Somogyi Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-12 / 9. szám

Szerda, 1955. január 12. SOMOGYI NBPLAP * Magasabb terméseredményekért induljanak harcba a hetesi Két Október tsz tagjai A HETESI KÉT OKTÓBER TSZ tagjai ezekben a napokban sok­szor méghányják-vetik tavalyi tapasztalataikat, s az új esztendő­re kitűzött terveiket. A múlt évi eredményekkel nincsenek megelé­gedve. Ez érthető is, hiszen a hol- dankénti 5 mázsás búza- és a 12 mázsás kukoricatermésből nem sok osztalék jut a tagság munka­egységére, ha a tsz becsületesen rendezi az állam iránti kötelezett­ségét, tartalékolja a szükséges ve­tőmagot és szociális alapba helye­zi a kívánt gabonamennyiséget. Nem sok gabona jutott tehát a Két Október tagjainak- búzából '2,28 kg, kukoricából pedig semmi. Igaz, hogy azért kenyérgondjuk nincs. Takarmánygabonát is kap­lak: munkaegységenként 41 dkg árpát, 15 dkg bükkönyt, 6Ó dkg burgonyát, 1 kg takarmányrépát. Aztán köles, dió, cukor, meg 4 fo­rint készpénz jutott egy-egy mun­kaegységre. Ha összeszámoljuk az •egy munkaegységre jutott osztalé­kot, bizony nem nagyon lehet ve­le megelégedni. Lehetett volna ennél jóval több is az osztalék — mondják a tsz vezetői és< tagjai. De hát miért nem lett.. .? Sok borsot tört az orruk alá a múlt évben a kaposvári gépállo­más. A tavasszal hiába kérték léséért. Aki megérdemli, kapjon prémiumot, aki hanyag, attól pe­dig vonjafnak le munkaegységet, Mert ha megint az állatgondozók­nak is állandóan ki kell menni kaszálni, kapálni, akkor azt az ál­latok megsinylik. — Ezt követelte a tagság többsége s határozatot is hoztak' rá, hogy még a télen fel­osztják a területet a tagok közt, a brigádokat pedig már meg is ala­kították. * A MUNKASZERVEZÉST tehát nagyjából meg is oldották a tsz- ben, mert jobb munkával többet akarnak termelni az- idén, mint tavaly. De mennyivel? Amint az elkészült és a járás által is már elfogadott tervük mutatja, bizony nem sokat akarnak tenni az idén sem a tagok. Mert ahhoz, hogy búzából 7, kukoricából pedig 16 mázsát megtermeljenek holdan­ként, nem nagy erőfeszítéseket kell nekik tenniük. Ezt maga Hor­váth T. István, a tsz elnöke is vallja, amikor azt mondja: —■ Ta­valy előtt H mázsát adott a búza holdja-, de volt itt ennél már ma­gasabb termés is. — Nos hát ak­kor miért ilyen laza tervet készí­tettek, miért nem állítottak maguk elé a'tsz tagjai nagyobb célokat? Ez a laza terv nem serkenti a ta­gokat jobb munkára, mert ezt a heteken át, hogy szántson már aj termelési tervet minden tag na­traktor, mert vetni kell. Minden szavuk süket fülekre talált a gép- állomáson. Megkéstek tehát a ve­téssel. No, de nem okolják ők min­denért a gépállomást. Beismerik a tsz vezetői és a tagok is, hogy legnagyobb hiba a- szervezetlen munka volt. Az akkori tsz-vezető- ség tehetetlenségére vall az, hogy például a területet nem osztották «1 a tagök között, hanem „bandáz- tak‘‘. De a többtermelési prémi­umról sem esett szó a múlt évben a tsz-ben. Nem volt, ami jobban serkentse az embereket a nagyobb termés elérésére. A szervezetlen munka-, s a kapkodás miatt a ku­koricát csupán egyszer kapálták. Hát így aztán nem mehet az idén — mondja Fábos Sándor szarvasmarhagondozó. — Mert tavaly amellett, hogy a felesé- ■ gémmel elláttuk a munkát a 18 szarvasmarha