Somogyi Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1955-01-01 / 1. szám
fenyőfaümiep ^^/oszkvában Szabó Gyula: Petőfi Sándor utazása Somogvba T T JÉVET ünnepel- ni készülnek a szovjet emberek. Üj- 1 év... A szovjet emberek számára ez a legvidámabb ünnep. S ez érthető is. Ezen a napon mindenki visszagondol az elmúlt év sikereire, arra a hatalmas, békés építőmunkára, amely napról-napra szebbé és jobbá teszi a szovjet dolgozók életét. Ezen a napon a szovjet emberek büszkén gondolnak arra, hogy egész évben kifejtett áldozatos munkájukkal hozzájárultak a világ dolgozóinak békeharcához. Mindenki ünnepel, mindenki vidám ezen a napon. Természetesen legvidámabbak a gyerekek — a szovjet szülők legdrágább kincsei, a jövő reménységei. A párt, a szovjet kormány mindig nagy gondot fordított a gyermekek nevelésére, tanítására és szórakozására. Ebben az évben is hatalmas mennyiségben bocsátották ki a szebbnél-szebb könyveket és játékokat a gyermekek számára. December- utolsó napjaiban a szovjet városok főterem .megjelennek a hatalmas, csillogó fenyőfák, a rádió, a színház és mozi dolgozói pedig lázasan készülődnek az újévi gyermekelőadásokra, a fényes gyermekbáiok megtartására. ' * * * íyi OSZKVA... Fény- árban úszik minden. A frissen leesett hó sziporkázva veri vissza a fényeket... Nyinocska izgatottan készülődik a gyermekbálra. Érthető az izgalom. A 4 éves kislányt anyukája először viszi el ide. Hamar elkészülnek és kimennek a 13-as trolibusz állomására. Sajnos, ma igen sok az utas, de azért nincs tolongás . a felszállásnál, hiszen mindenki fegyelmezetten, sorban állva várja a következő trolit. Végre Nyinocska is felkerül a 'kocsiba. Mindenhol vidám szülők és még vidámabb gyerekek. Nagy a zsúfoltság. Nyinccskáéknak elől jut hely. A kalauz nem tud mindenkihez odamenni, de ez nem ás szükséges. Nyinocska anyukája odaadja a pénzt a mögötte lévőnek, s a pénz kézről- kézre eljut a kalauzhoz, onnan pedig hasonló úton vissza a jegy. A trolibusz éppen most halad el a moszkvai nagyáruház mögötti tér mellett. Nyinocska a meglepetéstől alig tud szóhoz jutni. A téren hatalmas fenyőfa áll, szikrázó fényekkel kivilágítva, körülötte gyermekek táncolnak és játszanak... De már le is kell szállni. Gyalog mennek át a fényárban úszó Nagyszínház előtt és végre megérkeznek a gyermekbál színhelyére. A Szövetségek Háza előtt hatalmas gyermeksereg tolong már a szülőkkel együtt. Nyinocska is türelmetlenül várja, hogy bejuthassanaik, s rövid idő múlva sikerül is nekik. A gyermekek búcsút vesznek szüleiktől és a bál vezetőinek irányításával elindulnak az oszlopcsarnok felé. Nyinocska kicsi szíve izgatottan dobog, amikor kinyílik a hatalmas, párnázott ajtó és a többi gyerekkel együtt belép az oszlopcsarnok hatalmas termébe. De mi történt? Mintha este lenne. Fent sziporkáznak a csillagok és valahonnan felülről csendesen szá- i ingózik a hó. Körös- körül mindenhol kékes fénnyel villog a hó, középen pedig millió színben tündöklő hatalmas fenyőfa forog méltóság- teljesen. Nyinocska áhítattal nézi ezt a sok szépet és csak azon csodálkozik, hogy milyen sötét van, a hó is esik és ő mégsem fázik. Hirtelen, valahol elől, világosodni kezd. A félhomálytól lassan előtűnik egy erdő, és csodá k-cs ódája, a havas fák közül egymásután jönnek elő Nyinocska legkedvesebb meséinek szereplői. A fák közül éppen most bukkan elő Piroska és a farkas, de máris követik őket a medve, róka és a különböző állatok. A gyerekek ujjongva üdvözlik őket — végre maguk előtt látják a mesék főszereplőit, kik lejönnek közéjük és beszélgetnek v^lük. Hirtelen megszólal a zene és az erdőből méltóságteljesen előjön Télapó, kislányával a Hótündérké- vel és kíséretével együtt. Egy nagy szánkón húzzák a sok-sok ajándékot. És megkezdődik az ajándékozás. Nyinocska azt se tudja, hova nézzen. Idáig a ravasz rókával beszélgetett, most pedig már itt áll előtte Télapó a maga ajándé- kos szánkójával. Nyinocska nem tud szólni az örömtől, amikor Télapó átnyújtja ajándékát:, egy hatalmas alvóbabát, amely majdnem akkora, mint ő saját maga.. . Vége az ajándékozásnak, de annyi érdekesség van még hátra! A moszkvai színházak, a Nagycirkusz és a Bábszínház legkiválóbb- jai adnak műsort a gyermekek számára. Mindenhol kipirult boldog gyermékarcok... Késő este aztán véget ér a gyermekbál. Nyinocska ismét a trolibuszon ül anyukájával és boldogan szorítja magához az ajándékbabát. Körülötte a gyermekek hangosan és vidáman nevetnek, beszélgetnek. Örömtől áradozva mesélik el szüleiknek azt a sok csodálatos dolgot, amit láttak... * * * r YÖNYÖRÜ moszk^ vai éiszaka. Ma éjjel mindenki ünnepel. A kicsik már alszanak, — Nyinocska is mosolyog álmában. Talán éppen a ravasz rókával beszélget és kis ágyában erősen magához szorítja az új babát, nehogy róka koma elvegye tőle... .. .Éjfél... 12 órát jelez a Kreml toronyórája és á rádióban felhangzik a bemondó kellemes, nyugodt hangja: »Boldog újévet, elv- társak!« G. P. Ulánova. O©OOOOOO0OO©OOOOOOOOO©OGOOOOOOOOOOOOOOOOO0O©OOOOOOO©OO0O)©Qe>©OO0Q0OOO00©OO Magyar textil kiállítás Moszkvában .......... ........................... M oszkvában, a Vörös Textilmun- kások-gyár klubjában magyar textilkiállítás nyilt meg, amelyen bemutatják a textil-, konfekció- és kr *■ szövő-iparban alkalmazott ellenőrző- és mérő-készülékeket. A kiállításon körülbelül 300 kiállítási tárgyat mutatnak be. Á kiállítást megtekintette A. N. Koszigin. a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökhelyettese és N. Sz. Ri- zsov, a Szovjetunió közszükségleti iparcikkeinek minisztere. A képen: Tihanyi Tibor magyar mérnök elmagyarázza A. N. Kosziginnek a gyapot tisztítókészülék felépítését és munkáját. A SZOVJET ÍROK II. KONGRESSZUSÁRÓL Moszkvában a Kreml-palotában december 15-én ünnepélyes keretek között nyitották meg a szovjet írók II. kongresszusát. A képen: A kongresszus tanácskozása idején az ülésteremben. Az első sorban Nicolas Cuillon (balra) kubai költő,'' Jerge Amadé brazíliai költő és felesége. A kongresszus tizenkét napon át dolgozott. A kongressszuson felszólalt a szovjet irodalom különböző műfajait képviselő, mintegy kétszáz író, felszólaltak továbbá a kongresszuson vendégként résztvevő külföldi írók is. 132 évvel ezelőtt, 1823 január elsején tűnt fel nemcsak a magyar irodalom, a magyar költészet egén, hanem az egész magyar égboltozaton az a csillag, akit a szabadságszerető emberek a „szabadság csillagáénak neveztek. 132 esztendővel ezelőtt szü etett Petőfi Sándor, a világirodalom egyik legnagyobb költője, aki nemcsak költői életművével, verseivel bizonyította be lángoló szabadság. szeretetét, de azzal is, hogy életét adta a segesvári csatatéren a népért, a hazáért. DOLGOZÓ NÉPÜNK egészének életében a felszabadulás óta végbement gazdasági és kulturális átalakulásának egyik legkézzelfoghatóbb bizonysága az a tény, hogy míg a régi világban egy irodalmi vagy művészeti esemény kizárólag egy kisszámú, úgynevezett beavatott réteget foglalkoztatott, napjainkban az irodalmi és művészeti események is a legszélesebb rétegeket megmozgató közüggyé lépett elő. Aki nyílott szemmel és halló füllel jár a világban, azt lépten-nyomon figyelmezteti erre az igazságra az élet. A kaposvári Petőfi-szobcr leleplezése előtti héten tudományos kutató munka végzése céljából huzamosabb időre a fővárosba utaztam. A pályaudvarra menet egy pillantást vetettem a készülő szobor talapzatára s az ércalakot váró kőtömbökről visszaverődő pillantásom a szunnyadó gondolatok egész raját rebbentette fel bennem. Amint elfoglaltam helyemet a vasúti kocsiban, azon tűnődtem, hogyan fogadja majd ezt a szobrot a megye, közelebbről Kaposvár közönsége? Mit jelent itt és most Petőfi szobra? Afölött egy pillanatig sem töprengtem, hogy mást jelentett volna egy félszázaddal ezelőtt és megint más a mondanivalója napjaink- 1 ban. Kutatni kezdtem hát egy má- . rászóló Petőfi-tanítás után, Petőfi kezét fogva, így jutottam el az írói, költői hivatás mibenlétének napjaink' feladataira mutató meghatározásához, abban a formában, amint azt a szoboravatásra írott cikkemben összefoglaltam. Az, hogy velem és bennem ez ‘örtént, azt hivatásomból eredően ás ilyenformán magánügynek lehetne mondani. De most következik a közügyről vallott, előbbi megálla- oltásom igazolása. Nemcsak engem foglalt le a Petőfi-szobor ügye. Arra kellett felfigyelnem, hogy a körülöttem ülő utitársaim is erről beszélgetnek. A Petőfi-szobor ügye és az ehhez fűződő összes kérdések tehát dolgozó népünk közügyévé váltak. A körülöttem zajló beszélgetés hullámai végül is mint tengerben álló. magános kősziklán, egy nagy kérdés-torlaszon porlottak szét: járt-e Petőfi valaha is Somogybán? Ez a kérdés bizony ' engemet is meglepett. Az igazat megvallva, sohasem merült fel bennem ez a probléma É'etem nagyobb részét szü- lőfö'demtől távol töltöttem s mint történészt és azidőtájt újságírót is mindig az éppen előttem álló, helyi feladatok foglalkoztattak. Mióta pedig szűkebb hazámban dolgozhatom, arra sem volt elég időm. hogy az írótollra váró, itthoni problémák között alaposan szétnézhessek. PETŐFI somogyi útjának az ügye azon melegében tanyát vert lelkemben. De mert egy félnapos utazás alatt, a szükséges tudományos forrásmunkák hiányában, irodalomtörténeti értékű dolgozatot nem készíthettem, csupán arra szorítkoztam, hogy az ezzel a kérdéssel kapcsolatban lelkemben felvillanó reflexiókat papírosra vessem. Tényeket csak ott rögzítettem, ahol teljes bizonysággal tudtam, hogy emlékezetem mélységmérője szilárd talajt érintett. Tudatom az ozorai színtársulatig biztos kézzel vezetett. De mert a forrásmunkák, amelyekből határozottabb adatokat meríthettem volna, eszembe sem jutottak, mégkevésbé voltak kéznél csak következtetéseket állítottam föl arra nézve, hogy feltehető, hogy a szomszéd megyében való járása-kelése közben Somogy földjét is érinthette a költői szárnyait akkor még ki sem bontó fiatal Petőfi. Ahhoz, hogy a Petőfiről szóló irodalmat áttanulmányozhassam, legalább is hetekre lett volna szükségem. Ennyi időt pedig nem szentelhettem akkor a cikknek. Amint Budapestre értem, csak egy Petőfi-kötetet kértem az idézetek pontos kijegyzése miatt s így elkészült írásomat letisztázva, hazaküld- tem a szerkesztőségnek. Azzal, hogy Petőfi valószínűsíthető somogyi útját nyitott kérdésként kezeltem, mozgósítottam az arra illetékeseket, fogjanak hpzzá a hiányzó adatok felkutatásához. Ilyen körülmények között sí tett meg a szoboravatásra írott kém. Alig telt el néhány hét a szoboravatás után, amikor készülő munkás- és parasztmúzeumok számára egynémely somogyi vonatkozású tárgyat felfedezni és hazahozni a kiskunfélegyházi városi múzeumba látogattam el. Ott rendkívül érdekes és hasznos beszélgetést folytattam a múzeum tudós igazgatójával, dr. Mezőssi Károly tanítóképzőintézeti igazgató kartársammal, aki most fejezte be a nagy szenzációt ígérő Peíőfi-monográfiáját. Petőfi somogyi útja az ő könyvét nem érdekelte, nem is tudott róla. De mint vérbeli kutató, kész örömmel hordta elő forrásmunkáinak legritkább példányait s ketten addig búvárkodtunk azokban, míg ráakadtunk Petőfi egyik levelére, amelynek alapján most már bizonyosan állíthat ó, h o g y Petőfi Sándor igenis járt. Somogybán, járt Kaposváron is! A PERDÖNTŐ LEVÉL Ferenczy Zoltán: Petőfi életrajza című, 1896- ban kiadott munkája I. kötetében a 212—213. lapon található. (Bizonyos, hogy ez a levél más kiadványokban is megjelenhetett azóta, de a legfrissebb Petőfi-kiadványok bibliográfiája sem áll rendelkezésemre, s így újabb forrásokra nem hivatkoz- hatom.) Az alább közölt részlet Petőfinek 1842. július 7-én, Pápán kelt és jóbarátjához, Szebefényi Lajoshoz in- ézett leveléből való: »Pestre menék, de itt semmi kedvező szél nem fútt, nem is lengedezett, tovább folytatóm hát ót ómat (á la »hü bele Balázs«) Füred felé, s innen átkelve a Balatonon, Somogyon, Veszprémen keresztül Tolnába, Ozorára (a fentebbi vármegyébe) jövök, s itt színészek degalnak, velők megbarátkozom s színésszé leszek. Három hónapig színészkedtem, társaságunk tönkre jutott, s én »annyi balszerencse közt, oly sok viszály után, megfogyva bár, de törve nem«, elbúcsúztam a színészettől Mohácson (de ha isten segít, nem örökre) s per varios casus et tot discrimina rerum Mohácsról Pécs. Szigetvár, Kaposvár, Keszthely, Sümeg és Szombathelyen keresztül Se ba értem. Itt tanulni akar nem volt semmim s > nihil« onnan Pozsonyb' itt is úgy jártam; Pápára s itt némile kezdett szerencse cs A levél aláírása: »igaz barátod (jelenleg) P« tanuló, (haidan) Rón (lövőben) Sic literator.« EDDIG A BIZONY rész. magának Pető. Potőfi somngvi úti; ság és valóság. (N . el azonban azt hogy mi most enne vei nyitott ajtót dör, hogy elsárgult újsé e«véb somogyi kiadv 1 álkozhatnánk — ha néznénk — ennek a dolgozásával. De me badulás előtti ben az irodalor közügy, az ilye) hasonló érdeke; kés bejelentés r tudományos b nak, s nem hatol tömegek tudatá ezért nem jelent felfei csupán szükséges és 1 reigazítást. Ezzel az tudománynak és önma aránt tartozom.) Ismét arra hivatkoz kultúra dolga ma má lünk. Petőfi-cikkem nru nemcsak ez a kérdés hanem néhány olvasó' útjelzéseket is kaptar kutatásához, hogy F nem egészen véletlenü nul rótta ■ a napverte közé s a titokzatosan dók lombsátora alá bú gyi utakat, hanem a szeretet érzéséből faka vonzásnak engedve, jót tások céljából is. ERRŐL AZONBAN l igazítást .nem igénylő későbben kívánok bes:
