsz vezetőit is. Itt meg- tudák Szöllősi László elvárstól, a tsz állattenyésztési brigádvezetőjétől, hogy a meglévő takarmányon kívül még 50® köbméter silóra lenne szükség a közös állatállomány zavartalan átteleltetéséhez. Szántó János elvtárs, a párt- szervezet titkára a mezőgazdasági termelés fejlesztéséről szóló pártós kormányhatározatról, a jószágállomány fejlesztéséről beszélt a fiataloknak. Elmondta, hogy ebben a tsz igen sokat vár a fiataloktól: szükség van erejükre, hogy a tsz tovább virágozhasson és a jövedelme tovább növekedhessen. A tsz párt- és gazdasági vezetői bíznak abban, hogy az ifjúság megteszi a magáét. A lelkesítő, buzdító szavak után a taggyűlésen a DISZ-fiatalok védnökséget vállaltak a silózás felett. Egyhangúlag elhatározták, hogy résztvesznek a versenyben: 800 köbméter tengeriszár silózását vállalták. Amikor aztán befejezték az őszi mezőgazdasági munkákat, nagy igyekezettel fogtak a silózáshoz. Először rendbetették a silógödröket, aztán kora reggeltől késő estig zúgott a szártépő „masina“. Szemlátomást teltek a gödrök az értékes takarmánnyal. Szántó László, Mólnál- Gyula és a többi fiatal kocsis a kukoricaszárat szállította a gépekhez. Nem is volt belőle hiány soha sem. Szöllősi István, Kurucz Rózsa, Kurucz Margit, Jártás Erzsébet és még sokan mások a silógödrök körül sürgölődtek. Kézről kézre vándoroltak a csutaszár-kévék, gyorsan és ütemesen. Ha valaki nézte ezt a lelkes brigádot, figyelte szorgalmas munkájukat, minden különös magyarázat nélkül könnyen rájöhetett arra, hogy itt nemcsak egyszerű munkáról van szó, hanem valami nagy dologról: a becsületszóról. Öt nap sem kellett és vállalásukat teljesítették. De itt nem álltak meg. mert már nemcsak a vállalásuk teljesítésére gondoltak, hanem az országos jó helyezés elérésére is. Lelkes munkájukat, adott szavukért folytatott harcukat dicsőség koszorúzta: 1850 köbmétert silóztak le. Az értékelés szerint országosan a legjobbak között végeztek. Jutalmuk egy teljes röplabdafelszerelés. Most, amikor a rádióból és a sajtóból értesültek jutalmukról, valamennyiüket boldog öröm töltötte el, megelégedve gondoltak vissza küzdelmes munkájukra. Ifj. Szabó József, Vass Margit, Csikós Rózsi fiatal állatgondozók már újabb felajánlást tettek. Azt vállalták, hogy az egy-egy tehén évi istállóátlagát 3050 literről 3500 literre emelik. •— Bátran vállaljuk — mondták —, mert a teljesítés egyik feltételét — a bőséges silótakarmányt — már az őszszel megteremtettük. Kívánjuk a répási diszistáknak, hogy e vállalásuk teljesítését is siker koronázza. Az ifjúság neveléséről Több segítséget, nagyobb bizalmat kérünk! Szebbé, tartalmasabbá akarjuk tenni fiataljaink életét DISZ-szervezetünk munkája, a kezdeti nehézségek sikeres leküzdése bizonyítja, hogy ahol jól dolgozik a szervezet vezetősége, ott nem marad el a várt eredmény sem. Községünkben hosszú időn keresztül tétlenség jellemezte a DISZ-szervezetet. A taggyűléseket nem tartották meg rendszeresen, s fiataljaink még legelemibb kötelességüknek, a tagdíjfizetésnek sem tettek eleget. A múlt év decemberében új vezetőséget választottunk, s ez fordulópontot jelentett szervezetünk életében. Az új vezetőség néhány lelkes fiatal segítségével azonnal munkához látott. Először is rendbehoztuk a kuitúrhelyiséget, majd e néhány fiatal közreműködésével rövid színdarabot rendeztünk. A bevételből különböző felszereléseket, társasjátékot és színpadi kellékeket vásároltunk. Amikor a bevásárlásnak híre futott a faluban, egyre több fiatal jött el esténként a kultúrhelyiségbe. Rövidesen megnövekedett tagjaink létszáma, s ma már az új tagok is eredményesen veszik ki részüket a DISZ-munkából. Jelenleg egy háromfelvonásos színdarabot tanulunk, melynek szereplői kivétel nélkül DISZ-tagok. Az új vezetőség tehát elsősorban a szórakozási lehetőségek megteremtésével erősítette meg a szervezetet. Emellett találunk még sok olyan hibát, amit sürgősen ki kell javítanunk. Összejöveteleinken elég sokat beszélünk a múltról, a fiatalok erkölcsi neveléséről — s ez úgy gondolom, helyes —, de még eddig kevés javaslat hangzott el arról, hogy mit kellene tennünk a fiatalok erkölcsi és haza- fiságra való nevelése érdekében. Ezenkívül nagyobb gondot kellene fordítanunk a marxista- leninista képzettség emelésére is. Több olyan tapasztalattal rendelkező elvtárs van köztünk, aki útmutatást tudna adni az ilyen irányú munkánkhoz. Kérjük és várjuk tanácsaikat, hogy ezzel is segítsék elő DISZ-szervezetünk politikai megerősödését. Az ötvöskónyi DISZ-szervezet nagy célokat tűzött maga elé, s minden igyekezetünk arra irányul, hogy megjavítsuk az ifjúsági munkát, szebbé, nemesebbé és tartalmasabbá akarjuk tenni mai és holnapi életünket. Fábos László, Ötvöskónyi. Mi, ifjúsági vezetők figyelemmel kísérjük ar Somogyi Néplapban indított, az ifjúság nevelésével kapcsolatos vitát és megállapíthatjuk, hogy mindeddig helyes állásfoglalások hangzottak el, melyek kivétel nélkül azt célozták, hogy milyen módon tudnánk szebbé és vidámabbá tenni ifjúságunk életét. A csurgói járás községeiben azt tapasztaltam, hogy a vita nyitott fülekre talált s, meg kell hogy hozza eredményét. Ahhoz, hogy a DISZ sokoldalú, tartalmas életet tudjon biztosítani az ifjúság számára, elengedhetetlenül szükséges a társadalom minden rétegének közvetlen segítsége. A tanácsok, gazdasági vezetők és az idősebb dolgozók tanácsait mindenütt hiányolják fiataljaink és kérik közreműködésüket, hisz csak az ő tapasztalataikon okulva tudunk erőteljes, megfelelő fel- készültséggel és akarattal rendelkező ifjúságot nevelni. Sokfelé érdeklődtem és magam is gondolkoztam azon, hogy vajon miért nem folyik olyan kultúr-, sport- és egyéb munka DlSZ-szer- vezeteinkben, mint pár évvel ezelőtt. Erre Nyitrai elvtárs, a berzen- cei tsz párttitkára adott helyes választ: — Három évvel ezelőtt bizony sokkal komolyabb DISZ-élet folyt községünkben. mint manapság. Igaz, hogy akkor mi, idősebbek is ott voltunk közöttük, segítettünk nekik, sőt sokszor együtt szerepeltünk velük. És ez hiányzik most a fiatalok életéből. Hosszú idő óta csak a vezetőség foglalkozik ifjúságunkkal, ők viszont nincsenek kellő tapasztalatokkal felvértezve, nem ismerik eléggé a fiatalok vágyait és áilahdóan unalmas, agyoncsépelt dolgokkal traktálják a szervezetek tagjait. Ez az oka, hogy a DISZ nem vonzza az ifjúságot, nem tudja kielégíteni vágyait. Helyes lenne, ha a szülők minél gyakrabban elkísérnék gyermekeiket, s ott maguk győződnének meg a DISZ-ben fellelhető hibákról, s tanácsokat adnának a DISZ-élet megjavításához. De van egy, mondhatnám mindennél lényegesebb hiba, amely A KÖZÖSSÉG ÜGYÉÉRT J^évékkel megrakott szekér fordul be a frissen meszelt, takaros parasztház udvarára. .4 kocsiról fiatal, magasnövésű férfi ugrik le, lesegíti feleségét s gyors mozdulatokkal kúpba rakják a kévékbe kötött kukoricaszárat. Míg a ház öregedő gazdája kifogja, ellátja a lovakat, a fiatalok a jó meleg konyha felé tartanak. — Ideje már, hogy együnk valamit — mondja az asszonyka — ma még erre sem értünk rá. Körülállják a lobogó tüzet, kissé megmelegítik átfázott tagjaikat, aztán asztalhoz ülnek. Némán, jóízűen falatoznak. Utána beszélgetünk. Kónya elvtárs átgondolja, újra végigéli az elmúlt 10 év eseményeit. — Sok minden történt a felszabadulás óta — mondja lelkesen. — Házhelyet, meg három hold földet kaptunk, s bizony ha nem így alakul a világ sora, ma is küszködhetnék az egy hold földemen, vagy talán eddig már az is dobra került volna. Olyan hihetetlen akarattal és elszántsággal látott munkához, hogy gazdatársai nem győzték csodálni. Valami nagy, akkor még előtte is ismeretlen érzés kerítette hatalmába. Nem tudta, hogy mi az, de segíteni akart, segíteni gazdatársainak nemcsak a munkában, hanem abban is, hogy minél több becsületes dolgozó legyen híve, segítője új társadalmi rendünk kibontakozásának. Kérte felvételét a kommunista pártba. — Hát bizony akkor még nem értették meg az emberek, hogy mit jelent a párt tagjának lenni — mondja elgondolkozva. — De nem törődtem telük, éreztem, hogy a kommunisták közt van a helyem. Kónya elvtárs pártto.g lett s ez új élete kezdetét jelentette. Életének e jelentős állomásától kezdve felelősséget érzett a falu, a közösség munkájáért, s a kezdeti nehézségeket leküzdve kezdte megismerni és megismertetni a párt célkitűzéseit. — Tudtam, hogy nagyon kevesen vagyunk, s ez fájt nekem. De a naponkénti beszélgetések jó alkalmat nyújtottak arra, hogy jó elvtársakat szerezzek a párt számára, s hogy új életünkről, Ordacsehi jövőjéről, szebbé tételéről társalogjunk — emlékezik Kónya elvtárs. Sokat dolgozott a földeken, a ház körül is, de esténként még maradt ideje arra, hogy elővegye az újságot, egy két jó könyvet, s ezeken az estéken nagyon sokat tanult... I több mint egy éve Ordacsehi pártszervezetének titkára. Amikor munkájából hazatér, ’nem sajnálja a fáradságot, hogy felkeresse szomszédait. Hányszor kopogtatott ismerősei, a falu dolgozói ablakán és hányszor kereste fel őket ebédszünetben a földeken, hogy megismertesse velük új életünk szépségeit! És bizony sokszor ellenállással, megnemértéssel találkozott. De nem keseredett el, nem veszítette el türelmét. — Magam is keveset tudok — gondolta ilyenkor — s ez lehet az oka, hogy nem tudok mindent érthetően megmagyarázni. A sikertelen próbálkozások után még nagyobb elhatározással látott a tanuláshoz. Először kicsit gyengének érezte magát a pártszervezet irányításához, de csakhamar megtalálta a helyes megoldást. — Úgy kell élnem és dolgoznom — erősítgette magát Kónya elvtárs —, ahogy arra a párt tanít. A sikeres munkának, Ordacsehi gazdasági és politikai eredményeinek nagyrészt ez az elhatározás a titka. Kónya elvtárs az elmúlt nyáron is példamutatóan járt el, amikor versenyre hívta a falu valamennyi dolgozóját. Az aratás mielőbbi befejezéséért folyt a nemes vetélkedés Ordacsehiben, s Kónya elvtársnak nem volt köny- nyű dolga. A mezőgazdasági munka mellett a párttitkári teendők, a falu ügyeinek intézése is lefoglalta, de azért állta a szavát, elsőnek aratott le a községben. — Az volt a célunk — mondja lelkesen, hogy minél előbb minél több kenyér legyen s ilyenkor nem szabad sajnálni a fáradságot. Ment és dolgozott topább, segített aratni azoknak, akik lemaradtak. Kónya elvtárs szereti a falut, szereti a népet, mely bizalommal fordul hozzá. Közvetlen, egyszerű ember, ismeri a nép gondolkodás- módját, hisz közülük való, s mindig megtalálja a helyes utat, melyen a párt célkitűzései szerint vezeti dolgozótársait. A falu népe önzetlen, lelkes közösségi munkáját szeretettel, megbecsüléssel viszonozza, s ez őt még nagyobb áldozatvállalásra ösztöúzi. beszélgetésünket váratlan látogató zavarja meg. Két férfi kopogtat az ajtón. Kint már besötétedett, nem