mellett, én is na­ponta kimentem a mezőre dolgoz­ni. Mégsem győztük a kapálást. Meg kell szervezni a brigádokat, s a munkacsapatokat, aztán fele­lőssé kell tenni egy-egy tagot a részére kimért terület megműve­gyobb erőfeszítés nélkül túltelje­sítheti, amiért prémiumot kap. Ezen jó lesz gondolkodni a tsz tagságának, de a járási tanács mezőgazdasági osztályának is. Tűzzön ki a tsz legalább olyan szép célokat maga elé a növény- termelésben is, mint az állatte­nyésztésben. Mert ahhoz, hogy az állattenyésztésben nagyobb ered­mények szülessenek, szükséges a növénytermelésben is a termelés nagyobb mérvű fokozása. Tervbevette a tsz, hogy az anyakocák létszámát ez évben 19- ről 25-re növeli, s két fiatal kant állít be és ezenkívül 16 kansüldőt nevel továbbtenyésztésre, vala1- mint a nyárra hizlal szabadpiacra tíz hízót. A márciusi fialásból fje­dig az őszre akarnak hizlalni el­adásra. Ezeknek az állatoknak is sok abrak kell, s főleg sok kuko­rica. Ugyanakkor vesznek 6 tehe­net a már meglévő 4 mellé és per­sze a növendékszarvasmarhák szá­ma is nő ez idő alatt a közösben. Ezeknek is abrak kell: a tehenek­nek a borjúneveléshez és a tej­termeléshez, a növendékeknek pedig az erőteljes növekedéshez. Már pedig a tervbevett 16 mázsás holdankénti kukoricatermésből nehéz lenne biztosítani ennyi ál­latnak aá abrakot, úgy, hogy az­tán még a tagok munkaegységére is jusson kukorica az év végén. MERÉSZEBB TERVEK meg valósításáért induljanak harcba az idén a tsz tagjai, mert lehetőségük van hozzá, hogy nagyobb termés- eredményeket érjenek el, mint amit eddig tervbevettek, mert csak így virágoztathatják fel mi­előbb és varázsolhatják igazán jólé^ tűk forrásává közös gazdaságukat. Vita az ifjúság neveléséről Több bizalmat, megbecsülést a fiataloknak Az utóbbi időben rendkívül ér­dekes vita alakult ki ifjúságunk nevelésével, valamint az ifjúsági szövetség munkájában fellelhető fogyatékosságokkal kapcsolatban. A Somogyi Néplap hasábjain megjelenő cikkek azt bizonyítják, hogy fiataljaink nevelése mindin­kább közös üggyé, az egész társa­dalom közös ügyévé kezd válni. Én, mint a DISZ Megyebizott­ság egyik munkatársa, a bizalom, a szeretet kérdésé­vel szeretnék foglalkozni. Napjainkban sok helyen szálló­Luncz elvtársnő nem külső szemlélője a fiataloknak, együtt érez velük és osztozik örömükben, szomorúságuk­ban, hisz ő is két gyermek édesanyja. Sok esetben előfordul, hogy szülők, édesapák és édesanyák fel­háborodva beszélnek a „mai ifjú­ság“ viselkedéséről. De ha valaki rosszat mondana az ő gyermekeik­ről, visszautasítanák és legtöbb esetben jogosan. A szülők sokszor nem veszik figyelembe gyermeke­ik családi életén kívüli örömét, igévé vált az a megállapítás, hogy, szomorúságát. A fiatalok szeret- a fiatalok fegyelmezetlenek, nem j nejc szórakozni, együtt lenni bará- csinálnak semmit, vagyis a DISZ- taikkal, barátnőikkel, örülni egy­A Földművelésügyi Minisztérium közleménye a mezőgazdasági szakemberek továbbképzéséről A minisztérium rendelete értel­mében a felsőfokú képzettséggel rendelkező szakemberek, továbbá felsőfokú képesítéssel még nem rendelkező vezető állásban lévő szakemberek szakmai, politikai továbbképzése januárban megkez­dődik. Az agrártudományi egyetem továbbképző intézetében 1955. ja­nuár 24-től február 19-ig