Somogyi Néplap, 1955. január (12. évfolyam, 1-25. szám)

1955-01-28 / 23. szám

2

SOMOGYI NÉPLAP

Péntek, 1955. január 28.

Heves vita az angol alsóházban Tajvanról és a londoni rendőrség keddi bruíális támadásáról

London (MTI). Anthony Eden brit külügyminiszter szerdán az alsóházban nyilatkozatot tett Tajvan kérdéséről és az amerikai kormánynak ezzel kapcsolatos legutóbbi lépéseiről. Eden támogatta Eisenhower álláspontját és ő is „védelmi jellegűnek1 igyekezett feltüntetni az amerikai— kuomintangista paktumot, holott annak nyilvánvaló célja, hogy háborús helyzetet teremtsen a Távol- Keleten. A brit külügyminiszter az alsóház előtt azt mondotta, hogy Tajvan kérdéséről kormánya tárgyalásokat folytat érdekelt partnereivel.

Eden nyilatkozatát heves vita követte. Elsőnek Attlee, a munkáspárt vezetője beszélt, aki pártja képviselőinek viharos helyeslése közepette hangoztatta: „Teljesen világos, hogy Formozánál beavatkoznak a kínai polgárháborúba. Világos, hogy ez az Egyesült

Államok akciója és nem az ENSZ-é (újabb helyeslés). Miután nagyonis szükséges az ellenségeskedés megakadályozása és a békés rendezés, az lenne a helyes lépés, hogy Kínának megadják jogos helyét az Egyesült Nemzetek Szervezetében.‘‘

A külügyminiszter és a munkáspárt vezetője között hosszú szócsata' alakult ki. Végülis Attlee a következőket szögezte le: „Eden elhallgatta azt a döntőfontosságú tényt, hogy Kínát Japán támadása fosztotta meg Formoza birtokától és a háború végén kijelentették, hogy Formoza Kína alkotórésze. Ezt senki sem hangoztatta erélyesebben, mint maga Csang Kaj- sek. Az a körülmény, hogy őt egy másik kormány váltotta fel a hatalmon, semmit sem változta! a tényen. Teljesen biztos vagyok abban, hogy az ENSZ-ben a Kínai Népköztársaságnak van joga

a képviselethez, nem pedig a for- mozai roncs maradványainak.“

A vitában felszólalt Aneurin Bevan, a munkáspárt belső elleniekének vezetője is. Bevan célzott Edennek arra a kijelentésére, hogy „Formoza helyzete más, mint a partmenti szigeteké*'.

Ezt nem értjük — mondotta Bevan —, mivel mindig úgy tudtuk, hogy Formoza, akárcsak a partmenti szigetek, Kína alkotórésze.

Ezt követően Lloyd George belügyminiszter került szorongatott helyzetbe. Több munkáspárti képviselő szóvátette az alsóház épülete előtt kedden lejátszódott incidenst. Ennek során — mint ismeretes — lovasrendőrök támadtak a német felfegyverzés jóváhagyása ellen tüntető összegyűlt tömegre és megakadályozták, hogy a választók küldöttei találkozzanak a képviselőkkel.

H n/ugainéinat kormány nyilatkozata a Szovjetunió Legfelső Tanácsa

Elnökségének törvényerejű rendeletéről

Berlin (TASZSZ). A DP A nyugatnémet hírügynökség közölte, hogy a bonni kormány hosszas ülésezés után január 26-án nyilatkozatot tett közzé. A nyilatkozat azzal a törvényerejű rendelettel foglalkozik, amelyet a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége a Szovjetunió és Németország közötti hadiállapot megszüntetéséről adott ki.

A nyugatnémet kormány nyilatkozatában hangoztatja, hogy »magától értetődően üdvözöl minden olyan lépést, amely hozzájárul. a Kelet és Nyugat közötti feszültség enyhüléséhez és az igazi békeállapot megteremtéséhez«.

A nyilatkozat nyilvánvalóan azért hangoztatja a bonni kormány törekvését az »igazi békeállapotra«, hogy ezzel megnyugtassa Nyugat-Németország közvéleményét. A nyugatnémet kormány ellentmondva saját állításának, a későbbiekben csökkenteni igyekszik a Szovjetunió legfelső államhatalmi szerve határozatának jelentőségét és ugyanazokat a kifogásokat hozza fel kibúvóként, amelyekkel a párizsi egyezményeket aláírt hatalmak élnek a Németország újraegyesítését megakadályozó álláspontjuk igazolására.