lehet megállapítani, hogy kik azok. Nem is jönnek be a konyhába, csak beszólnak: — Gyula, gyere már, sokan várnak a tanácsházán! Gyorsan magára kapja kabátját, s már indul is. — Tyű, a mindenit, a nagy beszélgetésben csaknem elfeledkeztem erről! Erőteljes léptekkel halad a tanácsháza felé. Útközben bezörget egy kivilágított ablakon: — Jancsi bátyám elment már? — kérdezi. Megnyugtató választ kap, s még jobban meggyorsítja lépteit. Siet a megbeszélésre, ahol ma is a falw ügyéről, a villamosításról esik szó . . . JÁVORI BÉLA. alapjában lehetetlenné teszi sokhelyütt a DlSZ-munka kialakulását. Már több hozzászóló beszélt erről, mégis úgy érzem, meg kell mégegyszer említenem. A DISZ- helyiség kérdéséről van szó. A község vezetőinek nagyobb gondot kellene fordítani erre. A tapasztalat azt mutatja, hogy a megfelelő DISZ-helyiség hiánya egyedül a helyi tehetetlenségből adódik. Levelekkel, beadványokkal fordulnak a felsőbb szervekhez ahelyett, hogy körülnéznének a saját községükben, s ott keresnének megoldást. Ha' községeink vezetői szem előtt tartják, hogy ők is felelősek az ifjúságért, a fiatalok neveléséért, akkor azzal tesznek elsősorban eleget kötelességüknek, hogy megfelelő helyiséget biztosítanak a DISZ-szervezetek számára. Többször tapasztaltam, hogy a fiatalok fegyelmezetlensége, tiszteletlen viselkedése esetén egyes vezetők kitiltják őket a helyiségből, kultúrothonból. Ilyen intézkedéssel semmi esetre sem segítettek, sőt még jobban elidegenítették fiataljainkat a DISZ-tőL Hasonló esetekben helyesebb lenne más módszert alkalmazni: beszélgetni a fiatalokkal, s nevelőhatású példákon keresztül helyes útra téríteni az eltévedt fiatalokat. Szüntessük meg a bizalmatlanságot a fiatalokkal szemben, bízzuk meg őket nagy és felelősségteljes feladatokkal és nyújtsunk segítséget jó kezdeményezéseik végrehajtásához. Úgy gondolom, hogy fejlett elv- lársaink, az ifjúság nevelésében jártas pedagógusok és dolgozóink segítségével feltétlenül színesebbé, vidámabbá és közkedveltebbé tudjuk tenni DISZ-f tataijaink életét. Takács István, csurgói járási DISZ-bizottság titkára. OTTHONUNK MEGELŐZŐ tűzvédelme A disznóvágás alkalmával egyes felelőtlen dolgozók a sertésperzse- lést a könnyű tetőfedéssel (szalma, nád fa stb.) ellátott gazdasági és lakóépületek közelében, szalma-, szénakazlak mellett végzik és nem gondolnak arra, hogy egy hirtelen feltámadt szél az égő pernyét, szikrát könnyen a kazlakra, épületekre viheti, ezáltal tűz keletkezhet és beláthatatlan károk adódhatnak. Helyes, ha : sertésvágás előtt kikérjük az állami tűzoltóparancs- r.ókságok, községi tűzoltóparancsnokok véleményét, hogy megadják a szükséges felvilágosításokat. A sertésvágások alkalmával sok esetben szabadban, nyílt tüzelésű katlanban, üstben főznek, közel helyezve ezeket könnyen gyűlő anyagokhoz, vagy épületekhez. Ilyen tüzelési módot az érvényben lévő rendelet értelmében használni nem szabad, mert tűz keletkezhet. Komoly hiba, hogy sok dolgozó a húst a lakóház padlásán, fás- kamrában, vagy egyéb mellékhelyiségben füstöli fából készült füstölőben. Ilyenkor a parázs vagy a meggyulladt fűrészpor könnyen meggyújthatja a füstölő részeit, s a tűz gyorsan terjedve az egész lakóházat vagy mellékhelyiséget elpusztíthatja. Ennek elkerülése érdekében az a helyes, ha a húsfüstölést tűzbiztos anyagból készített füstölőben végezzük, mely nem a padlástérben vagy egyéb mellékhelyiségben van, hanem különállóan. A fenti intézkedések betartása elengedhetetlenül fontos, mert csak így tudjuk a saját és nemzeti vagyont a tűz martalékától megóvni.