növény- termelési jellegű továbbképzést tartanak, a kertészeti és szőlészeti főiskolán pedig január 24-től feb­ruár 12-ig zöldségtermelési elő­adássorozatot rendeznek. . A hallgatók a továbbképzés ide­jére fizetésüket megkapják,, úti­költség-megtérítésben, valamint élelmezési díjazásban részesülnek, kedvezményes élelmezésükről és szállásukról is gondoskodnak. Az írásbeli jelentkezéseket janu­ár 15-ig a növénytermelési to­vábbképzésre az agrártudományi egyetem rektori hivatala (Buda­pest, XI., Villányi út 5—7.), a zöldségtermelési továbbképzésre a kertészeti és szőlészeti ’ főiskola (Budapest. XI.. Ménesi út 44.) cí mére kell megküldeni. A kérelem­hez csatolni kell a munkahely ve­zetőjének javaslatát, fel kell tün­tetni az iskolai végzettséget és a munkabeosztást. fiatalokban nem lehet megbízni. De sűrűn találkozunk ilyen meg­jegyzésekkel is: „A fiatalok csak székeket, ablakokat tudnak törni, s ahova bejutnak, ott pusztítás, rombolás jelzi megjelenésüket.“ Szeretném, ha a Somogyi Nép­lap olvasói fiatal szívvel, saját ifjúságukat felidézve olvasnák so­raimat. Étitől függetlenül nem akarok a fiatalok, a díszesek „védőgyvédje‘‘ lenni. Kétségtelen, hogy fiataljainkban sok a gondat­lanság, felelőtlenség a társadalmi tulajdon iránt, tiszteletlenség az idősebbekkel szemben stb. E hi­bákért azonban nagyrészt a DISZ és mi, ifjúsági vezetők vagyunk felelősek. S ha szebbé, tökélete­sebbé akarjuk tenni a DISZ mun­káját, feltétlenül szükségünk van a társadalom idősebb tagjainak segítségére. Szeretném megkérdezni a gaz­dasági vezetőket, akik arról pa­naszkodnak, hogy a fiatalok nem más örömének, megosztozni egy­más szomorúságában. És a szülők­nek elő kellene segíteniük ezt a természetes vágyat. Kísérjék el gyermekeiket a DISZ-íiatalok kö­zé, segítsék tapasztalataikkal, ta­nácsaikkal a DISZ-szervezetek munkáját. Társadalmunk minden rétege magáénak kell hogy érezze if­júságunk nevelését. Sok esetben megtörténik, hogy a felnőttek pl. vonatokon meg- botránkozva beszélnek egyes fia­talok viselkedéséről s ahelyett* hogy megfelelő módon rendre- utasítanák őket, megállapítják: „ez a mai ifjúság“. Ha ifjúságunk hibáiról beszé­lünk, nem szabad elhallgatnunk azt, hogy a felnőttek sok ese*ben rossz példával járnak elöl. Gon­doljunk csak arra, hogy fiatal ko­runkban milyen hamar lelkesed­tünk és milyen könnyen megsér­tődtünk. Sokszor előfordul, hogy a felnőttek durva, lekicsinylő be­dolgoznak lelkesen a termelésben, < szédükkel megsértik a fiatalos KERESEM AZ IGAZSÁGOT Lengyel film Qzcsesny katonai szolgálatát befejezve lakás hiányában éjszakáját egy városi parkban töltötte. Megismerkedett egy csi­nos, fiatal lánnyal, aki munkája, élete felől érdeklődött. Szcsesny szavai nyomán megelevenedett a múlt. Öt-hat évvel ezelőtt, amikor Szcsesny még fiatal tanonc volt, apjával, az idős áccsal munkát vállaltak a vasútnál. Fizetést csak a munka befejezése után kaptak Mivel a házban már egy falat kenyér sem volt, apa és fia elő­leget kért. A megbízást adó mér­nök azonban elzárkózott ez elől. Az idős ács szomorú szívvel hall­gatta a kemény szavakat, de nefa így a fia. Szcsesny megfenyegette ■a mérnököt — »-ha nem fizet, "megölöm« — mondta. Minden bi­zonnyal meg is tette volna az éhségtől elgyötört fiú. Az idős ács gyermekeivel só­gora házában élt. A kapzsi ember megúnta már a nyakán élősködő szegény 'rokont. Azt tanácsolta nekik, hogy menjenek »Ameriká­ba«. A szomszédos Wloclawek vá­ros cellulóze-gyárát ;nevezték a környéken Amerikának. A nagy munkanélküliség idején nem volt könnyű bejutni a gyárba. Egy véletlen kedvezett Szcsesnyéknek. Elvetődtek egy gyűlésre, ahol egy pap szónokolt. Kenetteljes szavai antiszemitizmust hirdettek. A gyűlésteremben néhány kommu­nista munkás is tartózkodott, akik felszólalásaikban rámutattak az előadó helytelen szavaira. A je­lenlévők között veszekedés, majd verekedés tört ki. Szcsesny, nem ismerve a politikai kérdéseket, a pap védelmére kelt. Jutalomkép­pen a pap szólt felvételük érde­kében néhány szót a gyár egyik vezetőjének. Szcsesnyék néhány nap múlva egy állásnélküli munkással, Kor­ballal társulva már dolgoztak is a cellulóze-gyárban. Szállást egye­lőre egy néptelen telepen találtak, ahol Szcsesny lakásépítésbe kez­dett. ^ gyár csak a kívülállók számára Amerika. A való­ságban a kizsákmányolás felleg­vára. Áz idős ács és Korbal által szervezett munkáscsoportot a tu­lajdonos sztrájktörésre igyekezett felhasználni. A gyár többi dolgo­zójának ugyanis 30 garassal ke­vesebb bért fizetnek. Korbalék nem hajlandók abbahagyni a munkát, pedig a gyár többsége sztrájkot hirdet. A tiltakozó gyű­lés alkalmával Szcsesny a gyár körül őgyelgett. Mellette néhány detektív is, akiknek sikerült ké­sőbb elfogniuk a sztrájk értelmi szerzőjét. A kommunista munká­sok a fiúra gyanakodtak. Provo­kátornak vélték. Jól emlékeztek arra is, hogy ő kelt a zsidók ellen uszító pap védelmére. Kis idő múlva Szcsesny elhagy­ta Wloclaweket. A cellulóze-gyár egyik vezetője némi pénzhonorá­rium fejében álláshoz juttatná. De amikor jelentkezni ment, egy fel­dühödött munkás meggyilkolta a Szcsesnyre is terelődött, helyesebb volt elhagynia a várost. A fővá­rosba ment, s egy kis asztalos- mesternél vállalt munkát. A mes­ter rossz szemmel nézte a fiút. Lépten-nyomon hibát keresett munkájában. A mesterné azonban nagyon megkedvelte a csinos fia­talemberré serdült Szcsesnyt. Ha­marosan szerelem fejlődött ki köztük. Viszonyuk nem tartott so­káig. Szcsesnyt katonának hívták be. A hadseregben a tisztek vö­rösnek és félkegyelműnek nézték, ezért válogatott kínzásoknak ve­tették alá. Egy alkalommal ma­gasrangú katonai személyiség ér­kezett a táborba, aki előtt Stcsesnynek be kellett mutatni katonai tudását. Az agyalágyult- nak vélt legény nagyszerűen meg­állta a helyét, s még altisztképző iskolára is javasolták. A fiúnak semmi kedve sem volt az urak hadseregében maradni. Leszerelt. Állást nehezen talált. Végül si­került bejutnia a betegsegélyzőhöz kopónak. Munkája abból állt, hogy a be nem jelentett háztar­tási alkalmazottakat kellett lefü­lelnie. A városi parkban az ismeret­len fiatal lány figyelem­mel hallgatta a fiú szavait. »Ne habozzék — mondta vigasztalóan — vannak vonatok, amelyekről nem szabad lekésni. Menjen visz- sza apjához, s küzdjön velük együtt«. * * * (Bemutatja a Vörös Csillag gyárvezetőt. Mivel a gyanú filmszínház január 13—17-ia.) hányszor hivták össze külön a fiatalokat egy nagyobb feladat előtt, hányszor bízták meg őket üzemük, vállalatuk becsületének, dicsőségének megszerzésével, vagy megtartásával? Hányszor