A Ngo Dinh Diem-klikk kényszeriobcrzást- iarl a vietnami ifjúság körében

Peking (Uj Kína). A Ngo Dinh Diem-klikk minden eszközt megragad, hogy kényszertoborzással fiatalokat szervezzen be a hadseregbe azokon a területeken, ahol a Francia Unió csapatai ideiglenesen állomásoznak.

Mint a Vietnami Tájékoztató Iroda jelenti, ezekkel a kényszertoborzásokkal hat hadosztálynyi »védelmi hadtestet« akarnak felállítani. A kényszertoborzás amerikai utasításra történik. Az utasítást az új hadosztályok felállítására közvetlenül Collins amerikai tábornok Szaigonba érkezése után adták ki. A hadosztályokat az Egyesült Államok szereli fel és képezi ki.

Haiphongban sok iskolát és pagodát laktanyává alakították át.

Egy amerikai katona menedékjogot kért az NDK-ban

Berlin (MTI). Harry Shemmer- ling amerikai egyetemi hallgató, aki átmenetileg , az Amerikai Egyesült Államok nyugatnémetországi megszálló csapatainál teljesített katonai szolgálatot, menedékjogot kért a Német Demokratikus Köztársaság illetékes hatóságaitól.

Harry Shemmerling azzal indokolta kérését, hogy nem ért egyet j a washingtoni kormány békeelle- I nes politikájával.

Marakodnak a

A hét nyugateurópai ország közül még egyik sem ratifikálta véglegesen a párizsi egyezményeket, de a fegyvergyárosok között már kitört az »aranyláz«. Nemcsak a Wall-Streeten, hanem London, Párizs, Bonn és Brüsszel tőzsdéin is emelkednek a részvény árfolyamok. Az ágyúkereskedők újabb hadimegrendeléseket hajszolnak. Egymást tapossák, úgy marakodnak a zsákmányért, amellyel az új Wehrmacht felállítása és a fegyverkezési hajsza kecsegteti őket.

Az új Wehrmacht felállításából wAndenekelőtt az Egyesült Államok finánctőkései és iparbárói akarnak hasznot húzni. Washingtonban már bejelentették, hogy az első hat német hadosztály ellátását az Egyesült Államok vállalja.

A nyugateurópai országok monopóliumai azonban »biztosítani« akarják maguknak a fegyverkezési hajszából rájuk eső jövedelemrészesedést. A ruhrvidéki iparbárók szeretnék mielőbb befűteni a kohókat és átvenni a felállítandó Wehrmachtot »saját ellátásra«. A francia monopóliumok viszont aggódnak, hogy a nyugatnémet monopóliumok rövidesen maguk mögött hagyják őket és uralkodó helyzetre tesznek szert az európai »fegyverpiacon«. Még jobban aggódik a tervezett »Nyugateurópai Unió« tagállamai között »ifjabb partner« szerepét betöltő Belgium, Hollandia és Luxemburg.

Az atlanti országok monopóliumai között kitört »aranyláz« és marakodás közepette vetette fel Mendes-France a hírhedt európai fegyverkezési csúcsszerv tervét. A francia burzsoá lapok ezekben a napokban erősen reklámozzák ezt a tervet.

A l’Information a komolyság álarcát öltve azt állítja, hogy »a termelőkapacitások szükséges bővítése csak a fegyverkezési csúcsszerv engedélyével történhetne...« Valójában ezzel a nagy hűhóval csak leplezni akarják azt a veszélyt, amelyet a fékevesztett nyugateurópai hajsza új tervei jelentenek.

A Paris Presse — Block d’Assant francia katonai repülőgépgyáros lapja — riadót

halálgyárosok

fúj. Azt írja, hogy »az Egyesült Államok katonai segélye az európai fegyverkezési csúcsszerv megfojtásának kockázatával jár...«

Más szavakkal, Franciaország és a nyugateurópai országok gyárosai valamiképpen védekezni szeretnének az amerikai »segély« ellen, amely megfosztja őket a hadimegrendelésektől.

A Figaro című amerikabarát lap bonni tudósítója azt közölte, hogy »a jelen pillanatban Párizs elgondolásai nem azonosok Bonn elgondolásaival«. A ruhrvidéki iparbárók nyilvánvalóan nem győzik már kivárni a teljes cselekvési szabadságot, amelyet a párizsi egyezmények ígérnek nekik!

Az európai fegyverkezési csúcsszerv terve ilyenformán egyszerre felfedte a fegyvereket gyártó monopóliumok növekvő egymás közötti ellentéteit.

Az amerikai és nyugateurópai ágyúkirályoknak az új Wehrmacht felélesztésének tervei által felszított szenvedélyei újra elárulják a párizsi egyezmények agresszív jellegét. A párizsi egyezmények busás profittal kecsegtetik a halálgyárosokat. Ezzel szemben súlyos háborús adóterhet raknak a nyugateurópai népek vállára.

A nyugateurópai országok dolgozói ezért, amikor r harcba szállnak a párizsi egyezmények ellen, nemcsak a békéért, hanem saját létérdekeikért is harcolnak.

Angol és francia válasiiegyiék

London (MTI). A nyugati sajtó jelentette, hogy Nagy-Britannia kormánya és Franciaország kormánya szerdán válaszjegyzéket juttatott el a Szovjetunió kormányához. Az angol, valamint francia kormány a Szovjetunió kormányának arra a jegyzékére válaszolt, amely kifejtette: a párizsi egyezmények jóváhagyása esetén a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége kénytelen lesz hatálytalanítani az Angliával és Franciaországgal kötött háború utáni együttműködési szerződéseket.

©©©©©©000000O000000O00OOO000OOO0000OOOOOOOO00O000O0GO00G 3000000000. OOOOOOOOOOOOOOOOOOOOGOOOOOO0OOOOOOOOOOO0OOOOGOOOOOO00OOO

ÁLDOTT MAGÁNOSSÁG

— Elbeszélés —

A KÖLTŐ a tó partjó.n ült, be- J Hívatlan könnycsepp kandikált a /* lébámult a semmibe. A lan- j lezárt pillák alól, de nem sokáig kás oldalnak támasztotta könyökét, I bírta ott: végig gömbörgött a fakó viseltes százrétűjét jóelőbb maga {Orcán, le a rojtos kravátli közé.

alá gyűrte, az elnyűtt kalap az epe- \ zöld füvön, mellette egy írótéka, kiszakított lappal. ígéretesen hallgatott ideát a csend, a túlsó part pedig terhes illatokat küldött a fürge szellővel a sűrű akácosból: éppen május végét mutatta a kalendárium. Balról szőke bükkfák állottak őrt, jobbról o. tó vize tömött nádasban bújt el.

A poéta ernyedt tüdejével szívta az illattól terhes ózont, majd a vonuló felhőkbe fúrta nagy szemét, s úgy követte délnek húzódó útjokat. Utánuk küldte fájó keservét:

— Veletek szállnék, Itáliába, soha el nem ért paradicsomába hányódott létemnek! Ott tán végeszakadna a célnélküli bitangolás!

Kicsit elfáradt — éppen egy poémája után tett pontot — jólesett a nagy csönd, meg az egyedüllét. Behunyta fáradt szemét, elmélázott. Végigkísérte sorsa eddigi folyását. Hvszonötéves immáron. Másoknak ilyenkor a célhoz érkezettség dús asztala terül, néki vándorbot, koldustarisznya, kegyelemfalat vetődik.

— Hej, zsíros város, poros civis- tartomány, miért is űztél el? Hepehupás, sáros Bodrogpartja: miért nem marasztottál? Meg a sok céltalan, nagy vándorlások: udvarházak, diéták, nemesi felülés ... Révkom árom ...

Most nagyot nyögött, a melle zihált, s a fújtató hang nekiütődött a túlsó dombfélnek: olyan erővel küldte, az akácos szinte beléremegett:

— Lillám, kis gyönyörű tulipánt, felejtsd el a nevemet is, ejts egy pár könnycseppet utolsó levelemre. Eddig az volt, hogy szerettelek, most végkép elváltunk egymástól: te az örömre, én hóttig tartó szomorúságra.

— Élj vígan, a legtisztább boldogságnak karján, egyik örömöd csak azért múljék el, hogy a másiknak helyet adjon. Állandó nyugalom és békesség lebegjen indám homlokod körül, — mint én körülöttem most itt, az áldott Csikényi-völgyben, ebben az istenháimögötti, enyhet adó faluban.

Kinyitotta szemét, nézte a végtelen csöndet. Milyen jól esik a fáradt vándornak! Idestova esztendeje, hogy az alispáni kúria vendége. A háziak figyelmesek a poétához, békén hagyják, Még az ebédutáni emésztési rigmusokat is elengedik, nem úgy, mint a bajomi udvarházban, vagy a kaposi, meg a komáromi nóblisoknál, hogy a tiszamentiekröl ne is beszéljünk. Egész nap barangolhat a szelíd lankákon, s megpihenhet a mohos gyertyánok tövében. A vicispán literátus lélek, nagy bibliotékája tárva-nyitva áll. Eszter asszony, pedig úgy teletömi mindenféle földi jóval, szinte már nekigöm- bölyödik. Sosem hitte, hogy a magány meg a csend ennyire jó medicina. Legalább is zsibbaszt, különbül, mint akármelyik írott panacea.

Poétának, filozófusnak teremtődött hely — rögzíti meg gondolatát. Éppen erről fejezett be az imént egy kerek poémát, még friss a tisztázáson a kalamus nyoma. Hála meg búcsúzó fejében szánta, a végin dedi- kációval: tekintetes, nemes nádasdi Sárközy István uramnak, nemes és tettes Somogy vármegye vicecomesá- nak.

— Már meg is gyógyulok, úgy érzem. De akkor ki, Itáliába! Oh, álmaim álma, tündér Venezia, Arnó- parti Fiorenza, Dante Alighieri! Minő szomorú a nemezis, őt is száműzte, a nagyok nagyját a hűtlen szülőföld. Bájos Ravenna, meghitt csend öle, odaviszek a sírodra koszorút zöld launislevélből! Igen, még a jövő héten fölszedem sátorfám, dehogy: még holnap, talán még ma. Olaszhon ma nagy lehetőségek piaca a poéta számára. Úgy is indul az ekvipázs vicispán urammal Csurgó felé, meginstálom érette, onnan már nem messzi a krovotus határ. Az is bolond, aki többet Pannóniában vándorlantosnak szegődik.

Már nyúl is a felleghajtóért, onnan a zsíros kalaphoz, kezében az írótéka, rajta a friss poéma, éppen a gyógyító csendről, áldott magánosságról.

— Vége a csöndnek, vége a magánosságnak! Uj vágyak, új plánumok, új reménységek, köszöntelek!

JA I TUDJA, hová nem repíti a gondolatcsikó, ha egy csengő hang neki nem szegül az elrugaszkodott Pegazusnak:

— Poéta bácsi, Miska bácsi!

A. költő a hang irányába fordult. Gömbölykés, tizennégy-tizenötös szöszke, pirospozsgás lyányka küldte, kisvártatva 6 maga is megjelent, illetve átugrott a szélfogó, fonott kerítésen.

— Miska, bácsi, mindenütt hajszolom,, a gyümölcsösben, a nagy méhes körül.

A költő feltápászkodott, hogy átsegítse a kis szöcskét, de az már jóval megelőzte.

— Már az ebéd is fői. Máris néni lúdgégével traktál bennünket, édes asszonyanyám parancsolta, tudja, hogy kegyelmed mennyire kedveli.

A költő elmosolyodott. Szerette a kis csacska lányt, ez a kis futrikata jelentette itt a pezsdülő életet az ódon falak, meg a terpeszkedő csend közepette. Evődtek is egymással sokat. Most a poétán a sor:

— Ejnye, Zsófi lyányasszony, ülik az, vicispán kisasszor.ykána.k palán- kot ugrania, mint valami béresgye- reknek. Elszakítjuk a helyes kis vi- ganót.

— Illeni nem illik, de nagyon jól esik, a viganó meg harmadévi, szeretném már ripittyában látni, újat kapnék helyibe.

Huncutul kacsintott hozzá nevető

szemével, majd egy oldalvillanással felfedezte a friss kéziratot.

— Nini, vers, mutassa, poéta bácsi! Még sohasem olvastam így frissibe. A lányos is úgy jó, rögtön a kemen- cébiil. — Azzal be sem várja a választ, kikapja a megrökönyödött poéta kezéből az írást, deklamálja nagy lendülettel:

A’ magánossághoz.

Áldott magánosság, jövel!

ragadj el

Álmodba most is engemet;

Ha mások elhagynának is,

ne hagyj el,

Ringasd öledbe lelkemet.

öröm nekem, hogy lakhelyedbe szálltam,

Hogy itt, Kisasszondon, reád

találtam.

E’ helybe, andalogni jó,

E’ hely poétának való.

— Jaj be gyönyörű, nahát, a mi falunkat is megénekelte: megmondom falusnak, tudom, örvendezik majd.

A POÉTA bosszús is volt, meg élvezte is a szituációt, első hatását poémájának.

— Lyányasszonyka, ne olvassa tovább, édesatyja urának dedikáltam, most akarám átnyújtani.

— Jaj, Miska bácsi, hiszen éppen édesatyámuram küldött, majd elfeledem. Ö kurrentáltatja kigyelme- det, A kancelláriában várja, délután mennek Bajomba, onnan meg Csurgóra, Berci bátyám át is lovagolt már Korpádra, János bácsiéihoz.

Azzal be sem, várva az elhűlt poéta vé.laszát: illa berek, usgyé, át a kerítésen, előbb felfogva a hosszú viganót. úgy hogy jól kilátszott a fehér harisnyás, formás kis lábikra. Szaladtában még hátrakiáltott:

— Érjen utói, Miska bácsi! — De már ekkor a nagy gyümölcsöst szelte át, s mint a szél, iramodott az udvarház felé, lobogtatva a poéta kéziratát. Sárközy tekintetes úr éppen kihajolt a kancellária a.blákán. Köpcös, jóltermett, derék úr. negyvenen felüli. Szeretettel nézte a ve- kihevült kis boglyast, de az apai tekintély kedvéért mégis reákorholt.

— Ejnye, láncos lobogós boszorkány, majd adok én neked!

'De a,. kis boszorkány nem nagyon respektálta az apai dignitást, mert egy féloktávval megtetézte:

— Apámuram, verset hozok, ki- gyelrnednek szerezte Miska bácsi.

Azzal kezébe nyomja a zsörtölődő alispánnak a kéziratot, s nyomban elkámforodott a konyha felé, ahonnan mennyei jó illatok hívogatták. A tekintetes úr még egy pillanatig utánanézett, de nemsokára a kézirat kötötte le figyelmét. Megismerte a poéta szabályos betűit, szerette is módfelett minden poémáját, tehát rögtön nekifogott, le nem tette addig. amíg végére nem járt. Éppen a dedikációnál tartott, amikor a poéta is nagy lihegve és nagy késéssel beérkezett. Csapzott hajáról era1: úgy csurgóit a veríték. Nagy kékhabos zsebbéli kendője is facsaró víz, ahogy homlokát törölte. Az alispán mosolyogva fogadta:

— Amice, Mikháel, éppen kigvelmedet kurrentáltam az imént, de honvét ilyen nekihevülve?

A poéta nagy lélegzetvétellel lihegte:

— Zsófiira lyányasszony után szaladtam.

— No csak jöjjön, amice — invitálja poéta barátunkat — hamar ebből a szüvórisból, még meghűli kigyelmed magát a hűvös ebédlőszálában, telepedjék addig ide hozzám.!

ff LHELYEZKEDTEK az öblös *-J karosszékben. Az alispán előbb a pipatóriumból egy vagy öblös tájt ékszerszámot tömködött meg, aztán a fidibusszal rágyújtott.

— Azért hajkurásztuk, öcsém, mart ebéd után Bajomba, onnan meg. holnap Csurgóra parancsoltam az ckvivázst. Kurátort- látogatásom esik arrafelé. A rektor-professzor már igen ekzekvál.

A poéta szeme fölcsillogott.

— Éppen instálni akarám, domine spektábilist, ha dolga arra szólitand- ja. szorítson nekem is helyet a hintájában.

—. Na bene. úgy látszik egy malomban őrölünk.