Somogyi Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-13 / 10. szám
2 SOMOGYI NEFtiAr Csütörtök, 1953. január 13. Fogják Le az atomháború gyújtogatóinak kezét! A lengyel tudomány és kultúra képviselőinek felhívása Nyugat-Európa és Amerika tudósaihoz és közéleti személyiségeihez PÁRT ÉS PÁRTÉPÍTfiS ________* A taggyűlés határozatai szellemében dolgozzanak a tapsooyi gépállomás kommunistái Varsó (PAP). A Trybuna Ludu közölte a lengyel tudományos és kulturális élet képviselőinek Nyugat-Európa és Amerika tudósaihoz és közéleti személyiségeihez intézett felhívását. Közös eredményeink védelmében, az emberi civilizáció és kultúra eredményeinek, minden nép életének nevében felszólítjuk Önöket, a nyugati államok kulturális és tudományos életének művelőit — hangzik a felhívásban —, fogják le a háborús gyújtogatok kezét, mint amilyen Gruenther, a NATO európai fő- parancsnoka, aki nemrégiben azt Róma (MTI). Az Olasz Kommunista Párt IV. országos értekezletén sok felszólalás hangzott el Palmiro Togliattinak, az első napirendi ponttal kapcsolatban „A kommunisták harca a szabadságért, a demokráciáért, a szocializ- musért'1 címmel tartott beszámoMíg Mendes-France a római Villa Madama-ban Scelba miniszterelnökkel tárgyalt, megérkezett Rómába Georges Viliiére, a francia munkáltatók szövetségének elnöke is, hogy tárgyalásokat folytasson az olasz kapitalistákkal. A francia nagyiparosok több más képviselője már korábban megérkezett arz olasz fővárosba. Mendes-France a gazdasági a provokációs kijelentést tette: „Elhatároztuk, hogy stratégiánk elsősorban az atomfegyver alkalmazását követeli meg. függetlenül attól, hogy az ellenfél alkalmazza-e azt, vagy sem.1' Felhívjuk Önöket: fogják le az atomháború gyújtogatóinak kezét, akik kirobbantva az atom-argresz- sziót, az Önök városait is meg akarják semmisíteni, az önök országainak lakosságát is ki akarják irtani. Követeljék az atom- és hidrogénfegyver alkalmazásának betiltását! Az élet mellett, a halál ellen foglaljanak állást! lója felett. A felszólalók főként két kérdéssel foglalkoztak: az atomháború veszélye, valamint a londoni és párizsi egyezmények elleni harc és az olasz gazdasági élet felett uralkodó monopolista csoportok elleni harcnak a kérdésével. problémákról Vanoni miniszterrel folytatott megbeszélést. Értesülések szerint biztosította az olasz minisztert arról, hogy a francia tőke hajlandó résztvenni az olasz kormánynak Dél-Olaszországgal kapcsolatos terveiben, amelyekkel az olasz kormány az immár krónikussá vált munkanélküliségen remél enyhíteni. RÖVID KÜLFÖLDI HÍREK Peking. (Uj Kína). Dag 'Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára és hat kísérő kedden reggel 8 órakor repülőgépen elutazott Pekingből, Búcsúztatásukra megjelent a repülőtéren Csang Han-fu külügyminiszterhe- lyettes. * * * Brüsszel (MTI). A DPA jelenti, hogy a belga képviselőház kedden délután megkezdte a német újrafel- fegyverzésről szőlő párizsi szerződések ratifikációs vitáját. A két kormánypárt — a szocialisták és a liberálisok —, valamint a keresztényszocialista ellenzéki szónokok a szerződések elfogadása mellett foglaltak állást. * * * Peking (Uj Kína). A kínai népi felszabadító hadsereg tengeri egysége még hétfőn tüzet nyitott az áruló Csang Kaj-sek banda »Tung- ting-« nevű ágyúnaszádjára, amely Tacsen szigete felől közeledett, és súlyosan megrongálta azt. A menekülni igyekvő ágyúnaszádot a kínai felszabadító népi hadsereg tengeri egysége Ke szigetétől négy tengeri mérföld nyíre kedden hajnalban elsüllyesztette. * * * Párizs (TASZSZ). Az AFP jelentése szerint a radikálispárti Gaston Monnervillet ismét a köztársasági tanács elnökévé választották. A 278 szavazó közül 220 Monnerville-re adta szavazatát. * * * Peking (Uj Kína). Mint Tokióból közáik, Icsiro Hatojama, japán miniszterelnök kedden Oszakában kijelentette, hogy «-Japánnak kell kezdeményeznie a Japán és Kína, valamint a Japán és a Szovjetunió közötti kapcsolatok rendezését és erre alkalmat kell találni az országos választások előtt«. Az országos választásokat legkésőbb március elején tartják meg. * * * Berlin (TASZSZ). A Blank-hivatal ielenleg előkészületeket tesz Willi elmshavenben haditengerészeti támaszpont létrehozására. Január 5-én megérkeztek Wilhelmshavenbe a Blank-hivatal és Alsó-Szászország belügyminisztériumának képviselői, hogy megtekintsék az épületeket és a haditengerészeti flotta intézményeinek elhelyezése érdekében tárgyalásokat folytassanak a városi közigazgatással. Wilhelmshavenben, mint ismeretes, azelőtt is volt haditengerészeti támaszpont, de azt a háború idején nagyrészben lerombolták. ««■■■ma Pártszervezeteink, kommunista-' ink ezekben a napokban, amikor az új év tervein dolgoznak, számolgatják, latolgatják, melyek azok a jó munkamódszerek, amelyekkel a múlt évben sok sikert arattak és számbaveszik azokat a hibákat is, amelyek fékezték előrehaladásukat. A tapsonyi gépállomás kommunistái taggyűlésen tettek visszapillantást múlt évi munkájukra, s megbeszélték az új esztendő első három hónapjának feladatait is. A beszámoló, melyet Kisharmadás József elvtárs, a pártszervezet titkára mondott el, hangsúlyozta: Kommunistáink kiváló munkát végeztek az elmúlt évben, jól mozgósították a traktorosokat a munkára. Ennek eredménye, hogy a gépállomás minden traktorosa teljesítette éves tervét. A beszámoló részletesen foglalkozott a pártépítés, az alapszervezet megerősítésének, a párttagság számszerű növelésének eredményeivel. Amíg 1953-ban mindössze két tagjelöltet vettek fel arz élenjáró traktorosok közül, addig 1954-ben hat tagjelölttel erősítették alapszervezetüket. Kisharmadás elvtárs ezután elmondta, hogy elért eredményeik egyik fő forrása a kollektív vezetés megvalósítása volt. A múltban az volt a hiba, hogy a párttitkár a tanácskozások és a rendszeres megbeszélések helyett sok esetben parancsolgatott, uta- sítgartott, nem épített mindig a pártvezetőség, párttagság véleményére. Ezen a helytelen „vezetési“ módszeren a vezetőség újjáválasz- tása után a felsőbb pártszervek segítségével változtattak. Ma már a vezetőség egységesen dolgozik. A vezetőségi üléseket kéthetenként megtartják és itt a vezetők megbizatásokart kapnak, amelyek végrehajtásáról a határidő lejártával kötelesek beszámolni. A taggyűlési beszámoló a hibákról szólva megemlítette: a pártszervezet munkájának egyik I fogyatékossága a tömegszervezetek segítésének elhanyagolása. A pártvezetőség keveset törődik a DISZ és a szakszervezet munkájával. A DISZ-szervezet vezetőit nem számoltatják be rendszeresen, pedig az ifjúság nevelésére, mozgósítására igen nagy szükség van, mivel a gépállomás dolgozóinak túlnyomó többsége fiatal. A beszámolót értékes vita követte. Barka József elvtárs arról beszélt, hogy a taggyűléseken és vezetőségi üléseken hozott határozatok sikeres megvalósítása érdekében rendszeresen adjanak párt- megbizatást a párttagoknak. Ezzel fokozzák a párttagság aktivitását és felelősségét a pártmunka iránt; Horváth Ferenc kombájnos hiányolta, hogy néha gyenge a termelés pártellenőrzése. Például a nyáron az aratás és a cséplés ideje alatt jó és utána pedig van úgy, hogy hónapokig sem ellenőrzi a pártvezetőség a gazdasági munkát. A taggyűlésen a kommunisták a beszámoló és a hozzászólások alapján határozatot hoztak. Többek között elhatározták, hogy a pártszervezet vezetősége három- hónapos munkatervet készít. Ugyanakkor termelési értekezletet hívnak össze, ahol megvitatják a dolgozókkal a múlt év eredményeit és hibáit. A kommunisták megfogadták, hogy a pártonkívüli dolgozókat népneveiőmunkaval, személyes példamutatassal mozgósítják a téli gépjavítás jó elvégzésére. Az a tervük, hogy országosan is az elsők között fejezik be a gépjavítást. Megszervezték a gépjavítás társadalmi ellenőrzését: a brigádok esténként ellenőrzik egymás napi munkáját, különösen a minőség ellenőrzésére fordítanak magy gondot. Most a gépállomás kommunistáin a sor, hogy teljes erővel harcoljanak a taggyűlés határozatainak végrehajtásáért. Küzdjenek azért, hogy fogadalmaik valóra váljanak és az 1955-ös esztendőt sokkal eredményesebben, gazdagabban zárják, mint a múlt évet. Tiltakozás Kanadában Nyugat-Németország felfegyverzése ellen New York (TASZSZ). Ottavából érkezett jelentés szerint a kanadai béketanács képviselőinek küldöttsége a nemzetközi Sztálin-di- jas James Endicott vezetésével felhívta a parlamentet, hogy utasítsa el Nyugat-Németország felfegyverzését. A küldöttség tagjai egy okmányt osztottak szét a képviselők között, amely rámutat arra, hogy a felfegyverzett Nyugat- Németország belépése az északatlanti szervezetbe „katasztrofális fegyverkezési hajszát indít el“. Folytatódik az Olasz Kommunista Párt IV. országos értekezlete Mendes-France az olasz és francia kapitalisták együttműködéséről tárgyal Rómában SZILVESZTERÉ]! LÁTOMÁS írta: D. Zaszlavszkij Dasdequoi úr, a francia állam- * férfiú elkészült újévi beszédével. Mikrofon előtt kellett elmondania, a volt miniszterek híres nemzetközi klubjában. Beszéde alapgondolata egyszerű vólt. Mindenki megérthette. Pasdequoi úr abból indult ki, hogy Franciaország nemzeti érdekeit nem lehet másként megvédeni, csak a német Wehrmacht szuronyainak védelme alatt. E gondolat megfogalmazása azonban rendkívüli akroba.tikai ügyességet igényelt. S Alphonse Pasdequoi, minekutána papírra vetette az utolsó felkiáltójelet is, úgy érezte magát, mintha három óra hosszat egyfolytában kötéltáncos mutatványokat végzett .volna. Lévén pedig még 2 óra szabadideje, úgy gondoflta, addig szundít egyet a sezlonon ... Pontosan 11 órakor kölnászagot árasztva, kikenve, kifenve és kipu- derezve belépett a fényesen kivilágított, zsúfolásig megtelt terembe. Üdvözlőszavak, taps, mosolyok ... Jobbra-balra hajlongva sietett a dísz- asztalhoz. Széthajtotta frakkja szárnyait, leült, körülnézett. Ámulat fogta el. Furcsa módon ismerősöknek tűntek szomszédai... — Mi az ördög! — gondolta Pasdequoi. — Hisz ez Laval. Gyorsan jobbra tekintett. Egyenesen, mintha botot nyelt volna, -méltóságteljesen, gőgösen — Sir Neville Chamberlain ült mellette, Néz előre, hát Ribbentrop mosolyog rá szere- tetreméltóan. Az elnöki karosszékben Forrestal terpeszkedett. — Álmodom? — töprengett Pasdequoi. — Vagy meghaltam, s a másvilágon vagyok? Az ilyen esetekben szokásos módon alaposan bei ecsípett a karjába. Fájt! Szóval nem halt meg és nem is álmodik. Miszticizmusra hajlamos ember lévén, nem volt túlságosan meglepődve. Hitt a csodákban, s így nyomban kitalálta, hogy a másvilágra került, amelyet az istentelen materialisták ugyan tagadnak, a rendesen gondolkodó emberek azonban elfogadják létezését. A nagy szónok természeténél fogva könnyen túltette magát mindenen, úgyhogy egyenesen érdeklődéssel szemlélte asztalszomszédait, közöttük régi személyes ismerőseit és elvbarátait. "■forrestal megkocogtatta poha- rát. Szólásra emelkedett. — Uraim és hölgyeim! Azért ültünk össze, hogy méltóképpen köszöntsük az ezerküencszázharminc... Pasdequoi, abban a hiszemben, hogy ez elszólás, hangosan közbeszólt : —: 1955, Forrestal úr! Mindenki mocorogni kezdett. A vendégek mosolyogtak, sugdolóztak. Pasdequoi szomszédja, Laval megszólalt: — Megbocsátható Pasdequoi úr tévedése, őbenne még élnek annak a világnak fogalmai, ahonnan eljött hozzánk. Nem tudja, hogy nálunk másként számítják az éveket. Mi nem előre haladunk, hanem hátra. Mi nem az új esztendőt köszöntjük, hanem a régit. — De én még nem haltam meg — tiltakozott Pasdequoi. — Még nem vagyok az önöké. — ön a miénk — mondta szigorúan Forrestal. — Mienkként üdvözöljük önt újévi beszéde után. Káprázatos beszéd! Készséggel megbocsátok önnek azért, hogy bőven idézte Laval szavait, anélkül, hogy rá hivatkozott volna. Ez inkább azonos gondolkodás, mint plágium. Igen, ő is ugyanezt mondta, mint ön, szintén megáldotta a német Wehrmacht fegyvereit. Nézzen Ribbentropra! ö talán haragszik Adenauerre, amiért ellopkodja tőle a német—francia barátságnak szentelt legjobb beszédeit? Mi mindnyájan igen hálásak vagyunk önnek, Pasdequoi úr. Igen. ön a miénk. A miénk, akárhogy is csipkedi magát. — Szót sem érdemel az egész — vetette ellen Pasdequoi zavartan, de azért némileg jóleső érzéssel. — Mivel érdemeltem ki az önök elismerését? — ön a mi régi szövetségesünk visszaállításán fáradozik — jelentette ki Laval. — Feléleszti azokat a csodálatos napokat, amikor Ribben- troppal éppen így mint most, barátokként ültünk együtt egy asztalnál és hűséget fogadtunk egymásnak. Az emberiség megrágalmazott bennünket. ön, Pasdequoi, rehabilitálja azokat. akiket a népek árulóknak nyilvánítottak. A történelmi események elszakítottak bennünket — engem és Ribbentropot — egymástól, ön új életre kelti a mi barátságunkat. — Barátság! — vihogott Ribbentrop. — Hogy vélekedik erről Sir Neville Chamberlain barátom? A volt angol miniszter szenvte- len arckifejezése nem változott. Recsegő fahangon mondta: — Hűség a barátsághoz és a szövetséghez — ez az angol gentleman szent parancsolata ... Tiszteletien hahota robbant ki szavaira. Ki nyíltan hahotázott. ki meg csak gúnyosan mosolygott. Chamberlain nem jött zavarba. Megvárta, amíg a hahota elül, s aztán ugyanolyan szenvtelen ül folytatta: — Ez az illetlen nevetés azt mutatja, hogy ide hozzánk, a másvilágra mendemondák jutnaík el az éilők világából, amelyet elhagytunk. Tudom, miért nevetnek kortársaim, miért mosolyog olyan ravaszul Ribbentrop barátom. Hallottam én is, hogy utódaim egyike hűséget fogadott szövetségesének, közben meg parancsot adott, hogy a szétvert német csapatok fegyvereit szedjék ösz- sze a szövetséges elleni háború céljaira. Az angol diplomácia titkaiba be nem avatott emberek ezt hitsze- gésnek nevezték. Utódom azonban azzal, hogy elárulta szövetségesét, hű maradt az ellenséghez, ön ezt hitszegésnek nevezi, Ribbentrop úr? Ribbentrop megigazította nyakkendője helyén a kötelet és hanyagul mondta: — Nem. Persze, nemes indíték nem sole vcilt ebben, de ami még rosszabb — értelme még kevésbé volt. A Wehrmacht demoralizált maradványait felfegyverezni elsősorban is céltalan lett volna. — Mielőtt levágták a fejemet — dörmögte Laval — éjszaka, utolsó óráimban hosszasan töprengtem azon, mi volt a mi fő és végzetes hibánk. Rájöttem, hogy megbocsáthatatlanul, ostobán túlbecsültük az önök erejét, Ribbentrop úr. — Úgy van — jelentette ki Chamberlain. — Mi hittünk önöknek, önök meg félrevezettek, becsaptak bennünket. Nem erejüket, hanem gyengeségüket mutatták meg. Ribbentrop ordított dühében. Zsivaj, veszekedés -tört ki. — Csend! — üvöltötte Forrestal. — Kérem, ne törjék meg a temető csendjét! A mikor mindenki elhallgatott, ezt mondta: — Figyeljenek ide. Természetesen vannak nézeteltérések köztünk. De ne arra gondoljunk, ami elválaszt, hanem arra, ami egyesít bennünket. Mind egyek vagyunk abban, hogy gyűlöljük a szovjet népet. Sajnos, a történelem tanúsága szerint ez a közös gyűlölet nem akadályozta meg önöket abban, hogy összeverekedjenek. Van egy másik közös érzés, amely erősebben köt össze bennünket. Beszéljünk őszintén. Magunk között vagyunk. A sírontúli életet tagadó marxisták nem hallhatnak bennünket. Mi tulajdon népeinket gyűlöljük a legjobban. Tulajdon népeink — ez a mi közös fő ellenségünk. Ugyan, drága Lavaicxm, ki vágta .le az ön fejét? Nem az oroszok, hanem a franciák. —- Átkozottak! — kiáltotta Laval gyűlölködve. — íme, ez a mi közös nyelvünk — folytattá Forrestal. — Átok a népekre! ök hiúsítják meg a mi terveinket. ők tartanak bennünket szüntelen aggodalomban, ök veszélyeztetik profitunkat, ök fosztanak meg nyugalmunktól. Szerződéseket dolgozunk ki, a népek meg valamennyit aláássák. Nekünk háború kell — a népek meg békét követelnek. Egyikünknek sem biztos az élete mindaddig, amíg élnek a népek. Meg kell semmisíteni a népeket, vagy, ha már egészen nem lehet elpusztítani őket, legalább alaposan megtizedelni. — Értelmes, jó gondolat — helyeselt Chamberlain. — Nem zajongó, nyugtalan, élő népekre van szükségünk — jelentette ki Forrestal —. hanem csendes, néma holtakra. Több halottat, uraim! «A halott megragadja az élőt« — mondja a közmondás. Indítsuk meg a halottak keresztes-hadjáratát az élők ellen. Menjen. Pasdequoi, az élők világába, mint a mi követünk, mint feltámadásunk hírvivője, mint a halál és a rothadás apostola. — Hurrá! — üvöltöttek a holtak. Pasdequoihoz rohantak, a levegőbe dobálták őt. táncot roptak Saint- Saens »Haláltánc«-ának jazzra átírt zenéjére, Pasdequoi körüli megfordult a világ, fülében harangok zúgtak .. . ... Csengett a telefon. Alphonse Pasdequoit figyelmeztették, hogy beszélnie kell a mikrofon előtt. Egy óra múlva kifenve, kikenve, kipu- derozva megkezdte beszédét: — Uraim és hölgyeim! Üdvözlöm önöket abból az alkalomból, hogy ráhkköszöntött az ezerkilencsizázhar- minc... bocsánat, 1955-ös esztendő... A sajtó ezt a furcsa elszólást an- nak tulajdonította, hogy a híres szónok á parlamenti vita megpróbáltatásai után izgatott és fáradt volt.