dicsér­ték megi őket a jól végzett munka után és hányszor buzdították őket újabb feladatok elvégzésére? Ahol megtették ezt, ott eredmény szü­letett. Sipos Jolán elvtársnő, a segesd- bogáti állami gazdaság igazgató­nője megbecsüli se fiatalokat és bátran számít az ő munkájukra is. De nemcsak kér tőlük, hanem a lehetőségekhez mérten segíti is őket, bízik bennük, s szeretettel veszi körül .fiataljait. Luncz Antalné andocsi tanács­tag, is igazi jóbarátja a fiatalok­nak. Ennek köszönhető, hogy a diszeseknek kedves, barátságos otthonuk van, amit megbecsülnek. Kérdéseikkel, egyéni ügyeikkel sorozatosan felkeresik Luncz elv­társnőt, mert érzik, hogy bár ke­mény velük szemben, de igazsá­gos és szereti őket. S az andocsi fiatalokat minden nagy munka idején az élen találjuk meg. önérzetét, elidegenítik őket ma­guktól. A fiatalok pedig keresik a szépet, a jót, komoly hatással van rájuk minden, ami új és követni akarják a felnőttek példáját. Mé előtt tehát pálcát törnénk az ifjú­ság fölött, gondoljunk arra, hogy mit tettünk mi az ő nevelésükért! Hazánk, népünk eddigi törté­nelme azt bizonyítja, hogy a fiatalok lelkesen, szenve­déllyel érdeklődnek és dolgoz­nak az újért. Gondoljunk az 1848-as fiatalokra, az 1919-es Tanácsköztársaság ifjú hőseire, a mi ifjúsági arató-, cséplő-, silózó-brigádjainkra. Min­denütt mégállták helyüket. Ad­junk a fiataloknak több megbí­zatást, több szeretettel, melegséggel közeledjünk feléjük, forduljunk bizalommal saját ifjúságunk felé. Mi, ifjúsági vezetők mindent megteszünk, hogy a DISZ-rő'1, fiataljainkról szeretettel, megelé­gedéssel beszélhessenek, de ugyan­akkor egész népünk fokozottabb segítségét kérjük. Szalai Irén, DISZ Somogymegyei Bizottság, isk. oszt. vez; Az ifjúsági sajtólerjesztési verseny decemberi eredményei A DISZ Megyei Bizottsága ván­dorzászlaját kiváló sajtóterjesztési eredményéért a barcsi járás DISZ-bizottsága nyerte el. a következő: 1. barcsi járás, 2. Kaposvár vá­ros, 3. csurgói, 4. siófoki, 5. mar­cali, 6. kaposvári, 7. nagyatádi, 8. A versenyben kialakult sorrend | tabi, 9. fonyódi járás. Az MNDSZ Megyei Elnökségének pályázati felhívása Az MNDSZ Megyei Elnöksége pályázatot indít ,40 év megyénk asszonyai életében““ címmel. A pályázatban írják meg asszonya­ink, leányaink, mit jelentett az el­múlt tíz esztendő számukra. Írja­nak munkájukról, s arról, hogyan küzdöttek és küzdenek ma a szebb, jobb életünk megteremté­séért. írják meg, milyen változást hozott társadalmi és családi éle­tükben a felszabadulás, hogyan állták meg a helyüket a munka- padoknál, a szántóföldeken, hiva­talokban, intézményekben vagy akármely más munkafronton. A legszebb írásműveket díjaz­zuk. Egy I. díj 300 Ft. Kettő II. díj 200—200 Ft. Három III. díj egyenként 100 Ft. A díjazott és legjobb írásműve­ket az MNDSZ megalakulásának 10 éves évfordulója alkalmával könyv alakjában megjelentetjük-. Néhányat a Somogyi Néplap ha­sábjain is közlünk. Kérjük az üzemi munkásnőket, a falusi parasztasszonyokat, az ér­telmiségi és egyéb foglalkozású asszonytársakat, leányokat, hogy minél többen vegyenek részt a pályázaton. A pályaműveket kérjük 1955. február 5-ig az alábbi címre kül­deni: MNDSZ Megyei Elnöksége Kaposvár, Kossuth Lajos u. 26.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents